Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

'v 1 Az elbocsátás oka — ismeretlen a bírósági jegyző­r Idézet könyvből: „Schwänzer Andrásné: Szeptember 15-én 6 óra után az elnök behívatott. Pár mondat után bejött a felesé­ge, hátulról megütött, dula­kodni kezdtünk. Az irodá­ból csak úgy tudtam kisza­badulni, hogy a vádlottat sípcsonton rúgtam, s ekkor elengedte a hajam,” o o o Schwänzer Andrásné köz­gazdasági egyetemet végzett. 1971. áprilisáig a Cegléd melletti törteli termelőszö­vetkezetben dolgozott fő­könyvelőként. Havi átlagke­resete 4000 forint volt. Két­szobás összkomfortos lakást biztosított számára a terme­lőszövetkezet. Schwanzerné szeretett volna Mezőkövesd környékén elhelyezkedni, hogy közelebb kerüljön egye­dül élő, betegeskedő anyjá­hoz. Az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet háromszobás lakást és 4200 forintos jövedelmet ígért. Schwanzerné 1971. április 16- án Egerszalókon elfoglalta új munkakörét. 1971. október 11-én írás­ban kérte, hogy függesszék fel állásából, továbbá foly­tassanak fegyelmi eljárást az ügyében. — Miért kérte a fegyel­mi eljárást? — Lehetetlenné vált, hogy rendesen el tudjam látni munkaköri feladatomat. A termelőszövetkezet elnöke a köszönésemet sem fogadta, nemhogy munkaköri problé­mákat tudtunk volna megbe­szélni. Az elnök felesége nemcsak a legdurvább jel­zőkkel illetett, de nemegy­szer tpttlegességre is ragad­tatta magát. Megütött az ut­cán, a termelőszövetkezet iro­dájában. Az elnök olyan alá­írást akart kicsikarni tőlem, hogy elmenjek a termelőszö­vetkezettől. Én nem ezért jöttem ide. Dolgozni akarok és emberi módón élni. Ami­kor idejöttem, megígérték a lakást. Törteién otthagytam az otthonunkat. Nincs szán­dékomban elmenni a ter­melőszövetkezettől. Fiatal va- j gyök, úgy érzem, az energi­ám és a tudásom is megvan ahhoz, hogy becsületesen el­lássam a munkám. Van egy lányom. A férjemmel egyszo­bás albérletben lakunk Sza- lókon. Én nem ezért jöttem ide. O 0 o „E határozat ellen jogor­voslatnak helye nincs” — így kezdődik a termelőszövetke­zet vezetőségének határoza­ta, amely elutasítja S. A-né kérelmét, amelyben főköny­velői beosztásban kéri a munkaviszony-szerződés lét­rehozását. Az indoklás lénye­ge: rosszul végzi a munká­ját. — Valóban rosszul vé­gezte a munkáját? — Ezt nem lehet rá mon­dani — válaszol a tsz párt­titkára, Kiss János. — Kati értett a szakmájához. — Akkor miért kellett neki mennie? — Mert nem fértek meg az elnökkel és a feleségével. Valamelyiknek mennie kel­lett a termelőszövetkezet ér­dekében. Kati ment. — És ezt igy rendben le­vőnek találja? — Valamelyiknek mennie kellett. A vezetőség úgy ha­tározott, hogy Katinak men­nie kell! / — Nem fordulhat az elő, hogy az elnök befolyásolta a vezetőséget? — Igaz, hogy lakást Ígértek Schwanzernének mi­előtt idejött? — Igaz. — És miért nem kapta meg? — Az ikerház egyik felé­ben az elnök lakik a család­jával, a másikba nem me­hettek Schwanzerék. Mi lett volna abból? — Szóval, most se lakás, se állás... o o o Tizenöt asszony bement a termelőszövetkezet irodájába, és egységesen kijelentették, hogy nem hajlandók Schwan- zernéval együtt dolgozni. Tanner Ferencné fizikai munkás: Nekünk az volt a bajunk, hogy láttuk, seho­gyan sincsenek az elnökkel. Ügy pedig nem lehet dolgoz­ni. Annak csak mi látnánk a kárát. Inkább az elnök ma­radjon, az a fontosabb egy termelőszövetkezetben. Juhász Ferencné fizikai munkás: Ilyen helyre nem is jó nőt rakni. A kialakult helyzetért, igaz, egyformán felelősek, mind a ketten hi­básak. De azért inkább a Ka­ti menjen. Jobb az úgy. özvegy Keller Miklósné fizikai munkás: Én csak azt tudom, hogy ha bemegyek panaszra, az elnök mindig meghallgat, ahol tud, segít. Meg a határt kell megnézni. Ilyen rendben még soha nem volt a szalóki határ. Ne­künk a múlt évünk is rá­ment a vezetésre. Most mär azt szeretnénk, ha rend len­ne. így van az jól, hogy a Kati ment el. o o o — Mi volt a közvetlen ok, amiért Schwanzerné- vak mennie kellett? Mészáros Miklós tsz-elnök: Erre nem válaszolok. — Nem voltak jó mun­katársi kapcsolatban? — Erre sem válaszolok. — Igaz, hogy mindent elkövetett, hogy Schwan­zerné elkerüljön innen? — Nem óhajtok ezzel a kérdéssel többet foglalkozni. Termelni akarok és a ter­meléssel kapcsolatos gondo­kat, megoldani, ■0 3 0 Az önkéntes rendőrök cso­portvezetője, Szaicz József: — Igen, ismerem az ügyet. Egyszer intézkedtünk, ami­kor a főkönyvelőnőt megver­ték. Az a helyzet, hogy ami­kor idekerült a főkönyvelő- nő, akkor mindenki szeret­te. Aztán ellenük fordul­tak. Egyszer a férjét is meg­fogták a sötétben és megszo­rongatták a nyakát. Aztán azt mondták, hogy összeté­vesztették valakivel. De hogy kik voltak azok, azt Schwän­zer se mondta meg, úgy hogy még bejegyzést se tettünk a naplóba az esetrői. ooo Schwanzerné és az elnök körülbelül egy időben érkez­tek a termelőszövetkezetbe. Eleinte, egy rövid ideig; rendben mentek a dolgok, amíg Mészáros Miklósné fél­tékenységből céltáblául nem választotta a főkönyvelőnőt. A sorozatos összetűzésekből becsületsértési per lett, s a bíróság október 27-ép íté­letet is hozott az egy- rendbeli könnyű testi sér­tés miatt indult eljárásban. Mészáros Miklósné ugyan csak a sértő kijelentéseket ismerte el, de a bíróság két elfogulatlan tanú vallomását fogadta el valóságosnak, amelyet az orvosi látlelet is megerősített. A bíróság Mé­száros Miklósné pedagógust figyelmeztetésben részesítet­te. Az ügy tehát lezárult. Schwanzerné elment. A fő­nököm volt — mondja Fehér Miklósné irodai dolgozó. — Jó főnök volt. Értette a mun­káját Mégis muszáj volt el­mennie. Volt neki elég kel­lemetlensége. Itt arról volt szó szerintem, hogy nap mint nap a testi épségét veszé­lyeztette. Ezért jobb, hogy elment. Csak túl nagy árat fizetett érte. Elvesztett min­dent, amiért idejött hozzánk. OOO Ahogy a busz felkapasz­kodik zörögve az emelkedőn, a kanyarból végiglátni a fa­lut és a házakat körülölelő hófödte földeket. A hó alatt téli álmukat alusszák az őszi vetések. Ilyen jó őszi mun­kát még keveset végeztek a termelőszövetkezet földjein. Egyébként a szalóki határ­ban a legnagyobb rendben van minden. Szigethy András Együtt keft cselekednünk! Hi a kivezető út? (12.) Az alkoholizmus elleni küzdelem — az egészségügyi miniszter szemétel Kérdéseinkre válaszol dr. Szabó Zoltán miniszter Kiváló szakemberek, álla­mi és tömeg§zervezeti ve­zetők mondták el vélemé­nyüket, a túlzott italfo­gyasztásról, az alkoholiz­musról, a társadalmi méretű kártétel elleni küzdelem le­hetőségeiről. Megkérdeztük dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszternek, az Alko­holizmus Elleni Országos Bi­zottság elnökének vélemé­nyét is. — Ügy tűnik, s interjú- sorozatunk is azt bizonyí­totta, hogy egyelőre nem sikerült gátat vetni az al­koholizmus térhódításának; az italfogyasztás grafikon­jai nálunk is változatlanul emelkedő tendenciát mu­tatnak. Hogyan látja mi­niszter elvtárs a helyzetet, s a kivezető utat? — A helyzet valóban rossz, s az eddiginél több figyelmet érdemel. Hazánk­ban 1965 és 1970 között az egy főre jutó szeszesital-fo­gyasztás (abszolút alkoholra átszámítva) évi 6,8 literről 8,7 literre emelkedett; kü­lön is aggasztó tény, hogy leggyorsabban a tömény ita­lok fogyasztása nőtt. Félő, hogy ha ez a tempó nem csökken, 1975-re elérjük a személyenkénti tízliteres al­koholátlagot. Jelenleg 71 al­koholelvonó rendelés műkö­dik az országban, közülük 17 Budapesten, 54 pedig vi­déken. A hálózat tekinté­lyes forgalmat bonyolít le: csupán az elmúlt évben 106 ezer volt a megjelenések száma a rendeléseken. A nyilvántartott alkoholista gondozottak száma elérte a 33 ezret; 1970-ben csaknem 7 ezer, s már az idén is több ezer új beteget vettek gon­dozásba. összességében egyébként 150 ezerre becsül­hetjük az idült alkoholisták számát. Szerteágazó, sokrétű, ugyanakkor jól összehangolt, szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy megál­líthassuk a mértéktelen ita­lozás terjedését, s normális keretek közé szoríthassuk az alkoholfogyasztást. Ennek az egész társadalmat, az élet legkülönbözőbb területeit át­szövő tevékenységnek a koordinálására hívatott az Alkoholizmus Elleni Orszá­gos Bizottság, amely részle­tes, konkrét munkaprogram alapján tevékenykedik. E testület véleménye szerint a sikeres harc egyik döntő feltétele az italozással kap­csolatos hibás társadalmi szemlélet mielőbbi megvál­toztatása. — Miben nyilvánul meg ez a hibás szemlélet? — Napjainkban szinte „egyeduralkodó" az a véle­kedés, hogy aki olykor-oly­kor túlságosan is a pohár fenekére néz, voltaképpen bocsánatos bűnt követ el, az nem érdemel különös figyel­meztetést vagy éppenséggel dorgálást. Ugyanakkor — en­nek sajátos ellentéteként — a krónikus alkoholistákkal szemben a társadalmi felfo­gás rendkívül szigorú, a vég­ső stádiumban levők ellen gyakran kemény szankció­kat, megalkuvás nélküli fel­lépést követel. E szélsősé­ges nézetek helyett azt az álláspontot kellene elfogad­tatni, amely már az alkal­mankénti mértéktelen ita­lozást az alkoholizmushoz vezető út elejének és így „veszélyállapot”-nak minő­síti, olyan magatartásnak, amelyet mint a normális társadalmi viselkedéstől el­térőt kell tudomásul ven­ni, és amelynek csak jóin­dulatú elnézése súlyosbíthat­ja az egyén helyzetét. A közvélemény formáld­Mwm o »71. november 28.. vasárnap» Fél órája letelt a munka­idő a VILATI egri gyárában. Néhány munkás dolgozik túl­órában egy „szorított” sze­relvényen, egyébként kihalt az üzemcsarnok. A szerszá- mosszekrényekkel leválasz­tott kisebb területen, a tan­műhelyben viszont lehetnek vagy száznegyvenen. Kis há­romlábú székeken ülnek az emberek; akinek nem ju­tott hely, az az asztalra ka­paszkodik fel. Szemben ugyancsak egy munkaasztal­nál az igazgató, főmérnök. Élénk, vidám hangulat, időn­ként nevetés is hallatszik, pedig komoly dolgokról esik szó. Nem tanácskoznak, nem beszámolót hallgatnak fél- •álomban; ötleteiket mondják egymásnak a munka javítá­sára. — Érzem, hogy sokat le­hetne javítani itt a munka­szervezésen, de azt is látom, nehezen lehet a munkásokat megnyerni valamilyen cél­nak, ha nem látják mögötte a pénzt. Mintha élfásultak volna. Pedig igen sok múlik rajtuk, a hozzáértésükön, lelkesedésükön. Hiszen ha csak például az anyagok át- adásánál-átvételénél nem ru­galmasak, hanem a különfé­le bizonylatokkal telerakott hivatalos utat járják mere­ven és lélektelenül, máris baj van a határidőkkel. Ezen kellene változtatni. Szeret­ném hangsúlyozni, nincs baj a termeléssel, az idén is minden negyedévünket nye­reséggel zártuk. De a lehető­ségeink a mostaninál sokkal nagyobbak. Mindezt az igazgatótól hal­lottam, az ötletnapot megelő­ző héten. Ez a mostani an­két azt a célt akarja szol­gálni, hogy meghallgassák a "olgozók javaslatait, vélemé- vét az üzemi élet ezernyi sebb-nagyobb probléma já- .31. A legjobb ötletek a nunka megkönnyítésére úgyis ott születnek, ahol azt Kineh van ötlete? a munkát éppen elvégzik — mondta. — Amikor kihirdettük, hogy ötletnapot rendezünk, s a használható javaslato'.cat jutalmazzuk, igen élénk lett az érdeklődés. Egy műveze­tőnek az volt a véleménye: rendben van, hogy ötletnapot tartunk, de ha valaki a munkaköri kötelességéhez tartozó „ötletekkel” csak itt hozakodik elő, adják meg neki az 50 forintot, de von­janak le százat a fizetésé­ből. Jól dolgozni más napo­kon is kell. — Igen sok pénzt költünk el a villanyenergiára, a víz- és gázhasználatra. Adatokat kerestem össze a kiadások­ról, kiderült, hogy milliós nagyságrendről van szó, s ezek mellett sokallom a tele­fonálás díját is. Az a javas­latom, hogy művezetőknek legyen prémiumfeladatuk ezeknek a költségeknek a csökkentése. — A bérszámfejtésnél egyaránt alkalmazzuk a cso­porti» és az-egyéni elszámo­lást is. Véleményem szerint az ügyvitelt nagyon meg­gyorsítaná, ha csak a cso­portos elszámolást tartanánk meg, hiszen minden munka­lapon ez szerepel. — Igen nagy a mi üzem­csarnokunk, mégis állandóan zsúfolt. Ez pedig az anyag­hiányos félkész termékektől van, amelyeket az asztalokon rakunk széjjel és sokszor he­tekig hozzájuk sem nyúlunk. Sokkal több területet kap­nánk, ha ezeket polcokon, paneleken helyeznénk el, egymás fölött — Az Irodarész igen szűk, kevés a hely a sok ember­nek. A művezetők is ott kap­tak asztalokat, pedig az ő feladatuk, hogy legtöbbet a munkások között legyenek, s többnyire az üzemben is tartózkodnak. A javaslatom, telepítsék ki őket, így ott is több hely lesz, s ők is1 köze­lebb lesznek a munkásokhoz. — Én kidolgoztam egy olyan létraszerkezetnek a ter­vezetét, amellyel biztonságo­sabban lehetne szerelni a csarnok világító berendezése­it. A mostaniak nem min­denben felelnek meg az elő­írásoknak, és veszélyes raj­tuk dolgozni. — Vannak olyan egyedi szerelvényeink, amelyekhez nincs megfelelő szerszámunk. Én egy ilyennek a becsava­rásához készítettem szerszá­mot, s mivel több száz csa­varról van szó, jelentős idő­megtakarítást lehet elérni. Fiatalok, idősebbek, nők, férfiak, kezdők, törzsgárdis­ták mondják el az összegyűlt munkáscsoport előtt vélemé­nyüket. Vitatkoznak az öt­letek használhatóságáról. A pénztárosnő előtt ott vannak a sárga borítékok: a gondol­kodásra csábítanak. Legtöb­ben persze már jó előre fel­készültek javaslataikkal, s füzetlapokról olvassák fel a mikrofon előtt. Jönnek, sor­ban, egymás után, kifogyha­tatlanul. Kicsit lassú, nehéz nekirugaszkodás után, nem is a pénz gyor megkeresése, ha­nem a becsvágy ösztönzé­sétől: fölhívni a figyelmet, a hozzáértésre, a szaktudás­ra. a többiek előtt is. „A mi gyárunkban nagyon sok anyag vész kárba a rossz tá­rolás miatt. A mi gyárunk­ban jobbnak kell lennie az ellenőrzésnek az alkatrészek átvételekor...” Így: „a mi gyárunkban..." Frankó Mátyásné, bércso­portvezető. Észrevehetően ÓL fogódott volt, amikor ötle­teit előadta. — Egyik ötletét, úgy hal­lom, újításként dolgozta ki. Mondja el a lényegét! — Egészen egyszerű, én csak javasolni akartam, nem is szántam újításnak. A bér- elszámolás leegyszerűsítéséről van szó, majdnem felére csökken a munka, ha a cso­portos mellett kiiktatjuk az egyéni elszámolást. Újfajta bérlapot kell most kidolgoz­nom, amivel meggyorsíthat­juk az adminisztrációt. Elnézést kért és elsietett. Haza kell vinni a gyereket az óvodából. ötvenkét ötlet hangzott el, huszonkettőt díjaztak, öt ja­vaslatot pedig .újításként kell benyújtójának kidolgoznia. Loska György műszerésznek hat elfogadott javaslatát dí­jazták, ott helyben kapott háromszáz forintot. Az igaz­gató örült a sikernek. Hasz­nált ez — mondja — az üze­mi demokráciának, a terme­lés hatékonyságának. A dol­gozók szakértelme, munka­szeretete igen sok tartalé­kot rejt magában, amit jól tudnak hasznosítani. Egészen egyszerű, apró dolgokról van szó, s mégis ezer forintokat lehet egy-egy ötlettel meg­takarítani. Mikor már mindenki az in­dulásihoz készülődött, az egyik munkás odament az igazgatóhoz: —■ Olyan sokáig tart ösz- szelapátolni ezt a rengeteg havat a gyár körül. Vannak gépkocsijaink, szereljünk az .egyikre egy egyszerű hólapá­tot; percek alatt megvan az egész. ötven forintot kapott az ötletért. Hekeli Sándor sa érdekében arra is széles körben felhívjuk a figyel­met, hogy az utóbbi eszten­dőkben az alkoholfogyasz­tás alakulását döntően befo­lyásoló ivási szokások rossz irányba fordultak, nálunk. Sok helyütt gyakori a mun­kahelyeken a poharazgatás; alaposan megnőtt az örö- möt-bánatot egyaránt „meg­ülő” ivókompániák, ivási alkalmak száma és — mint a közvélemény-kutatás ada­tai is tanúsítják — a társa­sági alkoholfogyasztás nor­máinak határai szintén jócs­kán kitágultak. — Nyilván ön is egyet­ért azzal, hogy az alkoho­lizmus betegség. Milyen feladatok hárulnak ebből a tényből az egészségügyi és egyéb szervekre? — Igen, a feladatok meg­határozásakor abból kell ki­indulnunk, hogy az alkoho­lizmus betegség, amelyet megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. A tennivalók te­kintélyes hányada éppen ezért a megelőzést szolgálja. Az Országos Bizottság ezért iktatta munkaprogramjába például a közép- és szakis­kolás fiatalok körében vég­zendő hatékony felvilágosí* tó-nevelő munkát. Az üzem­orvosokat ankétokra hívják össze, s e tanácskozások té­mája az üzemi prevenció, to­vábbá a gyógyult alkoholis­ták utógondozása és rehabi­litációja. Szakértők bevoná­sával több munkacsoport vizsgálja meg az- üdítő ita­lok, illetve a szeszes italok termelésére, forgalmazására vonatkozó gazdasági és jógi rendelkezéseket, azt, miben szükséges ezek módosítása. Nem utolsósorban a gyü­mölcslevek, a szesz mentis frissítők választékának nö­velését, minőségük javítá­sát, a forgalmuk fokozását elősegítő gazdasági ösztön­zők bevezetését szorgalmaz­zuk. Napirendre tűzzük azoknak a rendelkezéseknek a vizsgálatát is, amelyek a gyógyítással, az utógondo­zással, a rehabilitációval, továbbá a család- és ifjúság- védelemmel füzgnek össze. A társadalmi ellenőrzés minden hatékony eszközét szeretnénk latba vetni an-' nak érdekében, hogy meg­gyorsuljon a direkt termő szőlők kiirtása, az engedély nélküli pálinkafőzést felszá­moljuk, — Miben jelölné meg miniszter elv társ alko­holizmus elleni küzdelem minden érdekelt részvevő­jének feladatát? — Az alkoholizmus elle­ni küzdelem fontos társa­dalmi érdek. Ennek megfe­lelően az Alkoholizmus El­leni Országos Bizottság kéri és igényli a SZOT, a peda­gógusok, a nőtanács, az il­letékes minisztériumok, a Statisztikai Hivatal, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat, a Hazafias Népfront, a taná­csok, a sajtó, tehát vala­mennyi, e küzdelembe be­kapcsolható állami, illetve társadalmi és egyéb szerv segítségét, hatékony közre­működését. Növelni szeretnénk azok­nak az önkéntes társadalmi munkásoknak a számát is, akik részt vállalnak abban, hogy az alkoholistákat szá­mon tarthassuk, segítsenek közreműködni abban, hogy őket a helyes útra vezethes­sük. Lényegében a lakosság, az egész társadalom segítsé­gét kérjük olyan Wüzszellem kialakításához, amely gátat vet a mértékeién italozó ­nak, az alkoholizmus to­vábbterjedésének, hozzásc ■ 't ahhoz, hogy elháríthass k azokat a súlyos károkat, amiket az alkoholizmus az egyénnek, a családrak, a népgazdaságnak és az egész társadalomnak okozhat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom