Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

Helyes határozat, biztató végrehajtás (*ondttlu1tík a nők helyzetéről AZ UTÓBBI EVEKBEN több fórumon tárgyalták a »ők helyzetet. A párt X. kongresszusa határozottan ráirányította a figyelmet a témára es állást foglalt olyan tonlos vitakérdésben, mnta női egyenjogúság érvénye­sülésének megítélése. Nap­jainkban is sok még a vita a torz felfogás, hatnak a gondolkodásban jelentkező, a múlt ideológiájának ma­radványai, A maradi néze­tek mindkét nemnél, bar úgy tűnik, erőteljesebben a férfiaknál jelentkeznek. Mindez alahúzza a X. kongresszusnak azt az állás­foglalását, hogy továbbra is fáradhatatlanul magyaráz­zuk helyes elveinket, a nő- jcérdéssel kapcsolatos felfo­gásunkat, A kongresszus után a kor­mány megfelelő határozatot hozott e témában, ezt kőve­tően pedig a különböző szin­tű tanácsok érdemben vitat­ták meg a kérdést. Nagy je­lentőségű volt, hogy' 1971. júniusában a kormány köz­ponti bérintézkedéssel javí­totta az oktatási és egész­ségügyi dolgozók bérét. Köz­tudott, hogy ezekben az in­tézményekben a dolgozók 60—70 százaléka nő. Heves megye tanácsának végrehajtó bizottsága a kö­zelmúltban több olyan in­tézkedést tett. amelyek kö­vetkeztében már kézzel fog­ható eredmények születtek. Az egyik ilyen határozat felhívta a vállalatok figyel­mét, hogy tárják fel saját lehetőségeiket és kövessenek el mindent a női dolgozók helyzetének javítására. A leginkább szembetűnő ered­mények az iparvállalatok vonatkozásában mutathatók ki. Vállalataink intézkedési terveket .programokat ké­szítettek. ' amelyekbe n rögzí­tettek' a megoldások mene­tét. Ezek az intézkedések — v-i .jy legalábbis ezek főbb Ír. ízlései — bekerültek a kollektív szerződésekbe, ame­lyeket az elmúlt napokban tárgyaltak meg a munkás- kollektívák. Több iparvállalatnál meg­oldották, vagy megoldás előtt állnak olyan fontos problémák, mint a gyermek- gondozási segélyben része­sülő, illetve a munkába visz- azatérő anyák bérlemaradá­sának 6—-12 hónapon belü­li pótlása, vagy az egyedül álló nők, a több gyermekes anyák éjszakai műszakban történő foglalkoztatásának megszüntetése. A megyei tanács nemrég tizenhat vállalatnál folyta­tott vizsgálatot eg felmérést a határozat óta eltelt idő ta­pasztalatairól. Bz a felmérés már valóságos intézkedése­ket. tetteket igazol. így ki­derült, hogy 1970 és 1971 el­ső negyedévét összevetve a nők alapbére és jövedelme, kedvezőbben alakult a fér­fiakénál. A nők alapbére 6. a férfiaké 5 százalékkal nőtt. Kedvező, hogy a nők kategóriáján belül is első­sorban a munkásnők, a fi­zikai dolgozók bére emel­kedett erőteljesebben, mint­egy 8 százalékkal. A vizsgálat során kide­rült, hogy több helyen már­is könnyítettek a női dolgo­zok erős fizikai megterhe­lésén. Űj gépek, szerszá­mok kerültek beiktatásra. Különösen észrevehető e vo­natkozásban a javulás az eg­ri Finomszerelvénygyárban, a Mátravidéki Fémművek­nél, vagy a Parádsasvári Üveggyárban. A Finomszerelvénvgyár, az EVIRT, a Mátravidéki Fémművek már jó úton vannak a nehéz helyzetben levő munkás asszonyok hely­zetének javítása terén. MINDENKI TUDJA, hogv a családanyák egyik fő gondja a kisgyermekek el­helyezése, az óvodák férő- helyhiánya. Éppen ezért a megyében több üzem tett már konkrét intézkedést' a megoldás irányába, A Vörös Csillag Traktorgyár egri üzeme nem kevesebb mint másfél millióval járult, il­letve járul hozzá óvoda lé­tesítéséhez. A Finommecha­nikai Vállalat 200, a Mátrai Erdő és Fafeldolgozó Gaz­daság 500 ezer forintot aján­lott tel ilyen célokra, pon­tosabban az egri óvodai há­lózat fejlesztésére. Az egri Háziipari Szövetkezet vállal­va egy felépített óvoda be­rendezésé’. mások társadal­mi munkát, gépeket ajánlot­tak fel a_z építkezésekhez. Lőrinciben a helyi vállala­tok egy 25 férőhelyes óvoda létesítését határozták el. Az utóbbi időben a válla­latok hathatós intézkedése­ket tesznek női dolgozóik .szakképzettségéért is. A ta­nács által vizsgált 18 válla­latnál jelenleg- 150 munkás- nő képzése folyik, akikből szakmunkások válnak. Csu­pán ez a tény a nőj szak­munkások számát a szóban forgó helyeken mintegy 40 százalékkal növeli. Lényeges kérdés a nőknek a vezetésbe történő fokozot­tabb bevonása. Az előítéle­tek, a maradi szemlélet elle­nére az említett és vizsgált vállalatoknál az elmúlt egy év alatt 11 százalékkal emel­kedett a vezetői munkát végző nők száma. Megnyug­tató, hogy az új tanácsok­ban is minden eddiginél több helyet kaptak a nők. Megyénkben jelenleg nyolc női tanácselnököt, harminc női titkárt foglalkoztatunk, nem szólva a beosztott dol­gozókról. akik között mind több a nő. Az Említett Intézkedések jelzik, hogy az üzemek, vál­lalatok komolyan vették a kongresszusi határozatot, a kormány döntését. Látni kell ugyanakkor, hogy egy tar­tós és hosszú folyamatról van szó, amelynek még csak az elején tartunk. A TUDAT VÁLTOZÁSÁ­VAL, formálódásával várha­tóan tovább bővül, gyara­podik azon munkahelyek száma, ahol már nemcsak szavakban, de tettekben is megbecsülik a nőket és va­lóban javítanak nem egyszer nehéz helyzetükön. Szalay István Fordította: Ferencz Győző 28. — Ez az utolsó alkalom — ejtette ki halkan a szavakat Harberry. — Én nem akar­tam megvásárolni magát. Mindaz, amiről beszélget­tünk, csakis azért történt, hogy jobbá tegyem az éle­tét, mert... mert... — na­gyot sóhajtott. — Azért, mert — ne feledje — élete kezünkben van! Harberry érezte, hogy majdnem szótveti a düh. Nem, nem is a harag, ha­nem a veszett gyűlölet.. . És Harberry nem tudta türtőztetni magát, _ Feladni! — ordította h irtelen. — Felállni! Marija Szergejevna cso­dálkozva nézett rá. — Mi történt magával? — Felállni! — üvöltötte még hangosabban Harber­MÚL augusztus 27., pculclt ry. — Azt parancsolom, álljon fel! Marija Szergejevna lassan felemelkedett. A professzornő állt, de Harberry belehuppant egy székbe és ideges ujjaival ci­garettát keresett a csomag­ban. — Nem kell a ml para­dicsomunk? — rikácsolta. — Akkor hát ismerkedjék meg a poklunkkal! — Állni fog... egy, két, három óráig, egy napig, amíg össze nem esik. Nem kap sem vizet, sem élelmet, ..Elkezdődött — gondolta Marija Szergejevna. Elkez­dődött.” De hát nem ő az első és nem is az utolsó. — Feleljen! — szól Har­berry érces hangon. — Fe­leljen! Azt akarja, hogy éhen haljon? — Hát akkor hallgasson ide. tudós madame, ha be­szélni nem asar — nyomta meg a szavakat Harberry. — Elmondom, elmondom, mi vár magára, Harberry azokat mondta el, amiket a fasiszták rém­tetteiről szóló könyvekben olvasott. — Lekötözzük a kezeit, aztán a fogorvosi székbe ül­tetjük és kiszedjük minden fogát — folytatta mind job­ban belelovalva magát az elbeszélésbe, — Nagyon kel­lemes, amikor egymás után szedik ki a fogait. Nem ér­dekel minisét a szégyeniős- sége, egy vasketrecbe zár­juk és kivisszük egy lőtér katonáinak, hogy nézegessék magát. Mindez, amit mondott, szörnyű és aljas dolog volt. Ez még a kínzásoknál is för­telmesebb. Hanem Harberry saját ki- találású dolgait is el akar­ta mondani ennek a nőnek, mert még őrá magára is nagy hatással voltak. Meg­figyelte. hogy az eltelt né­hány perc alatt az asszony megváltozott. Már nem volt olyan szép. Arca Megnyúlt, halványabb lett.. Tekinte­te azonban szúróssá, met­szővé vált,» — Nos, mit szól hozzá? — kérdezte Marija Szergejev- nát, — Megegyeztünk, vagy nem? Ez az ember meg akarja félemlíteni, meg akarja sem­misíteni őt. Ezt nagyon jól tudta és válasz helyett meg­indult a tiszt felé, olyan ha­tározottan, hogy Harberry akaratlanul is hátralépett és maga elé húzta a széket. — Mit akar? — Menjünk — mondta Marija Szergejevna. — Hova? — kérdezte Harberry. — A kínzókamráikba, a hóhéraihoz — mondta majd­nem kiáltva Marija Szerge­jevna. — Nem félek magá­tól! A Kovngiina eo 11—ü- között lefolyt és Harberry számára tóul végződött be­szélgetés után a Leningrad fjeié yezea» műúton talál-. Mire hópes az összefogás? Egy millió a k5zS§ kalapba Istenmezején az újságíró mindenkepp megáll érdek­lődni helyi gondokról, örö­mökről. A megsárgult jegy­zetlapokon más-más fogal­mazásban, de minduntalan visszatérnek ezek a monda­tok : ..Lehetne itt tartalmas KISZ-élei. de' hiába a tett- vágy, ha még egy terem is hiányzik, ahol u fiatalok összejönnének baráti beszél­getésre, hasznos tercierére.” „A községi tanács egy bér­beadott magánházba szorult, aho) minden talpalatnyi föld foglalt, úgyszólván meg sem lehet mozdulni.” ..Hasonló nagyságú fal­vakban legalább van műve­lődési ház, hétköznaponként munka után össze lehet jön­ni. Nálunk ez is a sohasem teljesülő kívánságlistára ke­rült.” S mindehhez kívánkozik még egy mondat: — Megírja? Elmondtuk mi már mindenkinek, hogy nincs pénz. hogy önerőből nem tudunk semmire men­ni. Nézze, a megértés jóleső érzés, de forintot, milliókat nem hoz a konyhára. Mindezt azért említem, mert most ismét Istenmeze­jéről jött a meghívás: — Lesz már hultúrcent- rum, lesz helye a pártnak, a tanácsnak, a KISZ-nek. Itt kap majd helyet a szé­lesvásznú filmszínház, a korszerű színpad, a klubter­mek. Egyszóval valódi falu­si kultúrközpont lesz. Már emelkednek a falak. Az előzmények után ösz­tönösen fakadt a kérdés? — Hogy sikerült a pénzt előteremteni? — Összefogással. Egymil­lió került a közös kalapba. Vajon hogyan? Erre ke­restem választ Istenmeze­jén. A: kultúrkombinátot jő helyre tervezték, épp a fa- luközpontba. így aztán nem lehet vita az al- és a felvé­gen lakók között. Ha az em­ber — különösen Ilyen ma­kacs kánikulában — vélet­lenül csöppen egy építke­zés közelébe általában rit­koztak Jerger és Harberry. j Harberry hang'hordozásá- | bői Jerger kiszűrte, hogy { nem úgy mennek a dolgok, I mint az elején. — Nem sikerült semmi, S Bili? { — Olyan, mint egy Jean! d’Arc! { — Hát akkor, Bili, ki kell i szállítani! I — Bizony így van. | — Ki kell szállítani, de! magának és nem nekem. { — De hogyan szállítsuk | ki? { — Bili, öregfiú, ha emlé­kezelem nem csal, szerin- j tem mór beszélgettünk er- j ről magával. j — Magának az az elkép-f zelése... ! — Csomag! Jól kicsinosí-' tott csomag. í — Jerger, maga fiatalem- ^ bér, hallgasson meg: ez ka- j landolják, ez lőporos hordó ! Nézze... i Jerger előrehajolt és' majdnem bömbölve mondta* Harberry fülébe. i — Az oroszok jól meg-, gyúrták a jellemét. Magai csak pénzt akar kapni, de! nem akar dolgozni! — Menjen a fenébe, Rob­by, a hegyibeszédeivel együtt! Ha tudni akarja, már próbálkoztam a követ­ségnél. Bajosan egyeznek bele. Hátha hirtelen csütör­tököt mond a puska, érti' Az állam tekintélye többet ér, mint holmi katonai ti­tok. * — Ez annyit jelent, hogy diplomaták nélkül kell meg­oldani a feladatot. Annak a kezébe nyomjuk a csoma­got, aki nem kelt gyanút és -kit ■ fírsp-Vmi felment a váltód.. x. zettség alóL rr'OigtéttjWC.) kán tapasztal szorgöskodásí. Istenmezején kellemesen csa­lódjam. A termelőszövetke­zet építőbrigádja mit sem törődve a tikkasztó hőség­gel, hordta az átereszeket, kavarta a betont. Amikor a szokatlan igyekezet okairól kérdeztem őket, így vála­szoltuk. — Magunknak is építjük, mi. is idejárunk majd mozi­ba meg szórakozni. Egyéb­ként is ezt az építkezést az egész falu figyeli, emberek jönnek társadalmi munká­ban dolgozni. Előttük nem vailhatunk szégyent. ingyen, fuvarokkal kpnnyííi a vállalkozást, s adja ter­mészetesen a szorgalmas épí- tőbrigódot. Ki miért adott? Hiuszü’á- *asui célszerű az Ózdi Szén- bányászati Tröszt esetét em­líteni. Istenmezejéről mint­egy .'Í00 ember jár naponta Ózdra dolgozni A vállalat, vezetői így látták a dolgo­kat: — Nekünk is érdekünk, hogy dolgozóink szabad ide­jüket hasznosan töltsék el- A jó körülmények közt ki­Már emelkednek a falak. S mindehhez még egy ha­tározott ígéret: — Október elsejére tető alá hozzuk. Jövő év novem­ber hetedikére tervezték az ünnepélyes átadást. — Magam is istenmezeje! vagyok, itt születtem, itt élek. Ahogy en ismerem az őslakosokat, nem túlzók, ha azt mondom, hogy a bá­nyásznapi ünnepséget már az új hultúrkombinátban ün­nepelhetjük — érvéi Utast János tanácselnök, aki az el­múlt választások során ke­rült a község élére, s koráb­ban Özdon dolgozott hosszú évekig. Emlékezetében a gondok is frissen élnek, neki is sze­mélyes élménye a keskeny- íilmes mozi, a több kilomé­teres gyaloglás az Ásvány­bánya kultúrolthonába. Idéz is egy korábbi sikertelen próbálkozást mint keserű emléket, ám hamarosan a nem mindennapi összefogás részleteit összegzi: — Kétmillió forintos be­ruházást ml képtelenek let­tünk volna önerőből megol­dani. Nem maradt más vá­lasztás, mint megkísérelni a nem is olyan könnyen jár­ható utat, s kopogtatni egy- re-másra a forintokért. Az ötlet a tanácstagoktól és a pártszervezettől származik, s hogy sikerült, nem kis rész­ben az ő érdemük, mert te­vékenykedtek a sikerért. Közel egymillió forirvt gyűlt össze. A járási pártbizottság 100, a járási KFSZ-bizottság 150, a járási sporttanács 100, a MOKÉP 300. a járási ta­nács 300 ezer forintot adott. Nagyon jelentős az Ózdi Szénbányászati Tröszt se­gítsége is: a terveket készí­tették el társadalmi munká­ban, ez nekünk 200 ezer fo­rintos megtakarítást jelent, A helyi termelőszövetkezet bontakozó népművelési mun­ka évek múltán szakmai hozzáértésben, az érdeklő­dési kör bővülésében is ka­matozik. S ez már nekünk sem lényegtelen. Az. érvelést tett követte, nemcsak a tervet adták, ha­nem szabad szombatokon a szállítókocsikat is, csakhogy hamarabb megvalósuljon az istenmezejiek régi ólma. És megmozdult a falu is; — Tanácstagjaink vállal­koztak arra, hogy sorra jár­ják a házakat, s a lakosság segítségét kérik. Ügy tervez­tük, hogy a családonkénti ötszáz forintos felajánlás, valamint 10 napi társadalmi munka megoldja gondjain­kat. Nem mondom, hogy mindenki lelkesedett elein­te, de ahogy látták, hogy a szomszéd nem vonakodik, majd mindenki adott anya­gi lehetőségeihez mérten. Olyanok is akadtak, akik 2000 forintot ajánlottak fel, s hozzáfűzték azt is: tíznél több napra is jönnek majd dolgozni, ha szükség lesz rá. A pénzbeli felajánlás és a társadalmi munka közel 800 ezer forintot jelent. A kö­zösen összeadott milliót is számítva már csak 200 ezer kellett a kétmillióhoz a köz­ségfejlesztési hozzájárulás­ból. A sikernek csak egy tit­ka van: addig ütni a vasat, amíg izzik, s beszélni az emberekkel, meggyőzni őket arról, hogy mi a közérdek. Ma már csak egy a lényeg: tartsuk az ígéretünket, * minél gyorsabban emelked­jenek a falak. Sokan, sok helyütt kétel­kednek a közös összefogás sikerében. Az istenmezeji példa mást bizonyít. Ezért érdemes felidézni. Pécsi István Újabb játékfilmek Újabb játékfilmek készül­lek el a MAFILM stúdióiban, a bemutatásra váró alkotá­sok rendezői között három elsőfilmes művész it> szere­pel, Krúdy Gyula novellafü­zére nyomán Huszárik Zol­tán irta és rendezte első nagyjátékfilmjét, a Szind- bád”-ot. A színes alkotás operatőre Sára Sándor. A címszerepben Latinovits Zoltán mutatkozik be. Befe­jezte mai témájú első alko­tását Böszörményi Géza is Madárkik” című filmjének főszerepeit Schütz Ila ér, Bánsági Ildikó alakítják. A fiatal Gazdag Gyula „A sí­poló macskakő” címmel for- gatta a mai fiatalok éleiét idéző, ugyancsak első -játék• , filmjét. Az elkészült filmek listá­ján szerepel Fábri Zoltán legújabb alkotása, a „Han­gyaboly”. Forgatókönyvét Kaffka Margit regényéből Il­lés Endre irta, a színes ké­pek felvételeit Illés György készítette. „Jelenidő” cím­mel Bacsó Péter forgatott filmet egy mai üzem belső konfliktusáról. A cigányok világába vezet Gyöngyössy Imre legújabb, most befeje­zett filmje, amelynek címe „Meztelen vagy”. Felvételeit Kende János készítette, a főszerepben pedig O sztár Sándor muiatíiOiik tó

Next

/
Oldalképek
Tartalom