Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

Elindítóm Radies Jolán volt... Könyvheti ünnepek Utassy Józseffel Hevesen, Komlón TÍZÉVES LESZ jövőre a hevesi gimnázium, s idén tartják benne az első érettsé­gi találkozót, öt esztendővel a ballagás után. azok adnak egymásnak kezet, akikkel kezdődött a nagyközség kö­zépiskolája Készül erre az alkalomra erősen Nagy János igazgató A falu ügyévé, ün­nepévé akarja tenni a talál­kozót. Hadd lássa mindenki, érdemes volt ütni a vasat an­nak idején, ezért az iskolá­ért. Újfajta módi, érdekes vál­lalkozás, Miként csak dicsér­ni tudjuk az intézet nevelőit, vezetőit azért is, hogy remek, korszerűen felszerelt és kor­szerűen dolgozó könyvtárat honosítottak meg az épület falai között. Négyezer köte­tének mindegyike — művé­szeti vagy egyéb szakmai vo­natkozásban —, kapcsolódik az iskolai anyagihoz, segíti a gyermekiek szellemi gyarapo­dását, 6 egyben a tizenkét fős tantestületnek alkotómű­helye. A gtanázram gondosan előkészített könyvhéti kluib- összejövetele is a könyvtár­ban zajlik Csontos Béláné jó- voitálból, s akik a bükkszent- erzsébeti származású költő­vel, Utassy Józseffel szem­ben szanangamak, túlnyomó­részt az általa vezetett iro­dalmi szakkör tagjai. A LÁNYOK, FIŰK arcán feszült várakozás, türelmet­lenség. Némelyik alig tudja magáiban tartani kérdezniva- iójáfc Gyakorlatuk, rutinjuk van az ilyesféle nemes játék­ban, minden évben kihoz az iskoláiba néhány írót, költőt a Megyei Könyvtár. Nyolc­éves kisdobos, Nagy Csabi a prológ. Utassy-verseket mond: írsz jegenyék magasában, madárlátta kis szobában Majd a költő következik, s kíváncsiskodó kérdések zuha- taga. Azt hiszem, ott van leg­inkább szárítóban Utassy Jó­zsef, amikor a művészi al­kotómunka belső folyamatá­nak problémáihoz érkeznek a diákok. — Érzi-e a poéta, ha ver­se nem érthető eléggé, túlsá­gosan elvont, szimbolikája túl merész? S tud-e ezen segíte­ni? — Tud, ha akar — vála­szol a költő a fülig piros kislánynak. — Bár ilyesféle korrekciós már csak azért se nagyon kerülhet sor, mert mindegyikünk abban a szent hitben fogalmazza meg gon­dolatait, hogy azok tökélete­sen felfogható formát ölte­nek ... Ein örülök, ha kriti­zálnak. Kevésbé, ha értel­metlenül teszik. A célba ta­láló bírálatot mindig belső lelki ismeret-vizsgálat követi nálam, annak szándékával, hogy legközelebb hasonló gö­dörbe ne lépjek... NAPLÓKBA JEGYEZ, könyveket dedikál később Utassy József. Már indul­nánk a kömlői gépkocsihoz, amikor még mindig akad versbarát Piros szoknyás, nyúlánk diáklány, a tavasz köszön a költőire. S nyújtja emlékkönyvét — Kinek szóljon a dedi- káoió? — Laczkó Líviának’. Komlón, a kiváló címmel nemrég kitüntetett könyvtár­ban Csáti Jónás pártszerve­zeti titkár és Vas Sándor, a községi tanács vb-titkára fo­gadja a vendégeket. Hamar előkerül a könyvtáros, Cseh József né is, s boldogan sorol­ja terveit, mine költi majd a 10 ezier forintot mélyei a kitüntető cím járt. Este 6 órára megítélik: a könyvtár. Eljött szerepelni a hevesi irodalmi színpad né­hány tagja, s a közönség so­raiban találjuk Pintér Ist­vánná tanárnő kollegáit, iro­dalmat kedvelő tanítványait egyaránt A köszöntő, a ver­sek és zongpraszámok után ő indítja a beszélgetést. Nem csak kérdez. Tájékoztat is. Arról, miként igyekszik az iskolában mind több gyerek­kel megszerettetni az irodal­mat mégpedig úgy, hogy ké­sőbb, munkahelyekre kerülve is olvasók maradjanak. Erre jegyzi meg Utassy József: — Valóban! Hogy szétszé­led-e a nyáj, ez a magyar irodalomszakos tanárokon múlik. Ha ön ilyen odaadás­sal végzi munkáját nem fog eredmény nélkül maradni. Köszönet érte. A MŰVELŐDÉSI otthon igazgatónője a szubjektív impreszáók túltengésiéveű. vá­dolta kortárs líránkat s a jó költő fogalmára kérdezett — Líra csak szubjektív impressziók alapján tételez­hető féL Ám ezeket a szub­jektív impressziókat úgy keU megfogalmazni, hogy min­denki magáénak érezze. Aki képes rá, az az igám költő! —■ így Utassy. A helyi állatorvos felesé­ge a költő verseiből azt vél­te kiolvasni, hogy Petőfi és Ady lehet példaképe. Megint más a kritikusok és művé­szek kiélezett viszonyát fir­tatta. Éhekre mondotta 6: — Petőfihez, Adyhoz har­madiknak József Attilát még odatesaem. Közvetlen, meste­rem, elindítóm azonban Ra­dies Jolán volt az egri gim­náziumban, az egyetemen pe­dig Koczkás Sándor, Czine Mihály. Ök térítették végleg jó útra az ízlésemet, ők ve­zettek él a népdalhoz, mely a legegyszerűbben, a legcsil- logtatóbban hordoz magában minden lírai kelléket... Ami pedig az emlegetett el­lenségeskedést illeti: a jó vers nem engedi meg, hogy a kritikus szembeszálljon a költővel. Moldvay Győző Mit tanítsunk as általános iskolában f XXVII. A többiek csak válta­kozva bukkantak fel a gyá­ros társaságában, az Európa Szállóban. Eh a Berti, infor­mációnk szerint egy hete el­utazott. A portás szerint Szi­cíliába, ezt onnan tudja, mert vele rendeltette meg a Nápoly—Palermó között köz­lekedő Civita Vecchia nevű gőzösre a hajójegyét. Ebben a szállóban nem látnak semmi különöset, hiszen a hotelszemélyzet szerint Ber­ti meglehetősen gyakran utazgatott. — Bravo, Luigi! Ezt ne­vezem gyors és alapos mun­kának. — Ja, pajtás, az Interpol- nak könnyű dolgozni, köny- nyebb, mint saját magunk­nak ... De van még vala­mi. Utasításod szerint teg­nap óta figyeljük a szállo­da telefonjait. A lány alig egy órával ezelőtt — nyom­ban megérkezése után — felhívta egyik barát- vagy kolléganőjét, — ezt pilla­natnyilag még nem tudom, ezekben a percekben déri­©JÄH lu tm- Xata» U RéÉtk , wsrsssrssrrssssmrssjrsssffsssssssssssssssssssrffssfsssssrrssssssrsss/m-ssssssj mondom, némi szerencsém volt. Rómában négyen ki­szállnak és így még maradt két szabad helyük. Jim Pen- dergast névre szól a repü­lő^ és helyjegyed. Paran­csoljatok. A jegyek és a ha­mis útlevél. Csak Fleurot barátunk fényképét kell be­ragasztani és minden oké... Meg vagy elégedve? — s a főfelügyelő, miközben a Ho­tel Európa parkírozó he­lyén a körözött milánói rendszámú Lancia autó mellé kormányozta félkézzel gépkocsiját, jobbjával a bel­ső zsebéből előhúzott borí­tékot Marc ölébe tette. — Hánykor indul a gép? — kérdezte Fleurot. Luigi a karórájára pillan­tott: — Egy óra múlva. Pon­tosan tízkor. — És a lányt miről isme­rem fel? ... Sok idő a meg­figyelésre már nincs. — Apropos, majdnem el­felejtettem. íme, a hölgy képe, amint Coppola úr karján a Hotelba lép. Nem a legélesebb, de hát meg­értitek, már este volt és va­kut mégsem használhat­tunk ... De ha szerencsénk lesz, amíg Marc a hallban megissza kávéját, és kivesz magának egy második eme­leti lakosztályt, talán sze­mélyesen szemre vehetjük a kicsikét. Az autó műszerfalán halk, szaggatott búgással jelzett a rádiótelefon. Luigi a kor­mánykerék közepén meg­nyomott egy gombot és megszólalt: — Mizujs, To- nio? — és a kormánykerék fölé hajolt. — A kicsike még a házban van? Válaszul a műszerfalba épített hangszóró szólalt meg: — A Frank Coppola tulajdonát képező Mercedes három perce várakozik már a bejárat előtt. A főfelügyelő a kivilágí­tott szállodabejárat felé né­zett és jobb keze hüvelyk­ujjával mutatta Marénak és Fleurotnak az irányt, ahol a jelzett génkocsi várakozott. — Oké, Tonio én is látom a kocsit. A tulaj is benne S§fi2 ______ -— ■ I-" Ilin t ik ki embereim, a hívott szám alapján ... Szóval, egy telefon és két távirat. Az egyik távirat Hongkongba ment, bizonyos Liang Yol- hoz, az Evens Street 5-be. Egy B'uddha-szobor vásárlá­sát jelentette be a lány és kö-; zölte, hogy reggel személye­sen megy érte. Nektek talán jobban kellene tudni, ki ez a Liang Yol... A másik távirat dr. Bertinek szólt, Palermóba, post restante a Modrano Hotelbe. A lány ebben értesíti Bertit, hogy várjon rá holnap este a pa­lermói repülőtéren... — Bz aztán a szervezés!.. 1 Mi is tanulhatnánk tőlük. Gyors és alapos munka. Es­te indulás Hongkongba, reg­gel az ügylet lebonyolítása, késő délután már újra a ró­mai repülőtér és este — Pa­lermo. Szép. Azt hiszem, Fleurot, utazhat Hongkong­ba. Látja, mégse hiába bif­lázta be a három kínai ópi­umháború történetét... — Csák az a kérdés, ka­pok-e helyet azon a gépen. Luigi elégedetten mosoly­gott. S mintha nem is len­ne lényeges, csak melléke­sen jegyezné meg, közölte: — Utólagos engedelmetek- kel már foglaltam egy he­lyet a Londonból ma este . érkező BEA gépje. Wem E z a kerekasztad-be- szélgetés is úgy in­dult, mint a többi: vitain­dítóval. Csakhogy nem akármilyennel, ez a vitain­dító valóban vitát váltott ki. Dr. Oroszi András, az Országos Pedagógiád Intézet docense, azon a tanácsko­zásán amelyen azt boncol­gatták tanszékvezetők, nagy­üzemi mezőgazdasági veze­tők, hogy a mezőgazdasági alapismeretek, egyáltalán a természetismeretek milyen helyet foglalnak el az álta­lános iskolák tananyagában, elmondta, hogy a ma em­bere egyre jobban, szinte egészségtelenül szakad el a természettől, s többek kö­zött az iskolára vár az a fe­ladat, hogy már gyermek­korban ki kell építeni azt a hidat, amelyen át az urba­nizáció korszakát élő, tech­nikai berendezésekkel kö­rülvett ember meg tudja ta­lálni a természethez vezető utat Az iskolának és különö­sen az általános iskolának, egyre nehezebb a feladata, hiszen a szakmai oktatás­sal foglalkozó közép-, vagy felsőfokú intézeteknek leg­alább az az előnyük meg­van, hogy „csak” a szak­mán belüli megnövekedett igényeket kell kielégíteni, míg az oktatás alapja, az általános iskola viseli az összes ráépülő oktatási in­tézmény igényének egyre nehezülő súlyát. Az általá­nos iskolának általánosan kell eligazítót adnia az élet­ben, s ez mindennél nehe­zebb feladat. Az oktatás csupán része ennek a fela­datnak. Az általános eliga- zítóhoz nagyon is hozzátar­tozik a magánéletre való felkészítés, amelyet eddig oktatási rendszerünk mint­ha nem kezelt volna meg­felelő súllyal, hiszen az élet­re való felkészítés közép­— Nincs. Csak a sofőr jött. — Küldd ide Marcellót. A parkírozóban várom. Sürgős. — Oké, főnök. Máris in­dul... Alig egy perc múlva a vá­rakozó autó mellett a közsé­gi helypénzszedők kopott, slampoe uniformisában egy görnyedt alak buk­kant féL Láttán a főfel­ügyelő bosszúsan koto­rászni kezdett felöltője zse­bében. — Marc — szólalt meg végül zavartan — nincs véletlenül egy százlírás ér­méd? :.. Mert ellenkező esetben percekig elvacakol a visszaadással a parkőr és annyit dumál..; ismerem őket. — Még szép — dörmögte Marc, s mintha bolha csíp­né. vakarózni kezdett mel­lényzsebe táján, ahol az ap­rópénzt tartotta. Míg Luigi a római parkőrök bőbeszé­dűségéről panaszkodott, a díjbeszedő a vezetői ülés fe­lől csendesen várakozott. S mert senki nem szólt hoz­zá, végül is megkopogtatta az ablakot. — Adom már, adom!... — tekerte le a Ford abla­kát a főfelügyelő és hevesen magyarázta: — de türelmet­len vagy. Nem látod, hogy keressük az obulust ?! A díjbeszedő ekkor leha­jolt a nyitott ablakhoz: — Hívatott, főnök —, mondta halkan. — A fene egyen meg! Te vagy az, Marcello? — dugta ki fejét az ablakon a főfel­ügyelő. — Az ördögbe is, ezt remekül csináltad! Biz’isten nem ismertem rád ... Hagyd, Marc az obulust, fordult a még mindig zsebeiben koto­rászó Interpol-főnökhöz és el. vette annak öléből a jegyet és útlevelet tartalmazó borí­tékot. — Fleurot, adjál gyor­san egy útlevélképei; N pontjában a termelőmunka állt, igy a nevelés is meg­lehetősen termeléscentrikus volt. em szabad azonban figyelmen kívül hagy- ■ ni, hogy az ember életének egynegyedét, esetleg egy- harmadát tölti a termelés­ben s a termelésben betöl­tött szerep nagymértékben függ a magánélet harmó­niájától, sikerétől, vagy bal­sikerétől. Az, hogy az általános is­kolások mennyire ismerked­nek meg, mennyire szeretik meg a természetet, nem le­het csupán a mezőgazdasá­gi oktatás feladata, a tan­tárgyak súlypontozásával, a társadalmi elváráshoz, igényhez való igazításával a felnövő nemzedék maj­dani környezetének figye­lembevételével kell kialakí­tani azt az új tantervi kon­cepciót, amelyben feltétle­nül helye van a mezőgazda- sági elméleti és gyakorlati oktatásnak is, amely azon­ban nem lehet központi kér­dése az általános iskolák­ban folyó munkának. Ter­mészetesen figyelmen kívül hagyni, hogy két nagy ter­melési ág, az ipari és me­zőgazdasági létezik nem le­het, a felismerésnek már gyermekkorban meg kell adni a súlyát, s el kell osz­latni, ha nem is direkt módszerrel, de az életkori sajátosságoknak megfelelő módon, hogy a mezőgazda­ság nem a szükséges rassz, hanem igenis nélkülözhetet­len termelési ágazat. Az is kétségtelen, hogy tíz éve nincs tankönyv a mezőgaz­daságról, amely kellően mo­tiválná a gyerekeket. Több szocialista országban már réges-régen túljárnak ezen a problémán. Mi tíz év óta vitatkozunk rajta. Azon is vitatkozunk, hogy kell-e a biológia mellett még külön mezőgazdaság, holott az il­letékesek régen tudják, hogy kell. mint ahogy a fizika meliett kell az iparral meg­ismertető politechnika, mert a kettő korántsem ugyanaz. Szeretünk vitatkozni. Azon is, vitatkozunk, hogy kik ok­tassák a mezőgazdaság tan­tárgyát. A tanárképző főis­kolák mezőgazdaság szakos tanárokat nevelnek, igaz ezek a tanárok nem része­sülnek nagy közmegbecsü­lésben, hiszen ellentétben más szakosokkal, nekik 22 helyett 28 a kötelező óra­számuk. Az is igaz, hogy C kategóriásoknak vannak mi­nősítve és helyettesítéskor nem ugyanazt az anya©, el­lenszolgáltatást kapják, mint egyéb szakos kollegájuk. S zeretünk vitatkozni. A jó, hasznos vita szükséges is, de csak akkor ér valamit, ha a vitának kézzelfogható eredménye van: ha döntés születik, in­tézkedés történik, ha a vi­tában felmerült rendezni kívánt kérdéseket rendezik. És lehetőleg minél gyorsab­ban, mert kiket ne szoríta­na jobban a Marx György tollából megszületett bará­tunk és ellenségünk: a gyor­suló idő, mint tanuló, új ismereteket szerző, felnö­vekvő nemzedéket. Szigethy András T. .Tjap««, iff L- 7— Uj filmet forgat Fábri Zol— íJUífy j U&JUi j tán. Kaffka Margit Hangya­boly című regénye alapján írta Fábri Zoltán és Illés Endre a film forgatókönyvét. A leány intézetben játszódó történet főszereplői többek között: Vass Éva, Fónay Márta, Kohut Magda, Pap Éva, a főiskolás Andai Györgyi és Jaroszlava ChaUerova. Operatőr: Illés György. Képünkön: Fábri Zoltán rendező utasítást ad Kohut Magdának. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Új filmek a júniusi moziműsorokban íFolytatjuk.) l Tucatnyi új filmet ígér a júniusi moziműsor. A Cor­vin mozi premierje lesz a „Porond-parádé” című szí­nes panoráma-szélesvásznú szovjet film. Gorkij kisre­gényéből írta és rendezte Iszidor Annyenszkij a „Hár­man” című filmet, amely három fiatalember, gyer­mekkori barátok életének tükrében vázolja a század- forduló orosz társadalmát. Mai fiatalokról, életükről, csalódásukról, a pályaválasz­tás gondjairól szól a „Lépd át a küszöböt” című szovjet film. A „Helyszíni szemle” cí­mű film is a mai román filmgyártás egyik kiemelke­dő alkotása, amelynek tör­ténete napjainkban játszó­dik. A „Harc a fellegvár­ban” című színes, szinkro­nizált lengyel film egy len­gyel és egy szovjet parti- alakulat. találkozásáról szól. Szín«, szélesvásznú csehszlovák filmmusical „A szent bűnös”. Vladimir Cech produkciója a század eleji Prága alvilágába vezeti el a nézőket. Magyar filmbemutató is szerepel a júniusi prog­ramban. A „Reménykedők” című színes alkotást, ame­lyet Müller Péter írt, Zsombolyai János fényképe­zett és Rényi Tamás ren­dezett, a lakáskérdés min­denkit érdeklő konfliktusá­ra építették. A „Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében” című színes szink­ronizált olasz alkotás a ta­valyi cannes-i fesztiválon több díjat is szerzett. A ma­gas művészi színvonalú bűn­ügyi, lélektani dráma ren­dezője Elio Petrí. Ugyan­csak társadalmi problémá­kat vet fel a krimi eszközei­vel az Oscar-díjjal kitünte­tett _Fni-rr> éjszakában'’ cí­mű amerikai produkció.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom