Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
A jurta elől el lehetett látni a végtelenségbe is. A mongol sztyeppe itt már a sivatag köves-homokos világába vész el, a ritka, száraz fű inkább ámulatot okoz — hogyan is bírja itt ki növény — mintsem esztétikai élvezetet. — Szép, ugye? — így a gépkocsivezető és az imént még feszesen zárt mongol arcából, szűk szeméből fehér fogú derű csap ki. — Az. Szép! — mondom, pedig én a szépségnek itt még a csíráját sem vélem felfedezni. Legfeljebb az szép, amilyen sugárzó arccal látja szépnek hazája sivár darabját is mongol sofőrünk. * — Szép? — kérdi moszkvai ismerősöm, amikor március végén, reggel, mínusz tizenkettőt mutat a hőmérő, s öklömnyi hópelyhek hullnak a széles utakra. Szép az ördögöt — mormogom magamban, mert mi lehet szép azon, ha márciusban odafagy az ember füle és nem lát a sűrű hóeséstől. Nézem az arcát. Nem viccből mondta. Neki tetszett, néki nagyon szép, arcán valóságos áhítat, ahogy figyeli a sűrű és valóban megkapóan szép, apró párna hópelyheket. Tényleg: valóban van valami varázsa március tavaszán a kutya kemény telet bámulni. Ha a fagygörcs majd rám is jön. Árnyékban majd negyven fok. Halszag & macskaszag is. Fehéren vakítanak a szűk, sikátomyi utcák házai falán a száradó fehérneműk. Ez nem a „szép”, a „csodálatos” Itália. Ez egy szűk római utca, vagy velencei, avagy bolognai ... Ahonnan nem látni még az i K0KTEQ, Helyik a legszebb ország ? eget sem rendesen. Szép, nagyon szép — vallja az itt lakó olasz. Nem a nyomor szép. Az utcája, a városa, az országa, — amely innen szép neki. Melyik a legszebb ország? Szakmám is, természetem is bejáratott velem sok országot, olyat is, amelyik az útikalauzokban a „legszebb” neveket viseli, olyat is, amely nem, vagy alig szerepel még az útikalauzok oldalain. Jöttem haza hosz- szú évekkel ezelőtt Becsből. A fény, a reklámok, a gépkocsik, a szakadtáig rakott pultok városából. Akkor bizony még sötétecske, sze- gényecske városnak tűnt a magyar főváros Bécshez képest, — hát még a vidék. — Csak más azért itt! — mondtam földre lépve megelégedetten, hogy negyedóra múlva szidjam mindazt, amit csak szidni lehet és érdemes. Ugyanazzal a mozdulattal intett a svéd televízió panoráma-tornyából körbe, Stockholmra mutatva a svéd, múlt amilyen mozdulattal ihtett büszkén körbe szovjet kísérőnk az osztankinói tévétoromy- ból: — Na?! — Itt lógnak még egy fél napot. Mondták az elvtársak, hogy ezt nem szabad csinálnunk. Mi mondtuk, hogy menjenek a fenébe — és megcsókolt a hetednapos, tengeri szél és só marta szakállával inkvizítóri kínokat okozva az a bolgár halász, aki két hete rúgott ki tengerparti vityillójából egy angol társaságot, mert valamelyik azt merte mondani, hogy nem valami szép ez a halászkunyhó, itt a meredek, homokos tengerparton. — Well! Nálunk az ilyet a hatóság lebontja — mondta az egyik, és emiatt' fél napot korgott a gyomruk, de egy falatot nem kaptak enni az orruk előtt sülő friss halakból. — Pedig ronda, tudom én — kuncogott rám egy kis rakijjaszagot halászunk. — De hát, amikor olyan szép nekem! Sokan arra esküsznek, hogy Havanna... Meg Rio de Janeiro. A Sajkáinál nincsen szebb. Es a Semmering! Vagy a Pojána Brassó felett! Budapes. a Duna gyöngye. Petőfi az Alföldre esküdött, s lefitymálta a Kárpátoknak valamennyi vadregényes ormát. Melyik hát a legszebb ország? Én nem tudnék élni a Szahara szélén sem, nemhogy ott vándoroljak a sivatagban. Gondolom, az ott lakó, élő beduin törzsek számára ez a végtelen semmi a végtelen szépséggel azonos. A jég, a hó, az erdők világa az Észak. Rövid, futó nyár, mint egy fellobbanó szerelem és tartós, kemény idők. mint egy hosszú és felbonthatatlan házasság. Sok hűséges ember van, aki esküszik erre a frigyre. A legszebbnek tartja! Megjelenik egyszer, minden bizonnyal meg fog jelenni majd egyszer olyan útikalauz is, amelyben nem a legszebb címért versenyeznek az országok, hanem a legjobbért. „Jöjjön hozzánk! A mi országunk a legjobb ország. Itt az ember ember lehet!” Ha még nekünk korai is lenne már ilyen prospektus adni a szocializmust építő Magyarországról, de azt talán már belenyomtathatnánk egy igazi, szép prospektusba ... „Jöjjenek hozzánk, is. A mi országunkban a tőlünk telhető legjobb szándékkal építünk egy szép és jó és emberországot...” Gondolom, ez is ér annyit, mint teszem azt a fjordok Norvégiában. Ae első szálloda a Mátrában Odafigyel és bizonyít A címben idézett két szóval nagyon gyakran találkozunk. Divaiszóvá váltak, és éppen a gyakori használat miatt nem közvetítenek világos, egyértelmű jelentéstartalmat. A két igealak gyakori és felesleges használatát azért sem tartjuk helyesnek, meri sok jobb és kifejezőbb, egyértelműbb nyelvi formát szorítanak ki beszédünkből, írásainkból. Figyeljük meg az alábbi mondatokat: „Sok mindenre oda kell figyelni, hogy jól sikerüljön az aratás”. — Oda kellett volna figyelni, s nem történt volna meg a 'Keltetőállomás épületének idő előtti meghibásodása”. — „Végül a fiatal csatár már bizonyított". — „A szocialista brigád minden tagja az egész évben bizonyított" stb. Az idézett példákból kitűnik, hogy az odafigyel ige nem a megfigyel, ügyel, észlel, szemmel tart, jelentés- változatokra utal, hanem valójában a következő igealakok, kifejezések helyett vállal nyelvi szerepet: előkészít, jól dolgozik, becsületesen VALAMIKOR VOLT ugyan szálló a Mátrában, de az államosítások után már csak SZOT-beutalókkal lehetett szobát kapni azokban is, mint ahogy a később épített többi üdülőben. Óriási vívmány ez a maga nemében, de a szállodát nem pótolhatta. Tavaly már majdnem létrejött az egyezség — ha jól emlékszem a Hungar Hotels Vállalattal arra, hogy a Kékesen építtetnek egy szállodát. Aztán jött a „természetvédelem” és engem is természetellenességgel vádolt meg, mert a szálloda mellett és nem az állítólagos „nemzeti érdek” — a Kékes „háboríthatatlansága” mellett szóltam, illetve: írtam. ' A szálloda elúszott, a Kékes maradt — védett területnek, ócska kunyhókkal, csúnya síházakkal, a maga semmitmondó csupaszságával, de — természetvédetten. így „elég lett téve” a nemzeti érdekeknek. Állítólag. Szerencsére akadt egy cég, a Gyöngyszöv fogyasztási és értékesítési szövetkezet, amely az ötletet átvette, és egy kicsit lejjebb, Mátrafü- reden megterveztetett egy szállodát. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat pedig közölte, hogy hajlandó is tető alá hozni ezt a létesítményt. A szállodának a helye a Benevár Étterem és a fenyves között levő enyhén lejtős terület. Az épület csatlakozna a fenyveshez. Bejárata az országúitól mintegy húsz méterre esne. Előtte parkolóhely, hangulatos szökőkút. Az ajtó fotocellával működne. Amikor valaki rálép a szőnyegre, a nagy üvegajtó hangtalanul kitárulna. AZ ÉPÜLET JOBB oldalán a parkerdőhöz csatlakozna a presszó kerthelyisége. Két családi szauna helyezkedne el a presszó alatt. Ezt úgy is lehetne üzemeltetni, hogy az egyiket a férfiak, a másikat pedig a nők használhatnák. Folytatódna a fedett fürdőben a szauna. Több mint száz négyzetméternyi alapterületen lenne a fürdő, aminek egyik üvegoldalát szét is lehetne nyitni, tehát a fenyves valósággal beléphetne a fürdőbe —képletesen szólva. Ezen á szinten helyeznék el a játékkaszinót, amelyben automaták is szolgálnák a vendégek szórakoztatását az asztalitenisz és a kártyaszobákon kívül. Csak a szálloda vendégei használhatnák még a telexet, az ajándéküzletet és a Cons um tourist butikját, de kölcsönözhetnének itt szánkókat és sílécetoet tél idején. Kisebb szervizmunkákat és karbantartást vállalna a szálloda saját autójavító műhelye a szállóvendégék gépkocsijain. . Az orvosi rendelő szinten a szálloda szerves része lenne. , Az-étterem három részre lenne bontható. Lehetőséget adna konferenciák tartásara is. Egyszerre kétszáztiz vendéget szolgálhatna ki, a konyha pedig ötszáz adag étel elkészítésére volna alkalmas. Amíg az étterem II. osztályú árakon üzemelne, eddig a borozó I. osztályba tartozna. Speciális ételeket szolgáltatna, amiket a vendégek előtt készítenének el. ötven személyt tudna f°-< gadni. A presszó nappal IL,osztályú árakon kínálná áruválasztékát, éjszaka pedig bárként működne, esetenként műsorral, százhúsz vendégnek nyújtva szórakozást. A szálló első emeletén a vendégek részére kialakítanának egy dring-bárt is a társalgóban. AZ ÖSSZESEN NYOLCVAN kétágyas szobát és a nyolc lakosztályt a szálló négy emeletén helyeznék el. A szintenkénti két lakosztályt úgy is lehetne használni, hogy egy egyágyas és egy kétágyas1 szobának ad- ‘ nák ki. Az összes kétágyas í szobákhoz fürdőszoba is tar-* tozna, az egyágyasokhoz pe- , dig zuhanyzófülke. Bútorza-} tűk a szobáknak egyedi tér- 4 vezésű. Falait fával burkol-* nák. Minden szobához tá-J gas loggia is tartozna, ami-* két fonott bútorokkal ren-., deznének be. $ Három lift szolgálná ai vendégek kényelmét az épü-j leiben. Ezek közül egy a te4, herszállításra lenne fenn-* tartva. ♦ Az építkezés megkezdésé-'! nek tervezett időpontja 1972 # első negyedév, befejezése} pedig a következő év vége.* Vagyis 1974-ben fogadná a* szálloda az első vendégeket} az idény kezdetén. } Már a területfelhasználási*" engedélyt a Gyöngyösi Vá-j rosi Tanács szakigazgatásit szerve megadta. Októberben, leszállítják a részletes terv-« dokumentációt Alagútzsalu- j zatos technolo*’ svai végez- } n*k az építkezést. « összesen 56 millióba kerül j a szálloda, amiből a bérén-* dezésre nyolcmilliót kellene} fordítani. j A feltételes módot nemf véletlenül használtam s mondatokban. Bármennyirí is gyorsan folyik a Vállalkozás előkészítése, mégis bizonytalan a megvalósítása Ugyanis mindennek a kulcsa a megyei szövetkezet szerv választmányának a kezében van. Tizennyolcmilliót kér a Gyöngyszöv a szálloda építkezéséhez. Lényegében a saját pénzét kéri vissza, mivel éppen ennyit key öt év alatt befizetnie . járulékként a saját eszközei után a megyei szövetkezetek közös alapjára. Ezt az alapot nagy egyedi vagy társas beruházások támogatására lehet felhasználni. Vagyis pontosan olyan célra, amilyenre a Gyöngyszöv is kéri. Ha ezt az általa befizetett járulékot nem kapja vissza, a gyöngyösi szövetkezet nem lesz képes a szállodaépítkezés tervét megvalósítani. A MÄTRA ÉS A MÄTRAI szálloda ügye elsősorban a mi ügyünk. Heves megyeieké. Ha mi nem segítünk magunkon, akkor miként várhatjuk másak segítségét? Még nem dőlt el, vajon a Mátra első szállodájának a neve Hotel Bemevár lesz-e, de jó volna a megnyitását a tervezett időpontban megtartani. G. Molnár Ferenc MELYIKET VÁLASSZAM? (Foto: Tóth Gizella) végzi munkáját, fokozott figyelemmel készíti elő a tervet, megtartja és megtartatja a munkafegyelmet stb. A bizonyít ige sem a tanúságot tesz, kimutat, hitelesít, megállapít, állít és igazol megszokott jelentésámyalato- kat fejezi ki az idézett mondatokban, hanem a következő igealakok, nyelvi formák helyét bitorolja: jól játszik, jól szerepel, kiválóan, becsületesen dolgozik, odaadóan végzi feladatát stb. Az elszemélytelemített használati értéket, s a nagyon általános jelentéstartalmat hordozó két igére elsősorban azért hívtuk fel a figyelmet, mert a közlés szabatossága ellen is vétünk azzal, ha feleslegesen élünk velük. Újabban ugyanis elsősorban a nyelvi fegyelem, meglazulásának vagyunk tanúi, s éppen ennek következménye az, hogy egy-egy divatos szó, nyelvi forma kifejezőbb magyar szavak használati helyét és jelentését bitorolja. Az önkényes és gyakori használat azután értelemzavart és fogalmi tisztázatlanságot eredményez. Meg kell tehát válogatnunk a szavakat, a kifejezéseket, és a finomabb értelmi és érzelmi árnyalatokra is ügyelnünk kell, amikor szélesebb érdeklődő közönségnek beszélünk és írunk. Dl. Bakos József Megöltem Kajevácot. Ezzel a két kezemmel fojtottam meg, s amikor hörgött, még bele is rúgtam. Ma sem bánom. Csak azt, hogy nem kettőt rúgtam bele. A dolog úgy történt, hogy tele izgalommal és boldogsággal, büszkeséggel és egy kis félelemmel a szívemben, rohantam a Jó utcán végesteien végig, amikor összeakadtam ezzel a Kajeváccal. — Hová mécc? — kérdezte, de látszott az arcán, hogy nem is érdekelte, hogy hová megyek, mint ahogy az sem, honnan jövök Szokványból megkérdezte. És én mondtam, lihegő izgalomma! mondtam neki. — Űrhajózni! öregem, én vagyok az első olyan ember, aki minden előkészítés nélkül, csak beül egy űrhajóba, mint egy autóba és megy ... Tudod, hová megyek? — Hová mécc? — Túl a naprendszeren. A Kentauri alfájára. Ha igaz, akkor oda vissza 14 fényév ... Ehhez mit szólsz? Állati nagy dolog és izgatott is vagyok, bevallom őszintén. — Hova is mécc? — Mondom. A Kentauri alfájára... — Ja?! — bólintott Kaje- vác, mint aki éppen onnan jött. s ezek után mi sem természetesebb a világon, minthogy - az ember vagy Kis- kuridabasra, vagy a Kenta- ura alfájára utazik. — Kaját azért vigyél magaddal... Szia! —, bökött a homlokához és elindult adóügyei iktatni a bal kettes alagsorba. Én meg a Kentauri alfájára! Tizennégy esztendő. Fény- esztendő. Ennyi telt el! Minden pillanat és minden perc félelmetesen lenyűgöző. Túl voltam téren és időn. Találkoztam lábasfejű emberekkel és emberfejű lábasokkal. Fü- rödtem olyan óceánban, amelynek nem volt vize és láttam narancsszínű napot. Alig bírtunk kikerülni egy hatalmas asteroidát és közeledve a Kentauri alfájához, ehhez a csodálatos bolygóhoz, már én vezettem az űrhajót, úgy megtanultam ezt a szakmát. Es ez az Alfa, hogy ez milyen bolygó. Leírni se tudom. Nem is írom le. Olyan. S aztán onnan vissza. Megint izgalom, félelem, bátorság, győzelem és végül nyugodt landolás a lacházai hazai űrhajóállomáson. S az a fogadtatás, itthon. Es az a fogadtatás, amit én kaptam, mint civil. Lenyűgöző volt. Csodálatos. — Szervusz, Kajevác — lihegtem rá boldogan a Jó utca 4/b előtt, amint éppen loholtam már ássa, ksávee kis földi lakomba. Kajevác valamicskét öregedett talán, de nem sokat, talán ha hatvan esztendőt... — Szervusz — mondtam mosolyogva a lihegéstől és a megelégedettségtől, hogy most és mindent elmondhatok, s hogy irigykedni fog ez az ember... — Szervusz! — Szia! Hová mécc? — Dehogy megyek. Most jöttem meg a Kentauri alfájáról — mondtam és vártam a hatást. — Honnan jöttél meg? — Mondom: a Kentauri alfájáról! — Aha ... Már azt hittem, voltál valahol. Szia! — mondta volna Kajevác a búcsúszót, ha el nem felhősödik a rémisztő dühtől az agyam és ki nem nyúlnak karjaim, hogy megfojtsam ezt az érdektelen lelkű aktakukacot, s hogy ne halljam többé tőle: — Hová mécc? ■ --i) 1911. fUiitxs ib., Hotel Benevár? Költsége 56 millió — Nyolcvan szoba és nyolc lakosztály
