Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Az egri bor dicsérete, — a vendégkönyvben Pgramraak jó kondícióban lehet Bíró István 90 éves dunaújvárosi nyugdíjas, ha mai napig megissza estelen- le a maga liter borát ízlése sem rossz. Rendszeresen Hevesi Ezerjót szopogat, amit itt palackoznak az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaságban. Honnan veszem mind e titkokat? Maga Bíró István szedte rigmusba borunk dícséretét, s küldötte el Egerbe. íme a verseset záró szakasza: 2ppe* mart ettem in kolbászt rántottéval, s Utam rá Hevesi Ezerjót szódával. Csinált is jó gyomrot, sztvárványos kedvet, órómómben Írtam róla e kis verset! ’ Természetesen nem ajánlom az idősebbeknek általános receptként a rántottás borkúrát, különösen lefekvés előtt A pincegazdaság vaskos vendégkönyvei, melye- : két László Mihály és Vi- ráigh Ferenc őriz féltett ' láncaként mégis arról ta- I núskodnak, hogy szerfelett sok embert derítettek jókedvre Eger környékének tüzes borai. S olyanok pediglen ezek az italok, hogy nem téveszti hetők össze semmi mással Izükben, zamatokban a Mátra és Bükk lejtőinek sajátosságát hordozzák. Simon István Kossuth-díjas költőnk 1962. március 14-én kelt bejegyzése erre az argumentum: „Az egri bor világhíréről itt valóban meggyőződhet az ember. Nemcsak finom és világhírű, de igzzán egri, s ez lényeges!” A költő soraiban, az „i&t”- et az ámyékszalai három kilométeres pinoélabirintus jelenti, ahol a begyűjtött borokat szűrik, majd érlelik 106—150 héktós góliát hordókban. Aki vendég a városba érkezik, nemigen mulasztja él fölkeresni ezt a látványosságot s nehéz tölgyfaasztalok mellett jó pincehűvö^jen megízlelni: mi is rejlik a pőkhasű tárolókban? A vendégkönyvek bejegyzései, emléftsorai ezenközben születnék, olykor elmésen, olykor humorral fűszerezve. Freddy Kuyl holland mérnök tömören fogalmaz. A „jöttem, láttam, győztem”, e híres latin idézet nála módosul. A győztemfoől ittam lesz, ami végső soron megfordítja Caesar híres mondását s mintegy sejtteti, hogy a derék hollandus vesztesen hagyta el a pincemély mámoros csataterét. Az egri bor ereje még a Lenin Kohászati Művek edzett munkásain is kifogott ha hinni lehet Lőrincz Mihály, Szabó Sándor. Almási István 1970. október 22-én tett bejegyzésének: „Mi hengerelt árut termelünk, ez a pince meg olyan italt, ami minket hengerelt le." Az erő, ami e borok mélyén meghúzódik, sokféle lehet. Bátorít, bágyászt, elaltat Máskor meg átlendíti az ivó cimborákat mindenféle nyelvi korláton. Dr. Ahmed Nabil Ibrahim, a kairói Al- Azhar egyetem tudós professzora mondotta ki erre a következő szentenciát: „Ültünk itt tízen, tízféle nemzetből. Nem értettük egymás nyelvét, néhány pohár bikavér után mégis remekül elbarátkoztunk. íme a bizonyság, hogy jó bor mellett nem szorul az ember tolmácsra." Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy Pedro Arabas spanyol filmriportert otthoni főnökei megdicsérnék a pincegazdaság könyvébe rótt mondataiért. „Esküszömi minden magyart szeretnék a keblemre ölelni. Viva Hungria!” Persze, nemcsak ínyencek, vagy alkalmi borfogyasztók látogatják az Amyékszalát s a gazdaság központját. Sok külföldi borkereskedő megfordul itt Keletről, Nyugatról egyaránt. Mert egyre jobb a magyar bor híre,egyre több országban kedvelik meg italainkat. S az ilyesféle látogatásoknaik már „valuta szaguk” van, ami cseppet sem elhanyagolandó. „Bor-tanulmányutunk Jugoszlávián és Magyarországon keresztül véget ért. Mély bev/yomással beszélnek megrendelőink az egri pincészetről, s az itt töltött szép órákról. A szives vendéglátás és borbemutató minden bizonynyal hozzájárul, hogy kirándulásunk elérje .igazi célját, s fejleszthessük kapcsolatainkat. Köszönet a baráti fogadtatásért.” Tavaly júniusban a nyugatnémet Racke Konszern szakemberei nyilatkoztak így Egerben tett látogatásukról. Hogy észrevételeik, benyomásaik mennyiben realizálódtak, tudjuk azóta. Ez év tavaszán tízszeresére emelték borrendelésüket a pincegazdaság német üzletfelei. És aki nem borkereskedő? Aki nem issza a szőlő levét? Vagy ha igen, akkor nehezen fogható szóra? Az veszi tollát, s nekiereszti a fehér papírnak, mint Óta Koshi japán rajzoló- tette a pince öblén. Ka- rikírozó kedvének céltáblája az egyik pincemester volt, ki a vállak felett mérnöki pontossággal célzott topójából a mandulaszemű társaság poharaiba. Kérdezhetné mégis valaki mindezek után: minek a vendégjárás az ámyékszalai pincében, minek a dobve- rés, hiszen a jő bor úgyis gazdára lel. Dancz Pál igazgató más véleményen van. — Törekvésünk, hogy minél többen kapcsolatba kerüljenek a szőlő- és bortermeléssel, szétvigyék Eger hírét-nevét a világba. Pincészetünk, borkiállításaink, bemutatóink lépést tartanak a korral, a változó fogyasztói ízléssel. Mi tájékoztatunk, s magunk is tájékozódunk általuk. Csak így maradhatunk versenyképesek a belföldi és külföldi piacon, mely egyformán kedves. Az érkező levelek, könyvbejegyzések sem hiúságunkat légy ezgetik. Utunk helyességét igazolják inkább ... S ezzel, azt hiszem, be Is fejezhetjük sétánkat az egri bor körül az Ámyékszalá- ban, ötven láb mélyen a föld színétől. — Pincemester úr! Melyik ajtó visz a napvilágra? — Amelyik koppan, az nem az igazi! — Rögtön sejtettem. Vigyázni kell ezzel a bikavérrel! Moldvay Győző A miniszternél, aki... Kétfelé választották őket. Hárman leülhettek az előszobában, a többiek pedig a tanácsteremben várakozhattak. Az óvatosabbak már jóval kilenc előtt megjelentek, a naivabbak pedig csak dél felé kukkantottak be. Közülük azok, akiknek az ideje szőkébbre volt szabva, azonnal visszafordultak a küszöbről. Bent legalább harmincán várakoztak a sorukra. Ezen a napon mindenki bemehetett a miniszterhez, ha győzte türelemmel az idő múlását. A miniszter ugyanis egyben Gyöngyös országgyűlési képviselője, aki fogadónapot tartott a választóinak. o o o o — Hetvennégy éves vagyok, Szurdi elvtárs, kérem. Nyugdíjas. Becsülettel dolgoztam, ismer mindenki Gyöngyösön. És akkor ilyen levelet kapok a házigazdától, hogy minek csináltattam meg a cementlapokat. És hogy ne törjem be a kaput, ha nincs nálam kulcs. Tessék rám nézni, be tudom én •törni azt a kaput? Odafogadtam magunkhoz egy fiatalembert, mert én is beteg vagyok, a feleségem is. Hogy legyen mellettünk valaki, ő nem engedte meg, hogy albérlőt fogadjak. Ezt írja. És fenyegetőzik! Az a levél, kérem, én nem is tudom ... Miért üldöz minket, öregeket? Velünk nem törődik senki ? Aki öreg, az már pusztuljon él? A levél, amit a házigazda küldött, körbejárt. Elolvasta a képviselő, a városi pártbizottság titkára, a városi tanács elnöke és az elnökhelyettese. Én is elkértem. Tele hivatkozással a különböző paragrafusokra. Ijesztő volt olvasni. Sokkot lehetett tőle kapni egy megviselt idegzetű embernek. — Kérem, meg fogjuk magát védeni az ilyen zaklatásoktól, o o o o — Én olyan cigányvajda vagyok. A város vezetői bíztak meg ezzel, összesen 837 cigány lakik Gyöngyösön. Közülük 320 dolgozik. Állandó munkahelye van 170 cigánynak. Ilyen is meg olyan is akad a cigányok között. De most... — megállt a mondat közepén, mintha azon gondolkozna, hogy mondja, vagy ne mondja. Felnézett a miniszterre, biztatást várva. A miniszter bólintott neki. — Már együtt vannak, akik táncolnának, énekelnének, meg muzsikálnának. Csak foglalkozni kellene velük. — Együttest akarnak maguk? — Igen. Volt már ilyen, de abbamaradt. Néhány évvel ezelőtt. Most megint szeretnék a cigányok, ha lenne. Azért küldtek engem. — Maga hol dolgozik? — Az Izzóban. Szakmunkás vagyok. A pipishegyi 56-os telepen lakunk. ígértek bontási anyagot, hogy házat építhessek. A munkatársaim társadalmi munkában meg is csinálnák. Ebben is jó volna egy kis segítség. Ha tetszene szólni a gyárban ... o o o o — Még 1968. áprilisában megállapította az építési osztály, hogy a hely, ahol lakunk, nem alkalmas lakásra. Az egyik fala ki akar dőlni. Azóta sem történt semmi. Pedig a tanácstól ígéretet kaptam, hogy a lakáskiutalásban az elsők között szerepelek. Nekem két gyerekem van, az anyám is velünk lakik. Külön vagyunk a férjemtől, nincs, aki intézze a dolgunkat. — Kié a ház? — Maszeké. Azt mondta, őneki nincs pénze arra, hogy a mi szobánkra költsön. Amikor a kéményt meg kellett csináltatnia, az is nagyon sokba került. Keressünk magunknak lakást. Adjon a tanács. Azt feleli, ha szólok neki. Kiderül, a háztulajdonost kötelezni lehetett volna arra, hogy lakhatóvá tegye a szobát. De az is kiderül, hogy a tanács szakigazgatási szerve írásban kötelezte el magát egy állami lakás kiutalására. Kínos perceket éltek át most azok, akik a levél keltekor még nem viselték mai hivatalukat. o o o o A legkisebb gyereket az ölében tartotta, a másik kettő pedig csendben meghúzódott egy széken. Nézgelőd- tek, majd lassan elindultak felfedező útra. A tágas tanácselnöki szobában sok érdekesség hívogatta a gyerekeket. A nagyobbik fiú mindent ki akart tapasztalni. — Hét éve adtuk be a lakásigénylésünket. Amiben élünk, egy kis lyuk. Égre nyíló ajtóval. Egyetlen ágy fér el benne, öten alszunk abban. Én egész éjjel le nem hunyom a szemem, nehogy agyonnyomjam valamelyik gyereket. Az apósomék is velünk vannak. Mikor aludj a ki magát az uram? Ha csak egy akkora szobát kapnánk, amiben legalább két ágyat be tudnék tenni ... ! vezte a találkozó napját és idejét. A helyet már korábban meghatározták. Jerger- nek csak fél kell írni annak a vonatnak a számát, amely majd Kljazma állomásra érkezik a Harberry által megadott időpontban. — Maga dolgozik? — Kétszer is voltam már hosszabb ideig a kórházban. Teljesen ki vagyok merülve. Amíg nem volt a három gyerek, addig dolgoztam. — Férje dolgozik? — Állandóan dolgozik. Igaz, sole munkahelyen megfordult má.r, de most a parketta- gyárban van, azelőtt meg az építőipari ktsz-nél volt. Én nem tehetek róla, hogy változtatja a munkahelyét. A vékony, csupa csont asz- szonyba úgy csimpaszkodnak a gyerekek, amikor kifelé indul, hogy szinte alig tud lépni. Megígérték az asztalnál ülök, segítenek rajta, hozzájuttatják egy rendes lakáshoz. OOOO P. L.-né elcsüggedten, kimerültén részletezte: tíz éve várja, hogy a lakáskérvényére választ kapjon. Három gyerekkel laknak a konyhában. Egyetlen ágy fér el ott. Gy. J.-né a családjával a spájzot kapta meg a szülőktől. Egészségtelen is az apró helyiségecske. Akik már hosszú évek óta reménykednek abban, hogy majd csak meghozza nekik is a postás a kiutalást, pa- maszkodás közben sem lettek idegesek úgy, hogy felemelték volna a hangjukat. Csak a kezük remegett, könnyeiket nyelték, és ezért időnként megbicsaklott a hangjuk. Csak T-né sorolt fel néhány olyan családot, akik már az utóbbi időkben jó lakáshoz jutottak, míg ő hiába várt erre. A többiek nem hivatkoztak sem kivételezésre, sem erre, sem arra. Halkan és megtörtén sorolták saját bánatukat. Bizony, nehéz megérteni, hogy tíz éve nem jutott lakás ennek, hat éve annak, ötüknek- kellj eh egy ágyban feküdniük egy nedves, málló falú konyhában, amiről a hatóság is megállapította, hogy egészségtelen. Miért csak ezt a papírt kapták meg? OOOO Több mint ötvenen keresték fel a minisztert, ország- gyűlési képviselőjüket. Többségük lakásügyben. Néhá- nyan állást, egyetemi felvételit kértek. Akadt közérdekű kérdést megfogalmazó választópolgár is. Az egyik tanácstag, aki a kereskedő-iskola ügyében kérte a képviselő közbejárását. Miért panasznap egy ilyen alkalom? A dolgok természetéből fakad ez. A választók azzal bízták meg a képviselőjüket. annak idején, hogy érdekeik 1 szószólója legyen. Kis és nagy ügyekben egyaránt G. Molnár Ferenc Fordította: Ferenci GySzS — Genyka, az állomásra mész? — kérdezte a sofőr és Jergerre nézett. — Aha. — Vidd él az elvtánsat. — Félútról? — Rosszul számította az utat. — Kérem, szálljon, be. Körös-körül a végtelen nyugalmú sztyepp. Még fekete, párás, a nap csak gyengén pirította meg a földet. Ez nemcsak ezernyi felszántott hektár föld, hanem élő mezőség, fekete testű és jó lelkű. Ezek az orosz legények ugyancsak jó szívűek. A sztyepp szülöttei. Jerger Genykának is elmondta, hogy 6 újságíró és hogy ZavidoOMbüíM , 133 L auKusstug if s*erüü , vóba akart menni, de nem számolt az idővel, de Genyka mesélhetne Zavidovóról is, magáról is ... Amíg beszélgettek, az állomáshoz értek. Jerger ennek a gépkocsi- vezetőnek is adott pénzt. Aztán jegyet váltott a legközelebbi vonatra. Minden különösebb akadály nélkül eljutott a vasúti csomópontra, felült a moszkvai vonatra és kétszer huszonnégy óra múltán kiszállt a szovjet főváros Ka- zanyi pályaudvarán. Nehogy feltűnést keltsen, csomagokat vásárolt, bőröndöt és pár óra múlva egy nemrég épült összkomfortos szállodai szobában volt. Minden rendben ment. Senki sem érdeklődött felőle. De hát miért is szimatoltak volna utána... Mihelyt megérkezett Moszkvába, Jerger a házi telefonon . hívta Harberry t. Az megnő; Északi vasút. Jergemek a zagorszki oldalon álló vonatba kell beszállnia. A végétől számított: harmadik kocsiba, hátsó ajtótól számolt harmadik padra, jobb oldalon az ablak mellé kellett ülnie. A kezében egy csomag „Kazbek” cigarettának kell lennie. Amikor tizennyolc óra két perckor befutott a zagorszki vonat, a legvégső pillanatban ugrott fel az utolsó előtti harmadik kocsiba. Jobbra a harmadik ülésen az ablaknál egy fiatalember ült. Jelentéktelen, sportsapkás, könnyű, szürke felöltős fiatalember. Csak ült és bámult ki az ablakon. Harberry közelebb ment hozzá. A fiatalember bal keze a térdén nyugodott, s egy cigarettásdobozt szorongatott. Kazbek! — Harberry. ggjj kissé megfoBh jolt és meglökte a fiatalom- s bér vállát... Keskeny arc, szürke szem,? őszes szemöldök... Nos, hát ilyen ez a Jerger! t Nem nagyon szép, a leg-| köznapibb arc, minden külö- ■ nősebb ismertétőjel nélkül. A S legjobb arc egy hírszerzőnek. ; — Nem volna egy kis tü- ü ze? 5 — Menjünk, én is rá aka- * rok gyújtani — mondta halk ' hangon a cigarettacsomagos 1 ember. A folyosón meggyújtott i egy szál gyufát, tüzet adott | Harberrynek és maga is rá-1 gyújtott. — „Moszkva” szálloda, öt-1 széznegyvenhármas szoba, J holnap hat óra tájban jöj-| jön és kopogtatás nélkül* nyisson be, de nézzen jólkö-'f rül, nincs-e valaki a folyo- * són —, mondta tömören és} halkan Harberry. 4 Csak az értette szavait, áld- | hez szólt. 'ii ★ l Minden ember, aki megfor-j dúlt Kovriginék lakásán,! gyanús volt Lénocskának, j minden idegszála remegett, j Lassan egy hónapja, hogy f rendszeresen találkozott Ko- \ roljovval. Vége lett a ta- 8 vasznak, az egész város zöld-J be öltözött, a moszkvaiak ‘ nyaralóikba költöztek. Magá-í ban a városban, az utcák; egész hosszában színes nap- < ernyők jelezték a kávéházi' teraszokat.. 'jj Június elején egy este az] egész család együtt volt Ma-! ríja Szergejevna szobájában.; Lénocska befejezte az utolsó* vizsgáját Is, és jó eredménynyel negyedik évfolyamos i lett. Habzóbort ittak és hoz-j zá finom tortát ettek, me-j lyet Pavlik hozott és terve-! két szőttek a szünidőre. ,j áÉeetii&Hgfeli»*. förnrnm-l ) Dámvad — vörösrézből Váradi Sándor szobrászművész „Dámvad” szobrot mintáz Százados úti műtermében. A vörösréz lemezből készülő nagyméretű alkotást a Budapesti. Vadászati Világkiállításon mutatják majd be. üú.Tl rose ~ SasbeHéciy. Géza felvétele — KSj
