Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk í A namibiai dilemma A BIZTONSÁGI TANACfcj immár kilencedszer ült üfisze, hogy megvitassa Délnyugat-Afrika, az úgynevezett Namibia, helyzetét. Ez a kilences persze korántsem ab- szolút szám, kizárólag a nemrég megkezdett jelenlegi köz­gyűlésre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy egyedül a mos- -ani ülésszakon, tehát néhány hét leforgása alatt, ennyi­ig kötötte le a világszervezet egyik legmagasabb fóru- mának idejét és energiáját egy olyan kérdés, aminek a modern világban egyetlen percig nem szabadna problé­mát jelentenie. Végül is mi ez a namibiai dilemma, amiről annyit hall a világ? Arról van szó, hogy a fejüldözés fehér fellegvára a fekete kontinensen, a Dél-afrikai Köztársaság vagy ki­lenc magyarországnyi, ásványi kincsekben rendkívül gaz­dag területet tart megszállva, minden valóságos jogcím híjám. Délnyugat-Afrika, vagyis Namibia területe 824 295 négyzetkilométer, lakossága háromnegyed millió fő. Eb­ből is kiderül, hogy a földkerekség nagy területi tartalékai közé tartozik, hiszen népsűrűsége négyzetkilométerenként még az egy embert sem éri el. Fővárosa Windhoek, amelynek mintegy hatvanezer lakosa van. A hivatalos nyelv az angol és az afrikaans, vagyis búr. Ez az utóbbi adat már természetszerűleg következik a namibiai terület dél-afrikai megszállásából. Vessünk egy pillantást Namibia történetére. DELNYCGAT-AFRIKAT Nagy-Britannia 1878-ban foglaltja el és csatolta fokföldi külbirtokához. 1884-ben a térség új, mohó európai ragadozója, Németország kebelez­te be Namíbiát, amelyet az első világháború kitörése után a Dél-afrikai Unió csapatai szálltak meg. Eigy 1910-es népszövetségi döntés elismeri — igaz, csak de facto —, a namibiai terület dél-afrikai megszállását, de elutasította a dél-afrikai bekebelezési igényeket. Ezt az állásfoglalást az Eg vasúit Nemzetek Szervezete 1946. december 14-én meg­ismételte, sőt: felszólította DélrAfrikát: kezelje Délnyu­gat.-Afrikát ENSZ-gyámsági területként. A pretoriai kabi­né' szembeszegült a világszervezet döntésével és azóta is szüntelenül ezt teszi. Nem enged be Namíbiába ENSZ -megfigyelőket, sőt 1949-ben — minden jogalapot nélkülözve Dél-Afrika köz- igazgatási részévé nyilvánítja Namíbiát. Ezt a világszer- /ezet többször is határozottan visszautasította és 1966. ok- >ber 27-én a közgyűlés megszüntette a Dél-afrikai Köz- Vrsaság Namíbiával kapcsolatos ideiglenes mandátumát. Azóta teljes a szakadás Pretoria és az ENSZ között. A BIZTONSÁGI TANÁCS kilencedik namibiai vitája Íjra emlékezteti a világot arra, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság nemcsak a fejüldözés, hanem a területbitorlás bűnében is elmarasztal tátik a magas nemzetközi fórumon. Ronald Reagan „villámlátogatása Saigonban SAIGON: Ronald Reagan kaliforniai kormányzó, aki pénteken reggel Nixon amerikai el­nök különmegbízottjaként „villámlátogatásra” Saigonba érkezett, megbeszélést tar­tott Nguyen Van Thieu dél- vietnami elnökkel, akinek átadta Nixon levelét. A kaliforniai kormányzó Saigonban nyilatkozott a sajtónak is. Villámlátogatá­sának tulajdonképpeni cél­ját nem fedte fel, de azt közölte: Nixon elnök meg­bízásából „gratulált” Thieu elnöknek újraválasztása al­kalmából és „biztosította” őt afelől, hogy az Egyesült Államok »szövetségesei trá­Szadat-beszámoló Kairóban vWVVWSAAA Szombat délelőtt Szadat elnökletével rendkívüli ülést tart az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága, s meghallgatja az egyiptomi államfő jelentését a szovjet vezetőkkel folytatott tárgya­lások eredményeiről, továb­bá kuwaiti, iráni, jugoszlá­viai és szíriai látogatásáról. Szadat egyben tájékoztatja a Központi Bizottságot a közel-keleti válság politikai és katonai fejleményedről, s felvázolja a következő dön­tőnek minősített időszak programját A csütörtökön véget ért damaszkuszi látogatás során Szadat egyiptomi elnök a közel-keleti térség fejlemé­nyeit, a szovjet—egyiptomi tárgyalások eredményeit, az arab államszövetség belső ügyeit, valamint az Arab Szocialista Unió és a szíriai Baalh-párt közötti együtt­működés kérdéseit vitatta meg Asszad szíriai államfő­vel. A damaszkuszi látogatás eredményeként az egyipto­mi Arab Szocialista Unió és a szíriai Baath-párt közös bizottságot alakított, amely kéthavonta tart megbeszé­lést a két párt együttműkö­déséről. Az első ülés időpont­ját november utolsó hetére tűzték ki. A bizottság fel­adata az, hogy az arab ál­lamszövetség keretében ösz- szehangolja a két párt te­vékenységét. nyában semmilyen vonat­kozásban sem változtatja meg politikáját” ... Az amerikai vadászbom­bázók pénteken ez év eleje óta 67. alkalommal sértettéi: meg a VDK légiterét. A fegyvermentes övezettől északra 152 kilométer mély­ségben hatoltak be a de­mokratikus Vietnam terüle­te fölé és ott szórták le bombaterhüket. A saigoni amerikai katonai parancs­nokság szóvivője szokás sze­rint az úgynevezett „véde­kező reagálás” állítólagos jogával próbálta mentegetni a VDK területe ellen elkö­vetett újabb amerikai légi­agressziót. A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság pénteki közlése szerint „hamarosan” további 4650 amerikai kato­nát vonnak ki Dél-Vietnam- ból. Folytatódik a kairói per KAIRO: Az A1 Ahram jelentése szerint a Szadat által kine­vezett háromtagú bíróság csütörtökig hetven vádlott ügyéneik tárgyalását fejezte be az Ali Szabri és társai etilen indított összeesküvési perben. Ez azt jelenti hogy a bíróságnak még 21 vádlott ügyét kell megvizsgálnia. A tárgyalás szombaton folytatódik. Ekkor öt vád­lott védői kapnák szót, majd további nyolc vádlott áll a bíróság elé. Fokozódik az északír polgárháborús feszültség Mint várható volt, az ír Köztársaságot és az Észak- Irországot összekötő jelölet­len földutak felrobbantása tovább növelte a már-már polgárháborús feszültséget a brit tartományban. Csütör­tökön az északír Armagh grófságban levő Forkill ne­vű határmenti község köze­lében kétórás tűzpárbajra került sor a brit katonák és az ír ^Köztársasági Hadsereg fegyverei között. A támadók mintegy ötve- nan voltak. A katonák vi­szonozták a tüzet — s két óra hosszat tartó harc után visszavonulásra késztették a támadókat, akik egy katonai szóvivő szerint — az ír Köztársaság területére me­nekültek. A szóvivő szerint egy brit katona és több fegy­veres támadó megsebesült. 1962 óta ez volt a legna­gyobb brit összecsapás brit katonák és IRA-tagok kö­zött Belfastban és Londonder­ry ben is folytatódtak a fegy­veres zavargások. A fővá­rosban csütörtökön délután gelignit bombák robbantak egy ivóban, a St. Matthew katolikus templom bejáratá­nál és egy transzformátor- házban, Londonderryben pedig egy moziban és egy üzletben történtek robbaná­sok. Emberéletben nem esett kár, de komoly anyagi vesz­teségek keletkeztek. Közgazdasági Nobel-díjas Simon Kuznets professzor, az amerikai Harvard Egyetem tanára kapta az idei köz- gazdasági Nobel-díjat. (Telefoto — AP—MTI—KS) STOCKHOLM: Simon Kuznetsnek, az ameri­kai Harvald Egyetem hetven esztendős közgazdaság és sta­tisztika professzorának, az USA közgazdasági társasága elnöké­nek Ítélték az 1971 évi közgaz­dasági Nobel-díjat — jelentette be pénteken a Svéd Királyi Tu­dományos Akadémia. Az idős professzor a díjat és a megtisztelő kitüntetést a gaz­dasági növekedéssel kapcsolatos empirikus talajon nyugvó tu­dományos munkásságáért kap­ta, amely új bepillantást lehe­tőséget adott a gazdasági-társa­dalmi szervezetbe és annak kü­lönböző fejlesztési módszereibe. Simon Kuznets — aki 1901-ben Harkovban született —, egyete­mi tanulmányait az Egyesült Ál­lamokban végezte és 1926-ban védte meg közgazdasági doktori disszertációját. 1936-tól 1954-lg a pennsylvániai egyetem köz­gazdaság és statisztika profesz- szora, 1960-tól dolgozik a Har- vardon. Ismeretes, hogy a közgazdasá­gi Nobel-dijat nem régen, — 1968-ban — alapította a Bank of Sweden, fennállásának 300. év­fordulója alkalmából. A 450 009 svéd koronával (90 000 dollár) együtt járó díjat hivatalosan úgy tartják számon, mint a közgaz­dasági tudományban kifejtett ki­emelkedő munkásságért adomá­nyozásra kerülő Alfred Nobel emlékdíjat. 'éptdvírónkon érkezett TVersailles palotáját nyit­sz ják meg lakosztályul Leonyid Brezsnyev és kísé­rete szamára arra a hat napra, amíg az SZKP főtit­kára Pompidou elnök meg­hívására Franciország ven­dége lesz. Ezt a lakrészt de Gaulle elnök restauráltatta kormányzása idején, hogy az államfői rangú látogató­kat itt helyezhesse el. A jelkép tehát Brezsnyevnek október 25-én kezdődő láto­gatásakor kettős. A szovjet pártfötitkárt államfőnek ki­járó tisztelettel fogadják, amit egyéb külsőségek is kifejeznek majd: a Párizs főútvonalain lengő szovjet lobogók, a katonai díszzász­lóalj köszöntése a repülőté­ren, Brezsnyev és Pompidou kétnapos négyszemközti meg­beszélései. A külsőségeknél is többet mond azonban a tartalom. A szovjet—francia együttműködés mint az eu­rópai biztonság alapvető té­nyezőjének továbbépítése Pá­rizs szemszögéből a degaullei politikai hagyományok kö­vetkezetes folytatására utal. Körülbelül Brezsnyev pá­rizsi látogatása idején jele­nik meg a francia főváros­ban Couve de Murville egy­kori külügyminiszter és mi­niszterelnök könyve a tizen­egy esztendős degaullei kor­szak diplomáciájáról. Ta­nz mányszerű visszaemléke­zésében Couve de Murville fölidézi a szovjet—francia együttműködés legutóbbi hat évének történetét. Megemlé­kezik Gromiko 1265-ös pá­W71. október 16.. szombat Moszkva—Párizs: új szakasz rizsi látogatásának jelentő­ségéről, saját moszkvai út­járól, majd de Gaulle tábor­nok 1966-os emlékezetes szovjetunióbeli vizitjéről. A vázolt időszakon már túl van, éppen ezért nem is kap­hatott helyet a könyvben Pompidou elnök tavaly ok­tóberi szovjet körútja, amelynek egyenes folyomá­nya Brezsnyev mostani lá­togatása. A szovjet—francia viszony legújabb alakulásának há­rom síkon van különös fon­tossága: a két állam politi­kai kapcsolataiban, ennek Európa egészére kivetített hatásában és a gazdasági együttműködés fejlesztésé­ben. Couve de Murville már említett könyvében rendkí­vüli eseményként emeli ki: Leonyid Brezsnyev éppen de Gaulle 1966-os moszkvai tárgyalásait használta föl arra, hogy ma is érvényes formájában első ízben fejt­se ki a Szovjetunió európai biztonsági javaslatát. A javaslatra akkor a francia reagálás még nem volt egyértelmű. De Gaulle nem zárkózott el ka­tegorikusan a szovjet indít­vány megvizsgálása és elfo­gadása elől, hiszen világo­san megértette: arról van szó, miként lehetne Nyugat- Németor szagot békésen, a többi európai állam veszé­lyeztetése nélkül beépíteni a kontinentális rendszerbe. Ezt a megértést bizonyítot­ta, hogy nyomban megálla­podtak: Moszkva és Párizs között közvetlen távközlési összeköttetést, úgynevezett forró drótot teremtenek, mindenről kétoldalúan ta­nácskoznak, ami Európa sor­sát érintheti. Koszigin szov­jet kormányfő még abban az esztendőben viszonozta Párizsban de Gaulle tábor­nok látogatását. Valószínűleg hamarabb mélyült volna el ez az új szellemű kapcsolat, ha idő­közben Franciaország belső életét nem zavarják meg 1968 májusának eseményei, amelyek mintegy bevezették de Gaulle távozását. Az utódnak. Georges Pompidou- nak a folyamatosságot ille­tő próbáját nagyon sokan éppen abban látták, miként építi tovább a Moszkva— Párizs közeledést. Hamaro­san bebizonyosodott, hogy semmi törés nincs, az új francia államfő nagyon is reálpolitikai, az adott lehe­tőségeket részletesen szám- bavevő alapon további ered­ményekre törekszik. Ez ta­valyi szovjetunióbeli láto­gatásakor is kifejeződött. Pompidou a szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalá­sain egyértelműen elkötelez­te magát az európai bizton­sági értekezlet összehívása mellett. Kifejezte azt az óha­ját, hogy a négy nagyhata­lom előzetesen állapodjon meg a nyugat-berlini rende­zésben. Amint ez létrejött — miként időközben meg­történt — az európai bizton­sági értekezlet összehívásá­nak útjába nem szabad sem­miféle akadályt emelni — hangoztatta Pompidou. S emellett a francia kor­mányzat a mai napig ki­tart A politikai kapcsolatok javulásának erőteljes hatá­sa volt a gazdasági koope­rációra. A két ország közöt­ti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére megalakult a szovjet—francia „Nagy Bi­zottságnak’’ nevezett testület a gazdasági szakminiszterek vezetésével. Evenként álta­lában kétszer — egyszer Moszkvában, egyszer Párizs­ban ülésezik — ez a bizott­ság, és új módozatokat ke­res az együttműködés fej­lesztésére. így alakult ki például az a teljesen újsze­rű kooperáció, amelynek ke­retében már több Ízben fran­cia mesterséges égitesteket bocsátottak föl szovjet raké­tarendszerekkel. T avaly októberben Brezsnyev indítvá­nyozta: Franciaország vál­laljon részvételt egyes szov­jet iparágak fejlesztésében. Pompidou a javaslatot ked­vezően fogadta, de nyom­ban hozzátette: ez túlnő Franciaország lehetőségein, ehhez más pamereket is ke­res, különösképpen a nyu­gatnémeteket. Egyebek kö­zött ez is cáfolja, mintha a Szovjetunióval való együtt­működés kérdéseiben vetél­kedés dúlna Párizs és Bonn között. Inkább arról van szó, hogy Brezsnyev mosta­ni párizsi látogatása az eu­rópai biztonság javára Moszkva—Párizs—Bonn hár­mas egyi'lthaladást tesz le­hetővé. Egyúttal ez avatja a látogatást európai, sőt vi- lágjelentőségűvé, így is vár­ják mindenütt eredményeit. moxotmi ram i A dél-vietnami Quang Tri tartományban folytatódik a sza­badságharcosok immár húsz napja tartó offenzivája. (’TvcoPot,-, _ VN' _vc) Eg yetemisták tüntetését verte részt a rendőrség a dél-koreai tő varosban. A rendőralakulatokat ejtőernyős egységekkel egészítették ki. íTelefoto — AP—MTI—K®

Next

/
Oldalképek
Tartalom