Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

Äs igények és ** szolgáltatás Autó- és motorjavítás — gondokkal r Heves megyében is — csakúgy mint az ország más területén — egyre növek­szik a magángépjánnűvek száma. Ez a növekedés a IV. Ötéves terv végéig csak gyorsabb ütemű lesz, s esze­rint kellene növekednie az egész megye területén az autó-, motorjavító szolgál­tatásnak is. „Melléküzemág" a szolgáltatás ... A fogyasztási szövetkeze­tek tevékenységében már nem mai keletű a szolgál­tatás. Több mint egy évtize­de annak, amikor az első szolgáltató boltok megnyíl­tak. a kisebb és nagyobb köz­ségekben, amelyekben ke­rékpárt, mosógépet, lako­dalmas készletet, sertésvá­gáshoz szükséges kellékeket kezdtek kölcsönözni. Ez a tevékenység bővült néhány fogyasztási szövetkezetnél, s ennek eredményeként léte­sülték az első mdniszervizelk, ÁFOR-telepek is. Így példá­ul megyénkben Vámosgy ör­kön, Apcon, Kimámán, Már­kázott, és Ecséden is még ez évben megnyílik a község igényeit kielégítő benzinkút, amely télen fűtőolajjal, nyá- 1 ron pedig az autó-motor ' üzemeléséhez szükséges ben- i zimnel látja el a helyig fo­gyasztókat. Üj kezd&ménye- i zésnek számít a termelőszö- ! vetkezetekben a gépjármű- 1 javítás: Abasárort már el- : kezdték a központi gépjaví- ! tó műhelyben annak a mi- í niszerviznek a kialakításét, I amely a község, sőt a kör- ’ nyező településeik lafcosságá- f nak az ilyen irányú igényeit í is kielégíti majd. Ugyan- 1 csak Abasáron — ahol ala- ' kosság számarányához viszo- ! nyitva a legtöbb gépjármű- ' vet tartanak nyilván a me- f gyében — a községi tanács : is létesít egy gépkocsimosót. '• Amint a megyei tanács gyöngyösi járási hivatalában ' is elmondották, az autó-, motorjavítás, az ezzel kap- : csolatos kisebb, gyorsan el- ! végezhető szolgáltatásokat csakis helyben a legcélsze­rűbb és a leggazdaságosabb megoldani. E feladatokra — amint erre már vannak is kezdeményezések — a fo­gyasztási szövetkezetek, va- lámint a termelőszövetkeze­tek melléküzemágai a leg­alkalmasabbak. Szakmunkás- utánpótlás, munkaerő-csábítás... Az autó-, motor javítás leg­nagyobb bátísai mégis az állami és szövetkezeti szer­viztelepek, hiszen a komo­lyabb hibák kijavítását, ge- neráljavítást a legszaltsze- rű'oben itt tudjá-k elvégezni. Jelentős eredménynek szá­mít, hogy Gyöngyösön az Autó- és Motorkerékpár-ja- vító Szövetkezet, s Egerben pedig az A FIT létrehozott és üzemeltet egy-egy nagyobb kapacitású ■ javítóüzemet. Gyöngyösön 11 millió forin­tos beruházásból még ez év­ben elkészül az eddiginél korszerűbb javítóüzem, amely a tervek szerint újabb 5 millió forintos beruházás­sal alkalmas lesz az új sze* mélygépkocsik kiadására, tá­rolására is. A szövetkezet vezetői el­mondották, hogy az egyik legnagyobb gondot a szak- m u nkás- utánpótlás jelenti. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy évről évre szerződ­tetnek ugyan ipari tanuló­kat, de amikor szakmunkás­sá válnak, „elcsábítják” őket más szövetkezetek, illetve vállalatok. Ezen csak úgy lehetne segíteni, hogy a ta­nulószerződés megkötésekor legalább annyi időre, amed­dig a tanulóidő tart, leszer­ződnének a fiatalok a szö­vetkezethez. Egy-egy tanuló képzése ugyanis tetemes f íöBscsegbe kerül, amelyből I atoto'rf.ldicor ijácáSöö sei ~*rzrzrz-: -aer./, lamennyi, ha a tanulóidő le­járta után is ott maradná­nak a fiatal szakmunkások néhány évig. A jelenlegi kö­rülmények között azok a szövetkezetek, vállalatok és üzemek járnak jól, ame­lyek nem foglalkoznak az iparitanuló-képzéssel, hanem inkább magasabb órabért ígérnek a szakmunkásképző intézetekből kikerülő fiatal szakmunkásoknak. Jelenleg a rendeletek nem teszik le­hetővé, hogy a tanulókat szerződtető vállalatok és szö­vetkezetek csak olyan felté­tellel köthessen tanulószer­ződést, ha a szakmunkás- jelöltek a tanulóidő lejárta után is bizonyos ideig ná­luk dolgoznak. „Megéri a lakossági szolgáltatást bővíteni .. Gyöngyösön az Autó- és Motorkerékpár javító Szövet­kezet főkönyvelője elmondot­ta, hogy a jelenlegi közgaz­dasági szabályozók kifejezet­ten a lakossági szolgáltatá­sok végzésére ösztönzik a szolgáltatási tevékenységet végző vállalatokat, szövetke­zeteket. Airról van szó, ha például az éves fejlesztési alap 300 'ezer forint, ezután 60 százalékos adót keil fi­zetni. Ez a 180 ezer forint tetemes összeg, s csak ügy csökkenthető, ha növekszik az össz-szolgáltatási tevé­kenységen belül a lakossá­gi arány. Ugyanis jelenleg a szövetkezetnél ez 26 szá­zalékot tesz ki, s így ennyi­vel csökken a fejlesztési alap adója. Ha sikerül — amint azt tervezik — az össztevékenységen belül a lakosság részére közvetlenül végzett szolgáltatások ará­nyát ez év végére a jelenle­gi 26 százalékról 50 száza­lékra növelni, akkor — a 300 ezer forintos fejlesztési alapot figyelembe véve —, közel 50 ezer forinttal adóz­na kevesebbet. S ezt az ősz- szeget újabb, a következő év fejlesztéseinél használhatják fel. További kedvezményt jelent az is, hogy ugyan­csak a lakossági szolgálta­tások arányában csökken az eszközlekötési járulék is, s ezzel szintén a következő év fejlesztési alapja növekszik. Közvetve növekszik a ré­szesedési alap is, hiszen ezt a hányadot, amely az esz­közlekötési járulék kedvez­ményéből és az említett adó- kedvezményből tevődik ösz- sze, nem kell a részesedési alapból fejlesztésre fordíta­ni. Következésképp az így megspórolt pénz egy részét közvetlenül nyereségrészese­désként is kifizethetik, más részét pedig felhasználhat­ják szociális, kulturális, s egyéb, a dolgozóikat közvet­lenül érintő alapok bővíté­sére. Érthető tehát a szövet­kezet elnökének és főköny­velőnőjének az az álláspont­ja, hogy megéri a lakossági szolgáltatást bővíteni.^ ★ Ä tapasztalatokat össze­gezve megállapítható, hogy az autó-, motorjavítás bőví­tése kettős feladatot jelent. Egyrészt a kisebb javítások­ra, kocsimosásra szinte va­lamennyi településen meg kell teremteni a feltétele­ket. Erre a községi taná­csok, termelőszövetkezetekés a fogyasztási szövetkezetek hivatottak. Másrészt a na­gyobb szakértelmet igénylő szoláltatások elvégzésére bővíteni és korszerűsíteni kell a nagy szervizeket, s főként meg kell találni a szükséges munkaerő stabili­zálásának legjobb módszereit is. Járható útnak a tanuló­szerződésekkel együtt meg­kötendő hosszabb távú szer­ződések megkötése, s a ru­galmasabb, ösztönzőbb bé­rezési forma látszik. Faludi Sándor Uj székház Poroszlón Tizenegy évvel ezelőtt ala­kult meg Poroszlón a taka­rékszövetkezet, melynek már 1530 tagja van. Az eltelt évek alatt elért fejlődés nem­csak a tagok számának nö­vekedésében, hanem a la­kosság által elhelyezett be­tétek összegének gyarapodá­sában is tapasztalható. A be­tétállomány meghaladja a 7 millió forintot. A lakosság pénzügyeinek kielégítésében is egyre növekszik a szere­pük. A különböző vásárlá­sokhoz, építkezésekhez és a háztáji gazdaságok fejlesz­téséhez évenként több mint 2,5 millió forint kölcsönt a faluban, 480—500 igénylő­nek. A forgalom is mind job­ban növekszik, ezért vált szükségessé az új székház építése. A most megnyitott új székház építésére 450 ezer forintot költöttek, s az min­denben megfelel a követel­ményeknek. Miért növekednek a lakosság kiadásai? Felmérés o fogyasztói árak alakulásáról A KSH és a Statisztikai Kiadóvállalat érdekes össze­állítást bocsátott ki a fo­gyasztói árak változéjsairól. A több éves összesítés sze­rint a fogyasztói árszínvonal 1960. és 1970, között 6 száza­lékkal, ezen belül az utóbbi három évben 3,1 százalékkal nőtt. Hosszú távon a ráfor­dításoknak megfelelő irány­ban fejlődött az árrendszer, vagyis az élelmiszerek és a szolgáltatások átlag árai tíz év alatt számottevően — 9,9, illetve 14,1 százalékkal —, nőttek, míg az iparcikkek ta­valy 1,1—1,6 százalékkal ol­csóbbak voltak, mint 1960- ban. Ez a tendencia azonban csak hosszabb időt figyelem­be véve érvényes, az utóbbi három évben az árváltozások más irányt követtek. A rög­zített és maximált árak ugyanis elsősorban az élel­miszerek drágulását akadá­lyozták, a szabad árformába tartozó iparcikkek viszont ál­talában nem lettek olcsób­bak, sőt drágultak. A harmadik ötéves terv időszakában az árváltozások országos átlaga a megenge­dett keretek között maradt, s a jövedelmek növekedésé­hez képest nem volt számot­tevő. A fogyasztói árszínvo­nal 1966-ban 1,2, 1967-ben ben 0,4 százalékkal nőtt, 1968- ban 0,8 százalékkal csökkent, a következő két évben pe­dig 1,4, illetve 1,3 százalék­kal emelkedett. Ugyanakkor az egy főre jutó reáljövede­lem 1966 óta minden évben mintegy 5—6 százalékkal, 1970-ben, pedig 7 százalékkal javult. A lakosság különböző réte­geit azonban nem egyformán érintették az áremelkedések. A munkások és alkalmazot­tak számára 1966. és 1970. között 5 százalékkal, a pa­rasztság részére pedig más­fél százalékkal drágultak a különféle fogyasztási cikkek és szolgáltatások. Ez a kü­lönbség abból adódik, hogy a parasztság kevesebb olyan cikket vásárol, amelynek az ára emelkedett. 1966-ban 32 —33 százalékkal nőttek a húsárak, öt év alatt jelentő­sen drágultak a zöldségfé­lék. Ugyanakkor egyes cik­kek, például a cukor, a zsír, a tejtermékek, az édesipari lisztesáruk olcsóbbak lettek. A drágább húst és zöldségfé­lét elsősorban a városi la­kosság vásárolja. A gazdaságirányítási rend­szer reformja óta fokozottan az érdeklődés előtérbe került az áralakulás. Az áremelke­dés mértéke nem haladta ugyan meg az évi 1—1,5 szá­zalékot, a fogyasztók mégis nagyobb drágulást vélnek ér­zékelni. Mi ennek az oka? A KSH megállapítása szerint ebben erősen közrejátszott az életszínvonal növekedésé­vel járó, s a valóságos ár­emelésektől független sokfé­le többletkiadás. A sokfajta új háztartási gép, a televízió szükségsze­rűen megnöveli az áramfo­gyasztást, egyre több családot érint a tv-előfizetési díj, a gépek javításával járó kiadá­sok. A növekvő áruválaszték lehetővé teszi, hogy sokkal többen jobb minőségű, tehát drágább árukat vásároljanak, mint azelőtt. Az étölmiszene- ken belül nő a hús- és to­jásfogyasztás stb. Ugyanak­kor a szelesebb áruválaszték, a gazdagabb árukínálat, az igényesebb belföldi és külföl­di áruk megjelenése erősítet­te az úgynevezett kirakat­hatást. Jóllehet a szembeszö­kően drága áruk a forgalom­ban levő termékeknek csu­pán töredkébe, a magas ár azonban általában az árak nagyobbmérvű emelkedésé­nek képzetét keltik mindad­dig, míg az áruk sokfélesé­gét tükröző árak közötti igen jelentős különbségek megszo­kottá nem válnak. Az im­portáruk egy része valóban indokolatlanul volt drága* ezt a vámok, az import forgal­mi adók és az imporáruk ha­zai árképzésének megváltoz­tatásával 1970-től enyhítet­ték. Jogos ellenérzéseket vál­tott ki, hogy a drágább cik­kek megjelenésével egyidejű­leg gyakran elhanyagolták az olcsóbb cikkek gyártását, forgalomba hozását. 1969. vé­ge óta itt is változás tapasz­talható, az olcsóbb áruk kí­nálatát ugyanis most már fo­kozatosan megkövetelik a vál­lalatoktól. A felmérés összefoglalás­ként megállapítja, hogy 1968-ban a megszokottnál lé­nyebesen jobb volt az áruel­látás, 1969-ben a helyzet romlott, a különféle intézke­dések hatására azonban 1970-ben az ellátás nagymér­tékben javult, az áremelke­dések ütemének gyorsulását megakadályozták, mindez nyugodtabb fogyasztói közér­zetet teremtett. Ez a tenden­cia 1971-ben is folytatódik. Az év első negyedében 1,2 százalékkal voltak magasab­bak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban. (MTI) Nincs tárolási gond A termelőszövetkezetek felkészültek a gabonafélék elhelyezéséibe Lassan befejezéséhez kö­zeledik megyénkben is az aratás. Most a legfontosabb feladat, hogy a határból behordott új termény meg­felelő helyre, raktárakba ke­rüljön. A korábbi években nagy értékek mentek tönkre a nem kellői szakértelem­mel végzett betakarítás és tárolás miatt. Azóta válto­zott a helyzet, mindenütt gépesítették a gabonater­mesztést, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a közös Aratnak az e A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos munkatársai most készítik a kísérleti parcellákon termesztett növények adatait. A gyűjtőmunkában és a laboratóriumi feldol­gozásban az egyetem hallgatói is részt vesznek. Képünkön: kalászonként aratnak a kísér- .... ,. leli búzatáblán. rtáilSli-" ’ • - tMÜT tójto ~ Molnár Schi Uv. — KSi gazdaságok a betakarításra. A napokban három terme­lőszövetkezetbe látogattunk, s arra voltunk kíváncsiak, hogyan készültek fel a ga­bonafélék tárolására? Besenyőtelken, a Lenin Termelőszövetkezet irodájá­ban Nagy János főkönyve­lővel a gépesítési nyilván­tartást lapozgatjuk. — Közel százezer forint értékű gépet: gabonarostá­kat és magtisztító gépeket vásároltunk az idén — me­séli a főkönyvelő. — így a tárolásra kerülő szemes termények folyamatos for­gatása, zsákolása. —• Van-e elég tárolótér? — Igen. Három magtár­padlás és három vasvázas szín várja a terményeket. Ezekben a tárolókban ter­mészetesen csak a .vetőmag­nak meghagyott búzát és tavaszi árpát helyezzük el. Ezeket, mintegy ötven-hat- van vagonnal étrostálj ük, a magvakat megtisztítjuk a fölösleges részektől. „ — Mennyi kenyérgabonát értékesítenek ? — Kilencven vagon búza eladására kötöttünk szerző­dést a Heves megyei Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal, s ebből 71 va­gonnal már le is szállítot­tunk a mezőtárkányi ma­lomba. — Jó az idei termés — mondja Máté Elemér, a me- zőszemerei Dózsa Tsz nö­vénytermesztési brigádveze­tője. — Kenyérgabonáiból 15 mázsái vágtak le a gépek holdanként. Nagyon jó a búza hekitolitersúlya, ígymá- zsámkénfi minőségi felárat is kapttmíj éri? £» -értékest téskoe. a határból pótkocsival be­hozott búzát. — Tavaly nagyon nedves volt a gabona, nem győz­tük szárítani, az idén vi­szont olyan száraz, mint a puskapor. Legalább nyolc­van vagon búzát megha­gyunk vetőmagnak, melyet az előkészített tárolókba he­lyezünk el. Ezt a gabonát hagyományosan, cséplőgéppel tisztítjuk meg. — Szükség lesz-e ideigle­nes tárolásra? — Nem. A padlásterek és a gépszínek elegendőnek bi­zonyulnak, több helyütt már új gabona is van raktáron. f — Nálunk befejeződött az aratás. — Ezzel fogadott Czifra Miklós, az andornak- tályai Búzakalász Tsz elnö­ke. — A háromszáz hold- das búzatáblán volt olyan rész, ahol 22 mázsás átlag­termést arattak le a kom­bájnjaink. Azután teher­autók és vontatós pótkocsik folyamatosan szállították az új búzát az egri malomba. Nincs különösebb gond a tárolással, hisz az elnök el­mondása . szerint harminc vagon gabona elhelyezésére alkalmas raktártér áll ren­delkezésre a szövetkezetben. — Nyolc vagon búzavető­magot hagyunk meg az őszi vetésekhez a többi mennyi­ségből pedig néhány mázsát a tagok között osztunk szét részesedésként. Az amdornaktályai aratás végeként már a gatjonaszal- mát gyűjtik be a földekről, több helyütt hántják a tár­lót, és nemsokára a mély­szántást is megkezdik. (mentusz) A brJgSra*eüe3S6S 35 g®S most pillanatnyilag nőtá­ros is egy személyben. — utasítást ad, Oatta qeiarftefe NoMfoSn. Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom