Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

I Folyhat-e felfelé a víz? Igen, ott szemben azok a bank emberei, ezt megérez­ni már a hangjukból is. A tsz-elnököt már régebbről ismerem. Aki egyszer látta ezt a zárt arcot, nehezen fe­lejti. Az elszívott cigaretta­végek halmazától teli hamu­tartók mögött a zaránki ter­melőszövetkezet főagronó- musa, a főállattenyésztő és a főkönyvelő. Jókor érkez­tünk. Kibontakoztak a front­vonalak. Elnök: Értse meg. Nincs s mmi bevételi forrásunk. Ha most nem vásárolom fel a borjúkat, tavasszal sem lesz, ami pénzt hozzon. A faluból már kivittek körül­belül száz üszőt. Azt mond­tam az embereknek a ház­tájiban. ne adjanak el töb­bet, várjanak. Két-három hétre visszatartottuk az el­adást, meg kell vennem a borjúkat. A bank egyik képviselője: Az a véleményem, hogy ne halmozzuk a dolgokat. Ügy is van most elég a nyaka­tokban. Majd tavasszal ve­szel borjút. Elnök: Lehet, hogy igaza­tok- van, de értsétek meg, hogy nem hagyhatom meg­győzni magam. Tavasszal valaminek kell hozni bevé­telt. Soroljam tovább? Lét és nem lét kérdé­se egy üzemi út építése. H& megépítem, ide jön ki át­venni az állatforgalmi és nem nekem kell beszállítani a jószágot Hevesre. Elkerü­löm a kényszervágások la­vináját. Tízezreket jelent minden egyes út. Egy szőkehajú nő a bank­ból: Tíz évig senkinek nem jutott eszébe, hogy üzemi utat kell építeni. Pont eb­ben. a helyzetben kell? A bank képviselője: Van pénzed rá'? Elnök: Nincs. — Mi a véleménye, hogy áll jelen pillanatban a ter­melőszövetkezet ? Kakukk Mihály állatgon­dozó nem akar elhamarko­dott választ adni. Sokáig gondolkozik, míg végre azt mondja: Jól. Szerintem most már jól, it Terméskiesések: a zaránki termelőszövetkezetben 1971. őszén. Búza: 800 ezer forint. Őszi árpa: 75 ezer forint. Fajta borsó: 278 ezer fo­rint. Repce: 80 ezer forint. Tavassá bükköny: 120 ezer forint. Bíborhere: 78 ezer forint. A különböző terméskiesé­sek és egyéb, gazdálkodás­ból adódó járulékos veszte­ségek összege: 2 millió 380 ezer forint. ★ — Véleménye szerint, hogy áll jelen pillanatban a ter­melőszövetkezet ? A kék overallos gépszere­lő, Paksi László megvonja a vállát. — A tsz helyzete szomo­rú. A pénzügyi helyzetünk nagyon rosszul áll. — Mit vár a zárszámadás­tól? — Nem hiszem, hogy a bent levő húsz százalékot kiadják. Ahhoz nincs bizal­mam. — Hogy került ide elnök­nek? — Az idén júliusban meg­kerestek a zaránki termelő- szövetkezetből néhányan. Akkor már a termelőszövet­kezet eldöntötte, hogy meg­válik a régi vezetőségtől. Keresték az új embereket. Én akkor a hevesi Kossuth­ban voltam főmezőgazdász. Leültünk, tárgyaltunk jó né­hány órán át. Ügy éreztem azok az emberek, akik meg­kerestek, bíznak bennem. Kivettem agy hét szabadsá- 1ot, gondolkoztam, Elvállal ­tam. 1971. augusztus 3-án a zaránki termelőszövetkezet 350 tagja megszavazta a bi­zalmat. 41 éves koromban termelőszövetkezeti elnök lettem. ★ — Találkozott már az új elnökkel? Csintalan Béla nekitá­maszkodik az istálló falá­nak, úgy válaszol. — Már hogyne találkoz­tam volna. Kijár az éjjel is ide. Volt már itt egyszer három órakor, meg egyszer négy órakor. Hát egy kicsit furcsa volt nem mondom, mert azelőtt rá se néztek a világra meg az emberre, de meg is látszott a jószágon. Ezeket is kivitették a gulyá­ra, persze hogy csak hiába ettek, semmi nem látszott rajtuk. Már három hónapja el kellett volna adni őket, de csak itt maradtak, mert nem volt súlyuk. — Hagy jöhetett össze ez a kétmillió 380 ezer forintos veszteség? — Sorolhatom. Február­ban 636 katasztrális holdra 14 mázsás búzatermést ter­veztek. Pedig tudták, hogy 541 hold van elvetve. 83 va- gonos térv helyett 66 vagon búzánk lett. -Nem volt vegy­szeres gyomirtás, nem mű­trágyáztak, három éves mű­trágyát szórattunk ki. 180 katasztrális holdat lehetett volna öntözni. Minden be­rendezés megvolt hozzá, csak öntözni kellett volna. 30 holdat öntöztek. Voltak olyan területeit, amelyek a termelőszövetkezet megala­kulása óta nem voltak meg­trágyázva. Soroljam tovább? 1971. szeptember 18-a dél­után. Észreveszik, hogy füs­tölög az egyik lucernakazal. A májusban rakott kazalt öngyulladás fenyegeti. Szét­vágják a kazlat, de azért es­te hétkor telefonáltak a tűz- oltőknak. Rövid beszélgetés a telefonban. — Tehát ég a kazal? — Nem lángol. Éppen ért kellene megakadályozni. — Szóval, nem ég. Éjjel egy órakor meggyul­ladt a kazal és 17 vagon ta­karmány leegett. Sürgős vá­sárlás a csányi termelőszö­vetkezettől, 10 vagonnal Pénz és újra pénz. Az elszívott cigarettáktól már szinte alig látni. Valaki ablakot nyit. Néhányan kö- hécselnek. Elnök: Játsszunk nyílt kártyákkal. Nem vagyok hajlandó kozmetikázni az adatokat. A tények, tények. Kétmillió háromszáznyolc­vanezres veszteség várható, A termelőszövetkezetet sza­nálni kell. Tiszta lappal aka­runk indulni. Tisztában va­gyunk, hogy mennyi költ­séggel jár egy szanálás után gazdálkodni. Egyet kérek, segítsetek és ne kelljen félmegoldáshoz nyúlni. Egy pillantás as arcokra; Gyulavári az új főagronó- mus keményein tartja a szá­jában a cigarettát, Györke. az új főállattenyésztő keze között gyúrja a ceruzát, Ma­darász, az új főkönyvelő szi­gorúan néz maga elé, ők már eldöntötték: tiszta lap­pal kell indulni. Tíz éves múltat kell felvenni, eldobni és újat kezdeni. ★ Az elnöki szobában ket­ten maradunk. Simonka Bé­la az öklére támasztja az állát. — Márpedig én ezt elvál­laltam. Ezek az emberek el­nöküknek választottak és hisznek bennem. Akkor pe­dig mindent, amire a nul­lánál több esély van, meg kell próbálni. Tudom, most minden körülmény kedve­zőtlen, mégis ennek a ter­melőszövetkezetnek most kell megvetnie azt, hogy talpra álljon. Elhallgat, belenéz a jegy­zetfüzetembe. Megakad a szeme egy vastagbetűs cí­men. Folyhat-e felfelé a víz? Soha nem írtam meg ezt a novellát Egy emberről akar­tam írni, aki elhatározza, hogy megváltoztatja a vízfo­lyás addigi irányát. Símon- ka nézi egy darabig a kiraj­zolt címet, aztán ennyit mond: — Folyhat* A Gagarin Hőerőművet a Visontán fejtett lignit elégetésévé. üzemeltetik. Időnkén• szükség van arra, hogy ezen kívül olajat is égessenek, vagy keverjenek a lignithez, pl a kazánok begyújtása alkalmával, ha a lignit fűtőértéke nem elegendő, vagy ha rendkívüli téti időjárás esetén a lignit szállítása elakad. E célbői a hűtőtornyok szomszédságában 4, egyenként tízezer köbméter olaj befogadására alkalmas tartályt szerének össze. Az acél­tartály elemei előre gyártva érkeznek a Szovjetunióból. (MTI foto — Ktmkwváes LászMI Adj az öregnek szép időt Yámosgycrk: szociális otthon Szigethy András ad) az öregnek szép idötz hadd üldögéljen ház előtt, adj. Uram» néki friss eröt,m (Babits) HALAS VAGYOK a költő­nek, hogy toliam csetlő-bot- ló szavai helyett, az ő szív- melengetően szép fohászá­val köszönthetem a vámoss- györki szociális otthon lakó­it Jó tíz napja már, hogy ■náluk jártam. Gondolataim azóta nagyon sokat időznek a hajdani földesúr, Kovács Visomtai László kastélyában otthont találtaknál. Sok jó dolgot, gondoskodást, tiszte­letre és elismerésre méltót láttam én ott, Az otthon tíz holdat mond­hat magáénak. Ebből a park hét, a konyhakert két és fél holdat foglal el. Az intézet­nek százöt lakója vans Nem­régiben ünnepelték a nagy család legidősebb tagjának, Malenkovits Emilnének, ki­lencvenedik születésnapját. Jól megvannak egymással az öregek, pedig hát szá­zan, százféle emberek. De drv Apor István báró és Krajlovich Oszkárné bárónő éppoly megbecsült tagja kö­zösségüknek, mint Maier Endre pedagógus, vagy Ka­tona Károlyné, egy vasutas özvegye. Megható módon igyekeznek, hogy megtartsák kapcsolatukat az élettel. Az általuk készült, különlegesen szép, színes takaró is eljut Vietnamba. A férfiak sem maradtak ki a munkából, ők gombolyították a fonalat. Aki Néhány szó a bizalomról a levelezés ürügyén IZGALMAS DOLOG a reggeli postabon­tás. Az írások, melyekben emberek tárulkoz­nak ki őszintén, felpanaszolva gondjaikat, ba­jaikat, mindig érdekesek, és furcsa módon jóval többet árulnák el íróikról, mint arneny- nyit azok valaha is el akartak árulni. A le­velek sok mindenről tájékoztatnak. Arról, mi foglalkoztatja legjobban az embereket, mi az a rendelet, amit nem értenek, vagy ami el­torzulva könyörtelen hideg betűvé vált, mire leért azokhoz, akiknek és akikért megszüle­tett. Amiről e levelek űrügyén mégis szólnék, az a bizalom. Illetve annak hiánya. Biza­lom hiányzik sokszor éppen azokkal szemben, akikhez segítségért fordultak, vagy jóindu­latú észrevételeket tesznek. Tálán legjobb példája ennek a napokban érkezett levél. „Egy olvasó”-nk kért számon tólünk egy sze­rinte méltatlanul elfelejtett dolgot. Szerkesz­tői üzeneteinkben válaszoltunk, s néhány nap múlva jött az újabb levél, melyben ismét névtelenül megírta, igazunk volt. De észre­vétele, — mely kétségkívül segítő akart len­ni — s önkritikája is a névtelenség homályán bői történt. De érkezik névtelen levél áruházakkal, gyárakkal, üzemek, intézmények munkájával kapcsolatban is. S ez még csak-csak érthető Lenne, ha az illető saját vezetőit bírálná, ’mert talásk^fél ft reumáétól. De mitől fel es miért marad ismeretlen az aki másutt tapasztalható hibáról szól? BIZALOM HIÁNYA a panasznál, s biza­lom hiánya a munkahelyi vezetőkkel szem­ben. Talán legszomorúbb példája ennek egy falusi kismama esete, aki későn és sajnos most már orvosolhatatlanul panaszkodott el­maradt szülési és gyermekgondozási segélye miatt. Ha bízik a vezetőjében, ha idejében szól áldott állapotáról, nem marad szerződés nélkül, meghosszabítják lejárt szerződését. (Ilyen munkahely is van!) De sajnos vala­miért nem bízott abban, hogy segíteni akar­nak, s mire szólt már nem lehetett változ­tatni a helyzetem. Mennyi bosszantó félreértés, mennyi le­folytatott vizsgálat elmaradhatna, ha az em­berek jobban bíznának feletteseikbe, az ügyüket intéző hivatalok dolgozóiban. Hány és hány olyan panasz érkezik, amit meg le­hetett volna előzni, ha egyenest annak szól­nak, akire tartozik. Valljuk be egy kicsit „panaszkodó nemzet” lettünk. Félreértés ne essék a lap munkatársai mindig szívesen se­gítenek a jogos panaszok elintézésében. De a napi posta eredménye mégis elgondolkoz­tató. Egyenesebben is célt lehetne érni sok­szor. Mert nem mindig igaz, hogy csak ak­kor intéződnek ügyek, lia megfelelő protek­ció is van. Sokszor nyitogatják a vélt vagy meglévő kiskapukat azok is, akik előtt a nagykapu is tárva lenne. — d. — csak bír, iparkodik valamit lendíteni a ház körül. Né­hány öreg a konyhakertben dolgozgat, varrnak akik a konyhai előkészítő munkák­nál segédkeznék. Az állat- állományt az otthon népsze­rű lakója, Csokaji Sándor gondozza, de gyakran lát­ni a falu felé kerékpározni, tanácshoz, postára, ahova éppen hírt, üzenetet kell vinni. MONDOM, LÁTTÁM én sok szépet Györkön. Dr. Uj- váry Béláné, az otthon igaz­gatónője elmondta, hogy gyakran vannak vendégeik. Iskolások, üzemi kollektívák, vöröskeresztesek igyekeznek látogatásukkal derűt, színt vinni az idős emberék hét­köznapjaiba. Én magam is egy ilyen látogatócsoporttal jártam a vámosgyörki szo­ciális otthonban. A visontai vöröskereszteseket kísértem el, akik magukkal hozták községük népviseletbe öltö­zött, menyecskekórusát is. Az ajándékok átadása után sok-sok dallal kedveskedtek az énekesek, s nótázva jár­ták sorra a fekvőbetegek szobáit is. És én akkor, amikor vé­gignéztem azokon a köny- nyes mosolyú arcokon, ak­kor. .. Nagyon elszégyelltem ma­gamat. Mért ügy érzem, nem teljesen fedi a valósá­got e megállapítás: a szoci­ális otthonokban élők anya­gi, egészségügyi helyzete tel­jesen megoldottnak vehető”. (A Magyar Vöröskereszt Or­szágos Központjának „Be­széljünk az öregségről” című ikiadványából.) Ezeknek az embereknek ugyanis nemcsak „sem pénz­be, sem különösebb fárad­ságba nem kerülő, apró gesztusokra” van szükségük. Feltétlenül szükségük van ezekre is, de én háromórás ott-tartózkodásom alatt más, nagyon égető szükségüket is láttam. HADD KEZDJEM a meg­lehetősen hosszúnak ígérke­ző felsorolást egy nagyon szembe tűnő ellentmondás­sal. A vámosgyörki intézet betegotthon, 105 lakójából, hatvan állandóan fekvőbe­teg. Tessék ezt összevetni azzal, hogy hetenként mind­össze egyszer van orvosi rendelés az otthonban. Több rendelésre „nincs keret”? Azt hiszem, ez nem keret kérdése és nem is lehet az, Súlyos beteg, állandó orvosi kezelésre szoruló emberek: életéről van szó. E felelősség alól életkoruk semmiféle fel­mentést nem ad. Magyaror­szágon nincs egyetlen olyan orvosi körzet sem, melyhez ennyi nagybeteg ember tar­tozna. A. vámosgyörki, heti egy rendelést mindennek le­het nevezni, csak éppen egészségügyi ellátásnál? nem. Ez év elejen a felügyele­ti szervek megszűntették a „kultűros” nővér státuszát, mondván, hogy az adott kö­rülmények között r-z iga­zán luxus lenne. Luxus? Az a kultűros nő­vér nagyon áldásos munkát végzett itt. Megírta az öre­gek levelit, születés- és név­napjaikat ünnepélyessé tet­te, megfőzte a kávéjukat, műsorokat szervezett, ellátta olvasnivalóval az érdeklődő­ket, hangulatos „szávküldi”- zéssel vidította fel őket a házi stúdión keresztül. Mindig ráért érdeklődni, elbeszélget­ni, vigasztalni. A „luxus” kifejezést meglehetősen egye. ni módom értelmezték az ügy illetékesei.. Aztán a kultűros nővér után megszűnt a rádiózás is. Tönkrement az erősítő be­rendezés, s most némán csüng mind a hatva» beteg ágyánál a fülhallgatős ké­szülék, pedig számukra ez jelentené az egyetlen szó­rakozást. Olyan szép volt az a „Televíziót az iskoláknak!” mozgalom... Miért ne hall­hatnák meg a hevesi üze­mek, vállalatok a vámos­györki beteg öregek kérő szavát?! Sok a hiány, amire nem futja az otthon kis költ­ségvetéséből. Most például minden pénzüket elvitte a főépület tetőcsatomáztatása. Pedig sok minden kellene. KŐVETKEZŐ JAVASLA­TOM egy apróságnak tűnő dologra vonatkozik. Neveze­tesen, a hatalmas park kö­zepén levő, szép szökőkútra. Azt bizony ével? óta nem látta szökni senki! Bizonyára akad egy vízvezetékszerelő brigád, amelyik társadalmi munkában visszahelyezi ré­gi dicsőségébe a park leg­szebb ékességét! Az otthon­ban élő embereknek a kas­tély, a konyhákért, a park jelenti az egész világot. Mi­ért lássanak hát ott olyan szánalmas valamit, amilyen egy szökőkút, víz nélkül? Sol? dolgot meg lehetne itt egy kis összefogással va­lósítani, sorolhatnám tovább a problémákat. A millió fo­rintos, közművesítési gon­dokat, a nemrégen, hatalmas összegért felújított, s már repedező, kis kastély ese­tét. .. Külön cikket érdemelne annak a négy fiatalnak 9 sorsa, aki itt él e falak kői zött. Á sors kegyetlenül bánfi velük, betegek, testi fogyat tékosak. Az öregektől élté# rő, fiatalságukhoz méltói} nagyon differenciált foglal# kozás illeti meg őket, mély# re itt, Vamosgy örkön aefflSl latszik: semmiféle megnyug# tato lehetőség. Sorsuk, a Kíffe) Jóskák, Dér Lacik sorsa, va# lamenyiünk szívügye keRJ hogy legyen. NAGY A FELELŐSSÉ# GtlNK, melyet nem hessse# gethetünk el magunktól né hány, folytatás nélküli togatással. Tóthné, Mányi JudK ltfTt, október v asarnajf

Next

/
Oldalképek
Tartalom