Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

Hétfő est Külpolitikai kommentárunk Hamis adu HÉTFŐN landolt a repülőgép Salisburyben, Rhode* sia fővárosában. Sir Alec Douglas-Home szállt ki belőle és • húsz főnyi szakértői kísérete. Régen Járt már brit külügy- ' miniszter ián Smith kormányánál. Mint emlékezetes, a, rhodesiai függetlenség egyoldalú kikiáltása óta kétizben is < folytak legmagasabb szintű tárgyalások Nagy-Britannia és; Rhodesia között (akkor még Harold Wilson állt a brit; kormány élén, ő tárgyalt Smith-szel egy hadihajón), ám ezek eredménytelenek maradtak és évekig semmi tótba-: tó közeledésre nem került sor. A LEGUTÓBBI Időkben azonban úgy látszott, hogy a tory kormány rendezni szeretné a kapcsolatokat. Az el­múlt hónapokban London többször Is elküldte tárgyalni megbízottját, lord Goodmanl Salisburybe, de e megbeszé­lések után mindig az szivárgott ki, hogy Smith-ék jottányit; sem hajlandók engedni. Azaz: továbbra sincs szándékuk,: akár a legtávolabbi jövőben is, politikai jogokat juttatni,: egyenlő emberi elbánást biztosítani rhodesia lakossága : túlnyomó többségének, az afrikaiaknak. Mint Ismeretes, 1965 — London és Salisbury szakítá­sa — óta Anglia gazdasági bojkottal sújtja Smith-éket. Am az is köztudott, hogy ennek semmi eredménye: ugyanis 1 a Dél-Afrikai Köztársaság és Portugália, de más orszá-' gok is, eddig mindig pótolták Rhodesia számára azt a hi-' ányt, amelyet a brit export és Import kiesése okozott. ■ Douglas-Home mostani utazása ©lőtt néhány hónappal a brit parlament — egyhangúan —, újabb egy esztendőre megszavazta a Rhodesia elleni gazdasági bojkottot. S a ; tory kormány azzal hivalkodott: „jó adu” lesz ez most: Dougtós-Home kezében, Smith-szel folytatandó tárgyald- ; < sál idején. CSAKHOGY ez hamis érvelés, épp a fentiek miatt: ‘ a gazdasági szankciók, miként eddig, úgy ezután sem bizo­nyulnak jó adunak, mert hatástalanok. „Idejövetelemben az a szándék vezérelt, hogy meptróbálom megteremteni a feltételeket, amelyek eredményeképpen Rhodesia vlssza- • térhet a nemzetközösségbe” — nyilatkozta Salisbury­ben a brit külügyminiszter. Attól lehet tartani, Salisbury ; eddigi magatartása alapján, hogy ha Londonnak csak-• ugyan ez a célja, akkor neki kell engedmény eket tennie. . Az pedig csak Rhodesia fekete bőrű lakosságénak további j . elárulásával lehetséges. A másik alternatíva, hogy Heath- : > kormány nem hajol meg Smith-ék előtt —, akkor viszont; f marad a patthelyzet a két ország között. Pingpong A pekingi televízió pén­teken olyan jelenetet muta­tott be, amire legalább öt éve nem volt példa Kínában. í Azonnali belépéssel felveszünk aiilusz­VC2SIÓ! Eger I. Téglagyár, Eger, Homok u. Z. diplomácia A nézők — noha Kínában a társastánc ma ismeretlen fogalom — beat ritmusra társastáncot járó külföldi és kínai fiatalokat , láthattak. Egy Mao-jelvény es kínai lány óvatosan próbálgatta a shake lépéseit. A jelenetet a pekingi nyári palotában örökítették meg a tévé-ripor­terek azon a nagyszabású ünnepségen, amelyen kínai énekesek, táncosok, zsonglő­rök és akrobaták szórakoz­tatták az afro-ázsiai ping­pong versenyre érkezett többszáz külföldi verseny­zőt. azok pedig szintén rög­tönzött műsorokat adtak: el­énekelték népdalaikat, bemu­tatták táncaikat, a shake-et is. A sporttalálkozó a kultu­rális forradalom óta az első alkalom, hogy ennyi külföldi érkezett egyszerre a kínai fővárosba, tehát főpróba egyéb nagy nemzetközi ese­mények — nem feltétlenül csak sportversenyek — le­bonyolításához. Lehetőséget nyújt Kína eredményeinek demonstrálására és arra, hogy a főváros lakossága is­mét megszokja a külföldiek tömeges Jelenlétét. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat több éves gyakorlattal rendelkező építész szerkesztőket alkalmaz Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Eger, Klapka Gy. u 11. II I Fill vári László közlekedés- és pislaiöYi miniszierhelpifes nyilatkozata a kijevi léiikatasztrófa vizsgálatáról és a repülés egyes kérdéseiről — Amint azt a Közleke­dés- és Postaügyi Miniszté­rium október 8-i tájékozta­tója ismertette, a MALÉV repülőgépének szeptember 10-i kijevi szerencsétlenségét több kedvezőtlen tényező tragikusan egyidejű jelent­kezése idézte elő. Ha e té­nyezők bármelyike elmarad,. a légikatasztrófa nem tör­tént volna meg. Az elmúlt két hónapban a szovjet lég­ügyi hatóság a magyar szak­értők részvételével rendkí­vül alapos és részletes vizs­gálatot tartott a katasztrófa okainak felkutatására. — Az eddigi vizsgálatok megállapították, hogy a me­netrendszerű gép a kora délelőtti órákban nagyon kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között érkezett a kt- jev—boriszpoli repülőtér tér­ségébe. A gép parancsnoka — akinek tevékenységet minden bizonnyal megnehe­zítette a közvetlen elektro­mos rendszerben támadt za­var és a tartalék-áramforrá­sokra való automatikus át­kapcsolás — a repülőteret rosszabbodó meteorológiai helyzetben közelítette meg. Elhatározásában feltételez­hetően az vezette — attól tarthatott —, hogy másik ki­térő repülőtér eléréséhez áramforrásainak élettartama esetleg nem lesz elegendő; lehetséges, hogy arra is gon­dolhatott: az időjárás a ki­térő repülőtéren is rosszab­bodhat. A boriszpoli repülő­tér megközelítése után az ismételt leszállási kísérlet nem sikerült és a gépet az újabb forduló végrehajtása közben érte a szerencsétlen­ség, amikor esőben, ködben, alacsony, sűrű felhőzetben a leszállópályától mintegy 28 kilométerre egy vasúti' töl­tésnek ütközött, — A szovjet repülési, re­pülőipari és laboratóriumi, kutatóintézeti szakemberek ellenőrzéseket, elemzéseket, anyagvizsgálatot végeznek azért, hogy a katasztrófa körülményeinek minden részletére és okára fény de­rüljön. — A repülés szabályai, előírásai átfogó rendszert ké­peznek, s ezeket az egész világon minden új gyakor­lati tapasztalatot felhasznál­va, folyamatosan korszerű­sítik és fejlesztik, hogy a gyorsan növekvő légiforgal­mat mind biztonságosabbá tegyék, a baleseteknek ele­jét vegyék. Légügyi hatósá­gunk intézkedett, hogy a re­pülőszemélyzet repüléstech­nikai ellenőrzése soi’án az esemény tanulságait levon­ják, a vészhelyzetek meg­előzése és a bonyolult hely­zetekben követendő eljárás gyakoroltatása érdekében. — A vizsgálat megállapí­totta azt is, hogy a kataszt­rófát szenvedett gépet sza­bályosan készítették elő a repülésre, a hajózó személy­zet felkészülése is az előírá­soknak megfelelő volt. Szi­gorú szabályok írják elő a pihentséget, a józanságot, az egészségi alkalmasságot, s mindezek ellenőrzését. Ezt azért is említem, mert a lé­giközlekedési vállalatunk gé­peit alig három hét alatt sújtott két szerencsétlensé­get követően hírek kaptak lábra a M A L É V-rep ü 1 őgé - pék személyzetének képzett­ségi színvonalát, oktatási és továbbképzési rendszerét, a MALÉV-repülőgépek állapo­tát illetően. A két tragikus esemény sajnálatosan — de érthetően — árnyékot vet közforgalmú légiközlekedé­sünk munkájára és átmene­tileg csökkentette is az uta­zóközönség bizalmát repülő­járataink iránt. Kötelessé­gem ezért a közvéleményt tájékoztatni arról, hogy gép­parancsnokaink, hajózó sze­mélyzetünk képzettsége, re­pülési szakmai tudása jó, nemzetközi színvonalon, áll, s a nagy gyakorlatú magyar pilóták tudását mindenütt elismerik. Ami a MALÉV repülőgépeit illeti: az állo­mány felét az Iljusin 18-as típusú gépek teszik ki. Ezek az 1960-a.s évek első felében kerültek forgalomba, üzem­idejüknek mintegy a felénél tartanak; bevált, sikeres tí­pusok. Négy hajtóművel re­pülnek, átlagosan 4000 kilo­méteres hatótávolságon. Tur­bópropelleres hajtóműveik viszont az azóta gyártott légsugaras repülőgépeknél alacsonyabb, óránként 650 kilométeres sebességet nyúj­tanak. A géppark másik fe­le a Tupoijev 134-esekből áll, alig két éve üzemelnek nálunk; légsugaras meghaj-, tású, két hajtóműve« világ- színvonalú repülőgépek órán- 1 ként 050 kilométeres sebes­séggel közlekednek, hatótá­volságuk 2000 kilométer. Egyes külföldi lapok „érte­sülései” tehát arról, hogy a MALÉV gépparkja „elfá­radt” •— megalapozatlanok. Abból a híresztelésből sem igaz semmi, hogy a MALÉV személyzete „elfáradt", piló­tái „leálltak”. A katasztró­fát követő legnehezebb pil­lanatokban a repülés dolgo­zói — az utasaikat és repü­lő-kollégáikat ért tragédia tudatában is — fegyelmezet­ten, hivatásszeretettel, tö­retlenül végezték felelősség- teljes, bonyolult munkáju­kat, — Tény viszont az, hogy szeptember második felében — miután elveszítettük a két gép nagytudású sze­mélyzetét és a repülőgépe­ket is —• a MALÉV lemond­ta a menetrenden kívüli, úgynevezett különjáratait és átmenetileg csökkentette a menetrendszerű járatok szá­mát is. A november 1-én életbe lépett téli menetrend­ben azonban — Tunisz ki­vételével — a külföldi or­szágokban korábban kiépí­tett teljes hálózatát kiszol­gálja. Már elkészült az 1972. évi nyári menetrendtervezet is, amit a napokban egyez­tetnek a légiközlekedési vál­lalatok nemzetközi menelr rendi értekezletén. — A menetrendet említve hangsúlyozom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az indulási és az érkezési idők pontos megtartására. E tekintetben az idén átme­neti visszaesés mutatkozott, holott a menetrendszerűség a kulturált közlekedés elemi jellemzője. Ezért a MALÉV ismét érvényt fog szerezni a menetrend kötelező erejé­nek. Minden késést külön eljárással vizsgál és meg­. szünteti a késve érkezett utasok „bevárásának meg­engedhetetlen gyakorlatát. Ehhez az utasok segítsége is szükséges: arra kérjük őket, hogy időben jelenjenek meg a repülőtéren. Kulturáltab­bá kell — és fogjuk is — tenni az utaskiszolgálást a földön és a fedélzeten egy­aránt. — A légiforgalom gyors növekedésével a repülés „hátterének” is lépést kell tartania. A ferihegyi repü­lőtér helyiségeit kinőttük; bővítésre, korszerűsítésre, a tárgyi és a szervezeti felté­telek biztosítása kívánatos nemcsak a ‘MALÉV, hanem a Budapestre rendszeresen repülő 16 légitársaság gé­peinek, utasainak kiszolgá­lásához is. — A munkaerő-hullámzás — sajnálatosan — a MA- LÉV-et sem kímélte, s ezért segítenünk kell a vállalatot a földi szolgálatok munka­erőhelyzetének stabilizálásá­ban, a repülés dolgozóinak olyan megbecsülésében, ame­lyet bonyolult munkájuk, nagy felelősségük indokol. — Az utazóközönség tel­jes bizalmát csak biztonsá­gos, pontos, kulturált repü­léssel lehet kivívni és azt mindennap újra meg kell érdemelni. Az állami szer­vek támogatása és ellenőr­zése, több mint két és fél ezer MALÉV-dolgozó oda­adó munkája az alap arra; hogy a magyar polgári re­pülés — akárcsak az elmúlt évtizedben — a jövőben is rászolgál ion az utasok bizal­mára. (MTI) Látogatás a kórházban Csíao Kuan-Hua, a kínai külügyminiszter-helyettes va­sárnap látogatást tett U Thant főtitkárnál a New Yc.rk-i Leroy kórházban, Társaságában' volt Huang Hui, a Kínai Népköztársa­ság állandó EN SZ -kép vi se­lőj e. A vendégek átnyúj­tották a küldöttség és a Biztonsági Tanács kí­nai tagjának megbízóle­velét. Majd elbeszélgettek a főtitkárral az ENSZ-közgyfl- lés jelenlegi ülésszakának napirendi kérdéseiről. ötven perces látogatásu­kon jelen volt Sakravariti Naraszimha, az ENSZ indiai főtitkárhelyettese. U a képzés folyamatában Megjegyzések a III. országos felsőoktatási nevelési koníeiencia margójára Irta: Szűcs László főigazgató a közelmúltban feje­ződött be a magyar felsőok­tatási intézmények vezető ne­velésügyi szakembereinek harmadik országos sereg­szemléje, A háromnapos konferencia nemzetközi szin­tűnek is nevezhető, mert szovjet, NDK, lengyel, cseh­szlovák és bolgár szakembe­rek is részt vettek a konfe­rencia munkájában. A most véget ért tanács­kozás szerves része volt az 1967-ben Szegeden, majd 1969-ben Debrecenben ren­dezett első, illetve második felsőoktatási nevelési konfe­renciának. A most véget ért III. országos felsőoktatási nevelési konferencia azt tűz­te ki feladatául, hogy a szo­cialista értelmiségi szakem­berképzés legfontosabb alap- láncszemei: a különböző ok­tatási szervezeti egységek (tanszékek, intézetek, lekto­rátusok. gyakorló pedagó­giai Intézmények stb.) okta­tó-nevelő munkájának töké­letesítéséhez nyújtson mód­szertani vezérfonalat. A tanácskozás elsősorban abból indult ki, hogy az ok­tató-nevelő m"nka eredmé­nyesebbé tétele érdekében gondosan szem előtt kell tartani azokat a sajátossá­gokat, amelyek a felsőokta­tási intézmények halleatÓi- nak fejlődését jellemzik. A felsőoktatási intézmények hallgatói — ha egyenesen a középiskolák padjai közül érkeznek is, még inkább, araikor katonai szolgálatu­kat letöltve vagy éppen va­lamilyen munka végzése után jönnek a felsőoktatásba — .már felnőtt emberek, tel­jes jogú állampolgárok. A hozzájuk fűződő pedagó­giai viszonyt, nevelői stílust mindenekelőtt ennek kell meghatároznia. A vitákban elhang­zott, hogy ezért mindenek­előtt az első évfolyamokat oktató tanárok különösen fontos pedagógiai teendője, hogy a hallgatókat a közép- iskolás tanulási módszerek­től szisztematikusan átvezes­sék az önálló tanulás igé­nyesebb megoldásaihoz: meg­tanítsák őket nagyobb anyagrészek, átfogóbb té­makörök több ' forrásra tá­maszkodó áttekintésére, a szakirodalomban való tájé­kozódásra. a tanultak al­kalmazására, az első önálló probléma-megoldásokra. Sok szó esett arról is, hogy valamennyi tanszék­nek és minden oktatónak szervesen be kell illeszked­nie tanintézete alapvető ne­velési feladatainak nv'va’ó- nífásába: a képzési fő cé­loknak alárendelten a maga eszközeivel kell szolgálnia az adott hivatás szocialis­ta értelmiségi szakemberé­nek kiformálását. Le kell küzdeni ,az egyes tanszékek tevékenységében nem ritkán megnyilvánuló „szaktárgyi sovinizmust": törekvésüket az óraszámok, beszámolók, zárthelyi feladatok, a köte­lező irodalom mennyisége gtb. túlzott növelésére. Erez­nünk kell, hogy sok szak­tárgy oktatásánál megre­kedtünk a XIX. századi ok­tatási módszereknél. Sajnos, még gyakori, s a hallgatók energia-szétforgácsolásának egyik legszámottevőbb for­rása, hogy a tanszékek egy­mással nem egyeztetve épí­tik fel tanmeneteiket. Gya­koriak a tartalmi átfedések, összetorlódnak az évközi el­lenőrzések, szemináriumi dolgozatok, zárthelyi felada­tok, laboratóriumi munkák stb. A tanulás eredményessé­gének, hatékonyságának fo­kozása kérdésében Is szót emelt a konferencia. Ma az egyik legnagyobb probléma: a tanulmányi munka folya­matosságának, az ismere­tek rendszeres és mélyreha­tó feldolgozásának biztosítá­sa a tanulmányi időszak egész menetében. A tanulás hatékonyságának talán leg­súlyosabb akadá'ya a felső- oktatási intézmények gya­korlatában a vizsgaidősza­kokra koncentrálódó felszí­nes, kampányszerű munka. Anélkül, hogy visszatérnénk az aprólékosan beszabályo­zott és ellenőrzött „kisisko­lás" módszerekhez, melyek gátlói az önállóság és elmé­lyedés fejlődésének, na­gyobb figyelmet kell fordí­tani — jól elosztottan — a tanulmányi időszakok egész folyamatában a tantervi anyag fő csomópontjainak alkotó feldolgozására és e folyamatos munka teljesít­ményeinek értékelésére. A KONFERENCIA szek­cióülésein elhangzott hozzá­szólások félreérthetetlenül kifejtették, hogy a főiskolai oktatómunkának alapvető feladata az önálló tanulmá­nyi munkához elvezetni, ab­ban segíteni, az intenzív magas színvonalú önképzés­re megtanítani a hallgató­kat, A főiskolai tanulmá­nyokban előrehaladva a tan­székeknek, oktatóknak cél­tudatosan segíteniük kell a hallgatók önálló tanulási, önképző és önművelő tevé­kenysége „technológiájának" tökéletesítését. Az értelmi­ségi szakemberek felkészí­tésénél különösen fontos, hogy a tanulás ne szűküljön le egyszerűen mechanikus információszerzésre, recep­tív ismeretelraktározásra, memorizálásra és puszta reprodukálásra. Többen szóltak1 arról, hogy az eredményesebb egyéni munkának, önálló tanulás­nak hasznos segítője lehet a modern programozási ered­mények fokozottabb alkal­mazása a felsőfokú képzős­ben. A programozás előnye abban jelentkezik, hogy a tananyag struktúrája logiku- sabb felépítésére, részele­mekre bontására és az el­sajátítás pszichikus törve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom