Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

Ä halhatatlan légiós Magyar film | Sok a® Ittas, és a jft^ositráay nélküli tei«461 Az akció pontosan • háromkor kezdődött... 1 A téma bűvöletéről, annak Jogosságáról nincs okunk ké­telkedni. Rejtő Jenő élete a maga tragikumával és felfo­kozott tempójával valóban külön téma, idegenlégión in­nen és túl, a hazai könyv­kiadás akkori állapotát és a kegyetlen véget is bele­értve. Rejtő légiós kaland­jai önálló témaként filmen is bármikor megvalósítha­tók, hiszen a kikötői roman­tika, vagy a láthatatlan lé­gió és az eredeti- péhovardi- ádák, kellő filmképzelet és káprázat árán, - komoly anyagi eszközökkel remek­lésekké is sikeredhetnek. De ez, így, nem! Somló Tamás azt a lélek­tani helyzetet keresi ki, ami­kor a munkaszolgálatos író nyomorúságos háborús ván- szorgása közben, távol a hazát jelentő Budapesttől, idegen földön, testi és lel­ki megcsapattatásait nehe­zen viselve, képzelődik, és azzal tartja magában és má­sokban is a reményt, hogy vizionál: megírt hőseit lát­ja, amint mennek, igyekez­nek kegyetlen céljaik felé. Ez az elképzelés azonban itt, a futó képekben nem adja ki azt a világot, amit Somló Tamás megeleveníteni igye­kezett. Képei szuggesztíven és pontosan azt vetítik a né­ző szeme elé, amit ő elgon­dolt, mégsem érezzük azt az igazi drámai hatást, amely a végén a megtisztító katar­zis friss érzésével bocsát el. A néző, alá korábban a póhovairdiádák olvasója és él­vezője volt, a nevetésre em­lékszik vissza, a mondatok pörgésére és azokra a fordu­latokra, amelyeket sokan mai napig szóról szóra tartanak nyilván emlékezetükben. A film ilyennek is indul. A kocsmai verekedés közben sok ismert alak tűnik fel Rejtő regényeiből, aztán a képek túlsúlya átvált a ket­tősségre: hol a munka&zol- gálatos Rejtőt látjuk hábo­rús környezetében, hol a re­génybeli hősök jelennek meg. De ezek a váltások mindent összefüggéstelenné és való- •színűtlenné tesznek. A Nagy Bivaly, Sir Yolland, Podvi- nec marsall, Fülig Jimmy és a többiek csak olyan sza­kaszokon és olyan rövid ide­ig tűnnek elő a regény lap­jai közül, hogy hatásuk meggyökerezés nélkül siklik ki a szemünk elől. A halál­ba menetelő Rejtő sorsa nem eléggé drámai ezen a filmen, kevés benne az olyan . cso­mópont, amely önálló film­mé alakíthatta volna .ezt az emberi és írói tragédiáit. A betűzdelt légiós passzusok pedig ruhák és díszletek tar­ka látványává hígulnak, a jó kezdet után. A tisztázat­lan író-alkotói szándék ala­posan bosszút áll, holott részleteiben *a film hiteles, nincs híján művészi érték A polgárháború éveinek története szinte kimeríthe­tetlen forrásúi szolgál a mű­vészetek számára. Igaz, vol­tak éveli, amikor csakis a mindenen győzedelmeskedő abszolút hősök kapták fősze­repet e kor ábrázolásaiban. Az utóbbi időben azonban évenként jelentkezik egy- egy alkotás, amely új olda­láról mutatja be a polgár- háború napjait. Ilyen Alek- szandr Mitta filmje, a Ra­gyogj, ragyogj, csillagom!, amely magát a művészetet és az ízlést állítja az alkotás középpontjába. A történet a polgárhábo­rú idején játszódik egy dél­oroszországi kis városkában, ahol még feldörögnek a fegyverek, ahol még tart a zűrzavar. A hatalom kérdése még nem dőlt el végérvé­nyesen, hol a vörösök, hol a fehérek tartják megszállva a várost, de előfordul az is, hogy