Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
A Papíripari Vállalat lábatlant vékonypapirgyárában két papírgyártó gép már folyamatosan termel. A harmadik papírgyártó gép üzembe helyezése május végére várható. Megkezdték már a negyedik papírgyártó gép szerelését is. A papírgyártó gépek üzembe helyezésének egyik fontos feltétele a kazán, amely a gázenergiát szolgáltatja: a második számú kazán próbaüzemelésre kész. (MTI foto — Mező Sándor) Emelkedő költségek Ellenőrzésen o vendéglátóiparban Osztályba sorolás - kérdőjelekkel TEJET MINDENNAP vásárolunk, kenyeret mindennap vásárolunk és mindennap odaállunk az üzletek pénztárpultjai elé fizetni. Azt csak természetesnek tartjuk, hogy közélelmezési cikkek árai megingathatatlanul tartják a több mint évtizede kialakult árszínvonalat. A vevő csak akkor figyel oda, ha az ár elkezd mozogni, méghozzá felfelé mozogni. Akik azonban az árak születési helyét, a termelőüzemeket kísérik figyelemmel, élőbb vesznek észre olyan mozzanatokat, amelyek intézkedéseket, cselekvést sürgetnék — hogy a vevőnek továbbra se kelljen odafigyelnie. _ A szakembereknek azonban nem leshet nem odafigyelni a beruházások költségeinek jelenlegi helyzetére. Mert a beruházási költségek emelkednek, s nem is kis mértékben. A Miniszter- tanács és a Központi Bizottság múlt hónapi együttes üléséről kiadott közlemény is megállapította, hogy „a beruházási kiadások a tervezettnél lényegesen gyorsabban emelkednek és 23 százalékkal haladták meg az 1970 első félévi szintet”. Ez a szám pedig nem elhanyagolható összeget takar nép- gazdasági szinten. Heves megyében — a tanácsi és banki szervek felmérése szerint — az eredeti programhoz viszonyítva tizenkét mezőgazdasági beruházásnál mintegy 15 százalékkal emelkedett a költség. Ez a tizenöt százalék csupán nálunk, ennél a 12 beruházásnál, nem kevesebb mint 38 millió forintot jelent. Ebből az összegből 5 millió forint kizárólag az anyagárak emelkedésének köszönhető. További nyolcmillió forintot jelent a tervezettnél magasabb kivitelezési költség. Ezeket a milliókat valakinek ki kell fizetnie, de a többletköltségek pénzügyi fedezete mindmáig rendezetlen. AZ IDEI TÜBBLETKÖLTSÉG fedezésére 3,3 millió forintot saját erőből, 8,9 millió forintot állami támogatásból, 2,3 milliót hitelből kellene előteremteni. De az állam se vállalhatja magára a pénzes nagybácsi szerepét, hiszen ezeknek a millióknak máshol kellene „termelniük”. A termelőszövetkezetek sem nyúlhatnak mindig saját zsebükbe, hiszen az a saját zseb korántsem, kimeríthetetlen, sőt néhol nagyon is üres. Példaként említhetjük, hogy a nagy beruházások. beindításával túlzottan leterhelte fejlesztési alapját az erki, a tar- naőrsi, a markazi, az aldeb- rői, a csányi termelőszövetkezet és még sorolhatnánk tovább a példákat. Valószí- 1 nű, hogy a közös gazdaságok nem szívesein szánták magukat ilyen lépésre, de valahogy — nemegyszer vég- ■I megerőltetésre) fcúxraze» iftve is — biztosítani kéü a beruházások költségeit, nem ritkán más, fontos termelési ágazat rovására. A költségek magasak és egyre magasabbak lesznek. V Ez az állapot — kockáztassuk meg a kijelentést, hogy előbb-utóbb tarthatatlanná válik — minden újabb beruházástól visszariasztja, vagy mesterségesen visszatartja a mezőgazdasági üzeméket, mint ahogy ebben az évben nem is indul új beruházás megyénk területén, de országosain is kevés, hiszen semmilyen szinten nincs meg rá a fedezet. A beruházási kedvre gyakorolt fékező hatás nagyon is indokolt, ha a beruházási kapacitás oldaláról vizsgáljuk meg a kérdést. Hiszen mindenkinek jobb és előnyösebb, ha tíz beruházás helyett csak nyolcba fognak bele és azt időben meg is valósítják. A mezőgazdaságban az idén szinte kizárólag az áthúzódó, már megkezdett építkezési beruházások folynak. Valószínű, hogy ez lesz a helyzet jövőre is. Csakhogy jövőre már korántsem biztos, hogy ezt a tényt pozitívon értékelhetjük, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemeknek időben kell a létfontosságú építkezéseket megvalóisítaniiik, mert az élő anyaggal történő bővített újratermelés folyamata sokkal kényesebb, bonyolultabb kérdés, mint az ipari üzemeknél. EGYÁLTALÁN NEM min- egv egy termelőszövetkezetnek, hogy egy háromszázas szakosított szarvasmarha-telep mikor, milyen közgazdasági és helyi üzemi viszonyok között kezdi meg termelését. Félő, hogy az egyébként helyes intézkedés még a szükséges építkezési beruházásoktól is visszatartja a mezőgazdasági nagyüzemeket A meglehetősen szűk építési kapacitás kétségtelen, hogy indokolja az eddig megtett lépéseket és bizonyos mértékig indokolja a költségek emelkedését, hiszen amiből szűkében va- gyuftk, az mindig drágább. De nem szabad ezt a korlátozott beruházási erőt mindenért okolni. Az építkezési költségek emelkedésének egyik alapvető oka, hogy a költségvetésben sem a tervező, sem a bonyolító, sem a kivitelező nem érdekelt anyagilag. Jogos a kérdés: miért törekedne akkor költségcsökkentésre. A mezőgazdasági nagyüzemeknek egyre több és jobb minőségű árut kell termelniük, a termeléshez pedig egyre több és nagyobb beruházást kell megvalósítani. Az új, korszerű létesítményeknél éppen az lenne az egyik legdöntőbb szempont, hogy kevés emberi munkaerőt igényelve, nagy szériában, olcsóbban termeljenek. De hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? A termelés ftiramata már a beruházásnál megkezdődik, a gondokkal együtt Hogyan kalkuláljon az az agrármérnök például együk legfontosabb közélelmezési cikkünknél, a tej termelésénél, aradkor egyetlen tehénférőhély költsége ' napjainkban 40—60 ezer forint között mozog. Ez a magas ár már egymagában meglehetősen kétségessé teszi a rentábilis termelést Am előfordulhat az az eset hogy ez az ár építkezés közben tovább emelkedik, sígy. már igen bizonytalanná válik bármilyen számítgatás. A mezőgazdasági termelésbe beépülő ipari termékeik árai emelkednék, a mező- gazdasági termékek félvásárlási árai viszont arányuk, ban jelentősen elmaradnak ettől a tendenciáitól. ' A FESZÜLTSÉGET egyelőre a mezőgazdasági nagyüzemek érzik A beruházások körül felgyülemlett gondokat azonban sürgősen meg kell oldani, mert a túlzott feszültség jobbik esetben gyorsan kijavítható rövidzárlatot, ám hosszabb ideig tartó „nagyjavítást” is előidézhet. Szigethy András A MATRAALJ1 Szénbányák VEGYESÜZEME elképzelhető, hogy maholnap talán „hivatalosan” is szót emel nevének megváltoztatása mellett, hiszen a viselt jelző csupán sokoldalú tevékenységét illetően helytálló — míg különben: egyenesen ellentmond dolgozói legszebb tulajdonságának. Nevezetesen az összetartásnak, annak az akaratnak, igyekezetnek, amellyel a hajdani bányászok, s társaik új profilt kovácsoltak a megváltozott feladatokból, néhány esztendő alatt megtalálták helyüket a többük számára is szokatlan munkában, lemondtak a kényelmes dotációról; végső soron nyereségessé tették üzemüket ... Egységüket bizonyítja, hogy az idei első fél évben is számottevően túlteljesítettéit árbevételi tervüket, az eredetileg élképzeltnél mintegy hatmillió forinttal többet zárhattak közös kasszájukba. Valamennyi tevékenységük sikerrel járt, de különösen beváltotta a hozzáfűzött reményeket a faipari, az építészeti, a. szakipari és a szállítási részleg. Jóllehet a megbízások — mint erről Nagy István üzemvezetővel és Czitor Lászlóval, a párt, illetve a KISZ üzemi titkárával a napokban beszélgettünk —, nem is voltak éppen kicsik, könnyűek. S elég ennél a megállapításnál csak a testvérüzem, a szomszédos gépüzem rekonstrukciójára, az elkészített két hatalmas csarnokra, a horti tsz sertéskombinátjára, a cementgyár: 12 lakásos társasházak mun- kajára, vagy Gppanseggel a A vendég belép, helyet foglal, étlapot kér, ebédelni óhajt, vagy szomját enyhíteni. Ahogy az árakat szemléli, önkéntelenül is összeveti az osztálybasorolással: nem fizet-e többet a kelleténél, s megkap-e mindent, ami a több forintért járna? Erre kerestünk választ Eger néhány vendéglátó egységében, presszójában, a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének munkatársaival, vizsgálva azt, hogy az osztálybasorol ás valóban megfelél-e az előírt követelményeknek. Dísztorta és használt cipők A Széchenyi utcai Pettyes presszó másodosztályú hely. De mi fogadja a belépőt? Különböző színű, kocsmai jellegű asztalok, kopott, szakadozott, piszkos székek. Aki ide telepszik, nyári világos ruhában, hamarosan felkeresheti a Patyolatot. Hamutartó majd annyi fajta, ahány asztal, olykor kávéspohár alátétje is megfelel, ha nem is a vendégnek. A WC mosdójában apró szap- pantöredékek, s egy kopott, piszkos, napok óta használt asztalkendő. Akadt már olyan vendég, aki felmosórongyhoz hasonlította. Ruhatár nincs, a belső teremben szerénykedik egy kocsmai fogasnak sem megfelelő alkalmatosság, hogy valamivel több zavarja a vendég ízlését De mit tegyen, ha mégis szétnéz, miközben feketéjét szürcnöli, alumínium alátétes, büfében — negyedosztályúban — talán megfelelő pohárbat Rozsdar- mentes feketéskanalat hiába keres, maradt a hajlítható alumínium. S a falak? Az öreg épület majd minden éve hagyott rajtuk egy-egy nem is olyan diszkrét jelzést. A pulton a sütemények egy része fedetlen, s szabad prédája a nyárban nyüzsgő legyeknek, A raktárban kopott hötő, benne sütemény és sör egyfaházgyárból kikerült kisebb- magyobb épületek hosszú sorára utálni, esetleg a vállalati új sóderbánya megnyitására gondolni. SZINTE NINCS megrendelés, amit visszautasítanának. Központi fűtést, vízvezetéket, kazánt szerelnek, porszívó berendezéseket szállítanak az ÉRDÉRT-en keresztül csaknem az egész országnak, 10 különböző épületből áUó üdülőkomplexum elkészítését vállalták a SZOT parádi gyermeküdülőjében, ahol ígéretük szerint a legközelebbi szezonra végeznek is munkájukkal. Alighogy átadták rendeltetésének Horton a 40 vagonos magtárat — másikat kértek tőlük. S nemcsak feljegyezték az újabb kívánságot, hanem — ahogyan ígérik —, még az idei ősszel teljesítik is... Vajon mi az, ami ilyenféle teljesítményekre sarkallja nap-nap után a petőfibányai- akat.. ? — próbáltuk tudakolni. Nincs benne semmi rendkívüli — válaszolták csendes mosolygással. Hacsak nem a régi bányaszsziv a mozgatója az iparkodásnak .. 1 Sok ugyanis a régi bányász, a 10 évesnél öregebb törzsgárdista, akik nem most tanulják a munkát, a szorgalmat, a kitartást, akikre mindig lehet számítani. Olyanok, mint például Re- viczki József ék a kubikosok... Valamikor a bányában is együtt dolgoztait Rózsában, meg a- Petőfi-altárón, s nem hagyták el egymást azóta sem, szüntelenül osztoznak a feladatokon, a gondokon... Aztán itt yaaaak termesze más mellett. A fali tartókon többek között mignonok hada sorakozik. Tejes készítmény, ki tudja meddig áll majd így hűtés nélkül. Egy asztalon megrendelt torták halmaza. Alattuk egy függöny. A kíváncsiság nem hogy nyugodni, kiderül, hogy a személyzet használt cipőit tárolják itt munkaidő végéig. Az apró öltözőn nincs ajtó, pedig a raktárba nyílik, ahol a sütemények sorakoznak, letákaratlanul. Ha mindezt tudnák a kedves vendégek, aligha fogyasztanák olyan jó étvággyal a bő \Választékban kapható, s valóban ízletes készítményeket. Az ellenőr véleménye: — Jó, ha harmadosztálynak megfelel ez az egység. A vezetőnő: — Én már többször szóltam á vállalatnak, de hiába. Azt mondták, nincs pénz, s pillanatnyilag jó ez így is. Nem vigasztalóbb a helyzet a Nefelejcs presszóban sem. A hiánylista ugyanaz mint a Pettyesben, céltalan lenne újra sorolni. Űjabb meglepetés azonban itt is akad. A fagylaltkanálnak hírét sem hallották. Italárlap sehol. Vajon hogyan számol a felszolgáló? Elkészül a minősítés: másodosztálynak alkalmatlan. Akár egy kocsma Aki sűrűn jár a Népfcerö Sörözőbe, aligha vitatja ezt az ellenőri megjegyzést. Igen ám, de a Sörkert másodosztályú vendéglátó egység évek óta... Az asztalokon ezerszínű térítők, az épület faláról omlik a vakolat, benn a falak hiába várnak festésre, a salétrom és a piszok némely helyen vállmagasságig ér. Kopott, rozzant, sokféle szék, rozsant lábú asztalok. Legalább ötféle, embléma nélküli tányér, a fefeetéska- nalak és a poháralátétek mind alumíniumból. Néhány Noé korabeli fogas szerénykedik a másodosztályú helytelen a fiatalok is, méghozzá tekintélyes létszámmal, hiszen hozzávetőlegesen harmadát alkotják az üzem kollektívájának. Teli vannak lelkesedéssel, tenni akarással, enenigával! Megtalálhatók úgyszólván a munka minden területén, ahol érdem szerinti elismerést, megbecsülést élveznek. Adnak a szavukra, véleményükre, hallgatnák javaslataikra. Többük vezető beosztásban dolgozik. Nemrég kilencvenöt fiatal kapott 4—12 forintos műszakbérjavítást, az idén négy kiváló dolgozót avatták közülük, negyven- ketten a Balatonnál nyaraltak, heten a Szovjetunióban üdültek jutalomként. Legújabban pedig rendkívül kedvezményes lakásépítést tettek számukra lehetővé: a vállalati nagy összegű, 65— 70 ezer forintos kölcsönt már 3—5 év után i» megkaphatja bárki, aki becsületesen dolgozik, s ha további 15 éves szolgálatra szerződik, a visszafizetés félét elengedik számára, míg a másik felénél nem kérik a kamatot... ÍGY ERŐSÍTIK évről évre üzemüket a petőíi banya iák, így van az, hogy általában sikeresen teljesítik feladataikat, eredményeikkel nem vallanak szégyent. Viszonylag ezért jelentéktelen itt a munkaerő-vándorlás, ezért hiányzik csupán 3—4 ember még az építőrészlegből is. S mindezek tudatában — véletlenül sem kell ördöngösségeket kutatni a petőfi- bányai eredmények között. Köznapi valóság az egész... Nagyon is érthető. (gyom) nél kötelező ruhatár helyett. A WC messziről bűzlik, az ajtókon nincs zár, mosdót, törülközőt kár is lenne keresni. A helyettes vezető véleménye: — Tudjuk, hogy tarthatatlan állapot ez, de csak a vállalat segíthet, ott pedig hiába kopogtattunk. Harmadosztályúnak is csak jóindulattal nevezhető ez a hely. Ez az ellenőrök véleménye is. A számolócédula — luxus •A Fagylaltkertben is meglepetés fogad. A három konyak ára jóval harminc forint fölött, ám a felszolgáló „elfelejt?’ számolócédulát használni, kockáztatva az 500 forintos bírságot. látnivaló egyébként itt is akad. A kert ugyanis csak részlegesen üzemel; az indok: egyre csökken a forgalom. A rozzant, rozsdás asztalok fele terítő nélkül, a székek siralmas állapotban. A terített részen sehol egy italárlap, az asztalok feletti sá- toremyők ócskapiacra valók. Ám a besorolás mégis másodosztályú. Egy fél konyak jóval 11 forint feletti a courvoisier pedig 50 forint S mellé a bosszúság, & természetesen ingyen. Az üzletvezető indoMéaaí — így is ráfizetései MS lenne, ha harmadosztályként működtetnénk?/ Érvnek én, csak él nent fogadható. Hl a teendő? Az ellenőrző körűt aarűst elsősorban olyan egysegeket látogattunk meg; ahol bőven akadnak bosszantó problémák. Nem lenne teljes a kép, ha elfelednénk megemlítem, hogy akadnak olyan éttermek is — mint például az Unicornis —, ahol nemcsak megfelelő az osztályba sorolás, hanem a szolgáltatások is magas színvonalúak. Van nem egy olyan vendéglátóipari egység is, mini az Otthon, ahol az osztályba sorolásnak megféletoeds * körülmények. Az ellenőrzés során ama is fény derült, hogy a jelenleg még érvényben levő rendelkezések nem határozzák meg a harmad- és negyedosztály pontos követelményeit. Így aztán minden a vállalatok • igényességén, belátásán múlik. S ha ez hiányzik, akkor a vendég bizony hiába reklamál, mert nincs mire hivatkoznia. Olyan ellentmpndásos helyzet ez, amelyet minél hamarabb fel kellene számolni. Mi a megoldás a többi esetben? Egy tény: nem lehet tovább tartani az áldatlan állapotokat. Nem, mert így a vállalatok jelentős, de jogtalan haszonhoz jutnak, s ezek a plusz forintok azoknak a vendégeknek a zsebéből. vándorolnak a vállalati kasszába, akik nem. fogyaszthattak olyan körülmények között, amelyekért fizettek. A másodosztály legyen valóban másodosztály, vagy ha a vállalatok képtelenek arra, hogy biztosítsák a megfelelő körülményeket, akkor minősítsék le ezeket az egységeket. Ám az alsóbb osztályba sorolás esetén sem tűrhetők az alapvető higiéniai fogyatékosságok. Pécsi István M Hegyesüiem egysege