Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Teljesen, oktalanul, szívesen gú­nyolódnak. az emberek, az épszeműek, a kanosatokon. Teljesen oktalanul és főleg jogtalanul léteznek és dol­goznak azonban karrcsal szervezetek, szervek, vállalatok intézmények és csodák csodája, rajtuk nem gú­nyolódik senki, róluk nincsenek ál- népies buta aforizmák gúnyolódó közmondások. A kancsal vállalatok miatt csak diih és méreg van, fölö­sen. Hogy mitől kancsalok ezek a vállalatok, vagy szervezetek? Látni nem ■ lehet látni, se az igazgatói, se a főmérnök, se a vezető, se veze­tett, se az eladó, se a pénztáros te­kintetén, hogy — úgy mondjam — nem ártana szemorvoshoz mennie. De azok a lépések, amelyeket ezek a vállalatok vagy az említett dolgo­zótársak megtesznek, minden nor­málisan gondolkodó emberben azt az érzete kelti, — fancsali kancsalság­gal állunk szemben. De nézzünk néhány példát, né­hány kóresetet, a dolgozók népes tá­borából kényszerűségből kialakult medikusok és medikák számára. Megnyílik egy üzlet. Űj üzlet. Autóalkatrész üzlet. Végre megnyí­lik. Eddig ebben a profilban csak egy kis maszek üzletecske volt ab­ban a városban — nem ebben! Ab­ban! —t amelyik reggel nyitott, dél­ben „bőven” bezárt, hogy este tovább legyen nyitva. Mondom megnyílt a korszerű, új üzlet, amely délelőtt nyílt, s kora délután be is zár. Hát csak kancsalnak kell annak lennie, aki nem látja jól sem az órát, sem a vállalatok intézmények kapuit, ahol jóval az új üzlet zárórája után fejezik be a munkát. Lehet, hogy önmaguknak árulnák? Fancsali kancsalság Itt van például az OFOTRÉT. Természetesen a vidéki fiókok van­nak itt, — vidéken. Bemegy a nem kancsal, de rövidlátó ügyfél, meg­rendeli a szemüvegét a kerettel együtt, s a megrendeléssel együtt ki kell fizetnie — előlegképpen ? — az egész vételárat Még nincs szem­üveg még nem is lehet tudni, hogy mikor lesz, mert még soha akkorra nem volt amikorra a vidéki OFOTÉRT megígérte, de már ki kell fizetnie a teljes vételárat. Csak kan­csalság lehet, az, hogy az OFOTÉRT belenéz a tükörbe és nem veszi ész­re, hogy kereskedelmi vállalat és nem olyan hatalmi szerv, amely megszabja még azt is táfr’, hogy hány dioptriával lássak. Mondanom sém kell, hogy ha három hétre szólt a szemüveg elkészítésére vál­lalt határidő, az az ötödik héten sem lesz kész. Az OFOTÉRT tehát az én pénzemmel gazdálkodik öt héten keresztül! önkiszolgáló részleg, egy nem mindenütt önkiszolgáló vendéglátó­ipari egységben. Az önkiszolgáló rész, ahol magam veszem ki a nem éppen hűtött szörpöt az odapasszolt tartóból, ahol magam nyitom ki, magam iszom meg, — másodosztályú árat fizettetnek velem. Az osztályon aluli szörpért? Miért? Minden bi­zonnyal kancsalság esete forog fenn: engem, aki áll, s önkiszolgál, úgy látnak az arra illetékesek, mint aki ül, és kiszolgálják. És, ha én szökdécselek, hajlon­gok, mutogatok, bármit mutogatok, ha megfeszülök is és ráadásul mindezt állva teszem, akkor is en­gem ülve látnak látszani. Súlyos kancsalság esete ez is! Dolgom van, mondjuk nekem eg­rinek, Debrecenben, Lehet dolgom, nem? Ez is megyeszékhely, az is, a távolság sem olyan ördöngős, hogy ne lehessen nekem ingenis Debre­cenben dolgom, mondjuk délelőtt tíz órakor. Nem reggel hatkor! Dél­előtt tízkor. Mi sem könnyebb: fel­ülök a reggeli... felülök a reggeli... izé... Felülök az előző nap esti egynegyed tizenkettes vonatra és ak­kor másnap reggel 6 órakor vagyok Debrecenben. Vagy elmegyek a dél­utáni 16.57-as vonattal és akkor este 9 órakor Debreceniben vagyok. Vagy elmegyek Egerből a... Nem ilyen vonat nincs. Nincs olyan vonat, ami ved én Egerből akár kora reggel is úgy tudjak elutazni, hogy egy másik és közeli megyeszékhelyre —, mert Debrecen mégsem a világ vége — aznap kara délelőtt megérkezhes­sen!. Ügy látszik a MÁV menetrend­szerkesztők között is akadt... hm... olyan, akinek tekintete nem a leg­határozottabban mérte fel a távol­ságot, a megyeszékhelyeket és a me­netrendi időket. Ügy vélem, ennyi is elég volt a jellemző kóresetek leírásából. Nos, tehát kedves medikusok és medikák, mi ebben a közös? Mi köze a MÄV- nak amely még soha nem adott kilo. méterpénzt, hogy álltam a jegyekért!, az OFOTÉRT-hez, egy üzletnek, egy önkiszolgáló vendéglátóipari egy­séghez (mit tegyek ilyen kacifántos hivatalos neve van!)? Igen ön ott kérem, a balszélen, tessék ... Hogy mondja? Tökéletesen igaza van a.sz- szonyom, igen és önnek is uram ... Ahogy mondja: mindezek azt hiszik, hogy kegy. menyei manna, isteni jótétemény, hogy egyáltalán szóba- állnak velünk. Hogy azt hiszik, mi vagyunk értük, s ők jelentik a ha­talmat felettünk, akik, vagy ame­lyek megszabják életünk ritmusát, dolgunk sorsát, jövőnket, sőt tán’ az elkövetkezendő tíz ezredévet is... Hát tényleg hihetik? Anyag felárral Amikor az elnök és a főmérnök is anyagbeszerző r Pontosan a követező tör­tént A szövetkezet emberei be­menteik a megye székhelyén levő nagykereskedelmi válla­lathoz és ott felsoroltak, mi­lyen anyagokat kémek. Ezt a választ kapták: — Tudunk adni, de menje­nek ki az épületnek arra a részére, ahol a boltunk van, ott mindent megvásárolhat­nak. Mi van ezen meglepődni való? Csupán annyi, hogy abban a bizonyos boltban, amit a nagykor létesített, mindent kiskereskedelmi áron lehet kapni. Az épületen belül ez „minden” sokkal olcsóbban juthatna a megrendelőhöz, ha onnan is hajlandók lennének a kedves vevőt kiszolgálni. Pofonegyszerű az egész — csak egy kis üzlethelyiséget kell nyitni és máris minde­nen sok-sok forintot lehet keresni anélkül, hogy ezért bárki, bármit is tenne plusz­ként. Csoda-e hát ezek után, ha nagyon rosszallják a dolgot a gyöngyösi Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Ktsz-ben? De ezzel még nem merült ki minden furcsaság az anyagbeszerzés körül. El­mondják, hogy bizonyos vál­lalatok a megrendeléseiket csak úgy igazolják vissza, ha kisebb tételekben szállíthatnak. Tudniillik: ilyenkor másként kalkulál­hatnak. Többet kérhetnek a termékeikért, mivel csak kis szériát „rendel” tőlük a ktsz. ők is a piacról élnek. Hogy mennyire tisztességes ez a gyakorlat, mennyire sem —, nem kell sokáig bizony­gatni. Mert lehet hivatkozni itta gazdasági mechanizmus re­formjának tételeire, amelyek között olyan is található, hogy a nagykor kis tételek­ben is árusíthat, ha eízzel is a lakosság igényeinek jobb kielégítését akarja szolgálni, meg aztán az is, hogy a nagy vállalatok a számukra gazda- ságtalanabb kis sorozatok gyártásáért bizonyos többlet- forintot kérhetnek a megren­delőtől — ez mind igaz. De a felsorolt esetekben csak a lehetőségeket használ­ják fel és a visszájára for­dítják az el velvet azok, akik visszaélnek monopol isztikus- nak tűnő hely zetükkel. Hiszen téglagyár is van nemcsak Gyöngyösön, ha­nem sok egyéb helységében te az országnak, Ezért tör­ténhet meg, hogy a gyöngyösiek Pestről hozzák a blokk-téglát. Talán azért, mert így kevesebb költséget kell felhasználniuk? Ugyan! Ha helyben nem kap­nak blokk-téglát, oda kény­telenek menni, ahol kiszol­gálják őket. Betonkaviesot egy mázsát sem biztosít számukra Nyék- ládháza. Írhattak, amit akar­tak, mehetett az elnök és a főmérnök együtt a borsodi céghez, legfeljebb akkor szánnák meg a gyöngyösi szö­vetkezetét, ha autóval hozná el a kavicsot. Jó, elhisszük, a vasúti te­hervagonok fölött a nyéklád- háziak nem rendelkeznek. De a ktsz-nek sem mindegy, hogy egy köbméter betonka­vics mennyiért jut él Gyön­gyösre! Megtörtént, hogy magának a miniszternek írták meg sé­relmeiket a ktsz-beliek. Lett is ennek foganatja: a válla­lat, amely korábban elutasí­totta a megrendelésüket, a miniszter közbenjárására vál­lalkozott a kért anyagok szál­lítására. e De hát hányszor lehet J egyenesen a miniszterhez for-* dúlni? Egyáltalán: mi lenne,| ha anyagbeszerzési ügyekben a miniszternek kellene intéz- j> kednie? Nem lehet ebből | gyakorlatot csinálni. Pedig a szövetkezet elnöke és főmérnöke többször járt| már napokon át anyag után.» Olyan is megtörtént, hogy az ► egyik minisztériumi főtiszt-* viselő külföldre utazott, a* delegációban együtt volt egy| másik minisztérium másik» főtisztviselőjével, akit viszont* jól ismert egy mérnök, aki.. .4 Egyszóval: áttételesen jutót-1 tak el ahhoz a személyhez, j aki ezen a külföldi úton a* barátja kedvéért megígérte,'» majd szól annak a vállalat-» nak, ahol a gyöngyösiek ko-$ rábban eredménytelenül ko-| pogtattak. { És meddig lehet győzni 1 energiával, hogy néhányan aj különböző személyi kapcso- j latokat kutassák, nyomozzák * valósággal? Nem csak ener- giával, hanem idegekkel is!» Erre születni kell. De az biz- . tos, nem azért választottak ' meg valakit ktsz-elnöknek, neveztek ki főmérnöknek, hogy anyagbeszerzőf tenniva­lókat lásson el, méghozzá ne­hezen járható labirintusok se­gítségévek Valamit tenni kell, a vdsz- széságok ^llen: juthattunk el a következtetésig. Tudjuk, az építőanyag-ipar csak az igé­nyek után lépked. Ki kell elégíteni az állami és a ta­nácsi vállalatok megrendelé­seit, hiszen az építkezések nagyobb részét nekik kell el­végezniük. De a ktsz-ekkel is törődni kelL Ők is építenének nem is keveset, ők is Tálcá­sokat, házakat adnának át a megrendelőknek, mégha ezek a megrendelők „csupán” ma­gánszemélyek is például. A gyöngyösi ktsz a mosta­ni ötéves terv során ezer la­kás elkészítését tűzte maga elé célként. Nagy szám ez. Amikor tervezünk, akkor na­gyon oda figyelünk rá, de amikor a terveket meg is kellene valósítani, akkor egy­szerre azt monjuik: előbb az állami vállalatok, aztán a ta­nácsi építőipar. Ti várjatok még! Jó, jó. Meddig? Végeredményben a kis csa­tornákon át kapnak is vala­mit. Ez legyen a megoldás to­vábbra is? Nem illik ez hoz­zánk. G. Molnár Ferenc Négyszáz kilovoltos távvezeték Várpalota határában dolgozik az Országos Villamos Táv­vezetékszerelő Vállalat egyik munkacsoportja, ötven méter magas acél tartóoszlopokat állítanak össze. A 400 kilovoltos távvezeték — mely e tartókon feszül majd — a százhalom­battai Dunamenti Erőművet köti össze a Veszprém megyei vegyipari bázisokkal és a győri ipartelepekkel. Képünkön: összeállítják az egyik acél távvezeték oszlopot. (MTI foto — Jászai Csaba) Bevallom őszintén, jóma­gam is nagy lelkesedéssel és odaadással, szájtáti izgalom­mal olvasom azokat a sci-fi- ket, azaz: korántsem fantasz­tikus könyveket, amelyekben ember utazik az űrbe. Utazik, aztán leszáll valami távoli naprendszer még tá­volabbi bolygóján, ott szám­talan és elképzelhetetlen ve­szély fenyegeti, van, aki meg is hal, de a többség, különö­sen a főhős, az asztronauta és az ő asztronautika-ja min­denképpen makkegészségesen érkezik vissza a Földre. Ol­vasom, olvarorr, megint csak olvasom ezeket a könyveket, s aztán arra jövök rá, hogy néhány veszélyes helyzeten, néhány konkrétan is megfő­galmazott veszélyen túl, vol­taképpen nyugodt és gondta­lan az ilyen űrhajós élete. A Földről irányítják, min­dent kiszámolnak neki előre, amit nem, azt kiszámolja ne­ki az űrhajón levő számító­gép. Leszáll — mondjuk — a Centaur Alfájára szkafander­ben mászkál, sugárpisztoly van a kezében és bár földön­túli, de nem földfeletti, na­gyon is alfa-lényekkel talál­kozik —, különösebb megle­petés nem éri. Azt kapja, amiért megy, amire felké­szült. De itt a Földön, kérem... En csak egy egyszerű föld­lakó vagyok, s ha belegondo­lok, hogy mennyi veszély fe­nyeget engem egyetlen nap „A kompiexumos problémák megközelítése"(?0 A címül idézett nyelvi for­mát egy hivatalos jelentés kővetkező mondatából emel­tük ki: „Ezt a kornplexumns problémát, jól kellett volna megközelíteni.'’ Az idézett mondat már nemcsak a nya­katokért nyelvi formálásra nyújt elrettentő példát, ha­nem a gondolatok eltorzu­lására is. Sokszor írtunk már arról, hogy egy-ogy felszólalásban, hivatalos jelentésben ijesztő bőségben szaporodnak el a „szótlanná vált” szavak, a tartalmatlan nyelvi formák. Feltétlenül pongyola, vize­nyős nyelvi formálás az eredménye annak, ha az elő­adó, a felszólaló, a jelentést megfogalmazó nagyon bo­nyolultan fejezi ki magát, és nagy számban használ üres, terpeszkedő kifejezéseket. Jegyzetfüzetembe újabban kerültek be a következő pél­dák: „Még mindig jelent­keznek problémák szakmun­kás kérdésben.” — „Problé­más kérdést okoz a növény- ápolás is.” — „Az a tenden­cia is jelentkezett a gondok megoldásában.” — „A vára­kozás alatti szereplések vo­natkozásában ezek a súly­ponti kérdések kerültek konkrétummal a felszínre.’1 — „A holtág a belterületen tóvá szélesedve iszapos, s az egészségre ártalmas pocsolya szerepét töltötte be.” Hogy ez a nyelvi csűrés- csa varás mennyire jellemzi egyesek, beszédét és írását, bizonyítják olvasóinknak hozzám küldött levelei és valóban elrettentő példái. Sz. J. egri olvasónk egész garmadáját írta ki a feles­legesen megnövesztett mon­datokból azokat a kifejezé­seket, > amelyek valójában semmit sem jelentenek, csak töltelékek, üres sablonok. Miért kell küzdenünk ez ellen a bürokratikusán túl­bonyolított, körmönfont nyel­vi formálás ellen? Elsősor­ban azért, mert minden mondat nyelvi és gondolati tény együtt. A hibás nyelvi forma mögött hibás gondo­lati tevékenység húzódik meg. A túlfontoskodó fogal­mazás arról árulkodik, hogy általában nincs rend, fegye­lem a gondolkodás folyama­tában, illetőleg restek va­gyunk arra, hogy igényesen fogalmazzunk s éberen ügyel­jünk gondolataink logikai rendjére, általában a gon­dolkodás fegyelmezettségére. Dr. Bakos József is, sőt egyetlen nap egyetlen órájában is, beleborzong a hátam és egyszerűen nem ér­tem, miért nem állítottak már nekem szobrot, nekem a hősi Föld-lakónak? Gondolják meg: a kávé, amit iszom, méreg: az étel, amit eszem, növeli a kolesz­terin tartalmat, tehát méreg: az ital, mert alkohol, méreg: természetesen méreg a niko­tin is. Ha becsapom dühö­sen az ajtót, mert felbosszan­tott a feleségem, az duplán, sőt triplán méreg: méreg, mert méreg, hogy az ember­nek olyan felesége van, aki már egymagában is méreg, mert feleség, de méreg azért is, mert a becsapott ajtó zaj­jal jár, s a zajártalom is mé­reg. S ha ezt mind végig gon­dolom, hogy egyetlen pillanat alatt annyi mérget eszik az ember, felmegy a vér­nyomásom, ami aztán megint rendkívül veszélyes, mert az ember mindig arra gondol, hogy felmegy a vérnyomása és attól még jobban felmegy. Méreg a túlzott szerelem is (ezt ugyan az öreg tudósok mondják, de lehet benne azért valami), s méreg a ke­vés is. Méreg a kipufogó gáz. amely ordítva omlik az orrod alá a motorkerékpárokból és a teherautókból, s mf-rer. ^.íz- eredményben az injekció is, amit a kórházi ágyon kapsz, fájdalomcsillapítónak, miután magadhoz tértél a gépkocsi karambolod után. Arról már nem is akarok szólni, hogy milyen ólommér­gezést kaphat az ember, ha golyót kap, különösen ha so­rozatban kapja, avagy mi­lyen méreg a gomba, galócá­ban és felhőben egyaránt. Méreg itt, méreg ott: életve­szély mindenütt. S valami­ben még mindenki, de min­denki meghalt végül ezen a Földön. Es még soha nem halt meg mindenki egyetlen sci-fi regény titokzatos boly­góján, vagy atommeghajtású űrhajóján. Legalább az író életben maradt1 És még azt állítják, hogy a földön-kívüli élet nem va­ló az embernek. Es itt a Földön-való való? Nyugod- tabb lennék, derűsebben te­kintenék a jövő elé, ha mondjuk a Centaur Alfáján élő nyolcfejű elektrosztatikus lények írnának sci-fit arról, hogy milyen veszélyes az élet a Naprendszer egy bolygó­ján: a Földön. (egri) 1971. augusztus &, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom