Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-12 / 293. szám
Mütewmtmrmh $ Kától Mihály festőművésznél Äeszetnek! — Erősen kötődöm á táj- . - oz mint a franc impresz- szionisták — emeli rám tekintetét az idős művész. —- igazukat a magaménak érzem, s nem mondok le róla semmiért. A gyermekkor élményei egyébként is elhatá- rozóak egy festő életében. S én apró koromtól szeretem a természetet. Annak ölén nevelkedtem. A Tisza partját, meg a Nagykunság rónáit járva... ★ Heves megye székvárosában 1941. őszén telepedett le Kátai Mihály. Azt követően, hogy szülőhelyén, Karcagon ■már megrendezte első kiállítását, s jövedelméből elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. — Itt, Egerben kompozíciókkal, történékná képekkel indultain, bele feledkezve a négyszáz év előtti eseményekbe. Tizenkét táblán festettem meg a várvédő harcot, s első sikereim e sorozathoz kapcsolódnák — mutat Dobó István falon függő, egész alakos portréjára a művész. — Ez ö kép például nemcsak képzőművészeti tárlatokon, hanem történelmi kiállítások illusztrációjaként is számtalan helyen, szerepelt. Később Gergely Pállal, Kastali Istvánnal, Hamza Tiborral és Gödör Kálmánnal megfestettük a várostrom utolsó óráit A városháza dísztermében látható. Ennek köszönhető, hogy felfigyelt ránk a Képzőművészeti Alap, s megépítaz egri műteremházat, iost a fiatalabbak bolamelynek most már Eger a hazája. S bizonyára gyönyörűséget jelent minden szemlélőnek a megyei pártszékházban levő történelmi tablója, mély szintén legjobb műveiből való. Utóbb azonban füstölgésre is oka van művészünknek. — Mióta Miskolchoz kapcsolták csoportunkat, nem kedvem szerint mennek a dolgok. És nem csupán, én mondom ezt! Megkérdezheti a többi Heves megyei kollégát, velem együtt vallják, hogy önállóságunk feladásával minimálisra csökkentek boldogulási lehetőségeink. Főleg a közületi vásárlásokra, s a kereskedelemre gondolok. Tőlem például a fúzió óta semmit sem vásárolt a Képzőművészeti Alap. Addig jó piktor voltam, most kevésbé? Aztán egyik kép váltja a másikat, új munkák kerülnek a fésitőállványra. Más irányt vesz beszélgetésünk .is. Kísérleteiről, nekilendüléseiről beszél Kátai Mihály. Mert a betegség ideig-óráig kötötte csak meg a kezét. Most megint a régi. Vagy talán nagyobb az ambíciója, mint valaha. ' — Igen, sietnem kell — jegyzi meg, rezignáltan. — Nem vagyok ifjú. Szalad az idő erősen, s még sok min- * dent szeretnék elmondani, képekben magamról és a világról. Am ha ez nem sikerülne úgy, ahogyan szeretném, kárpótlásul ott a Miska gyerek, aki máris átvette tőlem a stafétabotot. Tűzzománc művei nagy elismerést szereztek néki. Moszkvai művészek hívására a közeljövőben utazik a Szovjetunióba például, tucatnyi képe pedig a napokban indult Damaszkuszba, ahol egy nemzetközi kiállításon a magyar művészetet képviseli. Amit elkezdtem, így teljesedik ki legidősebb fiamban. S . egy apának ez is elégtétel, ez is legalább olyan öröm, mint a maga sikere... + Elhagytam, a Mecset utcát, valahol a székesegyház körül-járok, mikor még mindig előttem, vibrál idős Kátai Mihály utolsókésit látott festménye, Dércsípte mezőben elgurult,, törött kocsikerék, mellette kimúlt ló riasztó teteme. Mint a művész mondotta: emlékkép 1944-ből! A nyilasok Egerbakta környékén akkor hajították tova többed magával, ő most e látvány megfestésével akar tiltakozni a pusztítás, a háború ellen. S minden ellen, ami gyilkos módon az emberiség jövőjét fenyegeti. Koros, de nem öreg az a festő, ki közel a hetvenhez ily keményen fogalmaz! Moldvay Győző Kavargó hófelhő a domb alján megbúvó szalmakazlak felett. Favágók pihenője az őszi erdőn. Folyókanyar halvány sárgában, víz tükrén viliózó fényekkel. Pincesor, mely távoli emelkedők felé ragadja pillantásunkat. Majd az egri vár, bajvívó eleinkkel. a Eged-heev zöld hát- teréne -rajzolódva... Ahány -irca a terhi ;.a át szolgálja. * Mő iszínre festett széktől teli mappák kerüljek t:ó. Lapozgatunk ben- r.v. S a vázlatok, színes sok élröpítenek ben- ■ la Tátrába, a holland sei. partra. Szegedre, BudáHeves megye festői r< ekben bővelkedő vidéKeire. Oda, ahol csak megfordult a 66 éves művész. Mert vázlatfüzetet mindig vitt magával, bárhova vezérelte az élet. És ha megragadta valami, sose volt szive úgy elmenni mellette, hogy le ne skiccelje. Az egri érseki kertről legalább 200 rajza vám Külön kiállítást rendezhetne belőlük. Ugyanígy vissza-visszatérő téma számára az állatvilág. Mappáiban százakra inig a csikókról, tehenekről, juhókról készített vázlat. • _Ezt még Edvi Illés Aladártól tanultam, s nagy hasznát veszem, amikor valamelyik kompozíciónál lovat, kutyát, ökröt kell festenem, t Édvit különben is' jó mű- ? vésznek tartom. Ügy érzem, méltatlanul bánik életművével az utókor! N em régen, kiállítás ren- ezesére kérte fel Kátai Mi- ályt az Egri Kisgaléria. On- ,Uó tárlata 1944. előtt volt sak, örömmel kezdett hát készülődni. Aztán betegség epte meg, s úgy tűnik, sem- • ni sem lesz a januarra tér- ■ -ezett eseményből. Pedig fes- észete országszerte nié it anyásra talált a műpártolók kőében. A Képzőművészeti ílap például 1952. óta több nint hetven festményét retke meg, s azok mind elkeltek. »ok munkája talált gazdára ■negyei kiállításokon, az országos akvareü biennálékon, n véifie# Fordította: Kassai Ferenc 31. — Puszenyka, édesem, értsd meg, egy gyilkosságról! — sipította Kozak és kísérletet tett rá, hogy átölelje az asz- szemy derekát. Aljosinné egy mozdulattal elpenderítette: — Engedje meg, engedje meg, kedves!... Ismerni sem óhajtom magát és legutol• jára tavaly láttam, távollevő férjem jelenlétében! És nagyon megkérem, ne szeny- nyezze be a jó hírhevemet! Ne merje többet megközelíteni ezt a házat 1 Majd értesítem a munkahelyét az ön méltatlan viselkedéséről! — Puszenyka, az istenért, miről beszélsz? Értsd meg, ez nagyon komoly dolog, és Tyihonov elvtárs nem gondol semmi másra, mint árra... — Szüntesse be az illetlenkedést! Hivatalosan kijelentem, hogy nem járt itt és különben is... alig ismerem! Kozak összetörtén lépkedett Tyihonov mögött és alig hallhatóan dünnyögte: „Ki hitte volna? Ilyen szeretetreméltó és jó emberrel, amilyen én vagyok. Hiszen ami szerelmünk.»^ ......... m eg* Tyihonov megállt, várta. ■ — Ide halgasson, útálom a besúgókat, de ha még egy - 'szer meghallom azt a szót, hogy „szerelem”, esküszöm megírom a kalandjait az ötödik feleségének. — Nem fogok... — ígérte a megszeppent Kozák. A megállónál sokáig vártak a buszra. Tyihonov teljesen átfagyott, elátkozta önmagát, ,a munkáját, Kozak nagy természetét, Aljosinné elvetemültségét, a telet, az autóbusz-menetrendet. Az autóbusz teljesen nép- telen volt. Kozák előresza ladt. — Majd. én megveszem u jegyeket. — Nekem ne vegyen. Sza- .badjegyem van. — Tényleg? — lelkesedett Kozak. — Miért, mit gondolt, saját pénzemen fogom végiglátogatni az összes ismerőseit? —_ Nem, dehogyis. Igazságtalanság lenne. Jó tíz percig háUgattak. Tyihonov megmelegedett egy kicsit. Felidézte Kozak ijedt, felháborodott . «rcküejeaéeót Hit ígér a vakodéi NÉHÁNY NAP, s itt a diáksereg által annyira óhajtott, olyan türelmetlenül várt téli szünidő, a majd három hét kikapcsolódás. Vajon milyen szórakozási, kulturálódási lehetőségeket kínál a sok ezer fiatal számára. Ezt kérdeztük megyénk iskoláinál:: vezetőitől, a művelődési és spoirtszervek képviselőitől. A megyei moziüzemi vállalat nevében Pintér Dezső tájékoztat: — Arra törekedtünk, hogy megyeszerte csak diákoknak szóló színes, változatos repertoárt kínáljunk. A gazdag választék érzékeltetésére néhány példát idézek. December 30-tól január 5-ig Vetítjük az' egri Bródy moziban az ismert meséből készített színes, szinkronizált NDK-filmet, a Csipkerózsi- kát. Az egri Vörös Csillag mozi ajánlata a Dickens világhírű regénye, a Twist Olivér nyomán filmre vitt Oliver című kétrészes angol—amerikai koprodukció-. ban készített film. A kisebb gyermekeknek i-gér szórakozást a gyöngyösi Puskin moziban vetítésre kerülő Ala- din és a csodalámpa című alkotás. Ugyanitt láthatják a filmkedvelők A hét kívánság című színes, szinkronizált szovjet—japán filmet, amely egy kisfiú kalandjait mutatja be Tokiótól Moszkváig. Arra is lehetőség van, hogy az igények szerint meghosszabbítsuk a kétnapos vetítési időt. A hatvani diákok megtekinthetik A betyárkapitány című színes, szinkronizált román, és az Ordögcsapal című, színes, szinkronizált szovjet filmeket. Ügy hiszem a példák is érzékeltetik, hogy felkészültünk az érdeklődni vágyó, szórakozni kívánó fiatalok fogadására. Mindehhez megnyugtatásul még csak annyit: nemcsak városainkban és a nagyobb településeken, hanem a kisebb községekben is ilyen színes, változatos, elsősorban a gyermekeknek, a diákoknak szóló a repertoár erre a szűk három hétre. AZ EGRI FIATALSÁG számára évek óta bosszúságot jelent az, hogy kevés a jégpálya a városban. Az elmúlt évben két helyen — a teniszpályán és vasutasklub mellett hódolhattak kedvtelésüknek a jégsport szerelmesei. — Kedvezőbbet ígér a már beköszöntött tél? — kérdeztük Madaras Jánostól, a városi TS képviselőjétől, íme a biztató válasz: — Hadd kezdjem mindjárt a lényeggel: a korábbi két jégpálya helyett ezen a télen már négy várja a sportolni kívánó fiatalokat. Űj létesül a X. számú iskola udvarán, valamint a B/4-es épület előtt. Ügy érzem, most már nem lesz ok panaszra. — Az új pályákon biztosítanak-e megfelelő öltözőhelyiséget? — Mindkettőn. — Mikor veheti birtokba a város fiatalsága az új létesítményeket ? — Néhány nap múltán már lehet korcsolyázni. Az iskolák vezetőitől is megkérdeztük: milyen szórakozási lehetőségeket biztosítanak a diákoknak. Ivacs János igazgató tájékoztatása Pétervásáráról: — A vakáció a játékos úttörőfoglalkozások időszaka lesz. Ekkor bonyolítjuk le a helybeli rajkirándulásokat. Hogy ezek sikeresek legyenek, az már csak az időjáráson múlik. Helyi szokás, hogy a vakáció heteiben indítunk tánctanfolyamokat. Az idei kurzusra már 60 gyerek nevezett. Még egy kedvező hír a szórakozni vágyóknak: az úttörőszoba mindennap' rendelkezésükre áll. Egyébként azok sem csalódnak, akik néhány "hétire sem tudnak meglenni a könyv, a művelődés nélkül: a téli szünetben készítik fel pedagógusaink a februári járási szaktárgyi vetélkedőre diákjainkat. Érdeklődésben nincs hiány, hiszen közel hetvenen neveztek. Reméljük, hogy akárcsak korábban, most is helyt állnak majd. MOST NÉZZÜK: mit ajánl egy gyöngyösi — az I-es számú — s egy hatvani — a TI-es számú — általános iskola? A telefonnál Gyöngyösről Suhajda Ferencné úttörővezető: — Mi is ilyenkor rendezés hirtelen nevethetnék je támadt Kozak is megnyugodott egy kicsit Félénken megszólalt: — Ha nem gondolta még meg, Tyihonov elvtárs, és nem lesznek kellemetlenségei a bíróságnál — isten őrizz! — mesélje el, kérem, ,hogy tudta meg, mi van a zsebeimben? Tyihonov elnevette magát: — Ha kevesebbet gondolna a nőkré, nem lenne ilyen szórakozott. A bal zsebében levő kulcsok egész idő alatt az oldalamat böködték a buszban. Hiszen egymás vert a kartondoboza a részletes tudnivalókkal. Amikor beléptem önhöz a szobába, ön, mint jólnevelt ember, azonnal felvette kdskabátját. Eközben észrevettem, hogy a bal oldali belső zsebét begombolta és biztosítótűvel erősítette meg. Az elővigyázatosság oka: itt tártja a pénzét. — És honnan tudta, hogy mi van a tárcámban? — Ez még ennél is egyszerűbb. A vonatjeggyel és a szállodai számlával el kellett számolnia. A szállodában tíznaponként kell fimellett ültünk. Valami volt még a zsebében, de nem tudtam megfejteni, hogy micsoda. Amikor leszállt, meg- zörrent a zsebében a gyufa. Világos? A szűk, behavazott ösvényen időnként a jobb oldalával fordult felém: sima,, lapos felületet éreztem a zsebében. A szállodai szobában, a hamutartóban Dukat-csikkeket fedeztem fel. A következtetés logikus, nem? Ami a zsebkést illeti, az is egészen egyszerű. Az asztal alatt hezetni, ön pedig már tizenharmadik napja lakik ott. A szobájában látható csomagok számából arra következtettem, hogy bizonyára - felírta önnek a felesége, mit vásároljon. — És a tizenöt rubel? — Tártaiéit. A brjcsúestre. Puszenykával. Ez csak világos, nem? — Észbontó! Feledhetetlen! — suttogta átszellemül- ten Kozak. Tyihonov álmos pillantást ■vetett az ablakra, ritmikuzük a rajok téli túráit! Emellett gazdag és váitaza- íos sportprogramot biztosítunk. Diákjaink részt vesznek a sakk- és asztalitenisz- bajnokság városi döntőjét^ is. Különösen örülünk annak, hogy felavathatjuk a, rég óhajtott ifivezetők klubját. Nem feledkezünk meg a kisebb - gyermekekről sem: a kisdobosoknak délutánonként mesefilmvetítést rendezünk. Az idősebbek őrsönként vesznek részt közös m ozi látogatáson. Hatvanból Marton Kálmán igazgatóhelyettes jelentkezett: " — Programunk hasonló a gyöngyösiekéhez, így csak két helyi specialitást emelnék ki. 'A testnevelő tanár vezetésével rendszeresen járnak majd diákjaink egyetlen dombunkra, az öreghegyre szántóban. Ezenfelül tervezünk egy egynapos mátrai kirándulást, a szervezés épp most folyik. A siker, azt hiszem, csak az időjárástól függ, mert érdeklődésben, kedvben nincs hiány. POLYAK ALAJOS, az eg-i ri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója így összegezi az ajánlatot: — Sajnos terem-hiány miatt még nincs klubhelyiségünk. Egy termet azért csak fűttetünk naponta, hogy a szórakozni vágyó fiatalok valahol találkozhassanak. A könyvek kedvelőit számos jo tanáccsal és ajánlattal látták "el irodalom szakos tanáraink. Kiválóan működik, közel százhúsz taggal természetjáró szakosztályunk. Ok valószínű téli túrára mennek. MEG EGY HÍR, Féhór Vilmos, a megyei Művelő- Központ igazgatója kozoitei — Programunk a sz*. . sós, a téli sziinet idején is működik minden klub mk. Ehhez még egy jó hír könnyűzene kedvelőinek: cember 26-án és január !-,n este hattól várja ókét a Disc Jockey klub. A tájékozódás után, m ■ ói a kínálat változatos, csak egyet mondhatunk: tee r választani. Pécsi Isivé san kocogtatta a jégvir iga« üveget, majd megkérdezi- ■ — Szeret olvasni? Kozak gyanakodva hunyorgott: — Általában..: mint »vr den intelligens ember... azazhogy ha van időm. — Érthető. Melyik műfajt kedveli a legjobban? — Nehéz lenne meghatározni — töprengett Kozak, de hirtelen megtalálta a választ: — Az intellektuális fantasztikum nagyon közéi áll hozzám. Különösen az angol. — Mit gondol, Bradbury angol? He-he-he! — nevetett idegesen Kozak. — Miért? Talán nem? Egyébként az előszót mindig legutoljára olvasom, hogy ne befolyásoljon a könyv megítélésében. — És mi az -ön megítélés se? — Nagyszerű könyv! Kitűnő! Igaz, nem olvastam még végig, csak nemrég jutottam hozzá, nagy nehéz- bégek árán. Hiszen tudja, milyen nehéz Bradburyt megszerezni! — Tudom — bólintott Sztasz. A belvárosban Tyihonov leszállt. Ott állt a járdán, úgy tűnt, («felejtette, melyik irányba is a!tart elindulni. Zsebnoteszt és töltőtollat tett elő, sokáig tanulmányozta a kockákból és nyilakból összerótt ábrát. Hó- Relyhek szálltak a papírral Sztasz megrázta tollát és a lámpaoszlopnak támasztott noteszben besatírozta a Ko-, zak nevével jelzett kockát. A kocka feléhez érve Sztasz leengedte tollát, gondolkodóba esett. Becsukta a noteszt, mélyen zsebébe rejtette és lassan hazafelé indult. Szerda volt, éjszakán*, gyed három. (Folytatjuk)
