Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-23 / 146. szám
KOSSUTH 8.20 A senki-szigeti nagy kaland, 8.57 Haydn-kórusmüvek, y.üü KiÖaúás Móricz Zsigmoud- ról. 9.19 Régi melódiák. 10.'jö Zenekari muzsika. 11.30 A Szabó család. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene. 13.15 Népdalok. 13.10 Vita a korszerű mezőgazdaságról. 14.00 Régi hangszerek világa. 14.35 Operafelvételek. 15.10 Dalok. 15.20 Anlaridák a Földön. Fantasztikus rádiójáték. 16.05 Kamarazene. 10.18 Operettrészietek. 16.38 Versek. 17.20 Holnap közvetítjük . . . 17.50 A másodállásokról. 18.08 Kemény: Zord idő. Rádióváltozat. 19.30 Közvetítés a súlyemelő EB-ről. 20.23 Szimfonikus hangverseny. 22.20 A hallgatók véleménye. 22.30 Könnyűzene. 23.10 Nepáli költők versel. 23.25 Operák Gogol művei nyomán. 0.10 Virágénekek. PETŐFI 8.05 Zenésjátékrészletek. 9.00 Chopin-zongoraművek. 9.40 Lakáshelyzet 1971-ben. 12.00 Néhány perc tudomány. 12.05 Mezők, falvak éneke. 12.30 Áriák. 13.03 Szimfonikus zene. 13.40 Orvosi tanácsok. 14.00 Kettőtől — hatig ... 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Az Állami Népi Együttes hangversenye. 20.00 Op*erarészletek. 20.55 Közvetítés a súlyemelő EB-ről. 21.20 Made in Hungary. 22.00 Lemezgyfijtők húszperce. 22.20 Elbeszélés. 22.34 Weiner: fisz-moll szonáta. 23.15 Könnyűzene. MAGYAR 9.30 Alba Regia napok. Interjazzfesztivál. 9.55 A lift. Riportműsor. 10.25 A Forsyte Saga ... 24. Délután Ascotban. 11.15 Georgia Brown énekel. Zenés angol film. 17.38 Hírek. 17.45 Zseb-tv. 18.35 A Tv Galériája. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Az országházból jelentjük. . . 21.00 Húszezer mérföld szárazon és vízen. 8. Szigetországról — szigetországra . 21.40 Nyitott könyv. Galambos: Azok az álmok. 22.35 Tv-híradó. 22.45 Súlyemelő EB. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Délután fél 4 órakor Az oroszlán ugrani készül Krimi —- sok iróniával. Színes magyar filmvígjáték. Délután fél 6 és este 8 órakor Reménykedők Színes magyar filmvígjáték. EG Rí BRÖDY (Telefon: 14-07) Fél 6 és fél 8 órakor Dr. Sommer Egy fiatal orvos pályakezdése. NDK film. EGRI KERT Este 8 órakor Harc a fellegvárban Kitörés közös erővel. Színes, szinkronizált lengyel film EGRI BÉKE A vadölő Indián történet NDK filmen GYÖNGYÖSI PUSKIN Zabriskie Point GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A halál erődje GYÖNGYÖSI KERT Folytassa doktor HATVANI VÖRÖS CSILLAG Lépd át a küszöböt HATVANI KOSSUTH Akkor, hát... szia! V M*syElET Egerben: 19 őrétrt! csütörtök reggel 1 óráig, a Bajcsy-Zsi- llnszky utcai rendelőben. (Telefon: n-io.) Rendelés gyermekek részére ts. Gyöngyösön: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig, a Jókai utca «3. szám alatti rendelőben, (Te- taton; 17-27.1 , , . Versenyben a virágos faluért GVURKÖ GÉZA- t A füzesabonyi járásban már hagyományokkal rendelkezik a „Virágzó falu” mozgalom. Aldebrő. Feldeb- rő és a szomszédos községek lakossága szinte minden évben az elsők között van a nemes vetélkedőben. Aldeb- rő már több esztend iben a megvei versenyek első helyezettje. Az elmúlt évi verseny 150 ezer forintos jutalmából az idén ismét jelentős összeget fordítottak a község szépítésére. Tavasz- szal ezer tő bokorrózsát vásároltak, s ezt a lakosok tár- s? dalmi munkában ültették el. A község közel öt kilométer hosszú utcáiban mindenütt parkosítottak, a házak előtt levő virágágyak az itt lakók szépérzékét dicsérik. Feldebrőn szintén szinte kézzelfogható eredményei vannak a versenynek. Folyamatosan halad a járdaépítés, az útfelújítás. Itt is minden utcában virágágyak és parkok vannak a ház előtt. A községi tanács fűnyíró gépeket vásárolt és folyamatosan gondoskodnak a parkok, közterek tisztaságáról. Külön említésre méltó, hogy a Szabadság téren egy úttörőpark létesítését tervezik. A tér fásítása már befejeződött. Tófalu és Kápolna község is csatlakozott a virágos faluért versenymozgalomhoz, s már sokat tettek az idén is az utcák szépítéséért. Kápolnán a nőbizottság lett a versenymozgalom gazdája. Császár István * Újra az emberségről Hasonló címmel bíráltuk a Vetőmag Vállalat káli telepe vezetőinek eljárását egy egyedülálló asszonnyal szemben. A cikkre a vállalat észak—magyarországi központja nevében Szabó József válaszolt: „A bírálatot elfogadjuk és egyben azt a jövőre nézve tanulságként vesszük. A káli telep gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőivel megbeszéltük, hogy a rendelkezések, utasítások mögött mindig az embert kell nézni. A káli üzem idényjellegű, a kevés állandó létszám mellett csak a tisztítási szezonban és határozott időre alkalmazhatunk dolgozókat. Erre az idén a borsótermés érésétől függően július hó közepétől kerülhet sor. Kérjük, a lap képviselője keresse fel máskor is üzemünket, mert az ott tapa-ztal- tak felvetése akár pozitív, akár negatív formában történik, csak javíthat munkánkon.” Észrevétel a tojásfelvásárlásról Június 16-i számunkban Ülést tartott a megyed tanács végrehajtó bizottsága címmel tudósítás jelent meg a vb napirendjéről, melynek keretében Nagy László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője kifogásolta a SZÖVTERMÉK tojásfelvásárlási munkáját. Ezzel kapcsolatban küldött kiegészítő tájékoztatót Patkó József igazgató. „A vállalatunk fő tevékenysége mellett cikklista- bővítésként időnként és helyenként vásárol fel tojást a kereslet és kínálat ismeretében mérsékelt és reális árakon. Könyvelési adataink szerint a vállalat által vásárolt tojás felvásárlási átlagára 1971. január 1-től napjainkig 1.03 Ft volt, ezzel szemben értékesítési átlagárunk ugyanebben az időszakban 1.23 forint. Meggyőződésünk, hogy vállalatunk ez irányú munkája elősegíti és serkenti a baromfitenyésztési kedv további növekedését, mert olyan tojás felvásárlását biztosítja, melyre más vállalat nem jelentkezett. Ezen túlmenően javítja az ellátást is. Szeretnénk megjegyezni, hogy vállalt szerepünk a tojásforgalomnál a megyei összárualap mintegy öt százalékára terjed ki.” üzorfhi s Roma Ha kedd, akkor ez Belgium —, így a sikeres amerikai film címe, kaján kacsintással jelezve, nem az országról vélekszik a napra az, aki társas úton járja a világot, hanem a napról az országra. A magyar társasutazó turista, akinek az isten helyett a mégiscsak megbízhatóbb szakszervezet nyúl a hóna alá, természetesen nem világjáró, nem országokat lohol végig a mindent magunkba gyűjtés fuldokló, habzsoló szent dühével, hanem „csak” egy országot. Jelesen Olaszországot. Annak is egy darabját. Pontosabban néhány ékszerdarabját! Ha szerda, akkor Róma. Ha péntek, altkor Firenze. Ha szombat akkor Rimini, a sós, a csodás, a félelmetes, az örökös tengerrel. Ha újra szombat — Velence. Ki lehet pipálni a napokat, a városokat. Csak az emlékeket nem. Móricz Zsig- mond szerint „gyalogolni jó”. A modern kor kíváncsija repülőgépre, autóbuszra vagy autóra száll és egy kicsit, egy egészen kicsit a tengerre is, hogy pitiánerkedve bár, de teljesítse Széchenyi parancsát: „Tengerre, magyar!” Arró persze nem volt szó, hogy a tengerben apró, csípni is kész, szemtelen rákok fogadják a tengerre szállt magyart. Viszont hősként lehet partra esni egy utánunk futó bukó hullámtól! Ülünk a velencei National Szálló fölényesen vacak halijában, már a visszaindulást várva. — Azt a Pittiben láttuk... — Nem. A Borghese-palo- tában volt. Emlékszem, hogy ott bal oldalt, a kuksizó tévékamera mellett... — Nyavalyát. Riminiben volt az ebédlő falán... — szól közbe egy harmadik. Lényegtelen, hogy miről folyt a vita, lényegtelen, hogy mi hol volt, vagy hol nem volt. Az emlékek kusza káosza a lényeg. A rendszerezés későbbre marad. A napok, a hetek, az idők rostáján kihull kinek-kinek a lényegtelen, elmosódnak a terek, a házak, az utcák, a szobrok és a tájak kontúrjai — s egy sajátos, kicsit meg5. Gubajdullin Találkozás a ringhat! — A mi kis mamlasz fiunkat már megint nem veszik fel az egyetemre! —, jelentette ki sóhajtozva anyám, miközben mutatóujjával felém bökött. — Ha mamlasz vagyok, akkor nincs is ott semmi keresnivalóm —■, jegyeztem meg sértődötten. Mire apám: — Talán felvennék, ha Ljosa bácsit emlékeztetném ígéretére. Ljosa bácsi pedig tartotta a szavát. Ünnepélyes keretek között átnyújtott egy igazolást arról, hogy NB Il-es bokszoló lettem... Erre, természetesen fölvettek, de... rögtön egy meghívást is kaptam a ringbe. Hiába esküdöztem, hogy most nem vagyok formában, a sportkör vezetői csak mosolyogtak rajtam. — Meg is ölhetik I — kiáltott fel drága jó anyám, miután hírt kapott a veszélyről. — Nem hal bele! — ellenkezett apám, aki sohasem értett meg engem, s nemcsak drága jó édesanyámmal jegyezte el magát, hanem az optimizmusai u. A meccset teljes letargiában vártam. Közben azért jutott arra is időm, hogy felkészüljek. Technikailag, természetesen. Kezdetben mindenféle komolyabb összeütközést kerülök, aztán valahová behúzok neki egyet, mire ő visszaüt —. s én elnyúlok a padlón. Aztán megvárom, amíg a bíró kiszámol. Egy orvostanhallgató volt az ellenfelem. Jó fejjel magasabb tőlem, s miközben „lenézett” megjegyezte: „Itt ám nem vagyok orvos!” Lesz, ami lesz! Már a legelején be kell húznom neki, hogy legyen időm szép kényelmesen lefeküdni... Az első (és egyben utolsó) menet elején szinte egyszerre ütöttük meg egymást. Egyszerre dőltünk a padlóra is. A bíró csak futte>- sott. ^ és szamait. EgyiÉjjel-nappal turisták ezrei és tízezrei „zarándokolnak” el a Trevi-kúthoz. Csalni nem lehet, lírát kell a kút vizébe dobni, ha valaki vissza akar térni Rómába még. Esetleg a dollár is megteszi! foghatatlan napfényt és szépséget ötvöző fantáziakép marad majd meg: Itália. Nem Olaszország! Itália! Tehát, ha szerda, akkor ez Róma”. És nem egy „bédekker Róma”. Amiről én írni akarok, ami nekem „fent- maradt” azon a bizonyos rostán, egy sztori, az, s egy öreg városrész. Egy öreg városrész modern sztorija. Ott, ahol a Tevere hátat fordít az Angyalvárnak, nyilván a sok kanyargástól és a bújkálástól a hidak alatt bosszút locsog az embernek: nem vesz fel a hátára többé hajót, — nos, ott, ahol a Tevere hajózhatatlanná válik, mindjárt a part mellett egy csöppnyi városrész húzódik meg. Csendben, magába és a múltba roskadtan, tenyérnyi ablakaiból nem is e világ, hanem a kora középkor tükröződik vissza. Az a kor, amikor még nem tudtak például Amerikáról, amikor nem volt még Üjvi- lág. elég jó volt, akinek jó volt, az óvilág is. Azazhogy: óvilág sem volt. A világ akkor és itt, Itália volt! Aztán teltek az évszázadok és felfedezték Amerikát. S e felfedezéstől függetlenül a Tevere partján, a kis városnegyed emeletes, öreg házaiban, a szűk, széles csípőt ts alig tűrő utcáiban, a sötét, vastag falú és egészségtelenül nyirkos szobák mélyén a nyomor vert tanyát. Róma, az „urbs”, az örök város nem szűkölködött sem a nyomornegyedekben, sem a romantikus városrészekben. E kettő sajátos veretű együttesét azonban csak talán itt lehetett megtalálni, ilyen tökéletes összhangban és patinával. Itt, ahol vége a folyónak, mert a folyó élete egy a habot verő hajókkal kötött násszal. — Kevés pénzzel is sokat lehet itt kezdeni — adták a tanácsot egy nem nagy pénzű, de azért szép summa dollárral rendelkező amerikainak — ezért hát a sok szó Amerika felfedezéséről persze — akit nevezzünk mondjuk Joe-nak vagy Bilinek. Nem a név a fontos, mint alább kiviláglik. S az amerikai, aki nem volt éppen nagypénzű, de átkozottul ötletes fickó, annál inkább, rájött valamire. Nevezetesen: van annak valami megkapó varázsa, hogy olyan városrészben bukdácsol Itt Róma százezernyi macskái közül az idevalósi százezer között, amely öregebb, mint az új világ. Amelynek házai előbb álltak, előbb adtak otthont szenvedésnek és csóknak, halálnak és mámornak, mintsem hogy a Santa Maria partot ért vol- •na — odaát. Megvette a nyomornegyedet Róma saívéhen. Cakóm- pakk. Macskástól, macskakövestől, mállott vakolatodtól és omladozó kövestől együtt. Tíz esztendejénél alig több ideje. Mert nem volt olyan ostoba, hogy ne tudta volna: legjobb biznisz a romantika. És az apró, kis szobákat itt-ott egybevágva, mulatókat rendezett be. Itt- ott nem vágatta egybe! A nyomornegyedből a mámor negyede lett. Ahol „á la Róma” heverőn lehetett heverni és a monokinis felszolgálólányok nyakkarikáját megragadni. Aztán mást is! Hallatlan híre keveredett az üzletnek. Jöttek a lányok és jöttek a fiúk. Az öreg és pénzes amerikai fiúk. Na és persze a fiatalabbjai is. És nemcsak az amerikaiak Ügy és olyannyira, hogy a minden híreszteléstől eltekintve is sok mindent békén eltűrő római rendőrég, annak is a legilletékesebb osztálya kénytelen volt bezáratni a nyomornegyed exkluzív bordélyait. Fuccs az üzletnek. Fuccs? Nem. Most mélyen, a nyomornegyed, pardon. a volt nyomornegyed alá, egy hatalmas katakomba-rendszerbe költözött az éjszakai lokál, ahol a legszerényebb, egy léggömbös fogyasztás — a léggömbök száma és nagysága elárulja, hogy melyik asztalnál mit és hogyan mulat a vendég! — is meghaladja az Olaszországot csodálni jött magyar turista egész zsebpénzét. És fönt, fönt a kis trattóriák megmaradtak, kétségtelen hangulattal, gitárzenés varázsukká!. középkori miliővel. Percenként érkeznek az autók, a taxik, fél- és teljes világi hölgyek, szmokin- gos urak, sőt, uram bocsá’. civilben, de természetesen „fent” evett a kitűnő oasta- sutából, és ivott a vörös borból. Az öröm tanváia lett a nyomor tanyájából? A dollár csodája! Az üzleti szellem diadala, öreg, megfáradt macska dörgö- lődzik a nála is öregebb ház falához. A falak némák. Az égen fent hunyorognak a csillagok. Látták a letűnt századokat és látni fogják a majdnem el' "nőket is. Amikor a megvásárolt nyomor fényei új-a be- levésznek az idő méhébe, d'' a falak, azok még mind:i állnak majd. Makacsul, szembeszegülve az enyészetted. Őket emberi munka teremtette, ott, Róma szívében, ahol a Tevere már nem veszi többé hátára a hajókat. (Folytatjuk) ísw. június 33* szerda künknek sem volt mersze fölkelni. Csak most értettem meg, hogy ellenfelem is ugyanolyan „ökölhős”, mint én vagyok. [ Mind a ketten vesztettünk.1 „Egyedüli eset a praxisomban!” —, jegyezte meg a bíró. ...Most egyetemi előkészítőre járok, s közben a sakk-klubban is tevékenykedem. Minden eshetőségre számítva. Ez mindenesetre — veszélytelenebb ... Oroszból fordította: \ ? ... Saiga Attila <
