Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Karintliyáda — második kiadásban A5Í EGRI Megyei Színpad hétfőn este, a Gárdonyi Gé­za Színházban megismételte egy évvel ezelőtti Karinthy- müsorát. A siker az ifjúság körében megismétlődött. Karinthynak és a pódiumnak Egerben mindig sikere lesz, mert van cg}' egységesnek mondható érdeklődés a műfaj iránt. És itt most nem a humorista, a „víg" Karinthyra gondolunk elsősorban. A műsor első fe­lében ugyanis a komoly, az élet apró és nagy dolgain bölcsen elgondolkodó Ka­rinthy írásai elevenedtek meg, többek között az olva­sás és hallás közben egy­aránt megremegtető írás, a Barrabás. Karinthynak volt mersze, képzelőereje és er­kölcsi tartása ahhoz, hogy ezt az „evangéliumi para­doxont” kigondolja és azzal a végső következtetéssel megfogalmazza, ahogyan a mű szól. Es a mű ma is — más Időkben, más lélekhez — változatlan ér­vénnyel szól. Nem kevésbé mély töp­rengés az írói hivatásról és az emberi felelősségről a Ki kérdezett? című írás. A bel­ső törvény szerint megszóla­ló és felelősségre vonó kér­dés mindenkiben felmerül, űzőbe veszi gazdáját, csak az a visszafelelő kérdés is­métlődik a súlyos válaszok­ra: ki kérdezett? És sorolhatnám tovább a gyorsan pergő mondatok­ban testet öltő erkölcsi igaz­ságok keresését és azt a hu­mort, azt a jóízű nevetést fakasztó paródiasort, amely hozzátartozik Karinthy ele­ven, mai napig is élő írói arcához. A Megyei Színpad törzs- tagjai az évek óta megszo­kott lelkesedéssel, szorga­lommal és tehetségükkel ad­ták vissza az írások lelkét, használták ki Karinthy ezer műfajának lehetőségeit. A fiatal közönség ismeri és sze­reti a színpad tagjait, tudo­másul veszi hibáikat és szak­mai esendőségeiket. Tapsai megérdemelten jutnak a cím­zettekhez. Két megjegyzé­sünk azonban lenne a felújí­tás kapcsán. Az EGYIK jó szándékú észrevételünk az lenne, hogy a felújítás a volt sikerre épít, de azt is mutatja, hogy az elmúlt időszak alatt a színpad nem tudott, vagy nem akart létrehozni olyan újabb műsort, amely a kö­zönség érdeklődését tovább­ra is ébren tartaná, velük szemben. Ez az egy helyben állás a megmerevedés, az egy helyben maradás veszé­lyével jár. A második megállapítá­sunk szakmai. Addig az elő­adóknál különösebb problé­ma nincs, amíg monológsze- rűen kell valamit elmonda­ni. Az új tagoknál itt is tá­mad ugyan ellenérzésünk, amikor úgy halljuk, hogy a hangszín, a szöveg értelme­zése és külső feldíszítése az előadó hibás alapállására utal a művel szemben — mint a cirkuszi monológ esetében —, de a pódiumsze­replés akkor válik kritikus­sá több esetben, amikor a szereplőknek párbeszédeket kell szinpadszerűen, drama- turgiailag is feldolgozniuk. A gesztusok lemaradnak vagy előresietnek,, s így a hang és a mozgás ritmusa zavarja egymást, ütközik, el­lenkezik. Ebből kapkodás, bakizás születik, és Így a friss jelenet kapkodóvá, ér­telmetlenné, vagy kevésbé értelmessé válik. És itt hiá­ba tud és akar az egyik fél a párbeszédben, ha a másik­ra nem lehet ráhatni, ráját­szani azt, amit az író elkép­zelt, szellemesen megírt. Ezeket a megjegyzésein­ket a kiérlelés érdekében ír­tuk az előadóként kitűnően helytálló Szívós József címé­re, aki az egész műsort ösz- szeállította és rendezte. Mel­lette változatlanul Virág Ti­bor és Ráduly Margit az együttes erőssége, Hornyák Istvánnal, Jónás Zoltánnal, Nagy Edittel, Mészáros Jut­kával és Juhász Csabával. A KÖZÖNSÉG külön nyugtázta azt a grafikailag és nyomdatechnikáikig is nívós meghívót, amelyet az est alkalmából a Művelődé­si Központ kiadott: a több­lapos meghívót Bandy illusztrálta. (farkas) SZKP-történet Űj kiadásban jelent meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának története című tankönyv, amelyet Borisz Ponomarjov vezetésével a szovjet társadalomtudomány legkiválóbb tudósaiból álló szerzői kollektíva írt. Az SZKP történetének negye­dik. bővített kiadása egé­szen 1971 közepéig dolgozza fel a szovjet párt kül- és belpolitikai tevékenységét, s magában foglalja a XXIV. pártkongresszus eseményeit Is. Az előző, harmadik ki­adáshoz képest a tankönyv nemcsak bővült és gazdago­dott, hanem néhány módo­sítást is végeztek rajta a szerzők, mindenek előtt a háború utáni párttörténet periodizációjában. Ennek megfelelően a fejezetcímek a következőképpen alakultak: ,.A pirt harc a a szocialis­ta népgazdaság helyreállítá­sáért és fejlesztéséért (1945— 1952)” „A párt harcban a szo­cialista társadalom fejlesz­téséért a szocialista világ­rendszer viszonyai közt (1952 —1958)” „A párt harca a szocialis­ta társadalom tökéletesítésé­ért és a kommunizmusba való fokozatos átmenetért. A szocialista világrendszer fejlődése (1959—1970)” (MTI) Bartók vezet PHIanatbÉp az egri fonoíéMliól Szőke diáklány a kényel­mes, bőrpárnás padom. Mellette nyurga fiatalem­ber. Mindkettő fülén hall­gató készülék, amely Beet­hoven A-dúr szonátáját köz­vetíti lemezjátszóról. Szige­ti József játssza hegedű szó­lamát, Bartók Béla zongorá­zik. Régi, értékes, de kissé erőtlen felvétel. Csuhaj Kati szól is a Megyei Könyvtár újonnan nyílt zenei klub­vezetőjének, hogy hangosít- son a lemezjátszón. Megtör­ténik. S mi Varga Imréné- vel félrehúzódunk, tájékoz­tatást várva tőle Eger új művelődési lehetőségéről. — Egy hete indultunk 1200 művészlemezzel és szép- irodalmi, nyelvi felvétellel. Ehhez 1000 kötet zenei vo­natkozású könyv, 14 féle folyóirat, s mintegy 30 zene. kari mű kofctaanyaga kis­partitúrója járul. Azért hoz­ta létre könyvtárunk a ze­nei klubot, hogy hangverse­nyektől, zenei eserriényektSl függetlenül mindenkor a ze­neművészet barátainak ren­delkezésére álljanak a hang­lemezre, magnószalagra rög­zített müvek — mondotta a klubvezető, aki hetenként három alkalommal, hétfőn, kedden és pénteken délután áll a ze.:ekedvrtő«c rendel­kezésére — tasmezeket par­titúrákat, könvvoket mi nem kölcsönzőnk ki. Ezeket itt bent ‘•«Ugathatiák, olvashat­ják a látegetelt. Egyszerre négy különbőz* művet tu­dunk leját&fcCKti, s nyolc pár fejhallgatóval rendelkezünk. Ha azonban egy-egy népe­sebb társaság keres fel ben­nünket, s azonos műsorra kíváncsi, hangszórón keresz­tül közösen meghallgathat­ják a kért számokat... Elmondotta később Varga Imrémé, hogy kérésre vállal­ják intézmények és iskoláit különböző zenei műsorai­nak megszerkesztését, s hangszalagra rögzítését. Amennyiben a csekély keze­lési költséget megtéríti az illető, s hoz magnótekercset: magánosok részére szintén elvégzi a könyvtár ezt a munkát. Már teljesítettek Is Ilyesféle igényt. Novem­ber 7-re a 10-es számú ál­talános iskolának készítettek Hétfő délután a Megyei Könyvtár zenei klubjában. ifjúsági és mozgalmi dalok­ból szép összeállítást. A zenei klubnak van be­tűrendes és szakkatalógusa. A betérők ennek alapján vá­logathatnak az általános jel­legű és gyűjteményes zene- tudományi munkákból, élet­rajzokból, hanglemezekből és népzenei felvételekből, ame­lyeknek anyaga kiterjed az Európán kívüli zenei folk­lórra. A klubvezető jegyzi a lá­togatókat, így könnyű felde­ríteni, ki volt az első ven­dég Dombóvári Jánosnak hívják, főiskolai hallgató, s Bach A-moll koncertjét ját­szották le neki többször is. Egy növendékhangversenyre készül a fiatalember, s ezt a számot szeretné előadni. — Kitől hallgatnak legtöb­bet? — Idáig Bartók vezeti — Ügy hallottuk, klubdé­lutánokat is kívánnak szer­vezni? — Ez egyelőre terv, de a tél folyamán valóban sze­retnénk minden hónapban egy-egy társasösszejövetelt tartani a klubban, amikor a zeneirodalom klasszikusai­nak legjelentősebb műveit tűznénk műsorra. De ugyan­akkor zenei dokumentációs munkára is készülünk. Fo­lyik Egerben egy barokk bérletsorozat, ennek az anya­gát a jövőben mind szalagra vesszük, s elraktározzuk... Tegyük még mindehhez, hogy a fonotéka, a Megyei Könyvtár újonnan szerve­zett zenei klubja közös tö­rekvés gyümölcse. Létrejöt­tében, s további munkájá­ban segítő kezet nyújt ze­néiskolánk, valamint a ta­nárképző főiskola ének-ze­ne tanszéke is a házigaz­dáknak. (moldvay) Citerakészitő Énekelni nem szeret, de citerázni annál jobban a 68 éves Korozs Károly bá­AVEtNeR-G. VEINEK fordította : Kassai Ferenc lífil, november 17., szerda esi felnémeti nyugdíjas tsz tag. akinek nemrég mutat ták be maga készítette hang szereit a hobby-kiállitáson. J Fözött bükkfából készül a;, újabb tenorcitera. (Foto; Tóth Gizella), t 9. CSÜTÖRTÖK A félhomályos, hosszú fo­lyosón Sarapov alakja tűnt fel, himbálózó járásáról könnyű volt megismerni. — Messzire készülsz? — Sztavickijhez. — Miért nem hívattad be? — Célszerűtlen. Ua otthon teszem fel neki a kérdése­im, az baráti beszélgetés. Ha itt beszélgetek vele — az már kihallgatás. Kihallgat­ni pedig még korai. Egyelő­re beszélgetni kell vele. — Hát akkor csak kedve­sen! — mosolygott Sarapov. Reggel újra esni kezjdett a hó. Az idő melegebbre for­dult. „A 42-es troli odavisz a Kuznyeckij mosztra. De inkább gyalog megyek. Leg­alább még egyszer végig­gondolok mindent" — mor­fondírozott Tyihonov. Sztavickij egyáltalán nem olyan volt, amilyennek Tyi­honov elképzelte. Nem volt benne semmi édeskés. Ma­gas, jóképű férfi nyitott aj­tót, futó pillantást vetett a rendőrségi igazolványra és nyugodtan muuuiá; — Jöjj&n be. Már vártam. — Miért? — Goromba tréfa lett vol­na a nyomozószervek részé­ről, ha nem beszélnek azzal, aki talán mindenkinél job­ban ismerte a meggyilkoltat. Sztaszt kellemetlenül érin­tette a kifejezés. Az ember a szeretett lényről nem be­szél úgy, mint „a meggyil­koltról”. — Elhatároztam, hogy nem követem el ezt a hibát. Levette a kabátját, for­golódott, úgy tett, mintha keresné, hová akaszthatná. A fogason rövid, szürke ka­bát lógott, a polcon fekete műbőrdzseki hevert. Sztasz együgyűen elmoso­lyodott: — Bocsásson meg a tola­kodó kérdésért: mennyibe került ez a dzseki? Sztavickij csodálkozó pil­lantást vetett rá: — 720 forintba. Magyaror­szágon vettem. Miért? — Ugyanílyet kínáltak v> kém is, kilencven rubele: Drága, nem? — Ha tetszik, megéri. — Azt sem tudom, lllik-e húzzam ez a /eneie szm. — Próbálja fel. — Szabad? — Persze. Sztasz felhúzta a cipzárat, megfordult a tükör előtt: — Ügy érzem, jó meleg. Télen is lehet hordani, ka­bát helyett. — Lehet. — Felelt Szta­vickij. — En ugyan általá­ban csak az autóban vise­lem. Elhallgatott, majd némi töprengés után megszólalt: — Talán be is fejezhet­nénk a jelmezbált. Nem áll jól önnek ez a dzseki. Ki­nyomja a pisztolya. Külön­ben is mire kell ez? — Kíváncsi voltam, hogy áll. A pisztolyt illetően pe­dig tévedett. Ez egy doboz mentolos cukorka. Paran­csoljonI Tyihonov kényelmesen el­helyezkedett a karosszék­ben: — Nem hordom, csak ha nagyon muszáj. Nehéz.. El is veszíthetem, akkor meg a fejem veszik érte. — Azt hittem, nem tesz egy lépést sem revolver nél­kül, — A revolver ugyanolyan munkaeszköze a nyomozó­nak, mint a színésznek a maszk, ön magával viszi a maszkját bevásárlásra, vagy ha vendégségbe megy? — Szóval, csak azért jött, hogy felpróbálja a dzse iá­mét? — Nem. Vendégségbe jöt­tem. Igaz, ezúttal meghív is nélkül. Munkám során né! a kénytelen vagyok mellőzni a — Köszönöm, nem kérek. Szóval, gyanakszik rám? — Nem. Nincs rá elegen­dő alapom. Beszélni szeret­nék önnel. Sztavickij sértődötten iiümmögött: — Hogyhogy egy ilyen komoly beszélgetésre nem Hozott n»agaim revolverti. formaságokat. Gondoltam) jobb ha én jövök magáhozt mintha maga jön hozzám. — Kinek jobb? — Hát. — Sztasz határo­zatlan mozdulatot tett. — ön szerint tehát civil körßlminyek közt hatéko­nyabb a kihallgatás? íFoiytatJukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom