Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

Szibéria tájain Irkutszk kincsei között Ráttív KTV^rJTH 8.IS Népi muzsika. 1MW Előadás Eötvös Józsefről. 8.20 Ivau Szuszauyin. Részle­tek. 10.05 N'yltnikék. 10.10 Zenekari muzsika. 11.30 A Szabó család. 12.20 Ki nyer nini 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.15 Válaszolunk liallgatóinknak. 11.00 Hegedű- és zongora­müvek, 11.26 Oi.-erettrészlctek. 14.10 Kóritspódlum, 15.10 Az élő népdal. 15.20 Isltolarádió. 16.05 V, Horowitz zongorázik. 16.38 Béres Ilona legkedvesebb versel. 17.20 Közvetítés a Magyarország Norvégia EB labdarúgó­mérkőzésről. 18.45 Hallgassuk együtt! 20.26 Töltsön egy órát kedvenceivel! 21.28 Gondolat. 32.20 Zenekari hangverseny. 23.25 Versek. 0,10 Sanzonok. PETŐFI 8.05 Zenekari muzsika. 8.45 Arab arcképcsarnok *. Bumedien. 9.00 Könnyűzene. ' 3.30 Mi van a varázsdobozban? 11.55 Néhány perc tudomány. 12.00 Kamarazene. 13.03 Operarészletek. Kettőtől — hatig .., 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Fiatalok hullámhosszán. 30.05 Könnyűzene. *0.28 Purcell: Dido és Aeneas. Háromfelvonásos opera. 21.28 Verbunkosok. 22.15 A históriák forrásánál. 23.35 Könnyűzene. 23.15 Zenésjátékrészletek. MAGYAR 8.03 lskola-tv. 0.30 Delta 9.55 Rózsa Sándor. 10, rész. 10.40 Trákok. Bolgár kisfáim. 11.15 Ebédszünet.., 16.33 Híreik. 16.40 Postagalambok, 17.20 Közvetítés a Magyarország —Norvégia EB labdarúgó- mérkőzésről. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv-híradő. 20.00 Maigret felügyelő . i; 20.50 Nyitott könyv. 21.40 Lehetőség és valóság. 22.20 Tv-híradó. POZSONYI 9.45 Csehszlovákia—Wales labdarúgó-mérkőzés., 19.30 és 22.10 Tv-híradó. 20.25 Dalok. 20.45 Fúvóazene. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Van, aki megteszi, van, aki nem Színes, szinkronizált angol film vígjáték EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) Fél 4. fél 6 és este fél 8 órakor Modern Monte Cristo Színes, szinkronizált francia —olasz film GYÖNGYÖSI PUSKIN ' Kongresszusi ifjúsági íilmnapok Kitörés GYÖNGYÖST SZABADSÁG Szerelmi álmok. I—II. rész (Dupla helyárak) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hé barátom, itt van Sabata (Felemelt helyárak) HATVANI KOSSUTH Ben Wade és a farmer OH í ffilGT Egerben: 19 órától csütörtök reá -; i :■ óráig, a Bajcsy-Zsi- f linszky ; . renriciJben. (Te-' leton 11-10.) Rendelés gyerme­kek észtre is. Cj tgyjs.-.n: 19 órától c tök :■< -gél 7 óráig, a Jók: utca 4i. s m alaui rendelőben. (Te­leíon: 17-27.) I b btiás emberekről Pataky Dezső október 24-i cikke felkeltette az érdek­lődésemet, annál is inkább, mivel a pesti vonaton szin­te a véletlen folytán volt szerencsém személyesen lát­ni és hallani, egy „ízig-vé­rig” bibliás embert-. Ponto­sabban egy fiatalasszonyt, aki szónoki magabiztonság­gal hirdette a „tanokat”. Hallgattuk, s 6 csak mond­ta. Számomra akkor telje­sen új volt, amit hallottam, csak közvetlen utána került a kezembe Pataky Dezső cikke. A két gondolatsor kapcsolódásúnál érzem, ko­moly hiányosságok vannak a mi ismeretterjesztő mun­kánkban. Ezt arra is merem alapozni, hogy amikor meg­kérdeztem a fiatalasszonyt, hány osztályt végzett, maga­biztosan jelentette ki: nyol­cat. Nem volt idősebb har­minc esztendősnél, és talán éppen ezért lepett meg „ige­hirdetése”. Én, hogy őszin­te legyek, aggasztónak tar­tom ezt a jelenséget. S fel­vetődik a kérdés, mit kelle­ne tenni, hogy felszámoljuk ezt a középkori gondolko­dást, itt, Európa közepén. Megítélésem szerint az ala­csony szellemi szintet kell felszámolni. Hathatósabb természettudományi felvilá­gosításra -van szükség, s nem utolsósorban még anyagi ál­dozatokat is hozni azért, hogy tanaik valótlanságáról meggyőzzük ezeket az embe­reket. A legnagyobb problé­ma szerintem az, hogy a kí­vülállók között is egyre hó­dítanak Jehova tanúi. Az igehirdető, akivel magam is találkoztam, mindössze két éve töröltette magát a ka­tolikus egyházból. Varga Gyula Kál Találkozó Gyöngyösön A KPVDSZ kulturális na­pok keretében jól sikerült találkozót rendezett a He­ves megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat és a Borsod megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottsága a szocialista brigádok részére. A találkozó árubemutatóval és kóstolóval egybekötött szakmai tapasztalatcsere is volt. A két vállalat szoci­alista brigádjainak jobb kap­csolatát volt hivatott kiépí­teni ez a találkozó. Ugyan­csak e napok keretében ke­llletékes helyen megen­gedték, hogy Erzsébeti Pál, jogerősen elítélt köztörvé­nyest meglátogassam a szo­morú rabságbanBörtönőr vezeteti a találkahelyre, egy első emeleti magánzárkába, amely csak akkora, mint egy jobbfajta pesti albérleti szo­ba, amelyért négyszázötven forintot kér a tulajdonos. A cella berendezése szokásos: egy vaságy, egy mosdó, egy asztal, egy szék, egy vizes­kupa. Az elítélt jóvágású, negyvenévesforma ember, arcán, szemén örökös szomo­rúság borong, de ez teljesen érthető. Nem tudja, hogy új­ságíró vagyok, eléggé meg- illetődötten fogad. — Miért került ide? Az elítélt arca kissé el­pirul, ádámcsutkája ránga­tózni kezd, látszik, hogy bir­kózik a szavakkal. — Miért került ide? — sürgetem a választ. — Idegen tulajdon eltulaj­donítása miatt. így fogalmazza meg a bű­nét bonyolultan, de finoman. — Szóval, lopott? Szomorúan bólint. — Mit lopott? — Téglát. — Mennyit? — Egy vikendházra valót. — Kitől lopta? A kemény, edzett, jogerő­rült sor egy találkozóra Gyöngyösön, a Borsod—He­ves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat egri fiókjának szo­cialista brigádjaival. A Két vállalat brigádjai szocialista szerződést kötöttek a talál­kozón. Bóta Sándor Eger Segíteni a mezőgazdaságot Lassan már hagyományos­sá válik megyénkben, hogy a középiskolás tanulók segí­tenek az őszi munkákban. A diákok így gyarapítják az osztálypénztárt, hogy alka­lomadtán azután közösen el­költsék. A füzesabonyi gimnazis­ták legutóbb a SZÖVTER- MÉK káli telepén dolgoztak. A paprika darabolását vé­gezték a konzervkészítéshez. A füzesabonyi Petőfi Terme­lőszövetkezetben a burgo­nya-szedésnél segítettek. Legkellemesebb élményeik természetasen a szüreten va­ló segédkezéshez fűződnek. A. társadalmi munkával keresett pénzt kirándulásra, színházlátogatásra használ­ják fel. A megkeresett öss- szeg egy részét a KlSZ-szer- vezet pénztárába fizették be, ezt vetélkedők és egyéb rendezvények költségeire fordítják. Tóth Kálmán Füzesabony Közgyűlés Recsken Az MHSZ recski szerveze­tének tartalékos és lövész­klubja megtartotta évi köz­gyűlését. Ezen értékelték az 1970—71. évi honvédelmi munka eredményeit és hi­báit, s megtárgyalták a kö­vetkező évi feladatokat. Részt vettek a tanácskozá­son a járási MHSZ-vezetők is és tanácsokat adtak a jö­vő évi feladatok megoldásá­hoz. A közgyűlés végén a szervezet vezetősége okleve­leket és tárgyjutalmakat adott át azoknak a klubta­goknak, akik derekasan ki­vették részüket a honvédel­mi munkából. A szervezet folyamatosan dolgozik, a közgyűlést köve­tően megtartották a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom emlékére rendezett légpuska, kispuska és hatlö­vetű sportpisztoly lövészetet. Pócs János Recsk sen elítélt köztörvényes sí­rással .küszködik. — Sajnos, uram, hozzá­nyúltam a társadalmi tulaj­donhoz. Mert, tetszik tudni, kőműves az én becsületes foglalkozásom, egyik építő­ipari vállalatnál dolgoztam, annodacumal. Ennem, meg a Mihályi szak társat, aki szin­tén itt ül, a szomszédban, a tizennyolcaiban, bíztak meg Gyermekkorom egyik ked­venc olvasmánya volt Verne Gyula