Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-16 / 270. szám
Hétfő est Külpolitikai kommentárunk Hamis adu HÉTFŐN landolt a repülőgép Salisburyben, Rhode* sia fővárosában. Sir Alec Douglas-Home szállt ki belőle és • húsz főnyi szakértői kísérete. Régen Járt már brit külügy- ' miniszter ián Smith kormányánál. Mint emlékezetes, a, rhodesiai függetlenség egyoldalú kikiáltása óta kétizben is < folytak legmagasabb szintű tárgyalások Nagy-Britannia és; Rhodesia között (akkor még Harold Wilson állt a brit; kormány élén, ő tárgyalt Smith-szel egy hadihajón), ám ezek eredménytelenek maradtak és évekig semmi tótba-: tó közeledésre nem került sor. A LEGUTÓBBI Időkben azonban úgy látszott, hogy a tory kormány rendezni szeretné a kapcsolatokat. Az elmúlt hónapokban London többször Is elküldte tárgyalni megbízottját, lord Goodmanl Salisburybe, de e megbeszélések után mindig az szivárgott ki, hogy Smith-ék jottányit; sem hajlandók engedni. Azaz: továbbra sincs szándékuk,: akár a legtávolabbi jövőben is, politikai jogokat juttatni,: egyenlő emberi elbánást biztosítani rhodesia lakossága : túlnyomó többségének, az afrikaiaknak. Mint Ismeretes, 1965 — London és Salisbury szakítása — óta Anglia gazdasági bojkottal sújtja Smith-éket. Am az is köztudott, hogy ennek semmi eredménye: ugyanis 1 a Dél-Afrikai Köztársaság és Portugália, de más orszá-' gok is, eddig mindig pótolták Rhodesia számára azt a hi-' ányt, amelyet a brit export és Import kiesése okozott. ■ Douglas-Home mostani utazása ©lőtt néhány hónappal a brit parlament — egyhangúan —, újabb egy esztendőre megszavazta a Rhodesia elleni gazdasági bojkottot. S a ; tory kormány azzal hivalkodott: „jó adu” lesz ez most: Dougtós-Home kezében, Smith-szel folytatandó tárgyald- ; < sál idején. CSAKHOGY ez hamis érvelés, épp a fentiek miatt: ‘ a gazdasági szankciók, miként eddig, úgy ezután sem bizonyulnak jó adunak, mert hatástalanok. „Idejövetelemben az a szándék vezérelt, hogy meptróbálom megteremteni a feltételeket, amelyek eredményeképpen Rhodesia vlssza- • térhet a nemzetközösségbe” — nyilatkozta Salisburyben a brit külügyminiszter. Attól lehet tartani, Salisbury ; eddigi magatartása alapján, hogy ha Londonnak csak-• ugyan ez a célja, akkor neki kell engedmény eket tennie. . Az pedig csak Rhodesia fekete bőrű lakosságénak további j . elárulásával lehetséges. A másik alternatíva, hogy Heath- : > kormány nem hajol meg Smith-ék előtt —, akkor viszont; f marad a patthelyzet a két ország között. Pingpong A pekingi televízió pénteken olyan jelenetet mutatott be, amire legalább öt éve nem volt példa Kínában. í Azonnali belépéssel felveszünk aiiluszVC2SIÓ! Eger I. Téglagyár, Eger, Homok u. Z. diplomácia A nézők — noha Kínában a társastánc ma ismeretlen fogalom — beat ritmusra társastáncot járó külföldi és kínai fiatalokat , láthattak. Egy Mao-jelvény es kínai lány óvatosan próbálgatta a shake lépéseit. A jelenetet a pekingi nyári palotában örökítették meg a tévé-riporterek azon a nagyszabású ünnepségen, amelyen kínai énekesek, táncosok, zsonglőrök és akrobaták szórakoztatták az afro-ázsiai pingpong versenyre érkezett többszáz külföldi versenyzőt. azok pedig szintén rögtönzött műsorokat adtak: elénekelték népdalaikat, bemutatták táncaikat, a shake-et is. A sporttalálkozó a kulturális forradalom óta az első alkalom, hogy ennyi külföldi érkezett egyszerre a kínai fővárosba, tehát főpróba egyéb nagy nemzetközi események — nem feltétlenül csak sportversenyek — lebonyolításához. Lehetőséget nyújt Kína eredményeinek demonstrálására és arra, hogy a főváros lakossága ismét megszokja a külföldiek tömeges Jelenlétét. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat több éves gyakorlattal rendelkező építész szerkesztőket alkalmaz Jelentkezés a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Eger, Klapka Gy. u 11. II I Fill vári László közlekedés- és pislaiöYi miniszierhelpifes nyilatkozata a kijevi léiikatasztrófa vizsgálatáról és a repülés egyes kérdéseiről — Amint azt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium október 8-i tájékoztatója ismertette, a MALÉV repülőgépének szeptember 10-i kijevi szerencsétlenségét több kedvezőtlen tényező tragikusan egyidejű jelentkezése idézte elő. Ha e tényezők bármelyike elmarad,. a légikatasztrófa nem történt volna meg. Az elmúlt két hónapban a szovjet légügyi hatóság a magyar szakértők részvételével rendkívül alapos és részletes vizsgálatot tartott a katasztrófa okainak felkutatására. — Az eddigi vizsgálatok megállapították, hogy a menetrendszerű gép a kora délelőtti órákban nagyon kedvezőtlen időjárási viszonyok között érkezett a kt- jev—boriszpoli repülőtér térségébe. A gép parancsnoka — akinek tevékenységet minden bizonnyal megnehezítette a közvetlen elektromos rendszerben támadt zavar és a tartalék-áramforrásokra való automatikus átkapcsolás — a repülőteret rosszabbodó meteorológiai helyzetben közelítette meg. Elhatározásában feltételezhetően az vezette — attól tarthatott —, hogy másik kitérő repülőtér eléréséhez áramforrásainak élettartama esetleg nem lesz elegendő; lehetséges, hogy arra is gondolhatott: az időjárás a kitérő repülőtéren is rosszabbodhat. A boriszpoli repülőtér megközelítése után az ismételt leszállási kísérlet nem sikerült és a gépet az újabb forduló végrehajtása közben érte a szerencsétlenség, amikor esőben, ködben, alacsony, sűrű felhőzetben a leszállópályától mintegy 28 kilométerre egy vasúti' töltésnek ütközött, — A szovjet repülési, repülőipari és laboratóriumi, kutatóintézeti szakemberek ellenőrzéseket, elemzéseket, anyagvizsgálatot végeznek azért, hogy a katasztrófa körülményeinek minden részletére és okára fény derüljön. — A repülés szabályai, előírásai átfogó rendszert képeznek, s ezeket az egész világon minden új gyakorlati tapasztalatot felhasználva, folyamatosan korszerűsítik és fejlesztik, hogy a gyorsan növekvő légiforgalmat mind biztonságosabbá tegyék, a baleseteknek elejét vegyék. Légügyi hatóságunk intézkedett, hogy a repülőszemélyzet repüléstechnikai ellenőrzése soi’án az esemény tanulságait levonják, a vészhelyzetek megelőzése és a bonyolult helyzetekben követendő eljárás gyakoroltatása érdekében. — A vizsgálat megállapította azt is, hogy a katasztrófát szenvedett gépet szabályosan készítették elő a repülésre, a hajózó személyzet felkészülése is az előírásoknak megfelelő volt. Szigorú szabályok írják elő a pihentséget, a józanságot, az egészségi alkalmasságot, s mindezek ellenőrzését. Ezt azért is említem, mert a légiközlekedési vállalatunk gépeit alig három hét alatt sújtott két szerencsétlenséget követően hírek kaptak lábra a M A L É V-rep ü 1 őgé - pék személyzetének képzettségi színvonalát, oktatási és továbbképzési rendszerét, a MALÉV-repülőgépek állapotát illetően. A két tragikus esemény sajnálatosan — de érthetően — árnyékot vet közforgalmú légiközlekedésünk munkájára és átmenetileg csökkentette is az utazóközönség bizalmát repülőjárataink iránt. Kötelességem ezért a közvéleményt tájékoztatni arról, hogy gépparancsnokaink, hajózó személyzetünk képzettsége, repülési szakmai tudása jó, nemzetközi színvonalon, áll, s a nagy gyakorlatú magyar pilóták tudását mindenütt elismerik. Ami a MALÉV repülőgépeit illeti: az állomány felét az Iljusin 18-as típusú gépek teszik ki. Ezek az 1960-a.s évek első felében kerültek forgalomba, üzemidejüknek mintegy a felénél tartanak; bevált, sikeres típusok. Négy hajtóművel repülnek, átlagosan 4000 kilométeres hatótávolságon. Turbópropelleres hajtóműveik viszont az azóta gyártott légsugaras repülőgépeknél alacsonyabb, óránként 650 kilométeres sebességet nyújtanak. A géppark másik fele a Tupoijev 134-esekből áll, alig két éve üzemelnek nálunk; légsugaras meghaj-, tású, két hajtóműve« világ- színvonalú repülőgépek órán- 1 ként 050 kilométeres sebességgel közlekednek, hatótávolságuk 2000 kilométer. Egyes külföldi lapok „értesülései” tehát arról, hogy a MALÉV gépparkja „elfáradt” •— megalapozatlanok. Abból a híresztelésből sem igaz semmi, hogy a MALÉV személyzete „elfáradt", pilótái „leálltak”. A katasztrófát követő legnehezebb pillanatokban a repülés dolgozói — az utasaikat és repülő-kollégáikat ért tragédia tudatában is — fegyelmezetten, hivatásszeretettel, töretlenül végezték felelősség- teljes, bonyolult munkájukat, — Tény viszont az, hogy szeptember második felében — miután elveszítettük a két gép nagytudású személyzetét és a repülőgépeket is —• a MALÉV lemondta a menetrenden kívüli, úgynevezett különjáratait és átmenetileg csökkentette a menetrendszerű járatok számát is. A november 1-én életbe lépett téli menetrendben azonban — Tunisz kivételével — a külföldi országokban korábban kiépített teljes hálózatát kiszolgálja. Már elkészült az 1972. évi nyári menetrendtervezet is, amit a napokban egyeztetnek a légiközlekedési vállalatok nemzetközi menelr rendi értekezletén. — A menetrendet említve hangsúlyozom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az indulási és az érkezési idők pontos megtartására. E tekintetben az idén átmeneti visszaesés mutatkozott, holott a menetrendszerűség a kulturált közlekedés elemi jellemzője. Ezért a MALÉV ismét érvényt fog szerezni a menetrend kötelező erejének. Minden késést külön eljárással vizsgál és meg. szünteti a késve érkezett utasok „bevárásának megengedhetetlen gyakorlatát. Ehhez az utasok segítsége is szükséges: arra kérjük őket, hogy időben jelenjenek meg a repülőtéren. Kulturáltabbá kell — és fogjuk is — tenni az utaskiszolgálást a földön és a fedélzeten egyaránt. — A légiforgalom gyors növekedésével a repülés „hátterének” is lépést kell tartania. A ferihegyi repülőtér helyiségeit kinőttük; bővítésre, korszerűsítésre, a tárgyi és a szervezeti feltételek biztosítása kívánatos nemcsak a ‘MALÉV, hanem a Budapestre rendszeresen repülő 16 légitársaság gépeinek, utasainak kiszolgálásához is. — A munkaerő-hullámzás — sajnálatosan — a MA- LÉV-et sem kímélte, s ezért segítenünk kell a vállalatot a földi szolgálatok munkaerőhelyzetének stabilizálásában, a repülés dolgozóinak olyan megbecsülésében, amelyet bonyolult munkájuk, nagy felelősségük indokol. — Az utazóközönség teljes bizalmát csak biztonságos, pontos, kulturált repüléssel lehet kivívni és azt mindennap újra meg kell érdemelni. Az állami szervek támogatása és ellenőrzése, több mint két és fél ezer MALÉV-dolgozó odaadó munkája az alap arra; hogy a magyar polgári repülés — akárcsak az elmúlt évtizedben — a jövőben is rászolgál ion az utasok bizalmára. (MTI) Látogatás a kórházban Csíao Kuan-Hua, a kínai külügyminiszter-helyettes vasárnap látogatást tett U Thant főtitkárnál a New Yc.rk-i Leroy kórházban, Társaságában' volt Huang Hui, a Kínai Népköztársaság állandó EN SZ -kép vi selőj e. A vendégek átnyújtották a küldöttség és a Biztonsági Tanács kínai tagjának megbízólevelét. Majd elbeszélgettek a főtitkárral az ENSZ-közgyfl- lés jelenlegi ülésszakának napirendi kérdéseiről. ötven perces látogatásukon jelen volt Sakravariti Naraszimha, az ENSZ indiai főtitkárhelyettese. U a képzés folyamatában Megjegyzések a III. országos felsőoktatási nevelési koníeiencia margójára Irta: Szűcs László főigazgató a közelmúltban fejeződött be a magyar felsőoktatási intézmények vezető nevelésügyi szakembereinek harmadik országos seregszemléje, A háromnapos konferencia nemzetközi szintűnek is nevezhető, mert szovjet, NDK, lengyel, csehszlovák és bolgár szakemberek is részt vettek a konferencia munkájában. A most véget ért tanácskozás szerves része volt az 1967-ben Szegeden, majd 1969-ben Debrecenben rendezett első, illetve második felsőoktatási nevelési konferenciának. A most véget ért III. országos felsőoktatási nevelési konferencia azt tűzte ki feladatául, hogy a szocialista értelmiségi szakemberképzés legfontosabb alap- láncszemei: a különböző oktatási szervezeti egységek (tanszékek, intézetek, lektorátusok. gyakorló pedagógiai Intézmények stb.) oktató-nevelő munkájának tökéletesítéséhez nyújtson módszertani vezérfonalat. A tanácskozás elsősorban abból indult ki, hogy az oktató-nevelő m"nka eredményesebbé tétele érdekében gondosan szem előtt kell tartani azokat a sajátosságokat, amelyek a felsőoktatási intézmények halleatÓi- nak fejlődését jellemzik. A felsőoktatási intézmények hallgatói — ha egyenesen a középiskolák padjai közül érkeznek is, még inkább, araikor katonai szolgálatukat letöltve vagy éppen valamilyen munka végzése után jönnek a felsőoktatásba — .már felnőtt emberek, teljes jogú állampolgárok. A hozzájuk fűződő pedagógiai viszonyt, nevelői stílust mindenekelőtt ennek kell meghatároznia. A vitákban elhangzott, hogy ezért mindenekelőtt az első évfolyamokat oktató tanárok különösen fontos pedagógiai teendője, hogy a hallgatókat a közép- iskolás tanulási módszerektől szisztematikusan átvezessék az önálló tanulás igényesebb megoldásaihoz: megtanítsák őket nagyobb anyagrészek, átfogóbb témakörök több ' forrásra támaszkodó áttekintésére, a szakirodalomban való tájékozódásra. a tanultak alkalmazására, az első önálló probléma-megoldásokra. Sok szó esett arról is, hogy valamennyi tanszéknek és minden oktatónak szervesen be kell illeszkednie tanintézete alapvető nevelési feladatainak nv'va’ó- nífásába: a képzési fő céloknak alárendelten a maga eszközeivel kell szolgálnia az adott hivatás szocialista értelmiségi szakemberének kiformálását. Le kell küzdeni ,az egyes tanszékek tevékenységében nem ritkán megnyilvánuló „szaktárgyi sovinizmust": törekvésüket az óraszámok, beszámolók, zárthelyi feladatok, a kötelező irodalom mennyisége gtb. túlzott növelésére. Ereznünk kell, hogy sok szaktárgy oktatásánál megrekedtünk a XIX. századi oktatási módszereknél. Sajnos, még gyakori, s a hallgatók energia-szétforgácsolásának egyik legszámottevőbb forrása, hogy a tanszékek egymással nem egyeztetve építik fel tanmeneteiket. Gyakoriak a tartalmi átfedések, összetorlódnak az évközi ellenőrzések, szemináriumi dolgozatok, zárthelyi feladatok, laboratóriumi munkák stb. A tanulás eredményességének, hatékonyságának fokozása kérdésében Is szót emelt a konferencia. Ma az egyik legnagyobb probléma: a tanulmányi munka folyamatosságának, az ismeretek rendszeres és mélyreható feldolgozásának biztosítása a tanulmányi időszak egész menetében. A tanulás hatékonyságának talán legsúlyosabb akadá'ya a felső- oktatási intézmények gyakorlatában a vizsgaidőszakokra koncentrálódó felszínes, kampányszerű munka. Anélkül, hogy visszatérnénk az aprólékosan beszabályozott és ellenőrzött „kisiskolás" módszerekhez, melyek gátlói az önállóság és elmélyedés fejlődésének, nagyobb figyelmet kell fordítani — jól elosztottan — a tanulmányi időszakok egész folyamatában a tantervi anyag fő csomópontjainak alkotó feldolgozására és e folyamatos munka teljesítményeinek értékelésére. A KONFERENCIA szekcióülésein elhangzott hozzászólások félreérthetetlenül kifejtették, hogy a főiskolai oktatómunkának alapvető feladata az önálló tanulmányi munkához elvezetni, abban segíteni, az intenzív magas színvonalú önképzésre megtanítani a hallgatókat, A főiskolai tanulmányokban előrehaladva a tanszékeknek, oktatóknak céltudatosan segíteniük kell a hallgatók önálló tanulási, önképző és önművelő tevékenysége „technológiájának" tökéletesítését. Az értelmiségi szakemberek felkészítésénél különösen fontos, hogy a tanulás ne szűküljön le egyszerűen mechanikus információszerzésre, receptív ismeretelraktározásra, memorizálásra és puszta reprodukálásra. Többen szóltak1 arról, hogy az eredményesebb egyéni munkának, önálló tanulásnak hasznos segítője lehet a modern programozási eredmények fokozottabb alkalmazása a felsőfokú képzősben. A programozás előnye abban jelentkezik, hogy a tananyag struktúrája logiku- sabb felépítésére, részelemekre bontására és az elsajátítás pszichikus törve-