Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-25 / 199. szám
Negyven év emlékeit vallatni indultam Zakupszky László mátraszéntirnrei iskolaigazgatóhoz, aki négy évtizedes pedagógiai munkásságának elismeréseképpen a közelmúltban kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Tudtam róla, hogy nemcsak lelkes pedagógus, hanem aktív közéleti ember, s a közművelődés megszá- lottja is. Hatvan év egy életnek sem Ids idő, érthető, hogy megfáradt, pihenésre vágyó embert vártam. Ám, aki ajtót nyitott, alig tűnt negyvenévesnek: fiatalos tekintet, re- dőtlen arc, életerős gesztusok. Mintha az a hat évtized, annyi gondjával örömével el sem suhant volna. S én nyugdíj előtt álló embert jöttem köszönteni... Az ablakszemek a Mátra festői vonulatait fürkészik. Harmincnyolc év alatt de sokat gyönyörködött az ezerarcú tájban Zakupszky László, a Mátra szerelmese. — Mégsem tudtam soha betelni ezzel a mindig újat nyújtó környezettel. Csak ez magyarázza, hogy itt rekedtem, hogy elutasítottam a • város csábítását. Most nyug- ] díj előtt, amikor az ember számvetésre hajlamos, csak azt mondhatom: nem bántam meg. Manapság divatos dolog egyre emlegetni a falu visszahúzó erejét, fiatalok panaszolják a kulturális elszigeteltséget. Sosem tudtam, s nem is fogok egyetérteni ezzel a kesergéssel, hiszen * életem, pedagóguspályám * egyet feltétlenül bizonyít: í nemcsak városon, falun is le- » hét színvonalas munkát vé-1 gezni, s nem jelent rangso- i rolást, hogy valaki városon! vagy falun él, dolgozik. Ki-1 zárólag az egyén igényessé- f gén, önérzetén, akarásán | múlik, hogy mennyire viszi, * mire jut. Hiába hívtak vá- í rosra, én itt éreztem az alko- í tási lehetőségeket, az úttö-1 rőmunka nyomán fakadt si- I kerélményt. Gyökeret ver- 7 tem itt, hiszen tudtam, hogy! az emberek sokat várnak tő- ' lem. 1 S az összefoglaláshoz ada- , lékként idézi negyven szór- * gos alkotó év fordulóit. Érez- * ni, hogy tollforgató ember, j hiszen szemléletes képekben I eleveníti fel a múltat. A fiatal tanító nem elege- } dett meg az iskolai munká- ' val, aggasztotta a huták né- , pének nyomora, kulturális el- J hagyatottsága. Mit se fizettek | érte, mégis analfabéta-tanfo- | lyamot szervezett már 1933-1 ban a három huta népének. * Jöttek a favágók, fáradtan, I munka után a tanterembe, i kilométereket gyalogolva, | akárcsak tanítójuk. Amikor a j felszabadulás után megindult i a dolgozók iskolájának szer- I vezése, Zakupszky László már • járt úton indult. Eredmé- * nyes munkájáról film is kéi 1471. augusztus 25,, szerte I Négy évtized Őrhelyen, a Mátra csúcsán szült, egy ország méltathatta eredményeit. öt mégsem ez vonzotta, hanem az alkotás, a jobbítás szenvedélye. Így lett — ma már kevesen vannak ilyenek — polihisztorrá. Közvetlenül a felszabadulás után — országos szinten is úttörőként —, körzeti iskolát szervezett. 1947-ben napközi otthont és óvodát hozott létre. Bábáskodott a mozi és a művelődési otthon létesítésénél. Kardoskodott, hogy legyen iskolamúzeum, hogy Mátra- szentimre üdülőhellyé váljék, hogy egyre több kedvelője legyen a sisportoak, a turisztikának. Nem nyugodott, amíg helytörténeti szakkör nem alakult, amíg az azóta már országosan ismertté vált népi együttest egybe nem verbuválta. Ott volt a gyöngyösi Mátra Múzeum alakulásánál, szabad idejében tanulmányok, pályamunkák sorát írta, hangsúlyozva a Mátra kultúrtörténeti jelentőségét. Levelezett, agitált, saervezétt, tanított, egyengette volt tanítványainak útját hosszú évek múltán is. Mindezt négy évtizeden át. Nem kell kérdenem, 6 említi, hogy miért is. — Életem legszebb emléke marad, hogy megvalósult egy hajdani álom: nagyközséggé lett Mátraszentámre. 1944-ig a három kis település — ötházhuta, Felsőihu- ta, Fiskálishuta — közigazgatásilag Hasznos anyaközséghez tartozott; születést, hálált, esküvőt itt kellett bejelenteni. Hasznosig az út erdei ösvényeken vezetett: tizenöt kilométer oda és visz- sza. A fiatal igazgató tanfolyamot végzett, anyakönyvvezető lett. — Ezzel még korántsem oldódott meg minden. Harcolni kellett az önálló egyházközségért, azért, hogy az emberek, a három Huta fél- jobbágyi sorsban megrokkant lakói saját földjükben pihenhessenek. Nyomorukat vérlá- zítónak tartottam. Amikor meggyulladtak a zsúptetők, sejtettem, mi történik, tudtam: nem véletlen volt a tűz. Egyetértettem sorstársaimmal, s velük örültem, amikor megtudtam, hogy az Adriai Biztosító Társaság kénytelen-kelletlen, de fizet, mert nem akarta dobra verni azt az elképesztő nyomort, amelyben ezek az emberek éltek. Miattuk, könnyebb életük érdekében sürgettem a község üdülőteleppé fejlesztését. Ma már erre csak az idősebbek emlékeznek, a fiatalok számára csaik kuriózum a zsúptető. Ök is ismerik azonban Zakupszky László társadalmi vb-elnököt, megyei tanácstagot, akihez bármikor fordulhatnak ügyesbajos dolgaikkal. A hangulatos otthonban körös-körül negyven év emlékei. A falakon ügyes festmények, témájuk az ezerarcú Mátra, festette Zakupszky László. Az Íróasztal fiókjaiban tanulmányok, cikkek tömege, szerzőjük a mátra- szentimrei iskolaigazgató. A posta majdhogy naponta érkezik: megannyi levél címzettje a megyei tanácstag Zakupszky László. Az elmúlt hetek során érkeztél! az üdvözlő táviratok, köszöntő levelek. Mindegyikből őszinte kívánság csendül: nyugalmas pihenést, negyven évi alkotómunka után. A jó kívánság szívet melegítő, csakhogy a polihisztor pedagógus nem ismer megnyugvást: — Társadalmi funkcióim továbbra is megtartom, szeretném tanulmányterveimet megvalósítani, s feltétlenül megérni, hogy csak lesz Mát- raszentimrén magaslati gyógykollégium. Tervek, feladatok várják őrhelyén, a Mátra csúcsán. Pécsi István Fordította: Ferencz Győző 26. Marija Szergejevna élvezettel olvasta a verseket, melyek segítettek akaraterejének, lelki keménységének megőrzésében. A gyengeségnek még csak az árnyékát, a kishitűségnek csöppnyi morzsáját sem szabad meglátnia annak, aki számít az ő gyengeségére és kishitűségére, ö nem Vol- konszkaja, nem Zója, de ezek mind a ő nővérei... Orosz nők! Haragudott magára, amiért Lénocska iránti nyugtalansága miatt egy-egy pillanatban nem volt kellően óvatos és körültekintő. — Bizonyos, hogy a lánya nagyon nyugtalankodik maga miatt — mondta a tiszt. — De mi elküldjük az ön levelét Moszkvába. Semmi személyes dolgot nem írhat meg, azt sem, hol van, sem azt, kikkel érinhaezik, semmi részletesség, csupán néhány megnyugtató szó lehet a levélben. Ha akar, írhat... Hogyne akart volna! Ténylegesen ez a tiszt diktálta neki a levelet. Az a lehetőség, hogy hírt adhat magáról, váratlanul érte Marija Szergejevnát és a tiszt mondta ezeket a szavakat: „Ne nyugtalankodj miattam, minden rendbe jön. Tartsd magad ...” De ő maga nem tudta tartani magát! Semmit sem kellett volna írni. Ki tudja, mire lesz jó ez a levél ezeknek a kezében. Lehet, hogy azért kell a kézírása, mert rá akarják bírni valamire Lénocskát... Marija Szergejevna nem tudta felmérni, melyik pillanatban ragadta el a gyengeség... Martja Szergejevna gondolkozott. Nappal van-e, vagy éjszaka? Üjra kinyílt az ajtó... Ismét a tiszti Semmiféle levelet nem ír ő többet... A tiszt belépett és ugyanakkor behúzta maga mögött az ajtót. — Jó napot — köszönt Azt mondja jó napot, de lehet, hogy a valóságban ég- gzakg van, -----m„. i A z angol Silver Ring kórus egri estjéről Az Építők Szakszervezetének Heves megyei bizottsága vendégül látta Egerben az angol Bath város Silver Ring nevű vegyes kórusát. A házigazdák az építők egri vegyes kórusával együtt léptették fel hétfőn este az egri közönség előtt a vendégeket. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy Bath nyolcvanezer lakosú város és a kórus jó benyomást keltő együttes, amely az angol vidéki élet kereteiben szerez híveket a kórusművészet nemes ügyének. Kelvin Thomas karmester szorgalma és lelkesedése, kórusának ez a magyar- országi útja is bizonyság amellett, hogy a közös éneklés nem hasztalan és felesleges képződmény: kitűnő forma és alkalom egy-egy ilyen hangverseny is annak a barátságnak .és lelki ösz- sze tartozásnak a megéléséhez, amely az embereket a közös éneklés, a dallam, a melódia szeretete, élvezete és reprodukciója révéin ösz- szeköti. Az angol kórust szeretettel fogadta az egri közönség, de egyenesen tűzbe jött, amikor Kelvin Thomas karmester előadatta Bárdos Dana-danáját, Kodály Esti dalát és egy hangulatos Karai- feldolgozást. Érdeíkes volt megfigyelni, hogy a magya- rul énekelt magyar művekben — az idegen kiejtés ellenére is — milyen határozottan érvényesült a szöveg és a zenei tartalom. Az is természetesnek tűnt, hogy az angol népdalkincsből mutattak be feldolgozásokat, jó- kedélyű bravúrszámokat, amiknek a hatása éppen újszerűségüknél fogva nem maradhatott el a hallgatóságnál. Repertoárjukból ízlésesen sokszínű csokrot nyújtottak át az egri közönségnek. Feljegyezzük Orlando di Lasso Echo cimű kompozíciójának árnyalt megszólaltatását. Kelvin Thomas érdekes karnagyi egyéniség, műsorának szintjéből és kórusa értékes vonásaiból lehet következtetni arra, hogy ez a karmester huzamosabb idő óta foglalkozik együttesével: minden szólama erőteljesen és átéléssel vesz részt a közös éneklésben. Az Építők egri kórusa ugyancsak változatos programmal lépett fel az estén. Dr. Valentin Kálmán két Hassler-számot, Balázs Árpád Virágim, virágim ... című, technikailag is igen igényes .kompozícióját vezényelte, míg Ocskay György Pitoni-, Mozart-mű veket és Tulikov Beke lesz című indulóját dirigálta. Az Egerben is ritkán hallott vegyes kórus megérdemelt sikert aratott. A közönség bizonyára szívesen hallgatná végig egész estét betöltő, önálló műsorukat is. Virágh Tibor Shakespeare és Illyés egy-egy versét szaval tarol. A hangverseny üde színfoltjaként az angol kórus fiatal lánytagja két rövid zongoradarabot mutatott be. Az angol kórus vendég- szereplése kitűnő szolgálatot tett a kórusmozgalom ügyének: szép példát mutatott lelkesedésből és ügyszeretetből. Uj tanév, újabb megoldások az általános iskolákban (faikas) Az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelésére az új tanévben is újabb megoldásokat alkalmaznak az általános iskolák alsó négy osztályában. Az első osztályba járó tanulók az olvasás, a számtan-mértan, a másodikosok pedig a nyelvtan-helyesírás tanulás során úgynevezett feladatlapokkal dolgoznak majd. Ezek olyan feladatokat tartalmaznak, amelyek alkalmasak a tanult ismeretek gyakorlására, de egyben annak ellenőrzésére is, hogy ezeket mennyire sajátították el. A feladatlapok ajánlott segédeszközök. A tanyasi iskolákban még mindig nagy számban tanul együtt, ugyanabban a tanteremben az alsó négy osztály. Már eddig is több munkafüzetet adtak ki az itt tanuló diákok számára. Az 197l/72-es tanévre a második osztályos tanyai tanulók az olvasás tantárgyhoz kapnak munkafüzetet, amely segíti őket az olvasmányok megértésében, olvasási készségük fejlesztésében. A tervek szerint a következő tanévekben a harmadik, majd a negyedik osztályos tanyai gyerekeknek is kiadják az olvasási munkafüzetet. A szakrendszerű oktatás sajátos megoldásával kísérleteznek több általános iskola harmadik és negyedik osztályában. Ennek lényege az, hogy a párhuzamos osztályok tanítói beosztják maguk között a tantárgyakat, egy anyanyelvi és egy matematikai tantárgy-csoportot alakítanak ki. Egy pedagógus tantárgycsoportját két osztályban tanítja. A tanulók ennek eredményeként már a harmadik osztálytól — fokozatosan — hozzászoknak a több pedagógushoz. Mindez hozzájárulhat az alsó és felsőtagozat közötti törésmentes átmenethez. A tanítók viszont — mivel kevesebb tárgyat kell oktatniuk, jobban elmélyedhetnek e néhány tárgy tanításában. Az elmúlt két év kísérletei — 8 tapasztalatok szerint — biztató eredménnyel zárultak: a kísérleti osztályoknak általában kedvezőbbek voltak a tanulmányi eredményei. Fogott egy széket és leült az asztal mellé. — Beszélgessünk — ajánlotta. De hát miről beszélgessenek, ha ez a nő nem akar beszélgetni. Börtönbe zárták és ő maga is tudja, hogy ez nem tréfa, érti, mit akarnak tőle, s mindezek után verseiket olvas! — Nem akar reggelizni? — kérdezte hirtelen Marija Szergejevna. — Már megebédeltem — csúszott kí a tiszt száján, váratlanul érte ez a kérdés. — Akkor hát bocsásson meg... Maga elé húzta a kávéscsészét, ivott néhány kortyot ... — Hallgatom — mondta. Hallani akar... Annál jobb! — gondolta a tiszt — írjon tele néhány papírlapot. Hármat, kettőt, vagy akár csak egyet. Nem tudom mennyit. Az alapképletet, s ennek ellenében ... — S ha én összeírok minden zagyvaságot, számok halmazát? — Amit ön leír, azt a mi tudósaink elemzik majd. Ha valamelyest segíti őket, előbbre mehet ennek a feladatnak a megoldása, ön pedig kapni fog ... — De meddig? — Amíg Violet és az ön készséges szolgájának társaságában lesz. — Miért, ki az én készséges szolgám? Marija Szergejevnának úgy tűnt. hogy partnere habozott. Ha ez a nő valamikor is szabadlábra kerül, nem akarta, hogy tudja a nevét. Aztán azt gondolta: vagy! beleegyezik az akaratába, vagy pedig felmerül, hogy egyáltalán életben maradjon-e, hiszen semmi esetre sem szabad már szabadon bocsátani. Semmit sem kockáztat tehát... — raaroerry őrnagy, szoi------------r g ála tj ára — nevezte meg magát. — Most már tudni fogom — mondta Marija Szergejevna és megismételte: — Harberry őrnagy. Jól megjegyzem a nevét. — Mi még meg fogunk barátkozni egymással — Ígérte Harberry. — Hálás lesz nekem. — Azért, hogy elraboltak? — Azért az életért, amely a jövőben magára vár. — Tudja, hogy milyen élet vár rám a jövőben? Harberry kényelmesebben helyezkedett el, elővett egy csomag cigarettát és rágyújtott. — Mindjárt lefestem önnek ... Marija Szergejevna ugyancsak kényelmesebben ült az ágy rózsaszínű pehelyköny- nyű takaróján, mely olyan bolyhos, könnyű volt, amilyent eddig még nem is látott. — Nem lenne jobb, ha én magam mondanám el, milyen élet áll előttem? — mondta Marija Szergejevna. — El tudom képzelni — Lehet, hogy egy intézetet adnak nekem, speciálisan1 berendezett tudományos intézetet, amelyben minden a rendelkezésemre áll. Nem így van, őrnagy úr? — Ö, igen! — erősítette meg Harberry. — És nemcsak intézetet. — Mégiscsak a tudományok doktora vagyok, professzor, mégpedig nem is közönséges professzor, másként nem raboltak volna el — mondta Marija Szergejevna. — Tehát kapok egy intézetet. Magától értetődik, hogy lesz egy kocsim is. El is képzeltem már az autót. Voltam az amerikai kiállításon. Egyedülálló — ez tetszett meg nekem a maguk autóiban. Szóval, egy hatalmas, luxuskocsi... — Kettő — mondta Harberry —, sőt három is. — Legyen csak kettő — egyezett bele Marija Szergejevna. — Három ez már túl sok. Két modem, komfortos kocsi. Nem nagyon válogatok bennük, de mondjuk tejszínű karosszéria, világos-sárga bőrhuzatú ülésekkel. Beljebb ült az ágyon, mintha már a kocsiban lenne és kényelmesen elhelyezkedett volna benne. — Szóval két autó. A város határában valahol egy szép családi ház. öt hálószobával, három fogadószobával, ebédlővel, két verandával, kettő... nem, három fürdőszobával. Virágoskert. Színes televízió. Ha lehet, légkondicionáló berendezés... — Nemcsak lehetséges, ha. nem mindez a magáé lesz — mondta Harberry. — Mi nem sajnáljuk a pénzt a kiváló tudósoktól. — Kitűnő — mondta Marija Szergejevna. — Tehát légkondicionáló berendezés. Ezenkívül jókora fizetést kapok. Könyveimet a legnagyobb kiadók jelentetik meg, s többet fizetnek értük, mint a többi tudósnak. A legnagyobb sikert azonban nem matematikai könyveimmel érem el. Más könyvet írok ... Szociális témáról. Valamit arról, hogy. Nos, mondjuk arról, hogy „Miért szöktem meg Szovjet- Oroszországból”. Vagy: „A tudomány sorompói a vasfüggönyön túl”... — Ha mindezt megcsinálja. meggazdagszik — mondta Harberry. — Még olyan embert is találunk, aki maga helyett megírja' ezeket * könyveket. írántottat ■