Strogoff Mihály című regénye. Az író hősét az 1870-es években Irkutszkba is elkalauzolja. Verne így ír­ja le az akkori várost: „Ir­kutszk Kelet-Szibéria fővá­rosa. Nyugalmas napokban 30 ezren lakják. Az Angara jobb oldalán az egész mere­dek parton templomok sora­koznak. Közülük í#s kimagas­lik a székesegyház. És festői rendetlenségben elhelyezett házalt tarkállanak. Kicsit messzebbről, a Szibériai út mentén 20 versztányira emelkedő hegyről nézve a kupolák, a minaretszerű tor- nyók és magasba nyúló csú­csok, a japán vázákra emlé­keztető hasas tetők, keleti külsőt kölcsönöznek neki. De a városnak ez az arca eltű­nik, mihelyt az utazó átlépi a városkaput. A félig bizán­ci, félig kínai várost euró­paivá varázsolják a gyalog­járókkal szegélyezett, árkok­kal átszelt, hatalmas nyír­fákkal beültetett, kövezett utcák, téglából és fából épült házakkal, melyek közül né­hány — emeletes”. Verne sohasem járt Ir- kutszkban, leírása mégis hi­teles, hiszen korabeli forrá­sokra, képekre támaszkodott. A mai utazó a „városkapu” átlépésekor, a nagy forgalmú repülőtérről kilépve nyüzsgő életet, valóban európai kül­sejű utcákat és forgalmat ta­lál. A város a 782 ezer négy­zetkilométer kiterjedésű Ir- kutszki Terület központja. Novoszibirszk mellett a kontinensnyi területű Szi­béria tudományos fellegvára, azzá teszi a nyolc tudomá­nyos intézetet egyesítő, 250 tudóst és 1500 tudományos munkatársat foglalkoztató akadémiai intézet. Az Anga­ra másik partján Novoszi- birszkhez hasonlóan akadé­miai város is épült. A tudo­mányos képzés központja a Politechnikai Főiskola 21 ezer hallgatóval. Vendéglá­tóim jóvoltából alkalmam volt betekinteni mindkét in­tézmény életébe. Az akadémiai intézet el­nöke, V. D. Szocsava pro­fesszor, akadémikus már kö­zel járhat a 70-hez, de fia­talos lelkesedéssel számol be az Irkutszkban folyó tudo­mányos munkáról. O maga a Szibériai és Távol-Keleti Geofizikai Intézetet vezeti, jói ismeri hazánkat és nagy azzal, hogy felépítsük a me­gyei börtön új kőkerítését. Munkához láttunk. dolgoz­tunk, • dolgozgattunk, bár csak órabért fizetett a vál­lalat. Aztán, mikor megáll­tunk egyet füstölni, Mihályi megemlítette, amit mondani szoktak, hogy minden ember­nek van egy téglája a bör­tönben. Én erre hülyéskedés- ből azt mondtam, hogy ha már ilyen szerencsés hely­zetbe kerültünk,, hogy mó­dunkban van megtenni, hát vigyük haza a téglánkat. A fájrgntkor egy-egy téglát, tét­elismeréssel beszél itteni ba­rátairól. A tudósok intenziven fog­lalkoznak a földmágnesség és a napfoltoknak a rádió­hullámokra gyakorolt hatá­sának tanulmányozásával. Az intézet más részlegeiben a földmozgásokat kutatják. Er­V. B. Sohava professzor, akadémikus, az Irkutszkí Akadémiai Intézet elnöke. re Itt nagyon alkalmas a te­rep. Mint megtudtam, a Baj- kálon túl szinte állandóan reng a föld. Az Energetikai Intézet a vízi erőművek problémájával foglalkozik és itt készül az energetikai mérleg az egész Szovjetunió számára. A, föld mélyének kincseit, különösen az itt található ritka elemeket tárja fel a Föld-kémiai Intézet. A Baj- kál-tó mellett a Limnológiai Intézet, a vidéknek a vilá­gon egyedülálló állat- és nö­vényvilágát és egyéb termé­szeti jellegzetességeit kutat­ja. Az intézet munkájával a Bajkál-tó partján személye­sen is megismerkedhettem. Erről majd később. . Bokros munkája mellett is időt szakított M. F. Kleerov, a Politechnikai Intézet ta­nulmányi igazgatója, hogy tünk a táskánkba a kenyér meg a szalonna helyére. — Csak nem ezért ülnek? — Nem ezért. Csak a tör­ténet kezdődik itt. Este Ku- bicska suszterrel iszogattam, s eldicsekedtem neki, hogy hazahoztam a téglát. Erre Kubicska, akiről tudni kell, hogy néha letér az egyenes útról, szépen megkért, hogy ha már módom adatott, vi­gyem haza az ő tégláját is. Egy krigli sörért kötélnek áll­tam. Itt egy pillanatra megsza­kad a beszélgetés, mert a ra­bot meg akarom kínálni egy Kossuth cigarettával, de ő megelőz és elém tart egy egész doboz Savariát. — Hát, ez hogy került ide? Az elítélt fájdalmasan le­gyint. — Még ez is csak kezdete a történetnek. Szóval, dolgoz­tunk dolgozgattunk, pedig, mint már mondottam, a vál­lalat csak órabért fizetett. Piát, kérem, nem tudtam sza­badulni a gondolattól, hogy itt mindenkinek van egy tég­lája. Igen, a szólásmondás hatása alatt álltam. Az a bű­nös. Néztem, nézegettem a téglákat, s azokra gondoltam, akiket nagyon szeretek. Ez itt Teréz néném téglája..., ez az édesapámé..., ez az édes­anyámé. .., amott az édes fe­leségemé. .., amaz a Józsi só­goré... nagyon nagy az én famíliám' kérem. Kezdtem félredobálni a téglát, meg­mondom őszintén, a legjavát, mivel, már mondtam is, na­tájékoztasson az immár több mint 40 éves főiskolai mun­kájáról. 1930-ban három fa­kultással: a bányászatéval, a geológiával és a fémfeldol­gozóval indult. Az iskola 1900-ban lett Politechnikai Főiskola es ma nem keve­sebb, mint 89 különbözei szakra készítik elő a 21 ezer hallgatót, akik főleg Szibé­riából jönnek. Külön fakul­tás foglalkozik a külföldiek oktatásával, főleg mongolok jönnek ide tanulni. A főis­kolának három kihelyezett fiókintézete is működik Bratszkban, Csitában és Cse- remhovóban. Az intézet laboratóriumai közül külön büszkeséggel vezetnek végig az elektro­mos számítógepek helyisége­in. A laboratórium ifjú ve­zetője elmondja, hogy a XXIV. kongresszus határoza­ta alapján különösen azzal foglalkoznak, hogy miként hasznosítsák az automatizált eszközöket a vezetésben. Lel­kesedésében megkísérel megismertetni a gondolkodó gépek munkájával. Meg kell vallanom, nem sok ered­ménnyel. Mint a csoda bi­rodalmában, úgy járok a szá­momra titokzatosnak tűnő eszközök között, miközben megmutat egy kísérleti gé­pet, amely — ezt ő mondta — a világon általánosan használt kettős számrend­szer helyett hármas szám- rendszerrel dolgozik és ezzel közelebb visz ahhoz a célhoz, tiogy a számítógépek ered­ményeit betűkkel fejezhes­sék ki. Én legalábbis így ér­tettem. A gép 5Ó00 informá­ciót tud feldolgozni másod­percenként . Közelebb éreztem magam­hoz az iskola ásványtani múzeumát, amelyben a már­ványtól a gyémántig, a vas­érctől a színarariyig, a Szi­béria mélyén található va­lamennyi kincset megismer­hettem. Ogyincova Olga Vi­tel j óva, a múzeum ősz hajú gondnoknője, oly szeretettel magyaráz a kiállított tár­gyakról es azok történetéről, hogy szinte magam is a szí­vembe zártam azokat. Gáti István gyón szeretem■ a famíliámat. Láttam Mihályi szaktársról is, hogy szeretteire gondol ép­pen, mert ö is kezdte félre­dobálni a téglákat, megmon­dom őszintén: a legjavát. Mi­hályi szaktársnak is elég né­pes a famíliája. Midőn sze­retteink téglája jókora ku­pacba gyűlt, Mihályi azt mondta, hogy nem érdemes sokat vacakolni, vigyük ha­za a téglákat egy füst alatt, nem kell begyulladni, a ku­tya se ugat meg bennünket, csak szerezzek egy belevaló sofőrt, aki vállalja a fekete­fuvart. Megmondom őszintén, én nem tudtam olyan sofőrt szerezni, de Kubicska susz­ter, akiről már említettem, hogy néha letér az egyenes útról, néhány krigli sörért beszervezte Kovács huszon­négy Jánost a TEFU-tól. Az éjszaka leple alatt lo­pakodtunk szeretteink tég­láiért. A hold sem világított, a csillagok sem ragyogtak, a kutyák sem ugattak, minden úgy ment volna, mint a ka­rikacsapás. De Tpontosan eb­ből a cellából, ahol most én ülök, küesett egy rab, egy csirkelopásért elítélt senki, észrevette, hogy valami nem stimmel és fellármázta a bör­tönőröket. 1991. október 27« sütőm (Folyt, köv.) | Simon Lajos: A borion téglái

Next

/
Oldalképek
Tartalom