Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-21 / 17. szám

Lajos udvaritól elta­nult modorommal in­tettem mosolyogva, hogy menjen már ki a fészkes fenébe. Ka- jcvác Brúnó azonban, úgy látszik, ugyanab­ba az illemtanodába járt, mint én annak idején, és megmaka­csolta magát: — Ugyan, kérem, Puszpáng kartárs, hogy jövök én ahhoz, hogy fin előtt lépjek ki az ajtón? Csakis maga után. Csakis! — tár­ta szét mind a két kar­ját, mélyen meghajol­va, mert tehette, mert neki nem kellett fog­nia ezt az átkozott csapóajtót, amely fé­lelmetes súllyal akart megszabadulni görcső­id ujjaim közül. — Nézze, drága Ka­Puszpáng kartárs... Engedje meg, hogy csekély szerénységem esedezzen az ön ud­variassága iránt és közismert nagyvonalú­ságára, mély humánu­mára építhessek... — Nyögve kapaszkodtam a csapóajtó gombjába, szemem előtt szikrák és nagy pofonok lehe­tőségei pattogtak... — egyszóval engedje meg, hogy én legyek most az udvarias... Tessék, aranyos és köztiszte­letben álló Puszpáng kartársam, csak ón után.., — Az anyád! — ön­tött el a düh, mert eb­ben a pillanatban csak ennyit tudtam monda­ni. Az ajtó, a csapóaj­tó ugyanis kicsúszott az ujjaim közül is a tölgyfa süvítő és félelmetes tempóval lőtte ki az utcára Kajevác Brú­nót, egyenesen eqy ar­ra járó teherautó ke­rekei alá. Bt most letört szív­vel, mély önmarcango- lással töprengek: gyil­kos vagyok-e, avagy csak önvédelemből tet­tem, amit nem is akar­tam. Hiszen egy ilyen ajtó, ha a nálamnál is gyengébb Kajevác tartja kézben a gomb­ját, engem vághatott volna ki harmadik szökési sebességgel az autó kerekei alá. Ki tehet arról, ami meg vagyon Írva a sors könyvében? Min­denesetre mögöttem manapság tört orrú emberek szitkozódnak, mert ha én annak a hivatalnak a csapóaj­taján kilépek, azonnal és azon mód elenge­dem a gombját, önvé­delemből is! Meg állati murit is ám! lagri) Magazin Hétről hétre találkoznak olvasóink a címűi adott szó­val. Hasznos feladatot tel­jesítünk tehát, ha arról szólunk, hogyan vállalhatta lapunkban ez a hangsor nyelvi szerepét. Hogy a kér­désre helyes választ adhas­sunk, a magazin szó életút­ját is jól kell ismernünk. A magazin hangsor arab eredetű, s tipikusan nemzet­közi szó. Az arab máhzart név többes számú alakja, a mahazin olyan raktarak, bol­tok megnevezésére .szolgált, amelyekben a tömegek igé­nyeit kielégítő, olcsó, töme­ges árukat raktározták és árusították. Bizonyos jelen­tésbővüléssel került át ez a név az olasz nyelvbe, s a magazzino szó a következő jelentésárnyalatokat is hor­dozta: áruház, árucsarnok, raktár, közraktár, tárhoz stb, stb. A magyar nyelv­be a német nyelv közvetíté­sével, megcsonkított alak­ban került át. Az 1370-es években az el Óbb felsor akoz- tatott jelentésámyalataira és használati értékeire utaló utcanév is alakult ki éppen Egerben e szó felhasználá­sával. Az egri Magazin utca elnevezés szótörténeti szem­pontból is értékes számunk­ra. A magazin név először a* angol nyelvben szolgált olyan ’ folyóirat megnevezé­sére, amelyben elsősorban a tömegek nevelését szolgáló cikkek, közlemények jelen­tek meg. Később általában az olcsó és sole képpel meg­jelenő újságokat, folyóirato­kat nevezték mag ezzel a szóval. Hozzánk is átkerült ez a Jelentésváltozat, és a Gara- sos Magazin, Filléres Maga­zin elneiezések is arra utal­tak. hogy, a tömegek részé­re olcsó folyóiratokat kí­vántak szerkeszteni. A nyelv­újítói buzgalom ezt a tipi­kusan európai vándorszót is ki akarta Iktatni a nyelv- használatból a ezek a címék nyertek polgárjogot: Fillé­res Tár, Garasos Tár, stb, stb. Mai nyelvhasználatunkban is él a magazin szó, és to­vább hordozza azokat á je­len tésámyalatokat, ame­lyekről szóltunk. Az Ifjúsá­gi Magazin, a Zenei Maga­zin megnevezések arra utal­nak, hogy ismeretterjesztő igénnyel, szórakoztatva ne­velik a tömegeket Lapunk­ban a Vasárnapi Magazin a magazin szó eredeti értel­mének megfelelően olyan is­meretek tára kíván lenni, amely igényesen, szórakoz­tatva, a szó és a kép egy­mást erősítő hatásával is vállal nemes értelemben vett népművelő feladatot. Külön­ben egy egészen új jelentés- árnyalat is társult a magazin szóhoz, s így az egyveleg, az innen-onnan magyar megnevezésekkel vonható rokon értelmű sorba. E vál­tozatos fogalomielölő szere­pe miatt teljesíti jól hiva­tását szavunk lapunk hasáb­jain is. r Dr. Bakos József Mit eszünk, mit isznnii? Gyakran halljuk: a memrehányást, hogy ésszerűden a táplálkozásunk, nehéz és egyoldalú, sok húst, kenyeret, ke­vés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. Sokat és sokfélét iszunk, sokat dohányzunk, feketézőnk. Az emberhez hoz­zátartozik a kíváncsiság és ezért utánanéz, vajon másutt, másképpen, ésszerűbben, okosabban élnek az emberek! Lássuk a statisztikai adatokat Lehet, hogy sokat eszünk, de ment tűi sokat és nem Is annyira egyoldalú a táplálkozásunk, mint ahogy a sok szesrw ; «hányásból gondolhatnék. Egyik fő fogyasztási cikkből, a gabonafélékből, az úgynevezett cereáliákből hazánkban az egy főre jutó évi fogyasztás 130 kiló. Ez jó közepes átlag­nak mondható, mert például Bulgáriában ez a fejadag évi 251 kiló. A legalacsonyabb az Egyesült Államokiban, évi 65 kiló és Svédországt&n évi'66 kiló. A húsfogyasztásban ugyancsak mértéktartók vagyunk és középen haladunk, évi 55 kilós fogyasztással. Csaknem két­szer annyit fogyasztanak az Egyesült Államokban és Auszt­ráliában, 109 kilót, illetve 106 kilót személyenként és éven­ként Franciaországban 83, az NSZK-ban 77, az NDK-ban 65, Angliában 75, Csehszlovákiában 70 kiló az évi fejadag. Viszont Jugoszláviában csak 34, Japánban pedig csak 14 ki­ló évenként Halféleségből meglepő dolog, hogy Magyar- országom, a halászlé hazájában alig haladja meg az évi 3 kilót az egy főre jutó fogyasztás, inig Japánban, 32 kiló, Svédországban 20 kiló az évi fejadag. Igaz, hogy viszont Jugoszláviában, ahol hosszú tengerpart, sok tó és sok folyó van, még nálunk is kevesebbet, évenként két kilót fogyasz­tanak személyenként. A tejfogyasztás nálunk elég alacsony. Évi 110 kilő az átlag míg a Szovjetunióban 304, Svédországban 258 kiló egy ember évi fogyasztása. A tojásfogyasztás Magyaror­szágon évi 12 kiló személyenként. Ez ugyancsak közepes fogyasztás, mert az Egyesült Államokban ugyan 18, és Angliában 16 kiló, viszont Bulgáriában és Jugoszláviában egyaránt csak 6 kilogramm az évi átlag. Gyömölcsből átlagban 72 kilót fogyaszt évenként egy magyar ember. Ez is európai közeparánynak mondható, mert például Bulgáriában 152 kiló, Csehszlovákiában vi­szont csupán 42 kiló az egy emberre jutó évi fogyasztás. Egyik helyen kiviteli, másik helyen behozatali problémák adják a magyarázatot Az alkoholfogyasztás hazánkban mindenesetre tekinté­lyes, de alkoholfokokban, mérve ebben is nagyjából közép- útón haladunk. Viszont a feketekávé-fogyasztásban erősen felzárkóztunk az élcsapatba. bass nmi VI RAG ASSZO NY visszahoztad Ml— * virágokat » nefelejcset a rózsát a Illa harangvirágot és mind a tarka színeket as Ólatokat a mezőt a mezőt gyerekkorom tágas Játszóterét a szénaillatú délutánokat és visszahoztad az álmokat Is az igazakat 'fii. Nagy Ernő: Pásztorszállás. $ . ,\V\\V\VWW«/W>WW^^^VWAAAAWWNAAA/VvvSAWlAAWVVV\v 4 Szajna-parfi trubadúr — Gilbert Bécaud — N ' agyon gyakran halljuk whiskytől és nehéz cigarettáktól színezett érdekes hangját a rádió hullámain. Talán nincs is ember, aki ne szeretné közismert dalát, a Natalie-t, vagy más dalait, amelyekben fia­tal lányokról és a szerelemről énekek A Natalie talán már árulkodik arról, hogy most nem másról lesz szó, mint a 44 éves Gilbert Bécaud-ról. A televízióban látott show-müsoraiból bizonyos mértékig már valamennyiünk sze­mélyes ismerőse a Szajna-parti Trubadúr, amikor a színpadon látszólag könnyedén és játékosan adja elő szebbnél szebb szá­mait. Pedig produkciói mögött temérdek kemény munka, sok tanulás, alaposan megfontolt színpadi rendezés van. Amikor egy-egy műsora után agyoniz­zadt öltözékétől megszabadultan öltözőjébe megy, nemegyszer mondja ismerőseinek: egy félóra alatt a színpadon annyi kalóriát használok fel, mint a nehézatléta egy ver­senyen. Sokan talán nem is gondolnák, hogy két­tucatnyi munkatársa gondoskodik róla, A. technikai felszerelés is horribilis összegbe kerül, s egy-egy turné során még csak landolnia sem szabad arra, hogy a kocsi •gyszer árokba fordulhat. Napjának minden percét gondosan negtervezi és pontosan beosztja, s me- .idzsere hajszolja az időbeosztás pontor ■'tartásáért. Kocsiban vagy repülőgépen is minden másodpercet felhasznál arra, hog> i) dalokat tanuljon be, csiszolgassa san­zonjait. Bécaud sztár. Mindenütt riporterei. várják, látogatókat kell fogadnia, örökké mosolyognia kell és autogramokat oszto­gatni. Ha megérkezik turnéjának agg újabb A világ legrégibb könyvei 1946-ban egyiptomi pa­rasztok, nem messzire Lu­xortól, véletlenül kiástak egy agyagedényt, amely né­hány kötetnyi vékony bőr­be kötött kéziratot tartal­mazott. A kéziratok parí- ruszoldalai hozzá voltak erősítve egymáshoz* sőt részben be is voltak szá­mozva. Kiderült, hogy a 13 kö­tetbe összegyűjtött több mint 50 kopt nyelvű szö­veg az ismert kéziratos könyvek közül a legrégibb. A III—IV. századból szár­mazik. de egyes kéziratok talán még ennél is koráb­biak. A könyvek fakszimi­le kiadása hamarosan meg­jelenik. A kiadást az UNESCO és az EAK kor­mánya égisze alatt létre­hozott nemzetközi tudós- csoport készítette elő. Az eredeti szövegek megjelen­tetése után 1972-ben kiad­ják a szövegek először an­gol, majd francia nyelvű fordítósát Mit is tartalmaznak ezek az értékes kéziratok? A gnosztikusok közel-keleti misztikus szektájának ha­gyományaként maradtak ránk. A gnosztikusok azt állították, hogy megtalál­ták a lét titkainak megis­meréséhez vezető utat állomására, elvárják, hogy vezényeljen zenekarokat, megnézze a ‘nevezetességeket. Eközben technikusai a hangversenyte­remben már szerelik,a bonyolult technikai berendezéseket, s nemsokára megérkezik maga Bécaud is, hogy személyesen beállít­sa a fényszórókat, megvizsgálja a zongo­rát és a széket. Háromtól hétig próbál A próba szünetében hozat magának egy gu­lyáslevest, vagy néha beefsteaket Rend­szerint mást nem is eszik. Húsz éve egyfolytában mélykék öltöny­ben lép fel fekete-fehér pettyes nyakken­dővel Nem titkolja, hogy babonás, ugyan­ilyen öltönyt viselt első párizsi fellépésén is, igaz ugyan, hogy az akkori öltözék még nem selyemből készült. Minden fellépés előtt tébolyitóan ideges is előadás után is csak órák múlva tud lazítani idegfeszült­ségén. Ma is ugyanúgy drukkol mint a kezdet kezdetén, nehogy olyasmi történ­jék vele, mint Hamburgban, ahol a nad­rágja elrepedt, vagy Olaszországban, ahol beleesett a zenekarba. Előfordult már az is, hogy egyszer egy nő a nézőtéren kia­bálni kezdett, hogy jobban énekel, mint 6. A művész csak úgy tudta megmenteni a helyzetet, hogy az ordibáló nőt felinvitál­ta a színpadra és maga kísérte énekét. Mi­közben a nézőtér csak úgy harsogott a ne­vetéstől. Az igazi lidércnyomás azonban Mün­chenben érte utói, amikor is a színpadon állva hirtelen csődöt mondott a hangja. Ekkor elnézést kért a nézőktől, s a szín­falak mögött, rendhagyó módon, szivarral, cigarettával, whiskyvel kúrálta magát, ami még mindig használt. Akkor is csak arra gondolt, hogy nem szabad elveszítenie a fejét. A mő'Uxer bevált, s miután vissza­tért a szfrcpodr-i, ugyanúgy döngette a zon­gorát és év*Jselr, mint a malőr előtt. " rodukcióiba minden energiáját beleadja, mert sikert másként nem lehet elérni. Sokan bizonyára azt hiszik, hogy ez a fekete hajú, kedves arcú énekes, min­den idejét szebbnél szebb nők társaságában tölti. Holott Bécaud számára az éneklés és a siker fontosabb, mint a nők. ö is tudja, hogy a siker ára a fegyelmezett élet, s a fegyelmezett munka. Egyébként jellemzé­sül csupán annyit, már sokszor megkér­dezték tőle, mi a vágya: „Aludni, csak egy­szer egy napot átaludni.”' <-+) Napok óta marcango a bűntudat: gyilkol vagyok-e, vagy csak < sors könyvében vol megírva az fi szömyi vége? Most én len nék-e az 6 helyében míg most én olvasón az ő helyében lejfájt adatait. Megöltem-e avagy csak véletler baleset? Kérdések ét megint kérdések, ame­lyekre a választ kép­telen vagyok megtalál­ni: gyilkoltam-e, vagy csak önvédelemből öl­tem, azaz egyiket sem tettem, hanem a tettes a véletlen volt? — Parancsoljon ' — mondta Kajevác Brú­nó a Hivatal utcára nyíló csapóajtónál. — ó nem, csak fin után — mondtam erre én szerényen, mert kora ifjúságom óta mindig tudtam, hogy ha én engedek valakit előre, akkor abba én rúghatok bele hátulról esetleg, de ő így nem tud belém rúgni hátul­ról biztosan. Fogtam hát a csapóajtót és elegáns, a spanyol grandoktól é$ XIV. . jeváe Brúnó. Ha magú • annyira jól nevelt és ,, illedelmes ember, ák- i kor legyen olyan ud­- varies, hogy először én , lehessek udvarias ma­- gához ... Tehát, pa- i rancsoljont — liheg­• tem vörösödé arccal, mert a csapóajtó... szóval, az ajtó gomb­• ja... egyszóval, majd | kiszakadtak már az uj- t jaim. 1 Kajevác Brúnót ' szemmel láthatóan ■ meglepte logikám ®i- ' lágossága és 7 jetke­- zetessége, az a köny­■ nyed szellemi elegan- j cia, ahogyan és amivel hivatkoztam az 6 ille- ’ delmet lényének udva­■ rias magatartására. ■ Aztán a dögnek fel­csillant a szeme: — Drága, aranyos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom