Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Ba rabás Miklós festménye előtt Százéves az egri képtár... De lehetne a kora ennél jóval több, híre s rangja világraszólóbb. Ha egykori városatyáinkban van némi ész és ugyanannyi előrelátás. Az történt ugyanis, hogy reformkori nagy mecénásunk, Pyrker egri érsek, a városnak ajánlotta fel majd kétszáznyi képből álló gyűjteményét, a csupa remekműből és világritkaságokból álló adomány azonban nem kellett az egri uraságoknak. Pyrker érsek külön palotát emeltetett képeinek — a mai érseki rezidenciának a líceumi parkra tekintő szárnya ez az épület —, s azt tervezte, hogy itt rendezi be az első magyar nyilvános képtárat. Egyet kért csak az egri elöljáróságtól, hogy gondoskodnának a képtár- fenntartási költségeiről. Erről pedig hallani sem akartak az urak. Akként okoskodtak, hogy ha Pyrker nyilvános képtárat akar, gondoskodjon 'az 'összes költségről ő maga. Pyrker érseket méltán felharagította ennyi korlátoltság és képgyűjteményét 1836-ban, az egri elutasítás után, a magyar nemzetnek ajánlotta fel. Ez a képgyűjtemény a mai napig a Szépművészeti Múzeum legértékesebb magja. A képtár látogatóját elsőnek Dosso Dossi remeke fogadja. A „Faun és nimfa”. Idős férfi egy fiatal, duzzadó nőt karol. Riadtság és kétségbeesés ül a rabul ejtett nő kiáltó száj mozdulatában, a szem fényeiben. A férfi nyugodt eltökéltség. Az izmos karok szorításából nincs menekvés. Felice Brusasorci festménye („Sirató angyalok Krisztus holttestével”) minden szempontból figyelemre méltó. A XVI. századi veronai mester különös anyagot választott témájához. Fekete kőre, palára festette fel biblikus alakjai}. A csendéleti részletek ragadják meg az embert a Szt. Domonkost cellájában ábrázoló képen. Ennek a munkának csak a korát tudjuk bizonyosan, XVTI. század, hogy ki a festő, azt meghatározni eddig nem sikerült. A második teremben as olasz festészet mellett már i francia darabokat is láthatunk, Sebastiane) Ricci, Pietro Rotari, ■Simon Vouet, Franccáf Millet, Claude Lorrain nevét olvashatjuk a képek alatt. Pufók, rózsaszíntestű angyalkák kerültek itt össze kártyázó katonákkal, levegős tengerparti tájjal, velencei városrészlettel. A harmadik teremben időz legtöbbet a látogató. XVII. századi németalföldi, flamand és holland mesterek alkotásaiból állítottak ki itt gazdag anyagot. S itt látható a képtár legrendkí- vülibb kincse: Hendrick van Terbrugghen „Pipára gyújtó fiú”-ja. (A híres festmények bélyegen, képeslap-változaton — tévesen — a Szépművészeti Múzeumot jelölik a festmény őriző jeként!) Nagyobb utat megtett már ez a fiú, mint bármelyik utazó diplomata. Sok kiállításra kölcsönkérik ezt a kiemelkedő alkotást. Szavakkal szinte nem is érzékeltethető, amit csodálatos színekbe fogottan mond el Terbrugghen, ez a fiatalon meghalt nagy művész. Erőteljes, határozott s ugyanakkor elegánsan nagyvonalú alkotás ez a festmény. Élez a kép, minden apró részle-, tével. Él a gyertyá lángja is, a finoman fellebegő dohányfüsttel. Ez a parányi lángocska szinte befényesíti az egész termet. Méltán kapja az az alkotás a legtöbb csodálatot. A negyedik teremben a régi, idegen mesterek között, már találkozhatunk hazai festők munkáival is. A XVIII. századi egri festészetet képviseli Kracker János Lukács több munkája. S bár a kiállított magyar anyag eléggé gyér a régi külföldi mesterek munkái mellett, így is átfogó képet kapunk nemzeti festészetünk kezdeteiről, felvirágzásának különböző korszakairól. A kevéssé ismert nevek mellett szerepelnek munkáikkal festőgéniuszaink — Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Mészöly Géza, Lotz Károly, s a méltatlanul ritkán emlegetett, Egerben is hosszú ideig dolgozó Kovács Mihály. Szép tisztelgés emléke előtt az a gazdag anyag, amelyet művészi hagyatékából bemutatnak. Százéves az Egri Képtár. Szépségek tárházában' barangol, az, aki végigjárja termeit. S oly élményt nyer,' amelyet életében nem felejthet el az ember. Száz éve alapították Eger képgyűjteményét, s vannak sokan, akik a mai napig sem fedezték fel. A centenárium jó alkalom arra, hogy ezt a mulasztást ki-ki bepótolja. Pataky Dezső Egy másik egri érsek, Bartakovics Béla, már nem is kezdett tárgyálást a városvezetéssel, hanem cselekedett. Pár hónap múltán kerek száz éve lesz, hogy a Líceum egyik második emeleti termében a „múzeum és képcsarnok” felavattatott. Kanyargós úton jutott el a képtár mai helyére, az egri várba. Egészen 1950-ig az Egri Érseki Líceum Múzeumában őrizték a becses és ritka értékű képeket. Hét éven át a Buttler-házba, s a vár raktáraiba zárták. C-ak 1958 nyarán kerültek vegleg méltó helyükre a sok időt megélt képek. Hét termet tölt meg a képtár kiállítási anyaga, s bár megközelítően sem hasonlítható Pyrker egykori, remekműveket tartalmazó gyűjteményéhez, jelentős kultúrtörténeti értékeink között jegyzik. Minden festmény ünnepe itt a szemnek. Csodálatos, patinás színek, finom és kellemes hangulatok gyönyörködtetik az embert. A fátváhy megállít és sokáig el nem enged. Érzelmek zápora füröszti a szemlélődőt. S bár némaságot parancsoló a csend és áhítat, egy-egy alkotás olykor felkiáltást fakaszt. Wil, szeptember 1?., va-í Amikor a munkás és a paraszt is vadászhat A századforduló legismertebb vadaskertje Párádon volt, 8000 holdon és gróf Károlyi Gyula birtokolta. A könnyebb vadászat biztosítása végett épült fel Gályán a Rudolf-tanya, míg a vadaskerti Saskő és Rózsabérc tövében létesült a Rózsaszállás nevű, - kedvelt vadásztanya. Ezeken kívül még több kunyhó nyújtott éjjeli szállást a vadászoknak. Ekkor már a megye minden nagyobb városában, valamint a járási székhelyeken is működik, alapszabály szerint elfogadott, vagy csak alkalmi társulásként verbuválódott vadásztársaság. A Gyöngyösvidéki Vadásztársulat 1893. október 14-én és 15-én rendezte meg — fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából — jubiláns vadászatát. Egy korabeli feljegyzés így örökíti meg ezt a nerp, mindennapi alkalmat: „14-én, az éjszakát a Mátra kies bércei közt, a Jávor- ]•■' -ál levő vadásziakban touotue a társaság. lö-én, délelőtt vadászat volt, délben pedig lukulluszi ebéd, amelyen Gyöngyösről több család vett részt, hogy derült jókedv és* pohárköszönlés j volt, mondanunk sem kell. Tadlunkkal ez az első vadásztársulat hazánkban, amely 25 éves jubileumát ünnepelhette.” Remenyik és a vadászat Érdekes az is, hogy hogyan folytak le a korabeli vadászatok. Leírásuk igazolja azt is, miért tekintették a kortársak sportnak, komoly testmozgásnak a vadászatot. Egy alföldi vadászatról Remenyik Zsigmond, dormándi születésű író, Por és hamu című regényében egészen másképp tájékoztat bennünket: „Közben elmúlt október és novemberre beköszöntött a hideg, száraz ősz. Nagy varjúfalkák lepték el a réteket és voltak éjszakák, amikor keményen fagyott. Itt is, ott is elkezdődtek már a disznótorok és vadászatok, egyetlen múló örömei a vidéken élő emberiségnek. Kártya, disznótor és vadászat, már legalábbis annak aki hozzájutott. Lent dél f- lé, a Tisza árterületének körzetében, akárcsak Kál felé, Szihalmon, Tenken és Te- pélyen nap mint nap dörögtek a puskák, itt gyülekeztek a környékbeli, va- dászgató urak, hogy kjeiégitsék szenvedélyeiket. Térdig érő, bélelt csizmákban, szőrös kesztyűkkel és vastag bundákban, fülig letolt báránykucsmákban a fejükön gázolták a vadászok a fagyot vagy sarat... Előttük, vagy éppen mögöttük vonult a hajtóhad, afféle egybeverbuvált, paraszti napszámoscsa- pat,sovány cselédek, szegényparasztok, 'napszámosok, gyermekek, sihederek és legények, akiket keserves tét- lenkedésükből, nyomorúságos odúkból kihajtott a szakadatlan, egész országot betöltő durrogás. Ügy vonultak ha kellett, éppen úgy futottak, akár az őzbak, szarvasok, vadkanok és nyulak, vékony, rongyos bekecsben, foltozott, lyukas csizmában, sokszor mezítláb, mintha nem is ők hajtottak, de őket hajtották volna végig a szántásokon, kukoricásokon. Itt is, ott is feltűntek, ezek a cigányokból napszámosokból, szege- y- parasztokból egybeverbu ÍU hajtők, csak inteni k.-.lat! ::kik és máris beálltak a sorba, hajtani a vadat. Tért volt velük az erdő, a fagyó’' rét, tele voltak velük f szántóföldek, a kukoricásc' , és a nádasok. — Mintha valami egészen különös fajtához tarté2ísk volna, akiknek Klub a magnósoknak Hangfelvételek felsőfokon Szalagon a Beatles régi és a Kinks legújabb számai Az utóbbi évfekben egyre több Latal vált szenvedélyes magnóssá. Ott vannak hordozható készülékeikkel a tánczenei hangversenyeken, „vadásznak” a rádióban elhangzó legsikeresebb számokra, felveszik a kabarétréfákat, s mindig és mindenhol másolják egymás felvételeit ... Ez adta az ötletet az egri Megyei Művelődési Központ munkatársainak is, hogy megalakítsák itt is a magnós fiatalok klubját. Bár létrejötte — 1967 — óta csak tánczenei felvételek forognak, tervezik a komolyzene kedvelőinek a bevonását' is, hiszen nem ritka azoknak a Hathatja majd bármely magnós akár klubtag, akar nem... Egyébként a klub tagja lehet minden fiatal, aki magnóval rendelkezik, s betartja a szabályokat. Az átjátszások ugyanis t- bár modern stúdiófelszerelésekkel történnek — csendet, türelmet és közös munkát kívánnak, mert egyszerre tizennyolc magnetofont kapcsolhatnak a lejátszó készülékhez . .. Előnye a klubnak, hogy a puszta átjátszás mellett stí- lusismereteket is ad a tagjainak. Az együttesek, zenei irányzatok tanulmányozásához, a számok válogatásához száma, akik egy-egy élményteli hangversenyt rögzítenek a. szalagra... A jelenleg közel húsz fővel működő egri magnósklub -havonta körülbelül 40—50 tánczenei felvételt kap a Fővárosi Művelődési Ház magnósaitól, akikkel együtt most egy ismertető füzet megjelentetését is tervezik. Ebben a beat és a magnózás kapcsolatáról, s a technikai vonatkozású problémákról lesz szó, mert azt a célt tűzték ki, hogy minden magnósnak tökéletes felvételei legyenek. Ezt a füzetet hasznosan fpra New Musical Express című angol zenei újság mellett’ több más ismertetőt is használnak. S az sem érdektelen, hogy minden alkalommal a legújabb számokkal ismerkedhetnek meg, mert az érkező 40—50 tánczenei felvétel többsége slágerlistán szereplő szám, a másik része pedig egy-egy együttes, vagy előadó felvételeiből áll. A klub létrehozása, óta több mint negyven tekercsnyi fel- . vétel gyűlt már össze, így aztán leforgatható a Beatles régi és a Kinks együttes legújabb száma egyaránt. Ä közegészség önkéntes támogatói A társadalom érdekeiért fáradozó, az emberekeiá segíteni akaró tömegszérveze- ,tek egyike a Vöröskereszt. Munkájuk, tevékenységük egyáltalán • nem. látványos, sokszor nem is a leghálásabb munka. Kevesen figyelnek rájuk, pedig tevékenységük mindig a közösség érdekeit szolgálja. Kál községiben az egyik Vöröskereszt szervezet titkára Makula Istvánná. Régen tagja a Vöröskeresztnek, 1969 óta bízták meg a titkári teendőkkel. Munkája nem volt könnyű, mert korábban eléggé elhanyagolt munkaterület volt ez. Azóta már történt előrelépés, bár Kál község nagyságához képest még sok mindenben elmaradnak kisebb községek kollektívái mögött. , Az egyik nehézség talán az, hogy ez a munka jellegénél fogva is, inkább a nők kóréban ismeretes, s mivel a nőknek számtalan egyéb feladatuk van, a munka mellett a család, a háztartás, sokszor idejükből sem futja többre. Sokat segítene, ha a gazdaság gi és társadalmi szervezetek vezetői egy kicsit jobban odafigyelnének a Vöröskereszt munkájára. Kaiban jelenleg 86 tagja van a szervezetnek. Egyik fontos feladatuknak tartják a véradó mozgalom szervezését. Sokan még ma sem mérik fel teljes egészében ennek jelentőségét, s talán éppen ez az oka, hogy nem jelentkeznek véradásra annyian, amennyire szükség lenne, idegit a Vöröskereszt a tüdő- szűrések, rákszűrések megszervezésében, a felvilágosító munkában. - Minden évben megtartják a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalom értékelését, a téli időszakban pedig rendszeresen összejönr nek megbeszélni a soronkö- vetkező feladatokat. A téli hónapokban segítséget nyújtanak a polgári védelmi oktatásban is. A Vöröskereszt-mozgalom munkáját, s az aktívák több figyelmet és több segítséget érdemelnének ebben a községben is. az ország egyéb népességé- héz nincs semmiféle kapcsolatuk.” A vadászat joga mindenkié 1 A kifejező Remenyik-idé- zet után érzékeltessük azt a változást, amit a tanácshatalom 133 napja hozott, vadászat terén is. Megyeszerte plakátok hirdették: „Szeressétek a természetet! A hét végén, ha leteszitek a szerszámot, ki a hegyekbe, menjetek üdülni, felfrissülni.” Szabaddá tették a vadászatot, a földbirtokosok, a vagyonos polgárok a Remenyik által leírt több évszázados, szinte kizárólagos jogát. Szabad lett a vadászat a Mátrában, a Bükkben, a Tisza menti füzesekben. Ezzel nemcsak teljesíteni kívánták a munkásságnak és a parasztságnak egy igen régi kívánságát, hanem segíteni törekedtek a meglehetősen rossz közétkeztetési állapotokon is. Ezt a tevékenységet a hajdani urak korántsem nézték jó szemmel." „Török Mikr "ós, városi erdőmérnök az 'rdőőröknek azt az utasítás dta, hogy a vadat lehető cg engedjék át a lővonalor k pedig a levegőbe lőjenek 4 proletárok csapatost cerkésztek d város erdőibe le az erdőőrök megzavar ták őket le she1" iáikén és mindent e. \ V U. kom/ vadászzsákmányuk minél kisebb legyen —,' idézi egy korbeli hírforrás. A parádi Károlyi-uradalomban szintén nagy vadászatok voltak. Az állatok jó része — miután a vadkert drótkerítését lebontották — átmenekült a gyöngyösi erdőségekbe. A munkások, parasztok részére helyesen és szükségszerűen engedélyezték a vadászatot. Emellett azonban elharapózott az orvvadászat is. Ezek ellen, a szabad vadászat elvét megcsúfoló orvvadászok ellen a tanácskormány szervei idejében felléptek. Egy alkalommal például a gyöngyösi polgárőrség egy egysége Egerig üldözte a mátrai orwadá- steokat. A közélelmezési problémák megoldását célzó törekvések mellett a vadállomány pusz- x tulása, a vadorzók elszaporodásának is köszönhető. Ezzel magyarázható, hogy a román megszállás ideje alatt, a trónörökös tiszteletére rendezett, parádi hajtóvadásza* 1 ton egy szarvas sem került ' *. terítékre, pedig egy egész -red legénysége szolgáltatta ' hajtókát. < De ezzel már a magyar va- sztörténet új, keserű 25 rt es korszaka kezdődik, ami- ir ismét a dormándi író által megírt urak privilégium ma lett a vadászat. Varga, t az egri képtár
