Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

Polip 5000 méter mélyen Ax. tlmbellula nevű hosszú lábú polipot — melynek léte­zéséről a kutatóknak már mintegy száz éve tudomásuk van — most sikerült először az Atlanti-óceán mélyén le­fényképezni. Az óceánfenék és a felszín között uralkodó nyomáskülönbség szélronesolia a polipot, amelynek így még egy példányát sem tudták épen felszínre hozni. A Föld valamennyiün­ket képes élelemmel el­látni. Ez a véleménye a szovjet állami díjas bo­tanikus professzornak. Pjotr Zsukovszkijnak, akinek nevét a tudomá­nyos világ a kultúrnö­vények eredetéről szóló jelentős munkákból is­meri. A bőséghez vezető utak Az ember mindennapos ét­rendjének zsírokat, szénhid­rátokat, ásványi anyagoikat, de legfőképpen — fehérjéket kell tartalmaznia. A fehérje az élet alapja. Egy ország biológiai gazdagságát a fe­hérjeállomány (növényi és állati) határozza meg. A fe- hérjeállomány növelése cél­jából a tudósok különböző utakon járnak: az állatte­nyésztés belterjesítése, a tengerfenék meghódítása, a sivatagotk termékennyé téte­le, a mocsaras földterületek kiszárítása, a vetésterület bővítése a legelők és erdők rovására, mesterséges élel­miszerek előállítása stb. A legeredményesebb irányzat­nak azonban mégis a nö- vénynemiesítést kell tarta­nunk. A jól ismert kultúrnövé­nyek, a búza, árpa, rizs, ku­korica, szójabab, földimogyo­ró, paradicsomfélék, gyü­mölcsfák, kimeríthetetlen tartalékokat rejtenék. A ter­mészet sok hasznos tulaj­donsággal ruházta fel eze­ket a növényeket, de az öröklődés hordozóit — a gé­peket — „szétszórta” a kü­lönböző fajtákban. Ezért van az, hogy egyes növényeknél a fagyállóság hiányzik, má­soknál a betegségekkel szem­beni eUenállóképesség, me­gint másoknál a szárazság­tűrés. A nemesítő feladata: a szükséges tulajdonságok kombinálása révén magas terméshozamú, ellenálló faj­ták kialakítása. Ha ismer­jük a növények genetikai térképet, akkor — mintha bonyolult pasziánszot rak­nánk ki — lehetőség nyílik a nemesítő számára előnyös tulajdonságok összeválogatá- sára, s e tulajdonságok szi­lárd kapcsolattá való alakí­tására. Ez hosszadalmas, fá­radságos munkát igényel, de mindenképpen ez az út ve­zet a bőséghez. Amikor a genetikusok hozzáfognak... Mexikó hosszú évekig kül­földi piacokon vásárolta a számára szükséges búza fe­lét. A genetikai program megvalósítása után 1956­Bolygónk érintetlen készletei ban búzaszükségletét teljes egészében a hazai termés­ből tudta biztosítani. 1964- ben pedig már 500 ezer ton­na gabonát exportált. An­nak ellenére hogy a vetéste­rületek körülbelül azonosak maradtak, az éghajlat sem változott, ráadásul a fo­gyasztók száma megnőtt, a kenyérből felesleg jelentke­zett. A búza nem élég fagyálló, nem immunis a betegségek és kártevők iránt, megdőlés­re hajlamos. A genetika se­gítségével sikerült felszámol­ni az egyik hiányosságot: felfedezték a törpenövést előidéző géneket Az első törpebúzát („norin”), ame­lyik rövid és erős szárral je­lentkezett, japán búzák kö­zött fedezték fel 1946-ban. Ma ezt a fajtát Japánban hatalmas területeken ter­mesek, hektáronként 80— 90 métermázsa a hozama. A Szovjetunióban Pável Lukjamyenkó akadémikus is saját törpefajtát nemesí­tett ki. Jó eredményekre ju­tott. Kinemesítette a hektá­ronként 70 mázsát termő „Auróra” és „Kaukázus” faj­tákat. Ez azonban még nem a végső határ. Lukjanyenkó véleménye szerint a búza elérheti hektáronként a 100 métermázsát A kártevő elleni harcban kémiai, biológiai, agrofizikai védelmi eszközöket alkal­maznak. A növény azonban önmaga is képes a hasonló támadásnak ellenállni. Jó példa erre: Oroszországban a század elején elszaporodott a napraforgómoly, a lárvák annyira kiették a naprafor­gó-tányérokat, hogy gazda­ságtalan lett a termesztése. A növényt a saját génjei mentették meg. Egy olyan fajtát nemesítettek ki, amely­nek magháza olyan anyago­kat tartalmaz, amelyek nem oldódnak sem vízben, sem savakban, sem lúgokban. Jól ellenállt a molynak is, és azóta a kártevő szinte eltűnt a mezőkről. Segít a radiáció A földkérget körülvevő bioszféra — mint ismeretes — 40 kilométer magasságig terjed. Fölötte, több ezer ki-, lométeren át az ionoszféra található, amelyik nagy mennyiségű töltött részecs­két tartalmaz: neutronokat és protonokat. Ezek képeséle arra, hogy az élő sejtbejut­va „mutációt” idézzenek elő, vagyis megváltoztassák a szerkezetét. A sugárzással kezelt nö­vény olyan hasznos tulaj­donságokat tud felvenni, ami nem volt jellemző a szü­lőkre. Pl. az egyik hagyma­mutációnál megszűnik az erősség, és édeshagyma ke­letkezik. Ez a tulajdonság, amit a mutációs gén okoz, nemzedékről nemzedékre fennállhat. A „mutánsok” felmérhe­tetlenül értékesek a neme­sítő számára. A tudósok nemcsak alkalmazzák a ter­mészet által létrehozott min­tákat, de maguk is alakíta­nak ki ilyent mesterséges sugárzással, vagy kémiai ha­tással. Ezen dolgoznak szá­mos ország laboratóriumai­ban, így a Szovjetunióban is. Az Országos Növényter­mesztő Intézetben különösen érdekes mutánsokat alkottak a zoldségkultúrák osztályán. Az ismert kultúrnövények biológiai értékének javítási távlatai még távolról sincse­nek kimerítve. A természet érintetlen készletéket ha­gyott az embernek, amihez a kulcsot még meg kell talál­ni. (Irina Kirpdcsnyikova) (APN) Kenyér gyapotból? IHialiOZeli A legértékesebb fehérje­forrás a gyapotcserje magja (fehérjetartalma meghaladja a 80 százalékot). Sőt olyan fontos fehérje-alkotóelemei vannak, mint a lizin, a treo- nin, a leucin amínósavak. A fehérjetartalmat illetően a gyapotcserje megva a hús­fehérjéhez áll közel. A világ jelenlegi gyapot- magtermelése már 4,5 millió tonna fehérjét biztosít,, ame- . lyet egyelőre még főként a kérődző állatok etetésére használnak. A gyapotcserje magvai ugyanis mérgező ha­tóanyagot (gosszipolt) tar­talmaznak. Ezért emberi fel- használás előtt feltétlenül el’ kell távolítani belőle a gosz- szipolt. Ostom alatt az 1. számú ellenség A genetikai törvények ké­pesek megvédeni a termést a mezőgazdaság kártevőitől is. Az emberiség hatalmas adót fizet ezeknek az élős­ködőknek. Igen hevenyé­szett számítás szerint (ez in­kább kevesebbet, mint töb­bet mond) a kártékony szer­vezetek annyi élelmiszert pusztítanak el, amennyi egy 200—300 milliós lakosságú ország ellátásához lenne szükséges. Egy angol cég olyan tv-kameraoptikát hozott forga­lomba, amellyel a képernyő teljes felületét kitöltő ultra­közeli képek készíthetők. Az újfajta objektívvei még a lencséhez nagyon közeli, vele érintkező tárgyról is töké­letesen fókuszolt képet lehet kapni, mely a sokszoros nagyítás ellenére sem veszít az élességéből, a részletek pontosságából. Amikor a lencse beáll a normál minimális tárgytávolságra, a felvevőbe beépített szerkezet automati­kusan átvált, majd a már tágított látószögű optikai rend­szerrel a kamera egészen közel vihető a tárgyhoz, ekként a fókusztávolság gyakorlatilag nullára csökkenthető. Az újfajta optika alkalmazása változatosabb lehető­ségeket biztosít a tv-operatőrök számára a képek meg- komponálásánál, hiszen a szereplők arcjátékának minden kis rezdülését a néző elé tudja tárni. I földrengések keletkezésének nyomában Röviddel a perui földrengés előtt tért haza útjáról egy amerikai kutatóhajó, amelynek feladata az volt, hogy a földrengések okait próbálja feltárni. A „Glornar Challen­ger” elnevezésű expedíció megerősítette azt a már 1915 óta több ízben felbukkant elméletet, hogy a világ mai hat kontinense a földtörténet őskorában egy összefüggő „szu­perkontinens” volt. A mai kontinensek állandóan távolod­nak egymástól és úgy sodródnak a föld belső izzó lávája fölött, mint jéghegyek a tengerben. Az így keletkező nagyarányú földrészeltolódások okozzák a földrengése­ket. A geológusoknak már régen feltűnt, hogy a mai hat földrész darabjai úgy illenek egymásba, mint egy hatal­mas építőszekrény kockái. Az egykori összefüggésre már régebben is találtak bizonyítékokat: pl a dél-amerikai kő­zetrétegek pontosan megfelelnek az Atlanti-óceán másik partján levő nyugat-afrikai kőzetrétegződésnek, s az el- kövesedett növényi és állati leletek is teljesen egyformák. A leszakadó észak-amerikai kontinens még ma is centiméterről centiméterre nyugati irányban halad, egy­kor az így keletkezett árokból lett az Atlanti-óceán. De a glóbusz forró lávatömegei fölött mozgásban van a többi kontinens is: Európa és Ázsia kelet felé, Ausztrália észak­keleti irányba „úszik”, csupán Afrika marad nagyjából ré­gi helyén. A földgolyó e forró lávatömegén való úszás azonban igen veszélyes: a földkéreg hatalmas, kemény, le­töredezett részei egymásnak ütődnek, föltornyosulnak, s e nagy föld alatti feszültségek földrengésekben oldódnak fel. Ez történt Peruban, ahol hegyek tűntek el, amikor a föld úgyszólván megnyílt. A kontinensek felszakadozva és remegve egyre csak távolodnak egymástól, mint eddig is: évenként 4 centi­méterrel. Az orosz cédrus Tudósok véleménye szerint ki terület évi cédrusdió-ter- az északi félteke legértéke- mése körülbelül 175 ezer ton- sebb fája az orosz cédrus, na, amely kalóriatartalmát Az Orosz Szövetségi Köztár- tekintve egyenértékű egy 650 saságban mintegy 37,3 millió ezer tehénből álló csorda tej­hektárnyi erdőterületen nő hozamával, túlnyomórészt cédrus. Ez a A könnyű és szívós cédrus­terület nagyobb, mint Svéd- fát bútorgyártásra, épületek, ország, Finnország, Francia- vasúti kocsik díszítésére és ország, Svájc, Belgium, Hol- ceruzagyártásra használják. A landia és az NSZK erdőinek megcsapolt cédrustörzsekből területe együttvéve. A Szov- terpentint nyernek, a tűle- jetunióban a cédrusfák több vetekből pedig skorbut elleni mint 95 százaléka Szibéria- preparátumot készítenek, ban nő. Az utóbbi években a Tá­A cédrust joggal nevezik vol-Keleten, az Uraiban és az „kenyér” vagy „fejős” fá- Orosz Szövetségi Köztársa- nak. Olajából tejszínhez ha- ság más területein 70 állami sonló koncentrátumot állíta- és 117 szövetkezeti gazdaságot nak elő, amely zsírtartalmát létesítettek a cédruserdők tekintve ötször múlja felül a hasznosítása céljából. Széles tehéntejet, kalóriatartalma körű tudományos kutatómun- pedig sokkal nagyobb, mint a kát kezdtek a cédruserdők disznóhúsé. Egyedül a tömsz- sokoldalú vizsgálatára. Lézersugarak veszélyeztetik a repülőket A neander-vöigyi ember bans ja Nyakcsigolya-sérülések autóbaleseteknél A növekvő számú közlekedési balesetek mind gyak­rabban okoznak nyakcsigolya-sérülést — állapították meg nyugatnémet agysebészek. Erős nekicsapódás, vagy a nyak elfordításának pillanatában bekövetkezett hirtelen felgyor­sulás könnyen vezet a nyakcsigolya sérüléséhez. Az NSZK- ban a közlekedési balesetet szenvedett gépjárművek utasai 20 százalékánál, az USÁ-ban pedig 65 ezer balesetet szen­vedett félénél állapítottak'meg nyakcsigolya-sérülést. Mar egy óránként 25 km sebességgel haladó jármű utasa is szenvedhet balesetnél nyakcsigolya-sérülést, ha az összeütközés lendületét nem fogja fel a jármű, vagy ha az utasa kirepül a járműből. Gépkocsiknál a biztonsági öv használata csökkentheti a baleseti károsodást. Fejvédő si­sak használata, melynek éppen a nyak lökés által váló sé­rülését kellene elhárítania, értelemetlen, mivel a fej akár 90 fokos szögben való hátrahajlását sem akadályozza meg. Csak a magasított háttámla csökkentheti az ilyenfajta sérüléseket — de feltétlenül szükséges a biztonsági övék használata is. A 40—100 000 évvel ezelőtt élt neander-vöigyi ember hangképző szervének rekons­trukciója azt bizonyítja, hogy garatnyílása nem felelt meg a tagolt beszéd követelményei­nek. Csak kevés magánhang­zót használt. „Beszédét” leg­inkább egy csecsemő gügyö­géséhez, vagy makogáshoz hasonlíthatjuk. Az Amerikai Akusztikai Társaság legutób­bi kongresszusán számoltak be azokról az összehasonlító anatómiai vizsgálatokról, amelyeknél egy neander-vöi­gyi koponyát vetettek össze egy élő emberszabású ma­jom és egy emberi újszülött koponyájával. A neander-vöi­gyi embernek nem alakult ki a garatnyílása, továbbá a gé­gének a szájüreg és a garat közti része — ugyanúgy, mint ezt ma a csimpánzénál látjuk. A csecsemőnek ez a szerve növekedésével foko­zatosan válik alkalmassá ar­tikulált emberi beszédre. Ha egy neander-vöigyi ember él­ne, semmilyen nyelvre sem lehetne megtanítani. Rabszolga-kereskedelem Brazíliában A brazil rendőrség rabszolga-kereskedelemmel vádol három teherautó-vezetőt. 69 munkást találtak a teherautó­kon, akiket az ország belsejébe, Mato Grosso tartományba .. akartait vinni, ahol jó árat fizetnek a farmerek a mun- > kasokért. Bár a kormányzatnak már hosszabb ideje tudó- * mása volt bizonyos emberár u-forgalomról, amely az or- ** szág belsejének elzárt, csaknem lakatlan része felé irá- » nyúl, a teherautó-sofőrök véletlenül „buktak le”, mert * szóváltásba kerültek egy kocsmárossal, aki rendőrt hí- volt. A _ Mato -Grosso tartományt most kezdik feltárni és r benépesítem, de a munkások csak végső kétségbeesésük­ben mennek oda. Az észalt--kel éti vidék nagy nyomorban élő milliói képezik a munkaerő-tartalékot, akik ott ré­szesaratóként, vagy a legszömyűbb módon kizsákmányolt mezőgazdasági munkásként élnek, s esetleg még a Mato • Grosso pusztító éghajlati viszonyaival sem törődnek már. A számtalan veszélyt, mellyel a pilótáknak számol­niuk kell, újabban a lézer­sugarak is növelik. Az Ame­rikai Szövetségi Repülésügyi Hivatal figyelmeztette a piló­tákat, kerüljék el a' legfon- tosab lézerkísérleti állomás körzetét. Ezek a kísérleti állomások, obszervatóriumok, amelyek közül három végez pontos tá­volságmérési kísérleteket, lé­zerfénnyel a három, Apollo- űrhajó által a Holdon ha­gyott reflektorok segítségével — kerek 400 ezer km távol­ságból 15—20 cm-nyi pon­tossággal. A kísérletekhez a lézerfényt . teleszkópokkal igen erősen nyalábosítják és pontosan az Apolló-ürhajók Holdon való leszállási helyé­re irányítják. A teleszkópok segítségével kibocsátott su- gurak nem tesznek ugyan kárt a repülőgépekben, de megsérthetik a gépet irányí­tó pilóta recehártyáját, ha be­lenéz a fényforrásba. A ne­gyedik kísérleti állomás, az új-mexikói Kirtland katonai repülőtéren, lényegesen erő­sebb sugarakkal végez lézer­kísérleteket — elsősorban harcieszközként, berepülő ra­kéták megsemmisítésére. És ha e térség felett nem is fo­lyik polgári légiforgalom, a katonai pilóták könnyen meg­sérülhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom