Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

CSfyarepülőtér f „Gólyarepülőtér" nyílt a ■ Kába menti Körmend hatá­rában. Naponta 10—15 gó­lyacsalád fiókái tanulják itt szüleiktől a repülést, és a „madár-KRESZT” ... A ta­pasztalt szülők mintarepü- lései, bemutatói nyitják meg a napi gyakorlatokat s az­tán a másfél hónapos utó­dok mutatják be tudomá­nyukat. Ez egyébként a re- püléstanulás második, ko­molyabb fázisa. A gondos gólyaszülők már a nyár végi nagy útra készítik fel gyer­mekeiket. DIPLOMA ELŐTT Amerikai film Tulajdonképpen szeretnem kellene ezt a filmet. Jó szí­nészek lüktető történetet ját­szanak él, egy amerikai fia­talemberről, egy kívánatos negyvenes szépasszanyról és annak csinos lányáról. A sze­relmi háromszög nem nélkü­lözi az iróniát, helyenként apró fricskát lövell az üzleti WEBER: A BŰVÖS VADASZ (Kedd, 20.50): _________ N SZK operafilm vetítése. Budapesten már régen nem játszották Weber talán legis­mertebb operáját, A bűvös vadászt, most a nyugatnémet filmváltozatát élvezhetik a zeneszerető nézők. A daljá­ték a nagy romantikus ope­rák egyik klasszikus szép példája, s a filmen a Ham­burgi Filharmonikusok ze­nekarának, valamint a Ham­burgi Operaház énekkarának közreműködésével láthatjuk, hallhatjuk. Joachim Hess rendezte a filmet, Leopold Ludvig a karnagy, s az éne­kesek, Arlene Saumdres, Edit Mathias, Tani Blauken- heim, Gottler Flick, Ernst Kozub és Toni Krause. MINDENKI KÖZLEKEDIK (Szerda, 17.30 ft gyarországi szervezetéről szá­mol be és az ifjú zenebarát klubok működéséről. A köz­reműködők olyan művészek, akik valaha e klubokból in­dultak él, mint például a Bartók vonósnégyes azóta vi­lághírnévre szert tett tagjai, vagy Lukács Pál brácsamű­vész, s végül a fiatal Kocsis Zoltán zongoraművész. Az elmúlt évben a BBC által rendezett kórushangverse­nyen első díjat nyert ifjú ze­nebarátok klubjának közpon­ti kórusát Ugrál Gábor ve­zényli, s befejezésül az I. István gimnázium zenekará­nak felléptét említhetnénk meg, amelyet ezúttal is Fe- rencsik János vezényel. TANOD ALFESZTIV At — 1971 (Szombat, 21.05)1 Ezúttal nem előzte meg olyan felfokozott várakozása élet milliomosainak társadal­mára, felvillantva közben a szellem és a tudás válságát is. Mégsem tetszett ez azame­A folytatás azonban a régi amerikai filmek sémája sze­rint készült: Megérkezik az egyetemista lány, a fiú meg­rikai film. Nem, mert indí­tó képsoraival sokkal többet ígér, mint amit a később pergő jelenetek bizonyítanak. A szellemes, jó részletek el­lenére sem lelkesedem ezért a filmért, mert csipkelődő hangvételét feladva szenti­mentális mázzal öntötte nya­kon a történetet, s így akar­ja megfogni a nézők ezneit, sőt millióit. A film alapötletét egy sze­relmi háromszög szolgáltat­ja. Ben, a kedves, de kissé suta luxusfiú, iskoláinak el­végzése után visszatér a minden kényelemmel be­rendezett szülői házba. S bár tudományos szempontból komoly ígéretnek számít, a színpompás estélyen mégsem szereti, de a negyvenes szép­asszony féltékenységében megtiltja a fiatalok házas­ságát. A lányt így más ve­zeti oltár elé, de az utolsó pillanatban megérkezik a fiú, és a többi, és a többi... Mindez már csak jól szitu­ált történet, amelyből hiány­zik minden életszerűség. A film Charles Webb regé­nyéből készült, Mike Nichols rendezésében. Az operatőr — Robert Surtees —, elsősor­ban technikáját vonultatta fel annak érdekéiben, hogy képek és színek elevenségé­vel és ritmusával elkápráz­tassa a nézőt A három fő­szereplő helyenként jó figu­rát formál Bernről, a luxus­ban tébláboló fiatalemberről Elsőként a szomorú statisz­tikát mutatja be a nézőknek: a gyermekbalesetek számá­nak ijesztő növekedését. Egy riport a Heim Pál Gyermek­kórházba is elkalauzolja a nézőket, és nyugodtan mond­hatjuk — elrettentésül —, mivel elborzasztóan nagy számban válnak egész éle­tükre nyomorékká a felelőt­lenül, ellenőrzés nélkül ha­gyott gyerekek. A műsor a teherautó-problémáról is hirt ad. E körben ugyanis — saj­nálatosan —, a vállalatok azt tekintik gazdaságosnak, ha lestrapált teherautóikat száz-százhúszezer forintért felújítják, ahelyett, hogy újat vásárolnának helyettük. Pusztán azért, mert a felújí­tás is más keretből fizetődik, s a beruházás is... A műsor­ban sor kerül a motor- és a traktorbalesetekről, végül pe­dig a forgalmi és közlekedé­si szabályok néhány bizarr változatáról, mint amilyenek például az egymásnak ellent­mondó közlekedési táblák. lányok hálóterme (Szerda, 20.20): Magyarul beszélő francia film. Stanislas—Andaw Stee- man regényéből készült ez asz — elkényeztetett ízlésünknek talán régies —, krimi, amely egy leánynevelő intézetben történt gyilkosság körül fo­rog. Az előkelő intézetben holtan találnak egy kislányt, s ránézésre sem kétséges senki előtt, hogy gyilkosság történt. A nyomozót, Marco-t, Jean Marais alakítja (ma­gyar hangja Üjréti László), a többi szerepeket — Ayme-t Francoise Arnoul (Jobba Ga­bi), Júliát Jean Moreau (Margittay Ági), a kocsmárost Noelro Ruedert (Zenthe Fe­renc). IFJÚ ZENEBARÁTOK (Szombat, 17.15): Zenés riportfilm. A mű­sor a Jeunesse Musical ma­OJÉMmM most sorra kerülő első elő­döntőt, mint az elmúlt évek­ben, de egyben jelentheti azt is, hogy várakozásainkban nem fogunk annyira csalód­ni — mint az elmúlt évek­ben. A fesztivál lebonyolítá­sa nem különbözik lényege­sen az eddig megszokottak­tól, s a magunk részéről csak annyit kívánhatunk a nézőknek —, jó szórakozást Igazgatónak neveztek ki a különösen tehetséges lunáti- kus gyerekek speciális kísér­leti iskolájába. — Szükségünk van az ifjú káderekre, akik nem félnek a veszélytől — közölte velem a művelődési osztály veze­tője —, ezért az ön iskolá­ja részére a legképzettebb pedagógusokat és a legjobb épületeket jelöltük ki. Magá­tól értetődik, hogy ebbe az iskolába rengeteg jelentke­ző lesz. A maga dolga, igaz­gató elvtárs, hogy kiválogas­sa a megfelélő gyerekeket. Személyesen felél érte, hogy csakis holdkóros tanulók nyerjenek felvételt! Már az iskolába menet történt velem valami, ami­nek először semmi jelentősé­get nem tulajdonítottam. Egy jól táplált férfi állított meg, hóna alatt óriási fekete ak­tatáska. Fürkészően pillan­tott rám és megkérdezte: — Ugyebár, ön szerint is jobb az örmény konyak, mint a moldvai? — Szerintem mindegy — válaszoltam gépiesen. szellemét, hanem egyszerű bétoaember-produkcióját ün­nepük nagy lélkesedéssel. Ezek a jelenetek villantják fel ötletesen a tudomány, a szellemi élet válságát. Ked­vesen mulatságosak a követ­kező jelenetek is, amelyekben Mrs. Robinson, a szépasszony avatja be a szerelem gyönyö­reibe a félszeg, s természete­sen kezdő fiatalembert tóttá örömmel az ismeretlen és már futtáiban kiáltotta vissza: — Akkor talán meg­felel az „Ararát”? Az iskola tényleg csodá­latos volt: világos, tágas ter­mék, remekül felszerelt szer­tárak, laboratóriumok, kert, úszómedence... A legrózsásabb hangulat­ban nyitottam be új iro­dámba. Az aktatáskás kövér idegen már bent ült. — „Ararát” nem volt — közölte bűntudatos mosoly- lyal —, kénytelen voltam moldvait venni. Csak azt ne higgye, drága elvtáream, hogy fösvény vagyok! Még válaszolni se tudtam, már ott sorakozott előttem az asztalon egy tucat aranyosan csillogó palack. — Ez mi? — csodálkoztam. — Vegye fel Katyusát! A kislány már nyolcéves, nem tud úszni, a maguk medencé­jében megtanulna. — Először is vigye innen a konyakját. Másodszor: hold- kóros-e a kislány? Szokott-e éjjelente tetőkön, párkányo­kon mászkálni? — Tetőkön? — rémült meg a férfi. — Egyetlen gyerme­kemet, édes véremet, hogy engedném már tetőkön mász­kálni? — Akkor sajnos lehetetlen. — Hogy-hogy lehetetlen? —, visított fel az ismeretlen, — Akkor miért küldött el konyakért? Én tehetek róla, hogy nem volt „Ararát”? Ha kell, a minisztériumba is el­megyek, de nem hagyom, hogy a lányom sorsa derék­ba törjön a maga gasztro­Dustin Hoffman formált jel­lemző portrét, a szépasszonyt Anne Bancroft, lányát Ka­therine Ross alakította. Paul Simon hangulatos da­lai helyenként elandalították a szereplőket, és azt hiszem, a nézőket is. Már természe­tesen csak azokat, akik hagy­ták magukat... Márkusa László — Kínos helyzet! — gon­doltam verejtékezve. — Még csak most neveztek ki igaz­gatónak, az irodámban már­is botrány, az asztalon meg egész üteg palack! — Rendben van — csüg­gedtem eL — Felveszem a lányát, de egy feltétellel: azonnal vigye innen a ko­nyakját. Alig csukódott be az ajtó a fekete aktatáska mögött, mi­kor ismét megjelent valaki, egy szalmakalapos, dagadt alak. — No, ki van itt? — kiál­totta vígan már az ajtóból, és levette szalmakalapját. Ko­pasz feje rózsaszín volt és nedvesien csillogott, mint a kutya nyelve. — Megis­mersz? Nem, nem ismertem meg. A dagadt megkerülte az asztalt, félém hajolt és nyá­las puszit nyomott az arcom­ra: — Most már megismersz? Még mindig nem? Lenkára se emlékszel? Pedig hány­szor volt úgy, hogy te az egyik copfját rángattad, én meg a másikat! Akárhogy erőltettem az eszemet, nem emlékeztem se a copfra, se Lenkára, még kevésbé erre a dagadtra. — Ajaj — kesergett —, hogy megváltoztunk! No mindegy. Hogy rövid legyen: Lenka végül mégis felesé­gül jött hozzám. Van egy fi­unk, Petyka. Nyolcéves már a kis bikfic. No, ideveszed-e pedagógiai szárnyaid alá? — Szokott a tetőkön mász­kálni? — «adeklödtesa óvato­Vlagyimir Nagy ej in: Kivételesen IÍUí július. 17» «gombát mm Remek, remek — nkofc námifli igényei miatti Én — En, kérlek, rendbe hoztam ezt az üzemet. Tudod mi volt itt ezelőtt? Kóceráj. Lógás, hanyatlás, felelőtlenség. Arról nem is beszélek, hogy loptak mint a szarkák. — Gondolom, már úgy érted, hogy voltak, akik .., — Én voltam az, aki rendet csináltam. Nekem kellett erős ököllel az asztalra csapnom. Es azóta van termelés. — Mondd, és a helyettesed, a műszaki gárdád, szóval, akik... — Én értem, kérlek, mire gondolsz. Természetesen ők is csinálják a magukét. Most már. Mert ezelőtt náluk sem volt minden rendben. Hogy úgy mondjam, belőlük is én csináltam embert. Világosan megmondtam nekik: itt vagy az történik, amit én akarok, vagy veszik a munkakönyvét. Sűrűn nyomkodjuk a csikkeket a hamutartóba. Régi is­merősöm Zoltán, évekkel ezelőtt sűrűn összejártunk. Mun­kabírása úgyszólván határtalan, annak idején vasidegzetű embernek tituláltuk. Ha célt látott maga előtt, mint a gőz­henger tort felé. — Értelek, Zoltán. Azt is tudom, nem szereted magad mögött látni a feladatot. De mégis mesélj valamit azokról, akikkel együtt dolgozol! — Én, kérlek, természetesen megbecsülön őket. A biza­lom az viszont megint más dolog. A prémiumból, a része­sedésből ők is kiveszik a részüket. Forint van, nem kíván­koznak el innen. Szóval, jól vagyunk. Dolgoznak. Azt vi­szont egyszer és mindenkorra tudomásul kellett venniük, hogy itt én vagyok a főnök. — Miért? Ezzel is baj volt? Vagy nem elég tekintély­tisztelők? Zoltán kávét hozat. — Anyu! Hozz nekem két kávét. Közben Lidivel is sikerül néhány szót váltani. Mióta a Dunántúlra kerültek, bizony megváltozott. A hajdan szőkecopfos kislányból komoly anyuka lett. Zolika, meg Éviké anyukája. — Jól vannak, Lidiké? — Köszönöm, megixigyunk. Zoltán mint mindig, itt is úgyszólván csak a munkájának él. S . ;zor türelmetlen, ide­ges. De hát nem is csoda. Annyi értetlen emberrel... A két gyerek közben átnyargal a szobán, de Zoltán intésére anyukádtól együtt gyorsan elvonulnak. — És mondd kikkel vagytok úgy meghitt, baráti vi­szonyban? Fanyar mosoly húzódik az arcán, angolos bajusza meg­rándul. — Meghitt barátság? Hol élsz te, édes jó fiam? Vagy nem ismered az embereket? — Értem, Zoltán. De mégis! A főmérnök, a közvetlen hozzád közel állók. Vagy ha más nem, a régiek közül? Jó kávát főzött Lidi. Duplán dobog tőle az ember szíve. — Engem, kérlek, megtanított már az élet. Én megcsö- mőrlöttem a bizalmas barátoktól. De természetesen ez nem jelenti, hogy én nem beszélgetek el a beosztottakkal. Ta­valy még flekként is sütöttünk néhány családdal a Bakony­ban ... Majd a Munka Érdemrend után egy kicsit „összehív_ tam” őket. Tudod, mégis... Ügy láttam, jólesett nekik.. Zoltán kikísért. Utánam is integetett. Sőt utánam is szólt: — Én mindig szívesen látlak.H Szalay István • • • — Szokott a gazfickó. El is vertem szíjjal, úgy nézem, megjött az esze. Most meg a foci érdekli. — Bocsáss meg, de semmit se tehetek. Az iskolába csak holdkórosokat lehet felvenni. — Hagyd a fenébe ezt a bürokráciát! — sértődött meg a dagadt. — Elvégre a bará­tod kér... ! Különben... mindent értek! Most akarsz bosszút állni, hogy Lenka nem téged választott, hanem engem! Ügy látszik, nem hűlt ki a régi szerelem, még mindig őt szereted... Nem tudom, mit szólna a félesé­ged, ha most odatélefonál- nék... Elképzeltem, mit szólna a feleségem. Ezek után bizo­nyára megértik, hogy Pety- kát is fel kellett vennem. — No azért! — mondta nagylelkűen a dagadt és bú­csúzóul ismét cuppanósan megcsókolt. Alig szuszogtam ki ma­gam, amikor felhívott a fe-, leségem: — Édesem, emlékszel Dar- ja Gyeniszovnára? Tudod, az a kis csinos a divatszalonból. Rettentően könyörgött, hogy kérjelek meg téged, hogy a gyerekeit... — Holdkórosak? — kérdez­tem rosszat sejtve. — Ugyan már, mit kép­zelsz? Egyszerűen irtó ked­ves gyerekek. Szenya, Venya, Lonya. Hármas ikrek. — Hármas ikrek —nyöszö­rögtem. — Nem, ne, drágám, ez lehetetlen. — Drá-gám! — feleségem hangjában már távok vihar előszele rezgett — Ha csak egy ici-picit is szeretsz... Mit tehettem? Igen, igen felvettem mind a hármat. Szenyát is, Venyát és Lonyát is. Aztán telefonált még va­laki, aki Mefogyij Mefogyi- jevics néven mutatkozott be. Röviden és szigorúan közöl­te, hogy illetékes helyen már megtárgyalták és eldöntötték, hogy kivételesen fel kell ven. ni a holdkórosok iskolájába Bagrov unokáját — Kinek az unokáját? — A veterán Gagrov uno­káját! Teljes kétségbeesésemben ismét a művelődési osztály vezetőjéhez mentem. — A maga helyében én nem húznék ujjat Mefogyij Mefogyijeviccsel — tanácsol­ta kitérően és alattomosan félrenézett. — Természetesen általában legyen könyörtelen nül következetes, ne kivéte-i lezzen és ne vegyen figye­lembe semmiféle utasítást még az enyémet se. Ezért ez nem is utasítás, hanem tel­jesen személyes kérés: ve-, gye fed az unokaöcsémet. Vaszenkát. Igaz, hogy nem holdkóros, de rendkívül te­hetséges. No, kivételesen! Késő éjjel, amikor már az utolsó üres hely is betelt és az égre felkúszott a zsíros sárga hold, sokáig mászkál­tam az iskola kongó tetején. Vigye el az ördög, legalább egy holdkóros legyen a lu- nátikusok speciális iskolájá­ban. Még ha kivételesen, isi Fordítotté.: .i §L Herma Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom