Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
✓ FARKAS ANDRÄS: V Es mikor is van az úgy? Tegnap, a séta közében Orrom alatt, ha hadartam, Dünnyögi, mamlaszi módon Menve az esti avarban: Tik-tak a perc meg az órai Es ha az óra se lenne? Es ha kikapcsol a műszer? O, mi maradna ma benne? Es mikor is van az úgy, hogy Semmi a perc meg az óra. Olyan üres, hogy a fájás Rájön a rossz utazóra?I Es mikor is van az úgy, hogy Mintha telistele lenne, Es ragyog is, melegít is, Boldog igézete benne, •I Benne, belőle kilódul Fénye, tökéletes-árván, Es ragyog önmaga kedvén, Mint a mimóza-szivárvány? Ősz van, a percben, az órán Futnak előre a részek, Majd keresik keserűen Ott, valahol az Egészet, Mint a kövér liba-felhők. Jó-alacsonyra repülnek, Es valamit kigagyognák Néha az emberi fülnek, Es ez a fül befogadja, Es csak a szív veri vissza: Hogy lehet itt, az időben Bárki is emberi, tisztaI KÁRPÁTI KAMILL; Eger és a felvilágosodí« Fekete rózsa Hogy a Mézes utcában nem leltelek, a Süllő utcába nem hívtalak. A tó közepén hangraforgó úszott, a hád-folyosón egy kemény kalap. S hogy a hangraforgó rólad énekelt, hallgattunk én és a kemény kalap, és egyre jobban fájt, hogy nem leltelek, s a Süllő utcába nem hívtalak. Szoknyáját föltűrt hajnal jött a vizen. Bámulták buborékszemű halak. Esetlen, fekete rózsaként úszott, nyomában úszott a kemény kalap. SZOMRÁKY SÁNDOR: f Útközben Miközben rád gondoltam, szilánkokká huUt szét a nap és elrepedt az ablaküveg is. Kék semmiben lebegtek a felhők, szomorú-sárgán mosolyogtak a fák, amikor eszembe jutottál. Szögletesen, bárgyún fésülködött mellettem egy gyerek, lent géppisztolyával tisztelgett egy katona — s te kócosán tűntél fel és lazán, mint seben a vatta. Regős István: Csinálni kellene valamit — Tankolni kellene valahol. — Tankolni? Akkor már inkább álljunk kézen! — Az túl egyszerű. Kevesen figyelnek ránk. — Hát akkor mit? — Csinálni kellene valamit. Nem tudunk mit kezdeni ezzel a... — Magunkkal nem tudunk mit kezdeni. — Hát magunkkal kellene valamit kezdeni. Itt van a szabadságunk. Megyünk erre száz kilométert, meg arra százat Vagy beállunk a bárba, menetrendszerűen. Eljátszuk itt magunknak a nagy életet.. — Mit? Ezt a füstöt? A részeg zongoristát? A sötétet? Ezeket a gyenge kis nőket? A whiskit? Meg, hogy ismerjük a bártulajt? — Azt. De józanul ocs- mány, hervasztó ez az egész! Még díszletnek is rossz. — Menjünk innen? — Menjünk. — Sokat kellene olvasni. — Hát nem olvasunk? Dehogynem. — Állnak és bámulnak. Nem is rossz fejek. Egy csomó spirituszos. Nézd, ott a Dzseki, a Pista meg a többi. — Az a zongorista legalább beleissza magát az érzelmeibe. — Ha van néki. — Nincs ideje kijózanodni. Emlékszem, mikor még kis krapek voltam, úgy bámultuk Földváron, mint egy istent. Már akkor is holtrészeg volt. — Most meg pertuban vagy vele. — Nagy teljesítmény! — Csinálni kellene valamit. — Holnap hová megyünk? — Mit tudom én. A Nagyszállóba. — Minek? Odakacsázunk egy csodálatosan fésült babához, elő a jómodorral és „szabad egy táncra, kisasz- szony”? öreg vagyok már ehhez. — Tudsz jobbat? — Valami jó kis szerelem kellene. — Sajnálom azt a nőt. Isteni kéglije volt. És meg izeretett is. Oltári jó fej volt. Mindenről lehetett veil dumálni. Holnap felhívom. — Az se kellett.: — Nekünk a Világ Nője se kellene. — Az se. De pénz az kéne. — Minek? Mondd meg, minek?! Tessék. Most tízezer forint van a zsebemben. Jó? Tessék, most mit kezdjünk vele? Mondd mit kezdjünk? — Nem tudom. De már az, hogy van. Szóval, érted? Így azért más... — Más a fenét! Egyébként feljártam hozzá. Mármint a nőhöz. Egy éjjel háromszor összevesztünk. Hazarohantam. Aztán vissza. Fel kéne hívni. — Hívjuk. ' — Ilyenkor ne. Vagy két hónapja felhívtam, azt mondtam, csak azért kereslek, mert kolbászt akarok venni tőled. Röhögsz, mi? Az anyja küldte faluról. Állati jó kolbász volt. Azt mondta, tudta, hogy csak ezért hívtam fel. — Én is sajnálok valakit. Emlékszel arra a kis mixerbabára? Vén baba lehet már... Vén ? Jó lehiggadt és kész. Olyan dolgom sose lesz többé, mint mellette volt. De ő sem volt jó. — Nekünk a Világ Nője se kellene. — Délelőtt aludt, délután fodrász, éjjel dolgozott. Reggel meg bebújt az ágyamba. De elszúrtam. — Nem voltál álmos hajnalban? — Néha. — És holnap mit csinálunk? — Délelőtt meló. — A munka! — Banditól tanulhattunk volna. Nekivágott és csinálja. — Ki sem mozdult a kégliből. Ügy tanult, mint egy güzü. Percre beosztotta az idejét. Mi erre egyszerűen képtelenek vagyunk. — Akkor mehetünk a francba. Jó lenne valami, jó lenne valami. De persze, semmiért. Ingyen. — Na, azért nem egészen. .. — Ne játsszuk meg magunkat, apám! Itt állok egy kész kötettel. Arra is képtelen vagyok, hogy megmozduljak. Mitől vagyunk ilyen tespedtek? — Körülöttünk meg minden forr. — Te, üt állattan a bal első kerék... — Nekimentem egy rohadt holtvágánynak. Szétvágta a két első gumit. Megvulkanizálták. Az üt — Ócska már ez. — Öcska? Az életem van benne! Negyvenezer forint Egy zoknit nem vettem, egy pohár sört. Mintha a bal lábamat vágnák le... — Röhögök. Sajnos röhögök... — Én is.'Belül röhögök. — Jobb lenne a Dunába fordítani. És holnap újat venni, — Az ötszázas helyett egy Musztángot? Mi? — Az! Micsoda műszerfala van, egy Musztángnak, apám! — Nekem még ötszázasom sincs. — Örülj neki, hogy nincs rá gondod. T — De otthon van..: Otthon van gond. — Engem már nem érdekel a feleségem. Egyébként sötét az ablaka. Biztos megint annál a szerencsétlen barátnőjénél alszik. — Mindenkit érdekel egy kicsit a felesége. Nekem ne linkelj. — Hányszor, de hányszor tolakszik elém az Évi! Amikor már azt hiszem, csak az van, akit ölelek. — Szeretted... Nem lehet csak úgy egyszerűen leradl- rozni. — Csak még egyszer találkoznék egy ilyennel! — ök meg téged keresnek. De biztosan megunnád őket. — Dehogy unnám! — Mi mindenkivel lefék- szünk. Mindenkivel. — Így nem lehet — Hát, hol vannak azok a nők? Hol lehet megtalálni őket? — Nem tudunk élni, öregem. — Nem hát — Felhívlak. Otthon lessel? — Tízig. — Csinálni kellene valamit — Jó. Holnap majd megbeszéljük. A XVIII. SZÁZADI EGER szellemi színképének megrajzolásán sokan fáradoztak s e fáradozások gyümölcseképpen jelentős eredmények is születtek. Mégsem mondható egyértelműen, hogy minden munka elvégeztetett. Mert jelentősek ismereteink a képzőművészetet, építészetet illetően, de Eger XVIII. századi irodalmi arculatának tudományos igényű, részletező feldolgozása pl. ma is hiányzik. A részeredmények ellenére is. Pedig nem kétséges: a XVIII. század végéig olyan szellemi mozgás jellemzi a várost melyhez foghatót legfeljebb az egykorú Pest-Budán vagy Debrecenben tapasztalunk. S ez a mozgás valóban mozgás volt pezsgő vitákat nemegyszer kemény küzdelmet eredményezett melynek győztesei és vesztesei egyformán voltak. Lényegében ez a tény serkentette a MTA Irodalomtudományi Intézetének irányításával működő XVIII. századi kutatócsoportot arra, hogy ez év októberének utolsó napjaiban Eger és a korai felvilágosodás problematikáját tűzze tudományos tanácskozásának napirendjére. Mi indokolhatja valójában Eger és a felvilágosodás viszonyának tudományos vizsgálatát? A válasz sommásan ez lehet: az ‘mént emlegetett szellemi mozgás, melynek ezúttal éppen csak néhány jellemző, de fontos momentumára hívnánk fel a figyelmet. Már a XVIIT. század derekán jelentős mozzanattal járul hozzá a kora felvilágosodás eseményeihez a fényűzéséről híres Barkóczy Ferenc püspök, akinek irodalom- történeti szempontból legfontosabb érdeme a könyvkiadás a magyar nyelvű könyvkiadás támogatása volt. A Bessenyei György fellépéséhez kötött, s felvilágosodás bori művelődésügyi program — melynek egyik legfontosabb pontja a magyar nyelvűség szorgalmazása — előzményei között alighanem az egyik legjelentősebb kezdeményezés volt a Barkóczyé, s nem is csalt a könyvkiadás támogatása okán, hanem azért is, mert valójában egy irodalmi kör létrehozása is fűződik nevéhez-személyé- hez (A kör tagjai közé sorolható pl. a nemesi ellenállás költészetének olyan egyénisége, mint Orczy Lőrinc!) A MAGYAR FELVILÁGOSODÁS korai periódusának is részese volt már Ba- róti Szabó Dávid, kit elsősorban a Kassán megindított Magyar Múzeum c. folyóirat egyik szerkesztője- életrehívójaként tart számon az irodalmi köztudat s alighanem kevesen tudnak arról, hogy ez a Baróti Szabó jó ideig élt Eger falai között is. Eszterházy Károly egri működése-szereplése idején még elevenebb, színesebb *ó/WWVWúWWVVwV^- • lesz a bép. Az építtető sn n- vedélyéröl ismert püspök — tudjuk — egyetemet kívánt alapítani a városban s valójában az egyetemalapí' is monumentális terve hoza'Ja létre vele azt a könyvtárat, mely országos viszony!. 1 n is a felvilágosodás korának egyik legszakszerűbb, gazdagabb könyvgyűj nye. Máig sincs feldől — tanulmányban —, r arculatot mutat ez a k . tár, mennyiben lehetet .» felvilágosodás eszmekc egyik megismerési forr: . még akkor is, ha I házyrói tudott, hogy n igen tartozott a jelzett k szak legprogresszív gondolkodó fői közé. I j 1 fiai, természetűidül v anyaga, de a szépiroda il s egy korszerű tudornál'- velés (a korszerűség X \ I századi értelemben v ■ itt) lehetőségét kínál te. érdeklődőnek meg bizto -) tolta is. A nyolcvanas-kilencv ' évek egri szellemi éh jelentős eseménysor volt is, hogy a kor számos gos írója-költője, sőt legjelentősebb irodai - dósa is megfordult a ban. Tudott pl. hogy nult Gvadányi József lett Day ka Gábor és Verse-, ghy Ferenc; járt Esz -t zynál látogatóban Ka - Ferenc; a jogi lyceum ja, majd tanára volt ső magyar nyelvű iroc történeti munka szerző; pay Sámuel; s itt sz- és jó ideig itt is tanúit szerb származású n költő, Kazinczy híres triászának” egyik tagja kovics Mihály. Davka P pay, Vitkovics esetébe lönösen jelentős állom Eger, pályájuk-munkát esy-egy fontos forduló, tödlk ide. A magyar ' memtalizmus egyik h lírikusának ismert Da; kilencvenes évek el< pezsgő időszakát éli á -f ■ lévén a jozefinista pap . lő intézet neveltje, ha san szembe is kerül a rancia kérdésében k vatív Eszterházy Ká: és Szaicz Leóval. 1971. d. sának derekán konzis,.. > lis határozat értelmébe . távoznia a városból, i ni nem zárja ki azt mi - hogy volt tanulótársai, i< > Páyay Sámuel pl., ne t né személyében továbbra i a Kazinczy által is r becsült ifjú költészeté dig Pápay Sámuel Esz zy védence gyanánt kér. 1 Egerbe! PÁPAY SÁMUEL, 1808-ban megjelent s a maga korában egyedülálí. dalomlörlaneti munka magyar literatúra esni <» volt a címe) szerzője 1- — 93 között diákoskodik v - rosban, s nemcsak a dománj ban való alapc ■ tasságot szerzi itt meg, ha nem „a magyar nyelv és literatúra tanulásában is, az oskolai exameneken nyilván- súgosan kimutatta előmenetelét”. Vallomásaiból tudjuk: diáktársaival együtt mennyire intenzív figyelője és rajongója volt a kor haladó magyar irodalmának, Baróti Szabó Dávid, Kazinczy és mások művei voltak mindennapi olvasmányaik Részben már ez is magyarázza: miért lett épp Pápay 1796-ban az egri jogi lyceum magyar nyelv és irodalom- történeti katedrájának birtokosa. A diáknak is eminens Pápay tanárként is kiválónak bizonyult: előadásainak anyagát használja jóval távozása után is minden irodalomtörténet-professzor az említett intézményben, de tanítványai is dicsérettel szólnak róla. Vitkovics Mihály írta róla: Gessner Idyl- liumainak Kazinczy fordította példányát .....Pápay a jándékozta nekem, midőn tanítványa voltam. Megcsókolta és úgy nyújtá nekem: Nesze Miskám, olvasd nyelvünkön a legszebbet. Ezt buzgón mondta ki... Ebből diktált példákat a stylus nemeiben”. Mindez jóval Kazinczy elfogatása után, hosz- szú évekig tartó raboekodá- sa idején történt, Pápay 1796 és 1800 közötti egri tanárkodása ideién,.. Lőlíös István NAGY ERNŐ: MÉSZÉGETŐ
