Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

Versenyben nz ünnepélyességért Hogy emlékezetes legyen a névadó ünnepség «Testvéreink számvetése" Egyedülálló kezdeményezés történt Gyöngyösön a műve­lődési házban. A Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda meghirdette pályázaton, hét általános iskola alkalmi együttese vett részt, mellet­tük egy óvoda és a zeneis­kola csoportja félhivatalos bemutatót tartott. Szinte nagyüzemben foly­tak a névadó ünnepségek, éppen úgy, mint a valóság­ban: a nemzetiszínű váll­szalagos anyakönyvvezető 'közreműködésével, szülők és névadó szülök jelenlétében, de még a pólyásbaba sem hl- . ányzott. „ö” volt az egyetlen nem élő. Egyik műsor a má­sikat követte, és ennek a megállás nélküli ünnepség­sorozatnak nemcsak az volt az előnye, hogy könnyebben lehetett dönteni a sok jó kö­zül, hanem az is, hogy éle­sebben han gsúlyozta az eset­leges töréseket, félrecsúszá- sokat. Azaz: módot adott az általánosítások megfogalma­zására is. Erre pedig nagy szükség volt, hiszen a ma társadalmi valóságá­nak megfelelő tartalmú családi ünnepségek meg­rendezésében még nincs elegendő gyakorlatunk. (Sokszor csak a szándék di­csérhető, a megoldásban már több kifogásolnivaló akad. Ezért is üdvözlendő a gyön­gyösi kezdeményezés, amire odafigyelt a népművelési in­tézet, a KISZ- és az úttörő­szövetség központja is. Mint képviselőik elmondották, na­gyon sok ötletet vittek ma­gukkal azért, hogy azokat továbbadják. A pályázatot végül Is az V-ös számú általános iskola együttese nyerte meg, máso­dik helyen végzett az I-ee számú általános iskola, míg a harmadik helyezést meg­osztották a VII-es számú és a IV-es számú általános isko­lák között. A döntést a hét­tagú zsűri pontozás alapján hozta meg. Ezzel a módszer­rel is az objektivitást igye­keztek biztosítani. A tények megkívánják, hogy néhány megjegyzést fűzzünk hozzájuk. Mindenekelőtt: nagyon ör­vendetes, hogy a művelődési házat külsejében is alkal­massá tették nem is csekély anyagi áldozat árán az ün­nepségek megtartására. Az ünnepségnek ez a kerete el­engedhetetlen követelmény. Nagyon jó megoldás, hogy minden családi esemény hi­vatalos aktusa után lehető­ség nyílik a nagyteremhez csatlakozó helyiségben foga­dást adni a vendégeknek: koccintani az ünnepelt egészségére. Még a díszpoharakat is meg­tarthatják a jelenlevők, vagy iparművész által tervezett tá­lat, kerámiát ajándékozhat­nak egymásnak. Az is nagyon jó dolog, hogy magát az ünnepséget is olyan hangulati elernékkel bővítik, amik érzelmileg is befolyásolják a résztvevőket, anélkül, hogy az olcsó hatás­vadászat eszközeivel élnének a rendezők. Kitűnt, hogy a névadó ün­nepségen még a népi mondó­kára ráépített játék is meg­ható, hiszen ezzel is az ün~ nepeiiíthez tartozást fejezik ki a kis pajtások. De nem illik ide az olyan szöveg, hogy „Sós kútba vetnek, on­nan is kivesznek, kerék alá tesznek, ott meg összetör­nek”. Mint ahogy nem al­kalmas az olyan vers sem, amiben megtalálható a ko­porsó kifejezés vagy a bi tangság, gazambersóg szó. Magnóról hegedűszólót ját­szani, még csak hagyján, de verset visszaadni — szigorú­an tilos. Jó volna, ha minden ének­számot hangszer kísérne: fa­fúvós vagy harmónium, ha nincs kamarazenekar. Magá­ból az ünnepi alkalomból az is következik, hogy itt nincs helye a fortéknak, a legerő sebb hang sem lehet az át- lag-pianón túl. Különben széttöri a hangulat bensősé- gességét. Az elmondottakból kitűn­het, hogy a gyöngyösi szer­vező Iroda minden törekvé­se a feladatának minél telje­sebb ellátása. Ezért hirdet­ték meg a pályázatot, ami­nek győzteseit megfelelő anyagi díjazásban is részesí­tették, illetve: a szereplő együttesek minden tagját megajándékozták. A bemu­tatott műsorokat az elkövet­kezendő ünnepségeken fél használják, az esetleges 1 mó­dosítások végrehajtásával. A több órán át tartó be­mutató bizonyára nagy ha­tással volt magukra a sze­replőkre is, mintegy kiala­kítva bennük egy jó irányú igényességet. A társadalmi ünnepségek megrendezésében elindultunk most már ft helyes irányba, ezt bizonyította a gyöngyösi példa. Hogy ebben a téma­körben minden, hasznos kez­deményezés, kísérlet, elgon­dolás nagy jelentőségű, azt magyarázni sem kell A jó példát felemlegetni viszont annál inkább szükséges. Mint tettük ezt most is. (gmf) A francia képzőművészet seregszemléje A Szépművészeti Múze­um jóvoltából és fej­lődő kulturális kapcsolataink eredményeként, két párhu­zamos kiállításon láthatjuk a francia grafika és festészet mintegy két évszázados anyagát. Múzeumunk saját grafikai anyagából állította össze a Francia élet, francia grafika című kiállítást, azzal a szán­dékkal, hogy rajzok, rézmet­szetek segítségévéi mutassa be elmúlt századok embere­it. ma is eleven városok ut­cáinak hajdanvolt képét, a társadalmi és politikai élet eseményeit. L. Ph. Debucour Sétatér, illetve Esküvői tánc című kompozíciójának segítségével mintegy vendégei lehetünk a múlt század elejei életnek, Gavarni Táncoló párja révén magunk elé idézhetjük a corn- media déli’ arte hajdani vásári előadásait, hogy azután T. Guy grafikája kapcsán eljus­sunk a Champs Élysées for­gatagába, vagy — hogy idő­ben egy nagyot ugorjunk —, mintegy Manet szemével lát­hassuk az eső áztatta Ruede Bemet. A francia életnek azonban nemcsak idilli vasárnapjai, vagy békés polgári hétköz­napjai tárulnak elénk, ha­nem a forradalmak és a kommün eseményei is, hősi­ességükkel és tragédiáikkal egyetemben. J. B. Carpeau lapjai dokumentumszerű hű­séggel kísérik az eseménye­ket, Manet híres akvarelljén tanúi lehetünk egy kivégzés »őrtüzének, Daumier grafikái pedig feltárják azokat az okokat, azokat a figurákat is, amelyek, illetve akik miatta társadalmi robbanás megtör­tént: hamis bírák, harácsoló kereskedők, ostoba társaság­beli, nagyvilági férfiak és nők állnak az események hátterében. Majd ismét békésebb ké­pek sorakoznál?: csónaká- zók, kerthelyiségben tánco­lok, utcai járókelők; elláto­gathatunk a mellékutcákba és a sikátorokba, sőt Forain 0JM£§£ és Degas révéin, fülledt háló­szobákba és színházi öltözők­be is. Toulouse-Lautrec fa­nyarabb iróniával, olykor szinte kétségbeesve, máskor együttérző örömmel figyeli a cirkuszok és a lokálok vilá­gát. Picassót azonban első­sorban nem az események érdeklik, hanem a, kulisszák mögött magára maradt em­ber kendőzetlenül szomorú arca. Négy párizsi múzeum anyaga mintegy kiegészíti a grafikai kiállítást, illetve olyan munkákat tár a nézők élé, amilyenek a hazai gyűj­teményekből hiányoznak. Az impresszionisták sorát Monet nyitja meg egy olyan képpel, amely erősen emlé­keztet arra a világhírű Nap­lementére, amelyről az egész irányzatot elnevezték. A posztimpresszionizmus korszakából Cézanne-nalk egy nem túlságosain, jelentős tájképe látható, ellenben Toulouse-Lautrec férfiportré-, ja széles festői látásmódjá­val, irónia nélküli realizmu­sával más oldalról mutatja be a mestert, mint a néhány teremmel odébb látható, de­koratívabb jellegű grafikái. A század végi szimbolista, a klasszicizmus szigorú szer­kesztésszabályait felelevení­tő Puvis de Chavamnes két bemutatott kompozíciója kö­zül a Nyár különösen érde­kelheti a látogatót, annál is inkább, mert ez a mű szol­gált előtanulmányul ahhoz a nagy kompozícióhoz, amely a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona. Odilion Redon Zenélő darabja a mi Guláesynk világát idézi. A századelőt — Bonnard, Denis és Maillol vásznai kép­viselik, a velük párhuzamo­san induló „Vadak” csoport­ját pedig Derain, Dufy, Ma- , tisse stb. munkái. A korai, analitikus kúbiz- mus korszakából Braque és Picasso egy-egy munkájával találkozunk; jellegzetes, de nem túlságosan érdekes ké­pek. A két kiállításon hat- van festménnyel és’ több száz grafikával ismer-; kedhettünk meg és ezzel j olyan áttekintést kaphattunk 171. november 19.. péntek a francia festészet és gra­fika fejlődéséről, összefüggé­seiről — s nem utolsósorban hazai képzőművészetünkre gyakorolt hatásáról —, ami­lyenben talán még soha nem volt részünk! Bojár István Uttörőprogram a KISZ Vili. kongresszusa tiszteletére SZERTE az országban több százezer piros nyakkendős kisdiák kapcsolódott be a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére meghirdetett „Testvéreink számvetése” elnevezésű akcióba. A vál­tozatos, sokrétű úttörőprog­ram eseményeiről és a köze­li napokban induló országos versenyekről az Űttörőszö- vetség illetékesei elmondot­ták: — A pajtások elsődleges feladata az, hogy megismer­kedjenek a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség tag­jainak munkájával, figye­lemmel kísérjék az ifjú kom­munisták kongresszusi elő­készületeit, s ily módon erő­södjék a KlSZ-alapszerveze- tek és az úttörőcsapatok test­vérkapcsolata. A tapasztala­tok szerint a legnépszerűbb feladatok közé tartoznak az úttörők és a KISZ-isták kö­zös rendezvényei. A KISZ­esek meghívják piros nyak­kendős barátaikat ifjúsági napokra, nyilvános taggyű­lésekre. A kölcsönös ismer­kedés alkalmával a gyere­keknek beszámolnak a KISZ- isták életéről, munkájáról: a kisdiákok közelebbről meg­ismerik a társadalmi életét, holnapi világukat, jövendő tanuló- és munkahelyüket. — AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS szép példáiról, a KISZ-esek és úttörők közös társadalmi mumkaakcióiról sorra érkez­nek a hírek a városokból és falvakból. Az úttörőrajok a KISZ-esekkel együtt részt vesznek egy-egy falu parko­sításában, az építkezési mun­kákban, helyi sportpályák kialakításában, vagy az őszi termés betakarításában. Ezenkívül az ifjúkommunis­ták kalauzolásával a gyere­kek ellátogatnak ipari üze­mekbe, megismerkednek az alkotómunka műhelyeivel, a TEREFERE (Foto: Tóth) fizikai dolgozók életével. — Az ifjúsági szövetség kongresszusát köszöntő úttö- rőiakció részvevői országos szintű művészeti és mozgal­mi próbákat is tehetnek. A „Testvér KíSZ-szervezetünk életéből” címmel meghirde­tett foto- és rajzpályázat részvevői például december 1-ig postázhatják munkáikat a budapesti XVIII. kerületi úttörőház címére: a legjob- bakbó.1 a KISZ-kongresszus idején rendeznek nagysza­bású bemutatót. A Pajtás újság december 21-i száma ugyancsak az akcióhoz kap­csolódó fejtörőt tartogat. Az ifjúsági mozgalom történe­tével kapcsolatos rejtvény megfejtői értékes jutalmak­ban részesülnek. A gazdag eseménysorozathoz december 10-én kapcsolódik majd az országos úttörő rádióamatőr­verseny. A központból mint­egy 100 úttörős rádiós cso­portnak továbbítják adón a feladatokat. megyénk üttörői is bekapcsolódtak a KISZ- kongresszus tiszteletére meg­hirdetett akcióba« három út­törőcsapat, 82 raj, és három őrs vesz részt a különböző vetélkedőkben és pályázato­kon. Egerben például a kö­zelmúltban „Ki tud többet a KISZ-ről” címmel mintegy 70—80 úttörő részvételével rendeztek vetélkedőt. „Test­véreink közt” címmel pedig megyeszerte irodalmi, kép­zőművészeti pályázatok in­dultak: az úttörők a KIS7 ben szerzett élményeiket dol­gozták fel irodalmi és kép­zőművészeti formákban. Ugyancsak egyik fontos me­gyei kezdeményezés, hogy „Nyolc kongresszus szelle­mében” címmel több úttörő- kollektíva képekben feldol­gozza a KISZ eddigi ered­ményeit, tevékenységének állomásait, s ezekből kiállí­tásokat rendeznek. Fordította : Kassai Ferenc í íi. *— Nehéz róla, mint ha­lottról beszélni. A halot­takról mindig csak jót mon­danak. Vagy jót, vagy sem­mit. Elfelejtik, mennyi ki­csinyes gyengéje van az em­bernek. Amikor aztán vala­ki véletlenül meghal, körös­körül mindenki elsápad. Úr­isten, hiszen ez bármelyi­kükkel megeshetett volnál S hirtelen roppant hálát érez­nek a halott iránt. Hiszen végeredményben helyettük halt meg.., Ezért monda­nak a halottról csak jót. Vagy jót, vagy semmit. — Elég komor filozófia — vetette oda Sztasz. — Á, nincs nekem ked­vem filozofálni. Csak bánt, hogy Tányáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a töb- biekről. Pedig ő egészen más volt! — Bocsásson meg.!. Ön szerette Tanya Akszjonovát? — Azt hiszem, ma már ennek nincs jelentősége. Azonkívül, miért kell eny- nyire intim érzelmet boly­gatni? — Tányát érthetetlen kö­rülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magán­ügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak té­telezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tánya miatt vált el a feleségétől? — Erről iS tud? — Mindenről tudnom kell. Szóval? — Nem. Nem Tánya mi­att váltam el. Egyszerűen... értelmetlenné vált a házas­ságunk. Idegenek^ lettünk, Jelena a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt félesége, Jelena Bukova tudott az Akszjonovához fűződő kap­csolatáról? — Igen, s ez éles konflik­tust okozott közöttünk. Je­lena követelte, hogy hagy­jam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Alcszjonova tudott er­ről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyilván Jelena írhatta. Tvihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált bo­ríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjonová- nak? — Ugyan! Ismernie kel­lett volna Tanyát. — Szta­vickij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. Így is min­dig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te min­dig. . Úgy viselkedtem, mint a kisdiák, aki ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetne, „most már mindegy” jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában re­ménykedtem. Abban bíz­tam, hogy idővel mindez ve­szít a jelentőségéből. Erre mondják, hogy helyzeti ha­zugság. — És azután? — Azután Tánya kapott egy levelet és én nem ha­zudhattam tovább. Akkor lett vége mindennek. — háttá a levelet? — Tessék. Sztavickij remegó ujjak­kal hámozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet: — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmeseb­ben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kéz­írását? Hálistennek nem ö írta... — Ha feltételezzük. hogy Bukovának mégis volt vala­mi köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csak­is nagyon közeli jó barát segítségét vehette igénybe. Véleménye szerint, ki. lehe­tett az? — Nem. Tánya szóba sem akart velem állni. — A felesége kézírását nyilván jól ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében ta­láltam egy fenyegető levelet, Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az.. A névtelen levelet, amiről én beszélek, egy hónapja írták. Megnéz­hetném azt a másikat? Sztavickij elgondolkozott: — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? — Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operett- színházban. Sztavickij újra töltött ma­gának. Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatla­nul hulló hópelyheket néz­te. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom