Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

SZOT-SZOVOSZ megállapodás Nem az elvekre, a gyakor­latra voltam kíváncsi. Mit tettek az Izzóban a pártha­tározat szellemében a nők helyzetének javításáért? Mert ha valahol, itt csak­ugyan fontos kérdés ez, hi­szen a félvezetőgyártásban jóformáin csak nők dolgoz­nak, de a gyár egészében is nagyon 60k a női munka­erő. A szakszervezeti bi­zottságon kezdtem. Megyes István szb-titkár azonnal papírokat keresett elő, kimutatásokat terített az asztalra és már olvasta is az adatokat. Ezek szerint még tavaly, az év utolsó hónapjában hat­vanöt nő részére fizettek ki segélyt Az egygyermekesek kétszáz, a kétgyermekesek ötszáz, a háromgyermekesek pedig hétszáz forintot kap­tak. Az új év első hónapjá­ban viszont a nőbizottság javaslatára ismét anyagi tá­mogatást nyújtottak, még­hozzá 35 személynek közel huszonhétezer forintot ad­ták. Most már a kétgyerme­kes anyák nyoloszáz, a há­romgyermekesek 1400, a négygyermekeeek pedig két­ezer forint egyszeri segély­ben részesülték. A szakszervezet elvileg teljesen egyetértett azzal, hogy a nők helyzetén jó irányban kell változtatni. Ezért sietett is tenni valami hasznosat, amiben minden agitáció nélkül partneroikra talált a pártszervezetben, és a gazdasági vezetésben is, Itt a gyárban tehát nem „harc kérdése” volt a hatá­rozat végrehajtásának meg­kezdése, A nagyobb gondot a „mód* megtalálása okoz­ta. rjf Amikor Krasznai Já­I "“l nosnét, a nőfelelőst kérdeztem meg ugyanebben az ügyben, ő szokatlan mó­don válaszolt: Sokat nem tettünk, ap­ró-cseprő dolgokat sikerült elérni. A szerény megjegyzés ön­kéntelenül kérdőjelet rajzolt ki, de a következő monda­tok máris a helyére tettek mindent. Mert mik is azok a bizonyos apró-cseprő dol­gok? Például olyan „csekély­ség”, hogy az egyedülálló nő­ket éjszakai műszakra már nem osztják be, ha azt ma­guk nem kérik. Néhányan ugyanis szívesen vállalják az éjszakázást, mert a pótlékra szükségük van. Még egy év­vel ezelőtt is több mint százötven nőt érintett az éj­szakai műszak, ma már a harmincat sem éri el a szá­muk. Még arra is ügyeltek, hogy a szolgáltató üzem­részben, ahol nincs megálló, sa a gépelmek, csak har­mincöt éven túli nők dolgoz­zanak. — A közép- és alsóbb szin­tű vezetőkkel volt nézetelté­rés a határozat végrehajtá­sa miatt. Szemléletbeli és gazdasági okok is késztették ezeket a vezetőket az ellen­állásra. Egyik-másikkal há­romszor is beszélnünk kel­lett, hogy meggyőzhessük. Hogyan tudjanak a több gyermekes anyá­kon és az egyedülálló nőkön segíteni? Ez a kérdés még nincs eldöntve. Csak azért jobb besorolást adni valaki­nek, mert a családi körül­ményei mások, mint a többi társánál, aligha valósítható meg. A teljesítmény az nem jószívűség, hanem tény kér­dése. Valószínűleg az állan­dó segély marad eszközként meg. Valamiféle vállalati családipótlék-rendszer fog kialakulni. De ezt még sen­ki sem látja tisztán. A nöbizottság a K1SZ- esekkel, a szocialista brigá­dok tagjaival az anyák napja alkalmából huszonegy köz­ségbe ment ki a vállalati autóbuszokkal, felkerestek 350 gyermekgondozási se­gélyben részesülő anyát, ti­zenöt betegállományban levő nőt, tizenkét nyugdíjast, és mindegyiknek vittek ajándé­kot, a gyerekeknek játékot. Két hetükbe került a csa­ládlátogatás és rengeteg fa-’ #á&águkü3, Volt» ahoi meg­A munkás fogyasztási és lakásszövetkezetekről halottan mondtak köszönetét a figyelmességért, de volt olyan hely is, ahol szinte közönyösen fogadták őket. Ilyenek az emberek, mond­ták vigasztalásul maguk­nak. i ~ Bakator Gyuláné le­”* vélben is köszönetét mondott a gondoskodásért. Jóna Andrásné megnyugod­va várja, hogy két hetet tölthessen el Hévízen, a be­utalóért sem kell fizetnie. Az egyik atkári családot rendszeresen felkeresik az izzások, a gyereknek ruhát vittek, az asszonyt, aki ter­hes volt, majd beteg lett, ápolgatják. gondozzák a la­kást, 6Őt: a hiányos bútorza­tot még ki is pótolják úgy, hogy a szocialista brigádok adnak használt bútort, azo­kat a gyárban az asztalosok felújítják és ezután szállít­ják le Atkárra. Egy másik asszony lakás- helyzetén igyekeznek segí­teni. Mivel a vállalatnak nincs lakása, a városi ta­nács közbenjárását kérték. Ígéretet is kaptak, hogy a kérésüket teljesíti a tanács. A sok jótett hallatán meg­kérdeztem: nem szégyenkez­tek-e néhányan azok közül, akiknek ilyen közvetlen se­gítséget is adnak a munka­társak? Nem érzik úgy eset­leg azok a nehéz helyzetben levők, hogy őket alamizsná­val alázzák meg? Válaszként határozott nemet kaptam; Ha utána- gondolok, van abban valami családias, tehát nem szé­gyenkezésre való, ha a köz­vetlen munkatársak karol­ják fel a rászorulókat. [ _ A segélyezettek kö- I **‘l zül Szalmási János- nét kérdeztem meg. Két gye­rekével nem régóta maradt magára. Most ezernégyszáz forint a keresete. Nagyon meg kell gondolnia minden fillért, hogy mire költse, mert a tizennégy éves lány­nak is tisztán, rendesen kell járnia, a tízéves fiú sem nélkülözhet. Tavaly a tanév kezdetén kért és kapott se­gélyt. Aztán kétszer kapott még, kérés nélkül. Azt mondta, semmi pana­sza nem lehet, mert úgy ér­zi, ha bárkihez fordult a gyárban, azonnal megtettek mindent érte és a gyere­kekért. A gyerekeket szigo­rúan neveli,, de nem is lehet túlságosan elnéző velük, hi­szen szinte magukra hagyat­va nevelkednek, Csontos Aranka négy gye­rek anyja. Három még min­dig az anya keresetéből él, a negyedik pedig a házasság után maradt otthon. Az anya beteges, de ezt is megértik a gyár vezetői, az igazgató pedig készségesen segített neki mindenben. Még azt sem veszi zokon, ha inge­rültségében megemeli a hangját, vagy akár az asz­talra is ráül. Tudják, hogy beteg. Csak az nyugtalanít­ja, hogy nincs állandó mun­kahelye. Az idegen áru meo-bah mindig bizonyos időszakra hosszabbítják meg a beosztását. — Egy olyan nőnek, aki egyedül neveli a gyerekeit, nagyon nehéz a sorsa — mondta mintegy összegezé­sül. — Takarítónőnek kell lennie otthon, anyának, sza­kácsnőnek, olykor játszó­társnak, de még pedagógus­nak is. Az a jó, hogy itt a gyárban mindig talál segí­teni kész emberekre, I I Sok vagy kevés az, I ’H amit az Izzóban már eddig tettek a több gyerme­kes és egyedülálló anyák támogatására? Sem igennel, sem nemmel válaszolni nem lehet. A készség a segítségre nyil­vánvaló, ezt pedig minde­nekelőtt a legérdekeltebbek ismerik el és hangsúlyozzák nagy megnyugvással. Ebben az ügyben azonban soha nem lehet a pontot ki­tenni a kijelentő mondat vé­gére. Még nagyon sok a vá­laszra váró kérdőjel. G. Molnár Ferenc „.. . A városi lakosság, s különösen a munkások élet- körülményeinek javítása, la­kásviszonyaik ■ fejlesztése, fo­gyasztói érdekük védelme szocialista építőmunkánk egyik legjelentősebb társa­dalmi, gazdasági feladata...” — így kezdődik az a megál­lapodás, amelyet nemrégi­ben tárgyalásaik eredmé­nyeképpen kötöttek a SZOT és a SZŐ VOSZ vezetői. A megállapodás nem kisebb jelentőségű dologra hívja fel a figyelmet, mint a nagy múltú munkás fogyasztási szövetkezeti mozgalom fel­élesztésére. A munkások jogos igé­nyeket támasztanak az ellá­tás javítására, a korszerű szolgáltatásokra. A növekvő igények kielégítésében so­kat segíthet a munkás fo­gyasztási szövetkezetek tö­meges elterjedése, mert ezek keretein belül a tagok ma­guk ellenőrizhetik és irá­nyíthatják az ellátás meg­oldására hivatott szövetke­zetét, maguk szervezhetik a tagságnak szükséges szol­gáltatások bevezetését, így például a javító-, karban­tartó-, szerviz és egyéb szolgáltató részlegek felállí­tását. A munkás fogyasztá­si szövetkezeteket az üze­mi kollektíváknak, a lakó­telepeken élő munkásoknak módot nyújtanak, hogy ellá­tásuk megoldását jelentős részben saját irányításuk és ellenőrzésük alá vonják. A SZOT vezetői ezért tartot­ták szükségesnek felhívni a szakszervezeti szervek fi­gyelmét a munkásszövetke­zeti mozgalom támogatásá­ra. A szövetkezeti szervek és az iparvállalatok szakszer­vezeti bizottságai tehát — ahol erre igény van — együttesen vizsgálják meg, i miként lehet a munkás ér-1 dekeltséget a legcélszerűb­ben biztosítani, s közös ja­vaslatot állítanak össze a munkás szövetkezetek meg­teremtésére. Az együttmű­ködésnek már eddig is sok példája van a fővárosban és vidéken egyaránt, jó né­hány üzem dolgozói alakí­tották meg fogyasztási szö­vetkezetüket. A SZOT és a SZÖVOSZ vezetőinek megállapodása megkülönböztetett hangsúlv- lyal tér ki a lakásépítő szö­vetkezetek, valamint a la­kásfenntartó szövetkezetek területén történő együttmű­ködésre. A lakásépítő szö­vetkezetek alkalmasak arra, hogy elősegítsék a munká­sok személyes közreműkö­dését otthonuk megteremté­sében. Különösen célszerű az az elgondolás, hogy a la­(Tudó silónktól): A hét végi esőzések ame- zőszemerei Dózsa Tsz-ben is kedvezően hatottak. Szé­pen fejlődnek a kapásnövé­nyek és a gabonafélék, Mezőszemerén az elmúlt hetekben a nagy szárazság ellenére sem volt vízhiány, mert a szövetkezet táblái­ban fúrott csőkutak egész sokasága, valóságos öntöző­műrendszer biztosította a folyamatos, öntözést. Az eső­zések előtt 60 hold paradi­csomot és a legelőt locsol­ták rendszeresen, a későb­biekben pedig a lucerna, a másodvetésű silótakarmány és a retekmag locsolását végzik majd a csőkutakból, öntözőgépek segítségével fo­lyamatosan. kásépítő szövetkezetek egyes üzemek segítségével jöjjenek létre. A vállalati szakszervezeti bizottság, va­lamint az üzem gazdasági vezetése így nemcsak a szö­vetkezet megalakításához, hanem a későbbiekben — eszközeikhez mérten — ma­gához az építéshez is képes segítséget adni. A lakásépí­tő szövetkezetek létrehozá­sa növelheti az építőkapa­citást, olcsóbbá teheti a la­kásokat, javíwiatjn azok minőségét. A lakásépítő szövetkezetek és a munkás fogyasztási szövetkezetek egyidejű létrehozása a leg­ésszerűbb, mert így az új lakótelep építésével azonos időben nyílik mód a keres­kedelmi ellátás megoldásá­ra is. (K. S.) A szövetkezetben egyéb­ként most kezdődik meg az étkezési és konzerv zöld­borsó betakarítása. A Hat­vani Konzervgyárnak 120 holdon termesztenek zöld­borsót, amelyet zöld álla­potban szállítanak. Régi ha­gyomány Mezőszemerén az aprómagtermesztés is. Az idén a szövetkezetben 100 holdon termesztenek retek­magot. A közős gazdaság bevéte­leit növeli az állattenyész­tés is. „Baromfigyáruk” fo­lyamatosan termeli és szál­lítja a húscsibék tízezreit Nemrég a környező gazda­ságokból 600 bárányt, vásá­roltak, amelyekét néhány hónap múltán felhizlalva pecsenyebárányként értéke­sítenek majd. Csőkutas öntözés Mezőszemerén „Továbbra is harcolnunk kell az olasz nők jogaiért" Beszélgetés az olasz kommunista nőküldöttség tagjaival Mint erről mér beszámol­tunk, a hazánkba érkezett olasz kommunista nőküldött­ség tagjai — Emilia Lotti és Renata Bianchi tanácsi dol­gozók (mindketten tagjai az Olasz Nőszövetség országos végrehajtó bizottságának) — két napra Heves megyébe látogattak. Itt-tartózkodásuk során lapunk munkatársa rövid beszélgetést folytatott velük. — Milyen céllal látogat­tak Magyarországra? EMÍLIA LOTTI: A Ma­gyar Nők Országos Taná­csának meghívására érkez­tünk azzal a feladattal, hogy tanulmányozzuk a magyar nők helyzetét, megismerjük mindazokat az eredménye­ket, amelyeket önöknél a •nőpolitikában elérték, s az itt szerzett tapasztalatokat odahaza, mindennapi har­cunkban felhasználjuk. — Gondolom, otthoni munkájuk is összefügg ez­zel a feladattal. RENATA BIANCHI: A mi­lánói tanácsnál a gyermek- védelemmel foglalkozom, s mindennel természetesen, ami ezzel kapcsolatos, s hogy eredményt érjek el ezen a területen, mert a gyermekvédelem fontos programja az Olasz Kom­munista Pártnak is. EMILIA LOTTI: 1946 óta vagyok párttag. 1970. szep­temberében választottak meg a tartományi tanács tagjá­nak. Forliban dolgozom, mint szociális előadó. He­ves megyei programunkat úgy választották meg, hogy a bennünket foglalkoztató kérdésekkel életközeiben is találkozzunk, s ez segíti munkánkat. — Az. eLö napon elláto­gattak az egri szociális ott­honba is. Mit tapasztaltak? EMILIA LOTTI: Ki kell hangsúlyoznom, hogy amit Heves megyei látogatásunk első napján tapasztaltunk, összességében már nagyon jó véleményt szült bennünk. Ami a szociális otthon-béli látogatást illeti, két mon­datban így tudnám össze­foglalni : Érezhető, kézzel­fogható, hogy a szocialista társadalom középpontjában az ember áll, akiről a tár­sadalom mindig, mindenkor gondoskodik. Mi kapitalista országból érkeztünk, ahol a profitszerzés a központ, de az önök társadalma — e lá­togatás újból meggyőzött er­ről — az egyedüli, amely képes valóban emberhez méltó körülményeket bizto­sítani. Mint említettük, a nődele­gáció elsősorban a nők hely­zetét igyekszik tanulmányoz­ni hazánkban. A beszélge­tés során szó esett a házas­ságról is, s ebben elsősor­ban a nők helyzetéről. RENATA BIANCHI: Hu­szonhárom esztendős va­gyok. Még nem mentem férjhez. Hogy miért? A há­zasság, mint cél nem érde­kel. Ezt úgy értse, hogy az a cél, amelyet nálunk még mindig hangoztatnak. Űgy­Balra: Emilia Lotti, jobbra: Renata Bianchi. (Foto; Tóth Gizella) nevezett vadházasságban még túl nagy baj nincs, de a „törvényesben” a nő hely­zete alapvetően megválto­zik. Másodrendű a szerepe, akinek csupán egy feladata van: gyereket szülni. Ná­lunk a nő és a férfi kapcso­latáról egyáltalán „tabu” be­szélni is. A házasságban a nő csupán igent mondhat. Jogi kategória — védelem nélkül... — Nemrégiben megsza­vazta az olasz parlament a válási törvényt. Jelentett-e ez valami jobbat az eddi­gieknél? EMILIA LOTTI: A tör­vény kivívása — a felsza­badulás óta folyt a harc egyre élesebben e körül — természetesen sokat jelent. Képzelje csak el; nálunk Olaszországban 5 millió kü­lönélő házaspár volt, akik­nek bár nem sikerült a há­zasságuk, elválni nem állt módjukban. Ez a tény nem­csak a házastársak életét keserítette meg, hanem ma­gukét a gyermekekét is, akiket ezelőtt szinte törvé­nyen kívülinek tekintettek, mint a különélő szülők gyermekeit. Az új válási törvény tehát azon túl, hogy lehetőséget ad az elromlott házasélet felbontására, vég­re jogaiba helyezi a gyer­mekeket is. Az Olasz Kom­munista Párt is következe­tesen harcolt, karöltve a ha­ladó erőkkel, s elsősorban a párt sikere, hogy végre megszületett ez a törvény. RENATA BIANCHI: Per­sze egy törvény még nem csinál nyarat, ha eredmé­nyes lépésnek vesszük is. A nők egyenjogúsága döntően Treg tmíkfe .csak- M&aíat­ma nálunk. Sok- még a fel­adatunk, elsősorban a fel­világosításban. Ez igen fon­tos része az országos és a tartományi nőbízottságok munkájának, s ezt a mun­kát a kommunista párttal . együtt végezzük; azért, hogy 1 megteremtsünk egy általá­• nos és köteliező érvényű ! jogi helyzetet az olasz nők I számára. — Ügy tudom, hogy mind­ketten olyan tartományban dolgoznak, amelynek kom­munista vezetői vannak. Mit jelent ez? EMILIA LOTTI: Romagna, Toscana és Umbria kommu­nista tartomány Itáliában. Ez a tény jó példa azok szá­mára, akik azt hiszik, hogy : a szocializmus, a kommu­nizmus olyan diktatúra, amely kíméletlen elnyomá­son alapszik. Látják: nem elégszünk meg azzal, hogy • a hatalom a miénk; igye- kezzük összefogni e tarto­mányokban a haladó erő­ket a közös célért E tarto­mányokban sem diktatúra uralkodik, hanem az együtt­működés jellemzi munkán­kat. — Eddigi tapasztalataik alapján hogyan vélekednek a magyar nők helyzetéről? EMILIA LOTTI: Önöknél. Heves megyében azt tapasz­taltuk, hogy mind politikai, mind szociális és kulturális szempontból sokkal előbbre vannak a nők, mint nálunk. Az MSZMP nőpolitikája, a X. kongresszus útmutatása bizonyára még nagyobb eredményeket hoz majd. Ezért is jöttünk, hogy min­den jó tapasztalatot ma­gunkkal vigyünk, hiszen ne­künk még továbbra is har­colnunk kell az olasz nők jogaiért. Kátai Gábor Mmüima tSSSlSsSSSü vv-— $9ál, ámiufr 5*. szót»!»! Az Izzóban már elkezdődött

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom