Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

!®?*éyeri i‘p_ • -*■ :-rsy^r ’ * A két ház között letele­pedett gyerekcsoport előtt iskolaköpenyes lány áll és hadonászva mesél. Szemüveg van rajta, a bal üvege ho­mályos, s ő enyhén elfor­dítva tartja a fejét, mintha még nem szokott volna hoz­zá egészen. A házak újak, négyeme­letesek, szürkék, és siváran csúnyák. A háttérben az újabban épült magasházak színes, erkélyek játékával oldott síkú tornyai emelked­nek. Oda a napokban köl- • főztek be a lakók. A két négyemeletes a szegény ro­kon: öt éve hogy elkészül­tek. A széles főútvonal és egy autóbehajtó fogja közre őket. Az autóbusz, amely itt áll meg húszpercenként a két ház előtt, egyirány- ban jár, hurkot ír a telep körül. A városból jövet négy, befelé nyolc megállónyi a távolság. Szövetkezeti há­zak, lakótelep Pest egyik elővárosában. Az autóút túl­só oldalán dombos-gödrös, üres telkek, vadul hajtó zömök billenőteherautók hordják rájuk a hulladékot, viszik el a földet. Ma még szabad terep: a lakótelep hulláma előbb vagy utóbb átcsap az autóúton és el­nyeli ezt is, nem áll meg a vasúti töltésig. A két ház közötti tégla­lap alakú terület — egy csík fű' egy sáv beton és egy kis négyzetnyi homoko­zó — a gyerekeknek játszó­tér, sportpálya, klub, a tár­sadalmi élet központja. Nyáron itt telik el a java idejük. Tizenhét gyerek van a két házban. Átlagos életko­ruk négy év. A lakók öt éve M ost adódott egy lehe­tőség. Írást kaptam, hogy menjek el a hivatalba, és én el is mentem. Nagyon kedvesen fogadtak. Elővet­ték a kartotékomat, és azt mondták: „Hm”. Mire ráfe­leltem, hogy: „Hm”. „Melyik láb?”- kérdezte a hivatalnok. „A jobb.” „Egészen?'* „Egészen.” „Hm”, mondta újból. Az­után ,egy halom cédula kö­zött keresgélt. Köziben szék­kel kínált Jólesett, mert könnyen belefáradok az ál­lásba. Végre megtalálta a megfe­lelőnek látszó cédulát „Azt hiszem”, szólalt meg, ;„ez magának való. Kellemes munka. Ülő foglalkozás. Ci­pőtisztító a Köztársaság téri Memihelyen. Na, hogy tet­szik?” „Nem tudok cipót tiszti- tant Mindig mondtáik, hogy milyen rosszul pucolok ci­pőt” „Azt meg lehet tanulni”, jegyezte meg a hivatalnok. „Mindent meg lehet tanul­ni Német embernek semmi sem probléma. Ha akarja, el­végezhet egy ingyenes tan- folyamot” „Hm”, dünmyögtem. „Tehát megfelel?” l„Nem”, mondtam, „nem vállalom. . Magasabb járadé­kot akaróik”. „Megbolondult?” kérdezte szelíd hangon és mosolygott. i „Nem bolondultam meg, !/<de senki sem pótolhatja a lábamat Még cigarettát sem .’hagynak árulni^ ,.. költöztek be. Van egy-két nagyobb, egy-két kisebb gyerek. Két korosztály él itt: ők és a szüleik. Átme­net — kamasz, egyetemista — még véletlenül sincs. A tizenhét gyerekből négyet Zsoltnak hívnak, kettőt Mó­nikának, kettőt Beának, a többit másképpen. Ezen a szombat délutá­non megtelik a két ház kö­zötti téglalap: ilyenkor már itthon van mindenki. Zsu­zsa az iskolás, a legidőseb­bek közül való. Ha Itthon van, körülötte zajlik az élet Fiús, verekedés. A fü- vön hadonászva a legfris­sebb újdonságról tájékoztat­ja most a maga köré gyűj­tött kupacnyi négyévest: a Három Méter Kövér Asz- szopyróL — Három méter kövér volt de komolyan. Biztos, hogy igaz, az újság írta. Most halt meg, és nem tud­tak koporsót találni neki és külön kellett csináltatni, de akkor meg nem fért be az ajtón... Az asszonynak egy külön ajtója volt azon ment ki mindig, a ház hátulsó oldalán, hogy senki se lás­sa. És a ruhájához kilenc méter anyag kellett, és két kiló kenyeret evett meg reggelire és mindig három székre ült le egyszerre... öt perccel később a ki­csik egymást túlkiabálva, visítozva cifrázzák. — Az Uszodába meg biz­tos be se engedték, mert ki­loccsant volna! — És mekkora volt az ágya! — A tányérja, meg a ka­nalai — A fogsora a pohárban! Észre sem veszik, hogy Zsuzsa eltűnik közülük. Hemperegnek fűben a gyönyörűségtől. Tényleg, hogy valaki ilyen kövér le­gyen. .. Később ismét felbukkan Zsuzsa. Csípőre tett kézzel áll meg a földön ülők előtt. Dobbant egyet Mind ránéz. Zsuzsa szétterpesztve meg­veti a lábát Egyik pillanat­ból a másikra erőszakos harmincöt éves lesz az ar­ca. A száját nagyra tátva, végtelenül undok, nyersen felnőtt hangon rikácsolja: — „Minek jöttél fel ilyen hamar? Megmondtam — százszor — hogy máj — ha-hívlak!” — És a kezét le­eresztve, újra nyolcévesen: — Mindig csak ezt mondja az anyukám. Szombat délutánonként vendége van. Zsuzsa szülei egy éve váltak eL Az apa , elköltözött. Zsuzsa azután ott lófrál az udvaron. Becsönget vala­melyik gyerekért. Televízió­zik valahol, míg el nem küldik, ötpercenként elmegy az autóbehajtóra —, onnan látni, hogy ég-e már a vil­lany a nagyszobában. Ak­kor mehet föL A szemüvege új. A héten derült ki, hogy rossz a sze­me. Nagyon elhanyagolt ál­lapotban volt már, a tanító néni vette észre, 6 vitte el az orvoshoz is. Egyenként felhívják a gyerekeket. Már csak az egyik Zsolti tartózkodik a homokozó környékén. Élet­kora — négy év. 0 egyedül van otthon egész nap. Nyá­ron, ősszel, amíg jó az idő, reggel kilenctől este hétig a két ház között lézeng egy vödörrel, lapáttal, á három formájával — Csinálok három ho­moktortát, összerontom. Csi­nálok három homoktortát, összerontom. Áll a kerítés mellett, órá­kon át. Nézi szemben a te­herautókat. Előre tudja, mi­kor jön a busz, kit hoz. Minden megjövő, elmenő felnőttet megszólít: „Kezi­csokólom, hová mész?” „Vá­sárolni, mit vásárolni?” „Miért lecsót?” „Mi is me­gyünk majd uszodába.” „Neked nincs autód?” „Ne­künk Mercink van.” Tizen­kettőkor lekiabál az erkély­ről a háztartási alkalma­zott: ebédelni hívta. Egy nagyvállalati rende­lőintézet igazgató-főorvosá­nak a fia. Anyja nem dol­gozik. Zsolt nem jár óvo­dába. A fehér Diesel-Mer­cedest hét végén használ­ják. Hétköznap fekete Si­rály áll a ház előtt, soffőr- rel, vár. A szennyest kell elvinni a Patyolatba, tejfölt hozni a csarnokból, haza­vinni a bejárónőt Ma délután sütött a nap. Zsolton egy szál fecske van, kis piros csíkkal, féloldala­sán. Kezében a vödör, ott áll a kerítésnél, amikor Zsuzsa a szomszéd házból megint lejön. A kislány ke­zében összecsavart képes­újság. Televíziózott Beáék- nál, de most már vacsoráz­nak. Ahogy leér, körülnéz az üres udvarban. Fejét köz­ben elfordítja a homályos üveg Irányában. Majd ha­tározottan kézen fogja’ Zsoltot — Tedd le a vödröt, kicsi fiam. El kell mennünk a szemészetre, az esztékába. Zsolt ledobja a vödröt — Gyere, így, gyalog me­gyünk, közel van.., Itt jobbra. Most föl a liften.': A szemészet merre van, tes­sék mondani? Köszönöm szé­pen. .. Arra megyünk Zsol- tikám. — Megállnak a ho­mokozó betonpereménél. — Most egy kicsit várnunk kell, leülsz szépen, jó? Leülnek. Szalad az idő; alig telik bele négy-öt perc, már rajtuk a sor. — Gyere, fiam, mi követ­kezünk. Zsolt feláll, nyújtja a ke­zét. A betonkocka szemben levő sarkánál érkeznek meg. — így, ide ülj le szépen. — A fiú leül, szandálos lá­ba elmerül a homokban. — Most takard be a jobb sze­medet —, nem azt, te hü­lye, az a bal! így. És most szépen olvasd a legelső sorral kezdve, ahogy a pál­cával mutatom. Zsuzsa hátrál öt lépést. Feltárja a nagy címbetűs újságot, ceruzával mutatja a felső sort. Sötétedik las­san. Zsolt ültében előre tá­maszkodik a bal térdére, a jobb szemét eltakarja, a másikat szigorúan összehúz­za, kissé oldalt fordítja a fejét, ahogy Zsuzsa az új szemüvegében és aztán fo­lyamatosan olvas: — Végállo-más-borárostér- hármaskész-indul-albérle-te ket-viteldíjakat kéremfelmu- tatnL VWVWV ^^WAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAA*AAAAA/V\AAAAAA FRIDECZKY FRIGYES: Heinrich Böll Az én drága lábam A férfi hátradőlt a széké­ben és mély lélegzetet vett. „Kedves barátom”, kezdte, „a maga lába egy átkozot­tul drága láb. Ahogy látom, 29 éves és a lábától elte­kintve makkegészséges. Aikár a hetvenéves kort is megérheti. Tehát számítsa ki, kérem: havi hetven már­ka, tizenkétszer egy évben, vagyis 41x12x70. Szóval, számítsa ki kamatok nélkül, de ne felejtse él, hogy a ma­ga lába nem az egyetlen láb. Mint ahogy nem az egyetlen, aki valószínűleg sokáig 'fog élni. És ezek után járadék- emelésről beszél! Bocsássa meg, de ez őrültség". „Uram”, mondtam szántén hátradőlve a széken és lé­legzetet véve, „úgy gondo­lom, hogy ön nagyon lebe­csüli a lábamat A lábam sokkal drágább. Ahogy ma­ga mondta, ez egy átkozot­tul drága láb. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy nemcsak fizikailag, de agyi­lag is teljesen egészséges vagyok. Hallgasson ide’*. „Kérem* nagyon kevés az időm,” „Azért figyeljen csak egy kicsit!” folytattam. ’,,A lá­bam megmentette az életét egy csomó embernek, akik ma szép nyugdíjat élveznek. Ügy történt a dolog, hogy előretolt állásban feküdtem. Az volt a feladatom, tart-. Siam szemmel az ellenséget, és jelezzem, ha jönnek, hogy a többiek időben visszavo­nulhassanak. A vezérkar már csomagolt, de nem akar­ta idő előtt feladni állását. Tulajdonképpen ketten vol­tunk őrségen, de a társamat agyonlőtték, úgyhogy ő már nem kerül pénzbe. Nős volt ugyan, de a felesége egész­séges és tud dolgozni. Ezt tehát nagyon olcsón megúsz­ták. Még csak négy hete volt katona, hát mindössze egy levelezőlapba, meg egy kis komisZkenyérbe került. Derék fickó volt, időben hagyta magát agyonlőni. így egyedül maradtam az állás­ban. Féltem, hideg is volt, s éppen kereket akartam ol­dani, amikor.. „Nagyon kevés az időm”, ismételte a férfi és elkezdte keresgélni a ceruzáját. „Csak hallgasson végig", mondtam, „most jön a java. Szóval, éppen kúszni akar­tam hátrafelé, amikor meg­történt ez a dolog a lábam­mal, Mivel . ilyenformán fek­ve .kellett maradnom, gon­doltam, most leadom a dró­tot. Ügy is tettem, és így mindenki megpucolt. Először az ezred, azután a zászlóalj, majd az egész hadosztály, szépen sorjában, ahogyan il­lik. Az egészben csak az volt a kéUemgtlen, hogy el­felejtettek magúikkal vinni, mert annyira siettek. Érti? Ha meggondolom, igazán os­toba ügy, mert ha nem ve­szítem el a lábamat, most halott volna a generális, az azredes, az őrnagy, meg a többiek és nem kellene ne­kik nyugdíjat fizetni. Most számítsa ki, mibe kerül a lábam. A tábornok 52 éves, az ezredes 48, és az őrnagy 50. Mindannyian egészsége­sek és katonai életmódjuk mellett legalább 80 évesek lesznek, mint Hindenburg. Ez tehát annyi mint: 160x12x30, mert átlagban nyugodtan vehetünk har­mincat, nemde? A lábam így tényleg nagyon drága láb lett, egyike a legdrágáb- baknak, amit el lehet kép­zelni. Világos? Mert erről van szó”. „Maga mégis bolond", mondta a férfi. „Nem én”, feleltem, „nem vagyok őrült, hanem testben, s lélekben sajnos, teljesen egészséges, és kár, hogy nem lőttek agyon néhány perccel korábban, mielőtt ez a dolog történt a lábammal. Sok pénzt takarítottunk volna meg”. „Szóval, elfogadja az ál­lást?” kérdezte a férfi. „Nem”, mondtam és ott­hagy tani. (Boldog Bajász fordítása) ŐSZ Kutyatej-sűrűn, csuri-an az este libabőröznek szürkülő utak, V-jük élével az irányi keresve krúgatva húznak el a vadludak. Reggel már fagyot hoz október orozva láthatóvá válnak ajkukon a hangok a plruló-pirosra csípett lányka arcot gyöngybatiszt szűrőn szűrt napfény aranyozza. Ajtónk előtt topog szándékolt robajjal a restelkedő korai vendég befűtteti a' kipihent kemencét s szétterül a tájon deres darazsakkal. DEMÉNY OTTO: MESE Mert kenyerét jó szívval odaadta, Árgirus végül célhoz ért. Hasznos barát — manó, boszorka. Ez nem példabeszéd. Táltosló parazsat eszik, az óriás követ. Akin a jóság vértje fénylett — mindenki segített. Atröptetett a hegyeden. A föld mélyébe szállt. Szétszórt tagjai egybeforrtak, legyőzte a halált. övé lett Tündér Ilona; szép mint a Hold, a Nap. Uralkodnak, míg a világ nem lehet boldogabb. BARANYI FERENC: AMIT FÖLD 1ÖVELT FJE L Az kellene: figyelni arra, ahogy a széi a fát csavarja, s kilesni — míg a vihar rángat —, titkát a mozgó maradásnak. Az kellene hajlongó törzsek alatt megsúgni a rögöknek, hogy csel csupán a fenti lengés, fog a gyökér — ezer eres kéz. Az kellene: hajszálgyökérzet összerejét hogy egyre érezd, hogy földbe fogódzó ideggel kötődjön, amit följi növelt fel. Az kellene. De nézd csak őt! Lám, suhan a szelek-szabta pályán, gyökértelenül, buta dacban, és büszkén, hogy hajlíthatatlan,.. SASS ERVIN: Miért van az... ? mire látlak jön a nyár is arany-ezüst-gyöngy kaláris hol is voltál, merre mentél . néha énrám emlékeztél fogott-e meg úgy a bánat hogy az arcod belesápadt biztatott-e úgy a remény csak egy nap még elérem én virágszemed nevetett-e ennyi versre szerelemre s didergett-e a szó benned miért van az hogy szeretlek PÉCSI ISTVÁN: p p SZÁMVETÉS Az életem, e fogyó Hóidat borzongva nézem. Mit tegyek? Én akartam, hogy Napom légy, én, fénysóvárgó, mit tegyek? Ám most eső hull, este zörget, rideg mélykékek a hegyek; a magány lustán orsót pörget, én, fénysóvárgó. mit tegyek? Olyan messzire vagy Te tőlem, hogy a Távolság « a közel. s az életem, e fogyó félhold, a Messziscgtől sorvad el. vwwv vwvwv: rrvwvvvvvvvvvwwvvvv^V^WWA

Next

/
Oldalképek
Tartalom