Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-23 / 197. szám

RtfUi# KOSSUTH 8.15 Nóták. 9.02 A 22-es csapdája. 9.30 A bét zenemüve. Vivaldi: A négy évszab. 10.05 Szimfonikus zene. U-00 Abilióva] a Capart vadonában. Ifjúsági r.-játék. 11.25 Schumann-müvek. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczenei koktél. 13.15 Népi zene. 1.3.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Édes anyanyelvűnk. 14.05 A román kultúra hete. 14.24 Fúvószene. 14.36 Prokofjev: Péter és a farkas. 16.15 Szirmai Márta énekel, 15.23 Liszt-művek.' 15.31 Kalus, az ördög. Rádiójáték. 17.20 Népi zene. 11.45 A Mars talányai. 18.00 Húszas stúdió. 19.30 Versek. 19.35 Dzsesszest. 22.20 Brahms: A-dúr szerenád. 23.55 Merre tart a filmművészet? 23.10 Verbunkosok. 040 Operafelvételek. PETŐFI 2.08 Zenekari muzsika. 9.00 Ezeregy .délelőtt. 12.00 Francia gyermekdalok. 12.10 Operarészletek, 12.45 Riport. 13.03 Bartók-zongoraművek, Kettőtől — hatig ... Kívánságműsor. 12.10 A szívbetegek Mekkája, Balatonfüred. 18.30 Legkedvesebb hőseim. 19.30 Évszakok és táncdalok. 20.28 A román kultúra hete. Rádiöszlnház. 21.25 Holnap közvetítjük .«á 21.40 Népi muzsika. 21.50 A hét zeneműve. 22.20 Fall: Pompadour. Részletek. 23.15 Szimfonikus zene. POZSONYI 82.00 és 21.90 Tv-hlradó. 19.30 Nők az ellenállási harc­ban. Dok.-film. 20.30 Tv-játék. 22.10 A labdarúgás híred. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) • Fél 4 órakor Gábor diák Romantikus, színes, zenés magyar film. Fél 6 és este 8 órakor Darling Lily Színes, kétrészes, zenés amerikai film. (Dupla helyárakj EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 6 és fél 8 órakor Az elhagyott házban Szerelem és gyújtogatás. Jugoszláv film. EGRI KERT Este fél 8 érakor My Fair Lady színes, kétrészes amerikai film. (Dupla helyárak.) GYÖNGYÖSI PUSKIN Nincs jobb a rossz időnél GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A félszemű seriff HATVANI VÖRÖS CSILLAG Diploma előtt HATVANI KOSSUTH A szent bűnös HEVES Zabrlskie Point FÜZESABONY Lány a pisztollyal pétervAsAra Hogyan robbantottam ki a II. világháborút I—II. rész. iQllÜlMl (ÜGYELET f Egerben? TO órától kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Te­lefon: 11-10.) Rendelés gyerme­kek részére is. Gyöngyösön: 19 órától kedd reggel 7 óráig, a Jókai utca 41 szám alatti rendelőben. (Te­lefon: 17-27.) Olvass® a Gólya Lajos, Poroszló: Panaszát kivizsgáljuk, sa kivizsgálás eredményét kö­zöljük levélben. Bizonyára nem egyedi esetről van szó. Kérjük a kivizsgálás befeje­zéséig szíves türelmét. Tóth Imréné, Gyöngyös: Valóban szép és említésre méltó, hogy azok, akik ma­guk is gyámolításra szorul­nak, segíteni igyekeznek. A vietnami takarók készítésé­ről szóló levelet lapunkban közöltük is. H. Dezső, Hort: Kérjük, szíveskedjenek ki­egészíteni az adatokat azzal, volt-e érvényes életbiztosí­tás, s ha igen, próbálták-e már érvényesíteni követelé­süket? Végleges választ en­nek az adatnak a birtoká­ban tudunk adni. M. Károly, Eger: Engedélyt arra, hogy nagykorúsága előtt jogosít­ványt kaphasson, a rendőr­ségen kell kérnie. Ha taná­csot adhatunk — mi nem ajánljuk, sokkal több a ta- nulnivalója egyelőre, sem­hogy alaposan elsajátíthassa a KRESZ szabályait. Éne­kül pedig veszélyes vállal­kozás a motorozás. Kérésé­vel közvetlenül a BM-hez forduljon. Svercsek Imréné, Eger: Már kérése idején is tájé­koztattuk, hosszú időbe ke­rül, amíg sikerül felkutatni azokat a szovjet katonákat, akik a háború idején Itt jártak. Ami a fényképet il­leti, javasoljuk, forduljon kérésével közvetlenül az „Asszonyok Lapja” szerkesz­tőségéhez. Nagy István, NagyréAe: Panaszát a büfét üzemel­tető Panoráma Vendéglátó­ipari Vállalat illetékeseihez továbbítottuk. Kérjük szí­ves türelmét. Sz. János, Eger: Adót minden hasonló in­gatlan után fizetni kell, amíg az létezik. Nem tudjuk, mi­lyen állapotban van a ház, s milyen címen szeretne fel­mentést kérni. Ehhez a hely ismeretére, bővebb adatokra és címre lenne szükségünk. Képek halványítása Több alkalommal említet­tük már, hogy a vörösvér- lúgsónak milyen fontos sze­repe van a kidolgozási mun­kák egyes fázisainál. Szól­tunk arról, hogy a túlfedett negatívokat legyengíthetjük vele. Vagy felhasználhatjuk pl. a film egyes túlfedett ré­szeinek gyengítésére, amikor is ecsettel visszük a megfe­lelő töménységű oldatot a film kérdéses részeire. Az eddigieknél is fontod sabb szerepe van azonban a vörösvérlúgsónafc a pozitív képék utókezelése szempont­jából. Utókezelés nélkül nincs művészi hatású kép — mondja a fotoközmondás, és ez nemcsak a kimondottan művészi céllal készült fény­képekre vonatkozik. Sok esetben az emléltóképek egy részénél is gondolnunk kell a szebb kivitelre. Nézzük hát azokat a leg­gyakoribb eseteket, amikor javítanunk kell a kép minő­ségén. Előfordul, hogy nagyítás­nál nem tudjuk a legmeg­felelőbb fokozatú papírt használni. Vagy azért, mert elfogyott és nem kapható, vagy mert nem is találunk fil­münk; gradációjának jól meg­felelő nagyítópapírt. És még az előhívó összetételének, tö­ménységének, hőmérsékleté­nek változtatásával sem tu­dunk megfelelő brillanciájú képet készíteni. De előfordul az is, hogy túlexponáltuk a képet és az előhívóban a kelleténél gyor­sabban jönnek elő az egyes árnyalatok, mint kellene. Feltétlenül benne kell hagy­nunk az ilyen képet az elő­hívóban az előírt idő mini­mális mértékéig még akkor is, ha a világosabb tónusok fátyolt kapnak és az egész kép túl hí védik is. Mindkét esetben rossz a kép brülanciája. Nem elég csillogóak a csúcsfények és az egész kép fátyolos, illet­ve túl sötét, vagyis élvezhe­tetlen. Könnyen segíthetünk eze­ken a hibákon, ha egy ide­ig vörösvérlúgsós oldatban áztatjuk a képet, majd utá­na tiszta vízben kimossuk. A vörösvérlúgsó ugyanis gyorsan halványítja a kép világosabb részeit, aminek következtében a fátyol éltű­nik, a túlsötét kép világo­sabbá válik és erősen javul a kép brillanciája. Arra kell csak vigyáznunk; hogy ne dolgozzék túl gyorsan az ol­dat, mert különben nincs időnk figyelemmel kísérni a halványodás mértékét. Az nem baj, ha idő előtt meg­szakítottuk a halványítás menetét, mert a művelet mindaddig ismételhető, amíg a kellő eredményt el nem értük. A fixíroldatból kivett po­zitív kép egy-fcét perces öb­lítés után már áttehető a vörösvérlúgsós oldatba, de utána alapos mosás nélkü­lözhetetlen. Körmendi Károly Nagyvái adtól Konstancáig Romániai riportúton 4. ErdélylH'n^ ^kelyföidön Az egyetlen, még meglevő székelykapu Csíkkozmáson, Dobos Abrahámék tulajdona. Az új kerítésre és kapura már náluk is ott a kő, s a többi anyag, de kegyeletből újra és újra meghosszabbítják az immár nevezetes kapu életét. Azt mondják, a székelyek neheztelnek érte, hogy ami­kor magyarországi látogató érkezik Romániába, az er­délyi nagyvárosokat, Kolozs­várt, Temesvárt, Brassót, s még néhány nevezetesebb helyet felkeresnek. Székely­földre azonban kevés láto­gató jut el. Pótolandó tehát a mulasztást, irány Brassó­tól északra a Székelyföld, korábban Csík, Udvarhely- szók és Háromszék, — jelen­leg Kovászna és Hargita me­gyék. Utitársam, aki a régi rendszerben kerek négy esz­tendőt dolgozott az akkori Háromszék, ma Kovászna megye székhelyén, Sepsi- szentgyörgyön, sehogy sem tud tájékozódni. Tulajdon­képpen — a térkép szerint — már közelednie kellene a városnak, — szerinte azonban teljesen ismeretlen helyen járunk, valami nagy ipartelep közelében. Aztán kiderül, hogy mégis Sepsi- szentgyörgyön vagyunk, csakhát ez egészen más vá­ros már. Textilkombinátja, cigarettagyára, bútorgyára, építőanyaggyára, 514 ágyas kórháza, líceuma, stb. van. A megye lakóinak száma 1909-ben 180 694 volt, s eb­ből 09 413 városi lakos. Ipa­rának zömét az élelmiszer- ipar és a fafeldolgozás teszi ki, s jelentős még a textil­ipar. Mezőgazdaságában az állami szektorhoz 11652 hektár, a termelőszövetke­zetekhez 136 283 hektár, ma­14 659 hektár földterület tar­tozik. Az iskolák közül 42- ben román, 117-ben magyar nyelven folyik az oktatás, s ezek az iskolák több mint húszezer magyarajkú tanuló képzését biztosítják. A székel ység múltjáról sokat elárul a sepsiszent­györgyi székely múzeum, no­ha értékeinek nagyabb ré­sze a második világháború során elpusztult A lakóház, a berendezési tárgyak azon­ban jól jellemzik a székely ember ötletgazdagságát, ügyességét Megmaradt a Gábor Áron halálát ábrázo­ló festmény. Abban a helyi­ségben található, ahol az 1848/49-as szabadságharc több becses ereklyéjét is őr­zik, így Bem tábornok egyes hadifelszerelési tárgyait, s a kufsteini tömlődben készített rendkívüli kifejező erejű fa- ragványokat. A fő falról Kos­suth, Petőfi, Balcescu, Bem, Teleki, Cesar BoRiak arcké­pe tekint alá, azoké, akik tudták, mi a Kárpát meden­ce és a Balkán népeinek igazi érdeke. Nagy kár, hogy a feliratok többsége nem magyar nyelvű, holott első­sorban a magyarság történem téhez kapcsolódnak, s a kör­nyék lakosságának is túlnyo­mó többsége magyar. A múzeumra, a meglévő értékek ápolására és újab­bak felkutatására egyébként különösen az utóbbi időben tekintélyes összegeket fordít a román állam. S néhány do­loggal sietni is kell, mert a gyorsan változó élet megelő­zi a muzeológusokat Ahol például egy évtized alatt mintegy 10 százalékkal nő az iparban foglalkoztatottak száma, ott már lényegesen kevesebb a ház körüli fúrás, faragás. Történetesen szé­kely-kapuért is jó messzire kell már menni, ha valaki nem elégszik meg a múze­umban látottal. Az új há­zakhoz másféle kapu dukál Itt látható egyébként a leg­több régi kopjafa is, ame­lyeken azonban lényegesen kevesebb fura feliratot lehet látni, mint amennyi az anekdotákban szerepel. Leg­feljebb az késztet mosolyra, hogy az elválasztás szabá­lyaival mennyire nem bíbe­lődtek. Ha például az 1895 nem fért el egy sorban, a végéről az 5-öt egyszerűen átvitték a következő sorba. Dr. Székely Zoltán, a mú­zeum igazgatója segítőkészen azon töri a fejét, hogy me­lyik falut jelölje meg szá­munkra amolyan „érintet­len” székely vidékként. Vé­gül a Hargita megyében lé­vő Csikkozmás mellett ma­radunk. Az 15 CM) lakosú kis faluban Kelemen Béla nyug­díjas tanító vállalkozik az idegenvezetésre. Ismeri a község minden lakóját, min­den szegletét, ötvenegy évig oktatta betűvetésre a koz- másiakat. Fia, Kelemen Ist­ván szintén pedagógus, a szomszéd községben, Lázár­falván tanít. De tudják a községre jellemző számokat nem értelmiségi foglalkozá­súak is. Az például Máté Ferencéknél derül ki, hogy a néphatalom éveiben több mint húszán végeztek egye. temet a faluból, s jelenleg is többen járnak különböző felsőfokú intézményekbe. A faluban termelőszövet­kezet működiit, de nagyon sokan eljárnak különböző iparvidékekre, különösen a közeli Csíkszeredára. Azt azért fájlalják, hogy sok fia­tal mond búcsút a község­nek, de amikor az egyetlen székely kaput keressük Béla bácsival, s egy patak miatt csaknem meg keU kerülnünk a falut, hogy a másik utca­sorra mehessünk (mert nem akadt, aki itt-ott egy pallót keresztbe tett volna a vizen), az öreg tanító is úgy nyilat­kozik: „Bizony a gyerekek többet kívánnak, ami az öregeknek mérföldköves vál­tozás, nekik az már kevés! A tanítás egyébként ma­gyar nyelven folyik az álta­lános iskolában, valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanulhatják a gyerekek, s napi egy órában tanulnak román nyelvet és irodalmat. A magyar irodalom oktatása során a magyar klasszikuso­kat, s a romániai magyar írók. költők munkásságát is tanítják. A tv-ben nagyon várják a heti két alkalom­mal jelentkező magyar nyel­vű adást, s nagyon-nagyon szűknek bizonyul a mozi, amikor magyar filmet ját­szanak. Ha jó a film, s más nemzetiségűeknek is tetszik, nagyon büszkék rá. S ezzel kapcsolatos egy Brassóban, az ottani dalfesztivállal kap­csolatban elhangzott meg­jegyzés: Sajnos, mondták, nekik nincs szerencséjük a Magyarországról érkezett énekesekkel. Nagy izgalom­mal mennek a fesztiválra, olyan szívesen tapsolnának a magyar szereplő sikerének, s ezzel szemben mindig be kellett látniuk, hogy igazsá­gos volt a zsűri döntése, PENDLI Ä kerületi Ideggon- dozó Intézet hófehérre festett ajtaján Zoltán lépett ki eléggé meg­viselt állapotban. — Ez a pendlízés a televízió és a rádió között teljesen kikészí­tett —, nyögte pana­szosan. — Tudtommal eddig megbecsült bútorfé. nyezöként dolgoztál. Időközben felcsaptál színésznek? — érdek­lődtem nyájasan. — Dehogy csaptam. Imádom a foglalkozá­somat — felelte mél­tatlankodva. — Akkor mit jelent az. hogy pendlizel a televízió és a rádió között? — kérdeztem. — Elmagyarázom. Csak ne idegeskedj — mondta idegesen, és jóízűen rágcsálni kez­dett egy szevenált. — Arról van szó, hogy az idén januárig egyszerű rádióhallgató voltam. — Januárban azonban komlyabb összeghez jutottam, és ez megpe­csételte a sorsomat... Vettem egy televízió- készüléket. S mint rá­dió- s egyben televí­zió-tulajdonosnak, po­kollá lett az életem. Az ember a rádiónak havi tíz forint előfize­tési díjat fizet, a tele­víziónak ötven forin­tot. így természetes, hogy elsősorban a na­gyobb áldozatba került televízió műsorát nézi. Hétközben a rádió csak napközben jut szó­hoz. Este a televízió előtt ül a család. Am a szombati esték erős megrázkódtatással jár­nak. A televízió és a rádió sokszor egy idő­ben ad kabarérr.üsort! Én imádom a kabarét, és egyikről se szeret­nék lemaradni. — Ez derék dolog — jegyeztem meg kissé elfogultan. — A szombat esté­im így telnek el — folytatta Zoltán. — Az ebédlőben kinyitom a tévét, és a feleségem. mel leülünk a készü­lék elé. A hálószobá­ban kinyitjuk a rádiót és leültetem a kisfiá­mat, hogy ott inspek­ciózzon. A tévében mondjuk Z. Zámori Oszkár slágeregyvele­get ad elő. Ezt öröm­mel nézem, öt perc múlva a fiam szálad és lihegve jelenti: a rádióban most ked­venc komikusom. Bla- hoda Dezső magánszá­mot ad elő. Átrohanok a rádióhoz, mivel a tévében most úgyis Szene Gottfried száj- harmonikázik, akit úgysem szeretek. Hall­gatom a rádiót. Kis idő múlva beszól a fe­leségem: „Gyors visz- sza, a tévében most Glancz Endre jelene­tét játssza Várdai Eleonóra és Árpád Emil!" Átrohanok a tévéhez, mivel a rá­dióban most úgyis Trémai Zsolt aktuális strófákat ad elő, Tró­mait pedig egyáltalán nem kedvelem. Van­nak aztán határesetek. Bélteky Rózsa a rádió­ban sanzonokat ad elő, s ezzel egy időben Jámbor Elvira táncda­lokat énekel. Egyaránt kedvelem Bélteky Ró­zsát és Jámbor Elvi­rát. Nem tudok vá­lasztani a két nő kö­zött. Feldúltan futko­sok egyik szobából a másikba. Egy ilyen szombat este után va­sárnap ki sem tudom pihenni magam — nyögte panaszosan Zol­tán. — Szerencsétlen em­ber. Fogadd együttér­zésemet — mondtam nyájasan. — Köszönöm. Mondd, és arra nincs lehetőség, hogy a rá­dió és a televízió szer­kesztői összeüljenek, hogy egyeztessék a műsorokat? — Lehet, hogy nin­csenek beszélő vi­szonyban — feleltem tétovázva. — Egyébként ma hétköznap van, és így nincs nagy problé­mám. A rádióban „Évelő növényeink termesztése a szikes talajon” címmel tarta­nak előadást, a tele­vízióban pedig egy nyugatnémet álmos­könyvből adnak elő részleteket. így köny- nyű választani. — És melyiket vá­lasztod? — kérdeztem kíváncsian. — Egyiket se. Korán lefekszem — mondta Zoltán boldogan és ha- zaroham aludtmi. Galambos Szilveszter gyengén szerepelt a várva várt versenyző. A népművészetet, a ma­gyar kultúrát egyébként he­lyi erőből is igyekeznek ápolni. Tánccsportjuk van, külön idősekből és fiatalok­ból álló szíj átsző csoportok működnek a faluban, s ha­vonta Csíkszeredáról magyar színtársulat vendégszerepei. A foszt csévá? Volt vala­mi? Történt valami? — így kezdődik az újságíróiskolá talán mindmáig legélvezete­sebb tananyaga, Ruffy Pé­ternek, a riportról szóló ta­nulmánya. A neves szerző pályakezdő korában ezzel ál­lított oda minden reggel a gyár román portásához: Á foszt csévá? Igen, történt — mondhatná az öreg portás. Sok minden történt, s tör­ténhet a dolgozó ember ja­vára, ha végre „Dunának, Oltnak egy a hangja .. Kovács Ferenc Mmkm® L. WH, augusztus htU6 .

Next

/
Oldalképek
Tartalom