Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Nyolcvanegy előadássorozat a 1ST József Attila szabadegyetemén Nyolcvanegy előadássoroza­tot indít az 1971—72-es tan­évben a TIT budapesti Jó­zsef Attila szabadegyeteme — jelentette be dr. Kontra György, főiskolai tanár, a szabadegyetem tanácsának slelnöke, a Magyar Sajtó székházában rendezett pén­teki sajtótájékoztatón. Az új tanévre tervezett előadássorozatok közül 24-et szentelnek a társadalomtudo­mánynak, 15-öt az irodalom­nak, 22-őt a művészeteknek, 15-öt a természettudomány­nak. Tóbb mint 40 új témát ,is meghirdetnek az 1971— 72-es tanévben. Például: marxista filozófia új ered­ményeiről, a marxista etika és a szocialista erkölcs főbb kérdéseiről, mindennapi éle- , tünk szociológiai problémái­ról, az esztétikai kategóriák­ról szerveznek ismertető foglalkozásokat. Kifejezetten tudományos jellegű természettudományi kollégiumok indítását is tervbe vették. A film és mondandója mindenképpen figyelmet ér­demel. Szemlélete és az, amit láttat, minden mozza­natával elgondolkoztat. Leo, ez a furcsa és beteg középkorú herceg, még in­nen a házasságon, de sok­sok belső megpróbáltatáson túl, Londonba költözik, ap­ja egykori palotájába. Itt is folytatni akarja azt a ma­gányos és kedélybetegségé­ből adódó életét, amit a Ga- lapagosz-szigeteken, a ma­darak megfigyelésével töl­tött. Távcsöve választja el a világtól és mégis ez az egyet- * len igazán értelmes eszköz, amely lehetővé teszi számá­ra úgy belelesni mások éle­tébe, hogy a vizsgálódása közben őt senki ne vegye észre. A körülötte lakó né­gerek közötti viszonyokat fedezi fel, azt, ahogy a gát­lástalan a szerencsétlen, de becsületes embert kiforgat­ja mindenéből. Azt sem ne­héz megállapítania, hogy a szegénység miatt sokan el­adni kényszerülnek jobbik magukat, néha a testüket is, mert enni kell, mert a világ­ban az erkölcs olykor nagy Amerikai tragédia (Kedd, 20.00) Kétrészes dráma közvetí­tése a miskolci Nemzeti Színház előadásában, felvé­telről, A világhírű Dreiser- regényt Erwin Piscator al­kalmazta színpadra (a Há­ború és béke színpadi adap­tációja is az ő munkája volt.) A miskolci társulat ebben az évben hozta szín­re a darabot. A regény a 20- as évek Amerikájában ját­szódik, de ahogy Stendhal Vcriös és feketéje sem csak a múlt század nagy karrier- regénye, úgy a Dreiser-mű is modern és mai. Hasonlít a Stendhal-műhöz abban, hogy szintén egy karrierről szól, Clyde Griffiths, a XX. szá­zadi Julien Soréi karrierjé­ről. A főszerepet Markaly Gábor alakítja. Gogol: Egy őrült naplója tünktől, hogy nem egy hely­színen játszódik, s részese több mellékszereplő is. Az Egy őrült naplója a hétköz­napok szorításából az őrület­be menekülő kisember drá­mája, a lelki elnyomoro- dás és degenerálódás átütő hatású műve. A főszerepet Jevgenyij Lebegyev alakítja, magyar hangja: Zenthe Fe­renc. Angyal kalandjai Ahol a pénz van (Péntek, 20.00) A magyarul beszélő angol bűnügyi filmsorozat új da­rabja. Ezúttal egy filmren­dező lányát elrabolják, s az apa Angyalt akarja felbé­relni, hogy a bűnözők nyo-1 mára jusson. Angyal nemi vállalja, ám végül mégis be-1 lekeveredik az ügybe, s ki-1 nyomozza, hogy az ember- * rablás — noha tény — csak (Szerda, 20.50) Magyarul beszélő szovjet tv-film, a „Klasszikusok tv- filmen” sorozat bemutatója­ként. Ismét egy változat a Gogol novella feldolgozásá­ból, a hazait, a Vígszínház félig igaz... \ Fél szoba (Szombat. 20.05) Tv-játék. Vészi Endre a múlt évben készítette ezt a 'Jelenet az „Angyal kalandjai’’ film „Ahol a pénz van” j pimü epizódjából. (A tv szeptember 3-i, pénteki műsorából.) j < mutatta be 1967 őszén, Dar­vas Ivánnal a főszerepben. Ezt a monológ-drámát Syrlie Leuneau és Roger Coggio adaptálta, s egyszereplős műként került színpadra a pesti színházban. Darvas Iván a Szovjetunióban is bemutatta — eredeti nyel­ven — a művet, s akik lát­ták, érdekes összehasonlítá­sokat tehetnek a szovjet filmváltozat és a magyar előadás között. Előbbi abban is különbözik a mi változa­8971. augusztus 28., szombat művét, amelyet a színházi rendezőként már nevet szer­zett Iglódi István vitt képér- , nyőre. Groteszk szituáció a darab lényege, amely maga ( meglehetősen vígjátéki érzé- i seket kelt, ám Vészi lírai- j groteszk látásmódjára jel-1 lemzően, a főszereplők ko-' rántsem a vígjátékok ismert módján élnek, cselekszenek. Egy fiatalasszony második házasságának esküvőjét ün­nepli. csakhogv ezen részt \'C'Z a volt féri is miiiüiogy a laké-; csk nvi*rSl szobás, s ebben hárman 1 lényszerűi­nek lakni. A darab azonban nem a háromszághelyzetet boncolja, hanem az életfor- . mák összeütközéséről ad szá- - mot. I Az utolsó Leo Angol iilm luxusnak számít. Leót ro- konszenve egyre inkább ezek közé a feketék közé húzza, de nem tehet egészen a sa­ját meggyőződése szerint mindaddig, amíg régi életé­nek ellentábora, az örökös menyasszony, Hilda, az egy­kori dada, a bulldogtürelmű, de kivételes helyzeténél fog­va szemtelen komornyik, aki éppen László névre hallgat, meg az orvos, meg a család jogtanácsosa azon igyekez­nek, hogy felszabadítsák őt a magány nyomása alól, s a mindennapi élet által meg­szoktatott formák közévisz- szahozzák. A végén utcai háborúba és lármába torkol­lik a Leo elképzelte ese­ménysorozat, s bár a rokon­szenvesen „őrült” tömegnek nem sikerül Leo céljait meg­valósítania, valami mégis történt, kint az életben is, de légióként az agyakban és a szívekben. A néző a film végén — ,a néha meghökkentő és meg­hökkenteni akaró képsorok után — nyugodt lélekkel ál­lapíthatja meg, hogy a film rendezője, John Bormann utópiát vitt a celluloid-sza­lagra. Mondanivalója nem kevesebb, mint az, hogy a vagyonban hatalmasoknak rá kell jönniük a megoldás­ra: tarthatatlan ez így soká­ig, hogy a tömegek csak azért nyomorogjanak, mert a bőrük színe nem fehér. A film lehetőségeihez mérten egy betegesen érzékeny lé­lek rajzát kapjuk a rende­zőtől, aki nagy-nagy reali­tásérzékkel és bizonyára a történelmi példák egynéme- lyikére is emlékezve írta meg vagy íratta meg ezt a forgatókönyvet. A nagy kü­löncök — például az egyko­ri walesi hercegre, a trónról lemondott későbbi Edward- ra gondolunk — nem feltét­lenül azért lesznek olyanok­ká, amilyenek, mert valami­lyen kedélybetegség gyötri őket, hanem az is igen-igen lehetséges, hogy rájöttek va­lamire, valami mázsás igaz­ságtalanságra és annak sú­lyát érezve indulnak el cse­lekedni. A tett az ilyeneknél nem megy könnyen végbe. Gát­lásaikat sokszorozza az el­lenáüás, amely környeze­tükből parancsokat szór fe­léjük. De a legtöbb esetben, mint ebben a filmben is, az erőszak ezt a típust is „meg­vadítja”, előbb csak ellen­állásra, később támadásra ösztönzi őt. Lélektanilag lo­gikusan és hiteles ábrázolás nyomán jutunk el itt is az utca „mini-forradalmáig”, ahol a fegyvertelen tömeg ütközik meg az összeeskü- vésszerűen összetartó régi rend megszálottjaival. Vagy nem is nagyon megszállot­tak ezek az emberek, csak féltik és mentik kiváltságai­kat, előnyeiket, amiket a társadalom hallgatólagosan mindig tudomásul vesz? John Bormann elriasztó képsorokkal mutatja be a civilizált emberben is az ön­ző állatot (elképesztő, aho­gyan a nagyúri estély részt­vevőit zabáltatja), de lenyű­göz az a lendület, amellyel bemutatja a modem pszi­chológia mesterkedéseit az emberi tudat és tudatalatti össze békítésének munkájá­ban. Marcello Mastroianni jel­lemábrázolási készsége is kevés néha ahhoz, hogy az utópia teljes mélységéig le­hatoljon, hiszen passzív sze­repe — mint főhősnek — nem sck lehetőséget kínál, főképp a film első felében alakításra. Mellette Billie Withelaw, Calvin Lockhart, Glenna Forster Jones, Vla- dek Sheybal, Kenneth J. Warren, David de Keyser, a film színészerősségei. Az operatőr nagyszerű képsorokat szerkeszt a lelki tartalom és a belső vívódás ábrázolására. Fred Myrow dalai és zenéje fontos részei ennek az utópisztikus film­drámának, ahol drámai funkciója van minden hang­nak: a csúcs mindenesetre az, amikor a néger pap a te­metési extázisbán az afrikai tam-tam ütemére fohászko­dik Istenhez. Nem könnyű film, nem nyári szórakozás, de tiszta beszéd ez a film, őszinte művészi szándék és ihlet hozta létre. Nem is marad hatás nélkül. (farkas) Fordította: Ferenci Győzd 29. — Mister Patterson. Pat­terson milliomos. Követsé­günk vendége, pontosabban Mister Winslow személyes vendégszeretetét élvezi. For­málisan közönséges turista. De vele számolnunk kell. A szovjet vámosok, maga mondta, finom emberek. Pattersonnak nyugtot hagy­nak. — S gondolja, hogy bele­megy a játékba? — Hogy lehet ilyet kér­dezni? — Aztán azt sem tudjuk, mennyi időt szándékozik itt tölteni. — Majd megkérjük, hogy igyekezzék. — Majd igyekezni is fog! — Biztatják majd. Ez módjukban áll. Higgye el, majd bízta uiü fogják. — S mit fogok ón monda­ni? — Azt mondja neki, hogy egy értékes archívumot kell elvinnie. Fontos dokumentu­mok. Amelyeket csak őrá lehet Ta6Sm, li — Nem, Robby, az Öreg mégsem fogadja el a bőrön­döt. — Börrentsen rá egy ki­csit. — Megpróbálom. Herbert F. Patterson nem rossz üzletember, s ember­nek sem volt rossz, nem \olt túlságosan kíméletlen, s túl vajszívű jem, irigynek sem lehetett mondani, de sok pénze volt és beleszólt a politikába is. Pontosabban szólva, a politikába Mrs. Patterson szólt bele, Mister Patterson egyszerűen nem akart vele ellenkezni. Palmira „Komandor” szappannal mosakodott és „Májusi reggel” elnevezésű púdert használt. Ez a púder tette milliomossá Patter- sont. Sok nyugati városban az ö gyárai, ame­lyek mind Májusi reggelt készítettek. Herbert F. Pat­terson nem jeleskedett éles elmével, de súlyos folyó­számlái voltak, s ez elegen­dő volt ahhoz, hogy politö-; kát csináljon. i Harperiy téftát a követ­Dinnyehéj A dinnyecsárda előtt sorban állnak a kocsik.. A hosz- szú lóca körül ki ülve, ki állva dinnyét eszik. — Anyu! Ezt kóstold meg. Micsoda finom ez a görög.. — Egyél csak nyugodtan, Pistike. Ha megetted, próbáld meg a sárgát is. Azt mondják, a sárgadinnyében több a vita. min. Pistike szót fogad és óriási harapásokkal falatozza ff görögdinnyét. Falatozza, majd a héját nagy ívben kihajítja az országúira. Egy szúrós szemű férfi, aki már néhány perce meg!kü­lönböztetett figyelemmel kíséri Pistike lakmározását, a bics­kával való hadonászást, felcsattan. — Indulj, fiacskám, és hozd vissza azt a dinnyehéjat! Elég nagy fiú vagy már ahhoz, hogy észrevedd, hogy az ott, országút. A gyerek egy pillanatra abbahagyja az evést, majd mi­vel sem törődve, vállat ránt. — Kérem! Maga csak ne egrecéroztassa az én fiamat! Ha nem tetszik, ott a dinnyehéj, vegye fel... A szúrós szemű szinte kővémered. — Hallották? Hogy micsoda emberek vannak! Dobálja a kölyök a dinnyehéjat és ahelyett, hogy megköszönnék a jó szándékú figyelmeztetést... — Vegye tudomásul, hogy nem köszönök meg semmit. Egyébként is, lehet, hogy magának kölyke, de nekem fiam van. — Nem érti, asszonyom! Az országúton járnak, a diny- nyéhéj csúszós valami... — Mondja! Mi maga tulajdonképpen? Űtkaparó, vagy utcaseprő? Különben is, szólok a férjemek. Már nyílik, is az útmenti Skoda ajtaja. Egy tagbasza­kadt férfi átugrik az árkon. — No, mi a baj? — Képzeld. Ez az ember belekötött ebbe a szegény gyerekbe. És kölyöknek nevezte. A következő pillanatban óriási pofon csattan és a szú­rós szemű kalapja nagy ívben beszáll a napraforgótáblába. Többen felugrálnak a helyükről, valaki közbekiált. — Rendőrt kell hívni! A szúrós szemű nékiugrik a papának, de ketten Is le­fogják a karját. — Fel kell írni a nevét, — ajánlják többen. — Ismeri valaki? — Akkor a rendszámot. Es miközben folyik a vita, röpködnek a javaslatok, a kis család már eléri a kocsit. A gyors indulás előtt még egy odadobott mondat: — A kalapja ott van a napraforgóban... Most már senki sem eszik. A másodpercek alatt leját­szódó esemény égészen elbűvöli az embereket. A pillanat­nyi csendet a dinnyésasszony hangja töri meg. — És még nem is fizettek ... A csárdától egy ideig nem tágítanak. Vitatják, beszélik a történteket. A szúrós szemű káromkodva rázza az öklét. Erősen megoszlanak a vélemények abban, hogy ki a hibás. Valaki, aki eddig hangtalanul állt félre, váratlanul meg­szólal. — Azt hiszem, emberek, hogy itt valamennyien elcsúsz­tunk a dinnyehéjon. Lehet, hogy igaza van... Szalay István ségre hajtatott és a hallban találkozott is az öreggel. Patterson egészen impo­záns látvány volt. Arany orrcsiptetőjével és gondosan nyírt őszes bajuszával szú­rósan és ünnepélyesen né­zett partnerére. Az, aki első ízben beszélget vele, el van ragadtatva nagyságától. Harberry határozottan el­állta a milliomos útját' — Jó napot kívánok, Mis­ter Patterson! Egy kérésem van önhöz, Mister Patter­son. Az öreg jóindulatúan bó­lintott. — Mondja csak ... — Ügy hallottam, eluta­zik? — Űjfent egy fenséges bó- lintás. — Igen, elutazom. — Nagy mennyiségű, kü­lönösen fontos iratom gyűlt össze — magyarázta Har­berry. — Azt szeretném, ha ön magával vinné azokat. — Szocsiba? — csodálko­zott Patterson. — Mit csi­náljak én ott azokkal? — Miért Szocsiba? — most Harberryn volt a meg­döbbenés sora. — Hiszen ön hazautazik, nem? — Szocsiba megyek, ked­ves Harberry — világosítja fel Patterson. — Igen, így van, a szovjet fürdőhelyen akarok pihenni — hivatalo­san. A valóságban ez csak humbug. Tudomásom szerint ott most egy magas rangú szovjet személyiség üdül, s én nem hivatalosan találkoz­ni szeretnék vele. Ez elő­mozdítja a közeledést. Harbern7 bambán nézett a m'lliomosra. MTyen közeié­rt -‘V.’Ől c-^vai ez err ör”” ment az esze! S? inas nem lehet bekapcsc ni a magne­tofont. Hadd hallgatta vol­na meg Noble — Müven közeledssxAl beszólt ou, Master Patter­son? — érdeklődött tiszte­letteljesen Harberry. — A tábornokok kapcso­latban állanak a hadiiparral és aziránt érdeklődnek, mi­ként élesedik a helyzet az államok között — folytatta Patterson. — Én szappan­gyáros vagyok, s minél in­kább béke van a földön, an­nál gyakrabban mosaksza- nak az emberek. Harberry elhatározta, hogy kijátssza az utolsó adut. — Természetesen, ez sze­mélyes kérdés, Mister Nob­le kérése — mondta hide­gen, félhangosan —, Mister Noble kéri önt... — Köpök Mister Noble-re — vágta oda durván Pat­terson. — Semmi közöm a dolgaihoz. Hála istennek még van mit a tejbe aprí­tanom! — És ezzel faképnél hagyta látogatóját. Hamarosan egy Kari Flau- cher nevű úr kereste fel Pattersont. Flaucher úr ezúttal való­ban csupán turistaként uta­zott Oroszországba. Lenin- grádban megszemlélte az Érmitázst, sétált a Néva partján, ismerkedett a fo­lyóval, Moszkvában bejár­ta a Kremlt, megtekintette a kiállításokat és a színházi előadásokat, érdeklődött a lakóházépítés felől. Turista volt, kizárólag turista, en­nél semmivel sem több! Ezért nem szívesen egye­zett bele, hogy Mister Bar­nes, a Presse-Agency tudó­sítója felkereste a szállodá­ban és interjút kérjen tőle. A tudósítóval folytatott Vzalmas beszélgetés után ■"'"Cher nyomban felkeres- e Pattersont. — Mister Patterson? Flau­cher .., Kezet fogtak. (Folytatjuk-) .)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom