Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
Augusztusi interjú MIT KÉRDEZNE ÖN MVDRICZK1 JÁNOSTÓL, A SZAKSZERVEZETEK HEVES MEGYEI TANÁCSÁNAK VEZETŐ TITKÁRÁTÓL? . ClMŰ FELHÍVÁSUNKAT IS ÉRDEKLŐDÉSSEL FOGADTÁK AZ OLVASÓK. A BEÉRKEZETT LEVELEKBŐL MOST IS AZOKAT A KÉRDÉSEKET EMELTÜK KI, AMELYEK SZÉLESEBB ÉRDEKLŐDÉSRE TARTHATNAK SZÁMOT. LAPUNKAT MARKUSZ LÁSZLÓ KÉPVISELTE. az üzemi demokrácia szükségességét. Ezek az emberek azzal érvelnek, hogy a demokrácia összeegyeztethetetlen a korszerű vezetéssel, az egyszemélyi felelőséggel. El kell mondanom természetesen ennél a témánál azt is, hogy sajnos még több olyan szakszervezetünk, különböző szintű nőbizottságunk van, amelyek nem élnek megnövekédett hatáskörűikkel, nem gyakorolják azt megfelelően. Bár az itt felsorolt hiányosságok nem általánosak, mégis arra intenek, hogy a jövőben jobban kell figyelni az üzemi demokrácia fejlődésére, mert az e területen mutatkozó fogyatékosságok csökkentik a dolgozók termelési kedvét és sértik a párt politikájának gyakorlati végrehajtását is. számának alakulását, s ott, ahol az egészségre ártalmas munkakörökben Is túlóráztatnak, szabálysértési eljárást kezdeményezünk és pénzbírságot sebünk ki a vezetéssel szemben. Szeretnénk'azonban megjegyezni azt is, hogy elsősorban a szakszervezet 1 bizottságoknak kell erélyesen fellépniük az indokolatlan túlórázásokkal szemben, s ha szükséges, élni kell a vétójoggal, s leállítani a túlórákat. — Volt-e már példa arra, hogy az SZMT megbírságolta az egyes gazdasági vezetőket? — Volt. Az első félévben például 19 esetben indítottunk szabálysértési eljárást, s közel 15 000 forintos büntetést szabtunk ki. Sőt, sági tárgyalásaira felvonulnak az üzem szakemberei — osztályvezetők, jogtanácsosok — míg a másik oldalon egyedül áll a dolgozó aki bizony nem mindig tud eligazodni a paragrafusok között. Ennek kapcsán kérdezzük: hogyan értékeli a döntőbizottságok munkáját? — A döntőbizottságok munkája sokat javult az elmúlt időben. A vállalati döntőbizottságok túlnyomó többsége független a gazdaságvezetést®, s nyugodtan mondhatom, hogy a törvényesség talaján áll. Ezt bizonyítják az összehasonlító adatok is: 1969-ben a vitás ügyek 46 százalékában, míg 1970-ben az ügyek 55 százalékában döntöttek a dolgozók javára. Sajnos vannak esetek, amikor a vállalati munkaügyi döntőbizottság nem áll a hivatása magaslatán, de ez nem jellemző a döntőbizottságok egészére. A Területi Munkaügyi Döntőbizottságnál még jobb a helyzet, hiszen a három tag közül kettő a szakszervezet küldötte. A dolgozók tehát nem állnak érdekképviselet nélkül. Nem beszélve arról, hogy a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa minden szerdán és pénteken jogi tanácsokkal segíti mindazokat, akik hozzá fordulnak. — Nyugodtan mondhatjuk, hogy megyénkben az egyik vezető gazdasági ágazat a I gépipar. Olvasóink éppen ezért nem ér- ! tik, miért nincs Egerben a Vasas Szak- szervezetnek megyebizottsága? Az olvasó nevében kérdez: a Népújság Válaszol: Mudriczki János, az SZÍT vezet© titkára — Bár olvasóink előtt aligha ismeretlen a szakszervezetek széles körű tevékenysége, bevezetőül mégis azt kérjük, fogalmazza meg röviden: napjainkban melyek a szakszervezetek legfontosabb, • legidőszerűbb feladatai? — Ügy gondolom, a szakszervezetek XXII. kongresszusa bő választ ad erre a kérdésre. A tennivalók közül éppen ezért csak néhányat emelek ki, természetesen csak röviden és a teljesség igénye nélküL A szakszervezeteknek, mint a dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek elsőrendű feladata segíteni az életszínvonal emelését megalapo-. zó termelési, gazdasági feladatokat. Ugyanakkor a szakszervezetek legfontosabb feladataként jelölte meg a kongresszus azt Is, hogy sokoldalúan elő kell segíteni a munkások, a bérből és fizetésből élő dolgozók általános politikai és szakmai műveltségének emelését, a munkásosztály kulturális ellátottságának javítását És mindezek mellett el kell látnunk a munkavállalók szakmai és egyéni érdekeinek védelmét is. •— Hogyan Járultak hozzá a szakszervezetek a IH. ötéves terv teljesítéséhez, s milyen tapasztalataik vannak napjainkban? — A szakszervezetek közvetlenül hozzájárultak az eredmények eléréséhez. A számtalan módszer és lehetőség közül most csupán azt említem meg, hogy szakszervezefeink a különböző fórumokon érvényt szereztek azoknak a javaslatoknak, elképzeléseknek, amelyek a tervprogam sikeres megoldását, a termelés és a termelékenység gyorsabb ütemű hogy a múlt évben megtartott megyei pártértekezlet külön elismeréssel szólott a szakszervezetek munkájáról, többek között hangsúlyozva a szocialista munkaverseny területén elért politikai és anyagi szempontból egyaránt jelentős eredményeket. Megyénk szakszervezetei tehát a több mint százezres tagságon keresztül aktív részesei eredményeinknek. Ugyanakkor persze felelősek is a meglevő gondokért, problémákért. Ami a IV. ötéves tervet Illet, erről bátran mondhatom, hogy ilyen alaposan még nem készült középtávú program a megyében. S a programban, de a^végrehajtásban is megtalálhatjuk a szakszervezetek és a széles tagság lelkes, odaadó munkáját — Az üzemi demokrácia nemcsak egy-egy gyár magánügye, hanem elsőrendű politikai kérdés. Ezért kérdezzük: hogyan fejlődik Heves megyéből az üzemi demokrácia? — A megnövekedett vállalati önállóság, a szakszervezetek hatáskörének kiterjesztése kedvezően hatott az üzemi demokrácia fejlődésére is. A vezetők és a dolgozók tudatában jelentős pozitív változás következett be: egyre több olyan dolgozó van a- mi megyénkben is, aki igényli azt, hogy bevonják őt a célkitűzések kialakításába, s az olyan kérdések eldöntésébe, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik az embereket. A gazdaságve- Betők körében is egyre több az olyan vezető, aki az üzemi demokrácia fejlesztését fontos politikai kérdésnek tekinti, s nélkülözhetetlennek tartja a dolgozókkal való rendszeres tanácskozást. Bár az üzemi demokrácia sokat fejlődött BZ elmúlt időszakban, mégsem mondhatjuk el azt, hogy kihasználtunk volna minden lehetőséget. A dolgozók sem tartják még kielégítőnek az üzemi demokrácia jelenlegi színvonalát. A fejlődés tehát nem minden vonafko-, zásban egyértelmű, s bizony találkozunk még téves nézetekkel és rossz gyakorlattal is. Ezek közül megemlítek néhányat: Egyes vezetők csupán a vezetési módszer egyik formájának tekintik az üzemi demokráciát, s nem látják, hogy ez politikailag erősíti a munkásosztály hatalmát. Vannak olyan Vezetők, akik ha nem is nyíltan, de vitatják *“ Az utóbbi években rendkívüli módon csökkent az újítók és az újítások száma. Olvasóink úgy vélik, ennek anyagi okai vannak: eddig ugyanis a fejlesztési alapot terhelték az újítási jutalmak, most pedig a nyereség osztható részéből fizetik. Nem kellene ezen változtatni? — Valóban visszaesett az újítómozgákwn. S bár a bevezetésre kerülő újítások előkal- kulált gazdasági eredményei növekedtek, a kifizetett újítási díjak viszonylag csökkentek. Az újítómozgalomban tapasztalható visszaesésnek több oka van. Az egyik az, hogy a gazdasági vezetők jelentős része nem ismerte tel az újítómozgalom jelentőségét, azt az egyszerű tényt, hogy e mozgalom lehetővé teszi a széles dolgozó tömegek bevonását a műszaki fejlesztésibe. A vállalatok nem készítettek újítási feladatterveket, nem határozták meg az üzem szűk. keresztmetszeteit, vagyis nem adtak kutatási irányt az újítók tevékenységének. Hozzájárult a visszaeséshez az is, hogy mivel az újításért kifizetett díjak a_ részesedési alapot terhelik, a gazdaságvezetők most nagyobb követelményt támasztanak az újítókkal szemben. Szólni kell itt arról is, hogy sok a huzavona, az, újítások elbírálásának hónapokra, sőt gyakran évekre , menő elhúzódása bizony kedvét szegi az újítóknak. A hiányosságok okait keresve szólni, kell arról is, hogy nem kielégítő az újítók. erkölcsi és anyagi megbecsülése sem. Végül meg kell említenem azt is, hogy a vállalatok által elkészített újítási szabályzatok sok helyen nem ösztönzik, inkább fékezik az újítómozgalom szélesedését. Az újítómozgalom további fellendítése érdekében tisztázni kell néhány vitás kérdést. A legfontosabb, hogy az újítókat úgy tekintsék az üzemek, mint a termelés, a műszaki fejlesztés élenjáróit, s a bérfejlesztéseknél, előléptetéseknél, kitüntetéseknél elsősorban ők kerüljenek előtérbe. Ami az újítási díjak kifizetését illeti, azzal kapcsolatban az a helyzet, hogy az újítások bevezetése is a vállálati eredményt és így a nyereséget növeli, ezért jogos, hogy az újítási díjak is ezt az alapot terheljék. — Olvasóink — akik zömében természetesen maguk is szakszervezeti tagok — azt is panaszolják, hogy néhány üzem pótolni akarván a rossz munkaszervezés okozta lemaradást, gyakran rendel el indokolatlan túlórát. Ez azonban jelentősen csökkenti a nyereséget. Mit tesz a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa az egyre jobban elszaporodó túlórák ellen? — Az olvasónak igaza van. Az utóbbi időben valóban túlzott mértékben elszaporodtak a túlórák. Mindez kihat a dolgozók egészségére, de káros politikai szempontból is, hiszen a/, emberek joggal panaszolják, hogy míg a vállalati dolgozók egy része heti 44 órát dolgozik, mások 60 órát, vagy talán még enné^ Is többet. Anyagi szempontból is káros a túlóra és nemcsak azért, mert csökkenti a nyereségrészesedés összegét, hanem azért is, mert a túlmunkára kifizetett összeg a béralapot terheli, s így felemészti a dolgozók bérfejlesztésére előirányzott összegeket. Véleményem szerint bizonyos mennyiségű túlórára szüksége van a vállalatoknak, mert igazodniuk kell a piaci viszonyokhoz, s át kell hidalni az esetleges elemi károk vagy szállítási gondok okozta nehézségeket. Nem engedhető meg azonban az, hogy nagy meny- nyiségű túlórával pótolják a rossz vezetésből, a gyenge munka- és üzemszervezésből adódó lemaradásokat, v^igy az esetleges létszámhiányt. Tovább megyek egy lépéssel. Sajnos előfordulnak még fekete túlórák is, amikor sima bérrel fizetnek, vagy a' dolgozók akarata ellenére szabadnappal próbálják azt megváltani. Mindez természetesen törvénysértő. A gazdasági vezetés munkájának minősítésénél mi figyelembe vesszük majd a túlórák munltavédelmi felügyelőink 12 alkalommal büntetőeljárást is kezdeményeztek. — Levélíróink gyakran kifogásolják s szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét. Panaszolják, hogy egy-egy vitás ügyben a dolgozók gyakran magukra maradnak, nem kapnak megfelelő segítséget a szakszervezetektől. Mi a véleménye erről? Hogyan. lehetne erősíteni a szak- szervezetek érdekvédelmi tevékenységét? ■— Két oka van annak, hogy a dolgozók olykor elégedetlenek a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységével. Az egyik ok: egyesek nem látják eléggé tisztán, hogy a szocializmus viszonyai között hogyan változott meg a szakszervezetek helye, szerepe. Nincs itt elegendő hely arra, hogy hosszabb lélegzetű politikai fejtegetésbe kezdjek, annyit azonban meg kell említenem, hogy a szakszervezeti mozgalom az egykori elnyomott, kizsákmányolt osztály szervezetéből ma már az uralkodó osztály szervezetévé vált A mi viszonyaink között a munkásosztály alapvető érdeke a munkáshatalom erősítése, s ezt szolgálják a szakszervezetek is. Nálunk a társadalmi érdek hosszú távon egybeesik az egyéni érdekkel, de rövid távon lehetnek érdekeltérések. Beszélhetünk vállalatok, kollektívák, vagy a különböző szakmák egymástól eltérő érdekér®, s végül, de nem utolsósorban a dolgozók egyéni érdekéről. S ezek között bizony lehetnek érdekeitérések, különböző összeütközések is. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének alapelve, hogy a társadalmi célok ismerd l', szolgálata alapján védje, képviselje az egyéni, a szakmai, a munkavállalói érdekeltet, És ez nem könnyű. Hadd mondjak egy példát: az új gazdasági mechanizmus növeli a vállalati kollektívák érdekeltségét abban, hogy jó minőségű, tetszetős kivitelű, olcsó áruk kerüljenek az üzletekbe. Ez a társadalmi és egyéni érdek is egyben. Csakhogy az ilyen áruk előállítása a termelés bizonyos fokú átszervezését igényli, s ennek során előfordulhat, hogy egyesek ideiglenesen rosszabb helyzetbe kerülnek. Természetes, hogy ilyen esőtekben a,szakszervezeteknek úgy kell képviselnie a népgazdasági érdeket, hogy az csak a lehető Ipgldsobb mértékben érintse a d®- gozók egyéni érdekeit. A másik ok: a dolgozók azért is kifogásolhatják a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét, mert sajnos akadnak szakszervezeti vezetők, akik visszaélnek választóik bizalmával, kényelmességből, opportunizmusból, vagy egzisztenicaféltésből nem képviselik megfelelően a dolgozók jogos érdekeit. Találkozunk ®yan esetekkel is, amikor a szakszervezeti vezetők ahelyett, hogy elintéznék a jogos problémákat, népgazdasági, vagy vállalati érdekről magyaráznak, s e mögé burkolózva közük, hogy nem jogos a dolgozó kérése. Vannak persze olyan szakszervezeti vezetők is, akik olcsó népszerűségből olyankor is Igazat adnak a dolgozónak, amikor csak vélt sérelemről van szó. Ezé]:, a szakszervezeti vezetők nyilvánvalóan rontják a mozgalom tekintélyét, hitelét. S a tagság sokszor az ilyen vezetők magatartásából általánosít. Hozzáteszem, kevesen vannak az ilyen vezetők, hiszen a szakszervezeti aktivisták túlnyomó többsége igyekszik megfelelni a választók bizalmánál:, s azon munkálkodik, hogy a felmerülő jogos problémákat, sérelmeket a dolgozók javára sikerüljön megoldani. Ami az érdekvédelem erősítését illeti, ezzel kapcsolatban csak annyit mondok, hogy a szakszervezetek rendelkeznek mindazokkal az érdekvédelmi és érdekképviseleti jogokkal, amelyek céljai megvalósításéhoz — a dolgozók anyagi, szociális és kulturális érdekeinek védelméhez, az üzemi demokrácia biztosításához —, szül;: égesek. A tagság joga és kötelessége, hogy olyan személyeket válasszon a különböző tisztségekre, akik tudnak és akarnak is élni ezekkel a lehetőségekkel. — Olvasóink megjegyzik azt is, hogy egy- egy úgynevezett presztízsügy döntőbizott— Megmondom őszintén, ezt én sem érteim. Tapasztalataink szerint a megyebizot tsá- gokra szükség van. Ezt vallja a szakmai központok túlnyomó többsége is. A vasas központtal több vitánk volt már ebben a kérdésben, sajnos álláspontjukon eddig még nem változtattak. — Évről évre egyre kevesebben Iratkoznak be a dolgozók iskolájába. Ugyanakkor szomorú tény, hogy a megye munkás- osztályának mintegy fele még most sem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Miért van ez így. s mit tesznek a szakszervezetek a munkásosztály műveltségének emeléséért? — A felnőttoktatásról külön tanulmányt lehetne Imi. Itt most csupán vázlatszerűen említek néhány gond®atot. Az egyik probléma véleményem szerint az, hogy nagyon mostoha helyzetben van nálunk a felnőttoktatás. Nincs gazdája, nincs megfelelően kidolgozva a módszere. Meg kell említeni persze azt is, hogy az elmúlt években nagyon sokan elvégezték az isk®át, s most ®yan réteghez jutottunk, amelynek művelődési igényei és körülményei is korlátozottabbak. Ezeket az embereket életkörülményeik, az előbbrejutás vágya és sokszor érdekeltsége sem ösztönzi eléggé arra, hogy elvégezzék a nyolc osztályt. Szólni kell Itt természetesen arról is, hogy a három műszak miatt, a helyettesítési gondokra hi- % vatkozva maguk a vállalatok sem engedik szívesen iskolába a dolgozókat. Ügy gondolom, ebben a kérdésben még nem tettünk meg mindent, s szakszervezeteinknek alaposabban kell foglalkozniuk a felnőttoktatással. Ami a kérdés második részét Illeti, azzal kapcsolatban elmondhatom, hogy a szakszervezetek szorgalmasan munkálkodnak^ azért, hogy emelkedjék a munkásosztály műveltségének színvonala. Néhány számadatot említek: társadalmunk időszerű kérdései című tanf®yaimainkon évente mintegy 15 ezer dolgozó vesz részt, öt-hatezer szakszervezeti aktivistát oktatunk, s mintegy négyezren hallgatják rendszeresen az üzemi ismeretterjesztő előadásokat. Üzemi könyvtárainkat a dolgozók 22 százaléka veszi Igénybe. Ezek a szamok ugyan eredményeket jeleznek, mégsem mondhatom azt, hogy e- téren kielégítő már a munkánk. A jövőben kulturális -munkánkat is tovább kell fejleszteni, s jobban, színvonalasabban kell biztosítanunk a művelődés feltételeit. — Befejezésül azt kérdezzük: miért nem szánnak az üzemek megfelelő összeget a dolgozók szociális és kulturális ellátására? A negyedik ötéves tervben ugyanis elég szegényesen és bátortalanul tervezik a szociális és kulturális beruházást, s a fejlesztést. Mi a véleménye erről az SZMT vezető titkárának? — Nekem eltérőek a tapasztalataim. Véleményem szerint a vállalatok tervprogramja a lehetőségek szerint tartalmazza a szociális, kulturális beruházásokat és fejlesztéseket. Mi készítettünk egy összesítést, s ennek alapján mondhatom, hogy a IV. ötéves tervben az öltözők és fürdők férőhelyeinek számát mintegy 40 százalékkal, a dolgozók lakásépítkezésének vállalati támogatását pedig közel 100 százalékkal kívánják növelni a vállalatok. Ezenkívül jelentős összegeket irányoztak elő az üzemi konyhák fejlesztésére, valamint a bölcsődei, óvodai férőhelyek svámának növelésére is. Mérsékelten ugyan, de növelni kívánják a vállalatok a kulturális célokra fordított összegeket is. Meg kell mondanom természetesen azt is, l-'gy a vállalatok adottságai nem egyformák, s így különösen a régi, elavult üzemek helyzete bizony még nem kielégítő, s így kevesebbet t> -ónak áldozni szociális és kulturális '■ólra is. Sót azt is elmondhatom, hogy az ilyen vállalatok szinte képtelenek saját erőből megfelelő munkakörülményeket és szociális, valamint kulturális helyzetet teremteni. Központi támogatásra van szükség, hogy ezek az üzemek legalább a minimális normákat betartsák. TUmimßk ac inierjtt.
