Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
Mindennapi kenyerünk Hosszú az út a kemencétől a vevőig... A lakosság kenyérellátásáról rajzolt kép csak úgy lehet teljes, ha megvizsgáljuk azt az utat is, amelyet az a bizonyos 1140 mázsa kenyér nap mint nap megtesz a kemencék forró szájától a bevásárló háziasszonyok kosaráig. Annál is inkább szükséges ezt megtennünk, mert napjainkban ez az út bizony még meglehetősen hosszú és göröngyös... Mi történik a sütés után ? Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat pékjei két műszakiban napi 260 mázsa kenyeret sütnék. A hét első napjaiban este 6-kor, pénteken és szombaton leghamarabb, délután 4-kor kezdhetik meg — bizonyos szabványok betartása miatt —, a munkát, s általában másnap délután 1—3 órakor fejeződik be a sütés. A vállalatnál — bár az első kocsik a különböző üzemegységekből már hajnali háromkor elindulnak a friss szállítmánnyal —. ebben az elhúzódó termelésben látják annak az okát, hogy vannak községek, ahová csak a délutáni órákban jut el a kenyér. Mint ahogy Kreskai János igazgató elmondotta, a jelenlegi körülményele között lehetetlen egyetlen éjszakai műszakban lesütni a szükséges mennyiséget. Ezért is kötöttek a kereskedelemmel olyan szállítási szerződéseket, amelyekben a szállítás idejét a délutáni órákban jelölték meg. Hogyan indul tehát a kenyér? Mint azt az előírások megszabják, a kemencékből kikerült forró kenyeret csak 4 órás pihentetés után szabad szállítani. Ezt — s állítólag ez a kapacitás erre elegendő —, a vállalatnál 60 szállítómunkás 24 speciális gépkocsival végzi egészen a délutáni órákig, lépést tartva a folyamatos sütéssel.' Ezek szerint, amit délben sütnek: csak délután szállítják ! A sütőipar fejlődést ígér: 1973-ban elkészül az új egri kenyérgyár, s növekszik a szállítási kapacitás is. Az öt év alatt 21 új, nagyobb befogadóképességű kocsit kapnak. A szállítási határidőt már ebben az évben is két órával csökkentették s jelenleg is olyan kísérleteket folytéinak, amelyek nyomán újabb félórákat faraghatnak le. De mint mondották, ez nemcsak rajtuk múlik, mert a szállítási szerződést a kereskedelem is aláírta ... A szerződő felek A megyében működő két sütőipari vállalat szerződést kötött minden olyan kereskedelmi szervvel, amelyik pékárut hoz forgalomba. így 26 szövetkezeti központtal, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal, valamint a Csemege Vállalattal. Érdekessége a dolognak, hogy a kiszállítási határidő körzetenként változik. Ez a sütőipar érdekében történt, mert neki kell — mint előállítónak —, a megrendelőhöz szállítani az árut. Az üzletek tehát csupán az áru átvételére szerződtek, s érthetően reklamálnak, ha nem érkezik meg idejében a kenyér, a péksütemény. S nem véletlenül itt merül fel a közös felelősség kérdése, s az, hogy melyik fél tegye meg az első lépéseket a kenyérellátás további javítására. Közös érdek — közös megoldást! Bizonyára senki nem veszi túlzásnak azt állítani, hogy a Jobb kenyérellátásra tett minden lépés közös érdeke a sütőiparnak, s a kereskedelemnek. S közösen kell megtalálniuk a megoldást is, hogy a kenyér útja megrövidüljön, sima legyen. Mit tegyen például a sütőipar? Legelőször is gondos szervezéssel, a lehetőségek alapos kihasználásával próbálja tovább csökkenteni a kiszállítási határidőt. Fejleszteni kell a gyors szállítási lehetőségeket: a rekeszes megoldást ,és a városokban már olyan jól bevált, kétkulcsos rendszert. Egerben már 17 üzlet fogadja így a kenyérszállítmányt, vidéken viszont csak Kiskörén alkalmazzák azt a formát, amikor egy helyiség kulcsai ott vannak a szállítóknál is és a kereskedőknél is! Mert a boltvezetőre való várakozás negyedóráinak megszűnéséből több órás időnyereséget lehetne elérni ... S a sütőipar ebbe a megoldásba bele is menne mindenhol, ahová egyébként is korai órákban szállít. Következésképpen hamarabb jutnak él a kenyérszáűlító .kocsi a távolabbi községekbe is! A további lépés a kereskedelemre vár! A kenyér, a péksütemény eladásából ugyanis a kereskedelmi szervek 10,5 százalékos hasznot húznak. Ebből az összegből bizonyára jutna annyi, amiből — még szállítóeszközökkel is —, nyugodtan besegíthetne a kétkulcsos rendszer megvalósításába is. Ez azt jelenti, hogy a kenyér puszta átvételén kívül többet kellene tenniük az érdekelt ÁFÉSZ-ekmek, kereskedelmi vállalatoknak. Rugalmasság kérdése az egész. így sokkal egyszerűbben, jóval kevesebb gond, probléma nélkül jutna el a mindennapi és friss kenyér a pékek sütőlapátjaitól a családok asztaláig! De ne várjanak egymásra: tegyék meg együtt az első lépéseket! Szilvás István Tizenkét gépsor szovjet exportra SiroUban tervezik, Füzesabonyban gyártják A SZOVJETUNIÓ és Magyarország között létrejött államközi szerződés keretében a Mátravidétoi Fémművek és a vállalat füzesabonyi gyára szovjet megrendelés alapján, 12 tubusgyártó gépsor legyártására vállalt kötelezettséget. A vállalkozásnak több érdekessége is van. Egyik, hogy a vállalat tubusgyártó gépsorainak jelentős részét eddig nyugati országokból vásárolta. A másik pedig: az említett 12 gépsort az a füzesabonyi gyár készíti majd el, ahol néhány évvel ezelőtt még traktorokat, kombájnokat javítottak. Mindez természetesen már a múlté, az egykori gépjavító állomásra már csak néhány épület emlékeztet. Az üzemekben korszerű gépek gyártják a koronadugót, a különböző alumínium dobozokat, jövőre megindul a tubusgyártás is, és közben természetesen eleget kell tenni a gyár exportkötelezettségei teljesítésének is. Abonyban felettébb örülnek a szovjet megrendelésnek és ahogyan Makai János, a gyár igazgatója elLeleszi postások Rigler Károlyné: . Jó lenne egy nagy csomagtartó”. Derűs, őszi délelőtt. A faluban ilyenkor kevés embert találni, mindenki a mezőn szorgoskodik, legfeljebb az idősebbek vigyáznak otthon a házra. Szinte üres az utca. Csak a postások járnak egyik kaputól a másikig, hogy széthordják a reggeli autóbusszal megérkezett friss híreket, az ország' más vidékeiről jövő üzeneteket rokonoktól, ismerősöktől. A kézbesítők munkaideje ilyenkor kezdődig. m u m m — Már éppen mi is indulni készülünk — fogad a postahivatalban özv. Tobak Ferencné. — Hárman vagyunk, egyikünk már kint van. Sietünk, mert ma nagyon sok a kihordani való. Hatalmas szatyrok sorakoznak a sarokban, újságokkal megtömve. A hagyományos postástáska már nem is lenne elég, különböző, felakasztható szatyrokkal szerelik fel kerékpárjaikat a kézbesítők. Mindegyikük elmúlt már ötven éves. Hárman vannak, s három faluba hordják a postát: Bükkszenterzsébetre, Szent- domonkosra, Tarnaleleszre. — Jó lenne, ha valami csomagtartót szerelnének fel a biciklinkre — mondja Rigler Károlyné —, amiben rendesen szortírozhatnánk az újságokat. Nem olyat, amit a gyárban tesznek rá, mert az kicsi. Nagyobb kellene, jó lenne műanyagból is. — Ez a mi munkaeszközünk — folytatja özv. Tabak Ferencné — én meg már azt tervezem, hogy csináltatok egy támasztót; ne kelljen mindig a falnak, kerítésnek dönteni. Tíz-tizenöt éve postások. Ez alatt mindenkit megismertek a faluban, melyik házban honnan várnak levelet, kik szakadtak el falujukból — messze vidékre. — A sokféle lapot, ha van egy kis időnk, el-elol- vasgatjuk. Jár ide a Népújság, Képes Újság, Ország- Világ és irodalmi újságok is. g* ■ ■ ■ ■ — Amikor idekerültünk, akkor még feleennyit se kellett dolgozni. Az élet igen megváltozott azóta! Amennyivel érdeklődőbbek lettek az emberek, annyival lett nehezebb a mi munkánk. Egy-egy körzethez 690 ház tartozik és bizony kevés olyan van, ahová ne kellene benyitni. Mindenkinek jár valamilyen újság, érkezik levél. Ma meg különösen sokfelé megyünk, visszük a a termelőszövetkezeti nyugdíjakat. Legalább 50 ezer forintot. Egy idős nénike figyel messziről bennünket. Amikor látja, hogy a postások felpakolva szatyraikat indulni készülnek, odajön hozzánk. A tarnaleleszi postaköz- pont modern épület. Külön elosztóasztalok, rekeszek minden kézbesítőnek. Három alkalmazott dolgozik itt, ketten csökkentett munkaidőben. — Szó volt már róla, hogy a hozzánk tartozó másik két faluban is legyen fiókposta, mert ez itt már elég zsúfolt — mondja Lajos Páíné hivatalvezető, — aki már 30 éve dolgozik a postánál —, de kevés ember jelentkezik ide ... Még a mi helyettesítésünk is nehéz. Az egyik kézbesítőt a múltkor megharapta egy kutya — itt sem szeretik a kutyák a postásokat —, de kénytelen volt még beteg lábbal is dolgozni. Egy-két nap pedig mi helyettesítettük. — Ezek az asszonyok megfáradtak már az életben. Valamelyik nap továbbképzést tartottam nekik este, miután kihordták a postát. Kell, mert előírás, meg aztán szükség is van rá. El-el- bóbiskoltak. Rájuk kellett szólni. Hajnalban kelnek, mert a háztartási munkát is el kell végezni, ott a kert, Özv. Tobak Ferencné: „Ma visszük ki a tsz-nyugdíjakat...” (Foto: Kiss B.) — Van-e nekem valami? — Megjött a nyugdíja!... Itt írja alá. A néni először szabódik, hogy nincs szemüvege, de aztán szépen odalvnyarítja a csekk aljára: Kovách Já- nosné. A nagy bőrtárcából pedig előkerül á pénz. Há- romszázegynéhány forint, leszámítva a tüzelőt. B ■ ■ ■ — Viszontlátásra, mi sietünk, mert akkor este későn végzünk! s aztán kézbésítés, szinte egészen estig. ■ ■ ■ ■ Tarnalelesz gyorsan fejlődő falu. Az emberek egyre többet akarnak tudni a világról: a postára 700 napilap, több száz hetilap, képeslap jár. Információk tömege egy korszerűen megszervezett láncolaton keresztül. Az utolsó láncszem: a postások munkája. j,. Hekeli Sándor mondotta, mindent elkövetnek, hogy jól sikerüljön a bemutatkozás a gépgyártással is. —A gépsorok műszaki, technológiai dokumentációit a siroki gyár célgéposztálya készíti, a gépek legyártása pedig a mi gyárunk feladata lesz. Több hazai vállalattal kooperálunk, importberendezésekre is szükség lesz, de a gépsorok 80 százaléka gyárunkban készül majd. Nem először gyártunk már ilyen gépeket. Két gépsor régóta dolgozik a központi vállalatunknál. Természetesen az exportra készülő gépeket lényegesen magasabb színvonalon kell majd elkészíteni. — Egy-egy gépsornak mennyi az ára? — KÖZEL nyolcmillió forint. De ha ehhez hozzávesszük, hogy eddig nyugati valutával fizettünk ezekért a gépekért, s ma már exportra gyártjuk, akkor már lényegesen nagyobb vállalkozásunk ériéke. Az előkészületek javában folynak, a dokumentációk elkészítése után azonnal megkezdjük a gépek gyártását. Rendkívül komoly, felelősségteljes munkáról van szó, de úgy érzem, képesek vagyunk a feladatot jó minőségben és határidőre elkészíteni. — A gyárba egymás után érkeznek a megyei állami építőipari vállalat tehergépkocsijai. Újabb beruházás indul talán? — Igein. 'Tizenhárom és fél millió forintos költséggel egy új üzemcsarnokot építünk. A beruházás keretében épül még egy központi irodaház, a földszinti részében öltözővel, mosdóval, szociális létesítmény ekkel. Ezenkívül az elkövetkezendő öt év során nem kevesebb, mint 77 millió forintot fordítunk a géppark korszerűsítésére a technika színvonalának növelésére. Megépítjük a kompresszorházat, több mint hatmillió forintos költséggel megvalósítjuk az olajtüzelést is a gyárban. Az említett beruházásokra annál is inkább szükség van, hiszen a IV. ötéves terv végére gyárunk termelési értéke megközelíti a félmilliárd forintot. A nagy felfutáshoz biztosítani kell a műszála, a technológiai, a személyi és természetesen a különböző szociális feltételeket is. — Az abonyiak éveken keresztül harcoltak ezért « gyárért. Mindezt kamatoztatják-e most a gyárban? — IGEN. Dolgozóink jelentős része a járási székhe• lyen lakik, s rajtuk kívül még hót faluból járnak hozzánk dolgozni. S hogy számításaikat megtalálták nálunk, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy válalatumiknaík nincs létszámgondja, stabil, kiegyensúlyozott kollektívával dolgozunk. —koós— Albérlet vasfüggönnyel A vasfüggönyös albérlet az egri dr. Nagy János utca 2. szám alatti lakásban van — Kunné született Kása Erzsébet „jóvoltából”. Hogyan kerülhetett a majd két méternyi magas, a lakrészt szinte teljesen lezáró, függönyös vaskerítés a szobába? Azt hisszük, ezt nem nehéz kitalálni, ha elmondjuk, hogy Kunné, az albérlő, fiatal nő, a főbérlő pedig egy teljesen egyedülálló, magányos, 85 éves öregasszony. Kunné évek óta pokollá teszi az öregasszony — özv. Szepessy Lajosné —, életét, mert mindenképp ö szeretne a kétszobás, gázfűtéses lakás főbérlője, gazdája lenni. Az idős asszony eddig már nyolcszor felmondott albérlőjének, de nem hajlandó a távozás hímes mezejére lépni, s egyre többet árt, amivel csak tud, nyugtalanítja és keseríti a védtelen öreg életéi. özvegy Szeppesy Lajosné végső elkeseredésében a Legfőbb Ügyészséghez fordult segítségért és jogvédelemért. Érdemes idézni a keserű hangú, nagyon-nagyon bánatos levélből: „...Semmire nem vágyom, csak nyugalomra, egyedül, 85 évemmel. Egy erőszakos nő tette az életemet pokollá, befészkelte magát, teljhatalmúlag uralkodik felettem, mint főbérlőn. Én félek tőle, mert sok esetben tettlegességet követett el rajtam. Csak azt várja, hogy így pusztuljak el és uralhassa az egész lakást. Azt mondja: a körme közül sosem engedi ki ezt a lakást. Ez a halálomat jelentené. En állandóan beteges vagyok ... Vaskerítéssel elrekesztette a szobát, hogy oda senki ne léphessen. Az ablakomat nem tudom megközelíteni,.. 3 év óta gázért egy fillért nem fizetett és állandóan használta... Minden második hónapban az inkasszáló a villanyt kikapcsolja, két hónapig nincs áram a lakásban. Szörnyűség, amit kiállók, könyörgöm a kilakoltatásért ...” A levélhez nem szükséges kommentár. Nem szükséges, mert ha az albérlőt valóban emberséges jó érzések vezérlik, már régóta keresett volna magának másik lakást, s óvakodik mindattól, hogy nevére bármi dolog is árnyékot vessen. A nyolcszoros felmondás azonban — és egyéb tényezők —, egészen mást igazolnak, mint emberséget, jó érzést. Az idős asszony a bíróságtól is segítséget kért most már az albérlője ellen; érvényesítsék a felmondást! Ugyanakkor pert indított az ingyenes gázhasználat, a meg nem fizetett gázszámlák miatt. És — érdekes módon —, Kunné is a bírósághoz fordult. Ö a felmondás érvénytelenítését kéri, mondván, hogy a szocialista együttélés szabályai ellen sosem vétett és a szobát lerekesztö vasrács sem létezik stb., stb. A vasrács, majd két méternyi magasan, függönyösen, ott áll a szobát lezárva — özv. Szepessyné lakásában. Dr. Kisfdludi Dezső, az Egri Városi és Járási Ügyészség vezetője, aki velünk együtt maga is látta ezt a „szerkezetet”, személyesen tett lépéseket, hogy a tanács ettől a felesleges, durva és groteszk dísztíménytöl a szobát megfossza. A bíróság eljárására még csak ezután kerül majd son Nem szándékunk, hogy a döntés elébe vágjunk. Csakis kötelességből emeltünk mi is szót egy becsületben és tisztességben eltelt élet, egy megöregedett, s magányosságában kiszolgáltatott mellett. Pataky Dezső Népúj ságiunkét Hevesen Tegnap, csütörtökön, Hevesen találkoztak a Népújság olvasói, terjesztői, a helyi párt- és tanácsi szervek képviselői, valamint a Népújság szerkesztősége és a Lapkiadó Vállalat vezetői. A tartalmas^ baráti megbeszélésen, amelyet Szabados Lajos, a községi pártbizottság titkára vezetett, a nagyszámú részvevő elmondotta véleményét, tapasztalatait és igényeit is egyben a lap munkáját illetően. A felmerült kérdésekre Gyur- kó Géza, a Népújság helyettes főszerkesztője és Tóth József, a Lapkiadó Vállalat