az anarchista zöldek kezébe kerül a hatalom. Ilyen körülmények között érkezik a kis városkába egy rozzant szekéren gördülő egyszemélyes színház, hogy mit'sem törődve a fegyverek dörgésével, a forradalmi művészet hirdetésével for­málja az emberek ízlését. De hát szót kaphat-e a művészet, ha dörögnek a fegyverek? Nem bölcsebb-e félreállni, s valahol meg­bújva kivárni, míg elül a zűrzavar? A film ezekre a kérdésekre válaszol1, s mesé­ből és költészetből font stí­lusával ad mindenkor igaz választ: a művészet nem öze Lajos alakítja Rej­tőt. Alkatilag robusztusabb a kelleténél és neki, itt, eb­ben a filmben nem tudják maradéktalanul elhinni, hogy íázas látomásokban éli újra a regényben életre hívott hőseit. Kitűnő színészek ját­szanak közre és „(köztest, mint Bárdy György, Rajz János, Sándor György, Szabó Ottó, Juhász Jácint, Horváth Ti­vadar és Théry Árpád. Nagy kár, hogy a nagy téma megvalósulatlan ma­radt, éppen legjobb szándé­kaiban. várhat, mert a művészetek­re szüksége van a forrada­lomnak, mindjárt, már szü­letése pillanatában is. És természetesen a művészetek­nek is létalapja a forrada­lom. A film hőse ezt a két gondolatot igyekszik össze­kapcsolni, természetesen a maga '•naiv módján. Alek- szandr Mitta hőse ugyanis mániákusan lelkes fiatalem­ber,. mondhatnánk úgy is, egy megszállott, aki az új művészet követője. Még nem tudja pontosan mit akar — talán tudása, tehetsége sincs hozzá elegendő —, de meg­érzi, hogy a forradalom új művészetet' teremt és ezt a művészetet valamilyen for­mában ‘el kell juttatni a tö­megekhez. Az operatőr — Jurfj Szo­kni —- hűen követte a ren­dezői elgondolást, s költőien szép képekkel és színekkel tolmácsolta ezt a különös történetet. A megszállott vándorszínészt Oleg Taba­kov alakítja színesen, tehet­ségesen. Fel kéül jegyezni a kislányt alakító Jelene Prok- fova és a mozist játszó Jev- genyij Leonov nevét, mind­ketten nagyszerű alakítást nyújtottak. Rendkívül sike­res volt Latinovits Zoltán gs Dégi István szinkronpro­dukciója is. Megkappan igaz, stílusá­ban pedig újszerű filmet lát­tunk. Olyan alkotást, amely megérdemli az értő közön­ség figyelmét. — Ebben az akcióban is, mint minden alkalommal, az a feladat, hogy szigorúan leellenőrizzük a járműveket és a járművezetőket. Intéz­kedni kell minden olyan esetben, amikor a közlekedő vét a KRESZ szabályai eV len. Külön felhívom, a fi­gyelmüket a gyorshajtásra, az ittas vezetőkre, a szabály­talan előzésre, valamint az okmányok ellenőrzésére ... — fejezte be az eligazítást pénteken délután a megyei közlekedésrendészeti alosz­tály egyik tisztje. Az akció, amelyben a köz­lekedési és az önkéntes rendőrökön kívül részt vet­tek a VOLÁN 4. számú Vál­lalatának ellenőrei, vala­mint a karhatalmisták is, pontosan háromkor kezdő­dött.., O o 0 Egeresein - bányatelep. Lendül a körzeti megbí­zott piros tárcsája, s az MZ az út szélére húzódik. — Hát nem érdekes!? — jópofáskodlk a fiatal veze­tő. — Pont most felejtettem otthon a jogsimat is, meg a személyi igazolványomat is! Néhány gyors kérdés, s ki­derül, hogy az ózdi Pataki József minden bizonnyal a járművezetői tanfolyam — mellé járhatott csak valami­kor. Ezek után, az LP 18—05 rendszámú kölcsönkért mo­tor utasainak legnagyobb meglepetésére, előkerül á szonda. Az ügyes kis szerke­zet az első fújásra a szivár­vány több színében is pom­pázik. S amikor a körzeti rendőr vérvételre „invitálja” a fiatalembert, erősen tilta­kozik. mondván: rettentően irtózik a vértől! Azért mégis eljut az orvo­si rendelőbe, ahol épp egy hasonló ügyben „járó” kollé­gával találkozik, csak őt Mó- nosbélnéi vették le a jármű­ről az ellenőrök.^. .OOO Pétervására, benzinkút. A VOLÁN YD 47—29-es rendszámú kocsija éppen tankol, amikor mellégördül az ellenőrök kocsija. Előke­rülnek az okmányok, szigo­rú ellenőrzés alá veszik a fuvarleveleket, a menetleve­let, hogy megállapítsák, rendben van-e minden? Ezekkel nem is volt baj, de a kocsival annál inkább. A gumik olyan kopottak, hogy lassan már életveszé­lyes lesz közlekedni velük. A vezetőt figyelmeztetik a sürgős cserére. OOO Mátraba’la. Egy kéttonnás teherautó vonszolja óriási terhét, leg­alább 3—3,5 tonna rönkfát. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat miskolci telepéhez tartozó FB 35—63- a$ rendszámú kocsi vezetője arra hivatkozik, hogy a ra­kodók hibája a szabálytala­nul elrendezett rakomány. A kérdésre, hogy kik raikták fel, ez volt a válasz: — Két erdészeti munkás, meg — én... Aztán még az is kiderült, hogy a saját célra vásárolt 2 köbméter fa helyett jóval több van a kocsin, s hogy „véletlenül elfelejtette” fel­írni a menetlevélre a fu­vart... Feljegyzik az esetet, s majd a vizsgálat kideríti, hogy kinek-kinek milyen szerepe volt ebben az ügy­ben. Egy biztos, néhányan nem feledik el ezt az estét! OOO Galyatető. Az ellenőrző járőr egyik tagja „megállj”-t köröz a lámpájával. A motoros las­sít, félrehúzódik, majd hirte­len gázt ad és elhúz a nyílt úton, A rendőrök utána szá­guldanak, s még így is csak Mátraszentimrén érik utói a szökevényt, s kényszerítik a megállásra. A 17 éves K. L. gyöngyös- tarjáni kőműves mérgesen csapja le a fejéről, a bukósi­sakot és rámordul a rendőr­re: — A fene egye meg, most fizettem ki kétezer forintot, s megint itt vannak! Az OH 51—54-es rendszá­mú sport MZ' fiatal tulajdo­nosáról perceken belül kide­rül, hogy nincs jogosítványa, s az is, hogy nem sokkal ez­előtt fogyasztott el 2 körsó sört, „tupírozva” egy fél pá­linkával. Hiába, a szerencse forgan- dó — most is vesztett, S úgy néz ki, jóval többet, mint a múltkor! A kocsi URH-rádiója ál­landóan közli az ellenőrök intézkedéseit. Az ittas veze­tőkre vagyunk kíváncsiak. Sorban jelentik: alig pár perccel ezelőtt „bukott le” a verpeléti Hermann István és Kozma Béla. Macsinka Károly egerszóláti és Haj- csik Ferenc lőrinci lakos is ugyancsak a pohár fenekére nézett vezetés előtt. Katona Mihály feldebrői lakos pe­dig egyszerűen megtagadta a szondázást, azzal, hogy ő hetek óta nem ivott, s ne zaklassák ilyesmivel. A vér­vétel eredmménye egészen másról tanúskodott! OOO Kai és Feldebrő között. Az YD 14—99-es Robux az út szélére áll. A vezetője, Ragó János izgatottan ma­gyaráz, de hiába. A fekete fuvar bizonyítható, hiszen sem menetlevele, sem szár­mazási okmánya nincs a szállítmányról. A vascsövek nem jutnak el a tetthelyre, a feljelentés viszont napo­kon beiül a VOLÁN illeté­keseinél lesz. Ez így jogos! OOO Késő éjszaka, mire véget ér az akció. Fekete napok ezek a szabálysértőknek. Igazán tanulhatnának már belőlük! Márkusz László Szilvás István nélkül. Farkas András Ragyogj, ragyogj, csillagom! Színes, szovjet film Sugár István: A titokzatos leánygyermek rejtélye 19. Dőry Katalin sehogy sem találja meg a helyét az élet­ben. Sem Pesten, sem Budán, sem Egerben, sem Girincsen. Hol itt, hol ott szorítják sa­rokba a hitelezők falkái a nyomorult asszonyt, akinek a kezében az évi ötezer fo­rint tartásdíj semmivé olvad. 1817-ben ismét a régi nó­táját fújja: fogadja vissza a férje! No, nem szerelemből kívánja ő ezt, hanem, hogy az egyre hatalmasabb Butt- ler-vagyonból ő is közvetlen közelből kivehesse a maga méltó részét. Nem veszi ész­re szegény feje, hogy kette­jük között levő híd már vé­ges-régen. elhamvadt a vívó­dások, viták, pereskedések, a harag, a gyűlölet, az elhide- gülés tüzében. A békéltető akcióba még báró Fischer István egri ér­sek is belekapcsolódik, aki „különös beszéd” végett in­OÜÜ 1871, október 10., vasárnap vitaija meg „egy kis barátsá­gos ebédre” a grófot — ered­ménytelenül. Buttlerné így azután 1818- ban ismét az egri érseki szentszéki bírósághoz fordul, hogy férjét kötelezze a há­zassági életközösség vissza­állítására! Katinka sszony már mindenre képes lenne, csakhogy megszabaduljon emésztő anyagi gondjaitól! Az egri egyházi bíróság fő­tisztelendő ülnökei is lehe­tetlenül állnak Buttlerék im­máron negyedik házassági perében. Megfeneklett szeke­rüket senki, még .ők sem tud­ják kizökkenteni a 24 eszten­dős kátyúból. A per pedig kiváló alkalom a két félnek, hogy kölcsönösen egymást vádolja a családi békesség felborulta miatt. Röpke, pár pillanatra la­pozzunk bele az idevágó irat­rengetegbe ... Bpttler így ír ügyvédjé­nek: „Mivel a Gróf nem nem hogy olyanokat tett volna irántam, amelyek arra bírná- ; nak, hogy véle összveegyez- ' zek, sőt inkább különválasz­tásunktól fogva szüntelen olyanokat tett irántam, me­lyek még inkább örökre el­idegenítettek tőle, s azon okokhoz, melyeknél fogva külön választattunk és ame­lyek máig is megvannak, mindenféle kigondolt módo­kon való nyughatatlanításai által többé véle, lélekvesze- delem nélkül, együtt nem él­hetek ...” Dőry Katalin pedig így ön­ti ki a szívét Mocsáry ka­marásnak, aki jóindulattal megkísérli a közvetítést a há­zasfelek között: „Az én leg­nagyobb bűnöm abban áll, hogy felesége ixigyok, és hogy nyakáról le nem rázhat. Semmi más reális okokat elé nem vehet, nem is fog elé állani, csakhogy nem szen- szenvedhet. Minden módok és színék alatt, megvetését és hozzám viselt gyúlöltségét megmutatta...” De bezzeg, a gróf sem ma­rad adós a replikával: „Azt kívánnya, hogy én az ö té­kozlásának nem csak főjö­vedelmét, hanem még vagyo­nomat is feláldozzam!” A per tetőfokán, mikor szinte forr az egész ügy, Buttler János ’ új botránnyal kívánja* tovább rombolni fe­lesége hitelét és asszonyi be­csületét. Az egri káptalan hi­teles helyén tiltakozást jelent be, mivel ő már 1795 óta ágytól és asztaltól külön vál­tón él hitvesétől, az mégis egy „bizonytalan származá­sú és nevű lánynak, vala­mennyi tartózkodási helyén, mint saját leányának viseli gondját, s azt mágnások módjára, mint grófnőt öltöz­teti, látja el és neveli... akit, mint sajátját szokása bemutatni és bejelenteni... A gróf ezen „jogait, becsü­letét és nevét sértő” eljárás i ellen élénken protestál éskü- lönváltan élő feleségét e visszaéléstől eltiltani kéri. A szentszék! bíróság színe előtt Dőry Katalin prókáto­ra mereven elutasítja a leány törvénytelen voltára utaló burkolt házasságtörés vádját. De nem nevezi meg, hogy valójában ki és mi is ez a bi­zonyos rejtélyes leányzó? S erre bizonyára alapos oka is van! Pedig a sok ügyvédi köntörfalazás helyett, milyen egyszerű is lenne úgy visz- szaöerni Buttler támadását, hogy nevén nevezi a kis­lányt ... Valószínűleg emlékszik még a kedves Olvasó, hogy már felmerült egy alkalom­mal János gróf részéről a vád, hogy feleségének „tör­vénytelen ágyból született gyermeke” vagyon, akit ak­kor Szvrmay Józseftől szár­mazónak állított... Hogy válójában ki is ez a leány, a különös házassági história egyik örök és meg­fej thetetlesmek maradó rej­télye. Egy azonban határo­zottan bizonyos, —- s min­den hiaonnyal itt van a rej­tély kulcsa —, néhány esztem- tő múltán, ez a Buttlerné környezetében élő leány, már nagyszelessényi Kádas Er­zsébet néven szerepel, s mint ilyent korán elhunyt nővére gyermekének mondja... De vajon egy karácsonymezei földbirtokos miért nevelteti élete egész tartama alatt gyermekét, egy súlyos anya­gi gondokkal küszködő, kü- lönváitan élő asszonnyal? ... Valószínűleg látszik, hogy egy titkos szerelme gyümöl­cse szerepel unokahúga ne­vén... Buttler ki is jelenti a bí­rák színe előtt: „Készebb va­gyok inkább meghalni, sem mint hogy a grófnőt vissza­fogadjam!” így hát az újabb ítélet fenntartia a házasnár ágytól Cseh István kassai püspök, akiknek az elnöksége alatt működő egyházi bíróság 1831-ben jóváhagyta Buttle­rék különélését» és asztaltól való különélését Sőt ■— a gróf legteljesebb örömére —, csupán három­ezer forintban szabja mega grófnő tartásdíját. Dőry Katalin alapjában el­vesztett perét az esztergo­mi prímási bíróság előtti fellebbezéssel kívánja egye­nesbe hozni, ami — megle­pő fordulattal —sikerül is neki. A hercegprímás elnök­lete alatt hozott ítélet meg­változtatja az egriek első fo­kú döntését! Alapvetően el­marasztalja Buttlert, ki­mondván, hogy az asszony férje hibájából volt kényte­len a házastársi otthont el­hagyni, s a grófnőnek, rangjához méltóbb, ötezer forintos tartásdíjat szab ki. Most viszont János gróf akarja visszaadni feleségé­nek a kölcsönt. Ö fellebbez. Méghozzá a római apostoli szentszékhez! Mielőtt azon­ban a töméntelen irat tovább vándorolna, kerék egyesz- tendős egyezkedésre, alkudo­zásra hagynak időt Buttle- ráknak. De a gróf egyre csak lejjebb akarja srófolni a fi­zetendő summát, hitvese vi­szont egyre kevesli azt, sőt ismét felveti hajlandóságát a házasélet felújítására! Kata­lin azonban javaslatát hal­latlanul ostoba ,diplomáciai tálalásban produkálja, mert amikor javasolja férjének, hogy fogadja vissza, ugyan­akkor azt vágja a fejéhez, hogy egy közelben lakó re­formátus hölggyel folytat pa­rázna viszonyt... A gróf vá­lasza elképzelhető, Rómában a kassai püspö­köt' jelölik ki a per felülvizs­gálatára. A kassai szentszék végül is 1821 őszén továbbra is kénytelen jóváhagyni Butt­lerék különélését! Ezzel azonban alapjában semmi a világon nem oldódott meg, sőt csak tovább mélyült a lassacskán velejéig elkesere­dett két ember közötti áthi­dalhatatlan hasadék. így ér­lelődik azután meg Buttler- ben a gondolat, hogy az ed­digieket toronymagasságban felülmúló perben próbálja szétrobbantani, áldatlan há­zasságuknak a törvények ér­telmében sziklaszilárdan ösz- szekovácsolt bilincseit...

Next

/
Oldalképek
Tartalom