Népújság, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

Huszonnégy türelmetlen MagvaStem, eKSnsBr kőtel­ked tem; épp ezért úgy-ahogy leplezve tamáskodásom, többször is jártam Párádon. Egy kérdés foglalkoztatott: elképzelhető-e, hogy egy háromezer lakosú községben, ahol se klubkönyvtár, se kultúrház, valóban élénk, sőt nívós kulturális élet bon­takozzék ki. A tények meg­győztek, sőt arra is fény de­rült, hogy mindez egy tan­testület, huszonnégy „türel­metlen” pedagógus műve. Előbb néhány szét az eredményekről. A községben működik két lánccsoport, egy felnőtt és egy diák; a felnőtt vegyes­kar mellett az általános is­kolásokból toborzott ének­kar is eredményesen dolgo­zik, A bélyeggyűjtő szakkor rendszeresen rendez a köz­ség határán túlról is érdeklő­dőiket toborzó kiállításokat. Elismerésben nincs hiány, hiszen a gárda lelkes, nem sajnálja a precíz felkészü­léshez szükséges órákat, né­ha napokat. Az énekkar és a táncosok nemcsak a íközeli községekben, Bodonyban és Ei-dökövesdeo, valamint a helyi rendezvényeken szere­pelnek hanem rangosabb fó­rumokon. .is. Járási és me­gyei szemléken szerzett arany oklevelet az énekkar; járási sikerekkel büszkélked­het a táncraoport is; ők az Alföld fővárosába, Debre­cenbe is eljutottak, felléptek az Arany Bika Szálló fehér- termében. A lista azonban hiányos lenne, ha egyéb érdemekről nem beszélnénk. Az irodalmi színpad tagjai is hallatnak magukról; s ffiz iskolában működik a falu sportéleté­nek vezérkara is: a röplab­dacsapat megyei első osz­tályú minősítést ért el, az asztaliteniszezők neve is járás-, sőt megyeszerte isme­rősen cseng. Nem kis sikerek ezek, kü­lönösen, ha figyelembe vesszük az oktató-nevelő munka terén elért sikereket is: a parádi diákok a já­rási szaktárgyi vetélkedők­ről öt első helyet biztosítot­tak maguknak, a megyei vCrüdkenesztes Versenyen övék lett az első díj. — A tánccsoportok pró­báit itt tartjuk az iskolá­ban, az osztálytermekben. Nem könnyű dolog, mert althoz, hogy próbálhassunk, előbb szét kell csavarozni a padokat, próba után újra rendbe hozni mindent, hiszen másnap tanítás kezdődik. Ruháink sem voltak; hosszú ideig mindenki a sajátját használta — idézi a minden­napi gondokat Somfay Ti- borné, a két tánccsoport ve­zetője. Kollegái egyéb problémá­kat is említenek: — Mennyit kell szaladgál­ni egy kocsi után, vonaton meg körülményes, hosszadal­mas utazni. — Hogyan sáSterffl tago­kat toborozni? — kérdem Kivés Józsefet, áss énekkar vezetőjét. — Harminc éve tanítóik a községben, úgyszólván min­denki ismerős, így hát nem nagy dolog az egész, csak kopogtatni kell a volt tanít­ványok ajtaján; persze, azért egy kis rábeszélés is szükséges —■ árulja el mű­helytitkait. Kivés József univerzális ember, hiszen nemcsak az énekkart vezeti, hanem ed­zője a röplabdacsapatnak is, sőt aktív asztali teniszező. — Honnan ez a sokoldalú­ság — Egy titäfie varr sühoesen csinálom, időt mindig szo­rítok erre, mert hasznos és kellemes, az ember felsza­bad ultnak érái magét, a ki- kapcsolódás felfrissíti. Kü­lönben is szívesen töltöm az időt kollegáim körében: a röplabda-csapat, az asztali- teniszezők majdhogy kizá­rólag pedagógusokból áll­nak. Zvara JSesef három éve került a tantestületbe, énekkari tag és asztaliteni- szező: — Itt nem ismerjük, az unalmat, a legtöbb kollega fiatal, szívesen töltjük együtt az időt. Már éppen szép szavak fogalmazódnának bennem Lenin könyvekről, könyvtárakról Lenin számára a könyv­tárügy állapota az egész kul­túra megítélésének fontos fokmérője volt — ezt álla­píthatjuk meg abból a válo­gatásból, amelyet Lenin könyvekről, könyvtárakról címmel jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. Életé­nek nincs olyan szakasza, amely könyvek nélkül telne. Bebörtönzése, száműzetése idején éppúgy, mint külföl­dön, majd a Népbiztosok Ta­nácsának elnökeként, köny­vek garmadájának olvasója, könyvtárak regimentjének használója. S mennyire fe­gyelmezett olvasó! A Nép­biztosok Tanácsának elnöke, de haragos levélben rója meg egyik munkatársát, amiért vele kivételt tettek, s olyan könyvet bocsátottak rendelkezésére, amelyet ti­los a könyvtárból elvinni ... A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című mun­kájának megírásához 583 könyvet használt fel:" Ren­deletek sokaságát írta alá, javította azok szövegét, hogy a fiatal szovjethatalom mi­előbb megszervezhesse a nyilvános könyvtárak egész országra kiterjedő hálóza­tát ... Felháborodott távira­tot küldött, azonnali rend­csinálást követelve, mert ar­ról értesült, hogy az egyik nagy könyvtárat fosztogat­ják, elprédálják a benne összegyűjtött műveket... A válogatás — amely a hasonló tematikájú, orosz nyelven megjelent összeállí­tásra támaszkodik — ésszerű csoportosításban, bőséges jegyzetanyaggal, névmutató­val, tárgymutatóval kiegé­szítve ad képet arról, hogy Lenin tevékenysége hányféle módon kapcsolódott a köny­vekhez, könyvtárakhoz, s ar­ról is, hogy milyen politikai megfontolások alapján tu­lajdonított különleges jelen­tőséget a könyvtárügynek., (m) A dormándi fiatalok gyűjtőmunkája nyomón Hamarosan megnyitják a Remenyik emlékszobát Mint arról már korábban, hírt adtunk, Dormandon a Remenyik Zsigmond Ifjúsági Klub tagjai elhatározták, hogy emléket állítanak szü­lőfalujukban a jeles magyar írónak. Az értékés dokumen­tumok felkutatásától'az idős emberekkel történő elbeszél­getésig, mindent saját maguk végeznek. Nemrégiben felkel resték az író özvegyét és léé ányát, akik meghatotta» ---------------------- ■ írjyjte. J 071. májas H» pöufM hallgatták mag m áSaterfok terveit. A dormáix® községi tanács helyet biztosított, ahol a fia­talok az áró dolgozószobáját rendezik be. Az egykori bú­torok, berendezési tárgyak, az író munkaeszközeinek többsége már meg is érke­zett Budapestről, s ezekben a napokban várják tm újabb szállítmányt. A szoba berendezése után kiállítják majd a felkutatott dokumentumokat, valamint az író eddig megjelent mű­veinek gyűjteményét. Ezek után az elkövetkezendő he­tekben nyitják meg a látoga­tók előtt Remenyik Zsig­mondi emlöicszobäÜÄ errM a nem mindennapi ak­tivitásról, amikor valaki közbeszól: — Ne csináljunk ebből mítoszt, mindezt csak azért tesszük, mert szerenénk szí­nesen, tartalmasán élni, s amennyire lehet, mások éle­tét is hozzá formálni. A figyelmeztetés ellenére is csak azt érzem, hogy el kell mondani: a parádi pedagó­gusok zöme a község javát szolgáló kulturális és sport- tevékenységet társadalmi munkában végzi, s ez olyan érdem, amely mellett nem lehet csak úgy szótlanul el­menni. — Mikor kap kultúrott- horet a község? Mintha várták volna ezt a kérdést, szinte záporoznak a válaszok. — A makettet már négy éve láttuk, mégsem lett be­lőle semmi. — Mi eljárunk jól felsze­relt mammutkultúrházaáöba fellépni, oda, ahol, bizony épphogy vegetál a művészeti munka. Miért feledkeztek meg aJckor épp rólunk, a községről, ahol valóban még többet lehetne tenni, csak megfelelő hely lenne hozzá. S&núgura József községi párttitkár bizakodóbb: — Éveken át gyújtottak a pénzt, öe más, még fonto­sabb feladatokra kellett for­dítanunk. Párád idegenfor­galmi látványosság, járdáikat kellett csinálnunk. Az új ötéves tervben azonban fel­épül az annyira óhajtott kultúrház. Emlékszem a türelmetlen mondatokra, s Zvara József egy megszívlelendő meg­jegyzésére: — Gyermek- és ffjűság- védelmi felelős vagyok, a parádi fiatalok legnagyobb gondja az, hogy nem tudják hol kulturáltan tölteni a szabad időt Ha lenne kul­túrotthon, akkor kevesebb lenne a probléma, s nem a kocsma és a presszó lenne szórakozóhelyük. Huszonnégy pedagógus reneszánszt teremtett Párá­don. Ök természetesnek tart­ják, kötelességüknek érzik, hogy egészséges türelmet­lenségtől hajtva mindent megtegyenek a község kultu­rális élebének fellendítéséért Amit tettek, tesznek, ma még kivételnek számít. Érdemes ambícióikra, mód­szereikre felfigyelni. Pécsi István Végveszélyben a műemlékek Pótolhatatlan építészeti és szobrászati emlékek pusztul­nak egyre rohamosabban a civilizáció mérgező gázaitól. Ha nem sikerül hamarosan gátat vetni pusztulásuknak, még ebben az évszázadban különös katasztrófa tanúi le­szünk: a különböző korok­ból származó, évszázadokon át fennmaradt műemlékek iórésze teljesen megsemmi­sül. A szennyezett levegő még a követ is megöli. Kleopátra 200 tonnás kőobeliszkjét Is­mail pasa 1881-ben az USA- nak ajándékozta. A kolosz- szust a New Yark-i Central Parkban állították fel. Ki­lencven év alatt a város hír­hedten szennyezett levegője jóformán felfalta a követ, reliefjeiben több kárt tett, mint a harminc évszázados sivatagi kiima. A világ minden tájáról ér­keznek a vészjelek. Az ak- ropoliszi márványtemplom, Velence több száz palotája, Prága homokkőszobrai vagy Pisa freskói egyformán ve­szélybe kerültek: A fejlett ipari országokban szép szám­mal akadnak még olyan károk, amelyek többé sem­milyen eljárással nem tehe­tők jóvá. Az NSZK-ban Blensburg és Passau között a román, gót. reneszánsz és ba­rokk műemlékek koruktól teljesen függetlenül, egyszer­re mennék tönkre a gyilkos füstgázoktól. A megmenté­sük érdekében végzett tudo­mányos kutatások, kísérletek jórészt már el is késtek, és sok esetiben már csak arra irányulhatnak, hogy meg­mentsék még, ami menthe­tő. Az ipart évszázad hatal­mas választékban eregeti gyilkos gázait a légkörbe. Az eső, harmat vagy köd e mérgekkel „feldúsítva” hatol a szabadban levő szobrok, műemlék épületek felületi rétegeibe, s ott megkezdik szívós aknamunkájukat: ki­fejtik a kő különböző alkotó­elemeit, például a meszet, magnezitet, vagy timföldet. A csapadék nélküli időszak­ban kiszárad a kő, de példá­ul a vízben feloldott mész gipsszé változik. S minthogy a gipszkristályoknak több helyre van szükségük, mint a mészkristályoknak, a fo­lyamat egyre nagyobb felüle­teket „robbant le” a kőről. A szobor lassan felismerhetet- len csonkká válik, az épület faragott díszei eltűnnek, s a kőfal hámlása lassan az épület statikáját is veszé­lyezteti. Prágából biztató hírek ér­keztek. A Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia Elméleti Kémiai Intézetében két el­járás is túljutott már a kí­sérletezés szakaszán. A prágai vár Szent Vitus templomának déli bejárata feletti, XV. századból szár­mazó üvegmozaikra 1954-ben kimondták az ítéletet: le kell szedni és másolattal he­lyettesíteni. ha az eredetit még úgyaho^y meg akarják menteni. Az intézetben dr. Rathousky és munkatársai ekkor dolgoztak ki egy el­járást, amellyel végül nem­csak megmentették, hanem vissza is adták az üvegmo­zaik eredeti szépségét. A be­teg, megvakult üvegmozaik­szemeket polibutilmetakril- láttal impregnálták, majd védelmiül szilikát-bevonattal látták el. Azóta ugyanezt a szilikátbevonatot alkalmaz- teák a Lőportorony és még néhány kisebb prágai műem­lék épület védelmére is. A szálikonok jú tulajdonságai közül közismert víztaszítá­suk, ellenállásuk különböző vegyi hatások ellen; a „rob­bantó” mérgekkel nem ha­tolhat be a váz a szálikosv burok alá. Bizonyos esetekben azon­ban már csak egy lehetőség maradt; a már túlságosan megrongálódott szobor biz­tonságos, védett helyre szál­lítsa, s pótlása időtálló má­solattal. a kőből faragott másolat hátránya, hogy nem biztosítható pontossága, né­melykor pedig, az eredeti ál­lapota miatt, már el sem készíthető. Ilyenkor — res­taurátor nyelven szólva — fakszimilét kell készíteni, le­nyomatott Ennél az eljárásnál döntő fontosságú az anyag, a meg­felelő műkő. Az e célra ed­dig használt műkövek hát­rányait kiszűrve, az intézet munkatársainak sikerült új anyagot kidolgozniuk, - ki­hagyva a legtöbb kellemet­lenséget okozó mész kompo­nenst. Műkövekben a ho­mokszemcsék kötőanyaga epoxigyanta. Az így előállí­tott műkő nemcsak textúrá­jában hasonlít megtéveszté­sig a természetes kőhöz, ha­nem tulajdonságai (szilárd­sága, faraghatásága) is azo­nosak. Mindenütt, ahol a műemlé­kek veszélyben forognak, mindenki egyetért abbán, hogy meg kell őket mente­ni. A hogyan kérdése a bo­nyolultabb, s ad több vitá­ra okot. E két példa azonban biztató bizonyíték arra, hogy a technika okozta károk helyrehozatalára maga a bű­nös, ebben az esetben éppen legfiatalabb termékeivel, a műanyagokkal, szerez gyógy­írt is. (A DELTA májusi számá­ból.) Bélapátfalri és szlovák gyerekek csereüdülése A CEMENT ES MÉSZ­MŰVEK Bélepátfalvi Gyá­ra évek óta testvérkapcso­latban áll a szlovákiai Iglódi Kőbánya Vállalattal. A gyár vezetői a napokban — a külföldiek meghívására — látogatást tettek a baráti cégnél, ahol egyidejűleg megbeszélték a szakmabeli gyerekek újabb csereüdülé- sének lehetőségét. A fiatalok ugyanis már korábban is töltöttek egy­másnál feledhetetlen hete­ket a vakációban, s akkor a vendéglátók úgy határoz­tak, hogy rendszeressé te­szik az ilyenféle pihené­seket is. A megállapodás szerint az idén július 19. és au­gusztus 8. között kerül sor a gyerekek nyaralására. Szlovákiából külön autó­busz hozza a kis vendége­ket, s ugyanaz a kocsi vi­szi majd Iglóra a bélapát­falvi gyár dolgozóinak gyér-, mekeit. Bélapátfalván a sporttelepi szállóban helye­zik el a szlovákokat, s szá­mukra a környéken, a Bükk legszebb részein és Egerben biztosítanak változatos, gaz­dag programot. As whiter végén a bélapátflalviafc gép­kocsija szállítja majd ott­honaikba a csenegyerefeetet. ES* Polaccót orvosi vfasgätaf ürügyével másnap már at its szállították a viterbói bör­tönbe, ahol meglehetősen gyanakodva fogadták a bör­tön vezetői Coccia mesterke­déseit. Polaccót a röntgeme- aés után azonnal vissza akar­ták küldeni Sarianóba. Ezt az igazságügy-minisztérium közreműködésével Coccia még különösebb nehézség nélkül megakadályozta. Az indok az volt, hogy hátha később romlik Polacco hely­zete és akkor legyen kéznél orvosi segítség. így sikerült Polaccót a viterbói fegyinté­zet betegszobájában vissza­tartani. A viterbói állarr. ügyész azonban hallani ?• akart arról, hogy a Pi melletti üres cellába —■» jön. A kormány közbelépésé­re az állam ügyész és a fog­házigazgató végül mégis en* * %Se ffűk” osefeífyán Pisétotta mellett történő elhelyezését, így lett az -egykori legendás partizánvezér a hírhedt szi­cíliai bandita ceUasBoensaéd­E marffefärtSfcrö! Pfertotta mit sem tudott A megtört arcú, beteges naibtásis lassan megnyerte rokansaenvófc s mivel az csapokig hallgatott, ellentétben a spiclik közis­mert bőbeszédűségével, ösz­tönös gyanakvása is feloldó­dott. Aranyi néma hónap után a hallgatásra kárhozta­tott hetek kegyetlen bénasá­gából kiszabadulva most a sors kegyét látta Polacco megérkezésében, hiszen be­szélgető partnere lett, még­pedig egy igazi sorstárs sze ... jlyében. Polacco napoSjg fmesélte saját életének kalandjait. A rit és Seelbátt Pisetotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát maga is Sceiba szószegésének köszönheti __ — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik napon — érted is megfizetek an­nak a gazembernek, aki a hátunk mögött összejátszott Don Calo maffiájával Én nem félek már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istentől felek. És ezért az én pofámat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — je­gyezte meg csak úgy mellé­kesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Vgül, mintha egész éJetót- ját próbálná mérlegre tenni, megszólalt: — A maffia nagy tte .fete •aai még Giuliano sem tadott leszámolni. Pedig mi. valaha ■meg akartuk szabadítani Szár cihát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok SS maffia módszerekkel dolgoz­tatok — szólt közibe Polacco, és úgy tett, mint säst teüßf sen tejékozatian. ____ — Nem egészen. MS nsegP ssrooltuk a gazdagokat és adtunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a ■sa- gények szövetsége voitt. — Ég mégis, a szegények­re lőttetek Bortóüa de0a GinestránaL _ ^ — Azok vörösök witefc. Azok ellenünk voltak. : — De hiszen a hercege!»* kel szövetkeztetek, — Azért szövetkeatöflK 9 hercegekkel, hogy leszámol­junk az új í öldesurakkaL Azért ültünk bele a keresz­ténydemokraták kosarába is... Aztán k' örült, hogy a hercegek is, f keresztényde* lookrata» W <-«í3m Mpite jában vannak. A római rend­őrök, Verdiam és Sceiba em­berei mind a maffia akara­tának engedelmeskedtek..!’ És én, ökör, bedőltem Sed- bámak. Csúnyán elbánt' ve­lem... Én jártam nála Ró­mában. Személyesen ígért meg nékem mindent Min­dent. Érted ezt, pajtás? Eb után végeztem Giulianóvaű, mert azt hittem, hogy 6 ét- áruit minket... de az any­ja, aki az én nagynéném, Giuliano fölött bosszút eskü­dött és elátkozott engem. & látod, sa. átok fogott Aaért vagyok itt Pedig azt hittem, ha megölöm GáeSanót, há­rom legyet ütök egy eaepao-- m: kegyelmet kapok és saa- bad teszek, est ígérte a bel - Ögymairüsatee, Másodszor,' megbüntetek egy embert, étti engem » betewwtt egy eszte­len gyá3fcne bandába. Har­madszor pedig. ereidőm mmthntt a hataíteaafc, arak1 tShdäae» metf rwrrrtafct.« 1 Pajtás, nálunk, Bacfliába»« vendetta szent éti hegyeűea nwnys fegyver a kezemben, hogy megbosszuljam a poß- ökusofc árulását, de tárto­komban van Gótdiano fel­jegyzéseinek egy pödányae ha azt éa előadom, belerop­pan meSiány wtoászteri bár­sonyszék. fis test aa én a»- •» »*«•.­jBitt gstarbőfaoeff — politikát szidta, a ravasz pártvezéreket, a keresztény- atákst —. L& Gaspe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom