Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

I Faragott, tearesé fejfa;; mitt nyugszik Egy felejthetet­len Édesapa...” A Sémim és a Vo#t leértjé­ben., a neműét korhadt jelei között, a halairól beszélge­tünk ... — Községünk 1800 Mtaet számlál. Négy harang ven, 2 —2 fétókeaetemkiénit Ez a mégy harang igái sokszor megszó­lal, vagy ahogyan, itt szok­ták mondani, megcsendül. Ha gyemmek a halott, a kis ha­rangot csendítik egyszer, majd rövid, egyperces sau­net után a kis és a nagy h»- rang együttes kongása gyár szolja az eJköltözöttefc. Fér- fihalottnál a nagy harang csendül háromszor egymás után, s kevés szünettel a két harang együttes zúgása adja tovább a szomorú hírt. Fe­hércseléd (nő) halálakor a nagy harang csak kétszer csendül, utána a két haran­got együtt komdítják. A szomorú hír tudomásul­vétele után. sokan felkeresik a gyászoló családot, hogy az utolsó költözés előtt búcsút vegyenek az elhunyttól. Nap­lemente után megtelik a ha­lottasház halotti szobája, s kezdődik a virrasztás. Bevett szokás szerint ez az öregeik, az évtársak dolga. Zsoltáro­kat énekelgetnek a halott fö­lött virradatig. Van eset, hogy a virrasztók maguk költenek szöveget a zsoltárok dalla­mára. Hatvan-hetven éve né­hai Berecz v. Lajos-írt a fa­luban búcsúztató énekeket, ezeket énekkari könyvébe is belerótta. Sajnos odalett. Az énekeskönyvet kívánságára vele együtt eltemették... A szépséges Bükk falujá­ban, Szilvásvárad temetőjé­ben állunk. A fenyők, kőri­sek, fűzek, nyírek, hársakés akácok alatt csönd honol. Ám ez a csönd nem a pihenő élet halle lélegzete, hanem a ha-- lál híves némasága. A sze­líd dombról messzire látni. Alattunk az ezüstfenyő, kristálytiszta forrásvíz, a Sza- lajka-patak két partján hú­zódik a falu, az élő falu; on­nét költöznék fél az emberek a dombon nyugvó-pihenő fa­luba, a . halottak falujába. Szemben a Bükk erdős ma­gaslatai, a majd ezer méteres csúcsok, ormok, tetők. Ezek­ről a magaslatokról vándo­roltak el a szálas .tölgyfák, s mire ide, a temetőkert dombjára megérkeztek, fa­ragott, karcsú fejfák, kopja­fái-. lettek belőlük:. Á íejfakat, kopjafákat élő emberek fűrészelik, hasítják, formálják oszloppá; simára meggyalulják, ceruzával ír­ják, rajzolják reá a cifráza­tot és a betűt, s három élű vésővel kifaragják. Fejfaíró emberek voltak életükben Berecz J^ajos • és Berecz László földművesek. Számos QíMMkM 1931. október äk» «aeajas® ., KOPJAFÁK fejfa pedig Varró p. Ixijos keze munkáját őrzi. A temetőkért csendjét fel­verik lépteink. Kísérőm Gál Gyula tanár úr, Isi a szom­szédos Kerekdombot lakja, s a község és a Bükk aljai vi­dék palócságának szenvedé­lyes'kutató ja, ki a halottkul­tusz és a temetkezésekkel kapcsolatos népi szokásokat is feügyűjtötte, dolgozatábaii („Megkondiünak a haran­gok ... ”) megörökítette. — A kopjafa — mondom —, a Szófejtő Szótár magya­rázata szerint annak a régi temetési szokásnak a nyelvi nyoma, hpgy a koporsót két dárdai-ódon vitték ki a te­metőbe, s a két rudat az el- hantolás után a sír két végé­be tűzték. Ez az emlékjel leginkább erdélyi eredetű. On­nan terjedhetett él a refor­mátusokkal ?... — Van erre utalás a saii- vásváradi történeti népmon­dákban, s van hiteles, törté­lám vonalak, virágok, leve­lek. A sírok emlékjelei, a kar­csú fejfák mind keletre te­kintenek, előrehajló homlok­zatukkal Valamennyi fejfán felírások, temetői versek: „Itt nyugszik e sírban egy jő édesanya, kinek szive nem volt soha mostoha. Fit: 63 évet. Meghalt: 1913-ben ...” Egy másik hant oszlopára pedig ezt írták: „Itt nyugszik a sírban egy jő édesapa, kit a szivünk nem feled, el soha. Neve: nemes Orbán Gyula.’* A halál igen kegyetlen.. El­ragad olyanokat is, akik alig éltek valamit.,. „Míg zöldülni fognak síromnak hantjai, Mindig tesillna-fe érted szüleid könnyei, Kiknek érted szívük nagyon fáj, Nyugodj békében kedves kis Gyuszikánfc. Poczik Gyula fiit: 18 napot. Béke poraira* Szibéria tájain Bratszk — a kilowattok városa VI. nekni tény is, hogy erdélyi­ek jöttek ide... Vajaimkor, nagyon régem, volt egy ki­csi falu Erdély magas hegyei között —, így szól a monda. Ennek az egyszerű, kedves falunak lakói reformátusok voltak, akiket elüldöztek földjükről és hajlékaikat feär gyújtották. Sok hányattatás után érkeztek a menekültek a Bükk védelmet nyújtó, vad, szirtes ormai alá, ahol meg­telepedtek, és felépítették új falujukat. A felgyújtott er­délyi falucska neve Szilvás volt, s az új falunak is ezt a nevet adták’... És igaz is, hogy egészen, 1900-dg Szilvás volt településünk neve, ak­kor változtatták át — belügy- mániszteri rendeletre —, Szil­vásváradra, .nehogy összeté­vesszék a bükki falut a bara­nyai Szilvás községgel. A hi­teles, történelmi tény pedig: I. Rákóczi György idejében több székelyföldi, menekült család jött a. faluba. Ezek az új környezetben is megőriz­ték szokásaikat, alkalmasint azóta jelölik sírjaikat kopja­fákkal, faragott fejfákkai. Járjuk az öreg temetőt. Horpadt, süppedt hantok, va­lamennyit benőtte már a fű. — Az elhunytnak két mé­ter mély, 80 cm széles, sza­bályos, tégla alakú lakhelyet készítenék. A koporsót azon­ban nem oda vermelik. Min­den esetben oűdalkriptát vágnak, s a padmaly alá ke­rül a koporsó. Az cűdalkrip- tát bede&akázzák, s csak ez­után kezdődik az élföidelés, hantolás. Nem növeli az élők iszonyatát az a zokogtató hang, amit másutt a kopor­sóra zúduló rögök dübörgése' okoz. S az új sír beleolvad a temető mezejébe. A horpadt, süppedt hanto­kon : sima tölgy faoszlopok mértani alakzatai jelzik az embert. Az oszlopokon érde­kes, fogazásos díszítmények, vésett, faragott formáik, hul­Két kisfiút édesapjuk mel­lé temettek éL Egy sírban nyugosznak hárman. Édes­anyjuk ezt vésett» a két gyermek kopjafájára: „Pistike, Lactic* élt 13 évet, élt 9 évet. így rendelte égi Atyánk, együtt jöttünk hozzád »pauk.. Némán járunk a sírok kö­zött. Egy-egy tóigy faoszlop előtt időzve jegyzem a fába faragott, verseket, s olykor a szorító bánat nem enged to vábblépná. Fájdalmas-szép költeményt faragtak egy* 11 éves kislány fejfájára: „A halálnak *o*d OMtwa sújtott az életre. Nem léphettem bele 6a a tizennyolcadik évbe. Megkondult a harangoknak hívogató moraja. Itt kell hagyni Édesanyám Jó Isten hivő szavára. Bimbó voltam, leszakított a halálnak zord keze. Isten áldjon benneteket, én meg nyugszom békében . , .* AjZtán egy férj. egy édes­apa síri üzenetét betűzgetem: ..Életemnek de szép napján Váltam el tőletek. Jaj, de szépen éltem én • Tíz évet veletek. Istennek hivő szavára. Elszólított engemet. Hű feleség, kedves fiam Isten legyen' veletek . Ballagunk kifelé a halott faluból. Földibe süppedt kop­jafák maradnak mögöttünk. Sok-sok oszlop már kettére­pedt, meghasadt, elkoriiadt Feliratát, cifrázatát Gál ta­nár úr igyekezete örökítet­te meg egyiknek-másátenak. Hogy ne vesszenek homályba a néplétek kivirágzásai, ma­radjanak meg az utókornak is a régi temetőkért vers­gyöngyszemei, amit a fájda­lom. és a gyász érlelt ki az em lékező élőkből... Pataky Dezső Mindent a gépek, végeznek. A bratszki Faipari Kombinát Lerattan emelkedik a ma­gasba az AN 10-es óriás gép, hogy másfél órás utazás után az angatai vízlépcső jelen­legi legnagyobb működő komplexumához, Bratezteöa szállítson bennünket A re­pülőterén vár Saovjenko Mihail ügnatetvicss, a TASZSZ-íreda vidám helyi ■vezetője és Gurjevács Ale­xander Borisaovics, az APN hatalmas termetű, ifjú tudó­sítója. A jelenleg 200 ezer Jakneu város repülőterén nagy % forgalom. Autónk hamarosan a légi Bratszkon halad keresztül, amely iga­zi kertváros képét mutatja. A Szibériában korábban ál­talában elterjedt faházak mellett hasonló stílusú, de egy- és kétemeletes faépü­letek sorakoznak,Ablakke­reteik, tetőperemeik díszesen" faragóitok és üde kék, zöld és fehér színekkel tarkítják a bokrokkal és sokszínű vi­rággal pompázó kertek lát­ványát. Az utak és a járdák aszraliozottak; A város 326 esztendeje állt, mint a Szibériát meg­hódító kozákok erődje, anél­kül, hogy a világ tudomást vett volna róla. Nevezetes­ségeire, a környéken talál­ható ősrégi sziklárajzokra legfeljebb a tudósok figyel­tek fel és nem volt köztu­dott, hogy itt raboskodott sokáig a száműzött Awa- kum protopópa, az óhitűek vezére. A városról a lexikon ás csak annyit árult el, hogy vajköpülő üzeme, rókafarm- ja és mozija van. Az érdek­lődés központjába akkor ke­rült, amikor az 50-es évek közepén megjelent a hét­éves ten*: Bratszkban épül fel a világ egyik legnagyobb, négy és fél millió kilowatt teljesítőképességű vízi erő­műve. e * Őszi vetés + tasakos tej ELSŐ PILLANATBA talán meghökkentő, hogy a ha­gyományos őszi vetés mellé odakerül a legkorszerűbb tej csomagolási módszer. Mol­nár István, a pétervásári ter­melőszövetkezet elnökhelyet­tese azonban egyáltalán nem találja meghökkentőnek, sőt még furcsának sem. Az őszi vetés, a szántás a jövő év megalapozója, nagyon fon­tos — mondja. De ugyan­olyan fontos, hogy a terme­lőszövetkezet lépést tartson a való élet igényeivel, kö­vetélményeivel. Amikor a pétervásári kö­zös gazdaság megépítette az új, korszerű, szakosított szarvasmarha-telepét, a ta­sakos tej még fehér holló­nak számított a hazai ke­reskedelmi forgalomban. A termelőszövetkezet vezetői azonban nagyon jól tudták azt, mit jelent: piackutatás előre. Tudták és alkalmaz- tsáé & íáaeri: a telep tejbár zaba a pasztőröző berende­zés mellé csomagoló auto­mata is került. Így ma, a napi 1500—1800 liter tejet adó szakosított szarvasmar­ha-telep 400 liter tejet ta- sakban hoz forgalomba. El­látja a környező falvak la­kosságát, s a készletből jut még Salgótarjánba is. A termelőszövetkezeti újdonsá­gon belül még külön újítás nalk számít, hogy a nagyke reskedelmi forgalomban le­vő 2,8 zsírszázalékos tej he­lyett, a közös gazdaság dú- sabb, táplálóbb tejet csoma­gol a tasakokba. A termelő­szövetkezeti tej 3,6 zsírszá­zalékkal kerül az üzletek­be. AZ ÜJÍTÁS mellett, nagy gondot fordítanák a hagyo­mányos, a nélkülözhetetlen, mezőgazdasági miunkákra. Október 25-ével végeztek a a termelőszövetkezetben 800 katasztrájis hold őszi búza én hold ossa ai'iMt vMé­sével. Közel 800 holdnyi te­rületről takarítottak be a kukoricatermést, és már csak 100 holdon áll szár a kuko­ricatáblákon. Ennek a beta­karítása is folyamatosan tör­ténik, mint ahogy az 50 ka- tasztrális hold cukorrépa be­takarítása is befejeződik a keddi vagy a szerdai napra. A termes nem a legjobban sikerült, 160 mázsás az át­lag. Hosszabb időt vesz igény­be az őszi mélyszántás. Ezer- háromszáz kataszrtrális hol­don kell megmozgatni, for­gatni, porhanyítani a földet hat lánctalpas traktornak. Ehhez még mintegy 25 mun­kanapra van szükség. AZ ALMA szedése is be­fejeződött. Száz hpldről 45 vagon termés került ládák­ba, amelynek féle lengyel, NDK és csehszlovák piaco­kon talál majd gazdára Hamarosan elénk: tárni a másfél kilométer hosszú és 127 méter magas duzzasztó­gáttal elrékesztett Angara hatalmas víztárolója, a he­lyenként több kilométer szé­les „Bnatszki-bearger”. Kísé­rőim meg te jegyzik". „A Bajkál, az is valami? As a természet műve, de eat itt teremtettük a 'käs. erezd»» keir És később, amtesr Nyík»- láj Grigorjevics Perevalov- ssál, a városi tanáras elnöké­nél beszélgetünk, kirajzo­lódnak előttünk a szédítő alkotás megteremtésének egyes szakaszai. Az első sza­kasz a vasútépítéssé kezdő­dött, ez volt a „sátorkar- szak”, — anélkül nem lehe­tett volna továbbjutni. Két- három év múlva megkezdő­dött á fáházak építése. Va­lóban hősök voltak az első építők, akik nyáron a szú­nyogok milliárdjaival, télen* a kegyetlen, 50—60 fokos hi­deggel küzdve teremtettek életet és otthont a tajgá- ban. A tanácselnök megem­líti, hogy ezek a faiházák esztétikailag talán nem min­denben elégítik ki a követel­ményeket, de éppen az óvá­ros példája mutatja, hogy az emberek szívesen laknak benne. Aztán megkezdődött a harmadik szakasz, amely még ma is tart. A város la­kossága az utolsó 15 eszten­dőben nyolcezerről 200 ezer­re emelkedett és ez a szám napról napra növekszik. Az új város ma már szinte semmiben sem különbözik Európa vagy a világ más tá­ján épülő modem városok­tól. Iskolák, kórházak, szín­vonalas üzletek szolgálják a lakosság ellátását. A tanács­elnök szerint a gyermekgon­dozási intézmények még nem tudtak teljes egészében lé­pést tartani a követelmé­nyekkel, ezt a következőkét- ' három év alatt kívánják megoldani. A lakosság jobb ellátást célozza a város hús­üzeme, tejkombinátja, s ba­romfi-feldolgozó, a sörgyár és két kenyérgyár. A város környékén üdülők és szana­tóriumok épülnek és a ter­mészeti szépségekben bővel­kedő tajjjában úttörőtáboro­kat es hétvégi házakat léte­sítettek. Érdekes problémáról is be­számolt a tanácselnök. Ar­ról, hogy jelenleg a város építése közben egyik legna­gyobb nehézségük a parko­sítás, a fasí tás. — Hogyan'! Hiszen Hi a Szibéria beláthatatlan terü­leteit beborító millió és mil­lió tűlevelű és nyírfából ál­ló tajgaS — Ez igaz. De a taSaj átoS fagyott — és a fák gyökeres amiatt ttfim függőlegesen hanem vízszintesen terjesz­kednek. A természet vi­szontagságai ellen csak nagy tömegben tudnak védekezni, a magányosan ültetett fák kiszáradnak. Meggyőződésem, hogy * braíszkiak ezt a nehézséget te megoldják. Itt jegyzet« meg, hogy mivel itt a vá­rosban úgyszólván atánáes energiát a vízi erőmű szol­gáltat, nincs füst, nincs ko­rom, a város levegője hal- íatJantfl ttezta. Nagy «sfiBe- fsátósetoet tesznek a véstte* tagságának megóvására lat Ez már komplikált Sefcrtet, minthogy a Bratsádban mű­ködő óriási üzemek (külö­nösen a oellulózegyár, «raeíy. nék: napi víztogyasztáat je­lenleg másfél mflEé köb méter, ami majdnem kétsze­rese Budapest vMagyaszfcá- sónak) hihetetlen mennyissé-, gű vizet igényelnék. A víz-, szennyeződés ellen biológiai; kémiai és mechanikai «sas közökkel védekeznek, Nagyon érdeke» KttuguBtol tettünk a faipari faombinát- ban, amely ansál nevezet», hogy a fát a legutolsó sze­mig felhasználják és a pa­pír- és cellulőzegyartástól » bútorgyártásig mindennel foglalkoznak. Nyikolaj Sí- manovics Szjabrenko igaz- gatohelyettes elmondotta; hogy jelenleg ötmillió köb-' méter fát dolgoznak fel ve­gyi úton, kétmillió köbmé­tert pedig mechanikai mód­szerekkel. A beruházás egy- málliárd-százmillió rubel volt. Ehhez érdemes össze­hasonlításul megjegyezni, hogy az energiaforrást szol­gáltató erőmű 760 millió ru­belbe került. A gyár jelen­leg mintegy nyolcezer dol­gozót foglalkoztat, amit az ötéves terv végéig tizenöt­ezerre kívánnak növelni. Arra a kérdésre, hogy hon­nan kapnak új munkásokat, az igazgatóhelyettes moso­lyogva így válaszol: „Havan lakás, — van munkaerő!” No és tegyük hozzá azt is, amiről már az üzemben győződtem meg, a dolgozók Karéliától Ukrajnáig az or­szág legkülönbözőbb terüle­teiről érkeznek ide és kere­setük lényegesen magasabb, mint korábbi munkahelyei­ken volt. Az üzemet a leg­korszerűbb szovjet, svéd, finn és lengyel automata gépekkel szerelték fel, ahol a munkásokra csak annyi feladat hárul, hogy ellenőriz­zék a műszereket és a szűke séges műveleteket gombnyo­mással irányítsák. Persze mindehhez megfelelő műsza­ki képzettség szükséges, amiről a város szakiskolái és maguk az üzennek gon­doskodnak. (Folytatja^ GM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom