Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-30 / 230. szám
HAHÓ, ÖCSI! Színes magyar film Elnöki székben, kiváló könyvterjesztőként ! Csakugyan, ebben a rohanó Világban lassan már elfelejtjük a mesét. És ami még ennél is rosszabb, időnként megfeledkezünk arról, hogy mi is voltunk gyerekek. Még szerencse, hogy időnként (elég ritkán!) akadnak, akik figyelmeztetnek: mindenkinek volt egykor öcsi-kora, s ezt a csetlő-botló időszakot vállalni kell még felnőtt fejjel is. Palásthy György rendező R Varázsló sikere után ismét mesét mond. Lényegét tekintve igaz mesét, amely ha az Óperencián túl nem is, de inneni oldalán bizony gyakorta megtörténik. A rendező ezúttal is a bölcs mesélővei Török Sándorral szövetkezik, hogy kielégítse a gyerekek és a felnőttek meseigényét. Meséjük kedves, a tanulság elgondolkoztató, a megfogalmazás módja és formája pedig jól szórakoztatja a közönséget. Az alkotói szándék az egészen kis gyerekeknek és az egészen nagy felnőtteknek szánja és ajánlja a filmet. Író és rendező ezzel a kettősségei nem kis feladatot vállalt magára, öcsi kalandozásaiból ugyanis nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek kell okulniuk. A gyerekek a látványt élvezik, míg a felnőttek számára a filozófiai magasságokat ostromló dialógusokat kínálják az alkotók. S éppen e kettősség az, amely nem mondható sikeresnek. Ügy tetszik Palásthy nem bízott eléggé a mese erejében, varázsában, vagy nem bízott abban, hogy a felnőtteket is leköti a jó mese, a látvány, vagy a fordulatos cselekmény, ezért szinte „direkt.be” kapcsolja az egyes jeleneteket, s így fogalmazza meg a felnőtt társadalomnak szóló intelmeket. Ezek az intelmek természetesen társadalmi töl- tésűek: a film az örökös időhiányt és az éhből fakadó emberi kapcsolatokat tűzi a mese céltáblájára. A család reggeli nyüzsgésében öcsire már nem jut idő, s a kis lázongót a fürdőszoba fogságába parancsolja az atyai szigor. S míg kis hősünk megbántva szenvedi a fogságot, képzelete szárnyakat kap: a fürdőkád tengerszínű vizében kis csónak tűnik fel, raj ta két törpe, Kököjszi és Bobojsza, ők segítik öcsit kiszabadulni, s ők egyengetik útját a pesti utcán, s a Bergengóc király birodalmában is. ' A képzelet messze röpíti öcsit, megy, kutatja az időt, hogy megszerezze azt s átadhassa szüleinek. De hol az idő? Hétfejű sárkány őrzi? Nem. Az időt önmagunkban hordozzuk, mint a jóságot, vagy a sze- retetet, csak nem mindig vesszük észre, s ezért gyakran nem élünk vele. Lám, a szigorú öcsi-papának is csak öt percet kellett volna a gyerekre szánnia, ennyi időnek pedig mindig lennie kell. S öt perc bizony nagy idő, még arra is elegendő, hogy öcsi bebarangolja meseországod, s megvívjon a tüzet fújó hétfejű sárkánynyal is. Pedagógiailag nagyon hasznos, egyben látványos filmet üdvözölhetünk. Különösen ott és akkor jó a Hahó, öcsi!, amikor a képek sodrására és nem a dialógusokra támaszkodik. Érdemes megfigyelni azt is, — hiszen a jövőre nézve okulásul szolgálhat —, hogy a reálisabb környezetben játszódó jelenetek mennyivel jobban lekötik a közönség érdeklődését. Arról van itt szó, hogy a gyerekek fantáziájában főszerepet kapnak a mindennapok eseményei, találkozásai, s a forgalmas utcaképek, a postás, a rendőr, a vonat vagy a repülő ma már vetekszik a mesék birodalmának papír-figuráival is. Pa- lásthy filmjében is ezek a hétköznapi jelenetsorok voltak az izgalmasabbak, míg a film meseországa túl szegényesnek, színpadiasnak tűnt. A fentebb már megfogalmazott fenntartásokkal együtt Palásthy György filmje nemes ügyet szolgálva, tanulságos szórakozást kínál. A rendező jó vígjátéki és pedagógiai érzékkel építi fel a jeleneteket, s igyekszik megteremteni a realitás és a fantázia egységét. Forgács Ottó gyönyörű, színes képei és remekül sikerült trükkjei méltán érdemelnek elismerést. Fel kell jegyezni Lovas Róbert hangulatos kísérőzenéjét is. Kovács Krisztián jó felfedezés, s képes volt egy főszerep eljátszására: Balog öcsije kedves, bájos mai kisfiú. A színvonalas felnőttegyüttesből Koncz Gábor alakítására hívjuk fel a figyelmet. Márkusz László Medve János, a vámos- györki ÁFÉSZ elnöke. Hosz- szasan beszélgetünk kulturális témákról, s köziben önkéntelenül is szemrevételezem a falon lévő elismerő okleveleket. Egyre különösképp felfigyelek. A művelődés- ügyi miniszter elismerő oklevele a hosszú éveken át végzett kiváló könyvterjesztői munkáért. Egy elnök, aki elsősorban gazdasági feladatokkal foglalkozik, hiszen ez a kötelessége — miként lesz könyvterjesztővé, méghozzá nem is akármilyenné? ★ Maga a történet egyszerű. Medve János 15 éve elnök, s tíz éve folgalíkozik könyvterjesztéssel. Annál érdekesebb a „miért”. Az, hogyan lesz egy elsősorban közgazdasági beállítottságú emberből a könyv szerelmese. Nem túlzás ezt a szót használni, mert még irodájának szekrényei is könyvekkel megrakottak. Hát még az otthon! De erről beszéljen már ő: — Közel 1500 kötetes házi könyvtáraim van. A gond már az, hogy nincs hová elhelyeznem őket. Feleségem és lányom pedagógus. Ök átlőtték ki, hogy az egyik ajtót alakítsuk át úgy, hogy (mindkét oldalán könyvespolcokat helyezzünk el. Így aztán jut hely az új szerzeményeknek is. Miért is lett könyvbarát Medve János? Az indítóok jó negyedszázadra nyúlik vissza: — Annak idején a szociáldemokrata pártnál dolgoztam, szoros kapcsolatot tartva Szurdi elvtárssal. Adácsi barátaimmal együtt úgy éreztük, hogy az emberek tájékoztatása, felvilágosítása érdekében meg kell próbálnunk egy merész kísérletet: falun lapot indítani. Az elhatározást tett követte, s hosszú hónapokig rendszeresen megjelent az Adácsi Tudósító, melyet én szerkeszt« ütem. Innen hát az írott szó szeretete. Hogy milyen szerepet töltött be ez az újság történetében is kuriózumnak számító falusi lap, az külön téma. Jelentőségére azért hadd elevenítsünk fel egy régi történetet: — Amikor Szakasits Árpád Gyöngyösön járt, s beszélgettünk, meghallva az újság hírét, órákon át faggatott, böngészgette a nálam lévő példányokat, s vérbeli újságíróként tanácsok sorával látott el. ★ Medve János később mesz- szire került az újságírástól, de az írott szó, az irodalom szeretete mindmáig végigkísérte. Ezért lett nemcsak könyvgyűjtő, hanem könyv- terjesztő is. — Tíz évvel ezelőtt felkeresett a helyi könyvsebolt vezetője, megrakodva könyvekkel. Arra kért, hogy propagáljam őket, segítsek eladásukban. Rábízhattam volna másra, de nekem is tetszet a feladat. Mindjárt felkerestem a kollégákat, s hamar elkelt az első szállit- .mány. Itt a cégnél közel ötven állandó vevőm lett hetek múltán. Most már nekem kellett sürgetnem könyvesbolt vezető kollégámat, hogy hozza csak az újabb könyveket. A vámosgyörki ÁFÉSZ dolgozóinak zöme ma már tetemes példányszámú házi könyvtárral rendelkezik. A gyarapításról mégsem mondanak le, s folyvást keresik az elnök-könyvterjesztőt, újabb és újabb kötetekért. — Mit keresnek elsősor- •ban. Nemcsak Szilvásat, Ber- kesit, hanem az egyes sorozatodat, sőt az új magyar irodalom frissen megjelent alkotásait is. Közkedveltek a lexikonok is. Néhányát mutat a legkeresettebbek közül. Előkerül a közel két éve megjelent Zílahy Lajos regény, a Du- kay család. — Ezt magainnak tartogatom, pedig sokan kutatják. Egy könyvterjesztő talán leltet ennyire önző... ? Pécsi István A Társadalmi Erdei Szolgálat Yl. országos találkozója Tardoson A Társadalmi Erdei Szolgálat (TESZ) VI. országos találkozóját tartják október 2- án és 3-án (szombat, vasárnap) a Heves megyei Természetbarát Szövetség, valamint a Mátra-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság rendezésében, a tardosd sporttáborban. Az országos találkozó első napi programját, szombat délután öt órakor, a megyei TESZ-veZetők tanácskozása vezeti be. A tanácskozáson Magyarszéky Béla, a TESZ országos intéző bizottságának vezetője tart előadást a 10 éves jubileumi ünnepségek előkészületeiről. Vasárnap reggel 9 órakor Pusztai László, az MTS megyei elnöke nyitja meg ünnepélyes keretek között a TESZ VI. országos találkozóját, majd Magyarszéky Béla ismerteti a Társadalmi Erdei Szolgálat ez évben végzett tevékenységének eredményeit. Az erdőgazdaság és a TESZ kapcsolatáról tart előadást a találkozó résztvevőinek Adamkó József, a Mátra-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója. Sugár István Egy kis üdülés sok pajzánsággal 10. Buttlemé, szerelme édes gyümölcsével a szíve alatt, terhessége előrehaladt szakában hazautazik a girincsi szülői házba, hogy a nagy eseménynél édesanyja a közelében és segítségére legyen. János első gyermeke holtan jön a világra, s ezzel kapja a fiatal gróf leghőbb vágya, hogy örököse legyen majd a hatalmas vagyonban, az első és talán a legfájóbb sebet. Ez az első konkolyszem boldogan induló házasélete zavartalanságában! A Buttler-házaspár hosz- szú- hosszú hónapokon át éli a dúsgazdag fiatalok gondtalanságát ... Az első fellegek boldogságuk egén, a lassan-lassan megismétlődő apró perlekedések, vitatkozások s később a kölcsönös féltékenykedések. — Először Katalin fog gyanút. Megtudja, hogy Girincsről hozott bizalmas komomája, a csinos 17 éves Nagy Zsuzsanna, akit a ház körül mindenki csak Lizi- nek, Lizának becéz, titkos szerelmi kalandba bocsátkozott a fiatal férjjel. Házasságuk második esztendejében, 1794-ben, a fiatalasszony váratlanul meg«I tó (874* szeptember 30., csütörtök betegszik. Szinte csontvázzá soványodik, naponta visszatérő hőemelkedések, hányóláz gyengíti és gyötri. Az orvosdoktorok „hektika”-va. gyanakszanak. Az idő nyáriasra fordultával, az egészségéért aggódó János, az akkor jó hírű Ránk-H er lányba viszi gyógykezelésre, üdülésre, — a messzi Kassa mellé. Katinka grófnő az abaúji hegyek ölén nincs unalomra kárhoztatva. A fürdővendégek körében is akad elég társasága. De vele van rokona, Dőry László báró is, sőt férje külön társalkodó- nőt fogadott' szórakoztatására. Személyes szolgálatáról pedig kedvenc komomája, Lizi gondoskodik. S közben váratlanul kedves látogatója érkezik. Gyermekkori ismerőse és leánykori szerelme, szeretője, Szirmay József keresi fel hosszabb idő múltán. ★ Szirmay József kalandos múltú úriember, Zemplén megye legtekintélyesebb főnemesi családjának sarja. Miután birtokait a kapitány úr eladta, Oroszországba távozott, s beállt II. Katalin cárnő ármádiájába, s három esztendeig katonáskodott az orosZí—török háborúban. De mert egy orosz tisztet meggyilkolt, menekülnie kellett „muszkaországi” véres kaland iái színhelyéről. Vele járta a messzi idegen földeket szolgalegénye, Nemes János, aki korábban Gróf jobaházi Dőry Katalin arcképe. sabb események során.' Szirmayt jól jellemzi, az őt jól ösmerő Liza komor- na: — „Egy közönséges csa- vargó ember!” ★ Szirmay értesülvén Katalin ránk-herlányi üdüléséről, elhatározza, hogy felkeresi egykori szíve hölgyét. Óvatosságból azonban előbb csak szolgáját küldi hozzá Kassáról, szóbéli üzenetével. — „Köszönti a grófnőt és ne gondolja, hogy róla megfeledkezett. Nem is fog róla soha elfeledkezni. Hanem ha vagyon még egy kis szíve hozzá, és régi szavát, régi ösmeretségét meg nem másolta, hát üzenje meg, mikor lehetne véle és mikor éppen az öreg Dőry Gábor szolgálatában állott. Amikor hazatérnek, még „egy ko- zák”-gt is hoznak magukkal. Jól jegyezzük meg a figurákat, mert még fontos szerepük lesz a história folyamán, éppen a legizgalmajöhetne legalkalmatosabbart hozzá Ránkra?” Buttlemé szíve szaporábban ver a hír hallatára. Közel hajlik János inas füléhez s odasúgja bizalmas üzenetét: — „Mondja meg néki, hogy keserves könnyeim hullottak nékem érette. De hogy jöhessen ide, nem tudom, mert az én uram igen hirtelen. Ha csak valamikor éjjel nem jön? És akkor ezt tudtomra adja, hogy véle szólhassak, úgy hogy az uram ne tudja. Szeretnék is véle nagyon beszélni.” így hát a szerelmi postás jó hírekkel tér meg Kassára. Szirmay nem sokat teketóriázik, értesíti érkezéséről. Buttlemét, s már útnak is indul Ránkra. Katinka asszony örömteli izgalommal készül a viszontlátásra. De egyszerre, csak mint derült égből a villám, megérkezik a férje. A fiatal menyecske összeomlana véli titkos tervét, de jól bevált asszonyi praktikához folyamodik. Előbb csak évődik vele, majd egyre tovább feszítve a húrt, már egyenesen civódást, veszekedést provokál, hogy az amúgy is hirtelen haragú János grófot eltávolítsa a szerelmi légyott színhelyéről. — „Mindenféle fortélyokkal akarván élni, hogy eltudhassa magától” — jellemzi a szituációt a mindentudó komorna. De János gróf a hosszabb távoliét után, ragyogó jó kedvében van, és Katinka minden mesterkedése csődöt mond. így hát módszert változtat, és most már „szép módokkal akarta elűzni magától”. Egyre csak panaszkodik, hol a fürdőbéli állapotokra, hol a társaság hiányára. S a végén kiböki nagy hirtelen kiagyalt tervét: a legszívesebben Eperjesre menne át, hogy az ottani orvosdoktorokkal eredményesebben kúráltathassa magát. A gyanútlan fiatal férj ráharap a kivetett csalétekre, és még aznap útra is kerekedik Eperjesre, hogy ott körülnézzen. Végre itt van a várVa várt ■- * v- • ’ • éjszaka. Buttlemé nyugtalan felajzottsággal várja szeretőjét. Éjfél felé jár az óra. Alszik már az egész falu és a fürdő vendégserege is. Egyszerre csak halkan, alig hallhatóan megkoppan az ablaka. Odarohan. Könnyű teste szinte röpül. Kinyitja az ablakszámyakat s halk toppanással máris beugrik a titokzatos éjjeli látogató. — „Jóska!” — suttogja forrón, s mohón ölelő karjaiba zárja. Kellemesen telik a nyári éjszaka — csókok, buja ölelések fűszerezik az édes pásztorórát. Nyugodtan hevernek egymás karjaiban, hiszen Buttlert Eperjesen tudják. Hajnali három órakor „Jóska úr” felöltözik, és az ablakon át diszkréten távozik... Alig fekszik vissza Katinka ágyába, csak éppen egy kicsinyt elszenderedik, amikor közelgő léptek és ajtókopogás zajára ébred. Férje érkezik meg. Még mentegeti is magát, hogy hamarább jött, de hát mindent sikerült jól elintéznie. Reggel a grófnő huncut mosollyal bizalmaskodja el komomájának: — „Az Isten jól adta, hogy egy órával hamarább nem. jött a gróf, mert mellettem találta volna Szirmayt!” A mit sem gyanító Butt-i ler tovább „szorgoskodott grófnéjának gyógyításán”, Medicinákért küld Kassára, hogy azzal se legyen goncT- ja-baja hitvesének. Majd hintóba száll és hazaindul..! Már augusztusra jár az idő, mikor a grófnő végül is elhatározza, hogy Eperjesre távozik. A társaságában levő Dőry Laci bárót előre- küldi, s „kemény parancsolat mellett” egy kis levélkét bíz gondjaira, hogy azt saját kezűleg kézbesítse. A címzett: Szirmay József, Kassa ... Biztonságképpen még meg is fenyegeti az együgyű Dory t: — „Hallod-é te bolond! Ha megmondod a grófnak, hogy •magnak tülem levelet vittél, magam meg foglak ölni/” fFolytatjuk.)
