Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Uttöróház Gyöngyöstaíjánbaní^T^TV^t/JZa és 124 úttörője uj otthont kapott, ahol megtarthatják ezután örsi foglalkozásaikat megszervezhetik az uttorőszakköröket. A gyöngyöstarjáni úttörőházat a tanács vásárolta és kisajátítások révén, az épület körül majdnem egy holdnyi terület is az úttörőké lett ahol a későbbiekben minipályákat, kézilabda-, foci- és jégpályát alakítanak, ki, főként társadalmi munkával, a község vezetőinek, gazdaságainak támogatásával. Az úttörőházat a testület tagjai és maguk az úttörők szépítették, alakították. Már tervezik, hogy rövidesen megnyitják ugyanitt a falumúzeumot, megkezdi munkáját az úttörőház kisállattenyésztési szakköre és az egyik helyiségben televíziót állítanak be Felvételünk tanúsága szerint máris élénk élet zajlik az új otthonban. JELEN! DŐ Bacsó Péternek nemcsak tehetsége, hanem határozott érzéke is van arra, hogy elfogadja az élet által felkínált témát, s azt művészetté formálva adja vissza az embereknek, a társadalomnak. Ez történt most is a Jelen- idő esetében. A film ugyanis pontosan arról szól, amiről manapság oly sokat beszélnek az emberek, amiről oly gyakran írnak a lapok; a szocialista demokratizmusról, szűkebb értelemben az üzemi demokráciáról. Bacsó lázas izgalommal kutatja: élünk-e eléggé a demokratizmus adta lehetőségeinkkel és egyáltalában tudjuk-e tulajdonképpen, hogy mihez van jogunk? Az élet gyakran felteszi ezeket a kérdéseket, kapunk is rá választ, hiszen vannak határozatok, törvények, mégis meglepően új és izgalmas élmény, amikor a művészet vállalkozik arra, hogy a maga eszközeivel szóljon bele egy ilyen nagyon is gyakorlatias vitába. Az alkotók valóban az életből merítették a történet alapszituációját. Egy bírósági ügy aktái között találkoztak a periratokkal: egy munkásember, aki beosztására nézve minőségi ellenőr, az igazgató utasítása ellenére nem volt hajlandó átvenni a hibás gépet s ezért- elbocsátották. A munkásember megpróbál harcolni jogaiért, a maga igazáért. A forgató- könyv írói — Bacsó Péter és Zimre Péter — ebből az alaphelyzetből indultak ki, s erőteljesen szerkesztett, drámai történet segítségével igyekeztek hiteles képet adni egy brigád életéről, a munkások jogairól, kötelességéről és a lehetőségekről is. Elsősorban azt kutatták, hogy vajon kiáll-e egy szűkebb kollektíva a sérelmet szenvedett dolgozóért, s meg tudják-e védeni társukat? S nem kevésbé fontos az sem, hogyan és milyen módszerrel érvényesítik akaratukat. A film egyik legnagyobb erénye, hogy sikerült megformálni a pozitív hős újfajta, mai típusát. A történet hőse, Mózes Imre ugyanis olyan ember, aki munkásÚj magyar film nak s vezetőnek egyformán megállja a helyét Tudatos munkás, aki jól ismeri kötelességét, de ismeri jogait is. Igazi közösségi ember, s mégis gyakran megfagy körülötte a levegő, elveszti az emberek bizalmát és összeütközik a felsőbb vezetéssel is. Nem megálmodott, idealista hős ez a Mózes Imre, s nem ilyenek a többi munkások sem. Tele vannak hibákkal, emberi gyengeségekkel, közösségi és családi problémákkal küzdenek, tehát élő emberek — ezt érezni az első kockától az utolsóig. Bizonyára sokan lesznek, akik bátor szókimondása miatt ellenzérzéssel fogadják majd a filmet. Igaz, ugyanúgy, mint a korábbi Bacsó-filmek, a Jelenidő is vitára ingerek Lehet is vitázni az egyes részleteken, a hitelesség mértékén, de a film humanizmusán, szocialista töltésű és ihletésű igazságán aligha. Bacsó ugyanis nagyon őszintén tárja fel az § üzemi demokrácia ellent- & mondásait.. Nem általában, e nem légüres térben beszélj róla, hanem az érdekek ösz-§ szeütköztetésének sorozata- $ ban kutatja a legjobban jár- $ ható utat. És bizonyítja töb- ^ bek között azt is, hogy a $ szocialista demokráciát nem ^ elég előírni, annak gyakor-1 lását meg is kell tanulni. $ Fent és lent egyaránt. § Tetszett a film, de szólni^ kell gyengéiről is. Fentebb ^ már említettem, hogy igazak,^ reálisak a film munkáshő- * sei. Nem mondható el ugyan- ez azokról a szituációkról,^ amelyek körülveszik őket. $ Kár, hogy az alkotók nem ^ tartották fontosnak a hely- ^ zetek, a felsőbb intézkedő- ^ sek indoklását s így csakis i az egyik oldalról nézve ér- % tékelhetjük az események^ menetét. A másik probléma ^ az igazgató figurája. Ez a ^ gyárigazgató, Sárközi Zol-§ tán megformálásában, túl ^ nyeglére sikerült, szavai ^ nem meggyőzőek, nem érez-fc ni az igazságot mögötte, így kissé leegyszerűsödik kiélezett alaphelyzet, hiszen $ nyilvánvalóan egy rossz igaz- ^ gatóval állunk szemben. Szól- $ I ni kell arról is, hogy a film nézése közben az az érzése támad az embernek, mintha Bacsó Péter nem találná a megoldás útját Erre vall az a körülmény, hogy a döntő pillanatban kétszer is jelentkezik a betegség, a főhős kezdődő szívrohama, ami aztán végül is megkönnyíti a megoldást A rendező bátorságára vall, hogy főleg amatőrökkel játszatta el ezt az izgalmas, mai történetet Különösen a főszereplő Simon Ágoston egyszerű beleélése ragadott meg. Zsombolyai János gyönyörű képsorai légkört és hangulatot teremtettek. Hibái ellenére jó film, izgalmas, szókimondó alkotás a Jelenidő. S ha mindazok megnézik, akiknek és akikhez szól, akkor nagy mértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy ne jelen időben, hanem múlt időben beszéljünk mai gondjainkról. Márkusz László Kürti Andrást Vád és valóság Egy tarnaszentmiklősi panaszos levél tanulságai — Hiába van szép kültúr- házunk, könyvtárral, ha mindig zárva találjuk! Kérjük a Népújságot, tegye szóvá a dolgot, vagy adjon tanácsot, mit csináljanak a tarnaszeut- miklósi fiatalok szabad óráikban, különösen ha nem kívánnak beülni a kocsmába? — így panaszkodtak néhány nappal ezelőtt írott levelükben a község if jat Súlyos szavak ezek. s elsősorban azokon csattannak, akikre Tamaszemtmiklóson, vagy bármely hasonló helységben a közélet szervezése, irányítása tartozik. Érthetően hozzájuk fordultunk válaszért a levéllel... ★ Oláh János vb-titkár hitetlenkedve csóválja fejét, miközben azt veszi számba, mit is tett a tanács az utóbbi esztendőkben a kulturális javak biztosítása végett — öt éve sincs, hogy kétmillióból megépítettük, s berendeztük a művelődési házat Itt kapott helyet a 4000 kötetes könyvtár, az ifjúsági klub, itt működik a mozi is hetente két alkalommal. Igaz, öt év alatt három vezetője volt az intézménynek, amely hivatalosan klub- könyvtárként könyvelhetett él, de Czakó József immár harmadik éve van tisztében, s mi mindannyian elégedettek vagyunk munkájával. Jól megfelel a követelményeknek a félesége is, aki a könyvtár ügyeivel foglalkozik. Pénzzel sem áll rosszul az intézmény, különösein ha, más 1000—1500 lelkes településekhez hasonlítjuk! A tanács évi 12 000, a Béke Termelőszövetkezet 4800, a mozi vállalat pedig 1200 forintot juttat működtetésére! Én magam láttam, hogy minden csütörtökön este népesek az ifjúsági klub összejövetelei, szombatonként jól mennek a táncmulatságok, s karácsonykor például 200 ember nézte végig lUyés Gyula Fáklyaláng című történelmi művét a Déryné Színház előadásában. Hacsak... >— Hacsak? — Igen, azt hiszem, rájöttem a levél nyitjára! Most jut eszembe, hogy Czakó igazgató éppen az ünnepek óta fertőző májgyulladásban szenved, s zár alatt Van feleségével együtt! Kétségtelen, azóta csal: a mozi dolgozik, de hát ez olyan gond, amiről senki sem tehet! És ha a levelet író fiatalok kicsit közelebbről vizsgálják mega helyzetet, bizonyára nem ragadnak pennát olyan, elhamarkodottan! üjvári Klári a helyi általános iskola tantestületének legfiatalabb tagjai közé tartozik. Korábban ő vezette az ifjúsági klubot. De aztán egyszerre hátat fordított néki. — Miért? — Levelezőn végzem a főiskolát, meg aztán bele is fáradtam! Hét közben alig van itthon fiatal. Szombaton jönnék meg különböző kollégiumokból, s mindent készen szeretnének kapni. Csal: kritizálni tudnak! Meg összevissza kapkodni! Ha irodal- ihi műsorral próbálkoztam, ők tv-t nézték volna. Ha tudományos előadást szántam nekik, feltétlenül a táncot választották... Bencze József iskolaigazgató a következőkkel egészítette ká kolléganője szavait: ' — A felelőtlen kritizálgatás azonban nemcsak a fiatalokra vonatkozik. Így vártnak ezzel az ingázók áltáléiban. Távoli, nagyobb és kulturáltabb munkahelyeken megkeresik a maguk négyezer forintját, lefizetik belőle ittam a 40 forintos hazadójukat, aztán várnák, hogy a magára hagyott tanács mindent megteremtsen, mine hétvégéken hazajönnek, Évekkel ezelőtt jelesen működő kórusa is volt Tama- szentimiklósnak. Helyi pedagógus, Magyar Arpádné vezette buzgalommal, hozzáértéssel. Kétszer szerepelték a rádióban, s ott találtuk őket minden valamire való járási, megyei dalos seregszemlén. Széthullott. Irmag sincs KQPAttHEWEN A Bükkvidéke Mg. Termelőszövetkezet felvételre keres erdészmérnök, vagy erdésztechnikus •végzettségű szakembert erdészeti izemágvezető munkakörbe. Jelentkezés: Bátorban a tsz. eStaÖkéaé^ És a harmadikat akarja megismerni ?!... “Várjunk csak! Itt van, a mi világunkat akarja tanulmányozni, hacsak nem tévedt el azúr- ben, akkor feltehetően a mi Földünk az a bizonyos harmadik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik jelölni ezzel a vendég az ő sajátos periodizációjuk szerint? — Nem. Nem időt, távolságot jelzek. Távolságot a legnagyobbtól. A viszonylag legnagyobbtól. A mi közös központunktól. Önök sem számolhatnak másként. Kilencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. A legnagyobb, a viszonylag legnagyobb, az a bizonyos közös központ, nem lehet más, mint a Nap! A mi naprendszerünknek kilenc bolygója van! És a gimnáziumban Gönczi tanár úr, szegény, hetekig verte fejünkbe a peveket Míg csak nem fújtuk, mint a vízfolyás... Merkur, Venus, Föld, (Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus, Neptunus, Pluto.., Itt tényleg a Föld a harmadik a sorban. Eddig sejtelmem sem volt róla, de úgy látszik, nem önkényes lajstromozás ez, hanem a Naptól mért távolságuk szerint következnek így... Akkor hát ez a kis fókafejű a negyedikről, tehát a Marsról érkezett... Eddig eljutottunk. A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait, leült a fűbe. Miért ugráljon fel hozzá a másik, így kényelmesebben bámulhatják egymást. Cipője orrával akár el is érhetné a világoszöld labdát. Azt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogál. Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az első vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember közül elsőnek iő találkozott, ő beszél most vele! Világszenzáció lesz ő maga is! Kopra barnára sült bőrén verejtékcseppek ütöttek ki, elöntötte a forrósáé, jó, hogy leült, érezte, remegnek az ütőképes együttesből. S ez nem az egykori kórusvezetőn múlik. — A megfelelő támogatás hiányában elkedvetlenedtek a kórustagok, itthagytak. Főként a fiatalok kerülte!: bennünket. Mi mást tehettem, visszavonultam. De most is azt mondom: ha valaki venné a fáradságot, hogy összehozza azt a 20—25 embert, én örömest kezdem elölről! Csinálom pénz nélkül is! Nem támaszt anyagi igényt a ’ művelődési otthonnal szemben Pálos Lóránt agro- nómus sem, aki a kisállattenyésztő szakkör ügyes-bajos dolgait intézi második esztendeje, s gondoltak arm betegségük előtt az intézmény vezetői, Czakó Józsefek, hogy ez évben is működtetni fogják a kézimunka szakkört, amelynek tagságát főleg idősebb asszonyok alkották a múltban. Szóval nem olyan sötét a kép, a támaszéntmiklósi fiatalok művelődési, szórakozási lehetőségednek jelene és jövendője, mint amilyennek a pillanatnyi indulat hevében megfogalmazott levél lefestette. A bét félfu-ggefiknitett túrmunkás kényszerű kiesése időlegesen visszavetette ugyan a művelődési klub,. Őrletve könyvtár munkáját, * ennek függvénye az ifjúság’ klub is. De együtt vizsgálva á helyzetet azt kell mondanunk, hogy komoly lehetőségek: rejlenek a faluban. Kiaknázásukhoz azonban » fiatalság összefogására, áldozatvállalására van sejkség elsősorban. Ezért lett volna jó, ha előbb önmagukba néznek a panaszos levél íród. S csak azután méltatlankodnak, ha a jó ügy érdekében valóságosan kifejtett munkájuk nem talál méltánylást és támogatást. Moldvay Győzd vssr/fMuxamm a térdel, vibrál egy ideg a bal szeme alatt. Még csak az hiányzik, hogy elájuljon! Erőt vett magán, itt most ő nem egy ismeretlen, jelentéktelen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a százezer közül, neki itt most az egész emberiségei^ kell képviselnie. Rengeteg múlhat azon, hogy milyen benyomást szerez általa a földiekről ez a Marslakó! Udvarias, szerény, szívélyes, de ugyanakkor méltóságteljes viselkedés! Ezt követeli a rendkívüli helyzet, amelybe úgy került, mint légy a tejesköcsögbe. Ültében meghajolt a labda felé, megköszörülte a torkát —- Engedje meg — mondata ünnepélyes-tagoltan —, hogy bolygónk valamennyi lakója nevében forró szeretettel üdvözöljem önt abból az (alkalomból, hogy felkeresett bennünket. Nagy nap ez a mi életünkben. Mély meggyőződésem, hogy e kapcsolat megteremtése mindkét fél szempontjából hasznos lesz ée gyüfxióicsőző, új, ragyogó távlatokat nyit me& eddig kiaknázatlan erőforrásokat tár fel előttünk..! Boldog vagyok, hogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elsőként nyújthatok önnek, Hax úr, baráti jobbot ... Üristen, miket fecsegek itt össze?! — szakította félbe szónoklatát —• Mintha csak a külpolitikai rovatban dolgoznék! Hax úr!? Baráti, jobb? Mire alapozom, hogy férfi? És hogyan nyújthatnék neki kezet a burkon át, amelyet a szikla sem tudott benyomni! Milyen alapon tartok én itt klottgatyában hivatalos fogadást? Azt fogja hinni, hogy hülye vagyok! Hogy hülyék lakják az egész Földet! Általánosítja az én maflaságomat, Nem, nincs semmi baj, hiszen a másik gondolataiban olvas, függetlenül attól, hogy ő miket mond. S lám már válaszol is: — örülök, hogy jő szándékkal van irántam. Bízom benne, hogy miként önnel, társaival is baráti viszonyba kerülök. Ezt • kell tennünk. Ezért is jöttem. Nem tudom viszont, hogy mit jelent az: férfi? És főleg, hogy ön miért szeretné átdugni a kézét a védő-öltözetemen? Feltétlenül szükség van erre? — Ó, dehogy! — gondolja sietve Kopra. — Inkább azt tisztázzuk: miben állhatok szolgálatára? Van-e valami terve, amelynek megvalósításában igénybe vehetné személyes segítségemet, közreműködésemet? Egyáltalán, mennyi időre tervezi itt- tartózkodását?
