Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-11 / 266. szám
Társadalmi Gyermefe- megőrxő-e ax óvoda? Elöljáróban exponáljuk a gondokat! Megyénkben — különösképp Egerben — kevés az óvoda. A férőhelyek száma az országos átlagnál — noha az sem megnyugtató — hat százalékkal alacsonyabb. A meglévő óvodákban — elsősorban a városokban — rendkívül nagy a túlzsúfoltság, új létesítmények építésére és fenntartására viszont hiányzik az anyagi fedezet. Kevés a szakképzett óvónő is: 333 közül 60 képesítés nélkül dolgozik. A tények nyomán indultunk el, felvillantani az okok összetevőit, s kutatni — mert ez a legfontosabb — a megoldás módjait. Tájékozódásunk során főként egri problémákat érintünk, részben azért, mert fit a legégetőbbek a gondok, részben, mert itt kutatják módszeresen a megoldás lehetőségeit. Kevés az óvoda, a; meglévőkben nagy a túlzsúfoltság, az épületek legtöbbje avult, beosztása korszerűtlen. S ehhez még egy adat: megyénk 48 községe nem rendelkezik óvodával. Hogy is fest a túlzsúfoltság? Beszéljen erről Mikó Ferencné, az egri Hadnagy úti óvoda vezető óvónője: — Hetvenöt helyett százharminc gyereket kellett felvennünk. Igen sok kérelmet utasítottunk el, mert így is a maximumra vállalkoztunk. A nagycsoportosok létszáma az előírtnak kétszerese. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz valóban eredményes nevelőmunkát végezni, hiszen az óvónőlétszám változatlan, csak a feladat, a munka kétszereződött. — Kiket utasítottak el? — Akik a szomszédos, a Szarvas téri óvoda körzetébe tartoznak, vagy otthon tudnak gondoskodni gyermekeik neveléséről. — Miért ez a város egyik legzsúfoltabb óvodája? — Van központi fűtés, a fiúknak és lányoknak külön mosdó, itt működik a központi konyha, az intézmény viszonylag új, hiszen négy éve adták át rendeltetésének. Ezért nagy a vonzóereje, . kevésbé szívesen adják a szülők gyermekeiket a rosszabbul felszerelt, ellátott intézményekbe. Ellátogattunk ilyen helyre is, a Szarvas téri óvodába. Dudás Lászlóné így tájékoztat: — Negyven az előírt létszám, s „mindössze” ötven gyerekünk van. Miért jönnek ide kevésbé szívesen? Magyarázat helyett inkább nézzen körül. A falak nedvesek, a salétrom nem egy helyen embermagasságnyira is virágzik. A két szoba kicsi, rosszul megvilágított, az épület ódon, az udvarra sűrűn futnak be a teherautók, a gyermekeknek nincs hol játszaniuk. A ház előtt autók parkíroznak, a Szarvas téren óriási a gépjárműforgalom, nem könnyű dolog ezt megszokni a pihenni vágyó gyermekeknek. — Szükségóvodaként működünk, legaláhb annyi gonddal, mint a sokkal zsúfoltabb intézmények. Zsúfoltság és mindinkább növekvő pedagógiai igények, egymásnak ellentmondó fogalmak. Feloldható-e egyáltalán ez a feszültség? Mikó Ferencné: — A már érvényben lévő nevelési program, valamint az önálló vezetés feladatok özönét zúdítja a vezető óvónőkre. Van saját csoportja, nekem például ötven gyerekem, ellenőrizni kell kolléganőim munkáját, hogy egészséges neösszefogásra lenne szükség velési elvek érvényesüljenek. Gondoskodnia kell arról, hogy a konyhai és a technikai személyzet zavartalanul dolgozzék. S mindezt heti 36 órában! Hétre járok be, ám négy előtt sosem mehetek haza. Persze, nálunk fizetett túlóra nincs. Dudás Lászlóné: — Kevés a heti három óra kedvezmény a vezető óvónők számára. Ennyi idő alatt képtelenség a plusz feladatokat ellátni. Bóta Sándor, az Egri Városi Tanács művelődésügyi osztályának megbízott vezetője: — Sokan joggal vetik fel így a kérdést: gyermeknevelő vagy megőrző intézmény-e ma már az óvoda? Ügy érzem, joggal, hiszen ekkora túlzsúfoltság esetén a, legjobb akarattal, igyekezettel sem lehet színvonalas nevelőmunkát végezni. Mindehhez ismételni érdemes egy korábban említett’ adatot: megyénk 333 óvónője közül 60 képesítés nélküli. Megbirkóznak-e gondjaikkal? Aligha... Kevés a pénz új óvodák létesítésére, az igények és a gyermekié Lszám viszont gyarapszik. Űjabb ellentmondás. Vajon feloldható-e? Novak Béláné: — A IV. ötéves terv során 1640 férőhely gyarapítását tervezik helyi tanácsaink. Ez azonban kevés az igényekhez mérten. ről a kérdésről nem lehet másképp beszélni. Bóta Sándor: — A városi tanács vb-elnöke az év elején felhívással fordult a megyeszékhely üzemeihez, hogy lehetőségeikhez mérten járuljanak hozzá az óvodaépítéshez. A sok levélre mindössze nyolc érdemleges válasz érkezett. A legtöbbet a VÖCSI ajánlott: 1 millió 150 ezer forintot. Nem fukarkodott a Finommechanikai Vállalat, a BUBIV és a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat sem, megértve, hogy saját dolgozóik mindennapi gondján enyhítenek, ha vállalkoznak a mecénás szerepére. Jó lenne, ha több vállalat értené meg a felhívást, mert -saját érdeke, hogy dolgozói nyugodt légkörben, gondoktól mentesen dolgozzanak. A vállalatok segíthetnének a közös fenntartás megvalósításában is. A gondok maiak, a megoldás — noha helyesen látják az illetékesek — még várat magára, bármennyire sürgető. Az út járható, bizonyítja ezt a kaposvári példa: az üzemek összefogása révén a város minden óvodás korú gyermekének elhelyezését megoldották. Miért ne sikerülne ez Heves megyében vagy Egerben? Pécsi István angol héíiznopoii — ahogyan Marx látta Mindig izgalmas egynagy történelmi egyéniség nézőpontján át szemlélni a valóságot; különösen izgalmas, ha ez az egyéniség maga Marx. Mert bár sokan látták ugyanazt, dolgok sorát csak ő volt képes meglátni — ezt igazolja az a válogatás, amely egy hasonló német kiadvány alapján készült, s amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Marx 1849-ben telepedett le Londonban, s haláláig Angliában élt. Ám az ország nemcsak lakóhelye, de munkássága témája is volt. Miközben nagy műveit írja, előadásokat tart a londoni munkásegyletben, rendszeresen cikkeket jelentet meg a lapokban — idézik az alsóházban mondatait, támadják és üdvözlik nézeteit lapok, egyesületek, közéleti személyiségek — odafigyel a hétköznapok apróbb, de jellemző eseményeire is. Akár egy frissen felbukkant politikus portréját rajzolja, akár a felső tízezer legújabb botrányát tűzi tollhegyére vagy egy mumkóstüntetés szétverését örökíti is meg. mindenben a lényegest, az álta- lánosíthatót kutatja. Azt, ami az egyediben tipikus. A több, mint harminc rövid írás, illetve hosszabb munkákból kivett szemelvény is körképpé tágul, de mondhatjuk úgy is, Hogy a, viktoriánus Anglia képévé. A jegyzetekkel, mutatóval, életrajzi adatokkal és forrástól soroló ss al kiegészített kötetet Elizabeth Shaw szokatlan, de megkapó hangulatú illusztrációi díszítik. Az Uránia igazgatója Gyöngyösön Csütörtökön este hat órai kezdettel a gyöngyösi Városi Művelődési Ház nagytermében az idei, természet- tudományos előadássorozat bevezetőjeként dr. Kulin György, az Uránia Csillag- vizsgáló Intézet igazgatója tart előadást. A téma: A Föld Kozmikus helyzete, kísérőfilm: Hobbym a csillagos é(f. Bajszok, A mióta a gazdasági reform szelleme áthatja hétköznapjainkat, ugyancsak mozgásba jött a vendéglátóipar. Újabb és újabb sarkokon nyílnak ki a frissen festett borkóstoló- meg presszóajtók, látványos fel- tárulkozásukkal a patyolatkabátos szakma újabb és újabb dicsőségét hirdetve. És amiképp az új mechanizmus bízta tgatá&ához U- lik, nemcsak a borkóstoló- meg a presszóajtók száma szaporodott meg, de hasonlóképpen figyelemre méltó változást mutatnak a poharak ürítgetését szolgáló helyiségek belső vidékei is. Itt pácolt faburkolat sugároz „természetes” hangulatot, ott csiszolatlan kövek idézik fel az ősteirmészetet, máshol pedig a faluhelyen használatos edények — szitamatuzsálemek, elaggott mángorlók — kerülnek a főfalak főhelyeire. Vendéglátóiparunkban erősen megnőtt a zsúp-, illetve zsindelyfedéles házak használati eszközeinek ázsiója. Ám — miként az egyre inkább tapasztalható —- a vendéglátó egységek díszítési divatja a flaskák, tányérok világán messze túlcsap. A presszófalakrő! föl- röppemnak a mázasköcsögök; lekváros szilkéfc ősi motívumai, és igen gyors ütemben áttelepülnek a születésük szerint mai, mondandójuk szerint pedig modernnek szánt képzőművészeti alkotásokra. Soha annyi mázasiköcs&gmotívumot, mint manapság! Soha annyi lekváros-szilke színezetet, mint ezekben a Mechanizmus megmozgatta években, hónapokban! így van, ahogy mondjuk: az utóbbi időben nemcsak a vendéglátóipar fedezte fel a regi betyárivók ösztönösen művészi díszítőelemeit, de — az említett csartonálkon keresztül — az ősdekorációk eljutottak a grafikuslkarto- nokra, a festővásznakra is. Lj egíigyelhető ez az át- 1 1 plántálódás sok-sok tárlatunkon! Kajla bajszok, ráncos csizmák — meg szűrök, gubák, pöndölök és rokolyák — váltják egymást majdhogyBóta Sándor: — A folyto- . nos beköltözéssel a megyei j átlagnál jóval gyorsabban t gyarapszik a gyermeklétezám i Egerben. A negyedik ötéves terv folyamán három óvoda építésére van pénzünk: egy 100 férőhelyesre az északi lakótelepen, egy 150-esre a Lajosvárosban, s egy 100- asra a volt Makiári úti óvoda helyett. Kellene viszont még a Nagyváradi és a Gró- nay úti tömbbelsőkben ©gy- egy száz férőhelyes. Ez azonban még csak terv pénz híján. Gond egyéb is akad: a pénzt a régi építőanyag- árakhoz mérten kaptak, a vállalatok viszont — érthetően — csak az új árak szerint vállalják. A különbözet összességében milliós nagyságrendű. ' — Mit tett a megye és mit a megyeszékhely vezetése? Novak Béláné: — A megoldás kettős. Közös összefogással — üzemek, termelő- szövetkezetek, tanácsok együttműködésével — oldható meg mind a férőhely- bővítés, mind az új óvodák építése. Erre szép példát mutatott a gyöngyösi járás több községe az elmúlt évek folyamán. Ha ez a mozgalom szélesedik, akkor — persze csak távlatilag — megoldódnak a gondok, A másik probléma a fenntartás, az üzemeltetés költségeinek biztosítása, hiszen egy gyerek egyévi óvodai nevelése 6000 forintba kerül. Itt is a közös összefogás a járható út. Erre sajnos csak egy példát tudnék említeni, a bélapátfalvit: itt a gyár és a község vezetése vállalta a fenntartás költségeit. A legtöbb helyen azonban húzódoznak ettől, s amikor az ember szenvedélyesen érvel, csak legyintenek. Pedig er-. A veiueR - <A. VÉlMER. Í Fordította : Kassai Ferenc gokat. Így nem leit a dologból semmi. Néha azért találkoztak, ritlcán.,. Tyihonov jóval öt óta előtt ért Vladikinóba és elhatározta, újra végigsétál az ösvényen. A Baj,kál szállodáig számolta a lépéseket, majd visszafordult. Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetett a halálos sebbel? Az ösvény a 16. sz. háznál kanyarodott ki az útra, űz autóbuszmegállóhoz. Jevsz- tyignyejeva úgy emlékezett; mintha közvetlenül azután, hogy megpillantotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzúgását ... 4. — Bocsásson meg — Tyihonov belépett a szobába. A díványon fehér hajú asszony ült. Nem sírt, csak állandóan ugyanazt ismételte. — Kislányom, drága kislányom, miért tetted ezt velem? Miért hagytál itt engem? Egy lányka ült mellette a díványon, a szeme vörösre dagadt a sírástól. A lányka átöltelte az asszonyt, próbálta vigasztalni. Tyihonov óvatosan az ablakhoz lépett. Az asszony felemelte a fejét, pillantásuk találkozott. — Tatjána munkahelyéről? Tyihonov zavarba jött, hirtelen megérezte, mennyire fölösleges itt és komoran válaszolta: — A rendőrségtől. Később Tyihonov a szomszéd szobában beszélgetett a kislánnyal, megpróbált megtudni valamit, aminek köze lehetett nővére halálához. Az eredmény egyenlő volt a nullával. Már indulni akart, amikor hirtelen eszébe jutott: — Kí az a Konsztantyin Míhajlovics? — Sztavickij. Tánya barátja. Egy időben össze is akartak házasodni. De Sztavickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja a hazuGavrílenko gépkocsivezető tagadóan csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Any- nyt magas férfit szállítok naponta, s annyian hordanak sötét télikabátot.., Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szemtanúk 20 óra 20-ko? léptek ki a csizmák nem képről-képre, a legfrissebb képzőművészeti divat szótjpn bizonyítékaiként. Kajla bajszok, ráncos csizmák... Isten ments, hogy ez önmagukban szép és nemes motívumok indokolt alkalmazása ellen szóljunk, hogy kifogásoljuk: miért veszi valaki ecsetjére, 'tollára ezeket a „rekvizitumokat”. De hát a dolog egészen másként fest! Olyképpen, hogy ezek a motívumok immár kellékekké lettek — a festmény- vagy rajzesinálás mindig „kéznél levő” alkatrészeivé. Néhány, a szürrealisták túldirekt módján megfestett gatyás-kalpagos betyáralak; hozzá pár kariskásostor, füstös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurós munka, amely minden bizonnyal gyorsan, vevőre is talál. És hát ez a lényeg! A divat hullámain gyorsan továbbjuttatni a kartont, a vásznat; addig, amíg a karikásostorok. füstös pisztolyok láttán még nagy kedvvel nyitogatják bukszájukat a „műbarátok”. Érdekes, pár éve a motívumot motívummal metsző — az úgynevezett nagyvárosi világot egymásra másolt látványelemekkel megidéző — képépítések számítottak slágernek, most viszont éppen ez a pandúr- romantika kap vastapsot... Elharsogni, hogy miként hamis volt az a túllihegés, éppúgy „értéken felüli” ez a hozsannázás? Szertedörögi, hogy miként torz ízlésre vallott annak a „modem” világnak az a „modern” megörökítése, épp úgy torz ízlésre vall ennek az „őseredeti” Irányzatnak ilyen gátlástalan kiszolgálása és mindenek fölé emelése? Q izony, elég egy kézleB gyintés is, tudatni: túlhajtott, túllihegett divatokról volt és van is szó az említett képzőművészeti jelenségek esetében. Túlhajtott, túllihegett 'divatokról; amelyeket muszáj néha nevükön nevezni. Már csak azért is, hogy tudjuk: az igazi értékek megteremtése „hol”, vagyis hogy kiktől nerp várható... (a. 1.) hat perc alatt nem érhettek a megállóhoz. Gyemi- dóv vagy Lampszi talán többet tud. Gyemidov szürke szemű, kövér férfi. Arca kipíroso- dott a hidegben. A vezetőfülke mellett áll, szőrcsizmájával topog a havon: ’— ... Amikor sokan vannak, a potyautas úgy érzi, mindenki ót bámulja. Nyomás, ejtsd csak a pénzt a perselybe, barátocskám! De amikor hátul üres a kocsi, megnő a bátorsága. „Bérletem van’’ aszondja. Bérlete van! Bérletem nekem van: huszonkilenc éve ülök a buszban, nem könnyű átejteni. Már messziről megszagolom a madaramat, s mondom neki a mikrofonon} „Polgártárs, mutassa fel, vagy váltsa meg a jegyét!”, De az a magas, akiről kérdezett, nem ilyenfajta voltj Ezen az ajtón szállt fel, ő, meg egy öregasszony, hajol emlékszem. — Hol szállt le? —Hát azt már néni 'tan dóm megmondani. Ha nem titok, mit követett el7 — A jelek szerint ez a férfi mielőtt felszállt volna <t buszra, megölt egy embert. Megismerné? — Meg hát. Hisz beszélgettem vele. — Rendben. Ha valami még eszébe jut, vagy történik valami, hívjon fel a 99- 84-en. A nevemre emlékszik? Tyihonov vagyok.... A szállodából telefonált: —- Központi nyilvántartó? Itt Tyihonov. Konsztantyin Mihajtovigs Sztavickij adatait kérem. Lehetőleg holnap reggelre. IFolytatjuk.)
