Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-14 / 269. szám
Kékestető felhőben van s § Békéscsaba: plusz 8 fok. Esik az S eső. i; Miskolc. Köd van. Esik az eső, $ plusz 9 fok. í Kékestető felhőben van. $ Prognózis. Pontosabban már nem íj is „időjóslás”, hanem jelentés az > időről, hogy szerte az országban | mindenki tudja: milyen idő van ná- í lünk. Nálunk az országban, nálunk $ Miskolcon, Budapesten vagy Eger- >i ben s nálunk, mondjuk Kecskémé- ^ ten vagy Békéscsabán. Kékcstető | felhőben van. Az ország szerényke § legmagasabb csúcsa felhőben jár: 5 aligha van hát lehetőség arra, hogy § egyhamar megforduljon az idő. Min- $ denkit tudja, a rádió közli, mindenki i esernyői, esőkabátot visz magával:a § tudomány és a technika bevonult a ^ legmindennapibb élet legapróbb gya- Jj korlatéba is. § A politikusok irigykedve figyelik a $ meteorológia sokat gúnyolt-csúfolt, $ de nélkülözhetetlen és jól megszer- $ vezett munkáját. Kékestető felhőben § van: ha ezt jelenti a meteorológiai 6 intézet, akkor vita nem is lehet. Legalábbis az észlelés időpontjában, i az arra járók és oda látók által is S ellenőrizhetően a Kékestető valóban 5 felhőben volt És Békéscsabán esett $ és Miskolcon köd volt, vagy van § m«S^ A prognosztika tudomány és meg § lehet jósolni eszközeivel, hogy egy év ^ múlva vagy tíz év múlva megköze- 5 litőleg milyen képe lesz a magyar § társadalomnak. Milyen a szellemi ax- § cillatának. A gazdasági életnek. A § politikainak is. De, hogy ma, reggel $ hat órakor Egerben milyen kedvvel § indul munkába, áll a géphez a ber- vai munkás, hogy Miskolcon derűs-e, | borongós-e valamelyik diósgyőri kohó brigádjának a hangulata, hogy Békéscsabán a szövetkezeti tagok milyen kedvvel látták és állnak'ma, vagy álltak tegnap reggel munkába —■, hol arra bármilyen, nem is előrejelzés, hanem csak megbízható regisztráló készülék is? Sehol. Ilyen nincs. Itt állunk hát a legnagyobb tanácstalanságban? Fogalmunk sincs, hogy hol kik, mit gondolnak, miről, hogyan vélekednek, mit kell tennie vezetőnek és vezetettnek egyaránt, hogy mérget derűre, az indokolatlan önbizalmat szintre szállítva és változtatva tegyen, cselekedjék? Azt állítják a meteorológusok, és igazuk is van, hogy a hatalmas légköri óceán mozgása olyan bonyolult, hogy azt csak a legmagasabban kvalifikált felszereltséggel lehet nyomon követni, lehet e mozgásból helyi, Vagy általánosabb érvényű konzekvenciákat levonni. A társadalom mozgása összehasonlíthatatlanul bonyolultabb, mint a ciklonoké és az anticiklonöké. S nincs a világnak olyan nagyszerű műszere, amely e mozgást azonmód, mint valami szeizmográf, leírni tudná egy kockás papírra, hogy a társadalomtudomány művelőinek, politikusoknak, az ország, vagy a megyék vezetőinek csak le kelljen tépni azt és olvasni, mint valami diagnózist Nos, hát akkor tehetetlenek vagyunk? Vak vezet káráló világtalant? A jogos kifogás kaotikus fecsegéssé masszásodik mire a vezetéshez ér és az ott született, emiatt tétova döntések, kiköpni való langyos vizet sem érnek, mire a „tett színhelyére” érnek? Természetesen erről szó sincs. Egyik óráról a másikra, vagy egyik napról a másikra futnak ide-oda, le, s fel információik, mint vér az erekben, a vezetők és a vezetettek között. Néha több, néha kevesebb idő kell és intézkedés történik és tájékoztatás, •hogy a társadalom Kékeshegye ködben áli-e még, vagy már nem... A pártszervezetek, a kommunisták, mint százezernyi, nagy hatóerejű neutronok, a számítógépek villogásánál pontosabban és ma már őszintébben jelzik, csatolják és visszacsatolják a társadalom egészét, vagy egy-egy ' rétegét ért impulzusokat MUV/ //////////////////////// Mellettük és velük párhuzamosan egy sajátos, tudományos és egyben populáris információs hálózat alakult ki ebben az országban, vertikálisan éppen úgy, mint horizontálisan. A tanácsi szervek, az ifjúsági szervezet a szakszervezet, de számos más állami és társadalmi szerv szól, jelez szeizmográfnál is érzékenyebben néha. Jelez a sajtó, információt kap és ad — s ha mindezek együtt, ha napra, órára készen nem is —, felesleges is lenne — de meglehetős pontossággal jelzik, még egy kisközség, vagy egy kis üzem, sőt üzemrész hangulatát is. A korszerű, a pártszerű, az élvszerű vezetés és a korszerű, a perspektívát tekintve feltétlenül nyugodt élet elképzelhetetlen lenne e néha bizony ugyan egymást fedő és egymást emiatt nem is mindig felerősítő, de mindenkor pezsgő és egyre elevenebb információs hálózat nélkül. Ha a rádió holnap nem közölné, hogy Kékestető felhőben van, hogy Budapesten esik az eső, vagy derült az ég —, azt még ki lehetne bírná. De a társadalomnak a társadalomról szóló információs jelentéseinek kiiktatása furcsa helyzetet teremtene. Olyat, mintha fennakadt volna a tű a meteorológiai jelentés lemezén és nem hallanánk mást, mint ezt: Kékestető felhőben van... Kékestető felhőben van... Kékestető felhőben van. Miért dolgozik ennyit? tők megdolgozza, aztán A szapora eső úgy csurog be a keret hézagain, mintha öntenék a parkettra. Vagy mondjam azt, az egyik idős — De hát vannak Itt olyanok is, akik inkább csak átmeneti pihenőnek tekintik a munkahelyet. — Nincsenek sokan — veHárman álldogálnak egymás mellett. Egyikük sem szól egy szót sem, bánatosan nézik a semmit vagy a bakancsuk orrát. Kezük * nadrágjuk zsebében. Tizenegy óra körül járhat az idő. A színhely a Mérges utcai lakótelepi építkezés Gyöngyösön. Ez a kis csoport a két blokkház közötti területen ácsorog. Ide tartoznak az építkezéshez. ★ Naponta kilenc órát töl- tüi~c munkában — mondja Molnár Tibor, a háromtagú asztalosbrigád vezetője. — Ebből nyolc és felet kidolgozunk. Egyikünk sem maradhat le a másik mögött, mert mindig látjuk egymást. Érdekünk is, hogy kihasználjuk a munkaidőt, mert az elóre-utalványo- zás összege akkor sem változik, ha elhúzzuk a munkát, de akkor sem, ha felgyorsítjuk. — Mi a véleménye a saját munkájukról? — Olyan kilencven százalékos. A mennyiség az kifogástalan, a minőség viszont már nem. De hátnézze meg ezt az anyagot. Pocsék. A legócskább lemez. Hiába ragasztják rá a keretre, elválik tőle a ragasztás fölötti réteg. Látta a szögeket a szekrények ajtóin? Így próbálunk valamit ten- • A lépcsőházban három lány és egy fiú cicázlk egymással. A lányok hangja végigfut a négy emelet ma”) gasságában. Nevetnek, mert > a legényke csiklandós dolgokat súghatott a fülükbe. Él is ugranak a feléjüklen- > düló fürge kéz elől. « ★ I A három asztalos egy na- ♦ gyobb brigádból vált ki. A, műhelyben mindig vita volt' amiatt, hogy a bent maradóknak kell azok helyett is dolgozniuk, akiket az épületekre küldenek ki: szerek lésre, javítgatásra. Az épületen dolgozók pedig azt hánytorgatták fel a többieknek. hogy miattuk kell igyekezniük. Hárman most már rendszeresen kint dolgoznak a lakóházakban. Havonta beadják a teljesítményüket, amit úgy állítanak össze, hogy a négyezer forint körüli kereset kijöjjön. Hiszen az utalványon az irodában pontosan feltüntették, «»Ilyen munkáért mennyit ■ehetnek fel. i £ brigádvezető kapja, a' legtöbbet. De a többiek is jóval magasabb kulcs szerint számolják el a munkájukat, mint amennyi volna az a besorolásuk szerint, a személyi órabérük alapján. — Másként nem érné meg, az természetes! ★ Két idősebb férfi és egy középkorú asszony vitatkozik már percek óta a hőközpont nyitott ajtajában a kulcs miatt. Valamelyik lépcsőház kulcsa okozza a nézeteltérést. Az asszony köti magát, nem enged, hiába mondják a férfiak any- nyiszor: „Értse már meg!...” Nem akarja érteni. ' Még egy negyedóra múlva is tart a szócsata. ★ — Párttag vagyok. Régóta. Ez is számít, de mennyire. Nem hagyom annyiban a dolgot, ha valaki helytelen megjegyzést tesz. öntudatból? Abból is. Kötelességem ez, de a meggyőződésem is így követeli meg. Szokták is mondani, hogy vitatkozós vagyok. — Mindig van ereje vitázni? — Jól kérdezi! Nem, nem mindig. Megmondom őszintén, olykor arra gondolok, miért van nekem szükségem arra, hogy vitázzak? Miért A drámaíró legújabb művét elfogadta a színház. A szerző még magához sem tért a boldogságtól, amikor újabb meglepetés érte: darabját a főrendező fogja színpadra vinni. Az író lefújt egy porszemet a főrendező kabátjáról, megcirógatta, a karját. és hízelegve megkérdezte: — Nem álmodom? — Nem — morogta a rendező —, de félek, hogy a nézők aludni fognak. Több energiát a pozitív hősöknek! Több mozgási lehetőséget a negatív figuráknak! És egyáltalán: több zaj, kiabálás, veszekedés kell a színpadon. .. Nem szabad hagyni, hogy a néző elszendered- jen. Dolgozza még át a darabot ebben az értelemben. A szerző átdolgozta. Már a darab legelején a rossz főnök harsány hangon leteremti a jó beosztottját. A közepe táján a beosztott nem tudja tovább türtőztetni magát, és ütésre emelt tömött aktatáskájával hajku- rássza főnökét az irodában. A harmadik felvonásban kerül sor a tragikus végklfej- letre; a hivatal dolgozóinak nem. fordulok eü, fogom be a szám? Aztán csak kinyitom megint. — Keserű ember? — Volna rá okom, hiszen tettem én ezért a rendszeí- ért egy-és mást. Fegyvert is fogtam érte, ha kellett. És?... Most ennek a háromtagú brigádnak vagyok a vezetője. Ennyi van. Egy férfi % csöveket' haj- lltgatja a' második lépcső- ház előtt á furcsa asztalkán, a szokatlan szerszámja segítségével. Egy másik nézi némán, inkább unatkozva, mint kíváncsian. Az álldogáló férfi úgy támaszkodik a lapátja nyelére, ahogy a juhászok szoktak a kampós botjukra. ★ — Nem lehet elválasztani egymástól sem a pénzesem a szakmai becsületet. Azt hiszi, nem öröm az, ha egy ilyen rossz ajtót valahogy helyre tudok hozni? Aki nem talál örömet a munkájában, az boldogtalan ember. — Miért panaszkodnak mégis az emberek, ha új lakásba költöznek, hogy ezzel is baj van, az is rossz? — Nem rajtunk múlik. Jöjjön ide, látja ezt az ablakkeretet? Hát ez nem keret. Az üveg elhúzza, a fesnéni jött, hogy csináljam már meg az ajtója kilincsét, mert elgörbült. Hogyan tudhatna egy ilyen idős asz- szony egy rendes kilincset elhajlítani? — Elszámolhatják az ilyen utólagos javításokat? — Nem. Ezt ingyen kell megcsinálni. Már csak emiatt is igyekszünk kifogásta- •- Ifin munkát kiadni a kezünkből. Ebédszünetben az egyik kőművesbrigád levett egy ajtót, ráhelyezte a bakra, rárajzolta a malomjáték figuráját, aztán az egyikük rálendült az asztalra. . Egy reccsenés és az ajtó lapja szétszakadt. ★ — A mii brigádunkban csak. az maradhat meg, aki 1 becsületesen dolgozik ■— mondja Hajdú György, a gokat emlegetett közösség vezetője. — Ha olyan, próbáljuk megnevelni. De nem kö- nyörgünk senkinek. — Örködnek a brigád be- •csületén? — Természetes* Mi már több mint tíz éve együtt vagyunk. Amit eddig elértünk, ne engedjük tönkretenni. szí át a szót Mák Sándor építésvezető, majd folytatja: —- ök jóval kevesebbet is kapnak bért, mint a többiek, mert a munkájuk alapján nem érdemelnek többet. ★ A vándormadarak szükséges rosszak. Az átlagbér miatt szükség van rájuk Is. Mivel alacsony órabérrel szerepelnek, a régiek jóval többet kaphatnak az átlagnál, Furcsa fintora az életnek ez a pénzügyi ügyeskedés. A rendelet miatt szükséges a Játék”. ★ Nem a jólneveltség mondatja ki: az építőiparban sokat javult a munka minősége. Ezt a tervezők és a műszaki ellenőrök írásban rögzített véleménye is bizonyítja. Hogy az egyes emberek teljesítménye mégsem azonos szintű, az is tény. Ki miért dolgozik annyit, amennyit — ez is más kérdés. Bizonyos, hogy általában még van javítanivalónk is. G. Molnár Ferenc Jurij Zolotarjov i HIÁNYCIKK ártatlan piknikje tömegverekedéssé fajul, és mielőtt legördülne a függöny, a főhős tányérokat vagdal a földhöz. — Remek! — áradozott a rendező. — így már a nézőknek nem fog leragadni a szemük! Elkezdhetjük, a próbákat... . Amikor eljött a főpróba ideje, a rendező elcsípte a kellékest. — Most már jelmezes próbái tartunk. Hol az ördögbe vannak a kellékeké — Elnézést, mire van szükség? — Aktatáskára, hegedűre, tányérokra... — Az aktatáska már a színpadon van, rögtön hozom a hegedűt, tányér viszont nincs... — Hogyhogy nincs?! — Ahogy mondom. Végigjártam az összes edényboltot, felhívtant valamennyi ismerős eladót. Semmi eredmény. ... Nem lehetm tányér helyett esetleg fülessapka? — Gúnyolódik? — üvöltött • bíborvörösen a rendező. — Mit fogunk a függöny előtt földhöz csapkodni? Fülessapkát? — Miért ne? Vágják a földhöz, tapossák meg! Azt se könnyű szerezni. A nézők sóhajtozni fognak, úgy fáj majd érte a szivük. A rendező felnyögött, és a szívéhez kapott. A kellékes elviharzott a színházi büfébe. — Katikám, nem tudnál tányért kölcsönadni? Legalább egyet. A premierre. — Hahaha! Repülő csészealj nem kéne? — Komolyan beszélek — Jó pofa vagy. Honnan vegyek neked tányért? — Hát a vendégeknek mire rakod a szendvicset? — A tenyerűkre. — Értem — mondta a kellékes és felhívta az írót. — Szerzőkém, ne tol) ki velem! Add a beleegyezésedet, hogy egy kicsit kiigazítsam a darabodat. — Miért? — Ha agyonütnek se tudok törni való tányért keríteni. Hadd legyen stampedli, jó? — Semmiképpen — tiltakozott a szerző. — Az nem olyan lendületes. Meg aztán nincs is olyan ftsengése. — A zörejt majd a kulisz- szák mögött adjuk. Sokáig vitatkoztak elkeseredetten. Végül billikom- ban állapodtak meg. A rendező ágynak esett, amint megtudta. — Zseniális ötletemet dön- titek romba — suttogta. — Nem véletlenül törnek éppen tányérokat a végén. Ez szimbolikus kapocs a következő rendezésemhez, a „Tá- nyérossy haWá”-hoz. — De engedje meg... — Nem engedek meg semmit. Vagy én. vagy a bllli- komok. Válasszatok. A rendezőt választották. A kellékes ekkor kiírta a Atidomít vagy átalakít ? Hogy olvasóink érdeklődéssel figyelik egy-egy újságcikk nyelvi formálását, bizonyítja az alábbi kérdés is: „Helyesen fogalmazott-e a cikk írója ebben a mondatában: „A domonkosok < kolostorát is börtönökké idomították át.” A levél írója szerint az átidomítás ige helyén és szerepében az átalakít Igealakot kellett volna használni. Hogy erre a kérdésre megnyugtató választ adhassunk, meg kell vizsgálnunk az, idomít ige eredetével, fejlődésével és jelentésváltozataival kapcsolatos kérdéseket. Igénknek szócsaládja ma már elég népes. Leggyakrabban használjuk a következő formákat: idom (mértani, térbeli, művészi forma, alak), idomít. idomítás, idomul, idom- talan, idomtalanság stb. Ide vonható a már elavult idomár szóalak is, s csak Jókai A lélekidomár című regényének címében ismeretes az olvasók számára. A felsorakoztatott szavak valójában csak a XVIII. század végén jutottak szélesebb körű nyelvi /szerephez. A tájnyelví használatú, szabályos. arányos, rendes jelentésváltozatokat hordozó idomos szóalakból vonták él nyelvújítóink az idom hangsort, s ez adott alapot az idomít képzett igének is. Az alapszó jelentéstartalmához igazodva az idomít Igével a következő jelentésváltozatokat fejezték kit arányosan formál, helyesen, szépen alakít, alkalmassá teszi valamire a dolgokat, a testhez idomítja a ruhákat, kellő alakot ad valaminek stb., stb. Efoből a jelentésből, illetőleg használati értékből fejlődött ki a következő jelentésváltozat: idomít hatjuk az állatokat, a kutyát, a lovat, a sólymot, a fókát a bennük élő hajlamok felhasználásával, bizonyos meghatározott tevékenységekre, ügyességekre. Van az idomít igének olyan jelentésváltozata is, amelyet elsősorban szakszói értékben azoknak a jelentés- tartalmaknak megfelelőjeként használunk fel, amelyeket mai nyelvérzékünk elsősorban a formál, alakit, átformál, átalakít igékkel szokott megnevezni. Valóban, a mai nyelvérzék számára ezek az igealakok egyértelműbben \ fejezték, volna ki a szerző szándékát is ebben a mondatban: A domonkosok kolostorát ts börtönökké alakították át. A szakember számára azonban még ma is él az idom szónak régi eredeti jelentése is. Erre utal ez a mondat: Lakóházát a várkastélyok idomában kívánta megépíteni. Dr. Bakos József hirdetőtáblára: „Kérem a színház minden dolgozóját, hogy hozzák el hazulról felesleges és elfekvő tányérjaikat.” A premieren végül azokat a tányérokat törték ösz- sze, amelyeket a kellékes csent el a feleségétől. A következő előadáson a szerző kedvenc tányérja tört ri- pltyára, aztán a főrendezőé. Majd összezúzták a szereplőktől begyűjtött tányérokat is, de néhány nap múlva a darabot le kellett venni a műsorról. — Gyakorta elmarasztalnak minket, hogy kevés me l témájú dráma van repc. toárunkban — jelentette l:i egy rádióinterjúban a szír- ház főrendezője. — Pedig hát nem mindig mi vagyvr ': a hibásak. Jelen esetbe •< például a porcelángyár. Fordította: Zahemszky L6szí 1971. november 11, vasain,; .j
