Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

A Papíripari Vállalat lábatlant vékonypapirgyárában két papírgyártó gép már fo­lyamatosan termel. A harmadik papírgyártó gép üzembe helyezése május végére vár­ható. Megkezdték már a negyedik papírgyártó gép szerelését is. A papírgyártó gépek üzembe helyezésének egyik fontos feltétele a kazán, amely a gázenergiát szolgáltatja: a második számú kazán próbaüzemelésre kész. (MTI foto — Mező Sándor) Emelkedő költségek Ellenőrzésen o vendéglátóiparban Osztályba sorolás - kérdőjelekkel TEJET MINDENNAP vá­sárolunk, kenyeret minden­nap vásárolunk és minden­nap odaállunk az üzletek pénztárpultjai elé fizetni. Azt csak természetesnek tartjuk, hogy közélelmezési cikkek árai megingathatat­lanul tartják a több mint évtizede kialakult árszínvo­nalat. A vevő csak akkor fi­gyel oda, ha az ár elkezd mozogni, méghozzá felfelé mozogni. Akik azonban az árak születési helyét, a ter­melőüzemeket kísérik figye­lemmel, élőbb vesznek ész­re olyan mozzanatokat, ame­lyek intézkedéseket, cselek­vést sürgetnék — hogy a vevőnek továbbra se kelljen odafigyelnie. _ A szakembereknek azon­ban nem leshet nem odafi­gyelni a beruházások költ­ségeinek jelenlegi helyzeté­re. Mert a beruházási költ­ségek emelkednek, s nem is kis mértékben. A Miniszter- tanács és a Központi Bizott­ság múlt hónapi együttes üléséről kiadott közlemény is megállapította, hogy „a be­ruházási kiadások a terve­zettnél lényegesen gyorsab­ban emelkednek és 23 szá­zalékkal haladták meg az 1970 első félévi szintet”. Ez a szám pedig nem elhanya­golható összeget takar nép- gazdasági szinten. Heves megyében — a ta­nácsi és banki szervek fel­mérése szerint — az eredeti programhoz viszonyítva ti­zenkét mezőgazdasági beru­házásnál mintegy 15 száza­lékkal emelkedett a költség. Ez a tizenöt százalék csupán nálunk, ennél a 12 beruhá­zásnál, nem kevesebb mint 38 millió forintot jelent. Eb­ből az összegből 5 millió fo­rint kizárólag az anyagárak emelkedésének köszönhető. További nyolcmillió forintot jelent a tervezettnél maga­sabb kivitelezési költség. Ezeket a milliókat valaki­nek ki kell fizetnie, de a többletköltségek pénzügyi fedezete mindmáig rendezet­len. AZ IDEI TÜBBLETKÖLT­SÉG fedezésére 3,3 millió forintot saját erőből, 8,9 mil­lió forintot állami támoga­tásból, 2,3 milliót hitelből kellene előteremteni. De az állam se vállalhatja magá­ra a pénzes nagybácsi sze­repét, hiszen ezeknek a mil­lióknak máshol kellene „ter­melniük”. A termelőszövet­kezetek sem nyúlhatnak min­dig saját zsebükbe, hiszen az a saját zseb korántsem, kimeríthetetlen, sőt néhol nagyon is üres. Példaként említhetjük, hogy a nagy beruházások. beindításával túlzottan leterhelte fejlesz­tési alapját az erki, a tar- naőrsi, a markazi, az aldeb- rői, a csányi termelőszövet­kezet és még sorolhatnánk tovább a példákat. Valószí- 1 nű, hogy a közös gazdasá­gok nem szívesein szánták magukat ilyen lépésre, de valahogy — nemegyszer vég- ■I megerőltetésre) fcúxraze» iftve is — biztosítani kéü a beruházások költségeit, nem ritkán más, fontos termelési ágazat rovására. A költségek magasak és egyre magasab­bak lesznek. V Ez az állapot — kockáz­tassuk meg a kijelentést, hogy előbb-utóbb tarthatat­lanná válik — minden újabb beruházástól visszari­asztja, vagy mesterségesen visszatartja a mezőgazdasá­gi üzeméket, mint ahogy ebben az évben nem is in­dul új beruházás megyénk területén, de országosain is kevés, hiszen semmilyen szinten nincs meg rá a fe­dezet. A beruházási kedvre gya­korolt fékező hatás nagyon is indokolt, ha a beruházási kapacitás oldaláról vizsgál­juk meg a kérdést. Hiszen mindenkinek jobb és elő­nyösebb, ha tíz beruházás helyett csak nyolcba fognak bele és azt időben meg is valósítják. A mezőgazdaság­ban az idén szinte kizárólag az áthúzódó, már megkez­dett építkezési beruházások folynak. Valószínű, hogy ez lesz a helyzet jövőre is. Csakhogy jövőre már ko­rántsem biztos, hogy ezt a tényt pozitívon értékelhet­jük, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemeknek időben kell a létfontosságú építkezése­ket megvalóisítaniiik, mert az élő anyaggal történő bő­vített újratermelés folyama­ta sokkal kényesebb, bonyo­lultabb kérdés, mint az ipa­ri üzemeknél. EGYÁLTALÁN NEM min- egv egy termelőszövetkezet­nek, hogy egy háromszázas szakosított szarvasmarha-te­lep mikor, milyen közgazda­sági és helyi üzemi viszo­nyok között kezdi meg ter­melését. Félő, hogy az egyéb­ként helyes intézkedés még a szükséges építkezési beru­házásoktól is visszatartja a mezőgazdasági nagyüzeme­ket A meglehetősen szűk építési kapacitás kétségte­len, hogy indokolja az ed­dig megtett lépéseket és bi­zonyos mértékig indokolja a költségek emelkedését, hi­szen amiből szűkében va- gyuftk, az mindig drágább. De nem szabad ezt a korlá­tozott beruházási erőt min­denért okolni. Az építkezé­si költségek emelkedésének egyik alapvető oka, hogy a költségvetésben sem a ter­vező, sem a bonyolító, sem a kivitelező nem érdekelt anyagilag. Jogos a kérdés: miért törekedne akkor költ­ségcsökkentésre. A mezőgazdasági nagyüze­meknek egyre több és jobb minőségű árut kell termel­niük, a termeléshez pedig egyre több és nagyobb be­ruházást kell megvalósítani. Az új, korszerű létesítmé­nyeknél éppen az lenne az egyik legdöntőbb szempont, hogy kevés emberi munka­erőt igényelve, nagy szériá­ban, olcsóbban termeljenek. De hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? A termelés ftiramata már a beruházásnál megkezdődik, a gondokkal együtt Hogyan kalkuláljon az az agrármér­nök például együk legfonto­sabb közélelmezési cikkünk­nél, a tej termelésénél, arad­kor egyetlen tehénférőhély költsége ' napjainkban 40—60 ezer forint között mozog. Ez a magas ár már egymagá­ban meglehetősen kétségessé teszi a rentábilis termelést Am előfordulhat az az eset hogy ez az ár építkezés köz­ben tovább emelkedik, sígy. már igen bizonytalanná vá­lik bármilyen számítgatás. A mezőgazdasági terme­lésbe beépülő ipari termékeik árai emelkednék, a mező- gazdasági termékek félvá­sárlási árai viszont arányuk, ban jelentősen elmaradnak ettől a tendenciáitól. ' A FESZÜLTSÉGET egye­lőre a mezőgazdasági nagy­üzemek érzik A beruházá­sok körül felgyülemlett gon­dokat azonban sürgősen meg kell oldani, mert a túlzott feszültség jobbik esetben gyorsan kijavítható rövid­zárlatot, ám hosszabb ideig tartó „nagyjavítást” is elő­idézhet. Szigethy András A MATRAALJ1 Szénbá­nyák VEGYESÜZEME elkép­zelhető, hogy maholnap talán „hivatalosan” is szót emel ne­vének megváltoztatása mel­lett, hiszen a viselt jelző csu­pán sokoldalú tevékenységét illetően helytálló — míg kü­lönben: egyenesen ellent­mond dolgozói legszebb tu­lajdonságának. Nevezetesen az összetartásnak, annak az akaratnak, igyekezetnek, amellyel a hajdani bányá­szok, s társaik új profilt ko­vácsoltak a megváltozott fel­adatokból, néhány esztendő alatt megtalálták helyüket a többük számára is szokatlan munkában, lemondtak a ké­nyelmes dotációról; végső so­ron nyereségessé tették üze­müket ... Egységüket bizonyítja, hogy az idei első fél évben is szá­mottevően túlteljesítettéit ár­bevételi tervüket, az erede­tileg élképzeltnél mintegy hatmillió forinttal többet zár­hattak közös kasszájukba. Valamennyi tevékenységük sikerrel járt, de különösen beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket a faipari, az épí­tészeti, a. szakipari és a szál­lítási részleg. Jóllehet a megbízások — mint erről Nagy István üzemvezetővel és Czitor Lászlóval, a párt, illetve a KISZ üzemi titkárá­val a napokban beszélget­tünk —, nem is voltak ép­pen kicsik, könnyűek. S elég ennél a megállapításnál csak a testvérüzem, a szomszédos gépüzem rekonstrukciójára, az elkészített két hatalmas csarnokra, a horti tsz sertés­kombinátjára, a cementgyár: 12 lakásos társasházak mun- kajára, vagy Gppanseggel a A vendég belép, helyet foglal, étlapot kér, ebédelni óhajt, vagy szomját enyhí­teni. Ahogy az árakat szem­léli, önkéntelenül is össze­veti az osztálybasorolással: nem fizet-e többet a kelle­ténél, s megkap-e mindent, ami a több forintért járna? Erre kerestünk választ Eger néhány vendéglátó egy­ségében, presszójában, a me­gyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatár­saival, vizsgálva azt, hogy az osztálybasorol ás való­ban megfelél-e az előírt kö­vetelményeknek. Dísztorta és használt cipők A Széchenyi utcai Pettyes presszó másodosztályú hely. De mi fogadja a belépőt? Különböző színű, kocsmai jellegű asztalok, kopott, sza­kadozott, piszkos székek. Aki ide telepszik, nyári világos ruhában, hamarosan felke­resheti a Patyolatot. Hamu­tartó majd annyi fajta, ahány asztal, olykor kávés­pohár alátétje is megfelel, ha nem is a vendégnek. A WC mosdójában apró szap- pantöredékek, s egy kopott, piszkos, napok óta használt asztalkendő. Akadt már olyan vendég, aki felmosó­rongyhoz hasonlította. Ru­határ nincs, a belső terem­ben szerénykedik egy kocs­mai fogasnak sem megfe­lelő alkalmatosság, hogy va­lamivel több zavarja a ven­dég ízlését De mit tegyen, ha mégis szétnéz, miközben feketéjét szürcnöli, alumíni­um alátétes, büfében — ne­gyedosztályúban — talán megfelelő pohárbat Rozsdar- mentes feketéskanalat hiába keres, maradt a hajlítható alumínium. S a falak? Az öreg épület majd minden éve hagyott rajtuk egy-egy nem is olyan diszkrét jel­zést. A pulton a sütemények egy része fedetlen, s sza­bad prédája a nyárban nyüzsgő legyeknek, A raktárban kopott hötő, benne sütemény és sör egy­faházgyárból kikerült kisebb- magyobb épületek hosszú so­rára utálni, esetleg a válla­lati új sóderbánya megnyitá­sára gondolni. SZINTE NINCS megren­delés, amit visszautasítaná­nak. Központi fűtést, vízve­zetéket, kazánt szerelnek, porszívó berendezéseket szál­lítanak az ÉRDÉRT-en ke­resztül csaknem az egész or­szágnak, 10 különböző épü­letből áUó üdülőkomplexum elkészítését vállalták a SZOT parádi gyermeküdülőjében, ahol ígéretük szerint a leg­közelebbi szezonra végez­nek is munkájukkal. Alig­hogy átadták rendeltetésé­nek Horton a 40 vagonos magtárat — másikat kértek tőlük. S nemcsak feljegyez­ték az újabb kívánságot, ha­nem — ahogyan ígérik —, még az idei ősszel teljesítik is... Vajon mi az, ami ilyenféle teljesítményekre sarkallja nap-nap után a petőfibányai- akat.. ? — próbáltuk tuda­kolni. Nincs benne semmi rendkívüli — válaszolták csendes mosolygással. Hacsak nem a régi bányaszsziv a mozgatója az iparkodás­nak .. 1 Sok ugyanis a régi bányász, a 10 évesnél öre­gebb törzsgárdista, akik nem most tanulják a munkát, a szorgalmat, a kitartást, akik­re mindig lehet számítani. Olyanok, mint például Re- viczki József ék a kubikosok... Valamikor a bányában is együtt dolgoztait Rózsában, meg a- Petőfi-altárón, s nem hagyták el egymást azóta sem, szüntelenül osztoznak a feladatokon, a gondokon... Aztán itt yaaaak termesze ­más mellett. A fali tartókon többek között mignonok ha­da sorakozik. Tejes készít­mény, ki tudja meddig áll majd így hűtés nélkül. Egy asztalon megrendelt torták halmaza. Alattuk egy füg­göny. A kíváncsiság nem hogy nyugodni, kiderül, hogy a személyzet használt cipőit tárolják itt munkaidő végé­ig. Az apró öltözőn nincs ajtó, pedig a raktárba nyí­lik, ahol a sütemények so­rakoznak, letákaratlanul. Ha mindezt tudnák a kedves vendégek, aligha fogyaszta­nák olyan jó étvággyal a bő \Választékban kapható, s va­lóban ízletes készítményeket. Az ellenőr véleménye: — Jó, ha harmadosztálynak megfelel ez az egység. A vezetőnő: — Én már többször szóltam á vállalat­nak, de hiába. Azt mondták, nincs pénz, s pillanatnyilag jó ez így is. Nem vigasztalóbb a hely­zet a Nefelejcs presszóban sem. A hiánylista ugyanaz mint a Pettyesben, céltalan lenne újra sorolni. Űjabb meglepetés azonban itt is akad. A fagylaltkanálnak hí­rét sem hallották. Italárlap sehol. Vajon hogyan számol a felszolgáló? Elkészül a minősítés: má­sodosztálynak alkalmatlan. Akár egy kocsma Aki sűrűn jár a Népfcerö Sörözőbe, aligha vitatja ezt az ellenőri megjegyzést. Igen ám, de a Sörkert má­sodosztályú vendéglátó egy­ség évek óta... Az asztalokon ezerszínű térítők, az épület faláról om­lik a vakolat, benn a falak hiába várnak festésre, a sa­létrom és a piszok némely helyen vállmagasságig ér. Kopott, rozzant, sokféle szék, rozsant lábú asztalok. Legalább ötféle, embléma nélküli tányér, a fefeetéska- nalak és a poháralátétek mind alumíniumból. Néhány Noé korabeli fogas szerény­kedik a másodosztályú hely­telen a fiatalok is, méghoz­zá tekintélyes létszámmal, hi­szen hozzávetőlegesen har­madát alkotják az üzem kol­lektívájának. Teli vannak lelkesedéssel, tenni akarás­sal, enenigával! Megtalálha­tók úgyszólván a munka min­den területén, ahol érdem szerinti elismerést, megbe­csülést élveznek. Adnak a szavukra, véleményükre, hallgatnák javaslataikra. Többük vezető beosztásban dolgozik. Nemrég kilencven­öt fiatal kapott 4—12 forin­tos műszakbérjavítást, az idén négy kiváló dolgozót avatták közülük, negyven- ketten a Balatonnál nyaral­tak, heten a Szovjetunióban üdültek jutalomként. Leg­újabban pedig rendkívül ked­vezményes lakásépítést tet­tek számukra lehetővé: a vállalati nagy összegű, 65— 70 ezer forintos kölcsönt már 3—5 év után i» megkaphatja bárki, aki becsületesen dol­gozik, s ha további 15 éves szolgálatra szerződik, a visszafizetés félét elengedik számára, míg a másik felé­nél nem kérik a kamatot... ÍGY ERŐSÍTIK évről évre üzemüket a petőíi banya iák, így van az, hogy általában sikeresen teljesítik feladatai­kat, eredményeikkel nem vallanak szégyent. Viszony­lag ezért jelentéktelen itt a munkaerő-vándorlás, ezért hiányzik csupán 3—4 ember még az építőrészlegből is. S mindezek tudatában — véletlenül sem kell ördön­gösségeket kutatni a petőfi- bányai eredmények között. Köznapi valóság az egész... Nagyon is érthető. (gyom) nél kötelező ruhatár helyett. A WC messziről bűzlik, az ajtókon nincs zár, mosdót, törülközőt kár is lenne ke­resni. A helyettes vezető véle­ménye: — Tudjuk, hogy tarthatat­lan állapot ez, de csak a vállalat segíthet, ott pedig hiába kopogtattunk. Har­madosztályúnak is csak jó­indulattal nevezhető ez a hely. Ez az ellenőrök vélemé­nye is. A számolócédula — luxus •A Fagylaltkertben is meg­lepetés fogad. A három ko­nyak ára jóval harminc fo­rint fölött, ám a felszolgáló „elfelejt?’ számolócédulát használni, kockáztatva az 500 forintos bírságot. látni­való egyébként itt is akad. A kert ugyanis csak részle­gesen üzemel; az indok: egy­re csökken a forgalom. A rozzant, rozsdás asztalok fe­le terítő nélkül, a székek si­ralmas állapotban. A terí­tett részen sehol egy italár­lap, az asztalok feletti sá- toremyők ócskapiacra va­lók. Ám a besorolás mégis másodosztályú. Egy fél ko­nyak jóval 11 forint feletti a courvoisier pedig 50 fo­rint S mellé a bosszúság, & természetesen ingyen. Az üzletvezető indoMéaaí — így is ráfizetései MS lenne, ha harmadosztályként működtetnénk?/ Érvnek én, csak él nent fogadható. Hl a teendő? Az ellenőrző körűt aarűst elsősorban olyan egysegeket látogattunk meg; ahol bőven akadnak bosszantó problé­mák. Nem lenne teljes a kép, ha elfelednénk megem­lítem, hogy akadnak olyan éttermek is — mint például az Unicornis —, ahol nem­csak megfelelő az osztályba sorolás, hanem a szolgálta­tások is magas színvonalú­ak. Van nem egy olyan ven­déglátóipari egység is, mini az Otthon, ahol az osztályba sorolásnak megféletoeds * körülmények. Az ellenőrzés során ama is fény derült, hogy a jelen­leg még érvényben levő rendelkezések nem határoz­zák meg a harmad- és ne­gyedosztály pontos követel­ményeit. Így aztán minden a vállalatok • igényességén, belátásán múlik. S ha ez hiányzik, akkor a vendég bizony hiába reklamál, mert nincs mire hivatkoznia. Olyan ellentmpndásos hely­zet ez, amelyet minél ha­marabb fel kellene számol­ni. Mi a megoldás a többi esetben? Egy tény: nem le­het tovább tartani az áldat­lan állapotokat. Nem, mert így a vállalatok jelentős, de jogtalan haszonhoz jutnak, s ezek a plusz forintok azok­nak a vendégeknek a zsebé­ből. vándorolnak a vállalati kasszába, akik nem. fo­gyaszthattak olyan körülmé­nyek között, amelyekért fi­zettek. A másodosztály le­gyen valóban másodosztály, vagy ha a vállalatok kép­telenek arra, hogy biztosít­sák a megfelelő körülmé­nyeket, akkor minősítsék le ezeket az egységeket. Ám az alsóbb osztályba sorolás esetén sem tűrhetők az alapvető higiéniai fogya­tékosságok. Pécsi István M Hegyesüiem egysege

Next

/
Oldalképek
Tartalom