Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
WAAAWMAMMMAAAAAAAA^A.*^**^»*»*»*»***»»«»««.«. ^iMnrnrifí>ftrfirv>iTifilli)ivriftftAinfyv>ri.Arir rnr f rr jn nn nA/vwiMMi A múlt század utolsó harmadának legnagyobb s máig is legelevenebb hatású költője Rimbaud. Tüneményes tehetsége alig több mint három év alatt bontakozott ki. Életében mindössze négy verse jelent meg a különböző folyóiratokban. Költeményeinek túlnyomó része, távollétében és tudta nélkül csak akkor kezdett napvilágot látni, amikor már elbúcsúzott Európától és a költészettől is örökre. , Filológus tanárai hamar felismerik kivételes tehetségét. Elképesztő könnyedséggel tanul, játszva versel latinul és franciául, virtuóz verselésével csodálatba ejti tanülótár- sait és tanárait. Latin költőket fordít franciára, megismerkedik Villon, Rabelais és Baudelaire műveivel, s tizenöt-tizenhat éves fővel megírja első remekeit Ifjú vágyai és álmai számára hovatovább szűk lesz a gimnázium, a szülői ház kemény rendje és szigora. Szabad, zabolátlan élet után kívánkozik, s költőként a maga életét szeretné élni. Újra meg újra megszökik hazulról, kalandos természete, szenvedélyes kíváncsisága nyugtalanul űzi és sodorja kalandról 'kalandra. Bebarangolja egész Európát, s ahány foglalkozást vállal, annyi sorsot él át Keletre, egzotikus tájakra, ismeretlen emberek közé vágyik, s kalandos kísérletei után végre megtelepszik Afrikában. Tíz esztendeig robotol őserdőkben és néger falvakban. A bennszülöttek szeretik, bálványozzák az abesszínia! törzsfők megbecsülik. Már önálló üzletei vannak, amikor 1891. tavaszán fertőzésben megbetegszik. Végre rászánja magát a hazatérésre, s rettentő kínok közben francia földre vergődik. Egész, afrikai kalandozása alatt él benne a vágy a visz- szatérésre, de már csak meghalni térhetett haza. Rimbaud költészetét a fiatalság mámora, életkedve, friss és derűs életszemlélete teszi vonzóvá, értékessé és hódítóvá. Ez a féktelen mámor és életkedv, témák és han„A költők álmainak vezére” Emlékezés Arthur Rimboud-ra, halálának 80. évfordulóján gúlátok gazdagságában, újszerű formai megoldások, merész képzettársítások, látomás- szerű, szimbolikus képek ragyogásában bontakozik ki. Mohón szív magába minden érzéki benyomást, s mindaz, amit lát, hall, ízlel és tapint egymásba olvad képzeletében, s meglepően új és finom árnyalatokban, zabolátlan színgazdagságban és habzó telítettségben szövődik költészetébe. Féktelen bátorsága, költői vakmerősége nem riad vissza semmitől, merészen, minden művészi megkötöttségtől mentesen, szabadon él a nyelvi és formai lehetőségekkel, meghökkentő témáival, különös szóhasználataival, mágikus sejtelmeivel, képeinek áradó zuhatagával éppúgy, mint a kifejezés szubjektív erejével. Költészete lázadás minden társadalmi megkötöttség, előítélet, vallási és polgári morál ellen. Első verseit a hagyományos formák mesterien szabatos kezelése és egyben művészi megújítása jellemzi. Egyelőre még saját költői hangját keresi, ismert mintákat utánoz A különböző stíluspróbálgatás és témakeresés után megindul a maga külön útján, hogy végre elérkezzék önmagához. Költészetének x forrása és legfőbb ihlető je most már a salját élete lesz, a mondanivalódához szükséges témákat a saját életéből meríti. Ezt példázza az a művészi keretbe foglalt lírai útinapló, amely nemcsak személyes sorsát és a táj szépségeit, nemcsak a szép téli idillről ábrándozó kamaszt, neiftcsak a csavargások közti kocsmai pihenőket, a vajas kenyérre és a rózsás sonkaszeletre várakozó játékos kedvű suhancot idézi elénk, hanem azt a lázongó és forradalmi hevületű ifjút is, akit hatalmába kerített a háborún valóság frontra induló csapataival és szörnyű látomásaival, s akinek képzeletében már föl-fölrémlik a tragikus vereség is, amely felé hazája megindult. Még színesebben és gazdagabban bontakoztatják ki Rimbaud emberi és költői világát egyrészt azok a versei, amelyek a gyermekkor álmait és ábrándjait, a csa- tangolások emlékeit, a kóborlásaival mos- datlanul és tetvesen» otthonra lelő suhanc keservét, a férfivá ébredő kamasz gerjedő hevületét idézik. Másrészt költeményeinek egy nagyobb csoportja, amely demokratikus forradalmiságáróü, a kommün iránti nyílt rokonszen véről, az ellenforradalom elleni „őrjöngő dühéről”, a szegények iránti szeretetéről, a vidéki burzsoázia körében érzett magányosságáról és megcsú- foltatásáról győz meg bennünket. A kommün vérbe fojtása után reményét veszti, szemléletében és költészetében változás áll be. A társadalmi lázadás költője a fenyegető valóság elől ismeretlen tájak felfedezésére indul, látomásokba menekül. S ha eddig a költői kifejezés mindenható erejével akarta meghódítani az életet, most búcsúzik a valóság művészi megragadásának és feldolgozásának mámorától, a költői kifejezés gyönyörűségétőL Búcsúzik a téma gazdagságától, a tartalom markáns megfogalmazásától és a forma sejtelmes szépségétől, az értelem és érzelem sugárzó fényétől. Verseit nem fűti már a költészet társadalmi erejébe vetett hit, már nem az élni akarás lángol fel költészetéből, hanem • kétségbeesés, a« elkeseredettség, • halálvágy. Ezzel a gondosan felépített forrma széthullása és a fokozatos felbomlás teljessé válik prózaverseiben, amelyek látomások, lázas képek, erkölcsi elmélkedések formájában Rimbaud végső számadása egy szétömlő világgal, teljes leszámolása a költészettel, búcsúja eddigi életétől és egy újfajta élet sejtelmesen sugárzó képeinek előrevetítése. Prózaverseinek hatása felbecsülhetetlen az. egész modern irodalomra sőt a modern festészet egyes főbb irányzataira. A tudat alatti világ felfedezésével és ennek adek- vát kifejezéséhez szükséges költői nyelv megteremtésével hívtak életre ezek a remek kis prózaversek új Költői Iskolákat. Az idő proust-i, joyce-i felbontása, a szürrealisták „automatikus” alkotásmódja, Apollinaire szimul tanizmusa, a természet impresszionista látásmódja, az absztrakció különféle fórmái születésük pillanatában Rimbaud apró prózaremekeitől nyertek indítékot, ösztönzést és sugalmazásb Rimbaud a modern költészet nagy újítója, s az egyetemes költészet egyik legnagyobb alakja. A tudatalatti feltárásával, merész képzettársításaival, a valóságot démoni realitásában megragadó látnoki realizmusával, látomásszerű, szimbolikus képeivel, a szavak hangulati .értékét kiaknázó írásművészetével forradalmasította az egész európai költészetet „Űj virágokat, új csillagokat, új nyelveket akart felfedezni..., s köszönten! az új munka születését, az új tudását, a zsarnokok és démonok futását...” „Tűz- rablónak” született, „varázslónak vagy angyalnak”, s titokzatosan elnémult és elhallgatott, mégis — ahogy Aragon‘írja — „a költők álmainak vezére ő, az örökifjú Rimbaud, titokban minden költő őt hívja bíróul saját pőrében az örökkévalósággal”, BERZY ANDRÁS Pintér Tamás: Lány szótárral A szőnyegre dobott vastag szivacspárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharakban gines keverék. A házigazda magnóján végeérhe- tetlenül követték egymást a számok, a társaság táncolt, vitatkozott és ivott Egy fiúsra nyírt lány is volt közöttünk, feltűnt hogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzódott s hátát a falnak döntve, egy füzetből francia szavakat tanult. A többiek Ditnek szólították; szűk, fekete nadrágot és csípőig érő, lazán kötött pulóvert viselt Jó alakú, csinos lány volt hosszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel. Éjféltájban néhányan elmentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes beszélgetés kezdődött A magnón valami lassú, borús kamarazene ment, -jólesett a mély fotelban ülni és időnként kortyolni az italból. A lány nyugodtan tanult — Túlzásba viszi a szorgalmat — mondtam. Kicsit gúnyosan vállat vont átfogta felhúzott térdét. — Muszáj. — Ez nem éppen a legmegfelelőbb alkalom. — ötven szót kell megemésztenem naponta. — Egyetemista? Megrázta a fejét — Automata — mondta. — Ha nem találkozott még automatával, — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak, ősszel, amikor a dalog elkezdődött közöttünk, egy este a szállodában arról beszélt, hogy Igazi, nyözsgó családot akar maga körül, meg sem áll tíz gyerekig. Ilyesmit ma itthon nemigen hallani. — Elgondolkozva kapargatta a szőnyeg mintáit. Nem látszott túlzottan boldognak. — Már nagyon várom. Nagyon. — Szóval, végleg elmegy. Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromszeletek voltak, jég között Egy szeletet kivett harapott belőle, majd a megmaradt darabot a szódavízbe tette. — Semmi sem biztos. —■ Hogy érti? — Ahogy mondtam. •— Szereti? — Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az alacsony heverő fölött függő kerámiára. — Azt is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök. — összevissza beszél. Megint felnevetett. Kicsit keserű volt ez a nevetés. — Ügy veszem az egészet, mint egy kirándulást, amelyet az eső sem moshat el egészen. Én csak nyerhetek. — Kirándulás? — kérdeztem. — így indul? — Remélem, nem akar prédikáld? Vita&ozrf kezd tünk rossz íze lett az egésznek. — így nem szabad elkez-' dení — mondtam dühösen. — Miért? Félresikerült házasságot itt is könnyen tudnék kötni — felelte flegmán. — Hát ha lehet, miért ne csináljam úgy, hogy az egyik oldalam biztosítva legyen? Ha minden jól megy, legal ál/"' látok a világból egy darabot, egészen ingyen. — Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerülten. — Ha tehetném, felvilágosítanám arról, hogy mibe vág bele. A lány elhúzta a száját — Nagy szíve van. Mint minden férfinak. Legszívesebben szájon vágtam volna. Link, üres fejű baba. Hogy képzeli el ez az életet? így nem lehet valamit elkezdeni! Az embernek hinnie kell abban, amibe belekezd. Csak úgy szabad hozzákezdeni valamihez, ha az ember hisz abban, hogy sikerülni fog. Néztem, ahogy egymás után eszi a citromszeleteket, arca merev volt, nem árult el semmilyen érzelmet Egyszer felállt, az ablakhoz ment és fáradtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik, mint a negyedik, ötödik hónapban levő állapotos asz- szonyoké. — Mit néz? — kérdezte — Mi lenne, ha adna egy kis szódát? Kint csendes éjszaka volt csak néha zúgott el egy-egy autó, a városba vezető úton. Nemsokára megjöttek a többiek, zajosan oszlottak szét a szobákban, rávetették magukat az ételre és az italra. A magnón újból üvöltő tánc- zene szólt a Szőnyegeket felcsavarták, a tálakon félbe harapott szendvicsek heverték, amelyekről a vendégek leették a sonkát a sajtot és a szalámit A lány a falnak támaszkodva szorgalmasan tanult. nézzen meg. Könyvelő vagyok. Mégpedig a holleirithes fajtából. A füzetét forgattam. A lánynak gyerekes, gyakorlatlan írása volt, a szavak mellé a kiejtést is leírta. — Hogy halad? — Kell, hogy haladjak. Hamarosan kimegyek. — Látogatóba? — Nincsenek rokonaim. Sem itt, sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségül. — Csendesen nevetett. —Ha csak meg nem gondolom magam. — Felemelte a fejét láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Ügy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyarországra jön, akkor beadjuk a házassági kérvényt. Nincs semmilyen ok, amiért ne engedélyeznék... Nem hiszi? — Pénzes gyerek? — kérdeztem. — Közepesen. A papának garázsa, javítóműhelye, miegyebe van Párizsban, a Salnt-Marcel körút közelében. De ez a legkevésbé sem érdekel. — A pohara üres volt tölteni akartam. Eltolta M üveget csak szódát kért BCNYI LÁSZLÓ: TOLLRAJZ ÉLŐ MODULOM Ellentmondás n halálnál! A hetvenéves O.uka Zoltán új versei A század magyar Irodalmának arculatát izgalmassá ‘ formáló tényezők között jeles hely illeti meg az immár félévszázados múltat maga mögött tudó, határainkon kívül felnőtt magyar irodalmat Vonulatai-csúcisai most, ötven év távlatában tisztán rajzolódnak s aligha tagadná valaki is a szlovákiai Fábry Zoltán, a cseh avantgardizmussal is kapcsolatot tartó forbáth Imre, az egykori 1 sarlós Balogh Edgár, • az erdélyi munkásirodalom reprezentánsa; Nagy István, a magyar prózába a költőiség népi csodáit hozó Tamási Áron ésany- nyi más alkotó munkásságának jelentőségét. A magyar avantgárd irodkl- mának vizsgálata mind meggyőzőbben sejteni engedi:az avantgárd törekvések hordozói között is fontos hely illeti meg őket, főleg a lírikusokat, kik közül jelentős hányad már a harmincas évek során aktív részese lett a hazai irodalmi • életnek is. Közülük való a most hetvenéves Csuka Zoltán is. Csuka Zoltán jeles költő, félszázados poétái pálya áll mögötte. Ha majd egyszer megírják a magyar expresz- szionista líra történetét, életművét bizonyosan jelentős fejezet méltatja ott, de későbbi, a hagyományosság jegyében születő-alakuló lírája is-legalább ennyi figyelmet érdemel. A hetvenedik születésnapját ünneplő költő új verseskönyve valóban ellentmondás a halálnak: a szépség és humánum mond ellent itt embertelenségnek, háborúnak, az Örök emberi szépség elleni mindenfajta pusztító merényletnek. Az „ezer- fzű élet” szépségének dicsérete, az „örökkévalóság” himnusza szólal meg verseiben s az emberség jegyében hallatja költői szavát. E mostan! verseskönyv mutatja: mennyire sok arcú költő Csuka Zoltán. Költői világában ma is Jelen van a hajdani expresszionista versek írójának dinamizmusa; múltat idéző, emlékező lírájának darabjai élményköreinek rétegeibe enged bepillantást; tájakat idéző versei viszont egy festő ak- varelljeit asszociálják az olvasóban. Nehéz lenne itt e három-négy markánsan rajzolódó alapvonás részleteit megidézni, a figyelem hát m összképre irányul, mely viszont egyértelműen jelzi: a „nyiladozó korszak kezdetein” született költő megélte s megjárta e kor mennyországát s poklát egyaránt. S voltaképpen ez e kötet jellegének meghatározója is. A „népek kohójában”, a „forró, furcsa Bánság” tájain sarjadt élet a gyermeki élmények tündéd gyönyörűségeit hozta-hor- dozta magával a század viharokkal teli évtizedein át máig, mely forrása lett az „örökkévalóság” és humánum himnuszainak s támasza a Poklokat járt ember és költő mindig újrakezdő aka-ásának. Ellentmondás a halálnak — írta kötete élére Csuka Zoltán s szép könyve versanyagát építve-komponálva az örök szépség jegyében avat bennünket egy nagyszerű élet 'és költői műhely részeseivé, mely az Időtlenség érvényével példázza immár az ellentmondás metódusát s egy rangos, nemesen nagyratörő pálya belső mélységeit is. Róla, s e mostani könyvéről írva sem szabad szó nélkül hagyni a legfontosabbat: szellemi hidakat építő hajlandóságát, mely negyven éve lankadni nertj tudó intenzitással és kedvvel párosul békét teremteni akarván az „öt rvelven izzó Du- na-táj szívén”. Magyar, román szerb s német élt... együtt, És gazdag mellét kitárta a föld, ^ S míg dolgozott, e táj minden lakója A földtől csak jó példát örökölt. A történelem, viharainak sodrában e táj másik szegletébe, a Vajdaságba kerülve döbbenhetett rá igazán, mi hárul az írás s költői szó titkait tudó emberre. Csak néhány sornyi részt idézzünk, de sommásat, mely pontos rajzolata az élmény szabta költői programnak: „... toll papír, / megváltó vezeték, / vidd el szavam, vezesd I az izzó áramot, / mit bennem ez a táj, / s a nép felhalmozott, / építő erejét, / ezrekbe önlsed át, / s az alkotó hitet / népemnek add tovább.” Hisszük: e nemes veretű, egy nagy expresszionista kitárulkozását asszociáló versek könyve sokaknak lesz kedves olvasmánya, belőle az örök emberség, a mindig mesrújhodni tudó világ szép himnusza ára*----- LSkö» letafia
