Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

A vásárhely! művésztelep ■ 1 ■ fiifi f 1 r egri kiállítása ele „Magasra értékeljük a magyar fiatalok munkáját • • Tornyai János, Medgyes- ■jr Ferenc, Endre Béla... Fénylő neveik a magyar mű­vészettörténet lapjain, fény­lő nevek a nagy alföldi vá­ros, Hódmezővásárhely kul­turális életének múltjában. A századelőn ők hármam új színt hoztak piktúránkba, a műves, népi ihletésű szob­rászait, mélyet a Medgyessy Ferenc, Pásztor János örö­kébe lépő Szabó Iván mű­vészete képvisel évtizedek óta. És sorolhatnánk a ké­sőbbi generációkat, melyek­nek tagjai — Németh József, Szalay Ferenc, Fejér Csaba, zéáben a megyeszékhely képzőművészet iránt érdek­lődő közönsége elé tárja a vásárhelyi művésztelep kiál­lítását. Mégpedig egy olyan kitűnő válogatást, mély hat évtized alkotóinak pályaké­péről nyújt tájékoztatást. Tornyai, Rudnay, Pásztor, NEMETH JÓZSEF: Leány és bivaly azobrászaitunktba az egysze­rű paraszti valóság felfede­zésével, láttatásával. S ne­vükhöz kapcsolódik a vá­sárhelyi művésztellep létre­jötte, első virágzása, annak az útnak első harmada, mely mára európai hírűvé tette ezt a művészikolóniát. ök nincsenek.már az élők között De nyomukban, mű­vészi és emberi hitvallásúk példáját követve, széles tá­borrá növekedett idők múl­tán azok spáma, akik tár­sadalmi indítású és kötődé­sű művészettel akarják szol­gálni a ma emberét, a reali­tások iránt fogékony néptö­megeket. Ebben a hitben, szellemben teljesedett ki a felszabadulást követően Kő­bán György monumentálisra törő, drámai hangvételű pik- túrája, Kurucz D. István jel­legzetesen alföldi atmoszfé­rát sugárzó festészete, s az Kajéri Gyula, Samu Kata­lin, Kamotsay István, Fodor József, Csikós András, Cso- hány Kálmán — soha nem tagadva meg elődeik, a ha­gyományteremtők szellemi örökségét, ma is Vásárhely bűvkörében élnek, számta­lan értékes, korszakos alko­tással gyarapítva nagy köz­gyűjteményeink anyagát, erő­sítve a magyar képzőművé­szet jó hírét túl határainkon is. Elég itt Németh József londoni fogadtatására utal­nunk, Szalay Ferenc moszk­vai sikerét idéznünk, vagy Kurucz D. István és Qso- hány Kálmán elismerést ho­zó szereplését számba ven­nünk a velencei biennalen. Heves megyében kevéssé ismert még ez a páktúra, ez a szobrászat. Hiányt pótol tehát a Megyei Művelődési Központ és az egri vármú­zeum, amikor közös rende­Kohán, Németh, Végvári ne­veit találjuk a meghívón, ama kéttucatnyi művész között, akik alkotásaikkal e reprezentatív kiállításon Egerben szerepelnek. A Me­gyei Művelődési Központ Knézich Károly utcai nagy­termében rendezendő tárlat október 2-án, szombaton dél­előtt 11 órakor nyílik, s az ünnepélyes megnyitóra, a város párt- és tanácsvezetői­vel együtt hozzánk látogat a vásárhelyi művészek népes küldöttsége is. Mint érdekességet említ­jük, hogy a kiállítást köve­tően, október 2-án délután a Megyei Művelődési Központ klubjában Heves megye és Vásárhely festői, szobrászai, keramikusai baráti találko­zóra jönnek össze, mély mindkét tábor számára nyil­ván hasznot hozó lesz. (moldvay) Beszélgetés Horst B^ademacher államtitkárral, az NDK munkaügyi delegációjának vezetőjével Mint arról már Jtórt ad­tunk, a hivatalosan Magyar- országom tartózkodó NDK munkaügyi delégáció tagjai, Horst Rademacher államtit­kár, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csa mellett működő Állami Munka- és Bérügyi Hivatal elnöke vezetésével egy nap­ra Heves megyébe látogat­tak. Ebből az alkalomból adott interjút a küldöttség vezetője lapunk munkatár­sának. — Milyen céllal látogat­tak hazánkba? — Delegációnk Lázár György munkaügyi miniszter hivatalos meghívására érke-, zett -Magyarországra, hogy a látogatás során eszmecserét folytasson a két ország idő­szerű munkaügyi kérdései­ről, valamint a két munka­ügyi szerv további . szoros együttműködéséről. Ezen be­lül különös figyelemmel szeretnénk tanulmányozni a magyarországi bértervezést és szervezést, a munkaerő- gazdálkodás egyes folyama­tait, egy-egy területen folyó munkaszervezést, valamint az utóbbi időszakiban történt szociálpolitikai intézkedése­ket. Érdekel bennünket még az üzemektől egészen a mi­nisztériumig kiépített infor­mációs rendszer tevékenysé­ge is. Az eddigi tapasztala­tokból már adódtak olyan indulópontofc, amelyek alap­ját képezik a jövőre szóló együttműködési tervek ki­dolgozásának. ' , — Milyennek íteK az ed­digi NDK—magyar mun­kaügyi kapcsolatokat, s ezen belül hogyan értékeli a kinn dolgozó magyar fiatalok munkáját? — Tapasztalataink szerint a két ország eddigi munka­ügyi kapcsolatai hasznosnak bizonyultak, elérték a cél­jukat Ezzel a találtóozával bizonyára még szorosabbá válik a két szerv közötti együttműködés, amely ugyan­úgy kiterjed a fiatalok NDK­beK munkavállalására, mint más közös munkaügyi terü­letekre. — A két ország között négy évvel ezelőtt létrejött egyezmény alapján sok ma­gyar fiatal vállalt munkát a Német Demokratikus Köz­társaságban. Azt elmondha­tom, hogy az első percektől kezdve figyelemmel kísérjük a tevékenységüket, s úgy ér­tékeljük: nagyon jó, meg­bízható munkát végeznek valamennyien. Már úgy meg­szoktuk a magyar fiatalokat, hogy szinte életünkhöz tar­toznak. Beilleszkednek tár­sadalmi és gazdasági éle­tünkbe, s értékes segítséget nyújtanak közös ügyeink megoldásához... — XJgy hallottuk, hogy nem egy esetben a leg­rosszabb és a legnehezebb munkára osztották be a magyar fiatalokat, s nem minden üzemben adottak a szakmai továbbfejlődés lehetőségei, Mi erről az ön véleménye? — Valóban volt ilyen eset, de ez a helyzet nem általá­nosítható. Létrehoztunk ugyanis az Állami Munika- és Bérügyi Hivatalon belül egy csoportot, amelynek az a feladata, hogy foglalkoz­zon a magyar fiatalok mun­kakörülményeivel, s szüntes­se meg az ehhez hasonló problémákat. Ami a szakmai továbbfejlődés kérdését ille­ti, ezt szintén szem előtt tartjuk. Ez is egy részét képezi ugyanis a két mun­kaügyi szerv között megkö­tött egyezménynek. A szak­munkásoknak van lehetősé­gük arra, hogy megismer­kedjenek a mi üzemeink leg­modernebb gépeivel, s dol­gozzanak is velük. Hogyha olyan fiatal jön ki az NDK- ba, akinek nincs szakmája, akkor a munka mellett — természetesen kemény tanu­lással — elsajátíthatja a megfelelő szakmai ismerete­ket. S szerintem visszatértük után, odahaza rmn-danny ián hasznosíthatják a tapaszta­lataikat. .. — A mostani eszmecse­re nyomán vajon vár­ható-e a két munkaügyi szerv kapcsolatainak a további szélesítése? \ — Feltétlenül, hiszen a k^spbbiek során is szükség lesz a kölcsönös vélemény- cserére, egymás hasznos ta­pasztalatainak az átadására. A KGST-ország'ok között vannak . ugyan hasoritó in­formációs rendszerek, de ezek nem zárják ki a szo­rosabb kapcsolatok bővíté­sét. A budapesti eszmecsere abban jelent újat, hogy az eddigieken túl egy-egy mun­kaügyi szakterület specialis­tái is* ellátogatnak egymás­hoz, s hosszabb időt eltölt­hetnek majd a problémák vizsgálatával. — Végül még egy kér­dés: a gyorsan egymást követő megbeszélések mel­lett volt-e ideje a delegá­ció tagjainak megismer­kedni hazánkkal, s ho­gyan érezték magukat me­gyénkben? i — Valóban szoros volt a program, de vendéglátóink­nak köszönhetjük, hogy a szabad órákat valóban kel­lemesen töltöttük el. Több­felé jártunk, s nagyon örü­lünk annak, hogy minden­hol rendkívüli szeretettel fogadtak bennünket. Külön kiemelem a Heves megyei programot, amely kedves színfoltja volt magyarorszá­gi tartózkodásunknak... — mondotta befejezésül Horst Rademacher. Szilvás István ‘>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAAAAAA,*VWWV/WWVVV^^ Sugár István Sürgős esküvő a láthatáron 7. Amikor 1792. június 25-én Buttler Gábor hetven eszten­dős korában eltávozik az élők sorából, a tizenkilenc éves János fia előtt tágra nyílnak a mérhetetlen va­gyon kapui. De még el sem temetik az öreg grófot, a felesége máris az egri püspökhöz folyamo­dik, hogy rendeljen valakit mellé, „mert éppen semmivé tesznek, mint osztályban, mint becsületben.. Megjelenik ugyfenis a küz­dőtéren Buttler négy asz- szonyleánya is, tekintélyes és tapasztalt férjeiktől támogat­va. Mindnyájan a maguk jussát, minél nagyobb kon­cot kívánnak kimarni a va­gyonból. Ebben a szinte vér­re menő küzdelemben min­denki mindenkinek az ellen­sége! Jánosnak éppen úgy ellenfelei a nővérei, mint mostohája, de a Buttler-lá- nyoknak is öccsük mellett veszélyes rivális Borcsa gróf­MSuülmn Wl, szeptember 36,, vasárnap né, s végül a fiatal özvegy­nek mindenki ellenfele. Még arra is vetemedik valamelyik Buttler, — min­den bizonnyal János gróf, — hogy a plébánián őrzött anyakönyvből kivágja atyjá­nak Nagy Borbálával kötött házasságáról szóló bejegy­zést. Igen! Most nem babra megy a játék! Buttler János látva, hogy tapasztalatlansága miatt kép­telen még a vagyon megőr­zésére, ezért hát Heves me­géhez fordul és kéri, hogy famíliája meghitt és tekin­télyes barátját, Fáy Bertalan császári és királyi tanácsost, Heves és Külső-Szolnok vár­megyék alispánját jelölje ki vagyongondnokául. A vagyon utáni nagy tüle­kedésből végül is hosszadal­mas pereskedések árán Já­nos gróf kerül ki győzedel­mesen. Ő kapja kézbe apja hatalmas, harmincezer hold­nál többre rúgó vagyonát. Nővérei igényét 17—20 ezer forintokkal eléri ti ki. A zsí­ros koncra éhes mostohájá­nak „özvegyi juss”-át mint­egy 50 ezer forinttal sikerül megváltania, de vele úszik a híres-neves egri Buttler-ház és értékes egri szőlők, pin­cék, paripák s miegymás. A temetés után hamaro­san a bánáti birtokra utazik le, hogy azt átvegye és most már gazdájaként járja be aranyat érő zsíros fekete földjét, s hajtassa meg az országos hírű párdányi mé­nes acélos izmú paripáit. Nincs ideje most a szerelem­mel és menyasszonyával fog­lalkozni ... 1972. július^ 18-án érkezik haza a Bánátból Erdőtelekre, s már várja mátkája sürge­tő-hívó levele Girincsről. Ké­ri a grófkisasszony, hogy lá­togassa meg már végre, hi­szen mintegy hat hete nem látták egymást. Buttler nyomban asztalhoz ül, pa­pírost és pennát ragad. Angyali Katinkám! Be­cses leveledet egész gyönyö­rűséggel vettem, melyből megértettem, hogy mily örö­mest látnál. Hidd el, igen fájdalmas, hogy meg nem látogathatlak, de azt tennem körülményeim nem engedik. A Bánátból 18-án jöttem elő s azután 26-án Bécsbe indulok. Következőleg nincs időm, azonban csókollak 1000-szer s. vagyok sírodig Téged igazán szerető kin­csed Gr. B. J. Fordíts a levél hátoldalá­ra! Mindazonáltal• augusztus végével meglátogatlak. Em­lékezzél érzékenyen szerető kincsedre.” De a fiatal erdőtelki gróf augusztus 6-án mégis meg­jelenik a girincsi Dőry-kas- télyban. S ezzel az esemé­nyek szinte rohamléptekkel száguldanak az esküvő fe­lé... 1972. augusztus 6-át köve­tő egy-két nap során sors­döntő elhatározás születik a fiatalok és a Dőry-házaspáv között: a lehető legsürgő­sebben meg kell tartani a jegyespár esküvőjét! Maguk elé is citálják a gi­rincsi plébánost, Olajossy János főtisztelendő urat, hogy nyilatkozzék, mit tehet ebben az irányban. A kato­likus egyház előírása szerint ui. az esküvőt megelőzően három egymást követő ün­nep- vagy vasárnapon, piind a vőlegény, mind a meny­asszony lakóhelyének temp­lomában közhírré kell teyni, ki kell hirdetni az egybeke- lők szándékát. Igen ám, de három hét az fene nagy idő most a Dőry-kastélyban! Sür­gősen! Minél előbb! — Ez volt most az egyetlen jelszó. A sarokba szorított girincsi plébános végül is, temploma kegyúra, Dőry gróf tekinté­lyének és befolyásának hatá­sa alatt, hajlandónak nyilat­kozik még egyházi szabály­talanságra is: két vasárnap között, augusztus 10-én Szánt Lőrinc vértanú napján, mely valaha ünnep volt, kihirdeti templomában a fiatalokat. Erre Buttler nagy sebesen hazarobog Erdőtelekre, hogy ő is intézkedjék ottani temp­lomi kihirdetéséről. Kovách Ferenc plébános úr azonban szigorú ember, és mereven ragaszkodik püspöke előírá­sához: csakis három ünnep- vagy vasárnap lehet megej­teni a templomi kihirdetést! A fiatal gróf dühtől szik­rázó szemekkel asztalhoz ül, és gróf Eszterházy Károly egri püspöktől díszpenzációt,. azaz a templomi kihirdetési, kötelezettség alóli felmenté­sét kéri. A püspök azonban a legszigorúbban elzárkózik a fiatalember kérésének tel­jesítése elől. Olvassuk el csak mi is ezt a döntő fon­tosságú augusztusi 9-i leve­lét Eszterházy püspöknek. „Méltóságos Gróf! Sem szükségletét, sem elegendő okát nem látom, hogy a szo­kott hirdetésben dispensáll- jak, kívánsága szerént, de a mellett kívánnám mégis tud­ni, hogy hírével vagyon-é ezen szándéka rendelt kurá­torának (gondnokának), avagy nem? Mert én illen­dőnek lenni látom, hogy atyja, anyja nem lévén, ily nagy dologban, minémű az házasság, curátorának taná­csával éljen.. Az óvatos erdőtelki plébá­nos ezek után megzavaro­dott. Megfórdult agyában annak a lehetősége is, hogy szigorú püspöke csakis azon esetben járul hozzá a kihir­detéshez, ha felmutatja a grófi vőlegény, gondnoka. Fáy Bertalan alispán írásbeli hozzájárulását a frigyhez. Bekocsizik hát a plébános úr Egerbe, hogy megtudhas­sa Eszterházy püspök köze­lebbi szándékát. Végre augusztus 11-én megszületik a püspöki dön­tés. E szerint a plébánosok csakis a fiatal gróf gondoká­nak írásbeli engedélye birto­kában hirdethetik ki a je­gyeseket, hogy megakadá­lyozzák Buttler esetleges meggondolatlan lépését! Kovách Ferenc erdőtelki plébános e rossz hírről ha­ladéktalanul tudósítja girin­csi kollégáját. — A megboly­gatott gépezet mozgásba len­dül. Olajossy, a girincsi pap jobbról balról egymás után kapja az utasításokat. Előbb Buttler gondnoka, majd pe­dig az esperese is arra uta­sítja, hogy csak akkor hir­detheti ki, és esketheti meg a jegyespárt, ha előzőleg ar­ra az egri püspöktől utasí­tást, engedélyt kapott! A hamarjában megtartani szándékolt lagzi elé tehát súlyos akadályok tornyosul­nak... tFolytatjuk) A különös házasság létrejöttében szereplő helységek tér­képvázlata.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom