Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
Ritkán emlegetett, fontos szerepet betöltő ágálom a vállalati szociálpolitika. a dolgozók életszínvonalát nagymértékben befolyásoló közvetett juttatások jelentős része ugyanis — mint például az üzemi étkeztetés, a vállalati gyermekintézmények igénybevétele, segélyezés, vállalati üdültetés, tanulmányi ösztöndíj, lakásépítésekhez való hozzájárulás stb. — a vállalatokhoz kapcsolódik. Az ott végzett munka teremt jogot a juttatások élvezésére, tehát — és egyrészt — a dolgozónak érdeke, hogy olyan munkahelyet válaszon, ahol a kedvezmények jelentősek, ugyanakkor — és másrészt — a vállalatok És arra törekednek, hogy minél kiterjedtebbé tegyék szociálpolitikájukat, ezzel is vonzva a munkaerőt Azt hogy valóiban nem kis dologról van szó, néhány adattal könnyű bizonyítani. Egy óvodai hely létesítése ötvenezer forintba kerül, évi fentartása pedig a szülői hozzájárulást leszámítva, hatezer forintot emészt fel.' Naponta 900 ezer ember veszi igénybe az üzemi étkeztetést és élvezi a fejenként négy-öt forint hozzájárulást Évente félmillió fölött van a kedvezményes üdültetésben részesültek száma, s itt egy-egy fő a maga fizette pénzhez átlagosan 800 forintot kap, hogy pihenése valóban kényelmes legyen. A már eddig említetteken kívül jórészt a vállalati szociálpolitika körébe tartozik az üdülők létesítése és fenntartása, az üzemi egészségügy fejlesztése, az utazási költségtérítés, a külföldi csereüdültetés, a kulturális és sporttevékenység támogatása... és még felsorolni is sok. Miért marad mindez rejtve, miért nem számítják mindezek pénzben! értékét te fizetésükhöz az emberek? Mindegy, hogy melyik kézből? Régről beli kezdeni. Onnét, hogy a munkáshatalom az állami kezelésbe vett vállalatok egyik alapvető kötelességévé tette a kiterjedt, széles körű szociálpolitikát E kötelesség a dolgozók oldalán jogként jelent meg, mégpedig olyan jogként amely mindenkit munkájától, beosztásától, képzettségétől, magatartásától függetlenül megillet. Az akkori helyzetben mindez nem szült feszültséget Az üzemi étkezés lehetősége nagy vívmány volt ahogy a Balaton, s más üdülőhelyek birtokbavétele Üj, s nagyszerű dolog volt a kulturális intézmények — a könyvtár, a szakkörök, a filmvetítések — igény- bevétele, az üzemi bölcsődék és óvodák létrehozása... ám az újdonság izgalma elmúlt a dolgok fénye megkopott, s a változó helyzet feszültségeket teremtett Ma sűrűn hallani azt a véler ményt hogy a vállalatok körébe tartozó közvetett juttatások keveseknek adnak sokat Az így vélekedők arra utalnak ezzel, hogy — tagadhatatlanul — bár évről évre emelkedik az ilyen célokra fordított összeg, az abból részesülők száma lényegesen nem változott, sőt néhány területen csökkent A részesedési és a fejlesztési alap — e kettőből fedezhetik ugyanis a vállalatok szociálpolitikai kiadásaikat — az egész kollektíváé, s mégis csak a kollektíva egy része élvezi a belőlük származó kedvezményeket — hangzik az érv. S persze, példa is akad. Az üzemi étkeztetést csak minden második, harmadik dolgozó veszi igénybe; a vállalati üdülőbe csak a kisebbség jut el; nincs mindenkinek kisgyermeke, hogy használja a vállalati bölcsődét óvodát.. — s így tovább, szinte a végtelenségig Valóban ennyire igazságtalan lenne a vállalati szociálpolitika? Eljátszhatnánk a szavakkal, ■ megfodíthatnánk a kérdést: inkább sokaknak kevés? Azaz, a szociálpolitika fedezeteként szolgáló forintokat a vállalatok osszák fel, s kivétel nélkül tegyék mindenki borítékjába a neki jutó részt? Képtelen helyzet lenne! Nem véletlen, hogy a rendelkezések kötik a vállalatok kezét — az ún. R-fix elsődlegességévet azaz az állam kötelezi vállalatait, hogy szociálpolitikai feladatokat is ellássanak. Vajon ha nem lenne üzemi étkeztetés, hol fogyasztana meleg ételt a kiskeresetű munkás, a két gyermekét egyedül nevelő asszony? Mi segítené — az állam nyújtotta támogatáson túl — a nagycsaládosok helyzetét, ha nem a vállalat kollektívája által megtermelt pénzből adott segély, lakásépítési hozzájárulás, a tehetséges gyermekeknek megszavazott tanulmányi ösztöndíj ? A vállalati kollektívának ugyanis nemcsak termelési feladatai vannak. Közösségi funkciókat is el kell látnia. Ahogy az igazi család istápolja a gyengét, a rászorulót, úgy kell tennie a nagy családnak, a munkahely kollektívájának is. Persze, okosan, igazságosan, a többség érdekeinek tiszteletével Elhangzanak olyan vélemények is, bogy lényegében mindegy lenne, melyik kéz, az államé vagy a vállalaté adja amit ad. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a dolog közgazdasági magyarázatába, szögezzük le: dehogy mindegy! Gondoljunk a legkézenfekvőbbre, a lakásépítés támogatására. Mindegy, hogy egy távoli hivatal utalná ki mechanikusan a pénzt, vagy a vállalati kollektíva képviselői szavazzák meg? Ahol az érdekeltek döntenek, ahol a legalaposabban ismerik a helyzetet, ott a döntés mindig igazságosabb, s a visszhangja is más. Ezért, hogy az állam nem szűkíteni, hanem bővíteni kívánja a vállalati szociálpolitika jelentőségét is, de jobban kötve — egyrészt — a vállalati gazdálkodás eredményességéhez, valamint — és másrészt — az ésszerűséghez, a dolgozók érdekeltségéhez. A bépen kívüli vállalati juttatások összege, ahogy korábban, úgy az elmúlt években is • emelkedett. Szép számmal akadnak rendezésre, megoldásra váró kérdések — így például a gyermekintézmények megtartása vagy átadása a tanácsoknak a jobb kihasználtság érdekében, s fönntartási hozzájárulás fizetése —, de az biztos, hogy a vállalati szociálpolitika a következő esztendőkben is fontos helyet foglal el dolgozók életkörülményeinek, életszínvonalának alakulásában. Ezért fejlesztése kötelesség, ahogy kötelesség az ésszerűbb, igazságosabb elosztás útjának, módjának keresése, hogy érdemesség és rászorultság, szerzett és természetes jog minél közelebb essék egymáshoz e területen is. M. O A KAEV jövSié Kérdőjelek az egri és gyöngyösi gyár között A KGM-ben már megtárgyalták és elfogadták a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat — a KAEV — középtávú fejlesztési tervét is. Figyelmet érdemlő az öt esztendő programja, hiszen 65,4 százalékos termelési felfutással, , 1975-ben már az egy- milliárd forint megközelítésével számol. Az érték jóval több miirt egynegyedét adja majd az export, ami végső soron jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a nyereség csaknem megkészereződjék, s a dolgozók személyi jövedelme minimálisan 19,7 százalékkal növekedjék. Saját fejlesztési alapból, költségvetési juttatásból, hitelből próbálják erősíteni a nagyvállalatot, s ennek során új gyárat építenek Mezőtúron, elvégzik a váci ön- 'töde és a pesti varrógépgyár rekonstrukcióját s — többi között — bővítik az egri, a gyöngyösi, a soproni gyáregység termelését. Változatlanul tekintélyes helyet foglal el célkitűzéseikben a szövődéi korszerűsítésekkel ösz- szefüggő feladat, sokat ígé- rőek azok a tárgyalások, amelyeket automata szövőgépek kooperációs gyártásáról folytattak külföldi part. nerükkel. Továbbra is érdekesnek ígérkezik például az egriek klímaberendezésekkel összefüggő programja, újabb sikereket hozhat ugyanennek a gyáregységnek a konténer-készítése vagy éppenséggel a holland Stork-cég rotációs filmnyomó gépéhez (szükséges manzard-szárítók gyártása. Gyöngyösön a zsák- szájvarró gépek „verhetnek gyökeret” —, de még inkább egy kilátásba helyezett (egyelőre még titokban tartott) megbízás, s ezzel kapcsolatos vállalkozás alapozhatja meg a jövőt. Néhány mondatban valahogy így sommázta a KAEV elképzeléseit, IV. ötéves tér. Vét Gyuris József vezérigazgató-helyettes és Marton Flórián gazdasági igazgató, amikor budapesti központjukban beszélgettünk. Bár kétségkívül gazdag, s meglehetősen színes programról szóltak — mégis hiányérzetünk támadt S amikor a keresett téma szóba kerüli. megtudtuk, hogy az egri gyár továbbra is marad a íLakatgyártó utcában, a győn- titösi „telepen” az újabb nagy csarnoknak csak az alapbetonozása készül el az idén — legfeljebb annak a bizonyos kilátásba helyezett profilnak a megvalósulása gyorsíthatja az előrehaladást Csak a tervidőszak végére lesz vége .komplett" üzem. Nem tudtunk meg sokkal többet, mint amennyit az aggódó egriektől, a türelmetlen gyöngyösiektől hallottunk. Nem hozhattunk különösebb biztatást, jóllehet mind a két városunkban várták. Furcsállták ezt, s visszafoghataüanul előkívánkozott az érdeklődés: félreértés ne essék a kunsági városban, de Mezőtúron vajon hogyan épülhet új gyár akkor, amikor történetesen Egerben — a Kistályai úton — és Gyöngyösön, a volt XII-es akna helyén egyelőre képtelenek befejezni a félkész gyárakat? Kapásból lehet válaszolni arra, hogy mire kell több: új gyárat építeni, vagy befejezni az elkezdettet. E válasszal mégis ellentétes az, amit Budapesten hallottunk: a Szolnok megyei vállalkozás sokkal könnyebb, minta Heves megyeiek együtt... Szolnok megye ugyanis preferenciát élvez, Szolnokban a tanácstól is jelentős összeget kaptak a mezőtúri gyár létesítéséhez — míg az egri és a gyöngyösi megkezdett új gyárakhoz nem adnak a vállalatnak sem hitelt, sem kellő anyagi támogatást. Pedig csupán az egrihez legalább 15 millió forint kellene: ennyi segíthetne abban, hogy teljesen' felépüljön, elkészüljön a Kistályai úti üzem, s ide költözhessen végre a Lakatgyártó utcai gyár. amely különben már jó ideje gátolja a városrendezést, az egyéb elképzelések kibontakozását. S_— mint hangsúlyozták — feltétlenül kellenének ezek a milliók, hiszen hosszabb ideig egyszerűen képtelenek a fejlesztési alapjukból akár az egri, akár pedig a gyöngyösi gyárra nagyobb összeget költeni, miután csupán a vállalat elengedhetetlen egészségügyi és szociális beruházásai együttesen több mint 90 milliót igényelnek 1975-ig... Érthetően tartják kezüket meglevő forintjai .kon akkor, amikor tudják például, hogy az egri gyáregység megváltozott körülményei mellett is aligha adna több termelési értéket — mint éppenséggel a jelenlegi helyzetben. A Kistályai úti telep egyelőre, s még továbbra is jó arra, hogy a régi gyárban csökkentse a zsúfoltságot, elviselhetőbbé tqgye a mindennapi munikát. Többre most még nem tudnak gondolni... Elgondolkodtató a 15 millió forint, ami hiányzik jelenleg az egri gyár befejezéséhez szükséges 37-ből, s ezen belül a vállalat pénzéből. Még elgondolkodtatóbb, hogy ha meg is lenne, akkor sem tudnának kiköltözni a Lakatgyártó utcából 1975—76-nál korábban. Így bizony még jó darabig húzódhat a városrendezés az említett helyen, sokáig kell várniuk az egri dolgozóknak, hogy valamennyien ideális környezetben végezhessék a munkájukat. Feltétlenül valami gyorsabb megoldást kellene keresni. Olyasvalamit, ami kifizetődőbbé tenné legalább az egri új gyár mielőbbi befejezését, kölcsönös előnyt jelentene a városnak és a vállalatnak. S bizonyára meg is lehet találni a módját ennek, ha az érdekeltek valamennyien ezt akarják. Gyón! Gyula Gazdag* középkori pénzlelet A Fejér megyei Vereb község határában szántás közben XIII. századi friesachi dénárokat magába rejlő edény került elő. Az 1719 db ezüstpénzből álló. kincslelet érdekes vizsgálati lehetőséget nyújt a XIII. század nemzetközi kereskedelmi életéről. A képen: néhány darab mutatóban az előkerült ezüstpénzekből. (MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS) éo „Hi orvoslanhallgai...” A Miskolcon megjelenő Déli Hírlap cikket közölt azokról a „famuláló” fiatalokról, akik a miskolci kórház kórtermeiben „famíliáinak’’. Ifr mét egy idegen szó kapóit nyelvi szerepet. Vajon miért? Az idegen szó mellőzésével is megírhatta volna a cikk szerzője a híradást. Valójában arról van szó, hogy több orvostanhallgató jött Miskolcra, s kezdte meg nyári kórházi gyakorlatát. Az újságíró a famulál, famuláló szóalakokat csoportnyelvi, illetőleg szaknyelvi szóként hallhatta a kórházi dolgozók ajkán. A szolga, inas jelentésű latin famulus hangsor valóban kedvéit szavává vált egy-egy foglalkozás és tudományág szakembereinek. Az — s-ező ejtésű famulus szóval fejezték ki a következő jelen tésámyalato- kat: valakinek jobbkeze, segítője, segédje stb. Olvasmányainkban is gyakran találkozhatunk a famulus, famulál, famuláló szóalakokkal. Hírneves tudósoknak, kutatóknak, mindig akadt ügyes, tehetséges fiatal famvlusa, azaz. a kutatásban segítő tanítványa. Az ugyancsak latin eredetű meditál, kommendál, fumigál, kapacitál, szimpatizál stb., -ál végződésű igék családjába tartozik a köz- nyelvben nemigen használt famulál igealak is. Mind a famulál, mind a famuláló szóalak csak csoportnyelvi, szaknyelvi szinten vállal nyelvi szerepet Ezért érzi a mai olvasó ezeket a szavakat feleslegesen használt szóalakoknak, annál is inkább, mert a közlést megfelelő magyar szavakkal még egyértelműbben ki lehet fejezni. Az is igaz azonban, hogy a szóban forgó csoportnyelvi szavak felidézték az olvasóban egy értékes és hasznos szakma belső életének hangulatát is. Dl. Bakos József Takaró — alumíniumból Érdekes újdonságot kezdett gyártani a csehszlovák textilipar. Poliéter hártyával üveggyapotból készült takarók egyik oldalára leheletfinom rétegben alumíniumot vitték fel. Ha a takarót alumíni- umos oldalával lefelé terítjük le, akkor melegít, mivel a fémbevonat a hő 90 százalékát visszatartja. Ha azonban a fémes oldal kerül felülre, akkor a takaró alatt' még hőségben is kellemes az alvás, mivel visszaveri a hősugarakat. Az alumíniumos takaró mindössze 55 grammot nyom, és egy cigarettatárcánál nem nagyobb tokban elhelyezhető. B. BOOTROID:* Mrs. Winlop görcsösen megragadta a, telefonkagylót. „Uram, add, hogy Mr. Mans- ford otthon legyen!” A gyerekek, a tragikus eseménytől 1cl indultán, a szoknyáját ncigálták: — Anyu, mondd, mi van vele?! — Maradjatok csendben — parancsolt rájuk, és türelmetlenül fülelt az elnyújtott bugásra. ★ Mr. Mansford gyűlölködő pillantást vetett a telefonra. „Miért is kellett ezt az áldatlan foglalkozást választanom?” Meatehetné persze, hogy nem veszi fel, ám ez a hivatása etikettjének a megsértését jelentené... A készülék állhatatosan csengett. Mansford a kagyló után nyúlt. ★ Az asszony melléből meg- könnyebült sóhaj tört fel: — Milyen szerencse, hogy otthon találom! Barbara Winlop beszél... Könyörgök, Mr. Mansford, azonnal jöjjön el! Szörnyű dolog történt ..." — Nyugodjon meg, Mrs Winlop... Mondja el a tüneteket ... — Ugyanazok, mint a múlt alkalommal... Halványodott, halványodott, aztán hörögni kezdett... Aztán teljesen elnémult! — Tüstént ott leszek —sóhajtott Mansford. — De addig ne nyúljanak semmihez! ★ Mrs. Winlop házának nyitott ajtaján kiszűrődőít «* fény. A két gyermek kisírt szemmel fogadta Mansfordot az udvaron. — Hol van? — kérdezte lihegve Mansford. — A nagyszobában — felelték egyszerre a gyerekek. Mansford határozott léptekkel bement, kinyújtotta a kezét és megérintette. „Még meleg!” — futott át az agyán. Táskájából előszedte műszereit és hozzáfogott, hogy tüzetesen átvizsgálja. — Már a múltkor megmondtam magának, Mrs. Winlop — szólt bosszúsan néhány perc múlva —, ne engedje, hogy a gyerekek piszkálják a televíziót! . * Angol író Fordította: Zahemszky László ftömüism 1971, szeptember 5« vasAraap
