Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-28 / 305. szám

Az 1971—72-es bajnoki futball-színjáték első felvo­nása lezajlott, szereplői pihe­nőre tértek a kulisszák mögé vonultak, hogy a rendelke­zésre álló rövid időben ta­nulságot és erőt merítsenek a történtekből a további folytatáshoz. Félidőben va­gyunk tehát, amikor elmond­hatjuk, hogy az újjászerve­zett magyar labdarúgás a nagy zuhanás után viszonylag jó eredményekkel köszönt­heti az 1972-es esztendőt. S ha számba vesszük legfon­tosabb eredményeit —, vá­logatottunk drámai fordula­tok után kiharcolta az EB-se­lejtezőből való továbbjutást, sikeresen vette az első VB- selejtezőt Máltában is, leg­jobb klubcsapataink pedig többségében még „állnak’ a kupákban — elmondhatjuk: lesz miért szorítanunk, iz­gulnunk az olimpia mellett 1972-ben is. A nagy magyar labdarúgó- gépezet első osztályában a szőkébb pátriánk, Heves me­gye színeit képviselő Egri Dózsa csapata is pihenőre tért, hogy vezetői, játékosai erőt meríthessenek a gazda­gon meggyűlt tanulságokból. A tanulságokról, az érték­mérésről. a jövő feladatai­nak meghatározásáról van te­hát szó. amelyet 15 kemény és izgalmas 90 perc apró, de jelentős mozaikkockáiból kell egybeállítani, hogy sikerül­jön az eredeti célkitűzést, az NB I-ben való bentmaradást kiharcolni. Az Egri Dózsa a „félidő­ben” a 14. helyen végzett a bajnoki táblázaton, 10 pontot gyűjtött, 19 gólt rúgott és 35-öt kapott, háromszor nyert, négyszer játszott dön­tetlenre és nyolcszor pedig vereséggel hagyta el a zöld gyepet. S rögtön ehhez egy megjegyzés: ha így érne vé­get a bajnoki év, mindenki elégedett is lehetne — már­mint a táblázaton elfoglalt helyezéssel, mert ez a bent­maradást jelentené az egriek részére... Visszatekintve a megtett útra, alapvető tényként álla­píthatjuk meg azonban, hogy az Egri Dózsa nem tudta ma­radéktalanul kihasználná le­hetőségeit az őszi forduló­ban. Ebben az esetben ugyanis legalább 16—17 pontja lenne most a gárdá­nak és jogos bizakodással te­kinthetne a jövő felé. Akkor azt mondhatnánk, a csapat minden tőle telhetőt megtett, azt nyújtották, amit el lehe­tet várni tőlük, azaz ameny- nyi lehetőséget felkínált a kitűnő őszi sorsolás, a hazai pálya előnye, a szív és az akarat. A tatabányai „idegsokk“ Nos. nem az történt. A le­hetőségek 50—60 százaléká­val élt csak az együttes. Már a lélektanilag oly fontos rajt sem úgy sikerült, ahogy az kellett volna. Nem sikerült a győzelmet kivívni a Rába- partiak ellen, mert pontot ra­A hagyományoknak meg­felelően, a sportújságírók ez évben is megválasztották az év legjobb női és férfi spor­tolóját, valamint az 1971-es esztendő legjobb csapatát, amelyet a karácsonyi szá­munkban közöltünk már. Az alábbiakban az év hősei nyi­latkoznak. „Pillangókisasszony" Gyarmati Andrea már nem újonc az „év sportolóinak” megbecsült mezőnyében. A legutóbbi, 1970. évi szavazás­nál is ő kapta a legtöbb vok­sol, nagy fölénnyel lett el­ső. Hogy miért lett 1971-ben is győztes, azt hűen tükrö­zi eredménylistája. Andrea egy év leforgása alatt négy Európa-csúcsot úszott, kettőt beállított, hét országos egyéni bajnokságot .nyert, az Európa-kupában első lett a 100 méteres pil­langó és a 200 méteres hát­úszásban s ebben a két számban, továbbá a 100 mé­teres hátúszásban sem talált legyőzőre. — Számított az elsőségre? •- Csak reménykedtem, mert idén is sok volt az esé­Nem tudta maradéktalanul kihasználni lehetőségeit az Eger Megjegyzések az Egri Dózsa labdarúgó-csapatának őszi szerepléséhez bolt Egerből a Győr. Vere­séggel végződött az első ide­genbeli találkozó is Diósgyőr­ben, mint ahogy valamennyi mérkőzést elveszítette a csa­pat az ellenfelek otthonában. Idehaza a döntetlenek, .sír­ból” visszahozott, avagy bal- szerencsésen elveszített pon­tok születtek a Videoton el­leni találkozóig, amikor vég­re megszerezte első hazai győzelmét az Eger. A Tata­bánya elleni összecsapás — némi tekintetben a Vasas el­leni is —, mindennek a be­tetőzése volt. E 90 perc alatt győződhettünk meg arról, hogy a csapat nem tudja, vagy nem képes a teljes já­tékidő végigküzdésére, hiába volt a kemény alapozás, a szorgalmas munka. Nem tudják idegileg elviselni a vezetés tényét, azt, hogy az ellenfél sem törődik bele vesztésre álló pozíciójába, igyekszik azon változtatni. Eger ellen ezért legtöbbször tudott is változtatni. Ennek oka legtöbbször a kishitűség­ben rejlett, de volt olyan is, amikor a „nagy mellény” miatt „úszott” él a biztosnak látszó két pont. A szélsőségesség, a teljesen érthetetlen kiszámíthatatlan­ság jellemezte az őszi for­dulóban az Egri Dózsát, an­nak ellenére, hogy a kívül­állókban, de a szakemberek szemében is szépen, stíluso­san játszó együttes benyo­mását tudták kelteni. Ez utóbbi alól is akad azonban, kivétel, mégpedig az MTK elleni mérkőzés, ahol ka­tasztrofálisan ütköztek ki a rutintalanságnak. jellemző vonásai: a közelharc elkerü­lése, a rosszul alkalmazott területvédelem, a pontatlan labdatovábbítás, a szervezet­len, csak ösztönszerű táma- dásszervezés, idegeskedés, kapkodás, az elkerülhető ka­pott gólok és a reménytelen összeomlás. Természetesen akadtak kivételes esetek is, mint a Bp. Honvéd, a Pécs, a Videoton elleni találkozók, de ezeknek száma kevés volt 1971-ben. Nos, alapvetően ezek vol­tak a legdöntőbb csapathi­bák, ezeken kell az őszi for­duló tűzkeresztsége után vál­toztatni, hogy a versenyben maradás reális ténye meg­maradhasson tavasszal. Az ember nem gép, de..« A csapathibák mögött azonban mindig emberek, játékosok állnak, akiknek lehet jó és rossz napjaik, mert az ember nem gép. De ez csak egy-egy találkozóra szólhat. Aki 15 mérkőzésen nem tudja egyszer sem „hoz­ni magát”, annak szerintünk a képességeivel van hiba. És sajnos az ősszel az NB I-ben több egri játékos nem tudta azt a formát nyújtani, amit elvártak, avagy megszoktak addig tőle, egy osztállyal lej­jebb. S ezek voltak túlsúly­ban — így pedig az is igaz, hogy a Dózsa jelenlegi gar­nitúrájának egy része nem tud eleget tenni az élvonal maximális követelményeinek; az ellenfelek gyakran meg­oldhatatlan feladatok elé tud­ják állítani őket, akik nem­csak akaratban, rutinban, ha­nem csapatjátékban, ke­ménységben, gyorsaságban, lövő- és egyéni kombinatív készségben is jobbak. Ászá­rnak, de a látottak is azt bi­zonyítják, hogy az egrieknek gyenge, s „gólerős” a védel­me, lassúk a középpályásai, akik ráadásul alibijátékra is hajlamosak, a csatárok pedig a kínálkozó helyzetek töm­kelegét szalasztják el addig, míg egyszer a hálóba tudnak találni. Fegyelem jó alapokon Természetesen egyoldalú lenne a kép, ha nem említe­nénk meg a csapatnál fellel­hető jó tulajdonságokat is, amelyekre építve, azokat gya­rapítva a gárda tovább lép­het a jelenlegi pozíciójából. Első a fegyelem. Ezzel né­hány kisebb epizódtól elte­kintve nem volt hiba, a já­tékosok mind a magánélet­ben, mind pedig az edzése­ken, de a pályán is sport­szerűen, viselkedtek. Nagy­szerű az, hogy az ősszel az első csapatból nem állítottak ki senkit, sárga cédulát is alig-alig kapott valaki a já­tékvezetőtől. Jó volt a kol­lektív szellem, a játékosok baráti kapcsolatban vannak egymással, mindenki ott se­gít a másikon, ahol tud. Az újonnan igazoltakat testvéri­esen befogadták, azon igye­keztek, hogy mielőbb beil­leszkedjenek a garnitúrába, hogy mielőbb bizonyíthassa­nak. Ennek köszönhető, hogy például Simon jól be tudott épülni a csapatba, bizonyí­tott is — harmadik az ered­ményességi listán —, úgy harcolt minden mérkőzésen, mintha évek óta az egriek színeiben kergette volna a labdát. Hasonló módon szól­hatunk Deésyröl is. Az is jó volt, hogy az edző megpró­bálkozott a fiatalok csatasor­ba állításával. Ezt a folya­matot a jövőben tovább kell erősíteni! Nagy vonalakban ezeket le­het a félévi mérlegbe tenni. A teljességre nem töreked­hettünk, hiszen voltak olyan tényezők is, amelyekről nem szóltunk hely hiányában (a szakvezetés színvonala, a szerencse kérdése, az átiga­zolási nehézségek, a csökke­nő nézőszám, a lehetőségek korlátozottsága stb.), de nem is tartoztak a főbb tanulsá­gokhoz, bár meglétük befo- lyásolólag hatott. Egy tény: jobban is szerepelhetett vol­na a csapat 1971-ben az első- osztályban. Ahhoz viszont, hogy a tavasz biztató legyen, nagyon sokat kell tenni a hátralevő időben. Kemény alapozás után az őszinél is jóval nagyobb becsvággyal kell a gárdának minden küzdelemben helyt­állnia. hogy eredményesen gyüjthessék a pontokat. A tavaszi sorsolás rossz — ez igaz —, de hát az ellenfelek­kel így is, meg úgy is talál­kozni kell egyszer. Az a lé­nyeg. hogy a csapat bravú­rokra is legyen képes, ne csak otthonában, hanem ide­genben is érjen el pontot, vagy pontokat. A védelmet .is meg kell erősíteni, mint aho­gyan tovább kell erősíteni a kombinatív játékot és a gól­helyzetek kihasználását. Ez a bentmaradás egyedüli járha­tó útja. amelynek megtéte­léhez szükség van a szur­kolók az őszitől sokkal jobb, hathatósabb támogatására is. Mindenkinek össze kell fog­nia a közös cél megvalósítá­sáért. Reméljük, hogy ez így is lesz 1972-ben, és a baj­nokság végén valamennyi­en közösen örülhetünk az eredményes szereplésnek. Számok a tudás mércéjéről Most pedig nézzük a sta­tisztika adatait. Az ősz folya­mán 18 játékos: Deésy, Kár­páti, Mészáros, Czeczeli, Raj­na, Berán, Tóth M„ Bánkúti, Tóth T., Kovács F., Simon, Szűcs, Bulyovszky, Vígh, Tát­rai, Landi, Pat varos és László jutott szóhoz. Vala­mennyi mérkőzésen szerepelt Kárpáti, Mészáros, Czeczeli, Berán, Tóth M. és Simon. Ti­zennégyszer lépett pályára Deésy, valamint Bánkúti. Ti­zenkétszer állt csapata ren­delkezésére Rajna, tízszer Szűcs, hatszor Vígh. négyszer László és Bulyovszky, két­szer Landi és Patvaros, egy­szer pedig Tátrai. Az állagosztályzat szerint a legjobb teljesítményt Bánku- ti, az Egri Dózsa csapatkapi­tánya érte el 5,92-es átlag­gal. A további sorrend: 2.. Czeczeli 5,87, 3. Simon 5,73, | Az év legjobbjai Íves vetélytárs — válaszol­ta a magyar „pillangókisasz- szony”. — Balogh Györgyi, Békési Ili, s a világbajnok kajakozó lányok előtt első­nek lenni — úgy érzem — szép teljesítmény. — Mit hoz az új esz­tendő? — Sokat, remélem... en­gedéllyel, már januárban le­érettségizem, hogy utána minden erőmet az olimpiai előkészületekre összpontosít­sam. Egyforma nehéz lesz mindkettő, de hiszem, hogy sikeresen túljutok rajtuk. Csalt az a kérdés: milyen eredménnyel? Andrea évek óta bizonyít. Miért ne bizonyíthatna 1972- ben is? „Mr. Tuss" Pólyák Imre (1958 és 1962), Gurics György (1961) és Koz­ma István (1967) után, ebben az évben ismét birkózó, a vi­lágbajnok Hegedűs Csaba lett 1971 legjobb magyar férfi sportolója. Szófia hőse, a Vaszil Levsz- ld stadion szőnyegén nyolc mérkőzése után, 0 hibapont­tal állhatott fel a dobogó leg­magasabb fokára és ezzel új, mondhatni nem hivatalos vi­lágrekordot döntött meg sportágában. — 1963 óta versenyezem és eddigi sportpályafutásom valóban legszebb, legeredmé­nyesebb esztendéje volt a mostani. Mintegy 50 mérkő­zésen vettem részt, és a nemzetközi találkozókat is beleszámítva, mindössze há­rom vereséget szenvedtem —• köztük kétszer attól a bolgár Dimitrovtól, akit azután ott­hon, a világbajnokságon si­került legyőznöm. A verseny- sorozat közben mindössze há­rom pontozásos győzelmem volt, a többin — itthon és külföldön egyaránt — két vállal nyertem. — És hogyan tovább? — A világbajnoki cím és a mostani szavazás eredménye természetesen kötelez, s éle­tem legnagyobb eseményén, a müncheni olimpián, to­vábbra is igazolni szeretném a bennem bízókat. Öten voltak \ Öt sportember, a vívás sze­relmesei; Sokszor tanújelét adták már annak, hogy mű­vészei a párbaj törnek, szin­te lehetetlen feladatok meg­oldására is képesek, még vesztett pozícióból is nyer­nek. Becsben, a világbajnoksá­gon sem volt könnyű dol­guk. Az olimpiai bajnoki és világbajnoki cím dicsősége nemcsak övezte őket, hanem kicsit „nyomta” is. A védő­nek mindig nehezebb a fel­adata, s különösen akkor, ha olyan csapattal szemben kell újból győznie, mint a szovjet válogatott. De azon a júliusi estén ellenállhatatlan volt az öt közül pályára lépő négyes. Kulcsár. Nemere, Fenyve­si dr. és chmitt olyan klasz- szisvívást mutatott be, mint egykor a magyar kardozók. Csodálatos találatok követték egymást és mind magasbbra emelkedett a csodálatos győ­zelmek száma. A nézők, a szakemberek és a vívótársak egyöntetű megállapítása volt: „így még nem vívott a világon párbajtőrcsapat!” Öten voltak, de csak né­gyen maradtak. Négyen, mert Nemere Zoltán, úgy látszik, hamar elfelejtette a 4—5. Mészáros és Berán 5,53, 6. Kovács F. 5,43, 7—8. Kár­páti és Rajna 5,33, 9. Deésy 5,3, 10. Szűcs 5,11, 11. Tóth T. 5,07, 12. Tóth M. 4,87, 13. László 4.75, 14—15. Landi és Bulyovszky 4,5, 16—17. Tátrti és Vígh 4. Patvaros mindkét mérkőzésen, amikor szere­pelt, nem kapott osztályza­tot. Ki mennyi gólt szerzett: Kovács F. (4), Tóth T .(3), Tóth M. (3):, Bánkúti (3), Si­mon (2), Czeczeli (1), Rajna (1), Szűcs (1), Karsai (öngól). Ki hányszor került be a forduló válogatottjába: Bán­kúti (3), Czeczeli (3), Mészá­Minden Münchenre Még néhány nap és lezá­rul az 1971-es esztendő. A sportban is elkészült a szám­vetés, ami azért is bír külö­nösebb fontossággal, hiszen 1972. az olimpia éve. Hogy mi történt az idén hogyan tovább, arra az egyik legil­letékesebb, Páder János, a Magyar Oimpiai Bizottság titkára adott választ az MTI munkatársának. — Hol tartanak az olim­piai előkészületek, milyen tapasztalatai vannak a vi­lág- és Európa-bajnokságok- nak a nemzetközi verse­nyeknek? — Ennek az évinek fő jel­lemzője az előkészületi és edzésmunka nagy terhelése és intenzitása volt, amellett természetesen versenyeken is alkalom kínálkozott a tudás bizonyítására — mondotta Páder János. — Mielőtt rész­letekbe mennénk, az alapel­vét kell ismételni, azt, hogy Müncheniben áltálában csak az 1—6 helyre esélyes spor­tolók mennek. Amit az ér­meket és pontszámokat te­kintve el szeretnénk érni, az körülbelül a mexikói szerep­lés. A nem hivatalos csapat- versenyben nehéz lesz meg­tartani a pegyedik helye­zést, — ez az azték főváros­ban 194 ponttal sikerült. — hiszen az 1—4 hely szinte már előre „kiadott”, a Szov­jetuniónak, az Egyesült Álla- mokn'ák, az NDK-nak és NSZK-nak. Japánnal és más országokkal lehetünk ver­senyben az 5., vagy az ezt követő helyekért. — Ha az ez évi VB-k, EB-k szempontjából vizsgál­juk a magyar sport jelenlegi helyzetiét, akkor nem rosszak a kilátásaink. Négy Európa- bajnoki és 4 világbajnoki V bécsi pillanatokat, a magyar Himnuszt, azt a sok szépet és jót, amit hazájától és a magyar vívósporttól kapott. Hűtlen lett társaihoz is, s ezért most csak Kulcsár Győ­zőnek, dr. Fenyvesi Csabá­nak, Schmitt Pálnak és Er­dős Sándornak jár minden elismerés... 1. Atalanta—Torino 0:0 X 2. Catanzaro—Napoli 0:0 X 3. Fi orentina—Inter. 0:0 X 4. J uv entus—Mantova 2:1 1 5. Lanerossi—Cagliari 0:1 2 6. Milam—Verona 2:0 1 7. Róma—Bologna 1:0 1 8. Sampdoria—Varese 2:0 1 9. Como—Palermo 1:0 1 10. Novara—Reggiana 0:0 X 11. Perugia—Catania 1:0 1 12. Sorrento—Cesena 0:1 2 13. Taranto—Lazio 0:0 X + 1 14, Reggina—Foggia 0:0 X ros (27, Kárpáti t2),‘ Tóth Rt (2), Berán (1), Kovács F. (1). Megjegyzés: a forduló válo­gatottságánál a második csa­patban szereplő játékosokat is figyelembe vettük. Ki mióta játszik az NB l- ben és mióta Egerben: (a já­tékosok neve után az első szám az első NB I-es mér­kőzés dátumát jelzi, zárójel­ben pedig azt közöljük, hogy mióta szerepel az egri csa­patban): Landi Ferenc 1959 (1969), Bulyovszky Miklós 1969 (1968), Deésy György 1971 (1971), Kárpáti József 1965 (1967), Mészáros József 1969 (1954), Czeczeli Károly 1969 (1969), Rajna György 1967 (1967), Berán Károly 1967 (1967), László Benedek 1970 (1971). Tóth Miklós 1969 (1968), Kovács Ferenc 1967 (1968) . Bánkúti László 1963 (1969) , Tóth Tibor 1969 (1970), Simon János 1970 (1971), Szűcs István 1967 (1968), Vígh Tibor 1971 (1970), Patvaros László 1971 (1963). Fazekas István szem szegeződik aranyérmet szerezlek 1971- ben versenyzőink, emellett ezüst- és bronzérmeket is szép számban hoztak haza., Érdekes egyébként, ha az elmúlt 12 hónap eredmé­nyeit vizsgálgatjuk. akkor olimpiai aranyérem-esé­lyeink csökkentek, viszont az _ helyen több pontot sze­geztünk, mint Mexikóban. — Hogyan tovább? Mik a következő teendők? A f elkészülési program napra, órára megállapított. Junius közepéig kialakulnak a csapatok és a szakszovett segekkel történő megbeszé­lések után július 15-én hoz­za nyilvánosságra a MOB az olimpiára utazók névsorát. Addig azonban még sok munka van hátra. Sporto­lóinknak úgynevezett kötele­ző versenyeken kell részt venniük, ezenkívül hazai és külföldi viadalokon ame- lyek sokak számára váloga- tónak számítanak. Nem tit­koljuk, hogy döntő a szám­bavételnél a hazai bajnok­ságon elért eredmény. Előre­láthatólag kb. 240—250 fős küldöttség képviseli a ma­gyar sportot a bajor fővá­rosban. Rogy történik a kiuta­zás? — A szakszövetségek álta­lában azt kérték, hogy a \ ersenyzöik hat-hót nappal korábban szeretnének kint lenni Münchenben, mint ahogy rajtjukra sor kerül Ez a kérdés érthető, hiszen kell nehány nap, amíg a sportolók „aklimatizálód- nak ’ a nagy forgatagban. Milyen lesz a formaru­ha? — Már elkészültek a ki­választott szövetek: a férfiak egyenruhája kék zakó, szür­ke nadrág, a nők ruhaszíne meggypiros. Természetesen kimenőruhájuk is lesz a sportolóinknak, a fiúké bar­na színű, a nőké drapp-bar­ka kosztüm. A melegítő a szokásos meggypiros, és m iádén felszerelés olyan, hogy állja a versenyt... Milyen lesz a magyar sport képviselete a verseny lebonyolításában? — Szakembereink szép számmal közreműködnek a nyári játékokon, így Sír Jó­zsef dr., _ Matura Mihály, Bonn Ottó, Nagy Jenöné, Balthazar Lajs lesz ott majd az operatív bizottságban, de még több sportág súlyeme­lés, vízilabda, kézilabda, ko­sárlabda is igényel magyar szakembert. Az olimpiával kapcso­latosan tudományos konfe­renciákat is tartanuk Mün­chenben. Már biztos előadó- nu'k számit két pszichológu- sunk, dr. Nagy György és dr. Rókusialvy Pál. A ver­senybírák között is szép számmal lesznek magyarok, kézilabdában, ökölvívásban^ de más sportágakban is. ' Tisztázódott-e már az olimpiai láng magyarországi útja? — Igen. Értesítést kap­tunk hogy Jugoszláviából augusztus 19-én érkezik a lang Szegedre, majd 21-én hagyja el Magyarországot Hegyeshalomnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom