Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
!®?*éyeri i‘p_ • -*■ :-rsy^r ’ * A két ház között letelepedett gyerekcsoport előtt iskolaköpenyes lány áll és hadonászva mesél. Szemüveg van rajta, a bal üvege homályos, s ő enyhén elfordítva tartja a fejét, mintha még nem szokott volna hozzá egészen. A házak újak, négyemeletesek, szürkék, és siváran csúnyák. A háttérben az újabban épült magasházak színes, erkélyek játékával oldott síkú tornyai emelkednek. Oda a napokban köl- • főztek be a lakók. A két négyemeletes a szegény rokon: öt éve hogy elkészültek. A széles főútvonal és egy autóbehajtó fogja közre őket. Az autóbusz, amely itt áll meg húszpercenként a két ház előtt, egyirány- ban jár, hurkot ír a telep körül. A városból jövet négy, befelé nyolc megállónyi a távolság. Szövetkezeti házak, lakótelep Pest egyik elővárosában. Az autóút túlsó oldalán dombos-gödrös, üres telkek, vadul hajtó zömök billenőteherautók hordják rájuk a hulladékot, viszik el a földet. Ma még szabad terep: a lakótelep hulláma előbb vagy utóbb átcsap az autóúton és elnyeli ezt is, nem áll meg a vasúti töltésig. A két ház közötti téglalap alakú terület — egy csík fű' egy sáv beton és egy kis négyzetnyi homokozó — a gyerekeknek játszótér, sportpálya, klub, a társadalmi élet központja. Nyáron itt telik el a java idejük. Tizenhét gyerek van a két házban. Átlagos életkoruk négy év. A lakók öt éve M ost adódott egy lehetőség. Írást kaptam, hogy menjek el a hivatalba, és én el is mentem. Nagyon kedvesen fogadtak. Elővették a kartotékomat, és azt mondták: „Hm”. Mire ráfeleltem, hogy: „Hm”. „Melyik láb?”- kérdezte a hivatalnok. „A jobb.” „Egészen?'* „Egészen.” „Hm”, mondta újból. Azután ,egy halom cédula között keresgélt. Köziben székkel kínált Jólesett, mert könnyen belefáradok az állásba. Végre megtalálta a megfelelőnek látszó cédulát „Azt hiszem”, szólalt meg, ;„ez magának való. Kellemes munka. Ülő foglalkozás. Cipőtisztító a Köztársaság téri Memihelyen. Na, hogy tetszik?” „Nem tudok cipót tiszti- tant Mindig mondtáik, hogy milyen rosszul pucolok cipőt” „Azt meg lehet tanulni”, jegyezte meg a hivatalnok. „Mindent meg lehet tanulni Német embernek semmi sem probléma. Ha akarja, elvégezhet egy ingyenes tan- folyamot” „Hm”, dünmyögtem. „Tehát megfelel?” l„Nem”, mondtam, „nem vállalom. . Magasabb járadékot akaróik”. „Megbolondult?” kérdezte szelíd hangon és mosolygott. i „Nem bolondultam meg, !/<de senki sem pótolhatja a lábamat Még cigarettát sem .’hagynak árulni^ ,.. költöztek be. Van egy-két nagyobb, egy-két kisebb gyerek. Két korosztály él itt: ők és a szüleik. Átmenet — kamasz, egyetemista — még véletlenül sincs. A tizenhét gyerekből négyet Zsoltnak hívnak, kettőt Mónikának, kettőt Beának, a többit másképpen. Ezen a szombat délutánon megtelik a két ház közötti téglalap: ilyenkor már itthon van mindenki. Zsuzsa az iskolás, a legidősebbek közül való. Ha Itthon van, körülötte zajlik az élet Fiús, verekedés. A fü- vön hadonászva a legfrissebb újdonságról tájékoztatja most a maga köré gyűjtött kupacnyi négyévest: a Három Méter Kövér Asz- szopyróL — Három méter kövér volt de komolyan. Biztos, hogy igaz, az újság írta. Most halt meg, és nem tudtak koporsót találni neki és külön kellett csináltatni, de akkor meg nem fért be az ajtón... Az asszonynak egy külön ajtója volt azon ment ki mindig, a ház hátulsó oldalán, hogy senki se lássa. És a ruhájához kilenc méter anyag kellett, és két kiló kenyeret evett meg reggelire és mindig három székre ült le egyszerre... öt perccel később a kicsik egymást túlkiabálva, visítozva cifrázzák. — Az Uszodába meg biztos be se engedték, mert kiloccsant volna! — És mekkora volt az ágya! — A tányérja, meg a kanalai — A fogsora a pohárban! Észre sem veszik, hogy Zsuzsa eltűnik közülük. Hemperegnek fűben a gyönyörűségtől. Tényleg, hogy valaki ilyen kövér legyen. .. Később ismét felbukkan Zsuzsa. Csípőre tett kézzel áll meg a földön ülők előtt. Dobbant egyet Mind ránéz. Zsuzsa szétterpesztve megveti a lábát Egyik pillanatból a másikra erőszakos harmincöt éves lesz az arca. A száját nagyra tátva, végtelenül undok, nyersen felnőtt hangon rikácsolja: — „Minek jöttél fel ilyen hamar? Megmondtam — százszor — hogy máj — ha-hívlak!” — És a kezét leeresztve, újra nyolcévesen: — Mindig csak ezt mondja az anyukám. Szombat délutánonként vendége van. Zsuzsa szülei egy éve váltak eL Az apa , elköltözött. Zsuzsa azután ott lófrál az udvaron. Becsönget valamelyik gyerekért. Televíziózik valahol, míg el nem küldik, ötpercenként elmegy az autóbehajtóra —, onnan látni, hogy ég-e már a villany a nagyszobában. Akkor mehet föL A szemüvege új. A héten derült ki, hogy rossz a szeme. Nagyon elhanyagolt állapotban volt már, a tanító néni vette észre, 6 vitte el az orvoshoz is. Egyenként felhívják a gyerekeket. Már csak az egyik Zsolti tartózkodik a homokozó környékén. Életkora — négy év. 0 egyedül van otthon egész nap. Nyáron, ősszel, amíg jó az idő, reggel kilenctől este hétig a két ház között lézeng egy vödörrel, lapáttal, á három formájával — Csinálok három homoktortát, összerontom. Csinálok három homoktortát, összerontom. Áll a kerítés mellett, órákon át. Nézi szemben a teherautókat. Előre tudja, mikor jön a busz, kit hoz. Minden megjövő, elmenő felnőttet megszólít: „Kezicsokólom, hová mész?” „Vásárolni, mit vásárolni?” „Miért lecsót?” „Mi is megyünk majd uszodába.” „Neked nincs autód?” „Nekünk Mercink van.” Tizenkettőkor lekiabál az erkélyről a háztartási alkalmazott: ebédelni hívta. Egy nagyvállalati rendelőintézet igazgató-főorvosának a fia. Anyja nem dolgozik. Zsolt nem jár óvodába. A fehér Diesel-Mercedest hét végén használják. Hétköznap fekete Sirály áll a ház előtt, soffőr- rel, vár. A szennyest kell elvinni a Patyolatba, tejfölt hozni a csarnokból, hazavinni a bejárónőt Ma délután sütött a nap. Zsolton egy szál fecske van, kis piros csíkkal, féloldalasán. Kezében a vödör, ott áll a kerítésnél, amikor Zsuzsa a szomszéd házból megint lejön. A kislány kezében összecsavart képesújság. Televíziózott Beáék- nál, de most már vacsoráznak. Ahogy leér, körülnéz az üres udvarban. Fejét közben elfordítja a homályos üveg Irányában. Majd határozottan kézen fogja’ Zsoltot — Tedd le a vödröt, kicsi fiam. El kell mennünk a szemészetre, az esztékába. Zsolt ledobja a vödröt — Gyere, így, gyalog megyünk, közel van.., Itt jobbra. Most föl a liften.': A szemészet merre van, tessék mondani? Köszönöm szépen. .. Arra megyünk Zsol- tikám. — Megállnak a homokozó betonpereménél. — Most egy kicsit várnunk kell, leülsz szépen, jó? Leülnek. Szalad az idő; alig telik bele négy-öt perc, már rajtuk a sor. — Gyere, fiam, mi következünk. Zsolt feláll, nyújtja a kezét. A betonkocka szemben levő sarkánál érkeznek meg. — így, ide ülj le szépen. — A fiú leül, szandálos lába elmerül a homokban. — Most takard be a jobb szemedet —, nem azt, te hülye, az a bal! így. És most szépen olvasd a legelső sorral kezdve, ahogy a pálcával mutatom. Zsuzsa hátrál öt lépést. Feltárja a nagy címbetűs újságot, ceruzával mutatja a felső sort. Sötétedik lassan. Zsolt ültében előre támaszkodik a bal térdére, a jobb szemét eltakarja, a másikat szigorúan összehúzza, kissé oldalt fordítja a fejét, ahogy Zsuzsa az új szemüvegében és aztán folyamatosan olvas: — Végállo-más-borárostér- hármaskész-indul-albérle-te ket-viteldíjakat kéremfelmu- tatnL VWVWV ^^WAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAA*AAAAA/V\AAAAAA FRIDECZKY FRIGYES: Heinrich Böll Az én drága lábam A férfi hátradőlt a székében és mély lélegzetet vett. „Kedves barátom”, kezdte, „a maga lába egy átkozottul drága láb. Ahogy látom, 29 éves és a lábától eltekintve makkegészséges. Aikár a hetvenéves kort is megérheti. Tehát számítsa ki, kérem: havi hetven márka, tizenkétszer egy évben, vagyis 41x12x70. Szóval, számítsa ki kamatok nélkül, de ne felejtse él, hogy a maga lába nem az egyetlen láb. Mint ahogy nem az egyetlen, aki valószínűleg sokáig 'fog élni. És ezek után járadék- emelésről beszél! Bocsássa meg, de ez őrültség". „Uram”, mondtam szántén hátradőlve a széken és lélegzetet véve, „úgy gondolom, hogy ön nagyon lebecsüli a lábamat A lábam sokkal drágább. Ahogy maga mondta, ez egy átkozottul drága láb. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak fizikailag, de agyilag is teljesen egészséges vagyok. Hallgasson ide’*. „Kérem* nagyon kevés az időm,” „Azért figyeljen csak egy kicsit!” folytattam. ’,,A lábam megmentette az életét egy csomó embernek, akik ma szép nyugdíjat élveznek. Ügy történt a dolog, hogy előretolt állásban feküdtem. Az volt a feladatom, tart-. Siam szemmel az ellenséget, és jelezzem, ha jönnek, hogy a többiek időben visszavonulhassanak. A vezérkar már csomagolt, de nem akarta idő előtt feladni állását. Tulajdonképpen ketten voltunk őrségen, de a társamat agyonlőtték, úgyhogy ő már nem kerül pénzbe. Nős volt ugyan, de a felesége egészséges és tud dolgozni. Ezt tehát nagyon olcsón megúszták. Még csak négy hete volt katona, hát mindössze egy levelezőlapba, meg egy kis komisZkenyérbe került. Derék fickó volt, időben hagyta magát agyonlőni. így egyedül maradtam az állásban. Féltem, hideg is volt, s éppen kereket akartam oldani, amikor.. „Nagyon kevés az időm”, ismételte a férfi és elkezdte keresgélni a ceruzáját. „Csak hallgasson végig", mondtam, „most jön a java. Szóval, éppen kúszni akartam hátrafelé, amikor megtörtént ez a dolog a lábammal, Mivel . ilyenformán fekve .kellett maradnom, gondoltam, most leadom a drótot. Ügy is tettem, és így mindenki megpucolt. Először az ezred, azután a zászlóalj, majd az egész hadosztály, szépen sorjában, ahogyan illik. Az egészben csak az volt a kéUemgtlen, hogy elfelejtettek magúikkal vinni, mert annyira siettek. Érti? Ha meggondolom, igazán ostoba ügy, mert ha nem veszítem el a lábamat, most halott volna a generális, az azredes, az őrnagy, meg a többiek és nem kellene nekik nyugdíjat fizetni. Most számítsa ki, mibe kerül a lábam. A tábornok 52 éves, az ezredes 48, és az őrnagy 50. Mindannyian egészségesek és katonai életmódjuk mellett legalább 80 évesek lesznek, mint Hindenburg. Ez tehát annyi mint: 160x12x30, mert átlagban nyugodtan vehetünk harmincat, nemde? A lábam így tényleg nagyon drága láb lett, egyike a legdrágáb- baknak, amit el lehet képzelni. Világos? Mert erről van szó”. „Maga mégis bolond", mondta a férfi. „Nem én”, feleltem, „nem vagyok őrült, hanem testben, s lélekben sajnos, teljesen egészséges, és kár, hogy nem lőttek agyon néhány perccel korábban, mielőtt ez a dolog történt a lábammal. Sok pénzt takarítottunk volna meg”. „Szóval, elfogadja az állást?” kérdezte a férfi. „Nem”, mondtam és otthagy tani. (Boldog Bajász fordítása) ŐSZ Kutyatej-sűrűn, csuri-an az este libabőröznek szürkülő utak, V-jük élével az irányi keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkukon a hangok a plruló-pirosra csípett lányka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég befűtteti a' kipihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal. DEMÉNY OTTO: MESE Mert kenyerét jó szívval odaadta, Árgirus végül célhoz ért. Hasznos barát — manó, boszorka. Ez nem példabeszéd. Táltosló parazsat eszik, az óriás követ. Akin a jóság vértje fénylett — mindenki segített. Atröptetett a hegyeden. A föld mélyébe szállt. Szétszórt tagjai egybeforrtak, legyőzte a halált. övé lett Tündér Ilona; szép mint a Hold, a Nap. Uralkodnak, míg a világ nem lehet boldogabb. BARANYI FERENC: AMIT FÖLD 1ÖVELT FJE L Az kellene: figyelni arra, ahogy a széi a fát csavarja, s kilesni — míg a vihar rángat —, titkát a mozgó maradásnak. Az kellene hajlongó törzsek alatt megsúgni a rögöknek, hogy csel csupán a fenti lengés, fog a gyökér — ezer eres kéz. Az kellene: hajszálgyökérzet összerejét hogy egyre érezd, hogy földbe fogódzó ideggel kötődjön, amit följi növelt fel. Az kellene. De nézd csak őt! Lám, suhan a szelek-szabta pályán, gyökértelenül, buta dacban, és büszkén, hogy hajlíthatatlan,.. SASS ERVIN: Miért van az... ? mire látlak jön a nyár is arany-ezüst-gyöngy kaláris hol is voltál, merre mentél . néha énrám emlékeztél fogott-e meg úgy a bánat hogy az arcod belesápadt biztatott-e úgy a remény csak egy nap még elérem én virágszemed nevetett-e ennyi versre szerelemre s didergett-e a szó benned miért van az hogy szeretlek PÉCSI ISTVÁN: p p SZÁMVETÉS Az életem, e fogyó Hóidat borzongva nézem. Mit tegyek? Én akartam, hogy Napom légy, én, fénysóvárgó, mit tegyek? Ám most eső hull, este zörget, rideg mélykékek a hegyek; a magány lustán orsót pörget, én, fénysóvárgó. mit tegyek? Olyan messzire vagy Te tőlem, hogy a Távolság « a közel. s az életem, e fogyó félhold, a Messziscgtől sorvad el. vwwv vwvwv: rrvwvvvvvvvvvwwvvvv^V^WWA
