Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

foáclió KOSSUTH Ut Harsán • kürtszói 3.03 PonehlelU: Gloconda. Négy- íeiv. opera 32.26 KI nyer mar 13.20 Melódiákokt« 13.45 Törvénykönjr» 14.00 Operarészl. 14.14 Rádiójáték gyermekeknek 14.49 Éneklő ifjúság 15.10 Schubert: A-dúr rondo 15.23 Rádióiskola 16.03 Muzsikáról fiataloknak is.u Riportmfisor 14.50 Sportkantáta 17.20 Casals gordonkázik 17.30 Könnyűzenei híradó 13.00 A fegyveres erők napja. Köszöntő 13.13 verbunkosok 14.30 A Szabó család 13.25 Versek 13.35 Liszt—Bartók-verseny díjnyerteseinek hangverse­nye 33.26 Népi zene 22.40 Walser úr hollói Hangjáték 21.42—0.12 Tánczene PETŐFI im Beethoven-művek 2.45 Külpolitikai figyelő 9.00 Nótacsokor 11.45 A sarlómozgalomról 12.00 Operettrészl. 12.20 Szimf zene. Randevú kettőtől hatig . — 13.10 Hangverseny 18.58 Operettrészl. 13.24 Köre. a Magyarország— Románia vízilabda- mért­ről 20.25 Táncdalt* 26.23 P. Merimée: Lokis. R.-váít. 21.15 Népi muzsika 22.20 Lemezgyűl tök húszperce 22.40 Zenés] áték-részL >2.15 A veszprémi éneklő hét díszhangversenyéről MAGYAR «.06 TTV 17.33 Hirek 27.40 Görbe utak. Magyarul h. NSZK film 16.05 KUCkó 18.45 Esti mese UK A fegyveres erők napja 16.20 Tv-híradó 20.00 Humoristák klubja 20.50 Halat a hegyilakóknak 21.30 Nyitott könyv 22.10 Tv-híradó POZSONYI 19.00 és 21.45 Tv-híradó 19.30 Esti dallamok 20.00 Világítótorony Bratislava íőlőtt a.05 Ballada az edtévedt mozi­ról (Szovjet tv-lilm) 33.10 Interpódlum *7L EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-32.) Fél 4. tél t és este 8 órakor A medve és a baba színes, szinkronizált francia film víg Játék Főszereplő: Brigitte Bardot EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Délután íé! 4 és este 7 óra­kor .4 neretvai csata Színes kétrészes Jugoszláv— olasz—NSZK—olasz film (Dupla helyárak I) GYÖNGYÖSI PUSKIN A préri GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Akkor hát, szia/ HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egy falat kenyér HATVANI KOSSUTH Traianus oszlopa 1—17. (Dupla helyárak!) HEVES Maria szeszélyei FÜZESABONY Diploma előtt PETERVASARA Mr. Zéró három élete Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsllinszy utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek rószére is. Gyöngyösön: 11 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele- ■kt.: 17-27). Uj munka az ismeretterjesztés elméletéről 9 Szőrmeyásár Leningrádban A prémvadász és zsákmánya. A XX. SZAZAD eddig még nem tapasztalt forra­dalmi változást hozott a tár­sadalmi, tudományos és mű­szaki fejlődésben. A minden téren tapasztalható előre­haladás arra kényszeríti az embert, hogy állandóan gya­rapítsa általános és szakmai műveltségét, növelje tájéko­zottságát. Az állandóan gya­rapodó tudásanyag közvetí­tésében a közművelődés egyik fontos alkotóeleme, az ismeretterjesztő munka játssza a legnagyobb szere­pet Az ismeretek terjeszté­sében alapvető szerepük van a népművelőknek. A nép­művelők zöme a pedagógu­sok közül kerül ki. Nem vé­letlen tehát az, hogy a ta­nárképző főiskolákon beve­zették az ismeretterjesztői ismeretók oktatását. A főis­kolai oktatás szükséglete megkövetelte a korszerű tan­anyag elkészítését. Ezt a munkát végezte el dr. Nagy Andor, az egri tanárképző főiskola adjunktusa, amikor megírta Az ismeretterjesztés elmélete című jegyzetet. A közel 150 oldalnyi terjedel­mű munka nemrég hagyta el a sajtót Szerzője az ed­dig megjelent szakirodalom és egyéni tapasztalatai alapján írta meg munkáját Nagy Andor jegyzetében három fejezetre bontva tár­gyalja anyagát. A rövid ter­jedelmű előszóban az isme­retterjesztés jelentőségéről, az ismeretterjesztés történe­ti fejlődéséről ír. A máso­dik részben az ismeretter­jesztés mibenlétéről, lénye­géről, sajátosságairól, céljá­ról és feladatáról, valamint a közművelődési rendsze­rűnkben elfoglalt helyéről szól. A jegyzet gerincét a harmadik fejezet alkotja, ahol a szerző részletesen foglalkozók az ismeretter­jesztés folyamatával A fe­jezetben az ismeretterjesztés lélektani, szociológiai, peda­gógiai alapjaival, az újabb tömegkommunikációs esz­közök szerepével ismertet meg. A JEGYZET VÉGÉN a szerző részletes bibliográfiát nyújt a témakör irodalmá­ról, társadalom- és termé­szettudományi tematikákat, az ismeretterjesztéssel kap­csolatos dokumentumokat (előadói jelentőlap, szerző­dés stb.) közöl. A szafckrítika a jövőben bizonyára részletesen foglal­kozik majd az ismertetett munkával. Cikkemben vé­gül azt foglalom össze, hogy Nagy Andor jegyzete miben nyújt újat az eddig megje­lent hasonló témájú mun­kákhoz viszonyítva. Üjat ad azáltal, hogy a jelenleg leg­korszerűbb ismeretanyagot igyekszik adni. Feldolgozta a jegyzet írásakor a közel­múltban tartott országos népművelési konferencia anyagát is, ezzel a tananyag használhatóságát jelentősen növelte. A jegyzet készítése­kor arra törekedett, hogy az ismeretterjesztés legújabb, legelfogadhatóbb koncepciói maximális teret kapjanak az anyagban. Üjszerű, s talán az eddigieknél időállóbb megfogalmazását adja az is­meretterjesztés fogalmának. A népművelésben sokáig el­fogadott, úgynevezett ágaza­ti szemléletmód helyett a feladatokban történő gon­dolkodás módszerét követi, az előadásközpontú ismeret­terjesztés helyett ismeretter­jesztő rendezvényekről, előadó és hallgatóság viszo­nya helyett ismeretterjesz­tőről és a rendezvény részt­vevőiről szól. Figyelmet érdemel mun­kájában az is, amit a tö­megkommunikációs eszközök — főleg a televízió — is­meretterjesztésben betöltött szerepéről ír. Közismert, hogy a jegyzet szerzője atv- pedagógia egyik jeles hazai szakértője. Elmondhatom azt, hogy Nagy Andor munkája eré­nyei, újszerűségei alapján a jövőben az ismeretterjesztői munkában a kézikönyv sze­repét is betöltheti. Nemcsak a tanárképző főiskolák hall­gatói, hanem minden nép­művelő haszonnal forgat­hatja. A felnőttoktatás kü­lönböző formában, a pártok- tatásban egyaránt kitűnően felhasználható. Szecskó Károly Huszonkét ország legna­gyobb szőrmeértékesítő cé­geinek több mint kétszáz képviselője vett részt Le- ningrádban, az 58. nemzet­közi szőrmeaukción. A karakul-, mókus- és cobolyprémek mellett a külföldi cégek ezúttal nagy mennyiségben vásároltak vtdranyestet, sarki rókát, tengerivad-prémeket és ezüstrókát is. A szovjet szőrmék mel­lett számos ország — köz­tük Mongólia is kiállította árucikkeit. A vadprémek aukción va­ló értékesítésének már több mint 300 éves múltja van. A kereskedelem ilyen for­mája különösen a második világháború után terjedt el, és ma eléri az osszeforga- lom 90—95 százalékát. A nemzetközi szőrmepia­con ma évente mintegy 130 aukciót rendeznek. Ezek kö­zül a legjelentősebbeket Ka­nadában, az USA-ban és Ausztráliában tartják. _ A New-York-i, a londoni, a koppenhágai, a stockholmi és az oslói — eseménynek számító — s zormevás árakon közel egymillió prémet kí­nálnak eladásra. A leningrádi szőrmeaukció is a legjelen tősebb’oek közé tartozik. Az első Náva-par- ti nemzetközi szőrmevásárt 1931. márciusában tartották meg. A világháború kitöré­séig összesen 17 szőrmévé- sárt tartottak Leningrad- ban. A háború után, 1947-ben a Bzőrmeailkció újra megnyi­totta kapuit Leningrádban, ahol 1963-tól évente három­szor — januárban, július­ban és októberben rendez­nek szőrmevás árakat. „Az önök aukciói külön­leges eseménynek tekinthe­tők a szőrmeszakértők köré­ben, a szőrmepiac sajátos barométerének — jelentette ki E. Drejzin, a British— American Für Corporation igazgatója, az Amerikai Szőnmeszövetség elnöke. — Nem árulok el nagy titkot, amikor saját és kollégáim nevében megjegyzem, hogy alapvető üzleteinket az önök aukciói idején a leningrádi szőrmevásáron kialakult árak szerint kötjük”. A nemzetközi elismerést kivívott leningrádi szőrme­aukció mindenekelőtt a ki­állított áruk mennyiségével és a választékkal keltenek figyelmet. Ezeken az auk­ciókon adják el a szovjet szőrmeexport alapvető ré­szét A Szovjetunió úgyszól­ván minden sarkából szállí­tanak ide szőrmét. Minden vásáron körülbelül 3—4 mil­lió, 50—55 fajtába sorolható prém kerül itt közszemlére. A választék óriási, a leg- messzebbmenően változatos és érdekes. A szovjet exportmonopó­liumot képező orosz coboly­ból 30—35 ezret, a külföldi piaoon versenytárs nélkül álló szibériai mókusból kö­rülbelül 700 ezreit, a foltos virdanyestből pedig 15 szín­ben, illetve színárnyalat­ban mintegy egymillió dara­bot kínálnak egy-egy alka­lommal eladásra. Ezüstróká­ból 10—12 ezer, kékrókából 25 ezer és még sok más ér­tékes szőrme talál itt gaz­dára. A leningrádi szőrme­aukción a nyersanyagként eladott prémek mellett egy­re számottevőbb helyet kap­nak a félkész, illetve kész szűcstermékek is. A leningrádi aukciókat a Szőrmepalotában tartják. A bemutatótermek különleges világítása elősegíti a szőrme- készlet 5—10 nap alatti meg­tekintését. A szovjet szőrmék fő vá­sárlói Anglia, az NSZK, az USA és a skandináv orszá­gok, de nagy mennyiségben vásárol Olaszország, Svájc, Franciaország, Dánia és Hol­landia is. A hosszúszőrű szőrmék egyik legnagyobb vásárlója Japán. Míg ez az ország 6— 8 éve még úgyszólván nem vett részt a leningrádi auk­ción, jelenleg Japán vásá­rolja meg a kiállított ezüst­ös feketeróka, a nyestpró- mek teljes mennyiségét. Az utóbbi 40 évben meg­tartott 58 leningrádi szőr­mevásár szemléletesen mu­tatja, hogy a külföldi üzle­ti körök a Szovjetunióval folytatott kölcsönösen ked­vező kereskedelem fejleszté­sére törekednek. (APN—KS) Pierre Pellegrine elegáns villája Párizs legelőkelőbb negyedében volt. Az ősz ha­jú. gazdag bankár méreg­drága, faragott íróasztala mellett, a földön feküdt. A perzsaszőnyegen óriási vér­folt. Lefevre felügyelő és munkatársa még egyszer fi­gyelmesen megvizsgál! ik a holttestet. A millió.nos hom­lokán golyó ütötte seb tá­tongott. A milliomos ' atal, rend­kívül szép feles. ;e, Jasmine kezét tördelte és keservesen sírt: 1 I i — Halott! Az én drága Pierre-emet megölték! Lába körül ott sündörgött a Napóleon nevű terrier. Még mindig nem fogta föl, hogy gazdája halott. — Menjünk, Napó! — si­mogatta meg Jasmine a ku­tyát, ily módon is kimutat­va, őszintén osztja bánatát. — Vallomása egy lépéssel sem mozdított el bennünket a holtpontról — szakította félbe a felügyelő udvariat­lanul a szép özvegy siránko­zását. — Szeretném kihall­gatni a házmestert is. Itt él a villában?. — Igen, már várja is önö­ket — bólintott Jasmine. Az alagsorban a házmester felesége, Louise nyitott aj­tót. Meg sem várta, hogy föltegyék neki a szokásos kérdéseket. — Minden világos, higgyék eL Urunkat feleségének a szeretője ölte meg. Már né­hány éve sülve-főve együtt vannak, s az a nő néhány hónappal ezelőtt csak azért ment férjhez a gazdámhoz, mert a pénzt akarta. — Kérem, térjünk a dol­gokra — szakította félbe mérgesen a felügyelő, s fel­tűnő módon hátat fordított az asszonynak. — Nem sokat mondhatunk — mondta Émile Jacguen, a házmester. — Jobban mond­va, csak találgathatunk. Nem láttuk a gyilkost. — Nem igaz, láttuk — sza­kította félbe az asszony éles hangon. — Az éjjel, nem sókkal a revolverlövés után, ott szaladt el az ablakunk alatt. — Ez igaz, de nem ismer­hettük föl. Az ablakunk olyan alacsonyan fekszik, hogy csak a lábát láttuk... Azt hiszem, az lesz a leg­jobb, ha az elején kezdem. Éjfél lehetett, amikor hallót-* tűk, hogy valaki halkan ki­nyitja gazdánk lakosztályá­nak ajtaját. Mivel gazdánk­nak csak másnap kellett vol­na visszatérnie Olaszország­ból, azt hittük, Michel Aret, a nagyságos asszony szere­tője jött meg. Ugyanakkor hallottuk, hogy Napóleon dühösen ugat. Pedig ritkán szokott. Tíz perccel később gazdánk gépkocsijának zú­gását hallottuk. Már ágyban voltunk. Éppen azon elmél­kedtünk, mit tegyünk, ami­kor revolverlövést hallottunk. — Emlékszik még, hány óra lehetett? — Tizenkét óra 16 perc — felelt a házmester habozás nélkül. — Nagyszerű, ha már er­re ilyen pontosan emlékszik, igyekezzen a többi történés­re is ilyen pontosan vissza­emlékezni. — Aztán hallottuk, hogy valaki lefelé fut a lépcsőn, elrohan az ablakunk előtt, Napóleon pedig dühösen ugat utána. Alig bírtam visz- szahívni. A fickónak óriási szerencséje volt, hogy a ku­tya nem kapta el. — Súlyos hibát vétett, hogy nem engedte, hogy a kutya elcsípje a gyilkost — mondta a felügyelő dühösen, s becsapta az alagsori szoba ajtaját ★ — Még mindig egy hely­ben topogunk, Pellegrine-né — mondta Lefevre felügyelő az özvegynek. — Ismeri Mi­chel Aret-t? — Természetesen — vála­szolta az asszony szomorú mosollyal. — Nagyon jól is­merem. Közeli barátok vol­tunk, mielőtt Pierre-t meg­ismertem. — Azóta nem volt köze­lebbi kapcsolatban vele? — Nagy ritkán találkoz­tunk a városban, együtt ebé­deltünk valamelyik étterem­ben, ez minden. — Na most már semmi akadálya, hogy ismét benső­séges barátok legyenek. — Gondoljon, amire akar, felügyelő, nekem nincs több mondanivalóm az ön számá­ra. — Egyelőre nem gondolok semmire. Jó lenne azonban, ha holnap délután pontban három órakor megjelenne az irodámban, és legyen olyan kedves, hozza magával a ter­riert is. — Ez parancs? — Igen, parancs — mor­dult rá mérgesen a felügye­lő. — Gyere, Napó, ne félj! -r mondta Jasmine a kutyának, amikor másnap, pontban három órakor megjelent a felügyelő irodájában. Ked­venc kutyáját pórázon ve­zette. — Időközben kihallgattuk barátját, Michel Aret-t. Igen meggyőző alibije van, de mindenesetre szembesíte­ni fogjuk a kutyával. — Ez jogilag megenged­hetetlen — kiálltott föl Jas­mine hevesen. Ekkor lépett be az irodá­ba Michel Aret, egy fiatal, karcsú, nagyon szép férfi. A felügyelő egy percre sem vette le a szemét a ku­tyáról, amelyet Jasmine ke­ményen tartott. — Engedje el a kutyát! — szólt rá szigorúan a szép öz­vegyre. A terrier kíváncsian bele­szagolt az iroda minden szögletébe. Aztán nyugodtan sorba szaglászta a részvevő­ket is, köztük Aret-e, majd visszakuporodott Jasmine lábához, és szundikálni kez­dett. — Mit jelentsen ez, felü­gyelő? — kérdezte Michel. — Elmehetnek, szabadok — mondta a felügyelő. Nem is igyekezett titkolni, hogy vereséget szenvedett. ★ Amikor az utcára léptek, Aret gyengéden megszorítot­ta Jasmine kezét. — Örökké adósa maradok Napónak. Meg voltam győ­ződve róla, hogy fölismer, ö pedig olyan volt, mint a ke­zesbárány. — Jobb lesz, ha háládat félreteszed nekem! Nem is képzeled, hogy megszenved­tem, mire találtam egy ter­riert, amely hajszálra ha­sonlít Napóleonra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom