Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

*

KERÉNYI GRACIA:

CSANADY JANOS:

Fényben

Beszéljünk hát az örömről egyszer, ha már beszédre kárhoztattunk.

Amit megfogalmazunk, talán ideig-óráig

megmarad.

Megdöbbentő a fogalmak hatalma.

Az öröm nem fogalom.

Hanem, például, evezőcsapás egy őszi tavon. Meg lebegés. És elmerülés.

Gyaloglás valahol egy havas úton, egy sáros úton,

zöld fák tarka fák kopár fák közt, gyaloglás oda, ahol várnak ahol

nem várnak.

Tud reggel lenni és este lenni, de sohasem alkonyára és sohasem vasárnap. De lehet, például, evezőcsapás a tavon. Vagy hallgatás a hintaszékben.

A szorongással hadilábon áll, de megbízható vánkos a sötétben.

Nem űzi el a hideg, és a novemberi eső

sem, sem a könnyek.

Hát adjunk hálát,

zengjünk zsolozsmát az örömnek.

— frü — frü — frü

hangosan muzsikálnak mezők zenészei.

Hideg az este és jó ez a hideg — jó — jó — eső keserű cseppje verhetne buborékot, jöhetne már az ősz, a dérmezős ősz

— frü — frü — nem nő már a fü csak farad-szárad, árad a hideg

víz zsugorodik, hold nő ökömyál akad a szarvára ezüst égi kötélpálya; azon szökünk majd a tél elöl holdbéli nyárba holdbéli nyárba holdbéli nyárba —

IVÍD4S8 JÓZSEF:

Alighogy átszálltunk a

koppenhágai gépré, a biztonsági öv kioldása után feszengeni kezdtem ülésemen, mozgolódásommal a padlóra löktem azt az átkozott irodalmi folyóiratot, mikor végre kényelmesen hátradőltem. Szomszédom, igen megviselt arcú máj- vagy epebajos angol, de az is lehet, hogy amerikai, lepillantott a lepotyogott folyóiratra és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, odaszóltam, hagyja csak, szándékosan dobtam le, de a szomszéd mégis csak felvette és nyújtotta felém. Közben silabizálta, megpróbálta elolvasni a lap címét. Aztán feladta a harcot, rám meresatette kidülledt vizenyős békaszemét — arcán ezernyi ránc futott a szem irányába — és gyanakodva kérdezte:

— Ezt milyen nyelven írták?

— Magyar folyóirat ez,

tiram,

/ undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. Egy kicsit felélénkítette. A szomszéd úgy ejtette ki ujjal közül ölembe a lapot, mintha valamilyen nyálkás, visszataszító csúszó-má- szó féregtől szabadulna meg.

— Brr!

— Miért haragszik uram,

ránk, magyarokra? Mert én magyar vagyok... Volt már

Magyarországon ?

— Soha életemben nem voltam, de az ördög vigyen el, ha valaha is leszek.,. No, ne haragudjon rám, bizonyára vannak önök között is rendes emberek, pláne a férfiak között. De ha a maga életét úgv elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam, nő, kígyó... bestia ... hát akkor maga is kémé a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan repülőgép landolását, gőzös kikötését, amelynek, fedélzetén magyar nő tartózkodik. Na...

dött a részletekkel. Ellj csinos volt, csábító, belesze retett, elvette feleségül, Smith nagyon elfoglalt, kereskedelmi utazó volt, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban felkeresnie a vevőket. Néha négyöt napig, néha egy hétig is távol volt Alig néhány hónapja volt házas, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy távollétében Elly Igen jól szórakozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt, hogy megirigyelték fiatal boldogságát, köpött az egészre, Eilynek nem említette, minek búsít- sa a fiatal asszonyt Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után, furcsa zavart észlelt a feleségénél, a hamutartóban két szivarvéget talált, márpedig 6 mindig csak pipázott Megkérdezte a felségét, hogy volt-e férfilátogatója, az asszony mindent tagadott, Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végigsorolni a motívumokat, végül is Smith egy magánnyomozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb privát detdktívcéghez, a Carter — Co.-hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb és legeredményesebb nyomozónak adták át, James Chase, falán ön is ismeri... névről.. hírből. Fess fiatal ember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt már, ügyfeleit mindig hozzásegítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bizonyítókaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott Megismerkedett EUyveüí gyorsan bizalmába férkőr zött, megszerezte a tálcás' kulcsának másolatát, megtudta, hogy az asszonynak megint barátja van, akivel felszarvazta szegény Smith-t Mialatt a párocska a pásztorórán édelgett, Chase különleges fényképezőgépével felvételt is készített. A tur- békoló szerelmesek ekkor felriadtak, a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette: a nyomozó sokkal erősebb mint 6, tehát a filmtekercset nem tudja elvenni tőle, villámgyorsan felkapkodta ruháit és meglógott. EUy azonban nem adta fel a harcot, sírt, kö- nyörgött, hízelgett, igénybe vette egész fegyvertárát... így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára ... Pedig igen illetlen, mindent világosan bizonyító képek voltak ... Hát ez az. Igen, azóta négy szörnyű esztendő telt el. Átkozott a nap, amikor ez történt.- Elhallgatott. Én is hallgattam egy ideig, mit is mondtam volna. Aztán mégis erőt vettem magamon és részvétteljesen megkérdeztem:

— Szóval, Mr. Smith, önnek mégsem sikerült elválnia?

— Miket beszél!? Pokolba Mr. Smithtel, és nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak elválnia. . Egyéb adatok és bizonyítékok alapján. Ember, hát nem érti — megragadta kabátom hajtókáját és most már elkeseredetten kiabált

— Én Mr. Chase vagyok, James Chase, a mesterde- tektív, aki leleplezte, rajtakapta, tetten érte a bűnöst és akinek ez a drágalátos hölgy elcsavarta a fejét, azt a buta fejét, levette a lábáról, hogy a végén őmiatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől és neki, azaz nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! Maga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr. James Chase vagyak, hogy egye meg • MMte*

EDUARDAS MIEZELAITIS (Litván SZSZK):

HAMU

Lábunknál csontok zúzott szilánkjai barnán,

Mint dárdahegyek rozsdás szilánkjai, egykor Gyerek-láb volt mind. ugrált, szaladt a réten,

Kergetve lepkét ösvények hosszán, egykor Gyerek-kéz volt mind, gyöngéden ölelte nyakát,

Mellét meg vállát anyjának, s nagyobb kezek amott, Kezek, melyek kisdedet fogtak a mellen, a vállon. Hamuszín hamu, szél fújja szerte, egykor Szemek, sírók, nevetők; meggypiros ajkak,

Kacagtak, csókoltak, szóltak egymáshoz szótlanul is.

S e hamu, hamuszín hamu, mind, egykor Szív volt, mely örülni, aggódni tudott,

S kínban is verni; agyvelő egykor, mely tárolta e szót „Elet”, amíg csak élt, tárolta e szót, ,

Míg birkózott a halállal, halálra szántan..

Es ott az a hegy, az haj volt azelőtt, haj-hegy, Melyet borzoltak egykor, becéztek, fésültek,

Befontak egykor, ó hajszál, ó haj, •

Melyet virágzó fák tövén csókok borítottak eL S mind e szívek remegése s boldog álma,

Bánatos szemek, s az ajkak halk nevetése:

Mindez hamu már, hamu’ már, emberhús-salak, Kemencék őrjöngő tüzében emésztve, elégve.

Madár száll; szárnya, mely hamuszín szürke,

Lebben a napfényben, rozsdálló drótok felett,

Repülve vérszín rózsához, mely hamuból nőtt ki,

A hamu s rozsdálló drótok közt tárva virágát.

Fáj nekem itt minden, mint soha a lét eddig. Elszállni Szabadon nem tudok mégsem; mint gránátszilánk,

Tépi a lelkem s hurcolom magamban.

Szemem el nem fordítom többé a kékellő égtől,

Mely messze valahol kezd felhőket gyúrni megint; Hamuval színültig telt kezemet emelem:

Ne öljetek végre embert, ne, soha többé...

(Auschwitz

— Neki nem kellett. — Akkor magának adom — mondta Kubik Lulu. ö a sarokba dobta a láncot.

Két nap múlva mindenféle prospektust hozott. Autók, kerékpárok, motorok fényes, merített papíron, műszaki leírással, árjegyzékkel. Letette az asztalra.

— Na? Figyeli! Na?

Később leemelte a polcra

gyűjtött újságokat, otthona- san elhelyezkedett egy karosszékben, és hangosan öl- • vasta a címeket: „A Tour de Hongrie hőse!” „Dráma az utolsó kilométeren!” „Az országutak bajnoka!”... Kígyóztak a fehér utak, ütemesen emelkedett a térd, feszültek az izmok a combon, zzz... zzz... zörrent a lánc, fecskék csaptak le eléjük, messze az aszfalton mintha víz vibrálna... zzz ... zzz

— Na?

Lulu szeme átsütött az újságon. Ki kellene dobni. Elfordult.

— Van még benne.

Lulu a szifont rázta. Lötyögött.

Egy parasztot tolt a bástya elé. Olyan mindegy. Úgyis győzni fog. Mindig ő 2yőz. Talán ordítani kéne, lesöpörni a figurákat. Megérti Lulut. Mióta sakkoznak, mindig hagyja, ' hogy ő nyerjen.

— Micsoda hőség!

Szörcsögött a szifon.

A könyvkereskedő, már naponként beállított a műhelybe. ö azt mondta: dolgom van, nem érek rá. A könyvkereskedő bólintott: nem baj, majd holnap. Szemében nem a kerítők édeskés mosolya, mert ó, akkor egyszerű lett volna az ügy ... apuskám, menjen a francba ..hanem valami rémült komolyság Mint a kártyásoké, amikor lapot fcúaoak- Ezüst tapasz a barBán Ervin fordítása

*:•

*

Legyintett egyet és vaaui szívni kezdte a pipáját, ami kődben kialudt.

— Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére valamiféle olyan némberrel találkozott, aki kárt és gondot okozott önnek Mister...

A karfára csapott, félig felemelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult:

— Kár? Gond? Tönkre tette az életemet... Negyvenöt éves vagyok, uram és úgy nézek ki, nézzen csak rám, ugye hogy maga is hetven évre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszálam nem volt... megragadta a mellényét és rángatni kezdte — látja, hogy hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a fúria rabolta el, az ön honfitársa.

Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Minden országban, minden nép fiai és leányai között vannak sötét figurák és vannak megnyerő egyéniségek. De mi Is történt tulajdonképpen, mondja el uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét

Legyintett:

— Nem szeretek beszélni

róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezek rá... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása?

— író vagyok, uram.

— Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nő a főszereplő... Tehát Egy nagyon derék csikágói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő még harminc se volt Kiderült, hogy a nő Magyar- országról menekült, valamiféle politikai dolgok, kormányváltozás vagy ml volt maguknál, Smith nem törőnet

na arcon: oldalszakáll. Vagy kardvágás? Széles pallosé? Érezte, Kubik. Lulu számára élet-halál kérdés.

Egyszer' késő délután együtt léptek ki a műhelyből. — Hát az? — mutatott a tűzoltótorony tetejére. Magában nevetett, A könyvkereskedő arca eltorzult, ököllel vágott a levegőbe. Később csendesen azt kérdezte: — Ott voltál?

Látta a fehér nadrágot fenn a magasban, a tűzoltók fogták a ponyvát, fölfele néztek, várták...

Bólintott.'

Kubik Lulu ökle az orra előtt. — Azért, mert én nem ... azért... értsd meg, kell ... valakinek mindig kell...

Ekkor már tegeződték.

Április végén egy kerékpárt állított a műhelyajtóba — Ide pipálj! T- Kisuj- jával emelte föl a gépet.

) Először a sportcsarnokban

hajtott a gyakorló hengereken az ökölvívó-mérkőzés szünetében. Az ő fordulatszáma vólt a legnagyobb. Taps. „Berlinben az olimpián a legjobb országúti bajnokok közt...” Így mutatták be. Már be kellett mutatni. Csilcváron! Berlinben ötödik lett. Dobogóra is kerülhetett volna, ha nincs láncszakadása.

Április végétől tréningezett. Mindig fölhajtott az öreghegy emelkedőin, innen vég^g lehetett lá\ni a műútra, fehéren kígyózott a tavak felé. Ütemesen emelkedett a térd, zörrent a lánc: zzz... zzz... járt hajtókar, mint az órr..'.,J: „Csikvár eh '-'«ja újrr nyeregben!” F írta az iV ság. Kubik L"’u mi>k " Összehajtva odatették a polcra, a többi mellé.

A Tour de Hongrie első

napján megnyerte a futamot. Később is az élen volt. Ügy írták, hogy „rajta” vagy „együtt”, és rögtön az ő neve következett. Az ösz- sze tettben első volt. Az utolsó, a harmadik napon mentek át Csikváron. Ö vezette az élbolyt. A leánygimnázium előtt, a kanyarban oldalra fordította fejét, ajka szétnyílt, lihegett. Persze, a kis Takács már régen a Feketevágásnál... Senki se kiáltotta: Dóri! Dóri! Ismeretlen arcok. Ezüst barkó. Kubik Lulu a iárda szélén. Szemében rémült komolyság. „Tiporj bele!” Egy su- hanc kiálthatta. Nem. Csönd van. Hallucinál.

Az öreghegyi emelkedő előtt maga elé engedte az olaszt, hadd vezessen, öten szöktek meg, jóval Csikvár

előtt. Mögötte egy román fiú, hátrább két osztrák. Zzz ... Csak egy pohár szódát! Egy kortyot! Legalább kiáltott volna valaki Csikváron, hogy ne teljes csöndben kelljen... zzz... ne teljesen csöndben... Lulu szeme is milyen... Tiporj bele!... Legalább eny- nyit...

Fehér volt az űt, tudta, rögtön felérnek a tetőre, ahonnan mindent meglátni, messzebb látni, mint a tűzoltótoronyból.

Zzz... Járt a hajtókar. Szó-dát, szó-dát, meg-ve- szek, szó-dát. Fekete lett az

út.

Még érezte, hogy zuhan.

Azután semmi.

Azután itt ül a verandán. Sakkoznak. Lulu könyveket is hoz, és felolvas. „Ezt fi- . gyeid csak! Világhírű! Alice

Csodaországban!”

Ö nem tud olvasni. Képtelen elviselni a betűket.

— Nyertél.

Persze, nyert. Farkasszemet néztek. Csak egy ideig.

— Még mindig milyen

meleg van! ;

Lulu felállt. Ö rátámaszkodott a két botra, és amennyire béna lába engedte, kissé megemelkedett. c

Ha valaki benéz a kerí-I tésen, két férfit lát, akik; nem szólnak, mégis min-; dent tudnak egymásról. Az egyiknek a tekintete a tűz-' oltótomyot keresi, a másikéi a szerteszaladó fehér utakat. De nem nézett be sen" ki, senki se látta őket. Csak egy fiú zörgött el ócska kerékpárján az akácok alatt. ;

■ (Sz&vdy Edit rajza)

Ha ő mr. Smith

ÖRÖM