Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-20 / 144. szám

Júniusi interjú:

MIT KÉRDEZNE ÖN DR. SÁGHY VILMOSTÓL, A BELKERESKEDELMI MINISZTER ELSŐ HELYETTESÉTŐL? CtMŰ FELHÍVÁSUNKAT OLVADÓINK ÉRDEKLŐD ÉSSEL FOGADTÁK. A BEÉRKEZETT LEVELEKBŐL EZ AL KÁLÓMMAL IS ELSŐSORBAN A KÖZÉRDEKLŐDÉSRE SZÁMOT TARTÓ KÉRDÉSEKET VÁLASZTOTTUK Kl, ÉS EZEKRE KÉRTÜNK VÁLASZT A BELKERESKEDELMI MINISZTER ELSŐ HELYETTESÉTŐL.

LAPUNKAT MÁRKUSZ LÁSZLÓ KÉPVISELTE.

szerint összefügg a kereskedelemmel Is. Mit tesz a minisztérium annak érdekében, hogy minden szinten betartsák a minőségi követelményeket. Mikor érjük el azt, hogy a kereskedelem visz- szakttldi a kifogásolható árut?

— A Bedkereskededmi Minisztérium a minőségvédelmi rendszerének kialakításánál elsősorban a fogyasztók érdekeinek következetesebb érvényesítésére törekszik. Ezt a törekvést jelzik többek között a rendszeres minőségi ellenőrzésről, a hibás termékek alkalmi értékesítéséről, a jótállás mértékéről és idejéről kiadott rendelkezések is. Mindezek ellenére azonban a termékek jelentős része még nem az előírt, vagy a vásárlók által elvárható, illetve a kereskedelem által kikötött minőségben kerül fogalomba. Sőt, bizonyos cikkcsoportok minőségében időközönként romlás is tapasztalható. A fogyatékosságok oka elsősorban a végrehajtás, a minőségvédelmi rendszer alkalmazásának hiányosságaiban rejlik. A vállalatok még mindig nem élnek megfelelően a minőségvédelmi rendszer nyújtotta leforgalmazza ezeket a cikkeket megfelelő mennyiségben és minőségben, mert hiányzik az üzletekből a hűtőkapacitás. Hogyan lehetne ösztönözni a kereskedelmi vállalatokat arra, hogy beszerezzék a ma már nélkülözhetetlen hűtőgépeket?

— Bár halféleségből nem tudjuk azt a bőséges ellátást biztosítani, amit ez a kérdés feltételez, a többi cikkek esetében teljesen jogos a hűtőkapacitás hiányáról beszélni. Igaz, jelentős a fejlődés, hiszen az üzletek közel 60 százaléka rendelkezik kisebb-na- gyobb hűtőgéppel. Az igényekhez képest azonban mindez már kevés. Felméréseink szerint a IV. ötéves terv időszakában mintegy 35 ezer hűtőgépre lenne szüksége az élelmiszer-kereskedelemnek, és ehhez természetesen sok millió forintra. Csakhogy a kereskedelmi vállalatoknál képződő fejlesztési alapok nem teszik lehetővé ilyen nagy összegű kiadások finanszírozását. Noha a minisztérium központi támogatási alapjai is korlátozottak, mégis keressük a megoldás lehetőségeit. Most dolgozunk egy tervezeten,

Az olvasó nevében kérdez: a Népújság Válaszol: dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese

— Megyénk lakossága Is érzékenyen reagál az árak változásaira, alakulására, különösen, amikor azt tapasztalja, hogy egyes cikkek árai emelkednek. Ezért kérdezzük: milyen ösztönzőkkel és eszközökkel biztosítja a kereskedelem a szolid árpolitikát. Hogyan tudja befolyásolni a termelést abba az irányba, hogy több olcsó árucikk jelenjen meg a piacon?

— A lakosság valóban reagál az árváltozásokra — elsősorban az árak emelkedésére. Az árcsökkenésekre mintha nem figyelnének fel megfelelően az emberek. Ami az árpolitikánkat illeti, elöljáróban el kell mondanom, hogy az-egyik legalapvetőbb törekvésünk az árstabilitás felé vezet. A kiskereskedelmi árszínvonal az idén várhatóan 1,5 százalékkal emelkedik és ezen belül két-három százalékos emelkedés várható a ruházati és egyéb iparcikkeknél.

Fontosnak tartom megemlíteni ennél a kérdésnél azt is, hogy o minisztérium továbbra is elítéli a kereslettől és a kínálattól független, kizárólag a nyereség növelését szolgáló árváltozásokat — és a vállalatok vezetőit ezért a jövőben is felelősségre vonjuk —, de hangsúlyozni kívánom azt is, hogy az ármegállapítást, mint lehetőséget az eddiginél megalapozottabban és okosabban kell felhasználni a piaci egyensúly erősítésére. Hadd mondjak erre egy példát: lényegében arról van szó. hogy értelmetlen lenne például egy nagyon divatos cikket — ami nem létszükséglet — olcsóbban adni, de ugyanakkor, mert kevés van belőle, gyorsan felkerülne a hiánycikkek listájára.

Mindannyian tudjuk, hogy a fogyasztói árszínvonalat elsősorban a beszerzési árak határozzák meg. Ebből következik a másik igazság: ha a kereskedelem olcsóbban kíván árusítani, akkor természetesen jobban kell törekednie arra, hogy olcsóbban is vásároljaa. A mi eszközünk tehát a vita, vagy ha xigy tetszik, az alku. A kereskedelem és a termelés között folj>ó vita azonban csak addig hasznos és csak addig szolgálja a vásárlók érdekeit, amíg nem okoz zavarokat az ellátásban. Mert való igaz: a kereskedelemnek is törekednie kell arra, hogy a lakosság lehetőleg olcsón vásároljon, de vigyáznia keli arra is, hogy legyen választék. És olcsó cikkekből is tudjon széles választékot biztosí- tani. Mert a lakosság bizony ezt is számon kéri a kereskedelemtől. Hozzáteszem, jogosan. Éppen ezért a kereskedelem egyik legfőbb törekvése, hogy a tömegigényeket kielégítő olcsó cikkekből állandóan széles választékot tudjon biztosítani, ez azonban az ipar és a kereskedelem bonyolult érdekeltségi rendszerében — megmondom őszintén — nem könnyű feladat.

E gondolatkört is kiegészítem egy példával. A kereskedelem az ipartól rendel, s ezeknek a megrendeléseknek ki kell fejezniük a vásárlók igényeit. Tehát tudni kell előre, szinte prognózisszerűen, mit akarnak majd vásárolni az emberek. Nos, épp itt, ennél a kérdésnél találkozunk az első problémával. Piackutatásunk ma még nem tudja időben és pontosan, jól felmérni az igényeket. 1968- ban például a forgalomba hozott harisnyáknak mindössze egy százaléka volt harisnya- nadrág míg 1970-ben már 47 százalékra emelkedett ez az arány. Nyilvánvaló, hogy a mlnidivat okozta a harisnyanadrág népszerűségét. De ki tudta ezt évekre előre megjósolni? Ide kapcsolódik egy másik problémánk Is. Nevezetesen az,1 hogy ha ismerjük Is az igényeket, nem mindig tudjuk azokat az iparral szemben érvényesíteni. A termelő vállalatok egy része ugyanis monopolhelyset- ben van, s így nem mindig azt a cikket gyártja, amelyre nekünk szükségünk van.

— Olvasóink, gyakorta panaszkodnak as áruk minőségére. Tudjuk, ez elsősorban termelést kérdés, de véleményünk

hetősigekkel, at ellenőrző szervek pedig sokszor még indokolt esetekben sem kezdeményezik hatósági szankciók alkalmazását. Sőt, meg kell mondanom azt is, hogy a gyárakkal kötött szerződésekből gyakran hiányoznak a minőségi feltételek. Az előbbi kérdésnél már szóltam a monopolhelyzetről, most is hivatkoznom kell rá, mert a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek elsősorban a monopolhelyzetben levő gyáraktól nem kérik, nem merik számon kérni a minőséget.

A vásárlót természetesen mindez nem érdekli. ö a pénzéért jó minőségű árut kíván, és ha ezt nem kapja meg, akkor nyilván- válóan a kereskedelemnél reklamál. A vevővel szemben a kereskedelemnek vállalnia is kell a felelősséget! A kereskedelem a hibás árut visszaküldi a gyárnak, a vevőt pedig kártalanítja. A legjobb megoldás természetesen az lenne, ha már eleve nem adnák el a hibás árut. Sajnos azonban a kereskedelem ma még nem tudja biztosítani a tételes minőségi vizsgálatot.

Ami a jövőt illeti, elmondhatom, hogy a minőség területén is várható javulás. Dolgozunk egy tervezeten, most van kialakulóban egy úgynevezett statisztikai mérési módszer. Röviden szólva ez abból áll, hogy a forgalomba hozott termékekből mintákat veszünk, azt alaposan megvizsgáljuk és a hibaszázalékot kivetítjük az egészre, s íg' döntjük el, hogy az egyes termékek milyen árengedménnyel kerülhetnek árusításra vagy ha Jelentős hibát tapasztalunk, akkor kivonjuk az üzletekből.

Még egyszer hangsúlyozom: jogos a vásárlók igénye. Ha a kereskedelem hibás árut hoz forgalomba, a vásárlóval szemben vállalnia kell a reklamációt, biztosítani kell, hogy a kifogásokat — a hibás termékek javítását,, vagy cseréjét — gyorsan, pontosan, a vevő igényeinek, Illetve a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően intézzék.

— A mi megyénkben Is nagy gond a kenyér- és a péksütemény-ellátás. Azzal mindenki egyetért, hogy alapvető élelmiszerről van szó, még sincs mögötte megfelelő termelési bázis. Vannak-e a kereskedelemnek olyan eszközei, amelyek megfelelő módon ösztönöznék a sütőipar fejlesztését?

— Bár keressük azokat a megoldásokat, amelyékkel a sütőipar teljesítőképességét növelhetnénk, ilyen gazdasági, vagy adminisztratív eszközt eddig még nem sikerült biztosítanunk. Törekszünk azonban arra, hogy a kereskedelmi vállalatok a lehetőség határain belül csak szabvány szerin ti pékárut vegyenek át az ipartól. Javítana a helyzeten, ha a kereskedelem határozottabban és következetesebben lépne fel a kenyérgyárakkal, sütőüzemekkel szemben.

A megoldást természetesen csakis a sütőipar nagyarányú fejlesztése, illetve rekonstrukciója jelentheti. A IV. ötéves terv során államunk közel kétmilliárd forintot fordít majd a sütőiparra. Ez az összeg megfelelő koncentrációval igen sokat segíthet a jelenlegi helyzeten. Eredményes a szövetkezetek kezdeményezése is: saját kezelésű sütőüzemeik javítják az ellátást, és segítik az egészséges versenyzést is. Meg kell említenem ennél a kérdésnél azt is, hogy ellátásunk javítása nemcsak a sütőipari kapacitás növelését, hanem ezzel párhuzamosan szállítási gondjaink megoldását is sürgeti.

Heves megyében mintegy 80 millió forintot költenek a sütőipar fejlesztésére. Ebből 47 millió az állami támogatás. Űj, modern kenyérgyár épül Egerben, Hatvanban, új sütőüzem Hevesen és Parádfürdőn, de jelentős összeget fordítanak a kisebb-nagyobb sütőüzemek fejlesztésére, korszerűsítésére is.

Gyakori téma a helyes táplálkozás. Tejből, tejtermékből, balból és baromfiból tudomásunk szerint bőven van * ánwlMHUüh A kereskedelem mégí-ew

egy speciális hitelkonstrukción, amely, remélem. előbbre viszi e kérdés megoldását.

— Véleményünk szerint sürgetni kell a

megoldást, többek között azért is, mert a jelenleg tapasztalható értékesítési korlát előbb-utóbb csökkenti a termelési kedvet is.

— Sajnos, ez igaz. Máris abban a helyzetben vagyunk, hogy például vágott baromfiból sokkal nagyobb mennyiséget is tudnánk értékesíteni, hiszen van megfelelő termelési bázisunk. Csakhogy hiába van elegendő vágott baromfi, ha nem tudjuk megfelelően teríteni.

Nagy gond ez. Bár sok pénz kell a megoldásához, mégsem mondhatom, hogy csak az anyagiakon múlik. Az árut ugyanis el kell juttatni az üzletekbe, ehhez modem hűtőkocsik kellenének, az üzletekbe pedig különböző méretű és kapacitású hűtőgépek. S ezek ma még nem állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre.

— Olvasóink panaszolják, s mi !s tapasztaljuk, hogy megyénkben egyre csökkennek az üzemi étkezés lehetőségei. Ma már a vendéglátó vállalatok nem szívesen foglalkoznak az üzemi étkeztetéssel, nem építenek konyhát, nem "'jiesztik ezt az üzemágat. De nem

üvesen költenek erre a célra a terelő vállalatok sérti. Pedig nagyon kan vannak olyanoji, akik szívesen génybe vennék a korszerű és színvonalas üzemi étkezést. A minisztérium 'Véleménye szerint hogyan lehetne továbbfejleszteni az üzemi étkeztetést?

— Ez egy nagyon nehéz, s hozzáteszem, bonyolult kérdés.' Az üzemek valóban nem szívesen foglalkoznak a konyhák és az éttermek bővítésével. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: az üzemeknek, a vállalatoknak saját részesedési alapjukból kellene támogatniuk az üzemi konyhákat, bővíteni, korszerűsíteni az éttermeket, a berendezést. A részesedési alaphoz pedig nem szívesen nyúlnak a vállalatok vezetői, mert akkor nyilvánvaló, hogy kevesebbet lehet szétosztani. Pedig az üzemi étkeztetést feltétlenül bővíteni kell, hiszen ez egy fontos társadalmi kérdés.

A másik problémát az elavult, Idejétmúlt költségnormák okozzák. Az üzemi étkeztetés normáit 1954-ben állapították meg. 1966-ban, amikor a húsárak emelkedtek, módosították kissé, de lényegét tekintve a nyérsanyag- norma nem változott. Ilyen körülmények között az árak emelkedésével egyre romlik az üzemi koszt minősége.

A minisztérium ismeri az üzemi étkeztetéssel kapcsolatos problémákat, s elmondhatom, hogy most foglalkozunk a nyersanyag- normák felülvizsgálatával. Biztosak vagyunk benne, ha sikerül ezeket a normákat megváltoztatni, felemelni, akkor javul • az üzemi koszt minősége is.

Egyet kell értenem a kérdésnek azzal a megállapításával is, amely szóvá teszi, hogy ma már a vendéglátó vállalatok sem' szívesen foglalkoznak az üzemi étkeztetéssel. Az az igazság, hogy mi ugyan fontosnak tartjuk e szolgáltatás fejlesztését, a vállalatok mégsem tudnak az igényeknek megfelelő jelentős ösz- szeget áldozni erre a célra. A kérdésben megemlített Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat forgalma viszonylag csekély, fejlesztési alapja is kevés, s ily módon nagyobb beruházás bizony nem telik a keretből.

— Ezek után felmerül a kérdés: k! biztosítja a dolgozóknak az olcsó üzemi étkeztetést? S egyáltalában számon kérhető-e a kereskedelemtől az üzemi étkeztetés?

— Igen, számon kérhető. De hozzáteszem, hogy nemcsak t kertikedelemtől lehet él fagj; trí st&o* bétái, hxnytg § véUoktofctól, termelő üzemektől, intézményektől, egyszóval a munkahelyektől is.

— Evek óta húzódó probléma; Eger kereskedelme még a helyi igényeket sem tudja megfelelő színvonalon kielégíteni. Ugyanakkor közismerten jelentős a város idegenforgalma. Ügy látszik, a helyi fejlesztési alap kévésnek bizonyuj olyan kereskedelmi és vendéglátóipari egységek építésére amelyek megfelelő szinten kielégítenék a helyi lakosság, valamint az idegenforgalom igényeit. Olvasóink azt kérdezik: a központi fejlesztési alap szétosztásánál miért nem veszi jobban figyelembe a minisztérium Heves megye, de különösen Eger rangját és az idegenforgalomban betöltött szerepét?

— Eger kereskedelmi hálózata valóban elmaradt az igényektől, nem tükrözi a válos rangját, hatalmas idegenforgalmát. Igaz, az elmúlt években is volt bizonyos fejlesztés, jelentős változás azonban nem következett be. Ezt a változást, az igények színvonalasabb kielégítését csakis az elkövetkező évek. a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtása eredényezheti. A terv előkészítése során sokoldalú eszmecserén vitattuk meg a megyei tanács vezetőivel a kereskedelem fejlesztésének lehetőségeit s meghatároztuk azt is, hogy miként részesül Heves megye, ezen belül Eger városa a minisztérium központi fejlesztési alapjából.

Egyik legnagyobb vállalkozásunk a Centrum Áruház építése, amelynek pénzügyi forrásai hosszas huzavona után már biztosítva vannak. A negyedik ötéves tervben épül Egerben egy lakberendezési áruház, egy négyszintes szövetkezeti iparcikk-áruház, amelynek alsó szintjén ÁBC-üzlet lesz. A Csebokszárl városrészben épül majd egy ÁBC- áruház, kis ÁBC-áruház épül a felnémeti városrészen. egy vegyes élelmiszerbolt pedig a várállorriás körzetében.

Szerepel a tervekben egy önkiszolgáló étterem építése, s felépül végre az egri Vadászkürt Étterem is. Ezek az éttermek természetesen amellett, hogy kiszolgálják az idegenforgalmat, bizonyára lehetőséget nyújtanak üzemi étkeztetésre s olcsó ételek forgalmazására is.

A fejlesztési alappal kapcsolatos kérdésre

tehát azt válaszolhatom, hogy a IV. ötéves tervben már jobban figyelembe vesszük Eger idegenforgalmát, hiszen a felsorolt áruházak, üzletek és éttermek beruházási költségeinek mintegy égyharmadát a minisztérium fedezi.

— Ha már a minisztérium segítségéről

van szó, megkérdezzük: nvkor tud a minisztérium anyagi támogatást nyújtani az egri zöldség- és gyümölcs-előkészítő és kiszerelő üzem létesítéséhez? Az egri hűtőház kapacitására tervezett üzem elláthatná az üzemeket, az üdülőket, s az üzleteket is.

— A megye és a város vezetőinek ígéretet tett a minisztérium arra, hogy erre a kérdésre visszatérünk. A tervezet épp itt hever az asztalomon, nem akarok a megállapodás elébe vágni, ezért csak annyit mondok, hogy én magam részéről támogatom ennek az üzerének a létesítését.

— Idegenforgalmi szempontból hegyvidékeink nincsenek megfelelően kihasználva. Pedig ezek a területek egész évben fogadhatnák a turistákat, a vendégeket. Mihdehhez persze korszerű sriilodák és éttermek kellenek, s ez bizony hiányzik a Mátrából és a Bükkből is. Az ország legmagasabb pontján, a Kékesen nemhogy szálloda, de még egy turistaház sincs. Miért nem tervezi és segíti a minisztérium a Mátra és a Bükk ilye“ irányú fejlesztését?

— Ennél a kérdésnél most könnyű helyzetben vagyok. A kormány csütörtöki ülésén tárgyalta és elfogadta a Mátra és a Bükk regionális tervét. Ennek a távlati tervnek az a célja, hogy elősegítse a két hegyvidék turisztikai, gyógyászati, üdülési és idegenforgalmi hasznosítását. A koncepció hosszú évekre megszabja a feladatokat, s alapja lesz a fejlesztési elhatározásoknak.

A sokoldalú tervezetből csupán két számadatot említek;!a Mátra és a Bükk vidékén több mint 25 ezer új szálláshely épül a program befejezéséig. Ebből a Bükkben 13 600, a Mátrában pedig 8600. Természetes, Itt hosszú távról van szó, a program befejezése a következő két-három ötéves terv időszakára várható.

Ami a közeljövőt illeti, ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy bár fontosnak tartjuk a Mátra és a Bjjkk fejlesztését, lehetőségeink sajnos korlátozottak. Így a IV. ötéves tervben csak a Mátrafüteden épülő új 200 ágyas szállodát vehetjük, biztosra. Tudom, fontos és sürgős lenne felépíteni a Kékesen is egy szállodát, de meg kell mondanom, hogy ennél a kérdésnél nemcsak anyagi viták, hanem telepítési gondok is vannak.

— Befejezésül egy, a kcreskedele-” dolgozóit érintő kérdés. Tudvalevő, ingy a kereskedelmi dolgozók mintegy -I -75 százaléka nő. Ilyen összefüggi "• - - kérdezzük: mikorra várható a ke- delemben a csökkentett munkáid,'; „^vezetése.

— A párt X. kongresszusa határozatainak megfelelően a IV. ötéves terv során az iparon kívüli egyéb területeken is megkezdődik a munkaidő csökkentése. Számítunk rá, hogy a kereskedelmi dolgozók munkaidejének csökkentésére is sor kerül

ss KfeBfejü! a* W**M