Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-11 / 292. szám
Péntek esti külpolitikai kommentárunk Készség és késleltetés A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG kezdeményezésére pénteken ismét közvetlen érintkezés történt az NDK kormányának és a nyugat-berlini szenátusnak a megbízottai között a két tárgyaló partner által kötendő két megállapodás parafálásáról. Az első lépést Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, a LEMP varsói pártkongresszusán tartott beszédével tette meg, amikor is kijelentette, hogy az NDK kész folytatni a tárgyalásokat. Miután a nyugat-berlini szenátus ismét elutasító választ adott, s Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó-polgármester teljesen lehetetlen helyzetbe hozta önmagát, következett Schütz csütörtöki, Willi Stoph miniszterelnökhöz intézett levele, amelyben további fenntartásokat hangoztatott ugyan, de késznek mutatkozott a két egyezmény pa- rafálására. Az NDK miniszterelnöke — kormányának a békés együttélést és az európai biztonságot szolgáló programja alapján — azonnali válaszlevelében kijelentette, hogy Peter Florin államtitkár, aki a napokban átvette az NDK küldöttségének vezetését a megbetegedett dr. Günther Kohltól, kész pénteken délelőtt 11-kor fogadni Ulrich Müller szenátusi igazgatót, a nyugat-berlini’ küldöttség vezetőjét, hogy a két küldöttség felvegye & munkát a parafálás lezárására. A NYUGAT-BERLINI SZENÁTUS péntek reggel tartott másfél órás ülésén (amellyel párhuzamosan a schö- nebergi városházán a Nyugat-Berlinben egyedül kormányzó SPD képviselőházi frakciója és városi vezetősége is ülést tartott, olyan döntés született, hogy a szenátus puhatolózó megbeszélés céljából még péntek délelőtt át- küldte Ulrich Müllert a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, majd Müller jelentése után a szenátus ismét összeült, s akkor hozta meg a végső döntést) hozzájárul a szerdán létrejött és az NDK által is megerősített kompromisszumos formula alapján parafálják a megállapodásokat. A nyugati hírügynökségek nem tartják kizártnak, hogy az NDK és a nyugat-berlini szenátus megállapodásának parafálására már pénteken este sor kerül. Berlinben mindenesetre már napok óta felkészültek az ünnepélyes aktusra, s csak a nyugat-berlini szenátus obstruk- ciós magatartásán múlott, hogy erre eddig még nem került sor. FIGYELEMRE MÉLTÓ momentum, hogy — amint ezt az SFB nyugat-berlini rádióadó hangsúlyozta — a szenátus péntek délelőtti határozata úgy született meg. hogy a szenátus ülése Idején ugyancsak a schönebergi városházán tartózkodott a Nyugat-Berlint megszállva tartó három hatalom (az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország) katonai missziójának egy-egy politikai tanácsadója Is. Brüsszeli záróközlemény BRÜSSZEL Hosszú és heves vita után elfogadott kompromisszumos záróközlemény kiadásával ért véget pénteken, a kora délutáni órákban Brüsszelben a NATO miniszteri tanácsának háromnapos decemberi ülésszaka. Az Atlanti Szövetség tagállamai a Nyugat-Borlinrői szóló megállapodás végleges érvénybe lépése elhúzódásának ürügyével lényegében magukévá tették a halogató amerikai álláspontot, változatlanul feltételekhez kötik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú előkészítésének a megkezdését. Több küldöttség, különösen a franciák követelésére azonban a záróközlemény most első ízben hivatalosan is tudomást vesz a finn kormány javaslatáról, hogy a Helsinkiben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői konzultáljanak az értekezlet előkészítéséről. A szokatlanul terjedelmes, 35 pontból álló záróközlemény hangsúlyozza, hogy a Lisszabonban június elején elfogadott határozatnak megfelelően továbbra is a Nyu- gat-Berlinről folyó tárgyalások „sikeres befejezésétől” teszik függővé az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú előkészítésének megkezdését. Kijelentik, hogy erre ezen az alapon a lehető leghamarabb készek A kommünikét megelőző vita folytatásaként, a záróközleménynek ezt a részét a küldöttségek az ülés befejezése után is eltérő módon értelmezték. Az amerikaiak, amint ezt William Rogers külügyminiszter a tanácskozás befejezése után tartott sajtóértekezletén is hangsúlyozta, úgy vélik, hogy ez a feltétel csak a Nyugat-Ber- linről szóló megállapodást életbe léptető négyoldalú jegyzőkönyv aláírása után következik be. A francia értelmezés szerint viszont, amit Schumann külügyminiszter a francia rádiónak adott nyilatkozatában fejtett ki, megVeszélyben Nixon pekingi látogatása ? „Az tndo—pakisztáni háború veszélyezteti az Egyesült Államok terveit” címmel Stanley Karnow arról ír a pénteki Washington Postban, hogy „úgy tűnik, a Fehér Házban bizonyos fokú aggodalom merült fel, hogy a kínai-szovjet vita elmélyülése bonyodalmat okozh-t Nixon elnök tervezett pekingi és moszkvai látogatását illetően”. „Habár Washington aggályoskod óan semleges maradt Moszkva és Peking vitájában (az ENSZ-ben), a Nixon-kor- mány Pakisztánt támogató Az indiai pakisztáni konfliktus Nem meglepő, hogy az India és Pakisztán közötti fegyveres kofliktus kirobbanásának már az első napjaiban, november végén szinte valamennyi külföldi megfigyelő egyformán ítélte még a kelet-pakisztáni harcok kimenetelét. Egy pillantás a térképre és a két ország haderőinek főbb mennyiségi mutatóit tartalmazó táblázatra, kétségtelenné tette. hogy Jahja Khan csapatai nem sokáig képesek ellenállni a kelet-pakisztáni felszabadító erők (Mukti Bahini) és az indiai haderő kettős nyomásának. India egészében véve jóval nagyobb katonai potenciállal rendelkezik, mint Pakisztán. Lakossága 550 millió fő, míg Pakisztáné 114 millió. A nemzeti össztermék aránya a két országban 50 milliárd, illetve 17 milliárd dollár, a katonai kidások — a Londoni Stratégiai Tanulmányok Intézetének adatai szerint — 1,7 milliárd, illetve 0.7 milliárd dollár. A két haderő főbb menny'ségi mutatói: az összlétszám 980 000 fő, illetve 392 000; a 625 harci repülőgépet számláló indiai légierővel szemben Pakisztán 285 géppel rendelkezik. A harckocsik aránya 1450 illetve 870, a tüzérségi fegyverek terén India fölénye csaknem háromszoros (3000 illetve 1100) Kelet-Pakisztán térségében ráadásul úgy alakultak az erőviszonyok, az időjárási és katonaf'Jldrajzi tényezők, hogy az egymással összehangoltan tevékenykedő keletpakisztáni felszabadító erők és az indiai csapatok katonai sikere kezdettől szinte biztosítottnak látszott. Jahja Khan 80 000 fős, kétségtelenül jól felszerelt és kiképzett hadereje elszigetelődött az India területébe beékelődő Kelet-Pakisztánban. Erősítést vagy utánpótlást csak India területének megkerülésével kaphattak volna — feltételezve, hogy Kína nem avatkozik be közvetlenül a harccselekményekbe. A Bengáli-öblöt, ahová a tengeri utánpótlás Nyugat- Pakisztánból több mint 4000 kilométeres tengeri vagy legi úton megérkezhetett volna, lezárta az indiai hadi- tengerészet. Itt vonultatták fel India egyetlen repülőgép- anyahajóját is. Ugyanakkor a mintegy kétszerié nagyobb harcértéket képviselő indiai haditengerészet Nyugat-Pa- kisztán felől is lezárta a tengeri utánpótlás kiinduló pontját. Jahja Khan kísérletet tett arra, hogy ceyloni repülőterek igénybevételével légihidat létesítsen Nyugat- és Kelet-Pakisztán között — sikertelenül. így csak idő és a készletek mennyiségének kérdése volt, hogy a kormánycsapatok meddig képesek kitartani. Kevés számú repülőgépüket hamarosan elvesztenék, Kelet-Pakisztán egész légiterét az indiai légierő ellenőrizne, zavartalanul támogatva a Mukti Ba- hini-csanatok és az indiai szárazföldi haderő harcát. A hét elején ß kormány- csapatok sorra elvesztették Kelet-Pakisztán északi és keleti részén fekvő fontosabb városokat, támaszpontokat és repülőtereket. A gerillák és az indiai csapatok már gyűrűt vontak a kélet-pakiszfá- ni főváros', Dacca körül. Itt némileg lelassult az előrenyomulás, mivel a fővárost a deltavidék természetes akadályai veszik körül. Ez azonban — hacsak a háború jelenlegi politikai és katonai feltételei nem változnak meg lényegesen — aligha akadályozza meg a végkifejletet: Jahja Khan csapatainak vereségét. A másik fronton, Nyugat- Pakísztán és India határán a jelentések szerint több körzetben is heves harcok dúlnak. Bizonyos képet adnak. a helyzetről azok a hivatalos indiai adatok amelyek a veszteségekről, tudósítanak. Az indiai honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a fegyveres konfliktus kirobbanása óta Pakisztán 784 harckocsit vesztett, India pedig 49-et. Jahja Khan az indiai erők egy részének lekötése céljából és más katonai és politikai megfontolásokból jelentős erőket vetett harcba Nyugat-Pakisz- tán és India határán. Kasmír térségében, ahol már 1965-ben is harcok folytak, a pakisztáni erők benyomultak indiai területre. Am a jelek szerint nem sikerült Jahja Khannak a nyugati frontos kárpótlást elérnie, mivel a határ középső és déli szakaszán az indiai erők visszaverték a pakisztáni támadást és sikeres ellentámadást indítottak. Egészében véve úgy tűnik: Jahja Khan nem képes a nyugati fronton indított támadásokkal számottevő hatást gyakorolni a kelet-pakisztáni helyzetre. Körmendy István politikájával gyakorlatilag Kína szövetségesévé vált ebben a helyzetben. A kulcskérdés most az, vajon a kínaiakkal kötött hallgatólagos szövetség nem teszi-e semmivé az elnöknek a szovjet— amerikai viszony javítását célzó erőfeszítéseit. Hasonlóképpen fontos kérdés az is, nem kerül-e veszélybe Nixon elnök tervezett pekingi látogatása, ha a kínaiak esetleg beavatkoznak a konfliktusba Pakisztán megmentésére” — veti fel Karnow. Mint írja, általános az a vélemény, hogy nem valószínű a KNK hadbalépése, „mindazonáltal számos szakértő úgy véli, nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy Peking elterelő taktikai mozdulatokat hajt végre az indiai határon az új-delhi kormány megfélemlítésére, amely még mindig magán viseli az 1962- es kínai támadás sebhelyeit”. „Egy ilyen kínai lépés bizonyosan veszélyeztetné az elnök tervét, hogy februárban Pekingben tárgyaljon a kínai vezetőkkel. Ugyanakkor az Indiának nyújtott szovjet támogatás nyomón diplomáciai ellentétek merülhetnek fel Washington és Moszkva között éppen olyan időpontban, amikor számos jelentős megállapodás lehetősége merült fel” — hangoztatja Karnow. kezdődhettek a többoldalú megbeszélések, amint aláírják az NDK és az NSZK, illetve a nyugat-berlini szenátus közötti megállapodásokat. A francia álláspontot osztja a jelek szerint a norvég, a dán, az izlandi és jórészt a belga és az olasz küldöttség is. Ami a Helsinkiben megindítandó tárgyalásokat illeti, a kommüniké kimondja, a miniszterek tudomásul vették a finn kormány meghívását, hogy a Helsinkiben akkreditált külképviseletek vezetői kezdjenek több oldalú tanácskozásokat. Kijelentik, hogy kormányaik kedvezően fogadják ezt a kezdeményezést és konzultáció céljából kapcsolatban maradnak a finn kormánnyal. A belga küldöttséghez közelálló körök szerint ez a paragrafus azt jelenti, hogy Helsinkiben meg lehet kezdeni a sorozatos kétoldalú megbeszéléseket a finn kormánnyal. A közlemény a továbbiakban kifejezi azt a reményét, hogy Manlio Brosio, volt NATO-főtitkár, 14 tagállam megbízásából minél hamarabb Moszkvába utazhat, hogy megkezdje „puhatolózó” tárgyalásait az Európában állomásozó haderők és fegyverzetek kölcsönös kiegyensúlyozott csökkentéséről. A záróközlemény említést tesz a nyugati világ pénzügyi válságáról, amely „kihatással lehet a szövetség helyzetére is”. Indiai csapatok Dacca közelében Tovább törnek előre az indiai csapatok a kelet-pakisztáni főváros felé. Üj-Delhi- ből érkező jelentések szerint az indiai alakulatok átkeltek a Meghna folyón, az utolsó jelentősebb vízi akadályon a Dacca felé vezető úton. Az átkelést helikopterek segítsér gével hajtották végre. Indiai ágyú naszád -egységek tűz alá vették Mungla folyóparti kikötővárost, amelyet a partra tett csapatok elfoglaltak. A bengáli felszabadító erők az indiai hadsereggel együttműködve a pakisztáni vonalak mögött újrakezdték tevékenységüket, megpróbálva megakadályozni, hogy a menekülő nyugat-pakisztáni csapatok jelentős károkat okozzanak az országban. Míg a nyugati fronton heves harcok folynak, keleten fejvesztetten menekülnek a pakisztáni katonák. Camilla térségében gyenge ellentámadást kíséreltek meg, azonban ezt is visszaverték. Ugyanakkor a pakisztáni kormány továbbra is azt állítja, hogy Kelet-Pakisztánban ura a helyzetnek. Az indiai haditengerészet egy szóvivőjének bejelentése szerint szerda éjszaka tűz alá vették Karachi kikötőjét és Kemari olaj mezőjét. KÉRJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY AZ év végi leltárra váló-tekintettél" a TÜZEF-tä^cften -nregvöäroR építőanyagokat legkésőbb december 20-ig szállítsák el Az ez évben megvásárolt és el nem szállított árut a jövő évben nem tudjuk kiszolgáltatni, hanem a számlák alapján a befizetett összeget utaljuk vissza. EGER—SALGÖTARJÄNI TÜZÉP VÁLLALAT, Eger, Lenin út 75. szám. Ünnepi nyitva a füzesabonyi ÁFÉSZ áruházaiban december 12-én, ezüstvasárnapon, 7.30—15 óráig nyitva tart a ruházati és iparcikk áruház, vas- és háztartási bolt, december 19-én, aranyvasárnapon 7.30—15 óráig nyitva tart a ruházati és iparcikk áruház, vas- és háztartási bolt, bútoráruház, könyvesbolt és az ÁBC-áruházak. Minden kedves vásárlónak KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÜJ ESZTENDŐT KÍVÁN A FÜZESABONYI ÁFÉSZ Bútort Füzesabonyból! Állandó bútor kiállítás áruházunkban
