Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-08 / 289. szám

RÁUmí KO^UTH 8.1S Áriák. 9.00 A nagy temető. 17. rész, 9.30 Kégí melódiák. 10.05 Nyltnikék. 10.40 Zenekari muzsika, > 11.30 A.Szabó család. 12.20 Ki nyer ma! 12.33 Tánczene. 13.20 Nóták. 13.49 Vita a korszerű mezőgazdaságról. 14.09 Muzsikáló fiatalok. 14.34 Válaszolunk hallgatóink­nak. 14.49 Köruspódium, 15.10 Az élő népdal, 15.20 Iskolarádió. 16.05 "A bajnok élete. Ifjúsági hangjáték. 17.20 Schumann-művek. 17.37 Riport. 17.52 Taps. Zenés játék ismertetés. 19.25 A KISZ-kongresszusról, 19.54 Népi zene. 20.15 Dupla, vagy semmi, 21.19 Gondolat. 22.20 Bach: 80. kantáta. 22.51 Történelmi figyelő. 23.11 Könnyűzene. 0.10 Kórusmuzsika, PETŐFI 8.03 Népdalok. 9.00 Zenekari muzsika. 9.40 Lakáshelyzet 1971-ben. 11.55 Néhány perc tudomány, 12.00 Barokk zene. 13.03 Operák Gogol művel nyomán. 13.40 Orvosi tanácsok. Kettőtől — hatig, az aktualitások jegyében... Közben: 17.33 Közvetítés az FTC —E. Braunschweig UEFA labdarúgó-mérkőzés II. félidejéről. 18.20 Hangjáték Mikszáth műveiből. 18.49 Ferencsik János vezényel. 20.50 Könnyűzene. 20.45 A jód és a pajzsmlrígy, 21.05 Régi melódiák, 21.45 Áriák. 22.20 Népi zene. 23.15 Századunk zenéjéből. MAGYAR 9.30 Lövés a szorosban. Magyarul beszélő szovjet- kirgiz film. 11.05 Nyitott boríték. 11.30 Bernadette Devlin, Angol dok.-film. 16.13 Hírek. 16.25 Közvetítés a Ferencváros— Braunschweig UEFA Kupa labdarúgó-mérk.-ről. X8.20 Szajna parti látogatás. Riportfilm. 18.35 Kisfilmek. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 összeállítás Móra Ferenc novelláiból. 21.00 Joszip Kobzon énekel. 21.23 A KISZ Vilii, kongresszu­sáról jelentjük. 22 10 Tv-hiradó, 22.20 Integrál. POZSONYI 9.30 Rajzfilm. 19.00 és 21.50 Tv-hínadö. 19.40 Dalok. 20.00 Az őrület foglyai. Tv-játék. 2, rész. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor A csendőr nyugdíjba megy Színes francia—olasz ftlmvigjáték. Főszereplő: Louis de Funes (Telefon: 14-07.) EGRI BRÓDY Fél 4 és este 7 órakor A halál 50 órája. I—II. Színes amerikai történelmi kalandfilm. (Dupla helyárak.) GYÖNGYÖSI PUSKIN Tanár úrnak szeretettet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Eper és vér HATVANI VÖRÖS CSILLAG Zártkörű filmklub HATVANI KOSSUTH Horizont ■ «V—^ un ■ Eg ' •• 19 6 M c~ ‘ ‘ tök j re Mv 7 ■ a- B-y :-y . isz­ky utcai re! vOeS oben. (Telefon: Rendelés gyermekek ré­aZc-iC* iS. Gyöngyösön: 19 órától csütör­tök réggé l 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben, (Te­leien; Szocialista brigád vezetők tanácskozása Egerben A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat eg­ri szókházában rendezték meg a szocialista brigádve­zetők tanácskozását. Hatvan­ból és Gyöngyösről külön au­tóbusz szállította a megye- székhelyre a brigádvezető­ket. Zimándi Mátyás, a válla­lat igazgatója értékelte a szocialista brigádok eredmé­nyeit, megköszönte áldozatos munkájukat s beszélt a kö­vetkező feladatokról is. Nagy Ernőné, a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára az év végi csúcsforgalom fel­adatairól beszélt, kérve a brigád vezetőket, hogy bri­gádjaikkal együtt végezze­nek az eddigihez hasonló jó munkát. A két beszámolót vita követte. Kovács József, a hatvani 38-as számú áruda brigádtagjai nevében, fel­ajánlást tett kommunista szombat megtartására. Vál­lalták, hogy déli zárás he­lyett 17 órakor zárnak, ezzel igazodni kívánnak a lakos­ság igényeihez. Javasolta, el­sősorban az idegenforgalmi helyeken tanuljanak nyelve­ket a szocialista brigádtagok. Paraj Istvánná beszámolt arról, hogy a város három boltjában szocialista brigá­dok alakulnak 1972-ben. A tanácskozáson „Kiváló dolgozó”-jelvénnyel tüntet­ték ki a 11 legjobb brigád- vezetőt, majd megválasztot­ták azokat, akik a jövő év januárjában a vállalatot képviselik a szocialista bri- gádvezetők tanácskozásán. Szűcs Ferenc Ezüstlakodaltuaeok Besenyőtelken Besenyőtelek községi taná­csának családi és társadalmi ünnepségeket szervező albi­zottsága, közös ünnepséget szervezett 14 idős házaspár­nak, akik ezüstlakodalmukat ünnepelték. A 14 házaspár 25 esztendővel ezelőtt Besenyő­telken fogadott egymásnak örök hűséget. A jubiláló há­zaspárokat a vb-titkár kö­szöntötte, majd az ünnepel­tek megújították házassági fogadalmukat, s aláírták a jubileumi házassági anya­könyvet. Az anyakönyvveze­tő és a tömegszervezetek ve­zetői hosszú életet és jó egészséget kívántak az ün­nepeiteknek, majd megven­dégelték a házaspárokat. Bozsik Árpád Besenyőtelek Nem a gyöngyösi ÁFÉSZ-ről volt szó A Hétfői Hírek 1971. novem­ber 15-i számában ,,Tényleg, mi­ért” címmel az állami szervek, egyes vállalatok és szövetkeze­tek nagyzási hóbortjáról, a túl­zott és felesleges költekezésről, a rongy rá zásról írtam néhány elmarasztaló mondatot. A gyöngyösi ÁFÉSZ igazgató- sági elnökének, Csemyánszky Tamásnak személyes kérésére az említett cikkemmel kapcsolatban a következőket, közlöm: A „Tényleg, miért?’* című cikkemben a példám nem a gyöngyösi AFÉSZ-ről szólt. Nem is szólhatott, hiszen az ő irodá­jukban az utóbbi tíz évben nem is jártam. Be az említett cikkem többi példáját sem Gyöngyösről merítettem, Csemyánszky elvtárs külön ké­rése az volt még. hogy ezt a nyilatkozatot *a Népújság hasáb­jain közöljük. A szerkesztőség­ben a szerkesztők voltak olyan kedvesek és a kérésnek helyt adtak, Suha Andor Budapest Fiatalok a közéletben Ezzel a címmel tartot­tunk baráti beszélgetést a kiskörei ifjúsági klubban. Néhány szóval méltattuk az ifjúsági törvény jelentőségét, s megvitattuk, hogy a község vezetésében részt vevő fia­talok milyen feladatokat old­hatnak meg a tanácsban, a tsz-ben és egyéb szerveknél. Szó esett arról is, hogy a te­levízió példáját követve az ifjúsági szervezet a művelő­dési házzal együtt szervezzen fórumot, ahol a községi veze­tőkkel találkozhatnak a fiata­lok. Dóra Zoltán Kisköre A legidősebbel* és le;> fiata­labbak napja A Technolux Ktsz-ben az idén egyszerre találkoztak a legfiatalabbak és a legidő­sebbek — a dolgozók gyer­mekei miklusánapon, és a nyugdíjasok az öregek nap­ján. Az apróságok megille- tődve vették át a Mikulás bácsitól a nőbizottság és a szövetkezeti bizottság által készített csomagot. Azokat az anyákat, akik egyedül neve­lik gyermekeiket, a nőbizott­ság javaslatára ezen a napon rendkívüli szociális segély­ben részesítették. Alighogy a legifjabbak szá­mára rendezett ünnepség vé­get ért, a klubhelyiséget el­foglalták azok az idős kar­társak, akik már a nyugdí­jas évek pihenését élvezik. A ktsz elnöke, Veres Imre üd­vözölte a nyugdíjasokat, s a vezetőség nevében karácso­nyi segélyt adott át. A nyug­díjasok nevében Vincze Ilona köszönte meg a kedves meg­lepetést. Vigh Ferenc Eger Korszerűsítették a káli óvodát Kál község tanácsának évek óta megoldatlan problémája volt az óvoda korszerűsítése. Az egész­ségügyi szervek több ízben Is kifogásolták a korszerűtlen kö­rülmények között működő gyer­mekintézmény munkáját. A kápolnai községi tanács költségvetési üzeme év elején kezdte meg az óvodaépület kor­szerűsítését és teljes felújítását. Ez alatt az idő alatt az óvoda egy tanteremben működött. A napokban befejeződött a felújí­tás és az .