Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

f&idlfr KOSSUTH 8.10 Hallgassuk együtt! 8.49 Harsan a kürtszó! 9.34 Népdaljáték 10.05 Ifjúsági Rádió 10.35 Zenekari muzsika 12.20 Ki nyer-ma? 12.30 Melódiakoktél 13.10 Üj Georgikon 14.00 Operarészletek 14.14 Rádiójáték gyermekeknek 14.f9 Éneklő ifjúság 15.10 Rádióiskola 16.05 Dalok Kadnófci-versekre 16.15 Riport 16.35 Nóták 17.20 Holnap közvetítjük ... 17.45 Riport 18.10 Pro Musica 18.30 A Szabó család 19.25 Könnyűzenei Híradó 19.35 Két Beethoven-nyitány 20.15 Népdal- és nótaest 21.03 Kilátó ' 22.20 A hallgatók véleménye 22.30 Bobby Vce énekel 22.45 Áz NDK kultúrájának hete. Versek 23.00 Verbunkosok 23.40 Könnyűzene 0.10 Brahms-dalok PETŐFI 8.05 Fúvószene 8.25 Operettrészletek 9.00 Zenekari muzsika 11.45 Miért szép? 12.00 Operarészletek 12.45 Törvénykönyv 13.03 Monteverdi-madrigálok 13.20 Bécsben, Beethoven nyomában 14.00 Randevú kettőtől — hatig . .. 19.10 Idő és történelem 18.35 Hangverseny 19.15 Csárdások 19.24 A határon túli magyar irodalomról 20.28 Muzsikáról — fiataloknak 20.58 Made in Hungary 21.36 Puccini: Turandot. 3 felVonásos opera MAGYAR 8.05 ITV 17.43 Hírek 17.50 A hétvégi ház beréndezese 18.10 Magilia gorilla. Magyarul beszélő amerikai raj ziilmsor ozat 18 40 Radar 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Ibsen: Nóra. (A kecs­kémét.! színház előadasa) 22.20 Tv-hiradó POZSONYI 19.00 és 22.05 Tv-híradó 20.00 Közvetítés a Duna-díi gyermek- és ifjúsági müsorfesztivál záróünnepségéről EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 órakor Hahó, öcsi! Színes, magyar mesefilm Este 8 órakor „Az állatnak meg kell halnia” Színes, francia—olasz bűnügyi film EGRI BRODY (Telefon: 14-37) Délután fél 4, fél 8 és este léi 8 órakor Különös párbaj Kalandos, színes bolgár film GYÖNGYÖSI PUSKIN Délután 5 és háromnegyed 8 órakor Kapaszkodj a fellegekbe 1—II. rés2 (Dupla helyárak!) gyöngyösi s/.abadsag ' Kísért a múlt HATVANI ^'CROS CSILLAG Leon és az Atlanti fal HATVANI KOSSUTH A kétéltű ember HEVES Csapda a tábornoknak FÜZESABONY Az utolsó Leó PfiTEi VAS ARA Csak a halott válaszolhat Műemlékek az egri Népkertben USYSIiT Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Te­lefon: 11-10). Re-idclés gyerme­kik részére is. gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Te- Ms; 17-21). _________ A XV. SZÁZAD közepén már okirat említi a felsőtár- kányi karthausi barátok malmát az egri melegforrá- soknál, a „Vadkert” közelé­ben. Ez a vadaskert volt a mai Népkert őse! Nagy híre alakulhatott ki azután a bizonyára szép zöld parknak és az ottani fák között csillogó meleg tónak. Így történt, hogy Estei Hippolit .— Mátyás király rokona, 1498—1520 között egri püspök — 1517 telén előkelő kíséretével va­dászatra Egerbe érkezett. Az idegenek megcsodálták a vadkertet, az ottani nagy melegvizű tavat, — és a tó­parton megtelepedett szár­nyasokra pompás vadászatot tartottak. Tudomásunk van arról is, hogy 1552-ben, az egri vár ostroma alkalmával itt, a püspöki vadaskertben tábo­roztak Ahmed nagyvezér csapatai. A park igazi fellendülése azután a barokk időkben, a XVIII. században követke­zett be. Barkóczy püspök kezdette meg az akkori, a mainál sokkal nagyobb, a patak bal partjára is átnyúló kert szépítését. Az ő idejé­ben épült például a mostani strandterület délkeleti sar­kában egy kicsi nyaralókas­tély, amelyről tudjuk, hogy amidőn Barkóczy utóda­ként Eszterházy Károly eg­ri püspök lett, ő a város fa­lain kívül ebben a nyári lakban töltött egy éjszakát és csak másnap, 1762. június 28-án tartotta meg a Hat­vani kapun át ünnepélyes bevonulását Egerbe... Az 1770-es évek elején azután egészen újraépítették a kerti házat. Az épület egyébként nem lehetett nagy méretű, csak két szoba volt benne, de ezek pompáját igazolja, hogy 1772-ben mindkét szoba boltozatát Kracker, az akkor Egerben dolgozó kiváló festőművész freskókkal díszítette. (A bi­zonyára szép kis ház lebon­tására a XIX. században ke­rülhetett sor.) A NAGY KERT déli vé­gén az Eger-patakon és egy - vonalban a pataktól keletre húzódó „malomárkon” át két igen szép faragottkő-híd vezetett a nyári kastélyhoz. A patak feletti híd az 1878. évi nagy árvíz alkalmával pusztult el, a kisebbik hi- dacskát pedig a mostani strand bővítése alkalmával, néhány évvel ezelőtt bon­tották szét. De a szétbontott kicsi híd. nak a valószínűen vHesz Já­nos és Steinhäuser Antal XVIII. századi nevezetes egri szobrászok által fara­gott stílusos darabjai sze­rencsére megmaradtak: és ezeket • vitték át most a Népkertbe! A tervek sze­rint ott egy hangulatos kis mesterséges tó lesz kialakít­va, és ide, a tó fölé kerül a régi kövekből rekonstruált szép barokk műemléfchíd! A Népkert további érde­kessége egy, a főbejárattól nyugatra (nem a legsikerül­tebb helyen!) most felépí­tett kőkapu. Honnan került ez oda, mit tudunk róla? A törökök 1687. december 17-én vonultak ki — 91 évi megszállás után — Egerből. A jezsuiták a város átvéte lére küldött kamarai biztos engedelmével már a követ­kező nap megtelepedtek a városban, ahol 1689. tava­szán megnyitották a gimná­ziumukat. A xvm. SZAZAD fo lyamán ezután a jezsuiták szerepe mind jobban nőtt Egerben, gazdagodtak is. így például Barkóczy püs­pök 1761-ben, már mint ki­nevezett prímás, „hálás visz- szaemlékezésének bizonyíté­kául” megajándékozta a je­zsuitákat a mai Hajdúhe­gyen (ott, ahol a mostani új kaszárnyák vannak) egy 14 000 négyszögölnyi gazda­sági kerttel. Az új tulajdo­nosok azután a Bakóczytól kapott kertet 1762-ben 480 öl hosszú kőfallal vették kö­rül és gazdasági épületek­kel is ellátták... Ekkor történhetett meg a kert város felőli keleti ha­tárán egy díszes faragot tkő- kapunak a felépítése: annak a kapunak, amelyet — mint műemléket — most helyezte!: el a Népkertben! Igen, az áthelyezés Indo­kolt, hiszen a szóban forgó kaput a XVIII. század végé­től, amidőn kiépült Eger vá­rosrésze: a „Károlyváros”, már nem lehetett az eléje került idegen telek miatt (most Rózsa Károly utca 21. szám) bejáratként használ­ni. ♦ Most pedig — mielőtt le­zárnák a Népkert műemlé­keinek tárgyalását — né­hány szóval emlékezzünk még meg az ottani eredeti kapukról! A „püspökkert” díszes ka­puinak kialakítása 1769— 1771-ben kerüt sorra. A virágos és gyümölcsös vá­zákkal ékesített kerítésosz­lopok között ekkor kerültek beépítésre a nagyszerű vas­rácsos kapuk: Fazola Lé­náid remekművei. Eredetileg bizony a mainál több ilyen szép kapu volt a kert kü­lönböző részein, — még a patak bal partján is! — de a_ kapuk közül sok már el­tűnt, elpusztult... GONDOSKODJUNK tehát még jobban a megmaradt műemléki — és várostörté­neti — értékekről, becsüljük meg őket, hiszen ezek egy­kori kultúránk kiválóan bi­zonyító emlékei! Hevesy Sándor Napfényes Koreában Barátok között Tizenegyezer kilométeres repülőút után pillantották meg először — a Magyar Népköztársaság elnökét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba szállító — 1L—18-as különgép utasai a jellegezetes koreai tájat, a végtelen aranysárga rizstáb­lákat. A szeptember végi rizsanatástól még két hét választott el. Hosszú út állt mögöttünk, ezt azonban két körülmény tette kellemessé. Az egyik a repülőgépünk, amelyben oda- vissza 35 óra 25 percet töl­töttünk el a 22 ezer 500 ki­lométeres repülőűton, és ez idő alatt szinte otthonunkká vált. A gép konyhája mind­végig biztosította a kiváló minőségű étkezést, a megszo­kott magyar ízekét. Egy-egy külföldi étkezés után bizony ez a konyha hozta helyre a kimerült gyomrokat A má­sik, amely utunkat könnyí­tette: a szovjet elvtársak vendéglátása volt. Phenjan felé tartva különnepülőgé- pünk Kujbisevben, Omszk- ban, Irtkutszkban és Haba­rovszkban szakította meg út­ját Mindenütt a helyi párt­ós állami vezetők fogadták a magyar vendégeket, az újságírókat pedig a helyi la­pok vezető munkatársai. Szibériában hidegre szá­mítottunk, kellemes őszi idő­járás fogadott mindenütt, nem kerültek elő a bőrön­dökből a meleg sálak és fej­fedők. Phenjanban 24—26 fokos meleg, ragyogó napsü­tés várt, de a levegő pára- tartalma 75 százalékos volt. Itt szükség volt a tavaszi öl­tönyökre, a fehér ingekre és sokszor a kedvesen felaján­lott legyezőkre is. A történelme során a ko­reai nép egyaránt megismer­te elnyomóit, ellenségeit és barátait Az első elnyomók a mon­gol kánok voltak, őket a mandzsu dinasztia követte, majd a múlt században a franciák és az amerikaiak kíséreltek meg betömi a ko­reai félszigetre. Ezt követték a japán támadások, amely­nek a vége 1910-ben a japán annektálás lett. 1945 augusz­tusában a Szovjet Hadsereg szabadította fel Koreát a ja­pán gyarmati iga alól, de szeptemberben az amerikai csapjatok megszállták Dél- Koreát. Ez végül is az or­szág megosztásához vezetett 1950-ben megkezdődött a KNDK ellen a dél-koreaiak­kal szövetkező amerikai im­perialisták fegyveres inter­venciója, amely hároméves háborúba sodorta az orszá­got és csak 1953-ban, fegy­verszünettel ért véget A hadműveleteket beszüntet­ték. de a békét mindeddig nem teremtették meg, rend­szeresen a KNDK elleni ame­rikai és dél-koreai provoká­ciók, változatlan az ország kettéosztottsága. A koreai népben mélyen él a japán elnyomók és az amerikai intervenciós csapa­tok kegyetlenségeinek emlé­ke. Bármerre is jártunk, mindenütt ezt tapasztaltuk. Megtekintettük Phenjanban a „Honvédő háború és a győzelem” nevet viselő mú­zeumot, ahol megörökítettek a koreai nép küzdelmét el­lenségei ellen. Termeiben őr­zik azon hősök kép>eit, fel- szerelési tárgyait, akik éle­tüket áldozták, különleges hősiességet tanúsítottak eb­Grigoríj Kazakovszkij ; vicc karrierje Kieszeltem egy viccet: „Két barát találkozik az ut­cán, és az egyik így szál a másikhoz: — Idehallgass, ha meghal­nék, adnál öt rubelt koszo­rúra? — Persze, hogy adnék — felel a másik —, elvégre ba­rátok vagyunk. — Tudod mit? Akkor add ide' most az öt rubelt, és ha meghalok, nem kell adnod semmit.” Viccemet elmondtam isme­rőseimnek, és mindnyájan jót nevettek rajta. — Vidd be valamelyik szerkesztőségbe — ajánlotta Pocsivalov. — Hírnevet szer­zel az egész országban. Megfogadtam a tanácsát. A humorrovat szerkesztője el­olvasta, és így szólt: — Hm ... hm ... Háá-át mi is akar ez lenni? Miféle műfaj? — Vicc — válaszoltam —, olyan külföldi humorféle. — Humorféle... Hm, gyengécske. Mint a har­mat ... Nincs pót. íja. Ne ha­ragudjék, de.. — No, mi van, vol rí a szerkeszőtséffben? — trdek­lődött Pocsivalov, amikor legközelebb találkoztunk. Elmeséltem neki, hogyan jártam. Égy pillanatig hall­gatott és gondolataiba mé­ly edt. Aztán elnevette ma­gát: — Tudod mit? Mondd azt, hogy... Újból elmentem a szerkesz­tőségbe. A szerkesztő-helyet­tes nem ismert. Letettem a kéziratot az asztalra. Elol­vasta és harsány kacagásra fakadt. Sokáig nevetett, még a könny is kicsordult a sze­méből. — Kitűnő! Remek! Ragyo­gó! Néhány nap múlva a lap legfrissebb számában az utol­só oldalon ez állt: A külföld humorából: „— Ide hallgasson, Malin- nowski úr, ha meghalnék adna öt zlotyt koszorúra? — Persze, hogy adnék, Za- lewski úr. Elvégre barátok vagyunk. — Tudja mit, Malinowski úr? Adja ide azt az öt zlotyt, és ha meghalok, ne adjon semmit!” Már el is felejtettem a dolz got, amikor egyszer utánam futott Pocsivalov. — No, olvasd! — nyomta a kezembe a Film Színház Mu- zsiká-t. „Megkérdezte egy­szer Mozart Salierit: — Idehallgasson Salieri! Ha meghalnék..." Nem olvastam tovább, a többit már ismertem. Sehogy sefn fért a fejem­be a dolog! Az ugyan kelle­mes, ha.egy ilyen nagy em­ber ugyanazt gondolja, amit év találtam ki, de kellemet­len is egyben — maga is iá- jöhetett volna ilyesmire1 ^ Ez azonban csak a kezdete volt. Az egyik irodalmi lapban G. B. Shaw kérdezte meg H. G. Weist: „Idehallgasson, Mr. Wells! Ha...” Az Elet és Tudomány kö­zölte azt a történetet, amikor Humboldt, a nagy természet­tudós egyszer megkérdezte Lobacsevszkijt... A Mezőgazdasági Szemle cimü folyóiratban Micsurin kérdezte meg... A Zenei Figyelőben Salja- pin. Szaltikov-Scsedrin Nyekra- szovtól kérdezte meg. Alexander Dumas, az apa a fiától, ifjabb Alexander Dumastól érdeklődött. Almomban meglátogatnak a történelem nagy alakjai — Arisztotelésztől Lev Nyikola- jevics Tolsztojig. Reggelenként rohanok az újságárushoz, és összevásáro­lom a lapok legfrissebb szá­mait. A világ nagy zsenijei szüntelenül az én együgyű vicceimet mesélik egymás­nak. Nem tudom, mitévő le­gyek. Az ő szemükre nem vethetek semmit, mert réges- rég elporladtak már. Az r'ök közül azonban ki hiszi : ,. .’kém, hogy ezt a viccel :n eszeltem ki?! Ár, Fordította: ] Zahcviszky László ben a harcban. De láttuk itt napjaink dokumentumait is: lelőtt amerikai repülőgépiek, elsüllyesztett hadihajók ké­peit, maradmányait. Bármerre is járt Losoncai Pál és kísérete Koreában, mindenütt a barátot megil­lető szeretettel és megbecsü­léssel fogadták őket. A Ja- pán-tenger partján fekvő Hamhüng városában például negyedmillió ember állt az utcákon, színes zászlócská­kat lengetve, népviseletbe öltözve, a szivárvány min­den színében pompázó legye­zőkkel, virágszőnyeggel, ma­gyar és koreai zászlókkal, lampionokkal. És zúgott a „Manszé! — Manszé”, — ki­áltás, amellyel a koreaiak kedves vendégeiket köszön­tik. Amikor a magyar vendé­gek Kim ír Szénnél, a Ko­reai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárával, a KNDK Minisztertanácsa el­nökével találkoztak, ő is megemlékezett arról az ön­zetlen segítségről, amelyet a magyar nép nyújtott a há­ború után romokban heverő országnak, köszönetét mon­dott a támogatásért, amely segítette a további fejlődést. De az előbb említett múze­umban is őrzik, a többi kö­zött annak a támogatásnak az emlékeit, amelyet né­pünk, kormányunk az 1950— 53-as háború idején nyújtott. Láttuk a magyarországi szo­lidaritási tüntetéseket meg­örökítő fényképieket, a ma­gyar kórház néhány felsze­relési tárgyát, egy-egy ado­mányozott ruhát, takarót — emlékként A találkozások során a ko­reai vezetők hangsúlyozták a két nép közötti barátság további erősítésének, az egy­más jobb megismerésének fontosságát. Megállapították, hogy Elnöki Tanácsún!: el­nökének látogatása során a két nép még közelebb ke­rült egymáshoz. A látogatás idején írták alá a gazdasági és műszaki-tudományos kor­mányközi konzultációs bi­zottság létrehozásáról szóló egyezményt is. E bizottság feladata lesz felkutatni, me­lyek azok a tennivalók, ame­lyekre az együttműködés so­rán kölcsönösen szükség lesz, mely területeken lehet a két ország közötti együtt­működést tovább szélesíteni. Barátságunkat tovább erősí­ti, hogy a látogatás során a magyar vendégek hangsú­lyozták: a Magyar Népköz- társaság minden fórumon őszintén, következetesen és határozottan támogatja to­vábbra is a koreai nép jogos követeléseit, beleértve a két országrész békés egyesítését (Folytatjuk.) 1971. október 5* ke&F* w

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom