Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
„Hazai” termék a BNV-n: nagy sikert aratott az AGRIA Bútorgyár színben is magárai ragadó stílbútora. (Foto: Kiss Béla) I Utszukítés Gyöngyösön — felújításként tadó gép emléke a lacipe- csenye és a zöldszilváni íze, az igen. az Isisért Az sokáig megmarad az emberben. És akkor még szólnunk kéne részletesebben iparunk és technikánk fejlődéséről, a ré_ gi és az újonnan kötött kereskedelmi nexusainkról. Jobb, ha ezt meghagyjuk az illetékeseknek, a mi asztalunk, a laikus ember asztalai az impresszió, a hangulat. a vásár hatása, amely lógva tartott bennünket. Kis színfoltok, amelyekből ösz- szeállt az egész vásári ka- valkád. mesés autók, csinos nők. ritmikus, szép muzsika, jó illatok és ízek. Pénteken azonnal az indián faluba mentünk. Nem jó. ha az ember öregszik és már annyifelé járt. Mindenről mindig más jut az eszébe. Például erről az, hogy az indián faluban két éve szeptemberben voltam, Bulgáriában, a várnai tengerparton. Egy szép. csillagos éjszakát töltöttünk ott, a világ minden tájáról összesereglett emberek. Demokratikus kis hely volt, az én hátam éppen Podgornij szovjet államfővel ért össze. Ott is volt egy ^alkalmazott”. Dudált, időnként vaktölténnyel a levegőbe lőtt. és amikor pauzát tartott, beült a franciákhoz, vagy épp a belgák asztalához és szó nélkül rágyújtott a cigarettájukra. Tehette, a falu alkalmazottja volt. Itt, a BNV falujában öt Ilyen „alkalmazottal” találkoztunk. Sört ittak, de nem lövöldöztek. Mindahányan farmernadrágban, az övükben két-három tomahawk is felkötve. Vásárépítő ácsok, bőrhevederükben colt és golyó helyett szög. kis csákány és kalapács, most erőt gyűjtenek itt. az indián faluban. A braziloknál, illetve a magyar pavilonok egy részénél idén sem változott a kép. Mindig, minden kiállítás alkalmából éri valami blama az ember nemzeti önérzetét. A brazil pavilonnál ingyen mérik a feketét és mi megrendeztük érte az ingyen cirkuszt. Tol .'kőzett itt öreg és fiatal, némelyik azt sem tudta, mit kap majd, fontos volt, hogy kapott, hogy ingyen kapott. Azért fejlődtünk, rangosod- jank idén máj; valamit, Takelve - járjuk a pavilont. „Virágoskert ; az én szívem ..Egy dália, egy gép- alkatrész. „a fogaskerék azt jelenti, hű vagyok:.. A vízcsap, hogy el ne felejts; A szovjetek pavilonjában, ahogy belépett az ember, hitte: templomba lépett, csend, áhitat. A pavilon hallja a legdiszkrétebb és legszolidabb terem volt talán az egész világon. És néhány lépés után benn. a kiállítóte_ remben minden, amit a Szovjetuniótól elvár az ember, minden, ami szemnek, szájnak ingere, még befőtt is. És amit a férjek nem vártak volna: kerámiák, borostyán csodák a nőknek, s rajtuk a cédula: „eladva”. — De sajnálom, drágám, hogy már eladták ezeket a finom, drága dolgokat. Pedig jól állna néked ott az a gyöngy. Ilyesmit idehaza nemigen láttunk a kirakatokban — Talán még lehet kapni. Kérdezd meg. Mert a feleségek sem hagyják magukat, mert ők sem várták, ők sem sejtették. hogy egy ilyen komoly, nemzetközi vásárban minden lépésre egy tájjellegű borkóstoló hivalkodjék és sajnos azokra még az sincs kiírva, hogy eladva. Szép Itália, szép pavilonjában az asszonyok megesküdtek, hogy mindössze húsz percig nézelődnek. És á férfiak is megesküdtek: legalább egy órája tátják már a szájukat az arannyal átszőtt kelmék, az új trikóanyagok, a vérbélű narancsok és az Alfa Rómeók előtt. És száll a dal, a rendezés tökéletes, angolkeringő bi- zsergeti az ember vérét, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül film örökzöld számát játsszák Tulajdonképpen, ha az em. bér több napot töltött a vásárban, észre sem vette, ha valamit kérdeztek tőle, hogy milyen önfeledten adta a felvilágosításokat — bárminek, . bármiről: már mindenütt kétszer voltunk, nem volt nehéz. A magyar könnyűipar pavilonjába viszont hazajártunk. Ezt nem lehetett megunni. Ruhaköltemények, kalapcsodák, pillekönnyű fehérneműk, pasztell és bikavaéreztem. azonnal ledobom a magamét és próbálok ezekből egyet a lábamra. Csak nem fértem hozzájuk. Azután a tömeg engem is továbbsodort, Ez nem jó dolog. És az sem. ahogyan az a nö ott kancsalítva, kidülledt szemmel bámulja az orra he. gyén azt az egy szem babkávét, amelyről első látásra azt hinné az ember, egy csúnya légy. Még ezer szerencse. hogy a plakáton történik mindez, hirdetvén: „Rió, az ön kávéja”; Isten bizony nem veszek, mindig az az orra szállt légy járna az eszemben. Vége a vásárnak —, Ilyen mérleget készítettem, (suha) A FALU SZÉLÉN egy régi, volt barakképület elé kanyarodik a fiatal lányokkal, asszonyokkal teli autóbusz. A falon tábla: Hevesi Háziipari Szövetkezet szövőrészlege, Egercsehi. Mire odaérkezünk, már javában kattognak a felállított szövőszékek. Szorgalmas kezek nyomán népi minták, szemet gyönyörködtető formák tűnnek elő a színes fonalakból. Nyolc éve már annak, hogy ideköltöztünk — fogad Hegedűs János, a részleg vezetője. — Akkor még senki nem tudott itt szőni, a feleségem tanította meg a jelentkezőket, többnyire bányászcsaládok nőtagjait. Azóta már hatvaman dolgoznak itt és egyre több az új jelentkező is. Hegedűsné, a szakmai vezető éppen ellenőrző körútjáról érkezik vissza és bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Hevesről kértük, hogy idehelyezzenek, itt is lakunk az épület szomszédságában. Én szintén ebben a szakmában dolgoztam, sőt korábban részt vettem agyűj- tőutakon is, ahol a sok szép formát, színt összeszedtük, Űj szabvány a ruházati cikkekre A Magyar Szabványügyi Hivatal — július 1-tól új szabvány kötelező alkalmazását írja elő a ruházati cikkek — a konfekcionált alsó és felsőruházat, vala- nmt az ágynemű minősítésénél. Az űj állami szabvány szerint az eddigi 1—4. osztállyal szemben csupán 1. és 2. osztályba sorolhatók a konfekcionált textilruházati cikkek és az ágyneműk. Ezzel egy időben — tehát ugyancsak július 1-től —a 2. osztályúnak minősített árukra a fogyasztóknak a korábbi 5 helyett minimálisan 7 százalékos enged-1 ményt kell adni. építve, de eredetiségüket megőrizve a legújabb lakások díszeként alkalmazzuk. Ügyesek, szorgalmasak a lányok, hamar megkedvelték ezt a munkát, és szép eredményekkel jó keresetet érnek éL BEJÁRJUK a helyiségeket. A hagyományos, kézi szövőszékekkel zsúfolt szobákban egyik helyen függöny, másutt terítő, mellette pedig sűrű szövésű, palócmintás anyag „bújik elő”, ebből varrnak divatos tarisznyatáskákat a bedolgozók. — Az épület sajnos, lassan kicsi lesz, jó lenne bővíteni — mondja Hegedűs Jánosné. — Szeretnénk minden jelentkezőt felvenni, ebben csupán a hely hiánya akadály; munkájuk lenne bőven. A vezetőnő az egyik szövőszék előtt kissé tovább időz. Magyaráz, segít, mutatja, hogyan könnyebbek a fogások. Fiatal lány irányítja a kusza fonalakat: Bajzáth Katalin alig egy hónapja dolgozik itt, s még szüksége van néhány tanácsra, hogy jobban menjen a munka. — Ebben a szakmában a lábmunkát nehéz megtanulni. A négy pedál, amit válFuresa jelenség, de igaz. Bár Gyöngyösön nagy költséggel hozzákezdtek a Vörös Hadsereg útja és a Jókai utca egy részének korszerűsítéséhez, ez a gyakorlatban maga után vonja a korábbi szélesebb úttest leszűkítését is. Ebben a városban a Jókai utca a Gorkij utcai saroktól kezdve a felújítás után keskenyebb lesz, mint amilyen volt a korszerűsítés előtt. A régebbi úttest „fölöslegessé” váló részét a járdához csatolják, illetve parksávot alakítanak ki belőle. Vagyis: hasznosítják. Igaz. a park- sávra semmi szükség nincs ezen a részen, mint ahogy a járda is elég széles volt itt korábban is. Ahogy Szabó Béla osztály- vezető főmérnök, a városi szakigazgatási szerv felelőkezdőknek mindig elvonja a figyelmét a kéz munkájától. Pedig a szemnek mindig ezen kell lennie! A többi lány, asszony szinte boszorkányos ügyességgel váltogatja a lábát és fürge kézzel dobálja a vétóiét. Fiatalságuk szembeötlő: alig van köztük idősebb tizennyolc-húsz évesnél. Egy régi, nagy hagyományú foglalkozás népi mestereinek méltó utódai. — Mennyit termel ez a részleg? — A Népművészeti Vállalattal kötött szerződésből fél év alatt egymillió forint a mi tervünk. Legtöbbet konyhagarnitúrából készítünk, ezek ízléses palócmintáik révén nagyon kedveltek. Egyébként van újdonságunk is, a kasmilon szálból szőtt párna, amely szintén a nagyon keresettek közé tartozik. A RAKTÄRBAN összerakva garmadában a különféle szebbnél-szebb szőttesek. Térítők, függönyök, táskák, amelyek itthon és külföldön a lakásokat díszítve, vagy divatos viselet kellékeiként méltán dicsérik az egercsehi szövőlányok és tanítómesterük munkáját. . . . ___„ (hekeli) s e elmondta, a KPM tervezői a toronyháztól kezdve a Puskin utcáig a tíz és fél méteres úttesthez ragaszkodtak. Tehát a keskenyebb részeket kibővíteni rendelték el. Miután minden út áteresztő képessége az út legkeskenyebb szakaszától függ, a tervezők ezért ragaszkodtak a közel tizenegy méteres szélességhez mindenütt. Tehát ésszerű megoldást kerestek és találtak. Igaz is volna ez, ha az a bizonyos „ha” fel nem merülne. „Ha” nem volna gond, egyre növekvő gond az autók parkolása. Most még olyan ellenvetés is elhangzott az ötlettel kapcsolatban, hogy a Jókai utca említett szakaszán nagyon sok a kapubejárat.' Ha a parkolást itt megengednék, nem lehetnek a kapukon ki- és behajtani az ott álló autók miatt. A gyakorlat adja a cáfolatát ennek az ellenvetésnek. Az Április 4. utcában is sok a kapubejárat, mégis ott jelöltek ki parkoló sávot. A járdát a sávtól lánccal zárták le. A lánc . a kapuk, előtt leakasztható az oszlopról. De! A Jókai utcai házakba legfeljebb reggel és este akar valaki kocsival bemenni vagy onnan kijönni. Akik viszont itt állnának meg autóval, azok C6ak átutazók lehetnek, ahogy az Április 4. utca példája is mutatja. Tehát nem zárnák el a házba igyekvők elől a bejáratot. Szóval: kár volt a korszerűsítést összekapcsolni az út leszűkítésével. Kár volt ezt a furcsaságot a városi hatóságnak a terv észrevételezésekor ellenvetés nélkül hagyni. * Emlékezzünk csak. Amikor a 3-as út átmenő szakasza megépült, a Vörös Hadsereg útja keresztezésénél kialakított úttest szűk méreteit már a tervezéskor kifogásoltuk. Akkor azt mondták, úgy van az jól. ahogy van. És most mi történik? Felszedték a régi szegélyt, elbontották a virágágyakat, hogy kiszélesítsék az elágazást Nagyobb pénzért, sok bosszúság után. Úgy látszik, a közvélemény hangját olykor csak pusztába kiáltó szónak minősítik. Kár érte. 'gmf) IMI 1971. június 1„ kedd es modem formatervekoe lógatva kell lenyomni, a Régi szakma fiatal mesterei Egercsehi szövőlányok „Aranypalack* vándorút] nyertese: a Gyöngyős-domoszlói Állami Gazdaság Hétfőn délután Egerben, a megyei tanács nagytanács- termében ünnepélyes keretek között értékelték a múlt heti, megyei borverseny eredményeit A rendezvényen megjelent többi között Oláh György, a megyei pártbizottság első titkára, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, továbbá a megyei pártbizottság és a megyei tanács illetékes osztályvezetői. A neves szakemberekből álló zsűri összesen 233 bormintát vizsgált meg: Különböző fehér és vörös borfajtákból. Az értékelés alapján a fehér bárok kategóriájában az első díjat az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság 1969-es hárslevelű bora, illetve a nagyrédei Szőlőskert Tsz 1969-es hárslevelű bora nyerte el. A vörös borok kategóriájában az első díj nyertese a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet egri telepének 1967-es Cabernet bora, illetve az amdomaktá- lyai Búzakalász Tsz 1969-es kékfrankosa. A megyei tanács végrehajtó bizottságának „Aranypa- ladk” vándordíját ezúttal a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság bora nyerte el, 1969-es rizldng-szilváni borával. Az Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezetének különdíját az Eger —Gyöngyös vidéki Pincegazdaságnak ítélte oda a zsűri, 1969-es hárslevelű boráért. Ugyancsak különdíjban részesült az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság Medoc- cordiál bora is. Az Eger— A díjakat Fekete Győr Endre, át a győztesek Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének különdíját pedig a bíráló bizottság a nagyrédei Szőlőskert Tsz-nek adományozta, a borversenyen való legeredményesebb szerepléséért. a megyei tanács elnöke adta képviselőinek. (Foto: Kiss Béla) r Most hát illene mérleget készítenünk. Nem tesszük. Egyébként sem könnyű dolog az ilyesmit a tíz ujjunkon készíteni. Computer nélkül lehetetlenség volna véghez vinni ilyen szellemi attrakciót. Megszámlálhatatlan embersokaság volt idén is kiváncsi mindarra amit ide összehordott a fél világ, és a jól sikerült üzletek hasznát is csak milliárdokban lehetne kifejezni. Az emberek pedig fáradtak ilyen temérdek pénzt számolni, észben tartani. Mert milyenek az emberek? Egy jó vonalú ruha, egy csodálatos, mindenvaly egy másik pavilonban gyufát is osztottak — ingyen. Istenem, mennyi kéz nyúlt érte. Az időjárás olyan angolosan borús, a jó öreg Albion- ban általában ilyen páradús, fullasztó klíma üli meg a nép lelkét, talán attól is olyan savanyú, faízű a humoruk arrafelé az embereknek. Bemegyünk Nagy-Britannia pavilonjába is. Az osztrákok okosabbak. Gumiszőnyeg, rögtön a bejáratnál, hadd süppedjen rögtön a látogató lába. És bent virág, cserépben, vázában, mindenütt virág. Énedító színekben. Nem Is fehérneműk ezek. hanem szerelmes, habkönnyű holmik. És a pavilon sem pavilon, de elvarázsolt kastély és a gipsz, figurák is éltek, olyan szép, olyan finom volt rajtuk a szerelés. Az idén sem tudtak bennünket lekörözni, mit nekünk szép Itália az összes aranyszövetével. Gratuláció mindenkinek. És itt is milyen szép a muzsika, a My Fair Lady-ből;;, A cipőknél nincs megállás. Ott tolongott mindenki és aki sokáig állt, és bámult, azt továbbsodorta a tömeg. És a cipőkre nincs jelző. Ügy Vásárbúcsíjztató