óvoda 62 kis lakója örömmel vette birtokába a 200 ezer forintos költséggel korsze­rűsített épületet. A három fog­lalkozási termen kívül jól fel­szerelt konyha, raktár, előhelyi- ségek, fűtött előtér, elkülönítő szoba is található, A korszerűsítési munkában a szülők Is sokat segítettek a fes­tésnél, takarításnál, berendezés­nél. Az óvoda udvarát úttörő­brigádok hozták rendbe. Császár István Füzesabony „Bűnös" TAVALY az országban fel­derített bűncselekmények­nek közel a felét a fővá­rosban és a megyeszékhelyi nagyvárosokban követték el — olvashattuk nemrég az újságokban. Ez az adat be­szédesebb, ha hozzátesszük, hogy e nagyvárosokban az ország lakosságának ennél jóval kisebb hányada, ám­bár több mint egyharmada él. Tehát nem egyszerűen csak arról van szó, hogy ahol többen vannak, ott több a bűneset is, hanem ar­ról, hogy a sűrűbben la­kott helyeken aránylag gya­koribb, mint a kisebb, gyé­rebben lakott településeken, vagyis ha a statisztika szo­kásos mutatójával összeha- sonlitanánk, hogy hány bűn- cselekmény „juj;” egy lakos­ra a városban, ez jóval több lenne, mint falun. Ez a statisztikai formula ebben az esetben nagyon visszataszítóan hangzik, a tisztességes állampolgár még az általánosító megfogal­mazással szemben is érzel­mileg jogosan tiltakozik: már hogy is „jutna” rá bűn­eset. Igaza van. Rá nem „jut”, a törvényeket sértő polgártársai teljesítették túl a statisztikai „normát”, át­lagot. Hogyan, miért? Mi­féle eltérés ez? A „bűnös” város szemben a faluval? Avagy a rousseaui gondolat, a XVIII. századi francia gondolkodó tétele igazolódik, a természetes vagy legalább­is a természethez közelebbi állapot diadala ez? Mert hogy az ember eredendően jó — szemben a vallási felfo­gás szerint eredendően bű­nös voltával —, és csak a környezet rontja meg? A jelenség jó ugródeszka az elméletekhez, de célsze­rűbb a valóságban keresni az okokat. Az ember ere­dendően se nem jó, se nem rassz. Az ember tanul — a csecsemő a szülőktől, a nö­vekvő felnőttektől, a családi és a családon kívüli környe­zettől — így lesz ember. S hol van a mai falu a ter­mészeti környezettől, az ..ős- állapotoktól”? A becsületes ember falun is, városon is becsületes. Az ilyen embe­rek aligha fogadnák el, hogy településüket a köztük élő néhány bűnöző vagy rend­bontó után ítéljék meg. Aminthogy az ilyeneket nem Nikoíaj Sirov-Taratz: Nem szép az ilyesmi ! (Pesko Pipinkov levele a szerkesztőségbe) Tegnap Csúcsával és Kikóval búcsúsétára indultunk a városban, mivel ezen a héten mindhárman elutazunk a szüléinkkel nyaralni a szélrózsa minden irá­nyába. A trolin az egyik hippi nyakába akasztott tranzisztoros rádióból üvöltött a ha- ligali. (Nem tudom, hogy így kell-e írni, kérem a Szerkesztő Bácsit, ha rosszul ír­tam, ne tessék megha­ragudni!) Egy idős bá­csi megjegyezte: — Tudod, kislány, nem szép így bőgetni mindenki füle hallatá­ra. — Nem lány az bá­csi, hanem fiú — vilá­gosította fel Kiko. — Nahát! — cso­dálkozott a bácsi. — Ahogy így elnézem, ez­zel a hajjal inkább lányra hasonlít. A troli minden uta­sa harsány nevetésre fakadt. — Látja, fater, hogy nevetnek magán az emberek! Jól lejáratta magát! — mondta ne­ki a hippi. — Én? — kérdezte a bácsi. — Nem is én! Nyu­gaton mindenki tran­zisztoros rádióval jár. C’est la vie (ezt már Httam leírva, tudom,, Vv’»r kell ilyen as élet — e? egyik sír, ■ mérik eret, a har- , : hogy fáj a foga, én viszont zenét hallgatok! — Igen ám, csak­hogy Nyugaton az em­berek fülhallgatót használnak. Bedugják a fülükbe és nem kényszerítik a többie­ket is, hogy hallgas­sák ... — mondta a bácsi... — Méghogy én a Nyugattól tanuljak, fa­ter? — vágott közbe öntudatosan a hippi.— Már megbocsásson, de én nem hagyom befo­lyásolni magam a nyu­gati életformától és nem dőlök be a fella­zítást politikának, ér­ti?... Ejnye, ejnye, fa­ter... — mondta a hippi, ahogy leszállt a megállóban. — Nem szép az ilyes­mi! — sóhajtott a bá­csi. — Sehogy se tud­ja az ember megállapí­tani, hogy fiú-e, vagy lány... — Vannak még hi­bák, bácsi! Tegnapelőtt a nagymamám is rá­szólt egy fiúra, hogy ne álljon eléje a sorban, de aztán kiderült, hogy lány az illető, csak fiús frizurával és farmer- nadrágban! — nyug­tatta meg Kiké. A bácsi el nevette magit, mi mej le* It­tunk, hogy só... ... k egyet a parkban. Ab­ban a pillanatban a park előtt lefékezett egy áramvonalas, köny- nyű, külföldi kocsi. Nagyon érdekes volt. A 'külföldi csak a saját nyelvén tudott és nem tudta megmagyarázni, mit akar. Két farmer- nadrágos, Beatles-fri- zurás fiú megpróbált vele beszélgetni, de az nem értette meg őket, azok meg őt. — Háben zi fejereojg — öndzsújtó, katt-katt? — kérdezte az egyik. — No! No! — rázta a fejét tagadolag az ide­gen. — Cigaretten? Rágó- gumen? — No! No Toalett, toalett! — Oké, ferstanden! — értette meg végül az egyik és tolmácsolta a másiknak: —Azt mondja a szi­var, hogy toalettje van, női fehérnemű, satöb­bi... Biztosán nagy dohányt kér érte, nem nekünk való biznisz. — Vollen zi ajne privaten kvartiren mit guden dámen ... fain csajjal? — kérdezőskö­dött a másik is. — No! No! Toalett, toalett! — ráz*a az ide ■ CL - , 2 •« : 2 «'»'' ' ti. — Na gyötörj azzal a toalettel far dámen.. ne gyötörj! Nix geld! — válaszolta neki az első fiú, és füttyentett a barátjának: — Mans kéne neki! Nix!... Na, húzzuk el a belünket! — és mindketten ott­hagyták az idegent. — Aj-jaj-jaj! — só­hajtott fel az kétségbe­esetten, aztán berohant a parkba és elrejtőzött egy fa mögé, Ée mtgls kilátszott mögüle, mert vastagabb volt a fá­nál. — Jé, hát a külföl­diek is budin kívül in­tézik el ezt a dolgot! — kiáltott fel Csocso. — Pedig Neltt néni azt 1o~y a kül- előlire mint mi és azoknak van gyerek­szobájuk. — Ugyan! Azért, mert külföldiek? Azok is olyanok, mint a töb­bi ember! — mondta Kiko, én meg hozzá­tettem: — A mi tájaink a legszebbek az igész vi­lágon! — Hát a gyümölcse­ink meg a zöldsége­ink? Hemzsegnek a vi­taminoktól — egészí­tette ki Csocso. És amikor mindnyá­jan hazaértünk, és én is otthon voltam, akkor rámjött az alkotói ih- lés, és megírtam ezt a levelet a fenti cím alatt, amit a trolibu­szos bdcsl mondásából vettem. Ezzel azokat a fiúkat és lányokat akar­tam kinevettetni, akik a ruhájuk, a frizurá­juk és a modoruk által majmolják az idegene­ket és hasra vannak esve a küföldiek ön- gy'.‘ 'I, borotva­ütő! golyóstólid- ól és mijétől éz mm látják, hogy a m: országunkban minden sorcXu-t s/to u/ui, terme- szetesebb és szabadabb. Bolgárból fordította: Zahemszky László város ? is szívesen fogadják be. S éppen itt mutatkozik az él­térés a falu és a város, pon­tosabban a kisebb és a na­gyobb települések között. AHOL viszonylag kevés ember él együtt, ott — mint szokás mondani — „minden­ki mindenkit ismer”, sze­mély szerint vagy hírből, egyénileg vagy családilag is­merős az egész falu. S ez többet is jelent az ismeret és ismeretség tényénál! Az emberi társadalmat egyebek közt ezek a szálak tartják össze. A kis telepü­lés társadalmában egy bi­zonyos egyensúlyt kénysze­rít ki a kölcsönös ismeret­ség és a vele járó kölcsö­nös értékelés, megítélés tu­data. S minthogy az egyes ember rendszerint a család keretében kapcsolódik a na­gyobb közösségbe, a meg­ítélés a családot is érinti, ezért a család is jőbban fe­lelősnek érzi magát egyes tagjaiért. Azt mondhatjuk, egy faluban, egy áttekint­hető ismeretségi szálakkal átszőhető kis településen jobban érvényesül a kölcsö­nös társadalmi ellenőrzés, és ez nem mellékes a közrend állapota szempontjából. A városban ellenben az ember ismeretségi köre szű­kös, még akkor is, ha szám szerint netán több embert ismer, mint falun. Egy vá­rosban lakókat, sőt még egy kerületben, egy háztömbben lakókat sem szőnek úgyösz- sze az ismeretségi szálak, amelyek egyébként is alka­lomszerűek, felbonthatók: csupán máshová kell köl­tözni, s ott úgyszólván újra lehet kezdeni az életet. Nem olyan zárt háló az ismeret­kör, mint falun. A nagyvá­ros a faluhoz képest dzsun­gel. Ezért természetes az, hogy a bűnözők inkább vá­rosba és minél nagyobb vá­rosba húzódnak. De tör­vénybe ütköző tettekre is kedvezőbb az alkalom, nem érzi a gyöngébb jellem ma­ga mögött úgy mint falun az ismerősök, az egész te­lepülés ellenőrző szemét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a nagy településeken a ha­tóságok fokozottabb gondot fordítsanak a közrend, a közbiztonság fönntartására. S ez így is van nálunk is. A rendőrség megteszi, amit tőle várnak, de városban sem elég ehhez csupán a rendőr! A megelőzést első­sorban a lakosság segítheti elő. Az utóbbi évben több­ször is hangot kapott az új­ságokban ez a kérdés egy- egy olyan eset kapcsán, ami­kor a járókelők szótlanul nézték az erőszakosságot, a garázdaságot, még csak rendőrt sem hívtak. NOS. ez az a terület, ahol hibáztathatjuk a városlakó­kat. Az ismeretség hiánya nem vezethet holmi teljes elidegenüléshez, mert az ve­szélyezteti egy település egész közéletét. A városban maximális egymásra utalt­ságban élünk, még a közle­kedésben is mások munká­jára szorulunk. Ez a hely­zet közösségvállalást kíván, ellentétes a „semmi közöm hozzá” magatartással. Az mondhatja ezt, aki egyedül él és tartja fenn magát az őserdőben — ha van ilyen. Ha vállaljuk, amihez szük­ségképpen közünk van, az tovább javíthatja a közbiz­tonságot, a közrendet. Németh Ferenc KlSZ-pályázat A KISZ szegedi városi bizottsága és Szeged me­gyei város művelődési osz­tálya irodalmi, foto-, és pla­káttervpályázatot hirdetett a KISZ VIII. kongresszusá­nak tiszteletére. A három kategóriában százhúsz pálya­munkát küldtek be a fiata­lok. A szakértőkből álló zsűri különösen a politikai témákat feldol'Wrö nlakáto- kaf ítí1t“ kiemelkedőnek. 1971, december ék

Next

/
Oldalképek
Tartalom