Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

1 NAA/VVNA/WWW Szerda esti külpolitinch ........u^uturunk A Damoklesz-kard lesújtott TOKIÓBAN folytatódnak a japán—amerikai gazda­sági tárgyalások, amelyeket amerikai részről a State Department gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkára vezet. Lehet, hogy néhány részletkérdésben ezek a meg­beszélések valamilyen megegyezéshez vezetnek. Azt azonban nem nehéz megjósolni, hogy az igazán nagy horderejű problémákat illetően ezekben a napokban —• sőt, valószínűleg hetekben —■, nem születik, mert ezen a szinten nem is születhet, döntés. Az igazság ugyanis az, hogy Japánra 1971. augusz­tus 15-én lesújtott az a Damoklesz-kard, amely már oly régen és oly fenyegetően lebegett „a felkelő nap orszá­ga” felett. Ezen a napon jelentette be Nixon elnök köz­ismert gazdasági intézkedéseit, többek között a tíz szá- . zalékos importvámot. Már az első pillanatban világos volt, hogy nincs még egy főváros a földön, ahol olyan nagy riadalommal fo­gadják ezt a vámot, mint Tokióban. Ez a rendelkezés nagy csapást mér az Amerikába irányuló japán import­ra, elsősorban a gépkocsik, televízióik és elektronikus be­rendezések terén és nem utolsósorban a textilfromton. MA MAR TUDJUK, hogy éppen a textil volt az, amelyre Nixon legmagasabb rangú gazdasági tanácsadói hivatkoztak. Elmondták az elnöknek, hogy egyedül jú­liusban 26 százalékkal növekedett az Egyesült Államok­ba irányuló japán textilexpart, ugyanakkor a Japánba irányuló amerikai textilimport 18 százalékkal csökkent. Ebben az évben az amerikai gazdasági szaklapok szerint az amerikai deficit eléri a hárommilliárd dol­lárt a két ország közötti kereskedelemben. És voltakép­pen igaz, amit a panaszkodó USA-üzletemberek mond­tak: míg az 6 kezüket jó néhány intézkedés megkötötte Japánban, a japán áruk beözönlése előtt a hivatalos Amerika gyakorlatilag nem eresztett le semmiféle so­rompót. Miért? És miért változott meg most ez a mintegy negyedszázada követett amerikai vonal? Naív az a hiszékeny háziasszonyok számára ame­rikai részről néha fel-felhangzó magyarázat, amely sze­rint „a háború után Japán szegény volt és romokban hevert, most pedig a világ harmadik ipari hatalma, te­hát már nem szorul segítségre”, Természetesen nem er­ről van szó. Vagy legalábbis csak bizonyos értelemben erről. AZ IGAZ, hogy az USA most már szeretné lefékez­ni Japán gazdasági növekedését, amely dinamikusabb volt, mint az amerikai. A másik ok: amíg Washington szüntelenül „kínai fenyegetésről” beszélt, vigyáznia kel­lett Japán jóindulatára. Úgy tűnik, Nixon pekingi útjá­nak bejelentése után ezt az amerikai fővárosban már nem tartják olyan fontosnak. ^V\AAAAAAAAAAAAAAA^A/VAAAAAA/WWW\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWV A harcoló és építő Ma ünnepli a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának évfoxduló- ját. Azóta a vietnami nép szinte szakadatlan harcra kényszerült hazája szabad­ságának védelmére. Északon már folyik az újjáépítés, de délen még fegyverrel a kéz­ben folyik a felszabadító harc az amerikai agresszo- rok és lakájaik ellen. Fenti felvételünk: északon készült, ahol távvezeték építésén szorgoskodnak a VDK dol­gozói. Bal oldali képen: dél­vietnami szabadságharcos megfigyelő-állásban. (VNA fotók — MTI—KS) Magyarország-Jugoszlávia 2:1 (0:1) Népstadion, 42 000 néző. V.: Linemayer (osztrák). Góllövők: Vidáts és Szőke, illetve Obiak. A magyar és jugoszláv labdarúgók 25., jubileumi összecsapását szerdán dél­után, a Népstadionban, a két nemzet fiataljainak összecsa­pása vezette be, amelyet az osztrák Bucejt sípjelére kez­dett. A Dombai — Csontos, Erős, Komjáti, Szigeti, Ba­logh, Ladányi, Horváth, Ozs- váth, Veimper (Bartha), Ved- rődi összeállításban pályára lépett, lelkes magyar fiata­lok az első negyedóra végén megszerezték a vezetést: Ba­logh húzott el a bal szélen, majd az ötös bal sarkáról a jobb alsó sarokba vágta a labdát. (1:0). A 25. percben Vedöri re­mek cselsorozat után növelte a hazaiak előnyét (2:0). Ke­mény összecsapások követ­keztek, Radovanovics a 30. percben megsérült és helyé­re Sztojanovics állt be. A második félidőben gyen­gébb volt a színvonal, ki­egyensúlyozottabb a játék. A 65. percben Vedrődi hi­bázott gólt ígérő helyzetben. A 76. percben Georgevics közelről szépített ★ Már égtek a Népstadion remek új világításának ref­lektorai, amikor a két csa­pat az osztrák játékvezetői hármas mögött kifutott a pályára. A magyar együttes­ben tizenketten álltak fel a Himnuszhoz, a sorban helyet foglalt Tichy Lajos, a Bp. Honvéd játékosa, aki ezúttal búcsúzott a válogatottól. A Magyar Labdarúgószövetség nevében dr. Terpitkó And­rás, az MLSZ elnöke, a ju­1971, szeptember csütörtök goszláv szövetség nevében Iván Borics köszöntötte. A himnuszok és a zászlócserék után az osztrák Linemayer sípjelére így kezdtek a csa­patok: Magyarország: Géczi —■ Fábián, Páncsics, Vidáts, Ju­hász P., Julíasz I., Fazekas, Szűcs, Bene, Tichy (Dunai II.), Zámbó. Jugoszlávia: Vikcsevics — Ramljak, Paunovics, Szte- panovics, Pavlovics, Holcer, Acsimovics, Obiak, Petko- vics, Filipovics, Dzsajics. A búcsúzó Tichy remek labdája kapta az első tap­sot, indításából Bene lőtt a védőkbe, akikről szögletre pattant a labda. Később egy jókora Tichy- bombát láthatott a közönség, de ez fölé szállt. A vendé­gek egy-négy-három-kettes felállásban kezdtek. A ma­gyar támadásokkor 8—9 em­berrel védekeztek. A hazaiak fölényét a 10. percben Ju­hász szöglete jelezte, majd a 11. percben a közönség vas­tapsa mellett Tichy Lajos le­ment a pályáról — ez volt a 71. válogatottsága —, he­lyére Dunai II. állt be. A 13. percben a jugoszlávok meg­szerezték a vezetést. Előbb Obiak, nagy szóló­ja után a lécen csattant a labda. Továbbra is a jugo­szlávok birtokolták a lab­dát, Pavlovics vállalkozott lövésre, a védőkről irányt változtatott a labda a jobb szélen álló Obiakhoz került, aki néhány lépés után éle­sen Géczi hálójába lőtt. (1:0). A gól után kicsit megzava­rodott a hazai csapat és a jugoszlávok támadósora há­romra egészült ki: Petkovics, Filipovics és Dzsajics alkot­ta hármas már az első fél órában bemutatta, hogy ve­szélyes. A 32. percben mélyről in­dítottak helycserés támadást a jugoszlávok, Fazekas ügye­sen íéypett közbe. Dunai II-t indította, akinek a labdája a felső lécet érintve hagyta el a játékteret. Belelendültek a hazaiak, a 35. percben Bene éles lövését Vukevics ügy- gyel-bajjal tolta szögletre. A hátralevő időben Benének és Fazekasnak volt kihasz­nálatlan helyzete. Használt a pihenő a ma­gyar csapatnak, lendületes játékkal folytatták a küz­delmet a második félidő­ben a hazaiak, támadóked­vüket 7 perc alatt öt szög­let is jelezte. Beszorultak térfelükre a vendégek, de Dzsajics elkezdett villogni, parádés cseleket mutatott, egymás után hagyta fakép­nél a védőket. A 62. perc­ben a fél pályától indult, hat játokoson jutott keresz­tül, öt méterről küldött lö­vését Géczi kiütötte. A 64. percben sikerült az egyenlí­tés, Juhász P. jó előretörés után élesen a kapu elé lőt­te a labdát, Holcer és Vi­dáts startolt rá, Vidáts lá­báról jutott a kapu közepé­be a labda (1:1). Élesedett a küzdelem, barátságos mér­kőzéshez viszonyítva elég so­kat szólt a játékvezető sípja. A 72. percben Acsimovics hátulról belerúgott Szűcsbe, csak figyelmeztetést kapott, pedig kiállítás járt volna érte. A 80. percben Dunai II. a jó cselek után a kapu elé lőtte a labdát, Fazekas nem érte el, Szőke viszont másfél méterről fölé emelte. Két perc múlva Szőke kija­vította a hibát, Vidáts lab­dája lepattant a védőkről, Dunai II. Szőke elé emelte, aki teljesen egyedül állva, biztosan emelt a hálóba. (2:1). A jugoszlávok lest vi­tattak, nem is akartak kez­deni. Vukcsevics kapus a partjelzőhöz vágta a labdát. Az utolsó percekben Dzsa­jics rúgást kapott, elterült, elhagyta a pályát és Bjeko- vics állt be a helyére. lEssalc-lrországbaii továbbra is ropognak m fegyverek Szerdán délután meglepe­tésszerűen bejelentették, hogy Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke a jövő hétre hozta előre ok­tóber végére tervezett lon­doni látogatását és szeptem­ber 6—7-én tárgyal Che- quersben, az angol minisz­terelnökök hétvégi reziden­cián Edward Heath-szel. A találkozó előbbre hoza­talára elsősorban a vasár­napi határincidens adott okot. Az észak-írországi Forkill- ban, amely mindössze né­hány. kilométernyire fekszik attól a helységtől, ahol va­sárnap az incidens történt, szerdán orvlövészek tüzel­tek brit katonákra. A kato­nák a lövéseket nem viszo­nozták. A három nappal ezelőtti angol—ír határincidens dub­lini verzióját a belfasti unio- nisták ingerültebben fogad­ták, mint London. A hiva­talos belfasti nyilatkozatok még csak szítják a protes­táns ultrák illegális előké­születeit. A hírhedt „B-kü- lönítményesek” maradvá­nyaiból alakult katolikus­faló bajtársi szövetségek körzeti titkárai szerdán már nyíltan szervezték a gárda pénteki gyűlését, amelynek nyilvánvaló célja: újjászer­vezni a munkáspárti kor­mány által 1969-ben felosz­latott, úgynevezett harma­dik erőt. A katolikus oldalon a visszhang élesen elítélő volt, a polgárjogi mozgalom ve­zetői megbélyegezték a bal­jós provokációt. Válaszként, terveket állítottak össze a katolikus hadviseltek önvé­delmi alakulatainak létre­hozására. Az új szervezetek kizárólag védelmi Jellegűek le&zriuC Megmozdultak azonban a katolikus szélsőségesek is, akikkel a polgárjogi moz­galmak nem működnek együtt. Dublinből szerdán az Egyesült Államokba utazott Joe Chill, a betiltott Ír Re­publikánus Hadsereg (1RA) fegyveres, úgynevezett ideig­lenes szárnyának vezére. In­dulása előtt kijelentette, hogy titkos hadserege „a katolikusok védelmé­ben” továbbra is lelő any- nyi angol katonát, ahányat csak tud. MIIG es a négyhatalmi megállapodás A NATO tanácsa szerdán „örömmel üdvözölte” a Ber­linről szóló négyhatalmi meg­állapodás tényét. Egy másik határozatban a tanács a kölcsönös haderőcsökkenté­sekkel foglalkozott. A szóvivő szerint a berli­ni kérdés rendezését jelentős lépésnek tekintik a kelet— nyugat közötti kapcsolatok enyhítése terén. A kölcsönös csapatcsök­kentések kérdésében a ta­nács úgy határozott, hogy Brüsszelben október 5-én és 6-án tart ülést. A várakozá­sok szerint az Egyesült Álla­mokat Irwin, amerikai kül­ügyminiszter-helyettes kép­viseli a megbeszélésen. Va­lószínű, hogy a jövő hónapi ülés Manlio Brosiót bízta majd meg „tájékozódó jelle­gű megbeszélések” folytatá­sával. 10 millió szárazó az urnáknál Arab föderációs népszavazás Az előzetes becslések sze­rint mintegy tízmillió egyip­tomi, líbiai és Szíriái vá­lasztópolgár járult az urnák elé szerdán, hogy kinyilvá­nítsa véleményét a három országot tömörítő államszö­vetség, az Arab Köztársa­ság Szövetségének megterem­téséről. A szavazás mindhá­rom országban reggel 8-tól délután 5 óráig tartott, öt óra után nyomban hozzáfog­tak a szavazatok összeszám- lálásához. A népszavazás eredményét csütörtökön dél­ben egyidejűleg hirdeti ki Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szíriai el­nök. , Egyiptom városaiban és falvaiban rendben és fegyel­mezetten zajlott le a népsza­vazás. Csaknem 15 ezer sza­vazóhelyiség várta a refe­rendum részvevőit. A kairói szavazóhelyiségeket a három államfő — Szadat, Kadhafi és Asszad — fényképével dí­szítették. „Ha igent mondasz az államszövetségre, akkor az arab egységre, a meg­szállt területek felszabadítá­sára, a szocializmusra sza­vazol” —, ilyen és ehhez hasonló jelszavakat festettek a népszavazásra mozgósító plakátokra. Líbiában a győztes forra­dalom második évfordulójá­ra esett a referendum. A lí­biai nők először éltek a for­radalom által kivívott sza­vazati jogukkal. A népszavazás napja előtt mindhárom országban poli­tikai tömeggyűlések százain ismertették a konföderáció alapvelveit és célkitűzéseit. Vádirat Stephen ügyvéd ellen A kaliforniai San Rafael­ben Bruce Bales kerületi államügyész ötrendbeli gyil­kosság címén vádiratot adott ki Stephen M. Bingham 29 éves ügyvéd ellen, aki a San Quentin-i börtönható­ságok szerint augusztus 21- én pisztolyt csempészett be George Jacksonnak, közvet­lenül a hat ember halálá­val végződött véres börtön­dráma előtt. Bingham ellen, akit au­gusztus 21. óta nem láttak, letartóztatása parancsot ad­tak ki. A vádemelés ugyan­arra a kaliforniai törvényre hivatkozva történt, amely­nek alapján Angela Davis ellen folyik a per San Ra­faelben. A törvény értel­mében a bűnrészest ugyan­úgy '1 elbírálni, mint a büntsd elkövetőjét. Ezen a címen Binghamet 3 fehér fegyőr és 2 fehér rab ha­láláért vonják felelősségre, akgs állítólag Jackson «szór kési kísérlete” következté­ben vesztették életüket. A kerületi áilamügyész elfo­gadta vádemelési alapul a börtönhatóságoknak azt a verzióját, amely szerint Jackson paróka alól rántott pisztolyt, amelyet előzőleg a vádirat szerint csakis Bingham adhatott át a fia­tal néger forradalmárnál tett börtönlátogatás alkal­mával. Egyelőre a legnagyobb rejtély veszi körül a titok­zatos körülmények között eltűnt Bingham ügyvéd sze­repét. A fiatal jogász tekin­télyes családból származik, nagyapja Connecticut állam szenátora, illetve kormány­zója volt. Apja jómódú ügyvéd, nagybátyja jelenleg is kongresszusi képviselő. Barátai szerint a haladé gondolkodású Bingham tá­mogatta ugyan a néger pol­gárjogi mozgalmat, de min- dtg is ellenazto aa ortzsza- kos

Next

/
Oldalképek
Tartalom