Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

* KERÉNYI GRACIA: CSANADY JANOS: Fényben Beszéljünk hát az örömről egyszer, ha már beszédre kárhoztattunk. Amit megfogalmazunk, talán ideig-óráig megmarad. Megdöbbentő a fogalmak hatalma. Az öröm nem fogalom. Hanem, például, evezőcsapás egy őszi tavon. Meg lebegés. És elmerülés. Gyaloglás valahol egy havas úton, egy sáros úton, zöld fák tarka fák kopár fák közt, gyaloglás oda, ahol várnak ahol nem várnak. Tud reggel lenni és este lenni, de sohasem alkonyára és sohasem vasárnap. De lehet, például, evezőcsapás a tavon. Vagy hallgatás a hintaszékben. A szorongással hadilábon áll, de megbízható vánkos a sötétben. Nem űzi el a hideg, és a novemberi eső sem, sem a könnyek. Hát adjunk hálát, zengjünk zsolozsmát az örömnek. — frü — frü — frü hangosan muzsikálnak mezők zenészei. Hideg az este és jó ez a hideg — jó — jó — eső keserű cseppje verhetne buborékot, jöhetne már az ősz, a dérmezős ősz — frü — frü — nem nő már a fü csak farad-szárad, árad a hideg víz zsugorodik, hold nő ökömyál akad a szarvára ezüst égi kötélpálya; azon szökünk majd a tél elöl holdbéli nyárba holdbéli nyárba holdbéli nyárba — IVÍD4S8 JÓZSEF: Alighogy átszálltunk a koppenhágai gépré, a biz­tonsági öv kioldása után fe­szengeni kezdtem ülésemen, mozgolódásommal a padlóra löktem azt az átkozott iro­dalmi folyóiratot, mikor vég­re kényelmesen hátradől­tem. Szomszédom, igen megviselt arcú máj- vagy epebajos angol, de az is le­het, hogy amerikai, lepillan­tott a lepotyogott folyóirat­ra és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, oda­szóltam, hagyja csak, szán­dékosan dobtam le, de a szomszéd mégis csak felvet­te és nyújtotta felém. Köz­ben silabizálta, megpróbálta elolvasni a lap címét. Az­tán feladta a harcot, rám meresatette kidülledt vize­nyős békaszemét — arcán ezernyi ránc futott a szem irányába — és gyanakodva kérdezte: — Ezt milyen nyelven ír­ták? — Magyar folyóirat ez, tiram, / undor hulláma futott végig az unott, beteges ar­con. Egy kicsit felélénkítet­te. A szomszéd úgy ejtette ki ujjal közül ölembe a la­pot, mintha valamilyen nyál­kás, visszataszító csúszó-má- szó féregtől szabadulna meg. — Brr! — Miért haragszik uram, ránk, magyarokra? Mert én magyar vagyok... Volt már Magyarországon ? — Soha életemben nem voltam, de az ördög vigyen el, ha valaha is leszek.,. No, ne haragudjon rám, bi­zonyára vannak önök között is rendes emberek, pláne a férfiak között. De ha a ma­ga életét úgv elrontotta vol­na egy magyar... hogyan is mondjam, nő, kígyó... bestia ... hát akkor maga is kémé a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan repülőgép landolását, gőzös kikötését, amelynek, fedélze­tén magyar nő tartózkodik. Na... dött a részletekkel. Ellj csinos volt, csábító, belesze retett, elvette feleségül, Smith nagyon elfoglalt, ke­reskedelmi utazó volt, egy nagy cég megbízásából kel­lett minduntalan az államok különböző városaiban felke­resnie a vevőket. Néha négy­öt napig, néha egy hétig is távol volt Alig néhány hó­napja volt házas, máris ér­keztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy távol­létében Elly Igen jól szóra­kozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dol­got, arra gondolt, hogy meg­irigyelték fiatal boldogságát, köpött az egészre, Eilynek nem említette, minek búsít- sa a fiatal asszonyt Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után, furcsa zavart észlelt a feleségénél, a hamutartóban két szivarvéget talált, már­pedig 6 mindig csak pipá­zott Megkérdezte a felsé­gét, hogy volt-e férfilátoga­tója, az asszony mindent ta­gadott, Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végig­sorolni a motívumokat, vé­gül is Smith egy magánnyo­mozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb privát detdktívcéghez, a Car­ter — Co.-hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb és leg­eredményesebb nyomozónak adták át, James Chase, fa­lán ön is ismeri... névről.. hírből. Fess fiatal ember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt már, ügyfeleit mindig hozzásegítette a vá­lóper elengedhetetlenül szük­séges bizonyítókaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott Megismerkedett EUyveüí gyorsan bizalmába férkőr zött, megszerezte a tálcás' kulcsának másolatát, meg­tudta, hogy az asszonynak megint barátja van, akivel felszarvazta szegény Smith-t Mialatt a párocska a pász­torórán édelgett, Chase kü­lönleges fényképezőgépével felvételt is készített. A tur- békoló szerelmesek ekkor felriadtak, a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette: a nyomozó sok­kal erősebb mint 6, tehát a filmtekercset nem tudja el­venni tőle, villámgyorsan felkapkodta ruháit és meg­lógott. EUy azonban nem adta fel a harcot, sírt, kö- nyörgött, hízelgett, igénybe vette egész fegyvertárát... így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válópe­res bíró asztalára ... Pedig igen illetlen, mindent vilá­gosan bizonyító képek vol­tak ... Hát ez az. Igen, az­óta négy szörnyű esztendő telt el. Átkozott a nap, ami­kor ez történt.- Elhallgatott. Én is hall­gattam egy ideig, mit is mondtam volna. Aztán még­is erőt vettem magamon és részvétteljesen megkérdez­tem: — Szóval, Mr. Smith, ön­nek mégsem sikerült elvál­nia? — Miket beszél!? Pokolba Mr. Smithtel, és nem va­gyok Smith. Már hogyne si­került volna annak a sze­rencsés fickónak elválnia. . Egyéb adatok és bizonyíté­kok alapján. Ember, hát nem érti — megragadta ka­bátom hajtókáját és most már elkeseredetten kiabált — Én Mr. Chase vagyok, James Chase, a mesterde- tektív, aki leleplezte, rajta­kapta, tetten érte a bűnöst és akinek ez a drágalátos hölgy elcsavarta a fejét, azt a buta fejét, levette a lábá­ról, hogy a végén őmiatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől és neki, azaz nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! Ma­ga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr. James Chase vagyak, hogy egye meg • MMte* EDUARDAS MIEZELAITIS (Litván SZSZK): HAMU Lábunknál csontok zúzott szilánkjai barnán, Mint dárdahegyek rozsdás szilánkjai, egykor Gyerek-láb volt mind. ugrált, szaladt a réten, Kergetve lepkét ösvények hosszán, egykor Gyerek-kéz volt mind, gyöngéden ölelte nyakát, Mellét meg vállát anyjának, s nagyobb kezek amott, Kezek, melyek kisdedet fogtak a mellen, a vállon. Hamuszín hamu, szél fújja szerte, egykor Szemek, sírók, nevetők; meggypiros ajkak, Kacagtak, csókoltak, szóltak egymáshoz szótlanul is. S e hamu, hamuszín hamu, mind, egykor Szív volt, mely örülni, aggódni tudott, S kínban is verni; agyvelő egykor, mely tárolta e szót „Elet”, amíg csak élt, tárolta e szót, , Míg birkózott a halállal, halálra szántan.. Es ott az a hegy, az haj volt azelőtt, haj-hegy, Melyet borzoltak egykor, becéztek, fésültek, Befontak egykor, ó hajszál, ó haj, • Melyet virágzó fák tövén csókok borítottak eL S mind e szívek remegése s boldog álma, Bánatos szemek, s az ajkak halk nevetése: Mindez hamu már, hamu’ már, emberhús-salak, Kemencék őrjöngő tüzében emésztve, elégve. Madár száll; szárnya, mely hamuszín szürke, Lebben a napfényben, rozsdálló drótok felett, Repülve vérszín rózsához, mely hamuból nőtt ki, A hamu s rozsdálló drótok közt tárva virágát. Fáj nekem itt minden, mint soha a lét eddig. Elszállni Szabadon nem tudok mégsem; mint gránátszilánk, Tépi a lelkem s hurcolom magamban. Szemem el nem fordítom többé a kékellő égtől, Mely messze valahol kezd felhőket gyúrni megint; Hamuval színültig telt kezemet emelem: Ne öljetek végre embert, ne, soha többé... (Auschwitz — Neki nem kellett. — Ak­kor magának adom — mondta Kubik Lulu. ö a sarokba dobta a láncot. Két nap múlva minden­féle prospektust hozott. Au­tók, kerékpárok, motorok fényes, merített papíron, műszaki leírással, árjegy­zékkel. Letette az asztalra. — Na? Figyeli! Na? Később leemelte a polcra gyűjtött újságokat, otthona- san elhelyezkedett egy ka­rosszékben, és hangosan öl- • vasta a címeket: „A Tour de Hongrie hőse!” „Dráma az utolsó kilométeren!” „Az országutak bajnoka!”... Kí­gyóztak a fehér utak, üte­mesen emelkedett a térd, feszültek az izmok a com­bon, zzz... zzz... zörrent a lánc, fecskék csaptak le eléjük, messze az aszfalton mintha víz vibrálna... zzz ... zzz — Na? Lulu szeme átsütött az újságon. Ki kellene dobni. Elfordult. — Van még benne. Lulu a szifont rázta. Lö­työgött. Egy parasztot tolt a bás­tya elé. Olyan mindegy. Úgyis győzni fog. Mindig ő 2yőz. Talán ordítani kéne, lesöpörni a figurákat. Meg­érti Lulut. Mióta sakkoznak, mindig hagyja, ' hogy ő nyerjen. — Micsoda hőség! Szörcsögött a szifon. A könyvkereskedő, már naponként beállított a mű­helybe. ö azt mondta: dol­gom van, nem érek rá. A könyvkereskedő bólintott: nem baj, majd holnap. Sze­mében nem a kerítők édes­kés mosolya, mert ó, akkor egyszerű lett volna az ügy ... apuskám, menjen a francba ..hanem valami rémült komolyság Mint a kártyásoké, amikor lapot fcúaoak- Ezüst tapasz a bar­Bán Ervin fordítása *:• * Legyintett egyet és vaaui szívni kezdte a pipáját, ami kődben kialudt. — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére valami­féle olyan némberrel talál­kozott, aki kárt és gondot okozott önnek Mister... A karfára csapott, félig felemelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkre tette az életemet... Negy­venöt éves vagyok, uram és úgy nézek ki, nézzen csak rám, ugye hogy maga is het­ven évre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszálam nem volt... megragadta a mellényét és rángatni kezdte — látja, hogy hány kiló hiányzik in­nét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a fúria ra­bolta el, az ön honfitársa. Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más ma­gyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon szü­letett. Minden országban, minden nép fiai és leányai között vannak sötét figurák és vannak megnyerő egyé­niségek. De mi Is történt tu­lajdonképpen, mondja el uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét Legyintett: — Nem szeretek beszélni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezek rá... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — író vagyok, uram. — Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nő a főszerep­lő... Tehát Egy nagyon de­rék csikágói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő még harminc se volt Kiderült, hogy a nő Magyar- országról menekült, valami­féle politikai dolgok, kor­mányváltozás vagy ml volt maguknál, Smith nem törő­net na arcon: oldalszakáll. Vagy kardvágás? Széles pallosé? Érezte, Kubik. Lulu számá­ra élet-halál kérdés. Egyszer' késő délután együtt léptek ki a mű­helyből. — Hát az? — mu­tatott a tűzoltótorony tete­jére. Magában nevetett, A könyvkereskedő arca eltor­zult, ököllel vágott a leve­gőbe. Később csendesen azt kérdezte: — Ott voltál? Látta a fehér nadrágot fenn a magasban, a tűzol­tók fogták a ponyvát, fölfe­le néztek, várták... Bólintott.' Kubik Lulu ökle az orra előtt. — Azért, mert én nem ... azért... értsd meg, kell ... valakinek mindig kell... Ekkor már tegeződték. Április végén egy kerék­párt állított a műhelyajtó­ba — Ide pipálj! T- Kisuj- jával emelte föl a gépet. ) Először a sportcsarnokban hajtott a gyakorló hengere­ken az ökölvívó-mérkőzés szünetében. Az ő fordulat­száma vólt a legnagyobb. Taps. „Berlinben az olim­pián a legjobb országúti baj­nokok közt...” Így mutat­ták be. Már be kellett mu­tatni. Csilcváron! Berlinben ötödik lett. Dobogóra is ke­rülhetett volna, ha nincs láncszakadása. Április végétől tréninge­zett. Mindig fölhajtott az öreghegy emelkedőin, innen vég^g lehetett lá\ni a mű­útra, fehéren kígyózott a tavak felé. Ütemesen emel­kedett a térd, zörrent a lánc: zzz... zzz... járt hajtókar, mint az órr..'.,J: „Csikvár eh '-'«ja újrr nyeregben!” F írta az iV ság. Kubik L"’u mi>k " Összehajtva odatették a polcra, a többi mellé. A Tour de Hongrie első napján megnyerte a futa­mot. Később is az élen volt. Ügy írták, hogy „rajta” vagy „együtt”, és rögtön az ő neve következett. Az ösz- sze tettben első volt. Az utol­só, a harmadik napon men­tek át Csikváron. Ö vezette az élbolyt. A leánygimnázi­um előtt, a kanyarban ol­dalra fordította fejét, ajka szétnyílt, lihegett. Persze, a kis Takács már régen a Feketevágásnál... Senki se kiáltotta: Dóri! Dóri! Isme­retlen arcok. Ezüst barkó. Kubik Lulu a iárda szélén. Szemében rémült komoly­ság. „Tiporj bele!” Egy su- hanc kiálthatta. Nem. Csönd van. Hallucinál. Az öreghegyi emelkedő előtt maga elé engedte az olaszt, hadd vezessen, öten szöktek meg, jóval Csikvár előtt. Mögötte egy román fiú, hátrább két osztrák. Zzz ... Csak egy pohár szó­dát! Egy kortyot! Legalább kiáltott volna valaki Csik­váron, hogy ne teljes csönd­ben kelljen... zzz... ne teljesen csöndben... Lulu szeme is milyen... Tiporj bele!... Legalább eny- nyit... Fehér volt az űt, tudta, rögtön felérnek a tetőre, ahonnan mindent meglátni, messzebb látni, mint a tűz­oltótoronyból. Zzz... Járt a hajtókar. Szó-dát, szó-dát, meg-ve- szek, szó-dát. Fekete lett az út. Még érezte, hogy zuhan. Azután semmi. Azután itt ül a verandán. Sakkoznak. Lulu könyveket is hoz, és felolvas. „Ezt fi- . gyeid csak! Világhírű! Alice Csodaországban!” Ö nem tud olvasni. Kép­telen elviselni a betűket. — Nyertél. Persze, nyert. Farkassze­met néztek. Csak egy ideig. — Még mindig milyen meleg van! ; Lulu felállt. Ö rátámasz­kodott a két botra, és amennyire béna lába enged­te, kissé megemelkedett. c Ha valaki benéz a kerí-I tésen, két férfit lát, akik; nem szólnak, mégis min-; dent tudnak egymásról. Az egyiknek a tekintete a tűz-' oltótomyot keresi, a másikéi a szerteszaladó fehér uta­kat. De nem nézett be sen" ki, senki se látta őket. Csak egy fiú zörgött el ócs­ka kerékpárján az akácok alatt. ; ■ (Sz&vdy Edit rajza) Ha ő mr. Smith ÖRÖM

Next

/
Oldalképek
Tartalom