Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Külpolitikai összefoglaló AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÍTFO: Kína képviselője elfoglalja helyét az ENSZ-bm — Bőéi­ben folytatódtak a SALT tárgyalásai KEDD: Jonas osztrák államfő látogatása Rómában — Lot» NATÖ- főtitkár Törökországba érkezett SZERDA Katonai puccs Thalföldön — TI milliárd Honért szavazott meg az amerikai képviselőbáz katonai célokra CSÜTÖRTÖK Kohl és Ba.hr találkozója Berlinben — Csehszlovák—nyu­gatnémet tájékozódó megbeszélések PÉNTEK: Douglas-Home angol külügyminiszter tárgyalásai Salts­buryben — Nyilvánosságra hozták Indira Gandhi-----­E NSZ-főtitkárhoz Intézett levelét SZOMBAT: A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt befejezte rend­kívüli kongresszusát — Az afrikai országok közel-keleti „békéltető akciójának” folytatása sál Sál Is­ii Thant Heti világhíradó így látta a hetet hírmagyarázónk, Páity lózsef: BANGKOK thai nyelven annyi, mint „angyalok vá­rosa”. A hét közepe óta a thaiföldi események arra hívják fel a világ figyelmét, hogy nem csupa angyal lak­ja ezt a várost. Az eddigi korhadt, korrupt rendszer védelmére ragadta magához a hatalmat Kittikacsorn marsall és a thaiföldi fegy­veres erő. Talán nem fölösleges em­lékezetűnkbe idézni, hogy ez a Thaiföld régen Sziám né­ven volt ismeretes. A Sziám nevet valaha — talán négy évszázada — az európai gyarmatosítók aggatták a thai nép földjére. Többször próbáltak megszabadulni et­től a névtől: 1939-ben is, áwi 1949-ben lett végleg Thaiföld a neve, az ősi és mégis új neve. A több mint 32 millió la­kosú, mintegy félmillió négyzetkilométer területű ország Délkelet-Ázsiában fontos helyet foglal el, az Indokínai félszigetet köti össze a Maláj-félszigetteL Központi fekvése magyaráz­za, hogy éppen Bangkok, az „angyalok városa” a SEATO székhelye: az imperialista hatalmaknak a NATO-hoz hasonló, délkelet-ázsiai tá­madó katonai koalíciója Thaiföld fővárosában talál otthonra. Thaiföld és az Indokínai félsziget országai között ma annyi a hasonlóság, hogy Bangkokban éppen úgy ame­rikaiak grasszálnak, mint Vientianeban, Phnom Penh- ben, vagy Saigonban. De Bangkokban már húsz éve ott vannak! 1950-ben létre­jött a „katonai segélyegyez­mény", amely Thaiföldet az USA csatlósává tette. A mostani puccs kapcsán kézenfekvő a kérdés, Kitti­kacsorn marsall puccsát ho. gyan fogadták az amerikai­ak? Nos, valószínűleg tetszik nekik, hogy thaiföldi szövet­ségesük hűségét a marsall diktatúrájával biztosított­nak vehetik ... Kittikacsom ugyanis azt bizonygatta, hogy a hatalom teljes meg­ragadását a „kommunistave- szély” tetté szükségessé. Az országban nagy számú kínai nemzetiség él. A kínai kisebbség a lakosság egyötö­dét teszi ki. Kittikacsorn azzal vádolta Thanat Kho- man, a szerdán megbuktatott kormány külügyminisztere körül kialakult politikai cso­portot, hogy „Peking felé akartak nyitni”, azaz az Egyesült Államokkal való szövetség rovására a népi Kínával való kapcsolatokat kívánták kiépíteni. Emléke­zetes, hogy a kínai ENSÍ5- tagságrol való szavazásnál a bangkoki kormány képvise­lője tartózkodott, nem fog­lalt állást az amerikai javas­lat mellett A THAIFÖLDI PUCCS ar­ra mutat, hogy Délkelet- Ázsiában, a Csendes-óceán és az Indiai-óceán térségében megkezdődött a „dominók” megingása. (A vietnami há­ború kezdetén lett divatossá A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyi­latkozatot tett közzé az ENSZ székhelyén -és ebben hangsú­lyozza, hogy országa az ed­digiekhez hasonlóan tovább­ra is érdekelt a fegyverkezési hajsza csökkentésére Irányu­ló valamennyi kezdeménye­zésben. Az NDK teljességgel egyet­űl Uvniüsüa KPaSsSSSt Hm, aewmtes 21* yiiárnt» Amerikában annak emlege­tése, hogy az ázsiai orszá­gok, amelyek az USA vé­dőszárnyai alá menekülnek, olyanok, mint az egymás mö­gött álló dominók. Azért is kell megvédeni, megerősíteni őket — mondták Washing­tonban —, mert ha egy el­dől, magával rántja a többit is!” A tajvani „dominó” megingott az ENSZ-közgyű- lés szavazása következtében, a vietnami, kambodzsai „do­minó” remeg, a laoszi szint­úgy. S most jön a tahiföldi is... A bangkoki puccs nyilván­valóan azt célozta, hogy meg­előzzék a „bajt”. Washington­ban és Bangkokban — a je­lek szerint — nem okultak a saigoni példából. Dél-Viet- namban hány hasonló puccs zajlott le, hány harcias tá­bornok fogadkozott úgy, mint most Kittikacsom marsall, hogy „gátat emel a kommu­nizmus terjedése elé!” Van Ninh, Khanh, Ky puccsai és nagyhangú kijelentései épp az ellenkező hatást érték el, a felszabadítás! front töme­geit gyarapították... S ne feledjük: Thalföldön már jó néhány esztendeje folyik par­tizánharci Ázsia másik nagy gondjae héten is az indiai—pakisztá­ni ellentét volt A jelentések már kisebb összecsapásokról szólnak. A rendezés módja változatlanul az, amit Indira Gandhi asszony nyugat-euró­pai és amerikai kőrútján hangoztatott és amit U Thant- hoz intézett levelében is ki­ni a gazdasági és szociális problémák megoldását csak­úgy, mint a kelet-pakisztáni autonómia ' megadásának módját. VISSZATÉRVE EURÓPÁ­BA, érdemes felhívná a fi­gyelmet arra, hogy most már szinte óramű-pontossággal folytatódnak a Német Szö­vetségi Köztársaság és az NDK, illetve Csehszlovákia, valamint az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus közti megbeszélések. A csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások ugyan még csak , — ez a hivatalos elnevezés — „a tájékozódó megbeszélé­sek” formájánál tartanak, de minden okunk megvan an­nak feltételezésére, hogy Jiri Goetz csehszlovák államtit­kár és bonni kollégája Paul Frank rövidesen áttérhet az érdemi tárgyalásokra. Válto­zatlanul derűlátás uralkodik Berlinben, Bonnban és Nyu- gat-Berlinben a köztük folyó tárgyalások tekintetében és közelinek mondják a magál­lapodást az olyan gyakorlati kérdésekben, mint az NSZK és Nyugat-BerUn közti tor­ért azokkal a leszerelési ja­vaslatokkal, amelyeket a Szovjetunió terjesztett az ENSZ közgyűlés 26. üléssza­ka elé. A leszerelési világ­konferencia mielőbbi össze­hívása egyesítheti a világ or­szágainak ilyen irányú erőfe­szítéseit, fontos lépés lehet az általános és teljes leszerelés felé vezető úton — hangsú­lyozza a dokumentum. Az NDK kormánya támogatja az öt atomhatalom konferenciá­jának összehívásáról móló fTéWiflÉ ÍAMmIaIé^i ML galom, vagy éppen a nyugat- berlini polgároknak az NDK fővárosába való átjutása. A Berlin, Bonn és Nyugat-Ber- lin közti tárgyalások meg­gyorsulását az olyan külsősé­gek Is jelzik, mint most a héten például az, hogy Bahr nyugatnémet államtitkár — ez alkalommal első ízben — már nem Nyugat-Berlin bői. ment át az NDK fővárosába, hanem Bonnból közvetlenül repülőgépen utazott a schö- nefeldi repülőtérre. Az NSZK belpolitikájában —, külpolitikai cselekvését illetően is — jelentős követ­kezményekkel járhat a szo­ciáldemokrata kormánypárt rendkívüli kongresszusa. Brandt itt fontos külpolitikai célként jelölte meg a Szov­jetunióval és a Lengyelor­szággal megkötött szerződé­sek ratifikálását, a Nyugat- Berlinről szóló egyezmény létrehozását, valamint a csehszlovák—nyugatnémet szerződés megkötését A jö­vő esztendő fontos témája­ként emlí tette a további erő­feszítéseket a két Németor­szág közti kapcsolatok rende­zésére, majd — távlati terv­ként — szólt az európai biz­tonsági konferenciáról is. ÍME, az idő és a népek kö­vetkezetes harca — ha lassan is, de megérleli a problémák megoldását. Egy lépéssel is­mét élőbbre jutottunk konti­nensünk tartós békéjének és biztonságának megteremtése útján. A mióta Nixon pekingi útját bejelentették — a japán külpolitika állandó válsággal küzd. A távol-ke-' leti szigetországban a világ talán legszilárdabb konzer­vatív pártja, a Liberális- Demokrata Párt van hatal­mon. Még pontosabban, an­nak Szato miniszterelnök ál­tal vezetett, úgynevezett „fő- áramlat-frakciója”. Ez a politikai hatalommal rend­kívül szorosan összefonódott japán monopoltőkés körök támogatását is élvezi. Hiva­talos politikájában a Sza- to-kormány mindvégig hű­ségesen követte az Egjfe- sült AUamok Kína-politiká­jának vonalát Ennek meg­felelően a. hivatalos kapcso­lat mindig rendkívül hűvös volt Japán és a Kínai Nép- köztársaság között, a diplo­máciai viszony létrehozásá­ról pedig természetszerűen szó sem esett. Ezt a „szófo- gadó" magatartást Washing­ton azzal fizette vissza, "hogy nem tájékoztatta előzetesen a tokiói kormányt az USA Kína-politikájában fordula­tot Jelentő Nixon-utazésról! A tokiói politikai válsá­got még jobban kiélezte, hogy — látszólag Washing­ton számára is meglepő mó­don — a Kínai Népköztár­saságot visszahelyezték tör­vényes ENSZ-jogaiba, a taj­vani rendszert pedig kizár­ták a világszervezetből. A tokiói hivatalos külpolitika ennek a szavazásnak a so­rán is — nem tanulva az előző meglepetésből — mind­végig követte a „két Kína” politikában kifejeződő tartha­tatlan amerikai vonalat. Harmadszor, de nem utol­sósorban: Nixon ismert gaz- iBiáikedésfláa &ino Vietnami párt­ié kormány­küldöttség érkezett Pek’ngbe Pham Van Dong minisz­terelnök vezetésével a KKP KB és a Kínai Államtanács meghívására szombaton vi­etnami párt- és kormány- küldöttség érkezett a kínai fővárosba. A küldöttséget Csou En-laj miniszterelnök fogadta a repülőtéren. Pekingben nagyszabású fogadtatást. készítettek elő a vietnami vendégeknek, akik­nek látogatása a kínai veze­tés szemében nyilvánválóan a két ország közötti jó vi­szonyt hivatott demonstrál­ni négy hónappal a Hanoit is meglepetéssel érő várat­lan pekingi lépés, Nixon meghívása után. A kínai fő­város utcáin pénteken min­denütt színes plakátokkal vonuló, nagy dobok tucatjai­nak robajára menetelő fia­talokkal lehetett találkozni. Pham Van Dong utoljára 1970. áprilisban járt Peking­ben s akkor a kambodzsai puccs másnapján Kínába ér­kező Sziltanukkal tárgyalva megvitatta az „indokínai né­pek közös frontjának” alap­ját Ez az egység új stá­tuszt adott az azóta is Pe­kingben élő Szihanuknak és így a kínai diplomácia si­kerének is számított. Az ak­kori látogatás azonban nem hivatalos protokoll esemény volt hanem a titkos diplo­mácia aktusa, amelyet ma­ga Szihanuk is csak később jelentett be. Halok Maurice Schumann francia külügyminiszter elnökletével szombaton délelőtt Párizsban összeült a Nyugat-európai Unió (a „Hatok” és Nagy- Britannia) külügyminiszteri értekezlete. A zárt ajtók mögött folyó megbeszélés napirendjén az MTI tudósítójának jelentése szerint a kelet-nyugati kap­csolatok kérdése, a földközi­tengeri és a közel-keleti helyzet, valamint az India és Pakisztán közötti feszültség problémája szerepel. lyek 10 százalékkal megdrá­gították az Egyesült Álla­mokba irányuló importot — elsősorban a japán gazda­ságot sújtották. A tokiói kormány tehát olyan idő­pontban került válságba ed­dig követett merev Kína-po­litikája miatt — amikor a kínai piac szükségszerűen vonzóbbá vált a japán trösztök vezetői számára! A japán—kínai hivatalos kapcsolatok legfőbb jellem­zője tehát jelenleg az Ame­rikát hűségesen követő Sza­to miniszterelnök politikai koncepcióinak összeomlása! Rendkívül fontos v kiegé­szítő eleme e politikai krí­zisnek az, hogy Japánt szé­les körű kapcsolatok fűzik Tajvanhoz. Japánnak a taj­vani rezsimmel folytatott kereskedelme 1971-ben alig­hanem meghaladja az egy- milliárd dollárt és Tajva­non Japán a legnagyobb külföldi befektető. Ugyan­akkor világos, hogy (Japán számára még sokkal inkább, mint a más hatalmi hely­zetben levő Egyesült Álla­mok számára) nem lehetsé­ges a kínai kapcsolatok gyö­keres megjavítása a tajva­ni szálak elszakítása vagy legalábbis látványos meg­gyengítése nélkül lhamarkodott dolog lenna azonban csak a „fagyot”, a szembenállást, a Szato-vonal egyértelmű csőd­jét hangsúlyozni a japán- kínai kapcsolatokban. Az elmúlt években számos jel mutatott arra, hogy a kínai—japán kapcsolatok­ban, a hivatalos álláspontok ütközésével egy időben, a színfalak mögött bizonyos kettős játék folyt. Ez euró­pai szemmel soksgor nefae­NDK-nyilatkozat fejtett: a pakisztáni kor­mánynak kell lecsillapítania a kelet-pakisztáni bengál tö­megeket, neki kell megtalál­Tokió-Peking: két vágányon lépfSi//rönto/) értcsiefl Miami Beachben tartja évi konvencióját a legnagyobb ame­rikai szakszervezet, az AFL—CIO. Az értekezleten meg­jelent és felszólalt Nixon elnök, hogy megszerezze a szak­szervezet támogatását új gazdaságpolitikája második sza­kaszának végrehajtásához. (Telefoto — AP—MTI—KS) Pjotr Jaroszewícz lengyel miniszterelnök (jobbról) és Wojclc' h Jaruzelski honvédelmi miniszter elvállalta a most féléves gdanszki ötös ikrek keresztapaságát. (Telefoto — CAF—MTI—KS) zen követhető formákat öl­tött Tény, hogy Kína és Ja­pán kapcsolata nem olyan egyoldalúan feszült, mint' ahogy ezt a fenti, kínai részről erőteljesen hangsú­lyozott és önmagukban két­ségtelenül helytálló tények mutatják. A „kettős vágány” leglé­nyegesebb eleme az volt, hogy a gazdasági kapcsola­tok rohamosan fejlődtek. Ez a folyamat már 1962-ben megkezdődött, 1968-ban pe­dig új szakaszba lépett. Et­től kezdve az évenként Kí­nába látogató japán gazda­sági küldöttségek rendszere­sen találkoztak Csou En-laj miniszterelnökkel Ugyan­csak rendszeressé vált, hogy minden évben aláírtak egy kifejezetten politikai nyilat­kozatot. E nyilatkozatok a Kína által „három elvnek” ■nevezett formulát tartal­mazták. (1. Japán nem te­kinti Kínát ellenségnek, 2. Nem akadályozzák a nor­mális diplomáciai kapcsola­tok létrejöttét Japán és Kí­na között, 3. Japán nem vesz részt a két Kína-poli­tikát támogató semmiféle összeesküvésben.) Ez a „há­rom elv” mutatja, hogy az utóbbi években Japán hiva­talos küldöttei rendszeresen aláírtak olyan dokumentu­mokat, amelyek szöges ‘ el­lentétben voltak a japán kormány hivatalos Kína-po­litikájával- Ha figyelembe vesszük, hogy a monopóliu­mok és a vezető politikai körök személyi összefonódá­sa Japánban erősebb, minta tőké« világ bármelyik más országában — akkor nyil­vánvaló, hogy egy ilyen deklaráció kimeríti a „ket­tős politikai vonal” ismér­veit. Ennek a folyamatnak az eredménye végül is az lett, hogy tavaly a Kínai Nép- köztársaság és Japán keres­kedelmi forgalma meghalad­ta a 800 millió dollárt, s ez­zel Japán Kína első számú külkereskedelmi partnerévé emelkedett! Szato és a japán külpoli-, tikát operatíven intéző ve­zetőcsoport alighanem ott követte el a taktikai hibát, hogy túlságosan sokáig és túl mereven ragaszkodtak a hivatalosán meghirdetett politikai vonal elsődleges­ségéhez. Nem voltak képe­sek megteremteni a fokoza­tos átmenetet a hivatalos kurzus és a másik, felszín alatt már több esztendeje létrejött „együttműködési kurzus” között! J elenleg természetesen nem lehet megmon­dani, hogy a japán—kínai kapcsolatokban melyek lesz­nek a kibontakozás egyes szakaszai, s hogy ezekre mikor kerül sor. Az előz­ményekből azonban azt a következtetést feltétlenül le lehet vonni, hogy mindkét fél hajlandó hasznot hajtó tárgyalásokra a hivatalos nyilatkozatok merev hom­lokzata mögött. . Ennek tu­domásulvétele mellett egyetlen tényt mindenkép­pen hangsúlyozni kell; az elkövetett politikai tévedé­sek miatt Tokió ma rósz- szabb pozíciókból kénytelen lebonyolítani ezt a normali­zálási folyamatot. A wa­shingtoni taktika túlságosan hűséges követéséért valószí­nűleg nagy árat kell fizet­nie — politikád presztízsben és gazdaságilag egyaránt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom