Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Mi történik Kínában így látta a hetet kommentál őrünk, Pálfy Józsefi A világ különböző tájain történteket nem lehet mindig csak európai észjárással megítélni, kizárólag európai szemmel nézni. Az „ahány ház, annyi szokás” — a nemzetközi életben is igaz... _ Rabatban a hét elején a látszatra mit sem adva, a lehető legsommásabb módon végezték ki a július 10-i puccskísérlet vezetőit. Tíz kivégző osztag golyóitól omlott a földre négy tábornok és hat ezredes. A hivatalos közlés — nyilván belső használatra, egyrészt az elrettentést célozva, másrészt a király melletti kiállás jeleként értékelve — sietett hírül adni, hogy a sortűz eldördülte után a kivégzést végignéző tisztek odarohantak a hullákhoz és — leköp- dösték... Az úgynevezett „civilizált világ” elszömyed. Sok hang hallattszik a rövid úton történt kivégzés miatt, a széplelkek szót emelnek az ellen, hogy Marokkó királya nem állította hadbíróság elé a lázadókat, hanem csak úgy, egyszerűen végzett velük... Miért? Vájjon II. Hasszán és hírhedt belügyminisztere, Ufkir tábornok akármilyen hadbírósági komédia végén nem ugyanúgy a falhoz állította volna a monarchia és a monarchia éllen támadt tábornokokat, főtiszteket? Marokkó az arab világ legnyugatibb csücskében — nyugatbarát politikai rendszerben éL Washingtonban és Párizsban felszisszentek a Rabatban történtek láttá- ra-hallatáraa marokkói vérengzés diszkreditálja a velük szövetséges rezsimet! (Nem mintha például Ufkir tábornok eddig is „félelem és gáncs nélküli lovag” hírében állott volna... Még mindenki emlékszik arra, hogy az ő emberei rabolták el 1965. októberében, fényes nappal, Párizs szívéből, a Lipp Étteremnek szinte a küszöbéről a haladó, baloldali politikust, II. Hasszán rendszerének demokratikus ellenfelét, Ben Barkát. A tekintélyes francia hetilap, az Express leleplezése szerint Ben Barkát egy Párizs környéki villába hurcolták. Itt, a titokban Párizsba siető Ufkir tábornok, a marokkói belügyminiszter, saját kezűleg szúrta le, majd — a francia titkosszolgálat egyes embereivel összejátszva — a hullát Orly repülőteréről egy marokkói gép fedélzetén hazacsempészték... 1967-ben a párizsi bíróság Ufkir távollétében megtárgyalta az utóbbi évtized leghajmeresztőbb politikai krimijét és a marokkói belügyminisztert — halálra ítélte!) De Gaulle Franciaországa még nem bocsátott meg Ufkir Marokkójának. A táBelga törvényjavaslat A belga képviselőház közvetlenül a törvényhozás nyári szünete előtt elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely kulturális autonómiát biztosít a flamand és a vallon nyelvterületnek, s ezzel elhárultak a viharfelhők Gaston Eyskens kormányfő és miniszterei feje fölül. A tervezetet a szenátus már előzőleg jóváhagyta. A szavazatok megoszlása a képviselő- házban: 155 igen, 21 elutasító voks és 25 tartózkodás. A törvényjavaslat értelmében flamand, illetve vallon képviselőkből kulturális tanácsot állítanak majd fel mindkét nyelvterületen. A tanácsokat törvényhozási joggal ruházták fel a „kulturális ügyeknek” minősítése kérdésében. (MTI) © Mln július 18., vasárnap ÜTíMfi AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA? HÉTFŐ: Elutazott Budapesttől Mahmud Riad, az EAX fcOttlgy____ minisztere K Hít iP: Rabatban kivégezték a katonai lázadás tíz vezetőjét SZERDA: Jordániában a király csapatai megtámadták a palesztin gerillákat CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-koníerencián az amerikai küldöttség tartózkodott az állásfoglalástól a DIFK béketervével kapcsolatban PÉNTEK: Nixon elnök bejelentette, hogy 1972 tavaszán Pekingbe látogat SZOMBAT: Kirchschläger osztrák külügyminiszter befejezte római tárgyalásait bornok-elnöík halála után gyorsan feledni tudták a Ben Barka-botrányt. Marokkó ugyanis több szempontból fontos Franciaországnak. A párizsi „mediterrán érdekövezetben” fekszik. Itt él a legtöbb francia telepes, kereskedő, — az egykori gyarmatosítók hátvédhada. A marokkói bányák tetemes része a francia tőkéseknek hajt hasznot S ami Párizs számára szintén létkérdés: ha nem a francia befolyás érvényesül itt, akkor megjelenik az amerikai! A hét másik nagy szenzációját Nixon, amerikai elnök szolgáltatta, amikor a „kaliforniai Fehér Házban”, azaz San Clemente-i nyaralójában rövid nyilatkozatot tett, s közölte, hogy pekingi meghívást fogadott el! A kínai meghívófél gondolkozását csakúgy, mint az amerikai meghívott logikáját európai aggyal aligha tudjuk követni. Egyfelől az utolsó évtized pekingi politikájának sajátos elemeit kell számbavennünk, másfelől' az amerikai szokások-erköl- csök ismeretében kell végiggondolnunk, ami történt, történik és történni fog. Kínai népmesék furfangos fordulataira, látványos leleményére éppúgy utalhatok, mint a politikai prakticiz- mus primitív elemeire, — ezek együtt adhatják a pekingi meghívás magyarázatát. A kínai vezetők váratlan lépése szinte gyökeres szakítást jelent oddig hirdetett elveikkel. Mindenesetre érdekes lesz annak megfigyelése, hogyan fogja a meglepetésszerű változást a kínai propaganda megmagyarázni a hazai közvéleménynek és az amerikai imperiaSssmtts eHeo ÉüaÖo ««Efa? né— **>“ a uejelentés lényegét és következményeit illeti: az államközi kapcsolatok normalizálására irányuló törekvéseket csak üdvözölni lehet, mint a békés rendezésre irányuló szándékot, ennél többet mondani azonban pillanatnyilag csak jóslás lenne. A fejlemények világíthatják meg. milyen célok szolgálatába állítják majd ezt a látványos fordulatot, Peking és Washington közeledését, és milyen függő kérdéseket old meg ez a közeledés és milyen áron? Minden, kivétel nélkül, minden ettől függ! Hangsúlyozni nem szükséges, hogy a bejelentésnek, a kínai—amerikai politikában bekövetkezett fordulatnak rengeteg újabb és régi vonatkozása van. A kérdés rendkivül bonyolult és a kényes problémák egész sorát veti fel. Például: mit jelent ez, az indokínai rendezés szempontjából változik-e Washington magatartása Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban? A Washington felé tett kínai lépést követi-e a szovjet kapcsolatok javítására irányuló pekingi törekvés ,vagy továbbra is szovjet ellenes marad Kína magatartása? A kérdőjelek erdeje sorakozik a pekingi és washingtoni bejelentés mögött. Csak a jövő adhat választ azokra a kérdésekre, amit a a történtek felvetnek. képtővfrönkon érkezett A párizsi utcán. Párizsban is nagy figyelmet keltett a Nixon kínai látogatásáról szóló hír. Képünkön: a France Soir hatalmas főcímét böngészi két olvasó. (Telefoto — AP—MTI—KS) A pekingi meghívás visszhangja A szombati szófiai lapok kommentálják Nixon amerikai elnök pekingi meghívását. A BTA kommentárja — amelyet „csupán a kapcsolatok normalizálásáa?” — címmel közölnek a lapok — a többi között felhívja a figyelmet azokra .A kamre- génybe illő” körülményekre, amelyek között Kissingemék a meghívást előkészítő pekingi látogatása lezajlott. S miközben az amerikai elnök tanácsadója megbeszéléseit folytatta Csou En-Lajjal, ,A kínai vezetés megtagadta a vízumot azoktól a francia kommunista képviselőktől, akik a francia parlamenti küldöttség tagjaiként látogattak volna Kínába”. A Nixon-látogatásról létrejött megegyezést minősítve a bolgár sajtó hangsúlyozza, hogy az „egyrészt az Egyesült Államok céltudatos antikommunista politikájának megnyilvánulása, amelynek alapvető tartalma a szocialista közösség, s mindenekelőtt a Szovjetunió ellen irányuló agresszivitás. Másrészt ez a kínai vezetők szovjetellenességének a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, a szocialista országok sorait megosztani akaró politikájának, az antiimperialista front gyengítését célzó kísérleteinek a megnyilvánulása”. NEW YORK: A pénteki amerikai lapok általában üdvözlök Nixon elnök elhatározását, hogy ellátogat a Kínai Népköztársaságba. A látogatás ténye a kommentárok többségét optimizmussal tölti él a vietnami háború befejezését illetően. A New York Times azt írja, hogy Nixon bejelentése „radikális javulást hozott a nemzetközi politikai légkörben és azt a reményt ébresztette az emberekben, hogy a béke ügye Vietnamban és általában mindenütt, hamarosan nagyot lendül előre”. A lap hozzáteszi: „a legmagasabb szinten folytatott eszmecsere a feleket kölcsö-' nősen érintő kérdésekben azt jelenti, hogy befejeződött egy több mint két évtizede tartó időszak, amelyet mindkét fél részéről ésszerűtlen merevség jellemzett és a kezdetét jelenti egy olyan időszaknak, amelyre a problémák gyakorlati megközelítése a jellemző ... Mindazonáltal nagyon lényeges, hogy őrizkedjünk a túlzott várakozásoktól — jegyzi meg a New York Times. A Honolulu Star című hawai-i lap megjegyzi, hogy ,A Kínához való közeledés igen megnehezítheti az Egyesült Államoknak első számú Csendes-óceáni szövetségeséhez, Japánhoz fűződő kapcsolatait”. A lapok általában egyetértenek abban, hogy a látogatás belpolitikai szempontból legfontosabb következménye a rá következő tízhó- napos elnökválasztási kampányban lesz mérhető. SAIGON: Thien Hoa, a saigoni rendszerrel szembenálló buddhisták egyik vezér,-egyénisége, Nixon pekingi látogatásáról szólva hangoztatta: „amennyiben a nagyhatalmak egyetértésre jutnak, úgy a vietnami háború veszíthetne intenzitásából és a helyzet világosabbá válhatna”. Duong Van Minh tábornok, Dél-Vietnami ellenzéki politikus a kínai amerikai közeledéssel kapcsolatban azt emelte ki, hogy Vietnam sorsáról magának a vietnami népnek kell dönteni. (MTI) Párbajtőrcsapatunk — világbajnok! Ragyogó magyar győzelemmel fejeződött be a bécsi vívó-világbajnokság. Képünkön: párbajtőrcsapatunk, a győzelmi emelvényen. Balról az ezüstérmes szovjet, jobbról a harmadik helyezett svéd válogatott. > (Telefoto — AP—MTI—KS) HÍRÜGYNÖKSÉGEK ......JELENTIK'........ M OSZKVÁS A Pravda közölte azokat a leveleket, amelyekben a Szojuz 1L űrhajó személyzetének — Georgij Dobro- volszkijnak, Vlagyiszlav Volkovnak és Viktor Paca- jevnek — a hozzátartozói köszönetét mondanak a lap útján azoknak a szervezeteknek, vállalati kollektíváknak, katonai egységeknek, barátoknak és elvtár- saknak, akik osztoztak súlyos gyászukban. ÜJ DELHI: Szvaran Szingh Indiai külügyminiszter a Népi Kamarában kijelentette, hogy komoly figyelmet érdemel a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes Forradalmi Kormányának a vietnami prob- láma békés rendezésére vonatkozó hétpontos javaslata. Az indiai kormány véleménye szerint az indokínai rendezés elengedhetetlen feltétele a külföldi csapatok teljes kivonása Vietnamból és az Egyesült Államoknak kezdeményezést kell tanúsítania e téren. BEIRUTS Libámon és Irán ügy döntött, hogy isimét felveszi a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek 1969-ben szakadtak meg miután Libanon nem volt hajlandó kiadni az iráni sah elleni összeesküvéssel vádolt Bahtier tábornokot. RIO DE JANEIRO: Belő Horizontében bírósági eljárást indítottak 34 pap ellen, amiért állítólag „felforgató tevékenységet” folytattak. A brazil törvények értelmében 30 évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható rájuk, amiért a rendőri önkényt leleplező nyilatkozatot tettek közzé a sajtóban. PÁRIZS: A Ványa bácsi című szovjet film nyerte a spanyolországi San Sebastianban tartott nemzetközi filmfesztivál „Ezüst Kagyló” díját. SAPPORO*. Bányarobbanás történt Japánban, Sapporótól mintegy 90 kilométerre északkeletre. A mentőosztagok eddig 12 bányász holttestét találták, 18-an nem kerültek élő. KAMPALA: Az ugandai diákszövetség most véget ért kongresszusán hozott határozat kimondja, az ugandai diákifjúság „a jövőben is teljes elszántsággal harcol a szocializmus eszméinek győzelméért. A kongresszus részvevői követetik minden bank és biztosítótársaság államosítását. RABAT: II. Hasszán király fogadta L. F. Palamarcsukot, a Szovjetunió marokkói nagykövetét, aki tolmácsolta a királynak Nyikolaj Podgor- nijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsi Elnöksége elnökének mély együttérzését a Marokkóban nemrégiben történt tragikus eseményekké kapcsolatban. Hasszán király köszönetét fejezte ki Podgornij üzenetéért. NEW YORK: Az amerikai szenátus külügyi bizottsága által alakított szakértői csoport beszámolója szerint az amerikai haderő az indokínai agresz- szív háború kirobbanása óta 5 556 100 tonna légibombát, rakétát és tüzérségi lövedéket használt fel Indokínában — kétszer annyit, mint amennyit az egész II. világháború alatt. STOCKHOLM: Palme svéd miniszterelnök szombaton egy beszédében ismét úgy nyilatkozott, hogy Svédország semlegesség! politikájával összeegyeztethetetlen a közös piaci tagság. „Szilárdan kitartunk sem- legességi politikánk mellett, amely nem ébreszthetne bizalmat, ha közös külpolitika kialakítására törekednénk egy katonai szövetség tagjaival, márpedig az EGK-tagság ezzel járna” — mondotta. ___________ Í»TI)