Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-24 / 303. szám

&k Mipmm WO. december 24, Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának záróülésén Szarka Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-kértvi- selője a kelet-eurórai országok csoportja és Mongólia nevében búcsúzott U Thant főtitkártól, akiiek megbízatá­sa az év végén jár le és üdvözölte utódát, Kurt Wald- heimet, eld W2. január 1-tól leu a szervezet főtitkára. A oangla Desh köztársaság megalakulása óta áradnak vissza a menekültek. Képünk Daccáboz közel, a Oeomar folyóa kömMk (Teleíoto AP — MTI — KSJ PRAVDA Mint Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója írja, a nyu­gatnémet—szovjet és a nyu­gatnémet—lengyel szerződé­sek ratifikálásához kedvező légkört teremt az a körül­mény, hogy a nyugatnémet közvélemény többségében pozitívan értékeli ' a ratifi­kálás tényét, sőt, egyes el­lenzékiek is megváltoztatják a szerződésekkel kapcsolatos álláspontjukat. A tudósító a továbbiakban Brandt kancellárt idézi, aki a szociáldemokraták kong­resszusán figyelmeztette az ellenzéket, gondolja meg jól, hogy elutasíthat-e egy olyan politikát, amelyet a nép túlnyomó többsége s szinte a világ valamennyi kormánya helyesnek tart. Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter a Prav­da tudósítójának kijelentet­te: a kormány „keleti poli­tikáját” a lakosság jóval nagyobb része támogatja, mint amennyi a koalíciós pártok mandátumainak ará­nya a Bundestagban. Ezt többszöri közvélemény-kuta­tásból tudjuk. A parlament­ben megvan a szükséges többséig és a CDU szavaza­taira nincs szükségünk. Még­is jó az a tudat, hogy a la­\ÄMAAMAAAAAAAMAAAAMAAAAAMAWNAAAAAWW//W/| vwvvw-m*on- > Csütörtök est» külpolitikai kommentárunk A 102. akció INDOKÍNÁBAN élesedő harcok, szaporodó hadijelen­tések közepette közeleg a karácsony, a béke ünnepe. Ugyanakkor a hivatalos amerikai propaganda folytatja immár fél éve követett taktikáját: gyakorlatilag úgy tesz, mintha ebben a sokat szenvedett térségben nem is lehet­ne említésre méltó hadicselekményről beszélni. A cél vi­lágos — lecsendesíteni, megtéveszteni a belső és a nem­zetközi közvéleményt, úgy tenni, mintha az indokínai probléma „megoldódóban lenne”. Mindez egybeesik a nixoni vietnamizálási koncepció­val. amelynek lényege ugyancsak az, hogy a vietnami há. ború majd „elcsendesedik”, „fokozatosan megszűnik”. Fontos, hogy a nemzetközi közvélemény, amely eddig is óriási támogatást nyújtott a vietnami nép igazságos küz­delmének, ne hagyja magát megtéveszteni ettől a tak­tikától. Vietnam, indokína problémája nem fog magától meg­oldódni ,— kizárólag úgy, ha Washingtonban levonják az eddig történitek valamennyi következtetését. Sajnos, úgy tűnik, minden fogadkozás ellenére erre még várni kell. Még a legelemibb területeken is. Az Indokínából érkezett legfrissebb jelentések szerint az amerikai légierő egyetlen nap alatt kétízben is meg­sértette a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterét: először egy F—105-ös vadászbombázó Hanoitól délnyugat­ra bombázta a VDK-t, majd nagyjából ugyanebben a tér­ségben, két másik amerikai gép is ledobta bormbaterhét. EZ A KÉT TÁMADÁS százkettőire növelt egy felhá­borító számot. 1968. november elsején a vietnami háború­ba belebukott Johnson elnök drámai deklarációban tett ígéretet arra, hogy az amerikai légierő nem bombázza többé Észak-Vietnamot. Azóta ez Észak-Vietnam százket- tedik bombázása. Több mint aggasztó, hogy a washingtoni ígéretek és a tények közötti szakadék nem szűkül, hanem szélesedik. Néhány nappal ezelőtt lőtt le a VDK légelhárítása két Phantom típusú harci gépet. Személyzetüket, két őr­nagyot és két hadnagyot elfogták és Hanoiban sajtókon­ferencián mutatták be a világsajtó képviselőinek. Azok, akik annyit beszélnek a VDK-ban őrzött amerikai hadi­foglyok hazatéréséről, újabb és újabb, minden szempont­ból törvénytelen és ígéretszegő akciókkal gyarapítják sa­ját halottaik és hadifoglyaik számát is. AZ ALAPVETŐ IGAZSÁG a százkettedik támadás után is változatlan: az amerikai hadifoglyok csak békében térhetnek haza és a béke csak az agresszor kivonulásával együtt képzelhető el. OLEG PIVOVAROV, a TASZSZ hírügynökség New York-i tudósítója így össze­gezte az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának munkáját: — Az ENSZ történetének napirendekben egyik legte- lítettebb ülésszaka volt a huszonhatodik. Több mint száz kérdést vitattak meg, ezek közül számos közvetlen kapcsolatban volt a nemzet­közi béke és biztonság meg­erősítésének problémájával. — Nemzetközi elismerésre talált a Szovjetuniónak a le­szerelési világértekezlet ösz- szehívására tett javaslatai; az erről szóló vitában több mint ötven delegátus szólalt fel. Túlnyomó többségükben kiemelték a szovjet kezde­ményezés nagy fontosságát és időszerűségét. Hangoztat­ták annak szükségességét, hogy az értekezlet a kérdé­sek széles skáláját felölelje. Szenteljen különösen nagy figyelmet a nukleáris lesze­reléssel összefüggő problé­máknak. — A szocialista országok leszerelésre irányuló erőfe­szítései egy sor további ha­tározatban is tükröződnek. Kiemelkedő jelentőségű az a megállapodás, amelyet a közsvűlés a biológiai és bak­teriológiai fegyverek kidolgo­zásának, gyártásának és fel­halmozásának tilalmára, a mérgező anyagok megsem­misítésére hozott. A közgyűlés 26. ülésszaka nagy figyelmet szentelt a nemzetközi biztonság prob­lémáinak. — Nagy jelentőségű a köz­gyűlés közel-keleti határoza­ta. A tagállamoknak nemcsak azzal a feladattal kellett szembenézniük, hogy eny­hítsék a feszültséget ebben a térségben, hanem azzal is, hogy megmutassák a nem­zetközi közvéleménynek, kit terhel a felelősség az ott ki­alakult helyzet miatt, kik akadályozzák a közel-keleti politikai rendezést? AZ ÉLES VITA bebizonyí­totta, Izrael következetesen szabotálja a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i ha­tározatának végrehajtását, el­utasít minden ENSZ-kezde- ményezést, amely a válság felszámolására irányul, ma­gára vállalva ezáltal a fele­lősséget a térségben lévő fe­szültség kiéleződéséért. Iz­rael, amely maga mögött érezheti politikájában az Egyesült Államok katonai, gazdasági és diplomáciai tá­mogatását, következetesen elutasítja a megszállt arab területek kiürítését. A köz­gyűlés elfogadta azt a szo­cialista és a fejlődő orszá­gok nézetazonosságát tükrö­ző javaslatot, amely az erő­szakos területszérzés tilal­mát a közel-keleti konflik­tusra konkretizálja és síkra- száll a BT említett határo­zatának végrehajtása, továb­bá a Jarring-misszió felújí­tása mellett. — A közgyűlés áttekintett egy sor. a gyarmatosítás és a fajüldözés felszámolásával kapcsolatos kérdést is. — A mostani ülésszak munkálat beárnyékolta az India és Pakisztán között ki­robbant fegyveres konflik­tus. A közgyűlésen és a Biz­tonsági Tanácsban folytatott vita során a szocialista or­szágok képviselői konstruktív javaslatokkal járultak hozzá a probléma megoldásához, következetesen síkraszálltak a hindosztáni félszigeten ki­alakult feszültség igazságos rendezése mellett, rámutat­tak a konfliktus valódi okai felszámolásának fontosságá­ra és arra, hogy tiszteletben kell tartani Bangla Desh né­pének az 1970. decemberi vá­lasztásokon kinyilvánított akaratát. — A közgyűlés 26. ülés­szakán visszahelyezték jo­gaiba a Kínai Népköztársa­ságot. A szocialista országok mindvégig kiálltak Kína ENSZ-jogainak helyreállítá­sa mellett, őszintén remél­ték, hogy a KNK részvétele az ENSZ munkájában hoz­zájárul a világszervezet tevé­kenysége hatékonyságának növeléséhez, a béke és a nemzetközi biztonság meg­erősítéséhez. A maoisták azonban nem a béke meg­erősítésében, hanem a Szov­jetunió és a többi szocialista ország politikájának rágal­mazásába fogtak és néhány kérdésben a legteljesebb egyetértésre jutottak a leg- reakciósabb imperialista erőkkel. — A közgyűlés záró ülé­sén. a Biztonsági Tanács a járására megválasztották az új főtitkárt. Kurt Wald­heim személyében. A 26. KÖZGYŰLÉS meg­mutatta, hogy tovább nö­vekszik az antiimperialista, békeszerető erők befolyása, az államok többsége megér­ti már, milyen nagy felelős­ség hárul rá a béke megőr­zésében és megerősítésében. A békére és a leszerelésre vonatkozó legfontosabb köz­gyűlési határozatokat a szo­cialista országok kezdemé­nyezésére hozták, s kifeje­zésre jutott azokban a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta állam következetes béke- politikája, erőfeszítése a nemzetközi biztonság meg­erősítésére. Ezeket a hatá­rozatokat támogatták a fiatal, független fejlődő országok. Hazatérés kosság többsége az ilyen döntés mellett áll. A nyugatnémet külügy­miniszter a továbbiakban hangoztatta, hogy a ratifi­kálás után új lehetőségek adódnak a gazdasági, a tu­dományos, a műszaki és a kulturális együttműködés fejlesztésében, a politikai természetű érintkezések szé­lesítésében. Hangsúlyozta" azt is, hogy a ratifikálás je­lentős lesz a Nyugat-Berlin- nel kapcsolatos négyodalú megállapodás megvalósítása szempontjából, valamint ab­ból a szempontból, hogy ál­talában javuljon az európai politikai légkör és előreha­ladás történjék az európai értekezlet előkészítésében. NEW YORK TIMES A szerdai New York Times Robert N. Magill nyugalma­zott külügyi tisztviselőinek, a külügyminisztérium politikai tervező tanácsa volt tagjá­nak levelét közli, amely szerint „Nixon pekingi tak­tikája a feje tetejére állí­totta az USA ázsiai kapcso­latrendszerét.” „Nyilvánvaló ugyanis — írja —, hogy az indo-pakisz- táni válsággal kapcsolatos amerikai magatartás vezér­fonalául Peking és Pakisz­tán viszonya szolgált, továb­bá Nixon elnöknek az az aggodalma, nehogy tervezett látogatása előtt megbántsa Pekinget, és természetesen a japán—amerikai viszony megromlásának fő tényezője szintéin a pekingi látogatás.” „Minden körülmények kö­zött furcsa dolog, hogy az amerikai kormány — és ép­pen Richard Nixon kormá­nya — úgy döntött, fonto­sabb számára a pekingi lá­togatás, mint az Indiával és Japánnal való kapcsolatok fenntartása. S még el Is le­hetne ezt fogadni, ha nem szólnának ellene a követke­ző nyilvánvaló tények: 1. Nixon pekingi látogatá­sa nem létfontosságú a kom­munista Kínával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez, ezek megvalósíthatók kevésbé drá­mai eszközök útján is; 2. Japán és India sokkal fontosabb az USA-nak a nem kommunista Ázsiát il­lető tervei szempontjából, mint a kommunista Kína; 3. Indiát és Japánt illető­en nagy árat fizettünk és fi­zetünk a jövőben Nixon pe­kingi látogatásának sikeré­ért, de ennek esetleges elő­nyei nem állnak arányban az érte fizetett árral; 4. Pakisztánnal ellentét­ben Indiának nem volt vá­lasztása. csak azt tehette, amit tett; 5. Az elsőbbség, amit pe­kingi látogatásának Nixon biztosít főként azzal magya­rázható, hogy azt várja, az előnyöket biztosít neki a jö­vő évi elnökválasztásokon.” A továbbiakban Magill utal arra, hogy a pekingi látogatási tervekkel kapcso­latban állandóan az elnök „politikai bátorságáról” van szó, holott mint írja, „ez csupán fölösleges járuléka egy olyan politikai irányvál­tozásnak, amelyet Nixon könnyedén hajthatott végre, hiszen amúgyis addig várt vele, amíg nem volt más al­ternatívája”. KURIER — ARBEITER ZEITUNG Kurt Waldheim osztrák diplomata ENSZ-főtitkárrá választását a csütörtöki bécsi lapok méltatják. „Az egész világ üdvözölte dr. Kurt Waldheim megválasztását” főcímmel a Kurier az oszt­rák külpolitika sikerét hang­súlyozta. Az Arbeiter Zei­tung. a szocialista párt köz­ponti lapja főcímében arról is, hogy „A világ elismerte Ausztria semlegesség) ooliti- káját.” A norvég Trygve Lie, a svéd Harnmarsikjoeld és a burmai U Thant. után az osztrák Waldheim a ne­gyedik vezetője a világszer­vezetnek. A tökös körök lap-, a Die Presse „Waldheim Ausztria és az Egyesült Nemzetek Szervezete” címmel emléke­zett meg az eseményről. A lap főszerkesztője, Ottó Schulmeister azt fejtegette: Waldheim megválasztása egyben emlékeztet is arra, hogy a semleges Ausztria nem elszigetelten élő or­szág, hanem tevékeny segí­tője és előmozdítója a béké­nek. Ausztria mindig fára­dozott és jelenleg is fárado­zik azon, hogy országa he­lyet adjon magas szintű ta­nácskozásoknak, a világ bé­kéjének érdekében. A most folyó SALT-tárgyalások is bizonyítják ezt a törekvést. Iff©»* tavai tansiestaozíis Moszkvában hivatalos köz­leményt adtak ki arról, hogy a szovjet fővárosban a szo­cialista országok képviselői megvitatták országaik továb­bi együttműködésének kérdé­seit a nemzetközi munkaügyi szervezet ben. A december 21—22-én meg­tartott tanácskozáson a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köz­társaság, a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Ku­bai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a. Román Szocialista Köztársa­ság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság képviselői vettek részt. Nem lesz újabb... Dzsagzsivan Ram indiai hadügyminiszter csütörtökön Új-Delhiiben tartott sajtóér­tekezletén kijelentette, hogy Véleménye szerint India és Pakisztán nézeteltérései nem vezetnek újabb háborúhoz. A miniszter ,,sok sikert” kívánt Ali Bhuttonak, Pa- pisztán új elnökének. Kife­jezte a reményét, hogy az elnökenk „lesz elég bátorsá­ga” és az adott realitásokból levonja a megfelelő követ­keztetéseket. Fidel Castro sajtótájékoztatója Fidel Castro kubai minisz­terelnök sajtótájékoztatón is­mertette kormánya állás­pontját a két kalózhajó elfo­gása nyomán kialakult hely­zetről, s válaszolt a fenye­gető hangú amerikai hivata­los nyilatkozatokra. Castro csaknem három ■ órán át megcáfolhatatlan té- nyekkel bizonyította; hogy a CIA, aiz amerikai. kémszol- gálat az Egyesült Államok kormányköreinek támogatá­sával előre kidolgozott ter­vek alapján hajt végre fegy­veres provokációkat Kuba él­len. Csupán az elmúlt négy esz­tendőben 12 kubai esett áldo­zatul a támadásoknak. A múlt hét közepén elfogott Johny Express nevű hajó is fegyvereket akart partra ten­ni Kubában, panamai zászló alatt. Tűzharc­ra került sor, amelynek kö­vetkeztében Villa kapitány megsebesült. A kubai szár­mazású amerikai állampol­gárságú kapitány eddig hét­szer vett részt fegyveres Ku- baellenes akciókban. — Minden amerikai híresz­telés ellenére a kapitány — a CIA embere —, él, ápol­ják, s felgyógyulása után a kubai bíróság elé állítják. Több mint száz kérdést vitatott meg az ENSZ 26. ülésszaka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom